Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-23 / 301. szám

Délidőben Délldfl. ABC-áruhá*, pénz­tár, sorállás. Előttem zakóban, nyakkendősen elegáns férfi. Kosarában pezsgő. Némi tüle­kedés. Hátulról — vagy ötün­ket előzgetve — társa araszol előre. „Én fogok fizetni, tessék csak engedni” ! Kosarában újabb' pezsgők. „Mennyi lesz? Csak? A pezs­gőket is beszámította, ara­nyoskám?” Az elegáns férfiak udvariasan fizetnek, távoznak. Én is kifizetem a fél kiló ke­nyeret, a négy tojást, meg a kempingsajtot. „Te, ez olyan jónak néz ki” — mondja a pezsgős úr barát­jának. „Én ?!> annak látom” — válaszolja amaz. S az AK rendszámú Volgához érnek, komótosan kicsomagol­nak a hátsó ülésen, s pukkasz­tanak egyet, majd szájról száj­ra jár az egyik pezsgősüveg. Délidőben így mulat e<ry a környékre tévedt (állami?) úr manapság. <b. o.) Advent és chanuka gyertyái Mert melegebb a fénye Decemberben állertydk gyúl- nak a csillár alatti fenyőko­szorúkon, s természetesen a templomokban. A katolikusok négy egymásutáni vasárnap eggyel több gyertyát gyújtanak meg, az Űr jövet közeledtét je­lezve. Az advent elnevezés épp ezért ezt a várakozási, készü­lődés! időt jelenti, ami alatt böjttel, elmélkedéssel az em­berek felkészülnek az ünne­pekre. A szentestei böjtre, az éjféli misére, at év végi hála­adásra. Tehát mérlegkészítés alkalma az a pár nap, ami még hátravan az évből; o megpihe- nésé, a megnyugvásé és az örömé. A zene ihletésében r ***•- • Prohászka Antal festőművész, aki hosszú éveken át Cegléden élt és dolgozott, most a Kossuth Múzeumban mutatja be az elmúlt évtizedben készült, Bartók Béla zenéje által ihletett ké­peit. Jó szívvel ajánljuk a modern művészetet kedvelők figyel­mébe (Apáti-Tóth Sándor felvétele) A gyertya fénye mindig más, mint az égőé. Sejtelmesebb és melegebb, még a füstjével együtt is, mint bármiféle mű­fény. A gyertyagyújtás viszont nem egyedüli sajátja a kato­likusoknak, mert az izraeliták is gyújtanak lángot, s mert a főpap mécses csodás módon még nyolc napig égni tudott, nyolc gyertyát gyújtanak. De­cember 11-től kezdődött az idén a chanuka, azaz a felava­tás ünnepe. A templomra vo­natkozik. ugyanis Kr. e. 167- ben ÍV. Antiochus szír—görög uralkodó elfoglalta Jeruzsále­met és a szentélyben Zeuszt helyeztette el. Viszont a zsidók fellázadtak a helllnisztikus befolyás ellen, Matitjáhu a felkelés élére állt, amit fia, Júda Makkabi vezetett to­vább. 164-ben visszavette a szabadsághős és kiváló geril­lavezér a szentélyt, s ezért ke­rült sor az újabb szentelésre. A Talmud Sábbosz kötete szerint sem böjtölni, sem gyá­szolni nem szabad chanuka idején, öröm alkalma, ami­kor a választott nép Ismét visszaszerezte önérzetét és az önmaga iránt táplált önbizal­mat. „Bóruh átó ádajnoj Elaj- hénu meleh hoajlom...” — Áldott vagy. Örökkévaló Iste­nünk, a világ Királya... A paradicsomi bűnbeesést idézi Ádám ás Éva napja szenteste napján, december 24-én, amelynek a következ­ményeit szüntette meg a Meg­váltó születése. Karácsony el­ső és második napja egyaránt ünnep mindegyik keresztény felekezet számára, az azt meg­előző böjttel együtt. Viszont a zsidók december 27-én böjtöl­nek, Aszóró b’Tévész alkalmá­ból, s különben pedig Szent Jánost ünnepli a keresztény világ. (S lírányi) Nem adhat felmentést