Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-05 / 285. szám

4 1990. DECEMBER 5., SZERDA Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában A változások plakátjai Az idős nemzedék még em­lékezhet az 1945 utáni idők­ben, a politikai változások esz­tendeiben a falakat, hirdető­oszlopokat elborító kitűnő, szellemes, célba találó plaká­tokra. Egy pezsgő politikai élet lenyomatai voltak ezek a falragaszok. Ahogy elkövetke­zett a Rákosi-korszak szürke­sége, úgy tűntek el a grafikai­lag is magas mesterségbeli szinten megoldott plakátok az utcákról. A legtöbb falragasz a kötelező állami ünnepekhez kapcsolódott, igen fantáziátla­nul, örökkön ismételgetve a szinte az egyház ikonográfiá­jának szigorával előírt jelké­peket, sémákat. A művészi té­májú plakátok — film- és színházi bemutatókhoz kap­csolódó munkák — igyekeztek túllépni ezen a sematizmuson, de a tehetség és a képzelőerő itt is eléggé korlátok közé volt szorítva. Ügy látszik, a jó pla­káthoz élénken pezsgő, színes és demokratikus politikai és társadalmi élet szükséges — vagy az ellenzékiség lehetősé­ge, különben menthetetlenül elsivárosodik a • plakátművé­szet. Azon a kiállításon, melyet most a Magyar Nemzeti Galé­riában láthatunk A változás jelei címmel, az elmúlt három esztendő plakátjaiból mutat­nak be munkákat a rendezők. Bakos Katalin és Szűcs György. Az anyag a fenti té­telt igazolja. Amint megindult az élénkebb, az ellenzékiség színeivel dúsított politikai mozgás hazánkban, megjelen­tek az újra szellemes, kifejező, nagy hatású plakátok is. Már 1988-ban, a változások első szakaszában és első jeleire, feltűntek például az erdélyi magyarság helyzetével, a nagy­marosi vízlépcsővel, egyes kulturális eseményekkel fog­lalkozó, a korábbiaktól szöge­sen eltérő hangvételű, stílusú, régi jelképtabukat döntögető plakátok. A témák — 1956, po­litikai deportálások, betiltott filmek, színművek plakátjai — éppúgy megújultak, mint a kifejezési eszközök. Amikor pedig elkövetkeztek a több­párti választások előcsatározá- sai, megjelentek az olykor gyilkosán szellemes, olykor ízléstelenségbe csúszó politikai plakátok is. Azt mondhatjuk: a változások egyik előkészítő megnyilvánulása az utcákon, a falakon, a hirdetöoszlopokon ment végbe. A plakátok szin­te megelőlegeztek sok politi­kai mozgást. Eddig erre nem is nagyon figyeltünk. A kiállí­tás most, egybegyűjtve az anyagot, szinte a felfedezés erejével hat Kiváló ötlet volt megrendezni. Nagy kár, hogy alig van visszhangja. Decem­ber 31-ig mindenesetre meg­tekinthető. S ha már fent já­runk a galériában, kicsivel odébb, a Legújabbkori Törté­neti Múzeumban érdemes be­térni a „Sztá-lin! Ráko-si!" című kiállításra is, mely az 50- es évek Magyarországát mu­tatja be a propaganda és a valóság összevetésével. E két kiállítás mintegy kiegészíti egymást. (TAKÁCS) Molnár Kálmán plakátja a kiállításról Lyukas a dabasi zeneiskola zsebe Elnémul a kisdiákok muzsikája? Több mint huszonöt év óta tizenhárom jól képzett szak­ember gondoskodik arról, hogy ki ne vesszen a dallam, a rit­mus, a muzsika a dabasi gye­rekek életéből. Kétszáztíz ál­talános iskolás zenei nevelé­séért, oktatásáért felelősek, ugyanis ennyien iratkoztak be idén az iskolájukba. Ez igen­csak soványka termés, ha Da- bas húszezernyi és vonzáskör­zete hatvanezres lélekszámú­hoz viszonyítjuk ezt a számot. Eszerint Bahason, Ocsán, Al- sónémediben, Gyálon és Űj- hartyánban körülbelül csak minden kétszázadik lakosra jut egy zenét tanuló gyerek. Török Gyula, a zeneiskola igazgatója azt sem tudja, sír­jon-e vagy nevessen, amikor intézménye jövőjére terelődik a szó. Nevetni azért lenne oka, mert 1962-es idekerülése óta szinte a semmiből, apránként, szívós munkával teremtette meg a jelenlegi zenei életet. Afféle kis muzsikusparadicsom lett ez az iskola. Dabason min­den teremben márkás pianínó van, fúvós-, ütőhangszereik, gi­tárjaik is szép számmal össze­gyűltek az évek során, s