Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-23 / 301. szám
A polgármester jókívánságai Áldott ünnepeket, sikerekben, eredményekben és együttműködésekben gazdag új esztendőt kíván Nagykőrös lakosságának! Kiss János polgármester Szebbé tenni Napjainkban sok szó esik a gyermekintézmények szűkös anyagi helyzetéről. Aggódva gondoltunk a közelgő karácsonyra, hogyan tudjuk óvodásainknak idén is széppé tenni a közös ünnepet. A karácsony szelleme — a szeretet, a kölcsönös örömszerzés — adta az ötletet, hogy megkérjük az iskoláskorú gyermekeket, hogy próbáljanak óvodásoknak szóló könyveket összegyűjteni — amit már nem használnak —, és ezzel gazdagíthatják a kicsinyek karácsonyát. Az Arany János Általános Iskola igazgatója segített a tanulók gyűjtőmunkáját megszervezni és ennek eredményeként egész kis könyvtárra való meséskönyvet kaptak ajándékba az Eötvös és a Kazinczy úti óvoda kis növendékei. Közös kezdeményezésünk célja nem csupán az óvoda anyagi segítése volt, hanem nevelési célként is megpróbáltuk felkelteni a másokon való segítségadás jó érzését, az ajándékozás örömét. Az iskolások figyelmességükkel kifejezték a kisebbek iránti szereltüket. melyet megköszönünk az iskola tanárainak és minden ajándékozó tanulójának. Az egyre anyagiasabbá váló világunkban jó érzés tapasztalni, hogy még él a segítség- nyújtás szándéka, és ennek a csiráját gyermekkorban lehet elültetni — írta meg tapasztalatait a III. Sz. Napközi Otthonos Övoda nevelőtestülete. A szeretet hangversenye Összekötötte az embereket a muzsika feledhetetlen élménye A karácsonynak hangulata van: a fenyőfák, a betlehemi jászol s az ünnephez kapcsolódó énekek hatása mindenkiben a megbékélést váltják ki. Ennek a hangulatnak a jegyében került sor a nagykőrösi katolikus templomban a karácsonyi hangversenyre, melyhez hasonlót évtizedek óta nem hallhattak a város zenekedvelő lakói. A hangverseny vezéreszméjét dr. Nagy István plébános fogalmazta meg megnyitójában, amikor egyetlen szóba sűrítette bele a lényeget: szeretet. A műsort hallgatva valóban éreztük is a fogalom erejét. A több mint egyórás koncert műsorszámait rangsorolni súlyos hiba lenne. Nemcsak azért, mert felnőttek és gyerekek együtt vettek részt benne, hanem azért is, mert, nem a versengés volt a hangverseny fő szempontja. Mindegyik műsorszám élményt jelentett: művészi élményt is, karácsonyi élményt is. Az egyes számokat — talán azért is, mert templomi hangversenyről volt szó — orgonamuzsika kötötte össze. Az orgonánál ezúttal a kiváló művész-tanár, Dávid István ült. Előadott műsorszámai közül talán a d-moll toccata és fuga emelkedett a legmagasabbNAGYKŐRÖSI A jó szó mennyit ér? Üldögélve egymás mellett 'T’udom: régen látott isme-*■ rősök, rokonok, barátok, amikor találkoznak, az első üdvözlő, szívből jövő szavak után csendesek. Nem szóval adják egymás tudtára érzelmeiket, örömüket kifejezendő a találkozás okán, hanem éppen a szavak hiányával, a csenddel. A legtöbb családiban a karácsony — az ünnep — a nagy találkozások ideje is. Ha együtt él mindenki, akkor azért, ha külön, akikor ezért. Nagyobb figyelemmel és még nagyobb szeretettel készülődnek a közös ebédekre, vacsorákra, hiszen igazából zaklatott korunk nem is kedvez az ünnepeknek, még a közös ebé- dezéseknek sem. A legegyszerűbb most mindezt a pénztelenségre s a kiváltóra, az inflációra fogni. A magam környezetében is tapasztalom, hogy olykor erőn felüli ajándékozások is megtörténnek. Persze, persze