Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-27 / 302. szám

1990. DECEMBER 37., CSÜTÖRTÖK Csendes meditálás a betlehemi jászolnál A hit kinőtte a sári templomot A míKor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehem- ben, Üeródes király idejében, íme napkele r ;l bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Ho! van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jö- vénk, hogy tisztességet tegyünk néki. (Máté evangjiminábjl.) A csillagok most is ragyog­tak, annyi volt belőlük és olyan közelinek tűntek, hogy akár marokra is foghattunk volna belőlük néhányat. — Nem különös? — mondja mel­lettem valaki. — Ezek a csil­lagok kétezer éve is ragyogta::, amikor Jézus megszületett. Igen. A csillagoknak hosz- szabb életet adott a sors, s szi­porkázó fényszemükkel sok mindent láttak már. Most ta­lán azt látták és ázon csodál­koztak: nicsak, valami meg­változott Magyarországon! Annyi év után karácsony éj­szakáján megint élt az utca, s mint egykor a napkeleti böl­csek, az emberek útra keltek, hogy Isten házában részesei lehessenek a Jézusban testet öltött szeretet megszületésé­nek. Győző atya, Dabas—Sári plé­bánosa bölcs ember. Előrelá­tóan átrendezte a miseprogra­mot. Okosan tette. Bár délután rendhagyó vigíliát tartott a távol lakók, öregek és gyere­kek részére, az éjféli misét megelőzően már jó másfél órá­val megindult a népvándorlás a templomba, mely végül is szűknek bizonyult. Aki korán jött, beült a pa­dokba, s- tót népi énekeket dú- dolgatott magyarral felváltva,, e dalok szövege és dallama olyan régi, mint amilyen ré­gen cseng tót és magyar szó vegyesen ezen a tájon. Később az orgona is betár­sul, előbb csak intonál, majd szárnyal az ősi dallam: Pász­torok, pásztorok, Betlehem­ben... A» idekiéjféii mise rendha­gyó volt a maga nemében, elő­ször jött el a betleiimi láng a val&sapbüri is. A lángot Betle­hemben gyújtották meg, s re- püiőveí jött Bécsig, onnan autókkal hozták Magyarország­ra. Sáriba Jurácsik Zsolt za­rándokolt át vele az újlengye­li templomból. Volt még egy szentföldi vo­natkozása a karácsonyi hála­adásnak, egy kis amulett Győző atya nyakában. Au­gusztusban kapta Rómában, betlehemi keresztény arabok faragták jerúzsálemi cédrus­ból. A miniatűr faragvány jel­kép: az Ür akla végtelen, min­denkinek van benne hely, füg­getlenül attól, hogy milyen nemzethez tartozik. Hajnalban újra mozdult az utca, most pásztormisére hívott a harangszó. Hat öreglegény ministrált, bundában, kucsmá­ban, pásztorbottal a kezükben és áhítattal a szívükben. Szép, régi tót szokás (írom követ­kezetesen tótnak, és nem szlo­váknak, még akkor is, ha egye­sek megköveznek érte!), a ha­gyományőrzők legöregebbje, Szmetana Mihály bá 76 éves, ötvenedik alkalommal jeles­kedik ebben a tisztségben, a bundája 120 éves, s mise után odakint olyan parádésan cser- get a karikás ustorral, mint le- génylkorában. És tótul recitál­ja az ősi mondókát: Naragyel- sza Panjezizs Betlehene jenei mrha mastali vlaszlicska nasz- lame. (Jézus megszületett egy rongyos istállóban, Betlehem városában.) Misterium fidei — Íme hitünk szent titka A pásztormise textusa a jó pásztor kvalitásait taglalja: az igazi jó pásztor jó vezető és jó szolgáló egy személyben. — Ez az ünnep, Krisztus meg­születésének 1990-ik évforduló­ja felszabadultabb, mint bár­melyik az utóbbi negyven év során. Egy sötét korszak le­zárult, mely teli volt viharok­kal. A viharban nehéz a nyá­jat egybetartani, a riadt juho­kat összeterelni. Ilyenkor mu­tatkozik meg, hogy ki a jó pásztor, ki tudja úgy szolgálni a nyájat, ahogy az a nyájnak a legkedvezőbb. A nagy vihar a mi nyájunkból is sokakat el­sodort, "'dé116m,*4vö2ü]üko sokan újra eljöttek a betlehemi já­szol mellé, velünk örvendezni a béke ünnepén. Győző atya képletes szavai az egyházra utaltak, bár szán­dékán kívül önmaga munkáját is minősítette. Tízéves dabasi —sári sáfárkodása alatt gyö­keresen megváltozott — visz- szaállt — az egyház tekintélye a küzségben,.s ez — profán ha­sonlattal élve — azzal is le­mérhető: a hit kinőtte a temp­lomot Sáriban, a karácsonyi miséken sokan nem jutottak be az Isten házába. Éjfél után, már csak ketten, békéről, szerétéiről s a jövő­ről beszélgetünk a csendes templomban, a gyertyák láng­ja libegve táncol a Korpuszon. — Ami önnek csoda, az szá­momra természetes. Mert én mindig hittem abban, hogy el­jön majd az idő, amikor a templomok újra benépesülnek. Az ember eredendően szépre és jóra született, a békét és szeretetet egyaránt igényli. Ezt könnyű lemérni a hitoktatás iránti érdeklődésből is. 361 gye­rek részesül oktatásban az is­kolában, 60 középiskolás ide jár el a parókiára. Rosszat nem tanulnak, mai ésszel felfoghatatlan, negyven évig miért tiltottuk-mellőztük a hit oktatását az iskolákban? ! — A Biblia hatezer éves igaz­ságokat hirdet, az egyház két­ezer éve tanít a Biblia szerint élni: békességben, szeretetben és reménykedve — hallottam egy idős főpaptól nemrég, majd még hozzátette: negyven év tiltása olyan, mint csepp a ten­gerben ... A sári példa is ezt igazolja: Ember és Hit túlélték. A vi­hart is, a tiltást is. A pogány istenek és hamis eszmék kor­szaka végleg lezárult. Matula Gy. Oszkár1 Me ffitessdd, hagy hsiii eső A szülők vasárnap érkeznek ^ „Isten könyörülj meg nékünk. ^ Ne szenvedjen tovább népünk* Megátkoztál, meg is vertél, ^ örök csavargóvá tettél.” Gitárkísérettel szól az ének. Evőkanalak közbeosengése ad­ja a ritmust, basszus hang szól a tenyérrel ütögetett vi­zeskannák szájából. Primitív zeneszerszámok, virtuóz módon hangszerré avatva. Az úgyne­vezett beás cigányok szomor­kás himnuszát Bari Károly költő fordította magyarra. Az aszódi fiúnevelő intézet fiatal növendékei mély átélés­sel közvetítik azokat az érzé­seket, melyeket pár sorban fe­jez ki a zene és a vers. Másoik ugyanerről .napokat értékez- nek, putrik sarkánál ráncos ar­cú, sok szenvedést látott asz- szonyok panaszkodnak. A léte­ző vagy a hiányzó szeretet sorskérdéséről akaratlanul is eltűnődünk műsor közben. A születésünkről, annak idejéről, társadalmi környezetéről nem mi határozunk. — Mi lett volna, ha sötét arcbőrrel, jövünk világra? Mennyivel kellett volna több energiát fordítanunk annak bi­zonyítására, hogy ugyanolya­nok vagyunk, mint más? Hány­szor sújtott volna ránk az elő­ítélet okozta bizonytalanság? Fogadjatok be! Sokszor, sok megnyilvánulásból hallhatjuk ki ezt az óhajt. Balogh Gyula versét Farkas Ernő előadásá­ban hallva, szintén arra a szomjúságra következtetünk, melyet csák a megértés, az el­fogadás őszintesége olthat el. „Ne mondd, hogy hull az eső 1hisz a lelkem zokog. / Te­NEM A JELMONDATON, A PÉNZEN MÚLIK Nem csak a jelennek, a jövőnek is szólna A tervezett közös Budapest— Bécs világkiállítással kapcso­latban érvek és ellenérvek csa­tája dúl. A hazai vezető pár­tok, a fővárosi önkormányzat, a környezetvédők, vagy éppen­séggel a kormány részéről el­hangzó megnyilvánulások azt sejtetik: Magyarország kívül kíván maradni ebből a világ­raszóló eseményből és biznisz­ből. Azért, mert nem látszik biztosítottnak a szükséges anyagi erőforrások előteremté­se. Sportnyelven szólva a pil­lanatnyi állás, kétesélyes. Az eseményt támogatók között egyre többen vannak azok, akik szeretnék, ha egy évvel eltolódna a világkiállítás meg­rendezése, mondván, össze le­hetne kötni a magyar állami­ság 1100 éves jubileumával. Megint mások tanulmányok, dokumentumok közreadásával próbálják bizonygatni, hogy Magyarország századunkban már kétszer kapott lehetőséget arra, hogy otthont adjon ennek a kétségtelenül világközpontú eseménynek. Szerintük, har­madszor már csak azért sem szabad nemet mondani, mert a külföldi tőke bevonásával ha­zánk anyagilag és szellemileg tovább erősödhetne. Alruhás Kedves népszokás járja így szilveszter előtt, már hosszú esz­tendők óta. A házakba, lakásokba borostás úriemberek csen­getnek, kopogtatnak be, cégér helyett kétes tisztaságú — de nem narancssárga — öltözetet viselnek. Az ajtót nyitó állampolgárt az alábbi rigmussal köszöntik: „Műnk vagyunk a kukások, bol­dog új évet kevánunk”. — Köszönjük, viszont — rebegi értetlenül az állampolgár, majd, látva, hogy az urak nem sietnek távozni az ajtó elöl, ész­bekap. Előkerül a pénztárcából az ötvenes, százas, van ahol még több. Előkerül, hiszen az állampolgár tudja, másként a bol­dog új esztendőben bizony sok bosszúsága lenne a szemét el­szállítása körül. Az urak így már veszik a jókívánság viszonzását, és távoz­nak, Nincs is semmi baj a következő esztendőben a szeméttel, megszoktuk ezt már hosszú évek óta. De idén, mint minden, ez is másként történik. Az emberi le­lemény ezen a téren is csodákat tett. Bár az új esztendő még jócskán arrébb van, azért karácsonyig a legtöbb helyen már négy-öt álkukás jelentkezett boldog új évet kívánni, némelyi­kük többször is. Ügy ránézésre egyformák, borostásak, piszkos ruhájúék. leheletük borszagú. Ember legyen a talpán, aki kivá­lasztja közülük az igazit. Szegő Krisztina Ebben a nagy összevisszaság­ban azért akadnak olyanok, akik segítő szándékkal, ötleteik közreadásával kívánják egész­séges mederbe terelni a világ- kiállítás ügyét. A Budapesti— Pest Megyei Műszaki és Agrár Klub tagjai szerint a világki­állítás kérdéseit újra kell gon­dolni. Az a meglátásuk, hogy felelős magyar vezetők nem mondhatnak nemet erre a ren­dezvényre, mert az nemzeti cé­lokat szolgál. Nem tartják sze­rencsésnek a világkiállítási el­képzelésekben kezdettől fogva szereplő: Híd a jövőbe, jel­mondatot. Szerintük az keve­set mond. Hosszadalmas viták, szakmai megbeszélések után arra a következtetésre jutot­tak, hogy a világkiállítás jel­mondata ne, a Híd, hanem az Üzenet legyen. Már ki is ötlöt- ték az újsütetű jelmondatot: Üzenet a jövőnek! vagy eset­leg a szlogen úgy is hangozhat­nék, hogy: Híd a jövőbe, Üze­net az utókornak. A híd gya­korta szerepelt és szerepel ma is a politikában és az iroda­lomban. Meglátásuk szerint, ha a múltban és a jelenben tudott üzenni, tömegeket mozgatni, akkor képes a jövőnek is szól­ni. Egyébként 1985-ben egy fran­cia cég, felkérésre, felmérést készített a hazánkkal szom­szédos országokban azzal a céllal, hogy milyen fogadtatása lenne egy magyarországi világ- kiállításnak!? Ebből ‘kitűnt, hogy jószerivel csak Ausztrián keresztül érkeznének hozzánk a látogatók. A határátkelőhe­lyek pedtig egyszerűen képtele­nék lennének rugalmasan le­bonyolítani a 20 milliósra ter­vezett turistaáradatot. A klub műszaki szakemberei, valamint közgazdász szakértői úgy gon­dolják, hogy érdemes lenne be­vonni a világkiállításba a kör­nyező országokat is. Például idegenforgalmi és kulturális rendezvényekkel. Szerintük a kiállítás filozó­fiája kitünően és időtállóan megfogalmazható a már emlí­tett szlogenben. Ugyanakkor a gondolat jól kapcsolható a se­villai világkiállítás jelmonda­tához is, amely a Felfedezé­sek kora elnevezést viseli. A Híd a jövőibe, Üzenet az utókornak jelmondat lehetővé teszi a hazánkba látogatók kö­rének az újragondolását is. Ezt tartják ugyanis a jelenlegi koncepció leghomályosabb ré­szének. Az eddigi világkiállítá­sok mind jelentős, átlagosan 30-40 milliós közvetlen lakos­sági környezetre támaszkodtak. Erre érthetően most is szük­ség van. A megváltozott és így mindenki számára elfogadható jelmondat és az ebből követ­kező, már vázolt kiállítási alap- filozófia lehetővé teszi a szom­szédos országos és lakossá­guk bevonását a Budapest— Bécs világkiállításba. Ennek pedig már valóban politikai jelentősége is lenne, hiszen se­gíthetné a meglévő ellentétek és nacionalista ellenérzések mérséklését is. Ily módon ez a világesemény a régió összérde- keit szolgálhatja, s az ebből adódó előnyök, vélik a klub szakemberei, pénzben kifejez- hetetlenek. Gyócsi László le kínokkal, mint a cső, / mely kavicsoktól kopog." Furcsa sorok, de érthetővé válnak, mikor a folytatást hall­juk: „Csitítom magamat. / El­tompít a magány." Ez az állapot valóban sok bajt okozhat az embernek. Az együttes igen fiatal tagjaira nézve ugyanis nem hihetem, hogy mindenben ők lennének a vétkesek azért, hogy Aszó­don nevelkednek. Hivatalosan fogalmazva, ítélet alapján ke­rültek oda. Ha jól viselkednek, egy év után kerülhetnek ki az életbe. Ez alatt az idő alatt betanított segédmunkássá ké­pezik őket. Nem túl nagy mu­níció a .mai világban, de még­is valami.„. Az idén augusztusban még csak távolról szemlélte művé­szeti próbálkozásaikat Kovács József nevelőtanár, aki egyéb­ként népművelés szakot is vég­zett. — Tanár úr, nem állna kö­zénk? — kérdezték a fiúk, mi­re ő szívből igent mondott. Azóta segít a műsoranyag gyűjtésében, a szerkesztésben. Elég érdekes módon: vasárnap jönnek a szülők látogatóba. Ilyenkor lehet velük beszélget­ni. Eldalolják, eltáncolják a környezetükben megtanult énekeket, táncokat. Ilyenkor pörög a magnókazetta orsója, videofilmre kerülnek a jelleg­zetes mozdulatok. Ezeket az­tán meg lehet tanulni. Aszód, Főt, Gödöllő, Hatvan, Kerepestarcsa s más települé­sek. közönsége tapsolt azóta a fiúknak. A siker fontos él­mény, a népszerűség jó érzés. A tanár úr szerint még fonto­sabb ennél, hogy a tanulás, a szereplés közösségteremtő, ér­zelemgazdagító, személyiség- fejlesztő lehetőség. Általános műveltség, zenei ízlés és ép­penséggel a saját kultúra fel­fedezése önmaguk számára az a haszon, amelynek megszer­zése után a fiatalok kilépnek majd az életbe. A saját múlt és kultúra is­merete ösztönözte fellépésre azokat a pomázi általános is­kolás korú kislányokat is, akik nemrég velük egy műsorban szerepeltek. Heti három próba az ára gyakori szereplésüknek és a tetszésnyilvánító tapsnak, simogató tekinteteknek, a szimpátiának, amely ilyenkor feléjük árad. Higgyünk a ta­nárok, nevelők szándékában. Tisztességre, értelmes életre nevelik tanítványaikat, a mű­vészet és a hagyományok ere­jével. Kovács T. István Révben a kompok A téli időszakban folyamato­san felújítják az elhasználó­dott komphajókat a Pest Me-, gyei Révhajóaási Hajóépítő Vállalat horányi ~ üzemében. Addig, amíg nem készülnek a Duna felett átívelő hidak, ezek­re a szállítóhajókra igencsak szükség lesz. A felújítás mellett új hajó­kat, illetve kompokat is készí­tenek Horányban. Képünkön egy 40 tonnás teherszállító fe­lületét aszfaltozzák, amely Vi- segrád és Nagymaros között közlekedik tavasztól. A horányi üzem saját vízi járművein kívül vállalja más cégek motorosainak, illetve , ,m as zek” j ach ttula j d on os ok vízi alkalmatosságainak nagy­javítását, karbantartását is. (Vimola Károly felvételei) Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Me­gyei Foglalkoztatási Központ (Bp., XI., Karinthy Frigyes út 3.). Tele­fon: 185-2411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A Budapesti Szeszipari Vállalat budafoki élesztő- és szeszgyára (Budapest XXII., Gyár u. 5—9., tel.: 1386-311) felvételre keres ka­zán- és turbinagépészeket, hűtő- gépkezelőket, villanyszerelőket, lakatosokat, vízvezeté k- szerelőt, erjesztőt, betanított munkásokat és takarítónőket. Érdeklődni lehet a fenti címen, illetve telefonon a munkaügyi osztályon. A Középületépítő Vállalat (Buda­pest V., Molnár u. 19.) ©elvételre keres vízvezeték-szerelőt, üve­gest, vasbetonszerelőt, állványozót, ácsot, kőművest, bádogost és éjje­liőrt. Érdeklődni lehet személye­sen a fenti címen Horváth István­nál. A Volánbusz jogügyi és igazga­tási önálló osztálya (Budapest, XIII., Szabolcs u. 17.) felvételt hirdet jogügyi előadói munkakör betöltésére. Jelentkezni lehet szak­mai önéletrajzzal, előzetes telefoni egyeztetés után az önálló osztály vezetőjénél : 1202-375, vagy 1401­720/262 mellék. Az állás azonnal betölthető. A Technobau Kft. (Bp. XI., Szir­mai u. 18.) nyugati munkára ke­res burkolót, asztalost, kőművest, ács-állványozót, csőszerelőt, he­gesztőt, építőipari technikust és mérnököt német nyelvtudással. Ér­deklődni lehet a kft. címén, illetve a 1660-253-as telefonon. A Volánbusz számviteli önálló osztálya pénzügyi és számviteli fő­iskolát végzett munkatársat keres elemzési és számlarendezési fel­adatok elvégzésére, főmunkatársi beosztásban. Pályakezdők jelent­kezését is várják. Rugalmas mun­kaidő, utazási kedvezmények. Fi­zetés megegyezés szerint. Jelent­kezni Nagy Péter osztályvezetőnél (1113 Bp., Szabolcs u. 17. Telefon: 140-1720/245). Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az Álláskereső című hetilap kedden megjelenő számában további Pest megyei és budapesti mun­kalehetőségekről olvashatnak részletes információkat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents