Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-27 / 302. szám
rrsr mu; IK 1990. DECEMBER 27., CSÜTÖRTÖK Az üres kassza néha csak a kisebb gond (3. rész) Szemetesrészvényt vegyenek Napjaink környezetvédelmi problémái közül megyénkben is, de talán az egész világon a kommunális szemét elhelyezése a legégetőbb gond. A Pest Megyei Tanács már évek óta kereste a megoldást ezek környezetbarát elhelyezésére. Megyénkben évente 1 millió tonna szilárd hulladék keletkezik, és körülbelül ugyanennyi vár eltüntetésre a fővárosból is. Ilyen mennyiség lerakására még maximum 10-15 évünk van, de egyes települések szemétgödrei már most is szinte teljesen beteltek. Az alapvető, sőt szerencsés esetben az egyetlen megoldás a hulladék hasznosítása lenne. Azokat az anyagokat, amelyek a termelésbe visszacsatolhatok, ki kellene a hulladéktömegből nyerni, és csak a maradékot, a minimális szemetet továbbengedni, hogy a gödrökbe ne kerüljön. Az égetés máira elavult Meleg Zoltán, a megyei ön- kormányzat környezetvédelmi titkára elmondta, hogy ennek érdekében pályázatot hirdettek, amelyre több hazai és külföldi cég jelentkezett. A legnagyobb meglepetést a pályamunkáik elbírálása során az jelentette, hogy az eddigi gyakorlattal szemben, az égetés, mint önálló gondolat egyikben ..Min szerepelt. Mindössze a veszélyes hulladékok megsemmisítésével kapcsolatban merült fel ez a megoldás egy német és egy osztrák cég ajánlatában. A legújabb elképzelések szerint o hulladékot hasznosítani kell: a szeméttömegben lévő szerves anyagokat komposztálni lehet, hiszen a termőtalajoknak szükségük van a humusz utánpótlására. A papír- hulladékot vissza kell forgatni a papírgyárakba, így erdőket menthetünk meg a kivágástól, a fémhulladéknak helye lehet az újraolvasztásban, ugyanez vonatkozik a műanyagra, üvegre. A beérkezett pályamunkák bár nem tartalmaznak olcsó megoldásokat, de mindenképpen figyelemre méltóak. Követésre alkalmas lehet az osztrák példa. Egykor ők is gödrökbe temették a szemetet, amelyek hamar megteltek, a veszélyes anyagok pedig szeny- nyezték a környék talaját, a közeli vizeket. Űjabban azonban ők is kiválogatják az értékes anyagokat, ez nem egyszerű, hiszen a lakosság a hulladékot nem szelektálva gyűjti — mint mondjuk Svájcban, ahol külön tartályba dobják a papírt, külön a műanyagot, fémet, üveget. A lakosság azonban részvényese a hulladékválogatónak. Részjegyeket vásárolnak, és ugyanakkor, mint minden állampolgár, fizetnek a szemét elszállításáért is. A hulladékválogató viszont értékesíti a szemétből nyert, termelésbe visszaforgatható anyagokat. Az így szerzett bevételből vagy osztalékot fizet a részvényeseknek, vagy további beruházásokkal növeli a részvények értékét, vagy a nyereséget levonja a szemétszállítás díjából. Talált értékek E szerint a koncepció szerint nem lehetetlen, hogy a közeljövőben már annyira fejlődjön ez a rendszer, hogy egyes cégek fizetni fognak azért, hogy ők szállíthassák el a szemetet. Ebben a stádiumban már rá lehet majd venni az állampolgárokat, hogy szelektálva gyűjtsék a hulladékot, ugyanakkor más és más autó jön majd a különböző fajtájú szemétért. Hogy mindez nem utópia, azt bizonyítja az is, hogy emberek akár Magyarországon ás váltak már milliárdossá szeméttelepi guberálásból. Ha nekik megéri, miért ne érné meg az államnak, vagy az önkormányzatoknak. Térjünk azonban vissza a jelenbe ! Hulladéklerakó telepeink állapota bizony siralmas. Eddig már körülbelül 200 ezer tonna olyan műanyag hulladék került a talajba, amely sohasem fog lebomlani. Pedig minimális munkával jól lehetne hasznosítani, főleg most, hogy energiahiánnyal küzd a gazdaság. Nem lenne szabad veszni hagyni az ilyen „talált” értéket. Tanácsok hosszú távra Az ártalmak felszámolása pedig mindig több tízszeresébe kerül annak, mint amennyibe a megelőzés, amelynek alapeszköze a már ismertetett hulladékhasznosítók kiépítése lenne. Magyarországon még mindig nagyon sok település gondolkodik hulladékégetőben, mert azt hiszik, ez olyan megoldás, amelyben a hulladék végképp eltűnik. Tapasztalatok szerint azonban ezek hihetetlen nagy környezeti ártalommal üzemelnek. A PVC az égetőbe kerülve például sósavgázzá. kén-dioxiddá alakul, a füstgázokat is tisztítani kell, mielőtt a levegőbe kerülnek. A visszamaradó salak pedig továbbra is veszélyes hulladék, amit változatlanul el kell helyezni, le kell rakni valahová, Nyugat-Európában új égetők létesítését már nem is engedélyezik. Egy-egy hulladék- hasznosító beruházás . persze túlnő egy település határain és gazdaságos működtetéséhez is nagyobb mennyiségű szemetet kell „termelni”. Jó lenne, ha minden polgármester megosztaná gondjait a környezet- védelmi titkárral, aki hulla- dékelhelyezési problémáikra korszerű tanácsokat tud adni, illetve olyan megoldást ajánlani, amely hosszú távon is védelmet jelent a környezetkárosodás ellen. Települések petíciója Érdeksértő Budaörs, Törökbálint, Sóskút, Pusztazámor, Biatorbágy, Tárnok, Diósd, valamint Budapest XI., XII. XX. és XXII. kerületének önkormányzatai közösen egy petíciót fogalmaztak meg, amelyet az ország- gyűlési képviselők számára kívánnak elküldeni. Ennek segítségével szeretnék felhívni az országgyűlés figyelmét arra, hogy a területükön működő Sasad Mgtsz föld területeivel olyan vállalkozásokba szándékozik kezdeni, amelyek sértik a felsorolt ön- kormányzatok érdekeit, illetve ezek hasznából e területek nem részesülnek. A petíció végleges szövegét lapunk ön- kormányzati oldalán közölni fogjuk. Még egyszer a döntésről A tisztségvisslők A múlt pénteki, december 21-i megyei küldöttgyűlésen végre döntés született, a szavazásók negyedik fordulójában megválasztották Pest megye önkormányzatának elnökét és alelnökét. Az eredmény kompromisszum után jött létre, amint arról szombati számunk ban már részletesen beszámoltunk, két elnökjelölt közül egyiknek sem sikerült i szükséges kétharmados több séget a titkos választáson megszerezni. Ezért a negyedik fordulóban egyikük, dr. Inczédy János fizikus, külkereskedő, vállalkozó, váci küldött mint elnökjelölt, é$. dj.. Schmidt Géza, a volt megyei tanács -köz- gazdasági osztályának vezetője, főiskolai docens pedig mint alelnökjelölt indult a kö vetkező fordulóban. Ilyen felállásban szinte egyhangúlag elnyerték a képviselő-testület támogatását, így hát dr. Inczé dy Jánost a megyegyűlés el nőkévé, dr. Schmidt Gézát pedig a-elnökévé választották meg. im NÉZSEK CSODABOGÁRNAK ! A hernádiak már megszokták Nagy örömömre szolgált, hogy e polgármestereket bemutató sorozatnak egy hölgy- tagja is van, Zsadányi Lászíó- né, Hernád önkormányzatának vezetője. A fiatal, elegáns megjelenésű asszony két gyermek édesanyja, férje az ócsai gimnázium igazgatója. Eddigi életútjáról elmondta, hogy Szabolcs-Szatmár megyében született 1950-ben, Hernádra a főiskola elvégzése után került, pályázat útján. Történelem—orosz szakos tanár, 1972 óta tanít, és 1984-ben lett Hernád tanácselnöke. Jelenleg a dabasi képviselőkörzet vezetője a megyei közgyűlésben, és az előkészítő bizottság tagja. ® Amikor arról kérdeztük, hogyan lett polgármester, elmondta, hogy a választások előtt, már tanácselnök korában is elfogadták öt az emberek. — Azért indultam, mert úgy éreztem, szeretnek a hernádiak, és biztattak is, hogy próbáljam meg. Ha nem lett volna ez a jóleső, meleg támogatás, ha nem segített volna a családom a kampány idején, talán bele sem mertem volna ugrani .. Amint írásunk elején már utaltunk rá, eddig csak férfiak szerepeltek ebben a portrésorozatban. Hiszen a polgár- mesterek többnyire férfiak. O Mi lehet ennek az oka? -Vajon ön M . észrevette már, hogy a polgármesterek között sokkal kevesebb a hölgy, mint annak idején a tanácselnökök soraiban? — kérdeztem Zsadányi Lászlónét. — Mi lehet ennek az oka, miért nőiesebb foglalkozás a tanácselnöké, mint a polgármesteré ... ? — Valóban, én is észrevettem, hogy sokkal kevesebb női polgármester van, mint tanácselnök volt. Nem tudom, mi lehet az oka, de őszintén szólva, magam is nagyon meglepődtem ezen. Erről persze inkább a lakosságot kellene megkérdezni, vajon miért szavaztak több bizalmat ezen a választáson a férfiaknak. Elképzelhető, hogy az elnevezés is befolyásolta őket, talán a mester szó hallatán inkább férfiakra gondolnak az emberek. Sőt, úgy hallottam, hogy a német nyelvben a polgár- mesternek sokáig nem is létezett nőnemű megfelelője. Az etimológiai indokokon kívül azonban hozzá kell tenni azt is, hogy az önkormányzati rendszerben egy település vezetőjének sokkal találékonyabbnak, talpraesettebbnek kell lennie, mint egy tanácselnöknek, akinek a háta mögött azért biztonságul ott állt a megyei tanács. Korábban támogattak minket, most azonban teljesen magunkra lettünk hagyva, helyben kell megoldani a dolgokat. Remek községpolitikusnak kell lennie annak, aki az új körülmények között jól megállja a helyét. ^ Nem néznek furcsán bemutatkozáskor, amikor csinos, fiatal nő létére azt mondja, polgármester? — Nem, a hernádiak már megszoktak, mint tanácselnököt, az ő számukra ez természetes, de máshol sem tekintenek csodabogárnak. Nem érzem hátrányosabbnak a helyzetem, mint a kollégáimét. Igaz, ha el akarok valamit érni, nekem sokkal több energiámba kerül, hiszen többféle kötelezettségem van. Ott a háztartás, a két lányom, nehezebben oldom meg, ha néha este későn tudok csak hazamenni, mert éjszakába nyúló megbeszéléseken, túlórákon kell részt vennem. Pénteken tartották Pest megye 3. és 4. közgyűlését. A sikeres választások után dr. Inczédy János, a megyei közgyűlés újonnan beiktatott elnöke átvette Balogh Lászlótól, a volt Pest Megyei Tanács leköszönő elnökétől a megyét jelképező iratköteget Az oldal a Pest Megyei Tames támogatásával készült Irta: Szegő Krisztina Fotó: Hancsovszki János HOL VANNAK A NAGYKŐRÖSIEK? Ahogyan a helybeliek voksoltak A Pest Megyei Hírlap nagykőrösi szerkesztőségébe egy aggódó levél érkezett, amely többek között az önkormányzatok fóruma című oldalhoz kapcsolódva, városunk képviseletéről néhány érdekes, bár már eddig is sokat vitatott kérdést tesz fel. Az alábbiakban közreadjuk az észrevételt. Miért nem kaptak helyet? A Pest Megyei Hírlap december 11-i száma közölte a megyei közgyűlés tagjainak névsorát. Csodálkozva olvastam, hogy nincs közöttük egyetlen nagykőrösi sem. Ugyanakkor az előzmények során másképpen nézett ki a helyzet. Az újság október 11-i számának negyedik oldalán, mely az önkormányzatok fóruma címet viseli, egy előzetes tervezet található — dr. Petrik János megyei titkár összeállítása —, melyben feltüntetik, hogy a tíz körzetre felosztott megyében körzetenként hogyan osztották fel a 96 betöltendő helyet. Ám ezek mostani, név szerinti ismertetése során kiderült, hogy a városi körzetekhez csatlakoztatott községek mindegyikének van képviselője, ugyanakkor önállóan és külön több városnak is, mint például Vác, Gödöllő vagy Ráckeve. De miért nem kapott helyet a közgyűlésben Nagykőrös és Cegléd külön képviselője is? Két kiemelt adat az idézett táblázatos kimutatásból: 7. sorsz. Nagykőrös, Cegléd 121 336 lakos, választandó képviselő 12. 9. sorsz. Ráckeve, Szigetszentmiklós 103 342 fő, képviselők száma 10 fő. Ugyanezen az újságlapon van egy ráckevei tárgyú cikk is a választási tárgyú kimutatás alatt. Ebben szó szerint a következő mondat olvasható: „Ráckeve ugyanis város, ám lakóinak száma nem éri el a tízezret.” Hol vannak ők Cegléd vagy Nagykörös lakosságaink létszámához, mégis juttattak nekik külön helyet a megyei közgyűlésben. Habár a cikk témája nem a választással foglalkozik, a címe azért az én írásomhoz aktuális, miszerint: „Az egyiknek sikerült, a másiknak nem.” Hát igen, mi mindig „másik” voltunk ebben a megyében. Ügy látszik, az óreg házban érvényes még a régi séma, miszerint a megye valahol Monor körül kezdődik, és Szentendrénél, valamint Vácnál ér véget. Mindenki ismeri, felesleges lenne ismétlésként felsorolni, hogy mi mindentől fosztotta már meg a várost Pest megye az 50-es években, sőt még 82- ben is. 1946 tavaszán még ott álltunk a szerencsés, boldog jövő kapujában, mert akkor a kecskeméti székhelyű Dél-Pest megyéhez tartoztunk. Innen kerültünk Pest megye hátsó udvarába. Ismert tény, hogy például Tiszakécske térdig sárba süllyedő, nyomorúságos kis Tisza menti falu volt 1945 előtt, és Bács megye segítségével milyen szép, modern várossá fejlődött. Mi is hol állhatnánk azóta! Még ha nem is kaptunk volna sokat, de legalább, ami a miénk volt, ne vették volna el. Csete Sándor ★ Habár a Csete Sándor nagykőrösi olvasónk által felvetett kérdéssel már igen sokat foglalkoztunk lapunk hasábjain, sőt önkormányzati oldalunk december ö-i számában ismertettük a választás szisztémáját „Minden második befutott" címen, mégis úgy véltük, utoljára érdemes még e kérdésre visszatérni. Hiszen nagyon sok helyen sérelmezik a megyében azt, hogy körzetünk úgymond nincsen a megyegyűlésen képviselve. Nem akartuk az unalomig ismételt megnyugtató szavakat újra idézni, mely szerint a küldötteknek nem szükebb lakóhelyüket kell a megyegyűlé- sen képviselniük, hanem az egész megye érdekeit szolgálni. Hogy a helyi testületék nem alárendeltjei a megyei testületeknek, hogy a tanácsrendszerű megye hierarchikus felépítése már a múlté, és a megyei önkormányzat mindössze saját apparátusát és a megyei intézményeket irányítja. Ehelyett megkértük a levélben is említett dr. Petrik János megbízott megyei főjegyzőt, adjon magyarázatot arra, hogy miképpen maradhatott ki az említett nagyvárosok képviselője a megye képviselő-testületéből. — A levélírónak igaza van — felelte dr. Petrik János —, Pest megye 10 körzetre lett osztva, és ezek kialakításában többek között a lakosság arányosságát is figyelembe vettük. Minden települési önkormányzat három küldöttet küldött a megyei közgyűlés tagjait megválasztó értekezletre, közülük egyikük egyben jelölt is volt. A kérdéses körzetben ezt az értekezletet Cegléden tartották, amelyen úgy a nagy- kőrösieknek, mint a ceglédieknek a küldöttei és jelöltjei is jelen voltak. Azonban még ezenkívül is lehetőség lett volna ezen a körzeti küldöttértekezleten is további jelölteket állítani, akár a nagykőrösíeknek, akár a ceglédieknek, de a többieknek is. Ám ezt nem tették. Mint emlékezetes, a jelölés nyílt szavazással történt, a választás pedig titkos volt. Ezen a résztvevők nem szavaztak az egyébként jelen levő ceglédiek és nagykőrösiek jelöltjére. Ahogyan választottak, olyan képviselők kerültek a megyegyűlésbe — hangsúlyozta dr. Petrik János. Szavaihoz magyarázatként annyit lehetne hozzáfűzni, hogy ez à döntéé tehát ott helyben, Cegléden történt, a helyi lakosság részvételével, és nem a megye választotta ki felülről a képviselőket, mint ahogyan azt sokan még hiindig gondolják.