ez az egyre dráguló világban külö­nösen érték. Elég, ha összeve­tésként annyit említünk, egy jó zenekari fuvola értéke elér­heti akár a háromszázezer fo­rintot is. A zeneiskola a hang­szereit kölcsönzi a diákjainak, ami megint csak felbecsülhe­tetlen a szegényebb szülők gyermekeinek. Bár ma már a fóliázó dabasi gazdálkodó is büszkén vesz fiának, lányinak fuvolát, klarinétot vagy akár zongorát is. Csak játsszon az a gyerek. Az igazgató másik szeme azért sír, mert hosszú évtize­dek óta idén első ízben hiány­zik félmillió forint az iskola második félévi költségvetésé­hez, ami alapjaiban veszélyez­teti az intézmény fönntartását. A pénzhiány abból adódik, hogy az önkormányzati rend­szer bevezetésével néhány kör­nyező település, amely a ta­nácsi időszakban pénzt adott a zeneiskola fenntartására, jú­lius 1-jétől lehúzta a rolót előttük. Inárcs, Kakucs, Ör­kény, Táborfalva, Tatárszent- györgy önkormányzata nemet mondott a dabasi körzeti zene­iskola további támogatására, míg Alsónémedi, Gyál, Ócsa, üjhartyán, Dabas és Hernád továbbra is folyósította az év elején ígért összeget. A pénz­re azért van szükség, mert a zeneiskola teljes fenntartási költsége ebben az évben 3 és fél millió forint. Ebbe a zene­tanárok fizetése, az épület karbantartása és a hangszer­vásárláson át minden kiadás beletartozik. Dabas nemcsak a környék hangszeres zeneoktatásának, hanem a Pest megyei kórus­éneklésnek is a központja. Az igazgató 1962 óta kétévenként megyei szintű kórustalálkozó­kat szervez. A legutóbbi 1988- ban volt, akkor a bugyi nép­dalkörtől kezdve a ceglédi vas­utas vegyeskaron át a ráckevei pedagógusokból álló női kórus és a megye számos általános iskolai kórusa lépett fel Daba­son. Az idén esedékes találko­zó a forintok hiánya miatt el­maradt. Igaz. pénz nélkül is le­het szépen énekelni... Ügy tűnik, az új dabasi polgármes­ter szívén viseli a zeneiskola sorsát. Mint mondta, csak a gondok és lehetőségek ismere­tében alakulhat ki gyümölcsö­ző kapcsolat a helyi közigaz­gatás és a zenetanárok között. Az eredményt várják a daba­si tizenhármak. Persze, nem­csak a tanároknak van mit veszteniük. Nemcsak az ő zse­bükben csörög kevés pénz. A legnagyobb vesztesek a daba­si gyerekek lehetnek. Még ha egyelőre nem is tudnak erről. Kocsis Klára Cegléd város polgármestere pályázatot hirdet a polgármesteri hivatalnál a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi feladatok irányítását ellátó állás betöltésére Pályázati feltételek:- közgazdasági egyetem vagy agrármérnöki oklevél- szakmai gyakorlat- erkölcsi bizonyítvány. F:zetés: meaegyezés szerint. A pályázatokot - a szakmai tevékenységet is bemutató önéletrajzzal - december 20-áig lehet benyújtani a ceglédi polgármesteri hivatalhoz, cim: Cegléd, Kossuth tér t. 2700. ■ VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 1 Útépítés egy irányba haladókkal Lapunk november 14-i számában Ne csak piros betűs ünnepen címmel Vennes Aran­ka tudósított arról, hogy há­rom együttes jótékonysági koncertjeinek színhelye volt Hatvan, Gödöllő, Aszód és Főt. A rendezvénysorozattal kapcsolatban levelet kaptunk az aszódi intézetből: „A hat fellépés családi ház építéséhez próbált anyagi ala­pot teremteni. A berkeszi ne­velőotthon Széltoló Ambelt- band együttesének tíz tagja, s vezetőjük. Lázár Péter nevelő­tanár elhatározták: közös ott­hont létesítenek. Lázár Péter ugyanis három saját gyermeke mellett vállalná a tíz ifjú to­vábbi nevelését, taníttatását, de erre jelenlegi másfél szo­bás lakása nem ad lehetősé­get. ,. Ezért fogott össze az aszódi fiúnevelő intézetben nemrég alakúit Ketano Drom a Fóti Gyermekváros Folt együttesé­vel, hogy a koncertek bevéte­léből hozzájáruljanak az ott­hon megalapozásához. Mint a koncertsorozat vala­mennyi állomásán jelien lévő, állíthatom, hogy a november 10-i aszódi két fellépés volt a legsikeresebb. A nevelőbe utalt srácok ismét bebizonyí­tották, hogy nem veszett ki