Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-23 / 301. szám

1 Nem is mindig a pénz, a jó szó hiányzik Erőt ad, ha nem vagy magad Karácsonyaink — külsőségeikben lega­lábbis — sohasem egyformák. Bár ezt a vallási ünnepet igazából egyetlen politi­kai, társadalmi fordulat sem tudta hétköz­napivá szürkíteni, hitük gyakorlóinak mégis gyakran kellett lehalkítani a hang­jukat a szószéken, és a templomi padso­rokban. Néha az ajtót sem ártott belülről bezárni. Csak a hívők szívének nyitottsá­gát nem ellenőrizhette, nem tilthatta meg senki... De mindez — reméljük, már vég­legesen — a múlt. A hit, reménység, sze­retet hármas egységét talán senki sem kí­vánja többé politikai eszközként felhasz­nálva szemináriumi pulpitus mögül meg­bontani. A karácsony olyan ünnep lehet, amilyennek az egyházak hirdetik, s a gyü­lekezetek formálják. Keveházi László esperes, a Pest megyei evangélikus gyü­lekezet választott vezetője ép­pen 33 éve szolgál a Monorhoz közeli Pilisen. Mégis jól isme­rik őt a megyehatárokon túl is a hívők, és a hitüket nem gya­korlók. A hatvankét éves, köz- tiszteletben álló és közszere­tetnek örvendő egyházi veze­tővel — aki a közelgő evangé­likus zsinaton meg kíván vál­ni tisztétől —, közvetlen kará­csony ünnepe előtt, tulajdon­képpen hétköznapi dolgokról beszélgettünk... □ Esperes úr! A feleségétSl tudom, hogy ön ma reggel is istentiszteletet tartott. Elmon­dani. mi volt prédikációja fö gondolata? — Igen, a miénk egy gyüle­kezet, ahol minden reggel van istentisztelet. Nem állítom, hogy nagyon sokan, de min­dig vagyunk jó néhányan. Most, advent harmadik heté­ben lévén. Keresztelő Szent Jánosról hallottuk az igét, aki­ről maga Jézus Krisztus azt mondta, hogy ő a legnagyobb az. előkészítők sorában. A szol­gálatának a nagysága pedig abban állott, hogy közvetlen Jézus közelébe juthatott, s új­jal rámutathatott. Róla hall­hattunk tehát, és arról, hogy vele viszont lezárult az előké­szítés korszaka, s Jézus Krisz­tussal elkezdődött egy új kor­szak. Mi már ebben élünk. □ Ezt mondja a hívő ember számira a Biblia. De hogyan tudja a gondolatot az egyház a hétköznapok nyelvére lefor­dítani? Hogy a templomba já­rók és a hitüket nem gyakor­lók is megértsék. — Ha teljesen szabadon asz- szociálok a mára, akkor talán azt mondhatom: most is egy­fajta előkészítés után, a meg­valósulás Időszakában va­gyunk, amire nagy remény­séggel és szorongással nézünk — együtt. S ha már erről be­szélünk: szerintem a politikai fordulat mér megtörtént, ami a gazdasági életet illeti, nagy és nehéz kérdések előtt ál­lunk ... Én azért azt hiszem, hogy ezeken felül zajlik körü­löttünk egy harmadik fordulat is: az erkölcsi megújulás. S úgy gondolom, mi ebben tud­nánk segíteni, ehhez tudnánk valamit hozzátenni... Sőt ezen már munkálkodunk is. Q De tapasztaíják-e hatású- kát a közerk»lesökre? — Sajnos, ma még bizonyos területeken — ami például a bűnözést, vagy a fiatalságot il­leti, inkább visszaesés tapasz­talható. Ezt érzem az én szol­gálati helyemen Pilisen, de egész Pest megyében is. Re­ménységre jogosít viszont min­ket, hogy kétszeresére, sőt há­romszorosára nőtt a hittanra, a vasárnapi istentiszteletekre járó 'kisgyermekek száma. Igaz, Pest megyében — bár kis lét­számmal — mindig folyamatos volt a hitoktatás, a csökkenő tendencia most megfordult, s ez bizalommal tölt el bennün­ket. Persze szívós, türelmes munkára van szükség ... □ Az ünnepre és beszélgeté­sünkre készülve, fölmerült ben­nem egy nagyon közismert — Lukácstól való — bibliai idé­zet: „E földön békesség és az emberekhez jóakarat.” Vajon ezt az általános kívánságot ho­gyan tudja most tolmácsolni az evangélikus egyház? — Hozzá kell tenni: ezt an­nak idején, Jézus születésének pillanataiban, az