a részvétlenség Szakítópróbák sorát éljük Miközben még csak ízlelgetjük a telet, sok minden történik országunkban. Mint annyiszor a történelmünk folyamán, szakítópróbák sorát éljük meg, s vélt vagy éppen valós bírák mérnek kinek-kinek joggal vagy ép­pen jogtalanul szánt penitenciákat, kétes értékű tisztító gyónásokat. A bélyegekről hol innen, hol onnan hallani, a kabát- és be­kecscserékről is, de vajmi kevés hírünk akad a hiteles folytonosságról, ami az egyé­neket illeti. Mert miközben a társadalmunkra egyre inkább a kóros anémia jellemző, e mostani reformkor másabb, mint a XIX. századi. Jelen re­formkorunk legalább annyira. reformkor, mint amennyire a Cavinton kora. Veszélyes feledékenységben szenvednek, szenvedünk, s bizony okkal mondható, hogy az „Igerago­zást” bárki nyugodtan elkezd­heti ... Mégis nem a társadalmi, politikai változásoknak sze­retném szentelni soraimat, ha­nem az ünnepnek, az ünnep­lésnek. Hisz ha a felelősség miatti félelem és a rettegett jólét minden rendű-rangú em­berből ilyen furcsa tornamu­tatványokat vált ki, a szeretet ünnepe előestéjén talán egyet kérni — lehetséges. A követ­kezetességet! Igen, azt. De nem a bűnökét. Erről és ezzel azonban legfőképp az olyan embereknek érdemes foglalkozni, akik a legkevésbé sem sértődöttségben, kisebb­rendűségi érzésben, vagy szél­sőséges nézetekben tobzódnak. A XX. századi történelmünk­ben épp eleget szenvedett már népünk a kisstílű zsarnokok­tól és a még nagyobb kárt okozó kiszolgálóiktól. Fennáll a veszélye, hogy a Justitia, a penitencia, a tolerancia és a lojalitás egymás ellenére ható jelenségekké válnak. Pedig van gyógyír, van al­kalom a jó folytatására, mert így gondolkodó emberek is akadnak szép számmal, de van mód a jobbulásra is. Azon a decemberi éjszakán ott, az emberek azzal voltak elfoglal­va, hogy örüljenek egymásnak, a régen látott rokonoknak, mert megtalálták a kényel­metlen népszámlálásnak az előnyét is. De nem adhatott volna számukra felmentést a részvétlenség. így kellett meg­születnie annak az Ember­nek, akit csak Emberfiának nevezünk, s Önmaga a törté­nelem sorsát megváltoztatta, sőt megfordította. Ma különösen érdemes róla gondolkodni, aki csupán any- nylt vétett a hatalom ellen, hogy a Zsidók Királyának merte magát nevezni. Már ennyi elég volt ahhoz, hogy majd 33 évvel később a kor legkegyetlenebb módján tel­jesedhessen be rajta a prófé­ták jövendölése. Ki ez az ember, akt még ennyi év után is szűnni nem akaró vitákat támaszt a hitet- lenkedők és a hívók között, akinek életével és halálával — ez is igaz —, annyian vissza tudtak, vissza mertek élni? Emlékszem arra, hogy mek­kora megdöbbenést keltett az húsz évvel ezelőtt, ha valaki egy nyilvános programban nem időszámítás szerinti éve­ket említett (sőt nota bene!), írt lm... Bizony Skandalum volt. Eleinte nyílt hatalom- sértést kerestek mögötte, tit­kolt klerikallzmust, majd jött az (ál)tudományos tézis; nem Is akkor született a Megváltó! De megszületett! — sa pon­tosítás is megtörtént már sok­sok évvel ezelőtt. Ugyanis, hogy ö i.e. 4-ben született, a megszületés tényén mit sem változtat, de azért a modern történelmi kronológiának, komolyan mégsem gondol­hatja senki, hogy egy „Idő­számítás” nevű úr lett volna a mérföldé« alakja! Ko- moróczy Géza barátom