Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-05 / 285. szám

1990. DECEMBER 5., SZERDA PtST .M/.ftlIi, NEGYVENNEL SZEMBEN ÖTSZÁZ Szegény ember autója Mi van a levegőben? Tettük fel a kérdést dr. Mer étéi Ta­másnak, a Közlekedéstudomá­nyi Intézet Levegővédelmi osztályvezetőjének. — A kipufogógázok túlnyo­mó részét, 89-95 térfogatszá­zalékát a tüzelőanyag, a ben­zin vagy a gázolaj tökéletes elégetésekor keletkező szén­dioxid és víz, valamint a be­szívott levegőből származó nit­rogén és oxigén teszi ki. Ki­sebb hányadát a légszennyező anyagok: a szén-monoxid, a nilrogén-dioxidok, továbbá — a benzinüzemű motoroknál — az ólomvegyületek, a dízelüze- müeknél pedig a korom és a kéndioxid. Az eddig felsorolt kipufogógáz-összetevők közvet­lenül károsak az emberi egész­ségre és a környezetre, ezért elsődleges légszennyezőknek nevezik.. Ami a levegőben van A gázokkal telített levegő­ben — az erős napsugárzás hatására — bizonyos vegyüle- teik között kémiai reakciók játszódhatnak le, s ezeknek a folyamatoknak termékei az in­gerlő és mérgező hatású, má­sodlagos légszennyező anya­gok. Kedvezőtlen meteorológiai körülmények között — sajnos, nálunk sem ritkák — fotoké­miai, szmog alakulhat ki, ami­kor is a másodlagos légszeny- nyezők felhalmozódnak a lég­kör alsó rétegeiben S ha a mérések eredményéire támasz­kodunk, rangsort állíthatunk, fgy tehát a legnagyobb veszélyt az ólom, utána a formaldehid, s a szén-monoxid jelenti. A közlekedési csomópontokban, valamint kétütemű járművek után haladva kellemetlen sza­got érzünk, ezt a formaldehid feldúsulása okozza. Ennek az anyagnak a . mennyisége, -r mért adatok alapján — sok­szor kétszerese a megengedhe­tő csúcsértéknek. Ez nem vé­letlen, ugyanis személygépko­csi-állományunk több mint egyharmada kétütemű. % Valamennyiünket aggoda­lommal, tölthet el ez az isme­retanyag. ön szerint van kiút? Miben látja a súlyos, s egyál­talán nem csak a fővárost érintő gond megoldását? — A mi feladatunk a két- és négyütemű gépkocsik haszná­lata közbeni szennyezőanyag­kibocsátás redukálása, ólmo­zatlan benzint igénylő és ka­talizátorral működő járművek­ben. Az országos környezetvé­delmi program keretében bíz­tak meg e feladattal a Közle­kedésügyi. valamint a Környe­zetvédelmi Minisztérium ille­tékesei. 9 Vajon mit jelent a katali­zátor szó? Annyit megőrzött az emlékezet, hogy a katali­zátor vegyi folyamatban részt nem vevő. de azt gyorsító vagy lassító anyag. Hogyan felel meg ennek a fogalomnak az önök által bemutatott beren­dezés? — Valójában a katalizátor pontatlan elnevezés. Maga a berendezés nemesfém, többnyi­re platina, amely a szerkezeti egységnek a belső felületén helyezkedik el, és elősegíti a füstgáz káros anyagainak to­vábbi oxidációját, az előbb felsorolt szén-monoxid, szén- hidrogének, ezenkívül a két- üteműeknél a szag-, és rákkel­tő anyagok akár 80-90%-!kal való csökkentését. • Ha ez igy van. akkor ta­lán rohamléptekkel kellene be­vezettetni Magyarországon, s kötelezni kellene mindenkit ezek használatára? — Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban már az 1960-as évek­ben alkalmaztak katalizá­tort környezetvédelmi okokból. Gyorsan követte őket