angyalok éne­kelték ... S ami a békességet, meg a jóakaratot hirdeti, úgy gondolom, nekünk kereszté­nyeknek most éppen az lenne a feladatunk; valamit megélni a meghirdetett békességből va­Azt beszélik... A vecsési református egyházközség és a helyi evangélikus gyű'©kezet lel­késze közösen köszöntötték Czövek Olivér tiszteletest, aki 20 évvel ezelőtt került a református gyülekezethez. Azt beszélik, hogy a gyüle­kezet nevében Kiss Dénes gondnok méltatta a tiszte­letesnek és nejének — aki a gyermek-,istentiszteleteket vezeti — az odaadó munká­ját, melynek révén a ve­csési reformátusok nem­csak lelkileg, de templomuk felszerelésében is gazda­godtak. Az Amerikából mi­nap a vasárnapi gyermek­istentiszteleti szövetség ré­szére adott segéllyel haza­tért református tiszteletes a hitélet további elmé­lyítésére, az emberi kapcso­latokban az indulatok mér­séklésére, szeretetre szólí­totta fel az egyházközség tagjait, amikor megköszön­te az ajándékokat és a meg­emlékezést. Azt beszélik, hogy még egy kis ideig örülhetünk an­nak az akciónak, amelyet az Észak-Pest Megyei Sütő­ipari Vállalat monori és gyomról szakboltjában szer­vezett. A két egységben im­máron egy hónapja — az ünnepekre való tekintettel — ideiglenesen kilónként négy forinttal olcsóbban kínálják az Erzsébet és az Alföldi kenyeret. Az előb­biért mindössze 22 forintot, az utóbbiért 20 forintot kell legombolniuk a vásárlók­nak. Az üzembeliektől tud­juk, hogy a kedvezményes kenyérakció nyomán emel­kedett a forgalom a két boltban. Bár azt is hozzá­tették, az év elejétől már drágábban juthatunk majd a kenyérhez, mert az ár- emelkedési hullámból nem marad ki a mindennapink sem. Azt beszélik, hogy a rend­őrség berkeiben Is győzött a humanizmus. Már ami legalábbis a monori KGST- piac ellenőrzését illeti. Eb­ben a hónapban a szerdai és szombati városi piacon nem tűntek fel a civil és egyen­ruhás nyomozók, nem úgy mint a megelőző hetekben, hónapokban. Az is az igaz­sághoz tartozik, hogy a kül­földi árusok már sokkal kevesebben jönnek Monor- ra árulni. Érzékelhető emel­kedés a rendőri ellenőrzé­sek elmaradásának hatásá­ra sem mutatkozott. Min­denesetre a rendőrségnek egy képzeletbeli jó pontot mi Is odaítélünk a kará­csonyi ünnepekre. Azt beszélik, hogy a gombai Fáy András T,sz de­cember 31-ével távozó el­nöke, Űjj István a biztosító­szakmában folytatja. A hí­rek szerint Németország második legnagyobb bizto­sítója, a Cőlonia közelmúlt­ban alapított magyarorszá­gi leányvállalatánál helyez­kedik el, ahol nyilván jól tudja majd kamatoztatni szakképzettségét és a mező- gazdaságban szerzett szak­mai tapasztalatait. Azt beszélik, hogy Gu­lyás László, a volt gyöm- rői tanács volt vb-titkára alapítványt kíván tenni a helyi oktatásügy fejleszté­séért. A hat hónapos felmon­dási időre kapott fizetésé­nek csak töredékét, azaz egyhatodát vette fel, a töb­bit — amint hírlik — fel­ajánlja Gyömrő oktatás­ügyének javítására. A ne­mes cselekedet remélhető- « leg másokat is arra inspi­rál majd, hogy gyarapítsák a későbbiekben az alavösz- szeget. Mert az oktatásügy Gyömrőn is nehéz helyzet­be kerülhet a jövő évben. A vészharangokat már sok helyen megkonaatták, a Gyömrő sincs különb hely­zetben. lámát megtapasztalni a jóaka­ratból. Szomorúan mondom ezt, mert mostanában úgy ér­zem, az egyházon belül sem a békesség domináns ... □ Esperes ür! Amikor meg­érkeztem, éppen egy segítség­re szoruló ismeretlen sorsáról gondolkodott. . . — A szeretetszolgálat az egy­ház egyik legnagyobb, leg­szebb feladata. Szerencsére a rászorulók is egyre inkább fe­lénk fordulnak, egyre nyitot- tabbak. Tavaly ilyenkor Ro­mániába küldtünk segélyszál­lítmányt, onnan is megkeres­nek minket a mai napig is. For­dulnak hozzánk a gyülekezet­ből, a