szel­lemesen mondja erre, hogy a megjegyzés azért nem jó, mert az ökör következetességével. „időszámítás előtt" után kö­vetkezik az időszámítás után. Ez pedig nagy baj, mert előt­te pottyan az atombomba. Karácsony; az incartatio el- szlávosodott alakjából alakult ki, amely megtestesülést je­lent, vagyis a testet fölvett Istenfia ünnepe. A szeretet és a béke ünnepe, olyan értelem­ben is, mint ahogy a német dal jelenti : Csendes éj ... De van-e, lehet-e csendes éj, ami­kor annyi nehézség, annyi lel­ki probléma és anyagi gond gyötri a magyar családokat? Van-e kitti? Igen, van, de oda hit és optimizmus szükséges, Erre kellene felnőttet, gyer­meket felkészíteni, mert az egyre drágább anyagi javak mellett is, épp a béke és a csönd, no meg a békesség a legnagyobb kincs. Azt már csak fohászban kérhetem Ceg­léd népétől, hogy az összefogás hozza meg a békét s a csen­det, mert bizony nagy judi­cium kell ahhoz, hogy a Meg­váltó ünnepén az igaz, s a gaz közötti különbséget biztosan meg tudjuk határozni. Csak az i- betű a különbség? Surányl Dezső KORPUSZ. Apáti-Tóth Sándor „Etűdök” című ciklusából A jövő egy nagy kérdőjel A gyerekek kevésbé elnézőek ^ A napokban a Földváry­^ iskola Malom fríri épületé- ^ ben vendégeskedett — az v élő adás közvetítésekor — a Magyar Televízió ismert rendezője, Vadkerti Tibor. i5 Ekkor készítettünk rövid interjút, vele. — Ki mit tud?-ok, Három kívánság, Orrom krumpli, ha­jam kóc, és sorolhatnám még. Ha valaki elvégzi a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, akkor nem ifjúsági rendező­ként veszi át a diplomáját, önt mi sodorta a televíziózás­nak erre a területére? — Tulajdonképpen azért maradtam ezen a területen, mert egy széles skálán mozog­hattam. Csinálhattam revü- től a szórakoztató tévéjátékig, dokumentumfilmig számos dolgot. A régebbi merevebb struktúrában nem próbálhat­ta ki senki ennyire az alkotó­kedvét. Itt szerencsére meg­adatott az, hogy többféle mű­fajban bizonyíthassam, való­jában mire is vagyok képes. Kétségtelen, hogy a gyerekek oldottabb nyelvezetét, egyéni­ségét könnyebb tükrözni. — Ugyanakkor, ahogyan a fiatalokhoz szól, azzal a fel­nőtteknek is üzen? — Pontosan. Mindig szeret­tem azt, hogy nézettek legye­nek a produkciók, amiket csi­nálok. Véleményem szerint a Három kívánság Is azért ara­tott eddig sikert, mert a fel­nőtteket is a képernyő elé csal­ta. Én mindig arra törekszem, hogy lehetőleg mindenki szá­mára élvezhetőek legyenek a műsoraim. — Másfajta munkastílusra van-e szüksége? — Aligha kell Itt túlságo­san másfajta stílus. Talán pergőbben, gyorsabb ritmus­ban és látványosabban kell rendezni, mint a felnőtteknek készülő alkotásokat. Mert a gyerekek kevésbé elnézőek, nagyon komoly kritikusok. Ami viszont elengedhetetlen minden rendezőnek, az embe­rek szeretete. —• Azt szokták mondani, ha egy filmben gyerek vagy ku­tya szerepel, azzal nem lehet bukni. Előfordul-e, hogy va­lami nem úgy sikeredett, mint ahogy szerette volna megvaló­sítani? — Természetesen akad ar­ra precedens, hogy az ember érzi, hogy valamiből a benne rejlő lehetőséget nem hozta ki. Azt persze nem mondha­tom, hogy valamennyi mun­kám siker volt, de eddig bu­kás miatt sem kellett szégyen­keznem. A kudarc veszélyével pedig számolni lehet minden­kinek. Egyébként abban nem hiszek, hogy a gyerek vagy ál­lat biztos, siker. Lehet, hogy a felnőttet időnként megindítja, ám egy kissrácot aligha izgat­ja, hogy a korabeli társát lát­ja a képernyőn. — Mire készül a közeljövő­ben? — Még minden most for­málódik, az állandó műsorok sorsa is a közeljövőben dől el. A pályázatok alapján men­nek a dolgok. Remélem, to­vábbra is sokféle rendezésre nyílik lehetőségem. Most a jö­vő egy nagy kérdőjel. F. F. Ahony szülötte veit % tudós tiintíérrózsái Ha valaha szükség volt, hogy elődeinket tiszteljük, éle­tük hasznos tevékenységéből példát merítsünk, akkor most nagyon itt az ideje. Azt mond­ják: nyelvében él a nemzet. így van. de hozzátehetjük: múltjából is. A valaha jóhisze­mű élenjárókat elfeledni, meg­tagadni, nagy mulasztás. Abonyban — a falumúzeum és néhány, lelkes helytörténész jóvoltából — aligha van olyan, így vagy úgy a településhez kötődő, átlagon felüli egyéni­ség, akit nem tartanak nyil­ván. Munkásságukat, a nagy­községgel való kapcsolatukat szobrok, emléktábláik hirdetik és egy-egy évforduló kapcsán megemlékeznek róluk. A mi­nap például a Berzsenyi D. u. 1/A számú háznál jöttek össze mintegy húszán a múzeum in­vitálására. Itt állt az a ház, amelyben Lovassy Sándor or­nitológus, faunakutató, tanár 135 évvel ezelőtt meglátta a napvilágot. . A mostani ház falán elhelye­zett emléktábla, valamint az összejövetelen elhangzott em­lékbeszéd, amit Győré Csaba tanár mondott, tudtul adja és AZ ÜNNEP ELŐTT (Hancsovszkl János felvétele) adta,, hogy a jeles természet- tudós gazdasági tanulmányait a debreceni gazdasági taninté­zetben, bölcsészeti tanulmá­nyait a pesti egyetemen végez­te. Majd 1878-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett ter­mészetrajz-vegytan földrajz­ból. Hat évvel később dokto­rált. 1876—89-ben Gömör vár­megye és az Ecsedi-láp madár­világát tanulmányozta, aztán 1889-ben a keszthelyi gazdasá­gi tanintézet igazgatói posztjá­ra került. Itt ugyancsak nagy lelkesedéssel fog munkához. Az ő nevéhez fűződik a botani­kus kert, az állattani gyűjte­ménytár tervezése, fejlesztése. A Balaton madárvilágát tanul­mányozta. 1894-től tagja volt az Ornitológiái Központnak. Elnöke volt a Balaton Mú­zeum Egyesületnek. Komoly munkásságot fejtett ki a ma­dártani és gazdasági állattan terén. Irodalmi működése el­méleti és gyakorlati szempont­ból is jelentős. Több utazása alkalmával tanulmányozta Ausztria és Németország gaz­dasági közép- és főiskoláit. Ló­tusz és más trópusi és szubtró­pusi növények honosításával eredményesen foglalkozott Hé­vízen. Tíz év munkája a piros virágú tündérrózsa, amely a tófürdő jelképe lett. Sokat te­vékenykedett a Balaton Mú­zeum keszthelyi palotájáért. Meteorológiai megfigyelő szol­gálatot vezet, majd az 1906- ban alapított Gazdasági Aka­démia igazgatója. Számtalan cikke, tanulmá­nya mellett fő műve az 1927- ben megjelent Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik című több mint 900 oldalas szakkönyve. Má­sik, két jelentős műve: A keszthelyi Hévíz tündérrózsái, valamint Az Ecsedi-láp és ma­dárvilága fennállása utolsó év­tizedében. Negyvenöt évvel ez­előtti halálávál olyan ember távozott, akinek talán a legtöb­bet köszönhet a Balaton Mú­zeum és akire méltán büszke szülőhelye, Abony. Gy. F, i «

Next

/
Thumbnails
Contents