Európa. Mi szerényen azt szeretnénk, ha 1992 nyarán talán már ki­mondhatnánk, új autó nem léphet forgalomba enélkül ha­zánk területén. Biztató katalizátorok • Sajnos úgy érzem, hogy akkor két év múlva még ke­vesebben engedhetnek meg majd maguknak újautó-vá- sárlást. Gépkocsiállományunk átlag életkora feltehetően a közeljövőben sem fog csök­kenni f.. — A használtak közül prak­tikusan a 3-4 évnél nem idő­sebbekbe kellene a berende­zést beszereltetni. Ez a teljes katalizátoregység körülbelül 15 ezer forintba fog kerülni. Akár importból származók, akár ha­zai fejlesztésúek, a hozzánk be­vizsgálásra leadott különféle katalizátorok, mindenképpen biztató eredményekről számol­hatok be. • A világon második, leg­nagyobb kétütemű gépjármű­Sztálinista...? \ legkevesebb, amit úgymond a „balkáni" viselkedési normák jegyében is eháthatunk egymástól: ki valahova belép, legalább köszönjön. Ha a botiban nem is — mert nem köszönne* vissza! —, talán a hivatalban, ahol el- intéztetnivalúja akad. Itt, Közép-Europa keleti csücs­kében is. Momdom, legalább, csakhogy kiművelt, iskolá­zott, többdiplomás utódaink sincsenek tisztában a leg­elemibbel. Hogy is lennének, lehetnének. Illemtant se­hol sem tanítanak. Meg aztán az intelligenciái nem osz­togatják a diplomával. Az utóbbi az a bizonyos plusz, amit az ember születése pillanatában is magáénak mondhat — mindegy hova, milyen ágyba születik —, vagy szívós, kitartó munkával elei, azaz szülei heleverik. S tud köszönni, kérni, a sorára várni, s uram bocsa, még telefonálni is. Az utóbbi korántsem megvetendő szem­pont. Mert ugye, ha felemeljük azt a búgó hangú cso­dái — mely mifelénk legalább oly udvariatlanul reagál kéréseinkre, mint használói —, akarunk valamit. S ba már akarunk, akkor, ha végre a hivott fél jelentkezik, bemutatkozunk, a „halló” melle nevünket adjuk, s megmondjuk. Isit kérünk, s miért. Főleg, ba egy titkár­ságra csöngetünk. Nem azért, mintha arctalan nevünk­re kiváncsiak lennének. Nem! Egyszerűen így illik, azaz illenék. Mert ha X. nincs is ment, esetleg Z. segíthet, eligazíthat... A drót másik végén lévő közbenjárására. Olyan ez, mint a kétszer kettő — ha valaki érti. meg­érti. De hogyan is érthetnénk meg. amikor a legelemibbek­nek is híjával vagyunk? Az érielemnek, az infelligeneiá nak. a nevelésnek. Csoda hát. ha megkérdezik: ki keresi, milyen ügyben, s már a mondat első felénél felcsattan a mélyen nem tisztelt telefonáló, mégpedig imigyen: „micsoda sztálinista módszer, kikérdezési fogás..." S mondja, mondja a magáét, megfeledkezvén néhány nem elhanyagolható apróságról. Beszél, de nem tudja, hogy mit mond. csak hiszi, hogy bcszajkózotl teleiéivel beil­leszkedett a politikai áramlatokba. Hogy ez a belépő abba a hőn áhított Európa-házba... Oda? Oda aztán nem ! Mert abban a házban alapvető magatartási fo'-makat követelnek, megkövetelnek. így például azt is az udva­riasság mellett, hogy a megszólaló tudja, mikor mi! mond. S ha az a jelző egyáltalán ál] az eset minősítésére? Netán visszafelé sül el a eső vége. s a jelző éppen arra il­lik, aki használja. A arga Edit L parie a miénk. Ügy érzem, az önökre váró feladatok sürge­tőbbekké válhatnak, félő, hogy az