belőlük az emberség, a szoli­daritás, a törekvés mások megsegítésére. Beteg gyermek gyógykezeléséhez a javítások például önként ajánlották fel megtakarított pénzük egy ré­szét, adtak vért... Az esti előadásra a község lakosai kö­zül szintén sokan váltottak jegyet. Az aszódi cigány hagyo­mányőrző együttes neve Ke­tano Drom, magyarul: Közös Üt. A koncertsorozat szerep­lői elindultak ezen az úton, s nem akarnak erről letérni. Az út építése jövő év első felében Szabolcs-Szatmár megyében folytatódik: reméljük, minél több leágazással, mellékúttaJ egybekötve, s az utakon egyre több egy irányba haladóval... Azok; akik nem vehettek részt a koncertsorozat valame­lyik előadásán, de segítséget, támogatást tudnak nyújtani, felajánlásaikat a következő csekkszámlán tehetik meg : Gyermekekért Alapítvány SOS ’90. Konzum Bank Rt. Nyíregyháza, 449-98929, K 15-12984.” Farkas János nevelőtanár Aszód Telefont az állomásra Sok ember fordul meg na­ponta a pomázi HÉV-állomá­son. A tizenötezer lélekszámú településről több ezren járnak dolgozni a fővárosba, de jelen­tős a Pomázon dolgozó buda­pestiek száma is. A Pilisszent- keresztről. Csobánkáról eljá­rók is itt szállnak vonatra. A környék természeti szépségei, és az innen induló távolsági autóbuszok vonzzák a turistá­kat, számuk egy-egy hétvégén tízezres nagyságrendű. Termé­szetes. hogy az ide érkezők és az innen indulók közül igen sokan szeretnék ügyes-bajos dolgaikat telefonon elintézni. Igen ám, de a pomázi HÉV- állomáson nincs telefon, a leg­közelebbi pedig csak kilomé­ternyi távolságra található. Valamikor volt itt nyilvános távbeszélő, olyan, amely táv­hívásra is alkalmas volt A készüléket többször megron­gálták. de rövid időn belül kijavítva ismét rendelkezé­sünkre állt. Utoljára nem így történt: a megrongált készülé­ket leszerelték, elvitték, és hó­napok óta hiába várjuk, hogy ismét telefonálhassunk. A po­mázi HÉV-áLlomáson nincs nyilvános telefon! Tudom, hogy a Távközlési Vállalatnak milliókba kerül a megrongált készülékek kijaví­tása. tudom, hogy százezreket rabolnak el a telefoni osztoga­tok. Nem megoldás azonban az, ha a készülékeket egysze­rűen leszerelik, különösen ott nem, ahol elérhető távolságra nincs másik. Balogh Gyula­Pomáz Fegyelmet a Parlament­ben Valahányszor az Országház­ban megszólal a munka kez­detét jelző csengő, feszült fi­gyelemmel ülök a tv elé. Hi­szen közel 40 éves tanári munkám során részese voltam a fegyelemre épülő oktató-ne­velő munkának, mely elkép­zelhetetlen lett volna ilyen kö­zegben, mint amit oly gyakran tapasztalok az Országházból közvetített műsorok során. A rendet és fegyelmet ter­mészetesnek tartó képviselők többsége perceket vészit, amíg a méhkasok zsongására emlékeztető csevegés, beszél­getés elül a teremben. — Mintha egyes képviselők elfe­lejtették volna, hogy alapvető elv minden közösségben, hogy amikor valaki beszél, akkor illik odafigyelni! Megdöbbentően sokan ma­radnak távol igazolatlanul — a múlt kedden például 165 fő — az Országgyűlésről, mintha valami influenzajárvány vagy úri kényelem tartaná vissza képviselőink egy részét az or­szágos ügyek intézését célzó munkától. Vajon van-e fele­lősségre vonás a notórius hiányzókkal szemben? Meg kellene szigorítani az ellenőr­zést, hiszen nem babra megy a játék. Bántja a szemem, amikor vidáman csevegő hölgyek, új­ságot olvasó urak fittyet hány­va az etikára, úgy viselked­nek, mintha rájuk nem vonat­kozna a T. Ház ide vonatkozó szabálya, és csak azért gyűl­nek össze, hogy ne legyenek szanaszéjjel. Ha jobban tisz­telnék felszólaló társaikat, ak­kor erre nem kerülhetne sor. Az Országgyűlés mindenkori elnökének határozottabban és nagyobb eréllyel kellene ve­zetnie az Országgyűlést, hi­szen nem engedhető meg sem­miféle lezserség, ami gátolja a nemzet felemelkedését célzó munkát házon kívül és házon belül. A magam nevében beszélek, amikor elmondom: nagyobb öröm lenne számomra, ha fel- gyógyulása után