hogy jólesik ez: annak is, ki adja, s annak is, ki kapja. Persze. Csak hát az egyetlen alapelvet hagyja figyelmen kívül, ami pedig tán a legfontosabb e tárgyban, éspedig azt, hogy a személyre szóló, a másikkal törődő — akár filléres, ma: kétszáz forintos — ajándék a legértékesebb. Mindezekből talán már következik is, hogy jómagam azok álláspontját fogadom el, akik azt állítják, a jó szó talán többet is ér a legdrágább ajándéknál. Annyit teszek hozzá, hogy olykor még a szó sem kell, csak és pusztán a jelenlét... Ünnepek idején nem lehet elmenni szó nélkül a vallások mellett sem. Szerencsére ma már mindenki akkor és abba a templomba meey, amelyiket választja. Bár a divat e vonatkozásban sem jó. Mintha azt tapasztalnám, mintha megint nemcsak az őszinte hit vinne embereket a templomokba, hanem a hasadt lelkű társadalmi bűntudat. Csak abban vagyok biztos, hogy a hit szükséges Az egyesített énekkar énekel, Végh Tiborné vezényel, Szénási Pál gitározik (Varga Irén felvétele) élmény, de ami formaságokkal — minden bizonnyal — meg nem szerezhető. A családi szertartások, az ünnepek szeretetfolyamában az a hely, ami a nőknek járna, majdnem mindig üresen marad. Igaz, nem a karácsony szenteltetett önnönmagában erre, mégis, az ünnepi asztalra szárat étkek elkészítései nem is egy nap munkáit jelentik. A legkülönbözőbb segítséggel is a munka dandárja a feleségekre, a családanyákra hárul, akik beszerzik a legkevesebb négy-öt boltban (mert egyben föl nem lelik) a kellékeket, utálna előkészítik az étrendet, kilátástalan küzdelmet viva a család többi tagjával ötletek után kutatgatva. S akkor még hol van a keu mplipu c olás, a halpikkelyezés unalmas rabszolgamunkája, vagy a vaj és a liszt simára keverésének félóráikig tartó rituáléja ... Hogy az ünnepi ebéd befejeztével, az ennivalók romhalmaza felett, még egy kicsinyke dicséret se hangozzék el... mert a kávé bizony ebéd után Is fontos... Van most néhány évünk — szeretném tudni is, hinni is, hogy csak néhány, méghozzá beláthatóan számos —, amelyben a legszívósabb munkával sem lehet nagyobb célt kitűzni, mint az egyszerű talpon maradást. Ez komoly szolidaritást igényel tőlünk, legelőször is családi körben. Elengedhetetlenül szükséges, hogy legyen időnk egymásra, hogy tudjuk, mi bántja, mi aggasztja társainkat. A gond kimondásával is egyfajta segítséget kap az is, aki mondja, az is, aki hallja. C ha már semmiképpen ^ sem tudunk magunk baj- halmaza miatt szóval segíteni, legalább az alkalmat hozzá egyszerű egymás melletti üildö- géíéssel és elmélázással, ne tagadjuk meg. Ma talán mi hall gátunk, holnap lehet, hogy minket kell hogy hallgassanak. Ballal Ottó ra. Bach művészetének minden nagyszerűségét élvezhettük, s az ismert motívumok régi karácsonyok hangulatát idézték fel a közönségben. Három énekkar is szerepelt a hangversenyen. A legfiatalabb generációt az Arany János Általános Iskola kórusa képviselte. A kicsik elfogódottság nélkül adták elő énekszámaikat, melyek közül a Puer natus Betlehem tetszett a legjobban bájossága miatt. A legtöbb énekszámot az Arany János Gimnázium és Úvónái Szakközépiskola énekkara énekelte. Érett, nagyszerű kórus ez az együttes, mely már számtalanszor bebizonyította tehetségét Végh Tiborné vezetésével. A lányok ezúttal új oldalukról mutatkoztak be: bebizonyították, hogy az egyházzenei számokban is képesek .kiemelkedőt nyújtani. Kodály Ave Mariája úgy hatott, hogy a hallgatóság elfelejtette, hogy templomban van, ugyanakkor az áhítatos interpretálás következtében mégis arra döbbent rá. hogy templomi hangversenyt hallgat. A kórus legszebb teljesítménye Kodály Esti dala volt. A szám kidolgozottságát már nem lehet tovább fokozni, pianoi leheletfinomak voltak, s a befejezés utáni csend úgy ülte meg a templomot, hogy azt bármelyik országos hírű kórus megirigyelhette volna. A harmadik kórus felnőttekből áll. A templom énekkara, melyet Lukácsy Levente vezényelt, „otthon’’ énekelt. Számaikon látszott, hogy ismerős heiyen énekelnek, rutinosak voltak. Különösen Halmos: Minden földek című alkotása tetszett. Érdekes színfoltja volt a hangversenynek a „körösi lányok” fuvolazenekar. Karácsonyi dalokat adtak elő Ma- czelKa Ferenc vezényletével. Még sokat fogunk hallani róluk. Különleges volt az az össze állítás is, amelyet Szenási Pál készített Sík Sándor. Nagy László és József Attila megzenésített verseiből, s melyet ma ga az összeállító kísért gitárral. A számok intimitása jól illett a karácsonyi hangulathoz. A hangverseny megszerve zésében Végh Tiborné és Szegedi Gyulánéé az érdem. A templomot zsúfolás!, megtöltötték az érdeklődők. Ügy érezzük, messzemenően igazak voltak dr. Nagy István szavai, amikor rámutatott, hogy a hangversenyen a szere tét jegyében találkozott református és katolikus, hívő és nem hívő. Tóth Tibor Szertartásrend Istentiszteletek az ünnepen A református egyház istentiszteleteit a következő idő- pentokban tartja. Vasár-naponként reggel 8 óraikor: a nyársapáti álltalános iskolában. 9 órakor: Nagykőrösön, a bokrosi iskolában és a Hunyadi utcában. 10 órakor: istentisztelet gyermekeknek a Kálvin-te- remiben (Szolnoki út 5.). 10 órakor: a templomban. 11,órakor: a Kopa iskolában. 17 órakor: a templomban, Az ünnepek alatt is ez az érvényes, 24-én délután 3 óraikor gyermekkarácsonyt -tartanak a templomban. A római katolikus egyház miserendje a következő: hét főn, szerdán, pénteken: reggel 8 óraikor. Kedden, csütörtökön, szombaton: 18 órakor. Vasárnaponként 8, 10 és 18 órakor. A szentestén éjféli misét tartanak, s a két ünnepben a vasárnapi miseren-det tartják, Monológ záráskor Forog a fél világ... „Látom, maga is ünnepekre gondolt. Egy hete mindenki csak vásárol, mintha egyéb dolga se lenne. Pedig nem is sejti, mennyi máskor a panasz, itt tör fel a sóhaj, a harag, a csemegést megróják, ha kése a szalámin dekával túlszalad. Sok-sok karácsony kellene az évben, mert ilyenkor felivel az életszínvonal, mondják- is, nem ünnep az ünnep, ha ételben- italban szűkölködni kénytelen a család. Ki-ki ahogy tudja, megadja a módját. Gyakran az sem számít, hogy túl nagy a drágaság, szatyornyí pezsgőt lógat az is, kiről tudom, periét kétszer is megszámolja máskor, mielőtt pénztárhoz vi- szi_ majdnem üres kosarát. Az örökké szegényeket sajnálom nagyon, akik négyezerből éldegélnek, akiknek december hava nem hoz váratlan örömöt, nem csurran már számukra sem prémium, sem jutalom. Ügy veszem észre, náluk mégis a kincs, a türelem, ők bölcsebbek nálunk, megérték már egyszer a szegénységet, abban múlt el a fiatalságuk. Beszélek folyvást, be nem áll a szám, de tudja, hogy van az, a boltosok ismerik legjobban a dolgok folyását, előttük forog a fél világ. Persze mások sorsa éppúgy a miénk is. a vevőkben magunkra ismerünk, fizetségünk egyre gyengébb, pedig éppúgy, vagy még jobban fáradunk. Tejesládák, sörös- rekeszek súlya alatt nem esik jól a mosoly, jól tudjuk pedig, hogy vigaszt, jókedvet remél a betérő, amikor gondját-ba*• ját osztja meg velünk. Képzelheti, így ünnep előtt nálunk is milyen nagy a strapa, a partvisnyél melleit szusszant az ember, nevessen csak, a (Erdősi Ágnes felvétele.) tisztaság ürügyén ma már negyedszer húzom össze a forgalom nyomát. Az otthon gondja, úgy látom, megint holnapra marad. Rakodjon el nyugodtan, tudom, sietne már, ha indulni kész, szóljon csak, e navnak vége, az ajtó kulcsra zár.” — ay Emberi minimum - isteni minimum „Menjünk el mind Betlehemig...” A fenti mondat ama pásztorok ajkán hangzott el az első karácsonyon, akiknek megjelentették Isten angyalai a jó hírt, hogy -megszületett a világ Megváltója. Valami megmozdul bennünk a szívünk legmélyén ilyenkor karácsony körül. Mert azóta is megjelentetik valami Isten világának titkaiból az embernek. Ezért ez a nagy készülődés karácsony előtt. Karácsony táján az ember valami különös sodrásban érzi magát. Régi haragosok is megengednek egymásnak szívük legmélyén egy kicsit. A karácsonyi hangulathoz hozzátartozik, a készülődés is. Karácsony örök kísértése, hogy az ünnep előkészületeiben az emberi tényező lasz hangsúlyosabb és Isten ajándékozó szeretete msg- halványul. Talán éppen ezért lett a keresztény világ legnagyobb ünnepe. Ez az az ünnep, amikor valamit mi is tehetünk. Valljuk meg őszintén: ez az ünnep számunkra egy emberi maximum és egy isteni minimum igényt jelent. Isten pedig az emberi minimumhoz akarja adni a maga szeretetem ÜNNEPRE KÉSZÜLVE (Hancsovszki János felvétele) nek maximumát: Jézus Krisztust. Mi pedig most is egy emberi maximum és egy isteni minimum igényével indultunk karácsonynak. Mi már mindent megtettünk ezért a karácsonyért, hiszen úgy gondolkodunk, hogy mi adjuk az ajándékot és nem Isten. Erre is Igaz, amit Keresztelő János mondott: „neki növekednie kell, nekem pedig áiá'ob szánnom” (János 3.30). Különös veszély a karácsonyi történet meghamisítására az idealizálás. Mária, József, a pásztorok, a keleti bölcsek: mind csupa idilli kép. Pedig ebbe a karácsonyi idillbe belevegyül Jézus legelső mártírjainak — kicsiny gyermekeknek — sírása is, édesanyák jajgatása is: Heródes esztelen gyermekgyilkossága miatt. 1990. karácsonya sem csupa idill. Még akkor sem, ha mi ezt vártuk tőle. Van benne keserűség, könnyhullatás, jövendőtől való félelem ugyanúgy, mint amikor a Megváltó született, Ezért r.e feledjük: a betlehemi jászolbö' csőben megszületett Jézus azóta is közel van hozzánk, A pásztorok bizonyságtétele a nagy karácsonyi élmény után így szól: „menjünk el mindig Betlehemig”. Nem elég az idill ig vagy a népszokásig eljutni! El kell jutni eddig a felismerésig: értem is megszületett a világ Megváltója. Ezt jelenti ma elmenni mind Betlehemig. Aki ezzel az igénnyel van az ünnepek iránt, annak a karácsony kihívása egzisztenciális kérdéssé lesz: Jézus ma is helyet keres. Az első karácsonyon ajtók és emberek zárultak be előtte. Nem volt számára hely a vendégfogadó házban — így olvassuk a Lukács evangéliumában. Heródes szíve is ugyanúgy bezárult előtte. És ma? Ma hogy van ez? Közönyünk, névlegesen vállalt kereszténységünk mind bezárják útját hozzánk. Bármily vékony is egy pénzérme, mégis két oldala van és egymástól a két oldal mintázata el nem választható. Istennek drága aranypénze a váltság. Egyik oldalán a betlehemi jászolbölcsőt látjuk a kisgyermekkel, másik oldalán az előbbitől elválaszthatatlanul a Golgotán értünk szenvedő Krisztust és az üres sírt: örök életünk drága jeleit. Fodor Ferenc