egykori keletnémet használt autók Magyarországon piacot találnak. Váxslönyt Biztosítani — Az illetékes minisztériu­moknak mielőbb jogszabályi tilalmakkal kellene ennek ele­jét venni. Nem szabad elfelej­tenünk a belföldi szállításban oly népszerű Barkas kisteher­autók nagy számát. S termé­szetesen a mozgássérültek ál­tal használt Hycomatok he­lyettesítésére is kell valamifé­le megoldást találni. A vám­szabályoknak komoly előnyben kellene részesíteni a környe­zetkímélő, katalizátorral ellá­tott járművek magán- és kül­kereskedelmi behozatalát. A közelmúlt intézkedései és fej­leményei nyomán a lakosság számára az autózás — remél­hetőleg. mintegy vigaszként — az autóhasználati szokások ész- szerűsödéséhez, és a járműál lomány lassú, de biztos kor szerűsödéséhez fog vezetni. És ha valamennyi közeljövőbeni katalizátorosba még megfelelő mennyiségű ólmozatlan benzin is jut, akkor nagyon elégedett leszek, mert úgy érzem, a tech­nika jelenlegi állásához iga­zodó s a legjobb környezetkí­mélő megoldást választottuk. Az egyéni személygépkocsi­közlekedés ma már több mint másfél millió család életkörül ményeit és életmódját befolyá­solja, ezért joggal társadalmi tömegjelenségnek tekinthetjük. Külön figyelmet érdemel azok­nak az embereknek a sorsa, akiknek a Hycomat gépkocsi val való közlekedés jelent bár­miféle kapcsolatot a külvilág­gal. A mozgáskorlátozottakról van szó, akiknek legyen bár rokkantsági fokuk egymástól jókora eltérést mutató, de kö­zös vonásuk szerint nem gaz­dag emberek. Pest megyében mindeddig 2580 engedélyt ál­lítottak ki arra, hogy felmuta­tójuk vámmentesen hozhasson be magának nyugati gépkocsit S a többiek? A Pest Megyei önkormányzatok egészségügyi osztálya szerint az elmúlt tíz esztendőben körülbelül 500 darab Hycomat személygépko­csit adtak ki a rászorulóknak, Az igény azonban ennek több szőröse. Évente 30-40 Trabant Hycomatot, s nagyjából ugyan­ennyi más kategóriájú autót oszthattak el, azonban a be adott igénylések sorszáma 500 fölötti. Az egészségügyi osz­tály eddig minden év decem bérében megkapta a következő évre vonatkozó kontingenst, s persze, a keleti autók vételárai eddig még nem közelítettek a nyugatiakéhoz. Fekete Ildikó Hidegben is indítanak. Sülysápon az TJnitechnika Kis­szövetkezetben, ahol mint köz­tudott, a gépkocsik üzemelésé­hez nélkülözhetetlen akkumulátorokat gyártják, nem panaszkodnak, hogy nincs munkájuk. A hidegebb idő bekcszöntével ugyanis az elöregedett, elhasznált akkumulátorok csődöt mon­danak. Évente mintegy 150 ezer különféle típusú akkumulátort gyártanak a sülysápiak, a régi Trabantokba való 6 voltos energiaforrástól a nagy teljesítményű, 210 amperórás teherautó- akkumulátorokig. Képünkön Dobos József fel töltés közben a sav hőfokát ellenőrzi a hatvan­hat amperórás akkumulátoroknál. (Hancsovszki János felvétele) Nyíltságért nyíltságot Az első, demokratikusan megválasztott pomázi polgármes­ter és a képviselő-testület bemutatkozását nagy várakozás előzte meg a tizenhatezer lakosú településen. A helyi művelő­dési ház ablakaiban, hirdetőtáblákon már jóval a nagy ese­mény előtt ott voltak az általános iskolások rajzórán készí­tett, falugyűlésre szólító meghívói. Az ünnepélyes bemutatkozás előtti nyitótáncot az Opanke nemzetiségi együttes kis táncosai adták elő. A talpalávalóhoz a muzsikát a pomázi tamburazene- kar szolgáltatta. A kedvcsináló műsor után Kulin Imre polgármester — kertészmérnök, tanár —, aki független jelöltként, az MDF támogatásával indult a válasz­tásokon — köszöntötte a köz­ség lakóit. Örömmel nyugtáz­ta, hogy a vártnál jóval többen érkeztek a gyűlésre. Valóban, a -ház nagytermében csak né­hány szék maradt üresen. A pomáziak első embere úgy vélte, a település légköre az utóbbi időben sokat romlott, viszont leszögezte: etikátlan lenne az elmúlt rendszer veze­tőit szidalmazni, közülük bár­kit is besározni. Megállapítot­ta: az újonnan megválasztott képviselő-testületnek sincs jog­alapja döngetni a mellét. Egy nagyon nehéz helyzetben kell tiszta lapot nyitniuk. Több mint két évtizeddel ez­előtt Kulin Imre alapítója voit a kertbarátok klubjának, ké­sőbb ennek vezetőjeként kós­tolt bele a helyi közéletbe. El­mondta, hogy a hatvanas évek vége, a hetvenes évek eleje fellendülő időszaka volt a te­lepülésnek. Még korábban a község messze földön, Európa- szerte híres volt gyümölcsei­ről; szőlőjéről, cseresznyéjéről. Azután törés állt be. Beolvasz­tották a termelőszövetkezete­ket, s az ÁFÉSZ-t is Szentend­réhez csatolták. Tény, hogy a község a csodálatos szépségű Dunakanyarban található, de majdnem minden fejlesztésből kimaradt, vagy legalábbis nem kapott annyit, amennyit meg­érdemelt volna. Elképesztően rossz Pomáz kereskedelmi ellátottsága és kulturális téren szintén sok a feszültség. Kulin Imre azonban nemcsak a negatív példákat emelte ki. Elmondta azt is, hogy az utóbbi években megin­dult némi fejlődés. Sóik házba vezették be a vizet, a gázt és telefonhoz is jutott nem egy család. Néhány képviselő-tes­tületi taggal felkeresték az is­kolákat és az óvodákat, s ahogy a kertbarátok klubja egykori vezetője elmondta: nem lepusztult, elhanyagolt in­tézményeket találtak, mint ahogyan azt elképzelték. Az önkormányzat terveiről a polgármester kifejtette, hogy mindenekelőtt valódi, igazi nyilvánosságot szeretnének. A képviselőiknek és a lakosság­nak kölcsönösen szükségük van egymásra, s ha ezt a la­kosság nem így érzi, akkor Po- mázon nem várható érdemi változás. Utalt arra, hogy e be­mutatkozóra szóló meghívón nagy betűiekéi állt: HANG­PRÓBA. A magyarázat pedig úgy szólt; rendszeresen, az ed­diginél sokkal gyakrabban kell találkoznia egymással a tes­tületnek és a lakosságnak. A közeljövőben szeretnének meg­jelentetni egy községi orgánu­mot, amely minden ott lakó­nak szócsöve lehet, s teret ad mindenki véleménynyilvání­tásának. Elmondta, az önkor­mányzat ülésein bárki részt vehet, sőt a jegyzőkönyvet a faluházon kívül el lehet majd olvasni a művelődési házban és a könyvtárban is. A bemutatkozó ülés befeje­zéseként Kulin Imre kérte a jelenlévőket s a falu lakóit: ne a háta mögött, hanem a sze­mébe mondják el észrevételei­ket, javaslataikat, mert csak így lehet nyílt és őszinte a polgármester és a pomázi®' kapcsolata. Molnár Ildikó jy a n annak már néhány y éve, akkor még Er­délyben laktunk, Norbi fiam fejében az idő tájt pattantak az értelem rü­gyei, s bámulva hallgatta az anyja meséit. December elején jártunk, Mikulást vártunk. Ilon kimutatott a szemközti havas völgyre, és azt mondta: — Lásd, onnan jön majd a Mikulás. Piros a bundá­ja, fehér a szakálla. A szánkóját szép, szelíd őzek húzzák. A szán hátuljában hatalmas puttony. Telis­teli játékkal, almával, cso­kival, mogyoróval. Ennek a puttonynak az a tulajdon­sága. hogy soha nem ürül ki, és a világ valamennyi gyerekének jut az ajándék­ból. Mindegyik azt 'kap, amit szeretne, no meg ami­re szüksége van. — A felnőttek nem kap­nak semmit? — kérdezte Norbi. — A felnőttek nem kap­nak. a felnőttek adnak. Ha úgy vesszük, minden fel­nőtt, minden apuka egy- egy Mikulás. A te apukád is. Csak nincs szakálla. Te JrMU még nem tudod, milyen csodákra képes! Hogy Norbi mit jegyzett meg a se füle, se farka me­séből, az két év múlva de­rült ki, már itt, Pesten, pontosabban egy budai sza­natóriumban, ahol asztmá­val kezelték. Hetente fel­jártunk, a hétvégét vele töltöttük. Vele együtt a szo­bában volt egy szomorú szemű, sápadt kis srác, Pistinek hívták. Pistihez soha nem jött senki. — Pisti a haverom — je­lentette ki egy vasárnap reggel Norbi. — Jó fej. már tud két szakaszt az Altató­ból. Adjatok neki is sutit. Pisti kap sütit, jó étvágy- gyal falja. Kicsit vad, de később felenged, s ettől kezdve, ha megyünk, min­denből duplán viszünk. Nyárra ősz jött, az őszre tél, a szanatórium kertjé­nek fái hóbundára cserélték fel a lombot, de Pistihez nem jött senki. Egy kisgyermekben ha­aS mar tompul az emlék, az uj érzések, élmények köny- nyen felejtődnek. Ez idő tájt Pisti már apunak, apu­cinak szólít, ahogy Norbitól hallja. Amikor megyünk, repes az örömtől, amikor eljövünk, ő is sír, és integet utánunk. December elején kérdez­tük Norbitól: mit szeretnél kapni a Mikulástól? Akkor már tudtuk, karácsonyra végleg hazajöhet. — Lehet Mikulást és Jé­zuskát együtt kérni? — Az attól függ — mondtam óvatoskodva, él­tem a gyanúval, hogy vala­mi rendkívülit kér. — Vigyük magunkkal Pistit. Legyen a testvérem. — De hisz Pisti nem ár­va, vannak szülei. — Már hogy lennének?! — dobbantott Norbi. — Egyszer sem láttam őket! — Tudod ... — elakadok. Nem lelek érveket, mert nincs rá érv és nincs ma­gyarázat: egy ötéves kisfiú­hoz hónapokig nem jött az anyja, egy kissráccal nem törődött az apja! — Kicsi a házunk — mondja a feleségem. — És kiságyunk sincs, csak egy. — Na és? Majd apu épít egy nagyobb házat, és csi­nál még egy ágyat. — Apu? Apu nem kőmű­ves és nem asztalos. — De Mikulás! — vágja rá Norbi. — Vagy nem te mesélted otthon, Erdélyben, minden gyerek azt kapja, amire a legjobban vágyik, amit a legjobban szeretne. Pisti apukát, anyukát sze­retne, én meg a Pistit. Azt is te mondtad: minden apuka Mikulás. És minden apuka csodákra képes. Hát most mutassa meg az apu- Mikulás! A zóta Norbi is bölcsebb ** lett, már nem hisz a mesékben, s bennem sem a nagy varázslót látja. Tud­ja, hogy nincsenek csodák, senki nem tud egy olyan nagy házat felépíteni, ami­ben minden szomorú szemű, magára hagyott kisgyerek otthonra találhat. (—gyé—) i Bemutatkozóit a pomázi képviselő-testület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents