Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-23 / 301. szám
Felfedezéseink Amely más, mint a többi Új otthonaikkal ismerkednek az elsőként érkezett lakók !? Ez az a ház, amelyről már a kezdet kezdetén látni le- ^ hetett más, mint a típus-lakóépületek. Érdekes tormák, ^ szokatlan megoldások jellemezték, kellemes napsárga és ^ rozsdabarna színek kerültek rá, aztán — egyik napról a ^ másikra egy iszonyatos rikító kék sáv is. Lakossági fel- zúdulásra, az utóbbit átfestették —, s kész lett a ház, Gödöllőn, a Kossuth utca és a Remsey körút sarkán. % didergés reggelen (Balázs Gusztáv felvétele) Mert az anyjuk dolgozik? Örömét a gyermekek adják Múlt és jelen a Gondolta volna 1837 kará- S csony estéjén Miksa bajor § herceg és Eudovika bajor § hercegnő, hogy az akikor meg- ^ született gyermekük, Erzsé- S bet Amália Eugénia — I. Fe- S renc József császár majdani S felesége — neve még 1990-ben S is közszájon fog forogni Gö- S döllön! Debogyis! Es mégis S (gy van! Mielőtt a másfél százados múltból jelenünkbe ugranánk, álljunk meg 1927-ben! A Pesti Hírlap 1927, évi nagy naptárában gróf Andrássy Gyula apja és Deák viszonyáról írt a kiegyezés 60. évfordulója alkalmából. A múltidézésből Erzsébet sem maradt ki: „Andrássy a tárgyalásoknál hatalmas támaszra talált Erzsébet királynéban, aki férjénél korábban felismerte azt az igazságot, hogy a trón erejét a külpolitikai fiaskók és vereségek után csak az állíthatja helyre, ha létrejön az egyezség a magyar nemzettel.” Eddig a múlt a majdnem kortárs szemével. És mit hozott az utóbbi egy-két hét szerkesztőségünk tudomására? Először azt, hogy a gödöllői cserkészek Erzsébet neve napján kiutaztak Bécsbe megkoszorúzni a királyné szobrát. (Ezt már megírtuk.) Az írás megjelenésének napján egy olvasó telefonált! Szóvá tette: miért kellett ehhez kétszáz kilométert utazni, amikor egy igen szép szobor áll a gödöllői Erzsébet parkban?! Elmondta, ő minden évben, karácsony — a születésnap — előtt felkeresi a várost, és a múzeumban elhelyez egy csokor virágot Erzsébet királyné emlékszobájában. Később levél is érkezett a Szocialista Párt helyi szervezetétől, a következő sorokkal: „A Szocialista Párt gödöllői szervezete örömmel tudatja, hogy 1990. november 24-én megtalálta Erzsébet királyné szobrát — méghozzá Gödöllőn, a róla elnevezett parkban. E nem túl újkeletű felfedezés azonban megóvta az amúgy Is szűkös anyagiakkal rendelkező pártot egy'legújabb kori bécsi kalandozástól. Megspórolva a csaknem 200 kilométeres utat, s a vele Járó költségeket, pártunk a szerény, csendes megemlékezést, a gödöllői lakosság szivébe zárt »-nagyasszony« itteni szobrának megkoszorúzását választotta immár hagyományainak jegyében.” í Ha karácsonyeste kigyul- $ ladnak a feldíszített fenyő- ^ fán a gyertyák, az ünnepé- § lyessé szelídített precek és ^ órák szinte varázslatos mó- ^ don a békesség és a szere- ^ tét érzésével töltik meg >5 szívünket. Hiszem, hogy ezekre a csodálatos átvál- $ tozásokra érdemes odafi- ^ gyelni, de nem kevesebb iz- ^ galmakat ígér az ünnepi ^ készülődés sem. De vajon ^ ma kinek, mit jelent a ka- ^ rácsony? Budai hászlóné, laboráns: — Kiskoromtól kezdve vallásos szellemben nevelkedtem. Éppen ezért nekem ez az ünnep a Megváltó születését jelenti. Az advent ideje alatt tudatosan készülök a testi s a lelki megújulásra, mely az esti gyertyagyújtásnál tetőzik majd be. Előtte azonban istentiszteletre megyünk, s ha szerencsések le- szüpk, havat taposva indulhatunk majd haza. Családunk ettől az ünneptől azt várja, hogy az év közben belénk oltott félelem azon az estén végre feloldódjék. Gregus István, esztergályos: — Nálunk a karácsony a családunk békéjét és biztonságát is. jelenti. Ebben az évben különös hangsúlyt kap a biztonság, hiszen az elmúlt hónapokban bizonytalan volt a munkalehetőségem. Mi szülők csak szerényen fogjuk egymást megajándékozni, de a gyerekeknek sikerült megvenni azokat az ajándékokat, amiket elgondoltunk. Simái Sándorné, textilipari szakoktató: — Immár második esztendeje özvegyen élek. Számomra tehát öröm és bánat is ez az ünnep. Bizonytalan a megélhetésem, ezért meg kellett gondolnom nagyon, hogy mit vegyek az unokáim- naik. Végül úgy döntöttem, adok Augusztusban elvileg már birtokba vehették volna a lakók, ám senki sem érkezett. — Amíg a lakások 51 százalékát nem sikerül értékesíteni, addig nem kezdődhet meg a beköltözés — tájékoztatott akkor az építésvezető. Hetek, hónapok teltek el, míg a napokban egy estén végre kigyulladtak a fények az ablakokban: megérkeztek az első lakók. Közülük kopogtattunk be kettőhöz. A harmadik emelet 6-ba a lehető legrosszabbkor érkezünk: már felcipelték ugyan a bútorokat, de — a rizslámpák és az adventi koszorú kivételével — még semmi sincs a helyén, összeállításra vár a skandináv típusú franciaágy, elhelyezésre a fiatalos hangulatú nyersfa ülőgarnitúra, a szekrény, a pad. Ennek ellenére szívélyes a fogadtatás, a lakók — egy nagyon fiatal házaspár — kedvünkért szusszanásnyi szünetet tartanak a rendezkedés- ben. — Eddig is Gödöllőn laktunk, de egy 43 négyzetméteres lakásban. Kettőnknek meg is felelt, ám egyszeriben szűkös lett kisfiúnk, Dávid megszületésével. Feltétlenül szeretnénk még egy gyereket, mindenképpen szükséges számunkra a nagyobb lakás — magyarázza ideköltözésük okát a családfő, D ecsov István magántaxis. Elmondja, hogy ezt a 63 négyzetméteres, két és félszobás lakást abból a pénzből vették, amit az OTP a régiért adott, plusz tíz éven át fizetnek igen magas — havi 12 ezer forint — részletet. Nem lesz könnyű, hiszen a feleség, aki ápolónő, gyeden van. Kati, a fiatalasszony közben a sütőt próbálgatja a konyhánekik ötszáz-ötszáz forintot, hadd vegyenek rajta, amit akarnak. A gyermekeim szerényebb értékű ajándékot kapnak, de az a fontos, hogy együtt legyünk, s örüljünk egymásnak. Jordán Imréné_ boltvezető: — Valamikor jobb volt a karácsony. Most a bizonytalanság uralkodik rajta. Ennek ellenére hisszük, hogy szentestén ugyanolyan meghitt hangulatunk lesz, mint az elmúlt évben volt. Mint egész évben, azon a napon is közösen végzünk majd minden munkát. Mi már eddig is úgy próbáltunk élni, hogy ne csak egy napon, de az egész évben érezzük: egymás szeretete létkérdés számunkra. Márton Andrea szakmunkás- tanuló: — Nekem azt a boldogságot jelenti, hogy végre ünnepélyes alkalommal adhatok a szüleimnek s a két testvéremnek először ajándékot. 'Az ösztöndíjamat s a zsebpénzemet rakosgattam össze, ezekből vettem meg. Kovács Mária, textilipari tanuló: — A szüleim igen dolgos, s ezért nagyon elfoglalt emberek. Hétközben sokszor vágyom arra. hogy csak velem foglalkozzanak. Nekik s a testvéremnek apróbb ajándékokat vettem az összegyűjtött zsebpénzemből. Nekem a karácsony háromnapos boldogságot jelent. Nem lehet, de legszívesebben kinyújtanám az egész évre. Végül e sorok írójának kislánya, Pannika: — Írtam egy verset. Remélem, ez mindent megmagyaráz: Karácsony ünnepe / Már annyira várunk. / Mindenkinek békességet, / Sze- retetet kívánunk! Vajon mit fűzhetnénk még ehhez? így legyen! Kovács I. Csaba ban — kellemetlen, égett szag árad szét mindenfelé. — Volt néhány kisebb hiba, amikor először megnéztük a lakást, de valamennyit kijavították. Nekem egyébként minden nagyon tetszik: a lakás fekvése, beosztása éppúgy, mint a tágas előtéi, amelyet étkezőnek rendezünk be, s a kellemes erkély. Annak pedig külön örülök, hogy az épület belső udvart fog körbe, ahol a tervek szerint játszóteret alakítanak majd ki a gyerekek számára. Ez persze még messzebb van. Egyelőre az a legfontosabb, hogy a lakás falain belül mihamarabb rend legyen. A karácsonyfa helyét még nem tudják, de hogy lesz, az biztos. És talán szerény ajándékra is futja ... — Ez a padlástérlakás? — érdeklődöm valahol jó magasan, merthogy az utcáról nézve felkeltették érdeklődésemet a romantikus, égre néző ablakok. — Nem padlástér, hanem tetőtér! És mi már háromszor itt aludtunk! — fogad harsányan egy négy év körüli kisfiú, alki anyja mögül kukkant ki az ajtónyíláson. Ecker Dánielné védőnő betessékel, Egy évvel ezelőtt, amikor óráról órára változott a helyzet Romániában, s a magyar- országi lakosság aggódó hangulata először reménykedéssel keveredett, majd az utóbbi lett az erősebb, még később pedig az önfeláldozó tettvágy — elindult egy gödöllői is a Székegységbe, s mag sem állt Csíkszeredáig. Dr. Mészáros Gyula agrármérnök — ma a KDNP megyei és városi titkára, gödöllői képviselő-testületi tag — megnyert egy testvérvárost lakóhelyének. Az eltelt 12 hónap során sokoldalú kapcsolatok alakultak ki Csíkszereda és Gödöllő között, amit betetézett a székelységi magyar anyanyelvű diákok felvétele a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. Forradalmi változások ezek, annak árnyékában is. hogy Romániában megrekedni látszik a demokratizálódás. Persze ma is óráról órára módosulnak a viszonyok ... Dr. Mészáros Gyula lapunk de mert dolga van, pár percre magamra hagy. Dani nyomban átveszi a terepet. Megmutatja az ebédlőt, a nappalit, saját gyerekszobáját, aztán nővéréét, Zsuzsiét is. Betessékel a fürdőszobába, kitárja a spájzajtót, mutatja, mi minden van már a polcokon, beletúr egy csomagba, kimarkol egy csomó csoki karácsonyfadíszt, megkínál, de mert nem kérek, megeszi ő az összesét. Közben elmeséli, hogy ő tulajdonképpen nem lakik mindig itt, hanem hol anyánál, hol apánál. — Nemrég váltunk el, ezért is költöztünk el a régi lakásból, Besnyőről — magyarázza a közben visszatérő édesanya. — A férjem ott maradt, nekünk pedig megvette ezt a lakást. Mindannyiunknak nagyon tetszik a tetőteres megoldás. A berendezés: gyönyörű! Itt is svéd bútorok vannak, lazán, levegősen elhelyezve. Kellemes színhatás, derűs hangulat mindenütt. Az étkezőben könnyed, hálós to- nettszékek fognak körül hatalmas, nyersszínű ovális asztalt — jó néhány an körülülhetik. — Kell is! — mondja az édesanya —, a karácsonyt ugyanis együtt ünnepeljük öcsémékkel és a szüleimmel. Valamennyien hozzánk jönnek majd, s az ünnepet összekötjük a lakásszentelővei. segítségét kérte, miivel a délerdélyi Resicabánya, a hajdani Krassó-Szörény vármegye központja is magyar testvér- várost keres. A helyi RMDSZ- szervezet elnöke kedves, régi barátja a gödöllői városatyának, aki így szerzett tudomást ezen óhajról. Resica a román vasipar és bányászat egyik legjelentősebb városa. Az erdélyi városok szinte mindegyike talált már magának partnert. Azonban ezen a vidéken igen kevés magyar él. Az ötvenezres Resicán 2-3 ezer lehet a számuk. Sajnos még az Erdélyben megjelenő magyar nyelvű újságokhoz is ritkán jutnak hozzá. Nagyon nehéz körülmények között működik a helyi RMDSZ-szer- vezet. Akik segíteni tudnának, jelentkezzenek a KDNP Pest megyei irodáján (cím: 2100 Gödöllő, Szabadság tér 10., telefon 06 28 10-083, illetve RÉGI emlékeimet idézgetem, miközben hároméves Eszter unokám a negyedik levelét rajzolja a Jézuskának, s magyarázza: — már csak néhány nap és lesz karácsonyfánk, sok játékunk, cukor, csokoládé, narancs... Hát igen. Talán ez lenne a karácsony lényege, hogy felnőttinek és gyereknek egyaránt teljesül minden vágya, mert csak olyat késünk, kívánunk, ami elérhető. Ferenc nagybátyám — közel a nyolcvanhoz — tavaly karácsonyikor vitatkozott ezzel a véleményemmel, s ellentmondásának az volt az alapja, hogy az ünnepek minden pillanatát betöltő boldogság csak abba a házba költözik be, ahol öt, hat, hét testvér üli körül csillogó szemmel a karácsonyfát. Ennél nagyobb, gazdagabb boldogságot semmiféle kincs nem adhat a gyermeki szívnek, mint az, hogy „heten' vagyunk, Uram, heten” — egy szobában, egymás örömére és szórakozására. — Egyedül, testvér nélkül nőttem fel, ezért tudom, hogy jaj azoknak a gyerekeknek, akik magukban voltak a szentestéken, s magukban voltak kénytelenek az életet megkezdeni ! — Nagyon szeretem a szüléimét — mondta szintén egyke barátom —, de azt a bűnt, hogy egyedül nevelkedtem, soha nem fogom nekik megbocsátani! Igen, az egyetlenkék idegenektől, osztálytársaiktól, szomszéd gyerekektől tanulták meg az érintkezés, a verseny, a harc és a barátság minden ízét. Akinek testvérei voltak, mindent átélt a karácsony édes fénye alatt. Ismét Ferenc bátyámat idézem: — Nincs szebb, mint az a nyelv, amit együtt tanul meg az ember a testvéreivel; nincs jobb, mint az az étel, amiért egy tányéron harcolni kell, kinek jusson több belőle; nincs édesebb, mint a büszkeség, amit a szülők szívén szív magába a gyerek, s nincs nagyobb öröm, minit karácsonykor, a szeretet ünnepén, már felnőttként bekopogni a testvérekhez, akikkel egy közös fészekből röpültünk ki, s a lelkünk mélyén örökké őrizzük a szegényszagú hajlék marasztaló melegét, az édesanya életre szóló — szelíd szavakkal elmondott — tanácsát: jók legyetek, gyerekeim ! — Ntm értem én — hallottam nagybátyámtól —, hogy az emberek miért felejtették el a legboldogabb érzést: a sok gyermek mindennél elbűvölőbb együtt-tartásá- nak örömét! Dohog az idős ember. Próbálom védeni a maiak gondolkodását, és sorolom az okokat, a gazdasági nehézségeket, társadalmi, hivatásbeli elkötelezettségeket. Mondom, hogy amikor valaha a téli délutánon összejöttek a testvérek, s apám a nyakába ültetve engem is magával vitt a testvéri szomszédolásra, húszán, harmincán is szorongtunk a fö’dpad'.ós, kis ablakos házban. Ott voltak a testvérek, a menyek, a vök. a sógorok, az ángyikák. Mennyi hunka, kolbász, rétes fogyott ott el! És mennyé borra volt szükség a koccintásokhoz! Hogy lehetne ezt ma kibírni? Miből telne a traktára? Érzem, hogy a kérdés szónoki, mert ma minden rokonom sokkal jobban él, itt a Galga mentén, mint élt a harmi ncas-n-egy venes években. Tudom, hogy nem lenne gond a vendéglátás, az asztal megtérítése. De akkor mi a beszűkülés, a magunkra maradás oka? Lehet, hogy a nők hivatásvállalása, az anyák munkába járása. Unokáim is azért totyognak körülöttem. mert az anyjuk dolgozik. Anna, a nagyobbik, már tudja: pénzt kell keresni! Hogy jusson tüzelőre, csizmára, kabátra. Nincs borzasztóbb, mint amikor délután egyre sűrűbben hallom Eszter türelmetlenséggel teli kérdését: — mikor jön a mama? — öcsém, nekünk nem volt villanyégős karácsonyfánk, számunkra nem hozott a Jézuska különös dolgokat. Kaptunk diót, almát, krumplicukrot meg mákos kalácsot. El- mehetlünk az éjféli misére. Kántáltunk ablaktól ablakig, s kívánhattunk boldog ünnepeket. Most meg mi van? Nem serojom az ajándékoka’, amit a jóindulatú szülők, nagyszülők, keresztszülők, rokonok tesznek a karácsonyfa alá, s arról sem ejtek szót, mi lesz a drága ajándékok sorsa. SZAVAK HELYETT arra gondolok, hogy talán hamarosan valóságos roham indul az elszegényedés megállításáért, a családvédelemért, a gazdaság modernizálásáért. Arra gondolok, micsoda nyugalom lesz. ha nem kell a „békéért” fegyverkezni, ha nem lesznek vámhatárok Európában, s nagyon bizakodom: eljön az idő, amikor karácsonykor a karácsonyfa körül nem egy elkényeztetett egyke ■imbolyog. hanem virgonc, a téli hidegtől pirosra csípett arcú testvérek boldog közössége tombol. Persze addig is kívánok kellemes ünnepeket! Fercsik Mihály Nos, mit tehetünk még ehhez hozzá? B. G. Hogy feloldódjék végre a félelem Háromnapos boldogság? hb — Pillér — Resicabánya testvért keres Nekik nehezebb 06 28 30-419.). — b — BELVÁROSI FÉNYEK (Hancsovszki János felvétele) i