Antall József miniszterelnök úr is gyakrab­ban venne részt <t parlamenti munkában, hiszen jelenléte és karmesteri tevékenysége meg­teremtheti azt a harmóniát, aminek összhangja elengedhe­tetlen feltétele az Országház­ban folyó hatékony munká­nak. Sík István Gödöllő A megse­gített klub? A Pest Megyei Hírlap no­vember 23-i számában a Meg­segített klub című tudósítás beszámolt arról, hogy Szent­endrén a Szerb Klub és a Kul­turális Egyesület segítséget kért és kapott a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyv­tártól. írógépet, katalóguscé­dulákat, polcokat, sőt egy könyvtárost is a klub rendel­kezésére bocsátottak. Ennek eredményeképpen már a klub­ban megindult a kölcsönzés is. A teljesség kedvéért néhány észrevételt szeretnék a cikkhez hozzáfűzni: Igaz, hogy 1986- ban, a klub megalakulásának évében a PMKK-tól kerültek hozzánk kiselejtezett bútorok, könyvszekrények, majd 1987- ben több száz kötet — java­részt horvát nyelven írott ki­advány, könyv stb. így meg* alapozódott a könyvtár, mely­nek jelenlegi mintegy 1500- 2000 kötetet képező állomá­nya javarészt jugoszláviai ki­adók, szervezetek, testvérvá­rosok ajándéka. Kivétel nél­kül mind cirill betűs, szerb nyelvű könyvek és irodalmi kiadványok. A klub önfenntartó, sehon­nan. semmilyen szervtől, szer­vezettől anyagi segítséget nem kap. Illetve 1988-ban kapott 10 000 forint támogatást a PMKK-tól és 1989-ben pedig ötezret a tavaszi fesztiválra, e nemzetiségi esemény támo­gatásaként. Az idén tavasszal a PMKK egyik könyvtárosa munkaidejében katalogizálni kezdte könyvtárunkat, mely- lyel még nem készült el. Nyár elején valóban kap­tunk néhány merklin rendsze­rű polcot klubunk számára, amit már a PMKK-ban nem tudtak használni. Az írógé­pünket — mivel Magyarorszá­gon ritka a szerb nyelvű szö­veg írására alkalmas úgyneve­zett cirilica rendszerű írógép — jugoszláviai testvérváro­sunk vezetésétől kaptuk. Így néz ki a segítség, a klub szem­szögéből! A klub csekély tag­díjból, ritka adományokból tartja fenn magát. Sztankics Nándor né Szentendre Pórul járt betörők November 22-re virradó éj­jel betörök jártak az általam vezetett Fantázia ruházati boltban Budakalászon. A hely­színen a járőröző rendőrök a betörőket tetten érték és el­fogták. Az árukat — 312 500' Ft értékben — ilyen módón vis­szakaptuk. Az első felméréskor elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ilyen mennyiségű árunk hiányzik, de kiderült, az el­csomagolt nyári holmit is el­vitték. Szeretném megköszönni a helyszínen intézkedő és engem értesítő, valamint az árut lel­tárba vevő és átadó munka­társak segítőkész és szakszerű munkáját. Megnyugtató, hogy a rendkívül elszaporodott bű­nözés mellett ilyen alapos és lelkiismeretes munkára képes a személyi állomány. Csak re­mélhetem, hogy soha többet ilyen és ehhez hasonló felada­tot boltom nem fog adni önök­nek! Magyar Ildikó boltvezető Budakalász Legyen világosság! A Papvölgyben már töbo hónapja nincs köz világítás. Egy hónapja személyesen be­jelentenem a hibát, és türel­mesen vártam három hetet, de nem történt semmi. Gondol­tam, a legiiietekesebb személy segítségét kérem, és felhívtam az Elmü kirendeltségének vezetőjét, aki szívélyesen meg­ígérte, hogy a napokban kija­vítják a hibát. Egy hét vára­kozás után újra hívtam, és is­mét hivatkoztam a korai söté­tedésre, és hogy a gyerekek nem mernek hazajönni az is­kolából a sötétben, mivel ez egy kieső, titkán lakott terü­let. Kérésemre megnyugtatott, hogy máshol is vannak gye­rekek, és máshol sem égnek a villanyok. Rövid beszélgeté­sünk alatt többször cinikusan kihangsúlyozva tudomásomra hozta, hogy a „sötétség nem attól van. hogy nem égnek a villanyok". Egyetértettem vele, bízva abban, egyre gon­dolunk. hogy sajnos van még olyan vezető, akinek a fejé­ben még mindig nem gyulladt ki a fény, hiába ül köze! az éltető energiához. Várhegyi István Vác

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents