Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-27 / 302. szám

1990. DECEMBER 27., CSÜTÖRTÖK 3 Ki fizessen a jó levegőért ? Felzárkózik az EGK a sze­mélygépkocsik környezetszeny- nyezésének korlátozásában az Egyesült Államok és Svédor­szág szigorú normáihoz. A 12 tagállam környezetvé­delmi minisztereinek döntése alapján 1992 közepétől vala­mennyi benzinnel üzemelő autót fel kell szerelni katali­zátoros konverterrel, amely csökkenti a levegőbe kerülő nitrogénoxid és szénhidrogén mennyiségét. A gépkocsigyártók kormá­nyaiktól csak korlátozott mér­tékben kaphatnak támogatást (adókedvezményt) a környezet­kímélő katalizátorok felszere­lésére, s az átállás nem fedez­hető teljes egészében állami pénzből — foglaltak állást a miniszterek. Egyúttal megálla­podtak abban is, hogy 1992 vé­gére még szigorúbb környezet- védelmi normajavaslattal áll­nak elő, s az újabb előírások­nak 1996-ra kell majd megfe­lelniük a gyártóknak. Az EGK környezetvédelmi miniszterei most a teherautók és az autóbuszok kipufogógá­zainak korlátozására összpon­tosítanak. Előrejelzések szerint az 1992-es határlebontás után ugrásszerűen megnő a teher­autóforgalom a Közös Piac te­rületén. VAGYONJEGY A LEDOLGOZOTT ÉVEK UTÁN Aszályba töppedt a nyereség Több mint háromezer hek­táron gazdálkodik a Tésára, Peröcsényre és Vámosmikolá- ra kiterjedő Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet. A közös gaz­daság fennállása óta idén első ízben veszteséges esztendőt kénytelenek zárni, mert a nyá­ri szárazság következtében csaknem 30 százalékos aszály­kár sújtotta a szövetkezetei. A napokban a perőcsényi köz­pontú tsz-ben közgyűlést tar­tottak, s ezen kétharmados szavazattöbbséggel a tagság úgy döntött, hogy a nagyüzem vagyonának ötven százalékát nevesíti, még pontosabban azt vagyonjegy formájában, a le­dolgozott éveket véve alapul, tagjainak kiadhatja. Ezzel a szövetkezet dolgozói már va­lóban tulajdonosként kötőd­nek a közös gazdasághoz. Természetesen, sportnyelven szólva, ez még csak az első forduló, hiszen nem lehet biz­tosan tudni, hogy mit tartal­maz majd az új szövetkezeti és földtörvény. A Vörös Csil­lagban mindössze négy-öt tsz- tag igényli vissza a közösbe vitt földjét, s ezek területe is mindössze néhány hektár. A kertészkedés ezen a tájon sem képes új híveket szerezni, mert mind több az olyan kisterme­lő, akinek a nyakán marad a zöldség vagy éppenséggel a gyümölcs. A földműveléssel pedig, jószerivel az állattartók foglalkoznának, de ismerve a jelenlegi húspiaci káoszt, töb­ben is kétszer meggondoljá azt, hogy elvessék-e a jövő évi takarmánynakvalót. A Vörös Csillag Tsz-nek a fővárosban és környékén mű­ködik néhány üzeme, s ezek­ben műanyagipari termékeket és elektronikai részegységeke állítanak elő. Ezek az üzemek még képesek talpon maradni s megfelelni a piaci kihívá­soknak, s ezzel a csaknem négyszáz dolgozónak biztosí­tott a munkalehetősége, Gy. L. NEM KJJKTATNj,NYERESÉGESSÉ TENNI ki a nyerő, aki olcsót, jót ad Ha egy cégnek rosszul megy — már meglepetést sem okoz. Sokkal inkább képezi vizsgá­lat tárgyát a jól menő vállalat: ~'btijon miféle bravúros mutat­ványoknál termel gazdaságo­san. Pedig szó sincs különösebb attrakcióról, egyszerűen meg 1 kell találni a terméket, ame­lyet a piac keres és értékel. Ha nem is gondok nélkül — mert van problémája elég—, de vi­szonylag megelégedve zárja az évet a pomázi írószerkészítö Ipari Szövetkezet is. A hatszáz embert foglalkoztató egység 1953 óta működik, egy éve azonban Domokos Péter sze­mélyében új elnökkel az élén. Sok minden változóit az esz­tendő során — a gazdaság egy­re keményebb feltételei nem hagyták érintetlenül a pomá- ziakat sem. Nagy előnye azonban a szö­vetkezetnek — tájékoztatott az elnök —, hogy mindig a jól prosperálok sorába tartozott. Itt hagyománya alakult ki a gvártásának. s mivel évek óta külföldi exportra is termel, tisztában van a minőségi igé­nyekkel. Némi megtorpanást okozott, hogy változtatni kel­lett az exportarányokon: míg évekkel ezelőtt a cikkek negy­ven százaléka szocialista pia­con kelt el, tíz százaléka a tő­késen, és a fele belföldi meg­rendelésre, addig ma a szocia­lista piac tíz százalékra szű­kült, s jelentősen nőtt a tőkés megrendelés. Persze elképzel­hető, hogy a határokon túl nem elsősorban és kifejezetten a ma­gyar portékákra — golyóstol- lakra, róstironokra, lyukasztó­éi; főzőgépekre, irodai eszkö­zökre — várnak, a piacon ma­radásnak és újabbak megszer­zésének komoly kritériumai vannak : a korszerű géppark, a kiforrott gyártási kultúra és a jó alapanyag. Ez utóbbit segí­ti, hogy — mivel jelentős ex­portot termel a szövetkezet — módjában áll importanyagot vásárolni. Ami az életképességet biz­tosítja — tehát a tőkés pia­cokra történő nyitást — ugyan­az jelenti a nehézségek forrá­sát is. Nevezetesen: rendkívül nagy tehertétel a rugalmasság képességének fenntartása, s az egyre komolyabb minőségi paraméterek betartása. A ter­mékváltás itt nagyon is érez­hető: ha a partner mást kér, gyorsan mást kell gyártani, el­lenkező esetben az igénylő megszerzi máshonnan. Az em berek sokat és jól dolgoznak, a bérliberalizálás elmaradása miatt azonban nincs igazán mód a dotálásra: valójában a nyereséges cégek nem tudnak úgy fizetni, ahogyan szeretné­nek. Az idei év eÿyêb változások­kal is szolgált: a szövetkezet itrehozott egy kft.-t, illetve egy osztrák—magyar és egy finn —magyar vegyes vállalatot. Ez­zel egyrészt újabb technoló­giák, újabb piacók megszerzé­se volt a cél, másrészt ezek vá­laszlépésként is értékelhetők a gazdasági kényszerekre. A konkurencia nagy — ma az a nyerő, aki olcsót és jót ad. Meg kell tehát alaposan vizsgálni a termékeket; melyi­ket lehet, s melyiket nem tud­ják' gazdaságosan gyártani. Csakhogy — s ezt Domokos Péter elnök nyomatékosan hangsúlyozta — a szelektálás­nak nem lehet célja a gazda­ságtalan cikk kiiktatása, sok­kal inkább: a nyereségessé vá­lás feltételeinek megtalálása. Most ugyanis az marad a pá­lyán, aki kis költséggel dolgo­zik. Va. É. ADÓRENDSZER ÉS ERKÖLCS Mitől van A parlamenti pártok szinte kivétel nélkül, a kormánykoalíció pártjai pedig különösen hangsúlyozzák az erkölcs jelsntJségét. Azt azonban csak a naivak képzelhetik, hogy javulhat az er­kölcs ott, ahol a gazdasági rendszer, mindenekelőtt az adó­rendszer bünteti az erkölcsöseket, és jutalmazza a erkölcste­leneket, Ahol az adórendszer nem azt adóztatja, amit a gazda­sági és erkölcsi érdekek megkövetelnek, hanem azt, amit tech­nikai szempontokból a legegyszerűbbnek tart. Ezt most a vállalatok nyereségadóztatásán keresztül muta­tom be. Nálunk magas a vállalati nyereségre vetített adó kulcsa is, de ebben nem állunk egye­dül a világon. Az adó száza­léka ugyan a legtöbb ország­ban alacsonyabb, de vannak nagyon sikeres országok, ahol az adókulcs a milyenkéhez ha­sonló. A magas adókulcsot a magam részéről azért ellenzem, mert minél magasabb, annál kedvezőtlenebb helyzetben vannak az adójukat becsülete­sen bevallók az adócsalókkal szemben. Tehát nem tekinthető véletlennek az, hogy külföldön ott van magas nyereségadó, ahol évszázados tradíciója van az adómorálnak. Mivel nálunk szó sincs erről, jobb volna az alacsonyabb adókulcs. Ez nagy­mértékben csökkenthetné azt a deformációt, hogy a kisvállal­kozásokban mindenki olyan profilt keres magának, ahol nem kérnek számlát. A kisvál­lalkozások egyre jobban elsza­kadnak a nagyvállalatokkal való kooperációtól,, ezzel azok működési feltételei tovább romlanak. Ha a nagyvállalatok nem kapnak bőven alvállalko­zói ajánlatokat a kisvállalko­zóktól. működésük hatékonysá­ga erősen leromlik. A fentiek ellenére mégsem a magas adókulcsot tartom mai vállalati nyereségadóztatásunk legnagyobb hibájának. Na­gyobb baj, hogy nem létező nyereséget adóztat. Azzal, hogy az amortizáció nem követi az' inflációt, a pótlási költségek egyre kisebb hányadára marad fedezet. Becsléseim szerint je­lenleg az amortizáció a nagy- vállalati szektorban a pótlási költségek harmadára is alig elegendő. Ebből fakad, hogy a tényleges pótlási költség két­harmada nyereségként jelenik meg, ami után nyereségadót kell fizetni. A tényleges amortizációhoz képest annál kisebb a mérleg­ben szereplő összeg, minél na­gyobb az infláció. Nálunk az idén és jövőre, tehát két év alatt, felére fog csökkenni a mérlegben szereplő amortizá­ció reálértéke, vagyis kétszere­sére nő a nyereségként kimu­tatott és adózott tényleges pót­lási igény. A pénzügyi kor­mányzat azonban technokrata önérdekből nem intézkedik, nem akar hallani egy kényel­mesen begyű’thető adóforrás beszűküléséről. De talán nem is képes felmérni, hogy mek­kora károk származnak abból, hogy a nagyvállalati szektor­ban költséget nyereségként adóztatnak. Mindennek fényében termé­szetesnek kell tartanunk, hogy a nagyvállalati szektorban egy­re jellemzőbbé válik a forrás­hiány. Évek óta azon panasz­kodnak a pénzügyi szakértők, hogy egyre több a fizetéskép­telen vállalat, hogy lavinasze­rűen terjed a sorban állás a, vállalati követelések kielégíté­sében. Az azonban nem jut az eszükbe, hogy ennek az_elsőd­leges oka az, hogy a vállalat­nál keletkező pénzügyi forrá­sokat akkor is adóztatják, ha azok nem jövedelmet, hanem költséget tartalmaznak. Számí­tásaim szerint az elmúit évek során sokszorta több volt a nyereségadó címén történő amortizációelvonás, mint amekkora összeg hiánya okoz­za ma a sorban állást. Ezen a példán is lemérhet­jük, hogy nálunk az infláció oka nem a magas bér. a sok nyugdíj, hanem a mestersége­sen visszaszorított termelés. Mi az inflációt olyan rendszabá­lyokkal akarjuk fékezni, ami a sikeresen visszafogott kereslet­nél sokkal naqyöbb mértékben csökkenti a kínálatot. Ez a ma­gyarázata annak, hogy a bér­ből élőket és a nyugdíjasokat nyomorgató takarékosság elle­nére nő az infláció. Kopáísy Sándor SZAJTATVA Gyanú Már-már tiszteletet parancsol az a találékonyság:, amellyel képesek vagyunk megfojtani azt, ami közös hasznunkra le­hetne, lenne. Nem tudni, ki volt az, de valaki kitalálta az eléggé szétszórtan betelepült, nagy határú községben, hogy a már szinte használhatatlan rendőrségi gépkocsi helyett a polgárok vesznek egyet. Aján­dékba. A település, az ott élők b j zloiis ága é r d e ké b e n - f e j é b en. Az ötlet visszhangra talált. Olyannyira, hogy nem kellett végigjárni a portákat. Öt vál­lalkozó összeadta a pénzt. A pénz pillanatnyilag letét­ben pihen. A polgármester azt mondja, ilyet ő még nem lá­tott, hallott. Szájtátva hallga­tom a község első emberétől, miféle ,,gyanúk” merültek fel, magakadályozandó a gépkocsi­vásárlást. Az első és a legfőbb: a vállalkozók (az ötből hár­man fuvarosok) az adomány fejében mentességet kívánnak magúiénak megszerezni bármi­féle szabálysértés esetén ... A következő gyanúpont sem akármi! A kiötlői szerint „va­lami jelző lesz beépítve ebbe a kocsiba”, azaz az adományo­zók mindig tudni fogják (mert hiszen nekik meg bizonyára ott lesz az autójukban valami különleges vevőkészülék), mer­re jár a rendőrségi kocsi . .. s így tovább, ilyen komolyan, ilyen színvonalon. Schiller szerint az ostobaság­gal szemben az istenek is te­hetetlenek, ráadásul egy köz­ségben miként is lehetne iste­nekre lelni? Egy polgármester, a képviselő-testületi tag vég­képp nem jöhet számításba is­tenként, azaz nevetve-szégyen- kezve várják, talán-talán el- oszlik a csacsi gyanúk köde. " Garasos világunkban bizony nem csekélység az említett pénzadomány, s mégis, a sorsa kétséges. Az azonban kétségte­len, hogy valaminek a megfoj­tásához nem sok ész kell. Elég ahhoz két maroknak megfelelő rosszindulat, ostobaság. S fur­csa módon, nem kell lámpással keresni azokat, akik ilyen kép­letes két marokkal várják-le- sik, mit lehetne megfojtani .. • MOTTÓ Síétssás meghívóit ti ktamtstmyi ekéden Angyal szállt a sárga házra Az aranyszínű húsleves fi­nom volt. A pecsenye porha- nyós, a sütemény ízletes, a kávé erős. A szigetszentmikló- si új középiskola gyönyörű ét­termének hosszii asztalait meghatott emberek ülték körül vasárnap délben. ízlelték a feltálalt fogásokat, bátortala­nul beszélgettek szomszédaik­kal, és kíváncsian tekingettek a legutolsó asztal felé, ahol a város vezetői mellett furcsa egyenruhás házaspár ült. „Amerikából jöttek — sut­togták az idős nénik, bácsik — az üdvhadseregtől.” Azután a kedves arcú egyenruhás hölgy felállt, és végigment az asztalok között. Mosolyogva magyarul kérdezte meg, ízlik-e az ebéd, és békés, szép kará­csonyt kívánt. A magyar szár­mazású Lilian Doughty kezét meghatottan szorongatták az asztalokat körülülő emberek. Az aulában már hangolt a zenekar, próbált a kórus, és gyülekeztek mindazok, akik elfogadták a helyi baptista gyülekezet, a városi gimná­zium meghívását a karácsonyi áhítatra. S miközben az ebédre meghívott mintegy 200 sziget- szentmiklósi magányos, be­teg, nyugdíjas, nagycsaládos még a test táplálékát fogyasz­totta, fiatalok jártak körbe az asztalok között, és a lélek ke­nyerét, egy-egy Bibliát adtak mindenkinek. A Gedeon Tár­saság ajándékát, amely több mint kilencven éve munkál­kodik azon, hogy mindenho­vá, mindenkihez eljuttassa a szentírást. Évente több mil­liárd kötetet ajándékoznak szerte a világon. A karácsonyi áhítat egészen különleges élmény volt. Nem­csak azért, mert a szigetszent- miklósi baptista gyülekezet kó­rusa és a budapesti zenészek­kel kiegészített kamaraegyüt­tes rendkívül magas művészi színvonalú produkciót nyúj­Koncert a gimnázium aulájában t.ott, hanem mert egymás után beszélt az egybegyűltekhez dr. Almásy Mihály nagytiszteletű úr, a helyi baptista gyülekezet lelkipásztora. Villányi Péter református esperes, Victor Dougthy őrnagy, az üdvhadse­reg magyarországi vezetője és Kuncze Gábor országgyűlési képviselő. Villányi Pétertől kapták a szigetszentmiklósiak az örömhírt: bár még nincs egészen kész az új református templom, már tartottak benne karácsonyi istentiszteletet. Az üdvhadsareg a maga sajátos fegyvereivel — az emberséggel és az evangélium hirdetésével — támadást indít Szigetszent- miklóson is a szegénység, az elmaradottság és butaság ellen. Az országgyűlési képviselő pe­dig arról beszélt az egybegyűl­teknek, hogy ezekben a na­pokban kormánypárti és ellen­zéki képviselőknek egyaránt sú­lyos lelkiismereti kérdés, mi­lyen költségvetést fogadnak el a jövő évre. Hiszen az világo­san látszik, még nagyobb ter­heket tesz majd az emberek vállára, még többen sodródnak a társadalom perifériájára. Ezért is van különös jelentő­sége annak a ténynek, hogy az üdvhadsereg irodát nyit Szigetszentmiklóson, és az egész régió számára, innen szervezi majd a szegények, el­esettek támogatását. Délután a városi könyvtár­ban — amelyet színe után sár­ga háznak neveznek a Mikló­siak — 150 gyermek gyüleke­zett. Meghívóval érkeztek, a családsegítő központ, illetve a könyvtár váíasztotta ki őket, az ünnepség résztvevőit is, Mindenki kapott ajándékot a sárga házban (Hancsovszki János felvételei) akik végül az üdvhadsereg 500 forint értékű ajándékcsomag­ját kapták. A kis vendégeket és szüleiket meleg teával, házi süteménnyel kínálták. Dr. Almásy Mihályt néhány perc alatt szívükbe zárták a gyerekek. Az idegenkedés, a feszengés megszűnt, az ifjú meghívottak önfeledten adták át magukat az örömnek, hall­gatták a református, a baptista fiatalok énekét, mire a búcsú­szám szólt, a gyerekek megis­merték Jézus születésének tör­ténetét, maguk is megérezték valamit abból a jó hírből, amelyet hajdanán az angyal jövendölt a pásztoroknak. Amikor fölcsendült az utolsó dal a színházteremben, a kar­zatról vezető lépcső tetejéről elindultak az ajándékcsoma­gok. Felnőttek adták kézről kézre — a családsegítő és a könyvtár munkatársai, a refor­mátus és a baptista gyülekezet hívei. Azután a láncba egyre többen bekapcsolódtak, élő gyűrűt alkotva a bársonyszé­kekben türelmetlenül feszengő gyermekek körül. Közöttük so­kan voltak olyanok, akiknek valószínűleg az üdvhadsereg déligyümölcssel, csokoládéval, játékkal megrakott csomagja volt az egyetlen ajándék, s akiknek az volt csupán a ka­rácsonyfa, amely körül a könyvtár aulájában valameny- nyien együtt énekelték a „Csendes éj, szentséges éj” gyönyörű dallamát. M. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents