Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-31 / 305. szám
PEST MEGYrEE XXXIV. ÉVFOLYAM, 305. SZÄM »tendre Ára: 7,20 forint 1990. DECEMBER 30., VASÄRXAP CSAK FELDOLGOZNAK A BENÏÂ VÖLGYEBEN Nem vágnak a húsüzemben A mezőgazdasági termelőket is alaposan megviselték az idei energiaár-emelések. Szakértők szerint például csak a gázolaj drágulása az év utolsó két' hónapjában országosan legalább egyniil- liárd forint költségtöbbletet jelenteit. Sokak véleménye szerint a neheze még csak ezután jön, hiszen a Világbank követelményeinek megfelelően a földgáz árát is arányosan fel kell emelni, s ezzel párhuzamosan a még létező kedvezmények is megszűnnek. A termelőknek most főhet a fejük, hogyan gazdálkodjál ki a többletet. A fo- gyasztóiár-emelés nem oldhat meg mindent, hiszen a szűkülő belső piac miatt hovatovább már nem lesz kinek eladni az árut. A szorult helyzetben az érdi Benta Völgye Tsz húsüzeme is kényszerlépésre szánta el magát. Csonka Zoltán üzemvezető elmondta, hogy a februári áremelést még csak-csak elviselték, de a nyári már 1 millió pluszba került az üzemnek, s várható, hogy jövőre ez az összeg még megduplázódik. Ezért úgy döntöttek, hogy január elsejétől már nem vágnak sertést, csak feldől gozással foglalkoznak. így legalább a vágásnál szükséges környezetvédelmi előírások betartására fordítan dó költségeket megspórolhatják. Azelőtt évente 25 ezer sertést is levágtak, így most a szállítóik — termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok, magángazdálkodók — is hoppon maradnak. Igaz, a takarmányárak növekedése, a nyomott felvásárlási árak miatt a sertés- tartás sem kifizetődő. A vidéket járva nem egy gazdától hallani, sok helyütt még az anyakocát is levágják. Az érdi húsüzemben úgy tervezik, hogy a jövőben évente 20 ezer vágott sertést vásárolnak fel. Ezekből készítenek majd füstölt- és szárazárut. A készítendő felvágottféleségek fajtáit azonban némiképp szűkítik, hiszen az érdi, százhalombattai és budapesti üzletekben — ahova a Benta Völgye is szállít — megcsappant a forgalom. Az esetleges árváltozásokról még nem szólt az üzemvezető, annyit azonban megjegyzett, 1991 számukra'a Jcatasztró- fa éve lehet, s ha ezen sikerül túljutniuk, már csak felfelé vezethet az út. A nehéz helyzetet látva mindenesetre néhányan már elhagyták a húsüzemet. Csonka Zoltán elmondta, a vágóhíd berendezését meghagyták, hogy ha jobbra fordulnak a dolgok, mindent újrakezdhessenek. (hargitai) Néhéz a válás az ISG-nél Évkezdés MzQnyMmségbm Elválni nehéz. Ez nemcsak az egymást megunt házaspárokra vonatkozik, hanem a jelek szerint a nagyvállalati kötelékeket felrúgni akaró cégekre is. Legalábbis az ISG esete ezt példázza. Mint arról már beszámoltunk, a november 16-i viharos vt-ülésen a résztvevők úgy döntöttek — elsősorban a jól prosperáló mátészalkai és gyöngyösi gyár nyomására —, hogy január elsejétől a vállalat egységei már külön utakon járnak. A végső szót azonban az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak kell kimondania. Az ISG vezetése a szükséges iratokat benyújtotta a tárcához, azonban kiderült, a hitelmegosztásról szóló vt- döntést a minisztérium nem fogadja el. Ezért kénytelenek azt most átdolgozni. Az újabb papírok beadása és elfogadtatása azonban időt vesz igénybe. Az új évet tehát még kénytelen-kelletlen együtt kezdik el, s Konrád Anselm vezérigazgatói titulusa is változatlan marad. A válás kimondására január vége, február eleje előtt aligha kerül sor. Ez azt is jelenti, hogy a vállalat gyáraiban továbbra is bizonytalanságban maradnak. Maglódon például még csak abban biztosak, hogy a jövő esztendőnek új vezetővel vágnak neki. Az ott dolgozók reménykednek, hogy úgynevezett menedzser típusú vezető kerül a gyár élére, aki megfelelő üzleti kapcsolatokkal is rendelkezik. A kényszerpályáról csak úgy tudnának elmozdulni, ha olvan terméket gyártanának, amelyet a piac igényel. A maglódiak egyelőre megelégedéssel nyugtázták, hogy a minisztérium nem fogadta el a hitelfelosztásról küldött anyagot, hiszen az számukra meglehetősen kedvezőtlen lett volna. Igaz, nem lehet tudni, a következő variáció jobb lesz-e számukra. Az ott dolgozók hangulata egy cseppet sem nevezhető rózsásnak. Persze ki-ki vérmérséklete szerint, különbözőképpen kommentálja a történteket. 9 Vannak, akik úgy vélik, a bizonytalanság indennél rosszabb, s ha elkerülhetetlen a létszámleépítés, akkor jobb lenne tudni minél előbb, ki kerül bele a szórásba. Mások úgy vélik, a válás kimondásának elodázásával még kaptak pár hónapos haladékot, s ki tudja, az alatt mi minden történhet. A legnagyobb baj azonban minden bizonnyal az, hogy a gyár termékszerkezete még kialakulatlan, s így egyelőre nehéz megjósolni, arról a bizonyos kényszerpályáról mikor és merre lehet letérni. H. É. JM Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke a miniszterelnök javaslatára az Országgyűlés illetékes bizottságai előtti meghallgatás figyelembevételével 1991. január 1-jei hatállyal köz- társasági megbízottá kinevezte: dr. Szentgyörgyvöl- gyi Pétert Budapest főváros, dr. Skúltéty Sándort Jász- Nagykun-Szolnok, Pest, Nógrád megye, dr. Virágh Pált Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár-Bereg megye, dr. Gyulai Gábort Borsod-Aba- új-Zemplén, Heves megye, dr. Farkas Lászlót Bács- Kiskun, Békés, Csongrád megye, dr. Bőgner Miklóst Baranya, Somogy, Tolna megye, dr. Hegedűs Tamást Fejér, Veszprém, Zala megye, dr. Horváth Józsefet Győr-Moson-Sopron, Komá- rom-Esztergom, Vas megye működési területtel. Kevesebb vonattal BYE, BYE SZÁSA! A szovjet déli hadsereg- csoport-kivonásának kezdetétől, március 12-e óta 436 csapatvonat, 384 anyagvonat, továbbá 86 személyvonat és 102 konténervonat hagyta el Magyarország területét — adott tájékoztatást szombaton Keleti György ezredes, a HM szóvivője. A csapat- és anyagvonatok száma ugyan nem éri el a szállítási ütemtervben meghatározottakat, ez azonban csak a szovjet fél tervezési hibájával magyarázható, alakulataikat ugyanis a számítottnál kevesebb vonattal tudták kivonni. A Honvédelmi Minisztérium nyilvántartása szerint a szerelvények eddig összesen több mint 55 ezer szovjet állampolgárt — katonákat, polgári alkalmazottakat és családtagjaikat — közel 16 500 technikai eszközt, ebből 1§ 326 kerekes, 804 lánctalpas járművet,. továbbá 708 harckocsit, 1030 egyéb harci járművet, illetve mintegy 234 ezer tonna anyagot szállítottak el a Szovjetunióba. Fújhatjuk az óévet. Végre vége ennek a kcverves évnek. Kezdődik egy még rosz- szabb, állítják sokan, de ne feledjük, tavaly ugyanezt mondtuk. így fiát félre minden rosszkedvet, ma és holnap vigadjunk, fújjuk a trombitákat jó hangosan, hogy elűzzük a gondokat, s cseréljük le fásult arcunkat vidám mackóra, vagy vegyünk nagy füleket. Ezt az optimizmusunkat pedig tartsuk meg jövőre, nagy fülünket növesszük még nagyobbra, hogy meghalljuk embertársainkat, hátha így többre visszük. Ám míg ez kiderül, addig is b. ú. é. k.! FÜGGŐÓM L ehetséges olyan minősítést lelni a mögöttünk álló esztendőre, amilyennel szemben nem emelhető azonnal ezernyi kifogás, - mint igaztalan, túlzó, torzító, általánosító ellen? Nehéz és furcsa esztendő volt ez az 1990. Megfürdette az egyént, a társadalmat örömben és bajban, kínált mámorítóan felemelő érzéseket és szívtáj éki szorítással sűrűn reánk törő félelmeket, napi megélhetési gondokat és társadalmi összefogásra példákat adó eseményeket. Mintha irdatlanul régen lett volna, márciusban választásokra készült az ország ... Az egyik pillanatban a csodákban reménykedtünk, a másikban a reménytelenség fekete madara ült a vállunkra ... A megélt és az olvasott-tanult-hallott történelem között olyan nagy a különbség, mint az élő virág és a művirág között. A történelem hatalmas élővirág-csokrot nyomott a kezünkbe! Kivételes és kitüntetett a mai nemzedék helyzete, a ma hazánkban élők elmondhatják: történelmi fordulót csinálnak, akarva és akaratlanul, hittel és keserűséggel, eredményekkel és hibákkal. A történelem azért változik, mert változik az ember, s az ember azért változik, mert átalakul körülötte a történelmi környezet. Ez a kettős kötés, kötöttség lehet béklyó is, lehet röptető erő is, s bár van szerepe a véletlennek, lényegében a társadalomnak módjában áll döntenie, béklyókba kény- szeríti-e magát, avagy felkap a röptető erők szárnyaira. Még nem döntöttünk. Azaz még dönthetünk. Az a kérdés, vajon döntési helyzet-e az, amikor — és csupán például — a megyében jelentősen visszaesett az ipari termelés, amikor a mezőgazdaságot a tulajdonlási bizonytalanságok sokkolják, amikor hosszú-hosszú évekre visszatekintve, a legkevesebb lakás épült fel a megyében, s a kiskereskedelmi forgalom is évtizedek óta nem tapasztalt rákmenetet mutat... ? Éppen azért vagyunk döntési helyzetben, mert ez a helyzet. Nem olcsó szójáték a szóismétlés, hanem azt kívánja érzékeltetni: a helyzet helyzetet teremt. Akkor is, ha nem vesszük tudomásul a valóságot, azaz nem igazodunk a kialakult helyzethez. Ilyen esetben viszont a létrejövő helyzet már nem áll uralmunk alatt... Ezt kell elkerülni tudatosan hozott — az Ország- gyűlést, a kormányt, a pártokat az önkormányzatokat, a családokat egyaránt felölelő, átfogó — döntéseinkkel. Mindannyian döntések meghozói és végrehajtói vagyunk, a szerepek cserélődnek, az egyének, a szervezetek nem kerülhetik ki a lehetőséget- kötelezettséget-felelősséget: a döntések meghozatalát. Valaha volt mesterek kezében a függőón, a fonalon lógó kúpos nehezék volt a mértéke annak, tökéletesen függőleges-e a ház, a másféle építmény fala. Állíthatunk mi is magunknak tökéletes hazaházat, országépítményt, de előtte tudnunk kell a választ: mi lehet-1 egyen a függőón, azaz a mérce? T alán megteremthető az egyezség-egység abban, hogy ez a függőón nem lehet mas. mint a haza üdve, az ország boldogulása, azaz az ezt szolgáló erkölcsrendszer. Időszerű-e most, amikor „minden” romlani látszik, amikor ezer tény, benne a bűnözés gyors térhódítása szól az erkölcsök veszen- dőségéről, fellépni egy új erkölcsrendszernek a szükségességével? Soha nem volt időszerűbb! Az átmenet idejében élve, tudnunk kell: hová akarunk az átmenet letelte után megérkezni. Én nem hiszek az Európa-legendában. Magyarország Közép-Európa része volt és lehet, annak minden történelmi 'előzményével és vonzatúval. Abban viszont hiszek, hogy megteremthető egy olyan erkölcsrendszer, amely nem létezett ennek az országnak a történelmében, hogy igenis van olyan függőón, amely úgy magyar, hogy egyben az általános emberi értékek sűrítője is. Álom? Lehet. Álmok nélkül azonban nincsen jövő. A polgár jövője a nemzet jövője. Ezért kell függőón a polgár kezébe. Mert akkor a nemzet kiegyenesedik. , Mészáros Otto (Kcp és szöveg: Vimola Károly)
