Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-23 / 301. szám
1990. DECEMBER 23., VASÄRNAP Nem a Uniói túró a hibás A GYERTYAFÉNY ES AZ ARNYAK — Ut a karácsony, a szeretet ünnepe. Tényleg: a szeretet ünnepe? — Meg a válópereké — mondja dr. Grád András, a Buda Környéki Bíróság bírója, pszichológus. © Miért? Ilyenkor többen válnak? — Igen. Pontosababn nem is ilyenkor, hanem az új év első napjaiban. Akkorra ugrásszerűen megnő a válókeresetek száma, másfélszeresére- kétszeresére dagad a válóperes aktakupac az asztalon. ® S mi köze ennek az ünnephez? — Nem kevés. Egyrészt több időt — három napot — töltenek együtt azok, akiknek korábban már megromlott a viszonyuk, de a napi néhány órás együttlétet még valahogy elviselték. Másrészt az ünnephez tartozik a felfokozott várakozás. Ilyenkor mindenki több szeretetet vár a másiktól, s ha csak az átlagos jut, vagy a kölcsönös többre várás miatt még az sem, akkor a szokásosnál, is könnyebben telik be a pohár. © Mondhatjuk: ilyenkor válik észlelhetövé a •kapcsolatok selejtje? — A házasságok jó bőszénél már a boldogító igen kimondásakor is sejthető: coak idő kérdése, mikor lesz belőle válóper. Sokféle rizikófaktor van. Ilyen a szélsőségesen eltérő életmód, társadalmi helyzet, vagy a rossz lakáskörülmény. A szűk tér — állat- kísérletek is bizonyítják — agressziót vált ki. Még akkor is, ha a világ legkedvesebb szülőjénél van az a bizonyos fél szoba, ahol a fiatalok laknak. Áldott jó lelkeknek kell ott 'élniük, hogy ne legyen a dologból válás. Az időtényezőről peáig annyit — jogászberkekben közhelyszámba megy —: nem a liptói túró tehet arról, ha két ember összevesz (Durkó Gábor grafikája) azon, ki is menjen érte a boltba... G Apropó, ártatlanság. Ün- nep-e a karácsony a gyerekeknek? — Sokuknak igen. De én családjogász vagyok, nekem a többiek jutnak. Akiket rosz- szabbik esetben a megromlott viszonyban élő szülők egymás ellen próbálnak kijátszani, s magukhoz édesgetni. Érdekes: a cukros bácsi (és néni!) meg az uszító szerep furcsamód pompásan megfér együtt. A jobbik eset az, ha a szülők megőrzik a belátásukat, s úgy viselkednek, hogy azzal kifejezzék: a párjuk éppúgy fontos a gyermek, életében, mint ők maguk. @ Ha kérhetem, vegyünk néhány „karácíonyspecifikus” esetet. — Jó. Például itt a rokonlátogatás. Ha kimondom a szót: anyós, após, meny, vő — biztosan vannak, akikben már ez is kellemetlen érzéseket vált ki. S az ünnepen nem elég, hogy együtt kell velük lenni, még szeretni ' is kell őket. Aki attól nem kap epeömlést, hogy órákat kell az ellenségével (mert' ellenséges Viszonyról .van szó) összezárva töltenie, s ráadásul képtelen eljátsszán! a szerető Äkon szerepét — az semmitől sem. © Es az anyagiak? — No igen. A karácsony költséges ünnep, többe van, mint mondjuk március 15-e, vagy pünkösd. Az amúgy is szűkös anyagiakon cívódni pedig nálunk majdhogynem természetes. És nem mindegy ugyebár, hogy „anyádnak veszel valamit”, vagy „én veszek valamit anyámnak”. Agresz- sziót kelthet, ha valakinek „az enyéim közül” már nem futotta valami csekély ajándékra. Egyébként hihetetlennek tűnik talán, de akadt olyan bontóperem, amelyben az utolsó csepp az volt: a fukar férj (persze hogy ő spórolósnak titulálta önmagát) az ünnepeken is a megszokott olcsó nutria- liússal akarta etetni a családját ... ® Ilyen kicsinyesek lennénk? — Azt hiszem, a kicsinyesség akkor kezdődik, amikor véget ér a másikhoz való őszinte ragaszkodás. A szerelem elmúltával fedezzük fel a másik hibáit. S közhely: minél nagyobb a láng, annál hamarabb lobban el. Volt olyan perem, melyben néhány havi házasság után tudta meg a feleség: a férj többszörösen büntetett előéletű. El kellett telnie több hónapnak, míg észrevett olyan apróságokat, mint hogy a hitvese kimaradozik. és reggel zsákmánnyal megrakodva tér haza. nyugovóra — a hitvesi ágyba... © A válásokban közrejátszik a szesz ... — Nem ünnep az ünnep, ha nem iszik az ember. Lehetőleg gyertyagyújtásra legyen már „hangulatban” — bizony vannak, akiknél így dukál. Nem használ ez a házasság stabilitásának, s az sem, ha részegen rántja magára a karácsonyfát apuka vagy anyuka, azután — büntetésül a nagy izgalom miatt — jól lepofozza párját vagy a gyereket. Merthogy józanul az indulatokat könnyebb gátlás alatt tartani. A szeretet ily es fajta „kitörései” egyébként nemcsak ital hatására jöhetnek elő. Ha nem is tipikus, hogy baltát vágnak egymás hátába, azért bizony előfordul a családjogi perekben, hogy valamelyik fél olyan látlelettel jön, amely a kiadós ütlegeléskor szerzett véralá- futásokról, zúzódásokról, vagy éppen egy kivert fogról tanúskodik. © Akkor jobb lenne talán nem is ünnepelni? — Szó sincs róla! Az árnyékról beszéltünk, nem a fényről! Mindkettő hozzátartozik a valósághoz. És én annak drukkolok, hogy a valóság legyen szebb. Hogy tudják az emberek okosan szeretni egymást. Hogy karácsony után se legyen több ügyem, mint máskor. © Okosan szeretni? Miért, bután szeretünk? — Inkább azt mondom: rosz- szul. A meleg, de korlátozó szeretet például a gyermeket túlóvja, nem engedi kibontakozni a képességeit, s később védtelen lesz a világgal szemben. Az ilyen szeretet gyakran úgy nyilvánul meg: nem engedik szánJkózni, mert veszélyes, csúszkálni, mert a lábát törheti, korcsolyázni, mert fellökhetik. Nem jó a túlajnáro- zás sem — vannak ma tehetősek, akiknek módjuk van rá—, anyagjakkal ugyanjs nem lehet nelyettSsîtenf á figyelmességet. Arról nem is szólva; a gyerek gyakran félóra alatt ráun a vagyonúkba kerülő szerkezeteire, játékaira, de évek múlva is előveszi a kedvencét, lehet egy plüssmackó vagy egy olcsóbb építőjáték is az. Van hideg, engedékeny szeretet is. Házastársak, rokonok között gyakori „ajándék” a borítékolt pénz. így éppen a kapcsolat bensőségessége, melegsége vész el, rideg, kiszámítható, de üres lesz. A legszörnyűbb persze a hideg, korlátozó viselkedés. A poroszos drill, a katonás fegyelem. Akad, igaz, hál’ isten egyre ritkábban, aki még az ünnepnek is megköveteli a családban a „rendjét”. © Akkor hát milyen az a bizonyos okos szeretet? — Az értő, megértő figyelem jellemzi. Tudja, sokan úgy készítenek meglepetést szeretteiknek, hogy tulajdonképpen önmagukat ajándékozzák meg vele. Olyasmit választanak, aminek öle magul, örülnének. Pedig a feladat más ilyenkor; azt kell kitalálni, hogy minek örülne a másik. Ki is használta ezt egyszer tréfára a sógornőm. A felesé’ gém fülébe azt súgta: egy fiú aranyhörcsögre vágyom. Az enyémbe meg azt: a feleségem szeretne karácsonyra egy lány aranyhörcsögöt. Gyönyörűen csomagolt akváriumukban élt voltak a hörcsögök a fa alatt.. V. G. P. Szentendrén a régi idők romantikáját idéző kis földszintes házra az ünnep fényét szórja a közvilágítási lámpa (Hancsovszki János felvétele) Pulykás karácsonyt! Varsói Szerződés, bukaresti ár, moszkvai nyilatkozat és még ki tudja hányféle történelmi díszítő jelző után december 4-én hangzott el minden idők legszebb felhívása. Nevezzük berlini felhívásnak a szülőhelye után. A francia hírügynökség röpítette világgá, hogy a volt NDK neves személyiségeinek egy csoportja felszólította honfitársait (ugyancsak a volt NDK-ból) .,az emberközeli, népi diplomácia módszerének alkalmazására”. Egyszerűbben szólva: töltsék együtt a karácsonyt és a szilvesztert az ideiglenesen ott állomásozó szovjet csapatok katonáival. „Osszuk meg velük az ünnepi pulykát!” A karácsonyi megbékélés és az európai egység szellemében fogant felhívás szándékához cem férhet kétség. Ki is mondják a szerzők, hogy „ez a tett hozzájárulhat a népek közti megértéshez, különösen most, hogy új szakaszába lépett a német—szovjet barátság”. Félő azonban, hogy mint annyi „történelmi felhívás”, ez is pusztába kiáltott szó marad, objektív és szubjektív okokból. Ugyanis még mindig 380 ezer szovjet katonát kellene a tál mellé ültetni (nem beszélve a családjukról), és ez talán már elhomályosítaná a felhívás magasztos indítékait, netán a „nagy pulykavész” címen vonulna be Németország újkori történetébe. Passió játék a fenyőfa alatt Adni a szeretet lángjából Jótékonyság, jótékonykodás. Az elmúlt évtizedekben negatív e^ojelet kaptak e fogalmak. A Coca-Cola-mámorba süllyedt fiatalság, a hatalmas szivarral a szájában pöffeszkedő elnyomó tókés és a szegényekkel jótékonykodó gazdag hölgyek koszorúja voltak azok a sztereotípiák. amelyek nálunk egész korosztályok tudatába vésődtek bele. Azzal a képpel együtt, hogy a mi világrendünkben mosolygó, józan és tettrekész az ifjúság, nincs kizsákmányolás, tehát szegények sem létezhetnek, mert szociális vívmányaink emelnek minket erkölcsileg a Nyugat fölé. Szegények pedig vannak. Voltak is mindig, annak ellenére, hogy mostanában mintha többen lennének, mint akkoriban, amikor még tilos volt beszélni róluk. Igény a szépre, jóra A szegénység relatív fogalom. Még akkor is az, ha évtizedeken át, s ma is hivatalok, hatóságok törekszenek arra, hogy egzakt módon meghatározzák, számszerűsítsék, kik is a szegények. — Egy könyvtáros nyilván más szempontok alapján határozza meg, ki a szegény, mint a szociális osztály vagy a családsegítők — mondja Soltiné Radnics Magdolna, a Sziget- szentmiklósi Városi Könyvtár igazgatója. — Én például azokat a kis olvasóinkat is idesorolnám, akiken látszik, hogy nagy erőfeszítések árán, de igyekeznek tartani a színvonalat, a látszatot. A legszükségesebbekre: élelemre, ruhára telik. Ám saját könyvtárra már nem, de táplálják gyermekeikben az igényt a szépre, jóra. Tudom, hogy ez a réteg a hatóság számára már nem szegény, pedig sajnos, egyre többen lesznek. Az új városi könyvtárat a közelmúltban nyitották meg. Mivel Szigetszentmiklós évtizedeken át nélkülözni volt kénytelen a művelődési házat, s a könyvtár épülete nem csupán a bibliotéka elhelyezésére, hanem színházi előadásokra, nagyobb megmozdulásokra is alkalmas, jött az ötlet, hogy rendezzenek igazi fenyőünnepet falai között a gyermekeknek. — Egy szép nagy fenyőt képzeltem el az aulában — mondja a könyvtárigazgató. — Kedves műsort szerettem volna, igazi karácsonyi hangulatot. Szigetszentmiklós főként református település, ezért gondoltam, hogy a tököli római katolikus gyülekezet segítségét kérném. Ott minden karácsonykor, az éjféli mise előtt passiójátékot adnak elő gyerekek. A gondolat nagyon tetszett dr. Almási Mihálynak, a miklósi baptista gyülekezet lelkipásztorának, felajánlotta segítségét, s azt, hogy megnyeri támogatónak az üdvhadsereget. Táplálék a léleknek Az üdvhadsereg felekezetek felett álló szervezet, amelyet a múlt század végén protestánsok alapítottak, és ma is eredendően a szociális bajok enyhítésével foglalkoznak. Napjainkban több mint 90 országban három és fél millió aktivistájuk dolgozik. Hazánkba nem el-, hanem visszajöttek, hiszen a húszas években már több csoport is gyámolította az elesetteket, karolta fel a szegényeket. A hírhedt „lordok házát”, a budapesti Dobozi utcai átmeneti szállást ők alapították, s egészen az államosításig működtették. Ugyancsak meglepődhettek a régi tagok — sajnos, napjaikra csak öten maradtak —, amikor konstatálták, hogy az utolsó komoly karbantartást valószínűleg ők végeztették el a házon, amelyet most százötven hajléktalannal együtt visszakaptak. Az üdvhadsereg vezetői felkeresték Szigetszentmiklóst, és a tárgyalások nyomán a könyvtár fenyőünnepéhez kapcsolódva nagyszabású jótékonysági akció színhelye lesz a város. Vasárnap délben több száz emberre terítenek a városi középiskolában. A meghívottak listáját az idén megalakult családsegítő központ állította össze. — Magányos, idős embereket, elváltakat, egyedülálló házaspárokat hívtunk meg — mondja Király Miklós, a központ vezetője. — Nem feltétlenül a legszegényebbeket, de bizonyosan a légmagányosab- bakat választottuk ki. Hiszen így karácsony idején nem a meleg étel hiányzik legjobban, hanem a szeretet, az a melegség, amelyet csak a szeretetteljes emberi kapcsolatok adhatnak. A vasárnap déli ebédet ünnepi műsor követi. S a valóságos ételek mellé evangelizá- ció formájában; lelki táplálékot is kapnak a részvevők. Délután három órakor pedig százötven gyermeket várnak a városi könyvtár fenyőünnepére. őket a családsegítő központ és a bibliotéka munkatársai választották ki. Szociálisan veszélyeztetett családok gyermekeit, illetve olyanokat, akik „csupán” szerényebb körülmények között élnek. Az ebéd költségeit az üdvhadsereg fedezi, s ők finanszírozzák a gyermekeknek szánt ajándékcsomagokat is. Az üdv- hadsereg Budapest után sze- rétne megyei hálózatokat is kiépíteni. Ennek első tagja lenne a Pest megyei, amelynek központja valószínűleg SzigetszentmiMóson a városi könyvtárban lesz. Gyógyír a magányra Nem nagy eset, mondhatnánk. Hiszen szerte az országban sokfelé fektettek különös súlyt arra az új önkormányzatok, hogy álljon valahol, egy központi helyen, a mindenki karácsonyfája, jusson egy tál meleg étel a legszerencsétlenebbeknek. Szigetszentmik- lóson is hasonló történik. Néhány száz felnőtt és gyermek számára szebbé, melegebbé teszik az ünnepet, de legalábbis oldják egy kissé a magány jégburkát. Valójában azonban ennél többnek lehetünk tanúi. A szervezéssel kapcsolatos tömérdek munkából jut a középiskola vezetőinek, tanárainak, a családsegítő központ gondozóinak, az idősek otthona dolgozóinak, a könyvtár munkatársainak, az egyházak hlyeinek. Házhoz viszik a meghívókat, hordják a könyvtárba az ajándékcsomagokba kerülő holmikat, a műsor ügyében futkosnak, vagy éppen az ünnepi asztalt terítik. Jótékonykodnak? Igen, de inkább úgy mondanám: a szeretet lángjából adnak. S ez a tűz, ha juttatnak belőle másnak is, jobban lobog és mesz- szebbre világít. Mőza Katalin t i
