Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-28 / 303. szám
2 1990. DECEMBER 28., PÉNTEK Ráerőszakolta akaratát a parlamentre Janajer mégis alelnök lett A szovjet küldöttkongresz- szus csütörtökön mégis a Szovjetunió alelnökévé választotta Gennagyij Janajevet. Az 53 esztendős politikus a délelőtti szavazáson ugyan megbukott, de Mihail Gorbacsov ráerőszakolta akaratát a kongresz- szusra, s újra jelöltette Janajevet. A délutáni szavazáson a KB-ítitkár már meg is kapta a szükséges szavazatokat, s így személyével még inkább erősödött a párt befolyása a legfelsőbb állami vezetésben. Gorbacsov valósággal megzsarolta a szuperparlamentet, s újra jelöltette hívét. — Azt akarom, hogy olyan ember legyen mellettem, akiben teljesen megbízom a sorsdöntő, nehéz pillanatokban — mondta az elnök, s azzal érvelt, hogy a küldötteknek csak alig negyede Az Albán Munkapárt kezdeményezni fogja, hogy a februári választások után töröljék az ország alkotmányából a párt vezető szerepére vonatkozó cikkelyt. Ezt Ramiz Alia, a párt vezetője szerdán jelentette be a tiranai rendkívüli pártkonferencián. Alia közölte, hogy a februári választások után a parlament máris megkezdi az alkotmány- módosítás előkészítését. A pártvezető azt is elmondta, hogy az Albán Munkapárt új platformja el fog térni a szo— 583 fő — szavazott Janajev ellen (1089-en támogatták, tehát mindössze 31 szavazatra lett volna még szüksége, 107 szavazócédula nem is került az urnákba, 113 szavazat pedig érvénytelen volt). Az államfő arról győzködte a kongresszust, hogy „alaposan meg kell vitatni” javaslatát, hiszen még ezen a kongresszuson meg kell választani az al- elnököt. A kongresszus ezt követően rövid vita után álelnökké választotta Gennagyij Janajevet. Az elnök által kierőszakolt újabb szavazáson 1237-en szavaztak mellette (a szükségesnél 117 szavazattal kapott többet), s csak 563-an ellene. (Az ellenszavazatok száma hússzal csökkent a délelőtti voksoláshoz viszonyítva.) cializmus számos elvétől és korrigálni fogja számos vonatkozásban a múlt gyakorlatát. Az újonnan alakult Demokratikus Párt alapítója. Sali Berisha közölte, hogy pártja kezdeményezte: írjanak ki népszavazást a parlamenti választások időpontjáról, miután a parlament elnöksége hétfőn bejelentette, hogy nem változtatnak az időponton, és a terveknek megfelelően február 10-én tartják meg a választásokat. Rigai merényleteit Vérdíjat tűztek ki Rigában újabb négy pokolgépes merényletet követtek el csütörtökre virradóan, s két robbanószerkezet csaknem egy időben lépett működésbe. A kis hatóerejű pokolgépek egy óvoda, a helyi vasutas kórház, egy katonai kollégium és egy iskola közelében robbantak. Senki sem sérült meg, a károkról azonban egymásnak ellentmondó jelentések érkeztek: a szovjet központi tömegtájékoztatási eszközök szerint csaknem 200 ablak tört be, az épületek ajtói és homlokzatai is megrongálódtak, lett források viszont cáfolják a komolyabb anyagi károkat. Decemberben Rigában pontosan egy tucat ilyen merényletet követtek el, s a tettesek egyelőre ismeretlenek. A nyomravezetőnek már egy Lada személygépkocsit is felajánlott a köztársasági kormány, a rigai városi tanács pedig háromezer rubellel járult hozzá a vérdíjhoz. A lett vezetés állásfoglalásaiban egyértelműen provokációnak minősítette ezeket a terrorakciókat, amelyek ürügyet szolgáltathatnak Moszkvának a rendkívüli állapot, vagy az elnöki kormányzás bevezetésére. Szovjet zárt területek Nyitott nagyvárosok Jelentősen enyhítették a külföldiek mozgását korlátozó intézkedéseket a Szovjetunióban; csaknem felére csökkentették a „zárt” területeket. Ezt Vita- lij Csurkin szovjet külügyi, szóvivő jelentette be csütörtöki moszkvai sajtóértekezletén, hangsúlyozva, hogy korábban az ország területének 11 százaléka volt „zárt”, a kormány decemberi döntését követően viszont ez az arány hat százalékra csökkent. Csurkin szavai szerint számos nagyváros is megnyílik a külföldiek előtt, így például Kujbisev (Szamara), Kraszno- jarszk, Omszk, Tomszk, No- rilszk, Magadan, Kalinyingrád (a volt Königsberg), s jelentős távol-keleti és baltikumi körzetek is szabadon látogathatók már. f Külföldi eseménye lie — ; egy mondatból» Gorbacsov szerint nemcsak a gazdaság, hanem az egész szövetségi állam összeomlását okozhatja az orosz parlament döntése a szövetségi költségvetésbe történő befizetés radikális megkurtításáról. A Tegnap megtartotta alakuló ülését a Crna Gora-i parlament, amely beiktatta tisztségébe Mimir Bulatovicsot, a köztársasági elnökség most megválasztott elnökét és az elnökség négy tagját. A A tervekkel ellentétben a lengyelek január elsejétől kezdve mégsem utazhatnak három hónapra vízummentesen Németországba, mert Bonn szerint a vízumkényszer feloldására csak január végén lehet számítani. A Szaddam Husszein iraki elnökkel tárgyalt tegnap Bagdadban zárt ajtók mögött Igor Belöuszov szovjet miniszterelnök-helyettes. Albán alkotmánymódosítás Vezetőszerep törölve mmj EGYEST A KÖZELGŐ DÁTUM SZORÍTÁSA AHOGY KÖZELEG január 15-e, amely a Biztonsági Tanács által meghatározott végső határnapot jelöli ki Iraknak Kuvait elhagyására, úgy válik egyre bonyolultabbá, áttekinthetetlenebbé és feszültebbé a helyzet. Először fordult elő a vietnami háború óta, hogy az Egyesült Államok és a Kuvait bagdadi agressziója miatt vele koalíciót alkotó 25 más ország öbölbeli haderői harc- készültségben voltak karácsonykor, mivel Washington Szaddam Husszein rendszerének támadásától tartott. A pattanásig feszült helyzetben nyilván az amerikai elektronika magas technikai szintjének volt csupán köszönhető, hogy amikor a bagdadi vezetés az ünnepek alatt rakétát indított útnak, meg tudták állapítani, hogy ez iraki földön ér majd célt, s nem a soknemzetiségű haderő ellen irányzott, s nem indult meg az ellencsapás, kirobbantva az öbölbeli háborút ... Irak, miután végetértek a főváros kiürítésére elrendelt gyakorlatok, s az esetleges vegyi hadviseléshez a lakosság nagy részét gázálarcokkal látták el, ismét, békésebb húrokat igyekszik pengetni. Szaddam Husszein kormányzata azt állítja, hogy kész a béketárgyalásokra, ha összekapcsolják a „'kuvaiti problémát” az Izrael által 1967-ben megszállt arab területek önrendelkezési ügyével. Valahonnan olyan hírek terjednek, mintha a kulisszák mögött gőzerővel működne a titkos diplomácia, bár ezt Washington határozottan cáfolja. Nem másutt, mint egy izraeli lapban látott napvilágot az az „értesülés”, hogy már megegyeztek volna Bagdad és Washington január 9-i tárgyalásának dátumában, annak ellenére, hogy az amerikai kormányzat korábban ezt túl közeli időpontnak tartotta a január 15-i végső határidőhöz, s arra hivatkozott, hogy ez beleillik az időhúzás bagdadi taktikájába. Baker környezete tagadta viszont, hogy bármilyen érintkezés volna Bagdad és Washington között. Közben az öböltérségből az amerikai főparancsnokság olyan információkat továbbít, hogy a Kuvaitban tartózkodó iraki csapatok tovább erősítik állásaikat a sivatagban, azaz eszük ágában sincs a kivonulás. Ebbe az irányba mutatnak azok az értesülések is, amelyek újabb, Bagdadból vezényelt csapatok érkezéséről számolnak be. Közben a Time című amerikai hírmagazin címlapján teszi fel a kérdést: érdemes lesz-e meghalni Ku- vaitért? Az előrejelzések szerint ugyanis a négyszázezres soknemzetiségű haderőnek mintegy tizedrésze — negyvenezer katona — veszti majd életét, ha háborúval verik ki Irakot Kuvaitból. Ugyané hetilap viszont feleleveníti az 1217—1221 közötti, Jeruzsálem akkori felszabadítására meghirdetett kereszteshadjárat balsikerű kimenetelét, s párhuzamot von az akkori és mostani koalíció között, és szinte sugalmazza, hogy a végtelen halogatás most is csak a széthúzást és az elkerülhetetlen vereséget hozhatja. Ugyanakkor mind több amerikai szakértő szólal meg, s figyelmeztet, a harckészültség még nem érte el a támadáshoz szükséges fokot. Eszerint február közepe vagy vége előtt nem kerülhet sor Kuvait fegyveres felszabadítására. A Sivatagi Pajzs nevű, öbölbeli felvonulás eddig 8,2 milliárd dollárjába került az Egyesült Államoknak, s 1991-re 30 milliárd dolláros költséget jeleznek előre, erre a katonai akcióra. Washingtoni kongresz- szusi körökben élesen bírálják az Egyesült Államok azon szövetségeseit — elsősorban Németországot és Japánt —. amelyek szerintük nem eléggé járulnak hozzá a közös erőfeszítéshez. A Time adatai szerint Japán 2, Németország 1 milliárd dollárt ajánlott fel, s ebből eddig Tokió 426, Bonn pedig 250 millió dollárt juttatott el Washingtonnak. MÉG VAN IDŐ a diplomáciára, de a határnap közeleg, amely után a fegyverek vehetik át a szót. A további pusztítás és öldöklés és egy öbölbeli háború nem illik bele abba a pozitív nemzetközi fejlődésbe, amely ebben az évben megszüntette a világhatalmak közötti korábbi ellenségeskedést, és ezt együttműködéssel helyettesítette. Szaddam Husz- szein rendszerének végre fel kell ismernie, hogy az, ami lehetséges volt az 1217—1221 közötti világban, nem ismételhető meg a XX. század utolsó évtizedében... Árkus István Levelek cikkünk kapcsán Nem haragszanak, * csak sajnállak Tisztelt Szerkesztőség! Végigolvastam A romlás szirmai című cikküket, melyet nem hagyhatok válasz nélkül. Elöljáróban kijelentem, hogy semmiféle pártnak tagja nem voltam és jelenleg sem vagyok, de amit Jakubovits Anna cikke sugall, fölháborító. Annál is inkább, mivel Gémesi György polgármester urat olyan színben próbálja feltüntetni Varga Kálmán elmondása alapján, hogy egy törtető, hatalomra törő személy. Kérem, írják meg, hogy Varga Kálmán a képviselő-testület alakuló ülésén olyan magatartást tanúsított, hogy már abban az órában le kellett volna szedni a színpadról. Teljesen mindegy, hogy a néző, illetve hallgató közönségből ki mit mutatott neki, mi csak azt láttuk, hogy egy borzalmas külsejű egyén a nyelvét kinyújtva, egyéb dolgot mutatva válaszolt a színpadról. Kérem, az ilyen ember nem képviselőnek, még egy intézményi középkádernek se való. Utólag kérdeztem meg a nevét is; hiszen ki ismerte őt? Tudomásom szerint semmi olyat nem csinált Gödöllőn, amiért elnyerte volna bárki szimpátiáját. Azt pedig, hogy ki kivel miért nem akart együttműködni, meg kellene kérdezni a másik féltől is. Ismét csak a testületi alakuló ülésre hivatkozom, azt szerette volna, hogy csak ő szólalhasson meg, és amit javasolt, azt fogadják is el. A senk felesleges, értelmetlen szövege szinte elrontotta a felemelő ünnepi eseményt. Vele szemben Gémesi György korrektül, tisztességgel helytállt. Ügy érzem, Gémesi György megérdemelte azt a pozíciót, amibe került, majd a sors eldönti, Varga Kálmán mit érdemel, aki még a választóit is cserbenhagyta! Ilyen embereket vessen is ki a hatalom. Se Roszik Gábor, se Gémesi György senkit nem túrt ki a helyéről, abban az időben bátorság volt Roszik Gábortól az ellenzék szerepét vállalni. A polgármesteri beosztás pedig ma sem egy irigylésre méltó feladat ilyen Varga Kálmán és hasonló társai gáncsoskodásaival szemben. Mi, gödöllői állampolgárok, nyugalmat, békességet és előrelépést szeretnénk a városban, nem pedig torzsalkodást! Ragaszkodom a levelem közreadásához annál is inkább, mert a másik fél elfogult, ártatlannak nem nevezhető véleménye megjelenhetett. Gödöllő, 1990. december 18. Tisztelettel: Horváth Sándorné Gödöllő, Aulich út 2/B Tisztelt Jakubovits Anna! A Pest Megyei Hírlap december 17-i számában A romlás szirmai című írására a Magyar Demokrata Fórum gödöllői szervezetének elnökségi tagjaként szeretnék reflektálni. Hangsúlyozom, hogy az Ön írására, és nem Varga Kálmán úr közléseire. Barátaim — a gödöllői MDF- tagok, köztük a személyükben név szerint megtámadottak — nevében is kijelenthetem, hogy mi nem haragszunk Varga Kálmán hajdani barátunkra, egyszerűen csak sajnáljuk őt. A lényegre térve, amiért tollat ragadtam, az a mostanában sokat emlegetett, sokat hiányolt — mert valóban sokszor hiányzó — sajtóetika, ön nevét adta egy közléshez, amelyben súlyos erkölcsi vádak hangzanak el egy, a nemzet felemelkedésére szövetkezett mozgalomról (lehet,#hogy ez önnek fellengzős, mi azonban tiszta szivünkből így érezzük), ennek egyik sikeres helyi szervezetéről, név szerint kiemelve eme helyi szervezet legértékesebb tagjait. A mi értékrendünk szerint az újságírónak ilyen esetben meg kellene kérdeznie azokat is, akiknek becsületességét, jó szándékát kétségbe vonják. Különösen fontos ez abban az esetben, amikor egy nyilvánvalóan sértődött, nemcsak korábbi, de újabb keletű barátait, sőt választóit cserbenhagyó személy zaklatott idegállapotot tükröző vallomásán alapul az írás. Sajnos, nem tudom ezt a tényt véletlen mulasztásnak tekinteni. Ügy érzem, hogy a gödöllői vonatkozású írás célzatosan nem az újság gödöllői mellékletében jelent meg. Az sem véletlen, hogy azon a napon és azon az oldalon közölték, amikor és ahol beszámolót olvashattunk az MDF országos gyűléséről. Kétségtelen, hogy profimunka volt, de ettől függetlenül etikátlan. Végezetül csak annyit, hasonló esete már volt a gödöllői MDF-szervezetnek, ennek egyik szereplője, érdekes módon, ugyancsak Varga Kálmán volt. Akkor a 168 óra című rádiómagazin partnere volt. Mi meginvitáltuk Gödöllőre a 168 órát, hogy elmondhassuk véleményünket. Levelünket a 168 óra című folyóirat kommentár nélkül leközölte, de nem jöttek el hozzánk. Azt gondolom, ebben az újabb esetben az invitálást szerencsésebb, ha mellőzzük. A másik megoldás ellen nincs kifogásom. Gödöllő, 1990. december 20. Földi Péter Készséggel helyt adunk olvasóink levelének, hiszen természetes, hogy indulatokat kavarnak a helyi politikusok. Van, aki egyetért velük, s van, aki nem. A vélemény pedig — amelynek a lehetőségét, hogy napvilágra kerülhessen, többek között ők vívták ki — mindannyiunknak szabad. Még Varga Kálmánnak is. így aztán szabad Varga Kálmánnak, hogy törtetőnek, hatalomra tőrének minősítsen új helyi vezetőket, s szabad Horváth Sándor- nénak is, Föidi Péternek is, hogy ezt kétségbe vonja. Újságunknak pedig szabad az, hogy Varga Kálmánról cikket írjon. Olyat, amelyben Varga Kálmán személyén keresztül mutatja be a rendszerváltást — annak fonákjával együtt. Nem egészen értjük, hogy a Varga Kálmánról írott portréból miért hiányolják Gémesi Györgyöt, aki többször elmondta már véleményét lapunkban, s aki ebben az írásban még csak mellékszereplő sem volt. A romlás szirmai című írás ugvanis arról szólt, hogy Varga Kálmán szerint miért romlott el a kezdetben — még Gémesi Györggyel együtt indult — szép és reményteljes gödöllői rendszer- váltás. Amennyiben olvasóink azzal értenek egyet, hogy a gödöllői ha-—" talomban ezentúl Gémesi Gvörgv dirigál, s Varga Kálmán joggal szorult ki belőle, akkor az ő számukra minden rendben van — hiszen olvasóink Gödöllőn laknak, s óhajuk teljesült. Mit tehetne még lapunk ez ügyben? S ha egyik levélírónk szerint a színpadi gesztusok elegendők ahhoz, hogy valakit ennek alapján alaposan megítéljünk, akkor csak azt szeretnénk kérdezni: mi kifogása volt — ha volt — olvasónknak a korábbi pártállami vezetők ellen, akik soha nem öltötték ki nyelvüket a széles nyilvánosság előtt? Még csalt annyit: eredeti terveink szerint Jakubovits Anna írását december 15-én, szombaton teleltettük volna meg. Kzt a szándékunkat a kormányátalakításról szóba közlemény közzétételéből adódó beír,hiány akadályozta meg. Ka vőldi Péter a cikket mégis üsz- szefiiggésbe hozza az IVIDF-gyű- léssel — lelke rajta. KICSODA ÖN, SZADDAM HUSSZEIN? 1 nemzeti hős szamáron menekült A Perzsa-öbölben kialakult válság előtérbe állította az iraki diktátor személyét. Két amerikai újságíró — Judith Miller és Laurie Mylorie — retusálatlan portrét rajzolt Szaddam Husz- szeinről. Részleteket közlünk a könyvből, mely a Kossuth Kiadónál jelenik meg. Szaddam Husszein katonatiszt szeretett volna lenni, de gyenge eredménye miatt nem kerülhetett be a bagdadi Katonai Akadémiára. Az arab vezetők azon nemzedéke közül, akik az 1950-es 1960-as évek katonai puccsai során kerültek hatalomra, egyedül Szaddam Husszeinnek nem volt katonai gyakorlata, bár hivatalos életrajza hangsúlyozza, hogy tízéves korától mennyire vonzották a puskák és az ágyúk. 1976-ban ezt a hiányosságot úgy pótolta, hogy kineveztette magát áltábornaggyá, ami a vezérkari főnöki rangnak felelt mes. Amikor pedig 1979- ben elnök lett, vezérezredessé léptette elő magát, ragaszkodva hozzá, hogy személyesen irányítsa az Irán ellen vívott háborút. Bagdad merőben más világ volt, mint amilyet El-Audzsá- ban hagyott a háta mögött. Szaddam mégis a Takrítból ide- vándorolf földijei között élt a fővárosban is. Kairálláh otthona a Tigris nyugati partján feküdt, a takrítiak, s főként szegények lakta el-Karh városnegyedben. Mint a legtöbb közel-keleti városban, az ugyanarról a vidékről származó parasztok szívesen tömörültek bizonyos lakónegyedekbe, támogatták egymást és tartották falusi nemzetiségi kapcsolataikat. Húszéves korában csatlakozott a Baat Párthoz, amely akkoriban csak egyike volt a számos radikális nacionalista szervezetnek, melyek gombamód szaporodtak az arab világban. Csakhogy az iraki Baath kicsiny és viszonylag erőtlen csoport volt, azokban az időkben körülbelül 300 tagot számlált. 1958-ban aztán nacionalista tisztek egy nem Baath párti csoportjának, Abdel-Kerim (Kászem) tábornokkal az élén sikerült megdöntenie 11. Fejszál király uralmát. A monarchia bukásával nőtt az ösz- szeesküvések száma Irak egymással versengő szakadár frakciói között. Egy évvel az államcsíny után a Baath megpróbálta megszerezni a hatalmat: fényes nappal géppuskával rálőttek Kászem gépkocsijára. Szaddam (akinek a neve- annyit jelent: a dacoló) tagja volt a merénylők csoportjának. Ekkoriban már bizonyságát adta gáltástalanságának: meggyilkolta Kászem egyik kommunista szimpatizánsát. Csakhogy az a férfi, akit megölt, egyik sógora volt. Az iraki propaganda megszépíti Szaddam szerepét a Kászem elleni merényletben; úgy ábrázolják őt, mint merész, hősi figurát. Azt állítják, hogy a támadás során súlyosan megsebesült, és miközben sebéből buzgóit a vér, egyik baj társa