faluból olyanok, akik nem is a pénzadományra, ha­nem a jó szóra, a közösség vi­gasztalására szorulnak. Van­nak persze kudarcaink is, de nem adjuk fel, mert egyre több a segíteni akaró adomá­nyozó is ... Sajnos, nehéz, szo­rongásos ünnepek és hétköz­napok elé nézünk, nő - a sze­génység, « ilyenkor nagy szük­ségük van az embereknek a köilosönös szeretetre. □ Ilyen helyzetben ml újai tud mondani híveinek az egy­ház? — Ezt már megkérdezte tő­lem egy barátom is, akit isten- tiszteletre hívtam. Neki is azt mondtam: mi ugyan a régit hirdetjük, de az újjá lehet. Én azt hiszem, amikor a legeleset­tebbnek látszunk, olyasmit kel­lene elmondanunk az embe­reknek, ami régi karácsonyi üzenet. Engedje meg, hogy egy héber szóval kezdjem: Immá- nuél! Magyarul: velünk az Is­ten ! Ez hétköznapi nyelven va­lami olyasmit jelent: nem vagy magad. Nem vagy egyedül. Senki sincs magára hagyva. Valaki velünk akar lenni. Ez azért erőt ad ma is, s azt hi­szem, ez olyan üzenet, ami nemcsak templomosokat, ha­nem a világi, a teherbírásuk határán élő embereket is vi­gasztalni tud, s átsegíthet a fordulatokon. Vereszkl János A MI BELVÁROSUNK (Hancsovszki János felvétele) Egy ismeretlen világ Szelleműéi felkészülve Művészet és a Biblia cím­mel vallási témájú kiállí­tás nyílt Gábor Éva Mária, Pál Mihály, Ünyi István, Detzky Júlia, Pál Aranka, Németh Gyula, Bujáki Jó­zsef, dr. Patkós József, Reitz János, Szemők György, Ballon József, id. Pál Mi­hály és Jálics Ernő — Pál András alkotásaiból a gyöm- rői Petőfi Sándor Művelő­dési Házban. Tárlatnyitó beszédet mondott dr. Béki Tamás. A kiállítás decem­ber 29-ig naponta 14-től IS < óráig látogatható. A karácsony nemcsak a csa­ládoké és a szereteté, hanem az egyik legnagyobb egyházi ünnep is. Művész ember nem halhat meg anélkül, hogy életében legalább egyszer ne nyúlfia a bibliai témához. Jó példa er­re a kiállításon négy olajfest­ménnyel is szereplő Űnyi Ist­ván gyömrői festőművész, aki alig pár esztendővel ezelőtt—• már jóval 50 éven felül — pró­bálkozott ilyen téma feldolgo­zásával. Sikerrel. De említhetnénk a többi ti­zenhárom művészt is, akik sze­retettel adták alkotásaikat eh­hez a tárlathoz. És a tenyerek összeverődnek A valós világon túlról is Lapozgatom a vendégköny­vet, amely Mosonyi Ferenc mendei pedagógusé. A szem­üveges, göndör hajú, szimpati­kus kémia—biológia szakos pe­dagógust egyre többen isme­rik már az országban „Üze­netek, in memóriám Máté Pé­ter" című műsorának jóvol­tából. Túl van a negyedszáza- dilk előadáson. Bálint Károly pedagógus kollégájával járja az országot, s lép fel a legkü­lönbözőbb helyeken. A nagy barátra, Máté Péter­re emlékezik, aki egyszerre volt zeneszerző, énekes és zongoraművész. Már hat éve, hogy nincs közöttünk, tragiku­san fiatalon, 37 évesen hagyta itt két leányát, feleségét és sok-sok millió hívét. Bel- és külhonban egyaránt. Mosonyi tanár úr missziót teljesít azzal, hogy méltó em­léket állít előadásról előadás­ra a szeretett barátnak. A Jászberényi Tanítóképző Főiskolán például ezt írták a vendégkönyvbe: „Köszönjük a szívhez szóló, színvonalas es­tét. A továbbiakban sok si­kert, jó fülű hallgatóságot, rengeteg tapsot kívánunk. Va­lamint azt, hogy e műsor el­jusson minden olyan helyre, ahol az emberek melegségre, szeretetre vágynak”. A zsám- béki főiskolás lányok csak ennyit: „Köszönjük az Üzene­tet!" A nagykátal Damjanich- gimnázium tanulója, Sárosl Adrienn már harmadszor szervezi a tanár úr újbóli sze­replését a középiskolában. Azért a legnagyobb örömet a nyári Kassa melletti fellépé­sen érezte. A Csemadok fesz­tiválján lépett pódiumra So- modifürdőn. A Kassai Ma­gyar Színház igazgatója, Kolár Péter sorai is ott lapulnak a vendégkönyvben: „Ideigle­nesen elmehettek — mint Má­té Péter —, de Ti csak a jö­vő évi táborig. Itt Somodiban újra várunk Benneteket!” El­tökélt szándéka, hogy jövőre is ellátogat hozzájuk. Az emlékműsort meghallgat­ta már Vas Gábor, a Zenemű­kiadó Vállalat szerkesztője is, aki Máté Péter dalait is „gondozta”. Miután végighall­gatta a számokat, azonnal le­velet írt Mosonyi Ferencnek, amely így kezdődik: „Zavar­kiállításon. A szobrot Sátor­aljaújhelyen éppen egy évvel ezelőtt avatták a jezsuita temp­lom és gimnázium együttes előtti téren. (Képünkön a Pró­féta című alkotás látható — még mielőtt felállították vol­na Sátoraljaújhelyen.) A nyári szünidőben Izraelben járt dr. Patkós József, alki elő­ször láthatta „élőben” a Szent­földet. Bizonyára még sok fest­ményéhez ad majd ihletet az ottani látogatás. Gábor Éva Mária szobrász­művésznő már gyömrőinek vallhatja magát. Joggal, az ott- lakók örömére is. Stáció című sorozatának darabjai jelenleg is Regensburg (Németország) városában láthatók. Négy da­rab réz dombormű azért ju­tott a gyömrői tárlatra is. A Gnosztikus hajnal című alko­tása pedig teljesen ismeretlen világba vezet el bennünket. A kiállítás szép, érdemes az elmerengésre. Amint Gábor Éva Mária mondja: — Ilyenkor, karácsony tá­ján, elkényeztetjük magunkat mindenféle jóval. De kará­csonyra a szellemi felkészülés sem hiányozhat belőlünk. Lel­kileg kell felemelkednünk ön­magunkon. S ha ez sikerül, akkor elviselhetőbbé válnak a kemény hétköznapok is mind­nyájunk számára. Gér József Fia, ifj. Pál Mihály, már ré­gen kitaposott ösvényen ha­lad édesapja nyomdokain. Pró­féta című bronzszobrának gipszmása szerepel a gyömrői ban vagyok. Ez a hang, ez a megszólalás. Ez — Ö ...” Keil-e ennél nagyobb érzés? Egy régi pályatárs így érté­keli Mosonyi Ferenc produk­cióját, amely Szakály László nagyarányú támogatásával va­lósult meg, s amelyről a hang- felvétel a Színház- és Film­művészeti Főiskola hangstú­diójában készült. Talán nem is kell oly sokáig várni arra, hogy Mosonyi Fe­renc kislemeze megjelenjen. Mert a mendei pedagógus el­tökélt szándéka egy kislemez készítése, amelyen a legsikere­sebb Máté-dalokat énekelné. Azt mondja, Máté Péter olyan barátja volt, akit soha­sem fog elfelejteni, s akinek pályafutása példakép marad számára. Szellemisége, tehet­sége meghatározója volt a *70-es, 80-as évek magyar könnyűzenéjének. Sok sikert, Mosonyi Ferenc, a szép tervek valóra váltásá­hoz! És persze sok tapsot a kö­vetkező előadásokon is, mert a tenyerek összeverődése is jelenthet szeretetet... —r. —f. levél Craigc-nek Kedves Cralge! Hallottam a rádióban, hogy bekerültél a Guinness rekordok könyvébe. Har­minchárom millió levelet kaptál, amelyben bizonya ra sokan jobbulást is kí­vántak neked. Azt is tudom, hogy az angol orvosok szerint te gyógyíthatatlan betegségben szenvedsz. Éppen ezért for­dultál a világhoz, hogy még életedben lehessen egy nagy örömöd, hogy bekerülsz a Guinnessbe. Azt gondolom, ez neked erőt és kitartást adott — telkedben egy ki­csit rendet tett. Mert a 33 millió jókívánság nem sem­mi. Bevallom, én is sokáig csak hordozgattam magam­mal a címedet. Bokros teen­dőim közepette nem szakí­tottam időt arra, hogy egy szép levelezőlapot elküld- jek neked. De úgy két hó­nappal ezelőtt megint ki­hullott a címed a note­szemből. Azonnal átballag­tam a postára. A legszebb üdvözlőlapot kértem, amelyre ráírtam, hogy gyó­gyulást kívánok neked. Re­mélem eljutottak hozzád szerény soraim, s lefordí­tottad angolra ezt is. Most, hogy a karácsonyi ünnepekre készülődünk mi, magyarok, rád is gondolok. Örülök, hogy mégis meg­próbálkoznak a gyógyítá­soddal — egy műtét árán. Ha gyertyát gyújtok, rád is gondolni fogok, Craige! Gyógyulj meg, legyen még örömöd e világban! (Gér) t

Next

/
Thumbnails
Contents