Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-21 / 299. szám

I

1990. DECEMBER 21.. PÉNTEK

PRAKTIKUS ÉSZJÁRÁS ÉS MEGBÍZATÁS

mint az iskola volt a tét

A parasztbácsí megkéri a határban dolgozó mezőgazdasági repülőgép pilótáját, vinné íel egy körre. A pilóta enged a kérésnek, de elhatározza, megtrófálja az öregurat. Felszáll, dugóhúzóba viszi a gépel, s- figyeli, hogy mit szól az öregember. De az csak annyit mond : „Pont erre gondoltam”. Mi kell több a pilótának, tud ö vadabb figurákat. Bemutat néhány kunsz- tot, de az öreg megint csalt annyit mond: „Ezt is gondoltam.” A pilóta nem tűrheti tovább a szakmai becsületén esett sérelmet, feje tetejére állítja a gépet. Ügy látszik, nem hiába: az öregember most annyit, mond: „Ezt azért mégsem gondoltam volna.”

Amikor leszállnak, a pilóta megkérdezi: mondja már meg öregapám, miért mondta kétszer egymás után, hogy ezt gondoltam, harmadszorra azt, hogy erre azért nem gondoltam.

Válaszol is az öregember. Tudod, fiam, arra jó előre számítottam, hogy behugvozok, arra is gondoltam, hogy összecsinálom magamat. De az álmomban sem jutott eszembe, hogy mindez a nyakamba folyik.”

Ahogyan Moldova György történetének öreg parasztbácsija, valahogy úgy járt Kismaros is a szocializmussal. Először, vagy negyven éve eldöntötték — helyettük —, jobb lesz nekik, ha Kismarosról Verőcére viszik a település felső tagozatos tanulóit. Azután, mert nem volt helyben felső tagozatos iskolájuk se. azt is eldöntötték — helyettük —, jobban járnak az itteni emberek, ha falujuk önállóságát is megszüntetik, s egyesítik a szomszéd községgel, Verőcével. Verőcéből és Kismarosból így lett Verőcemaros, ami látszólagosan igazságos kompromisszum, de a gyakorlatban soha sem vált be. Mert lehet-e két olyan települést eavesíteni, ahol egymás községtábláira eddig is mindenféle otromba kiírásokat függesztettek fel az ötletdús ifjak? A verőceiek neve alá a kisimarosiak pé'dául rendszeresen azt írták, hogy tatárok, míg fordítva azt, hogy svábok.

Persze, amíg működött a pártállam meg a diktatúra, eszébe sem jutott volna senkinek megkritizálni a felsőbb- ségi döntését. Egyesült a két nyáj még akkor is, ha bűnösnek találták egymást a birkák. így működött tehát Verőcemaros mindaddig, amíg a demokrácia jegyében lehetővé nem vált, hogy önállósulhassanak a települések.

Nem titok: a kismarosi svábok — ha úgy tetszik, német nemzetiségiek — nyugodt emberek. Ritkán vezérli 'őket a politikum. Inkább a célszerűséget nézik. Eszükbe nem jutott volna, hogy a negyven éve Verőcére irányított iskolai felső tagozatot hazarendeljék, ha a két község szétválása okán nem kaptak volna ultimátumot.

Az ultimátum pedig arról szólt, hogy mosta it vége van már a felsőbb irányításnak, meg a diktatúrának, s ha a kismarosiak azt akarják, hogy okosodjanak gyerekeik, fizessenek évi 20-25 ezer forintot gyerekenként Verőcének, az oktatásért. Ez volt a több a soknál. Se a kismarosi pénztárca, sem a kismarosi önérzet nem bírta elviselni a diktátumot. S megtörtént a csoda, ami manapság ritkán eshet meg. Júliusban, amikorra kiderült, hogy árkérdésben a szomszéd község tanácsával nem tudnak zöldágra vergődni. elhatározták, hogy maguknak építenek felső tagozatos iskolát.

Mehetett volna minden a maga szokásos rendjén, ha történetesen nem éppen akkor van Magyarországon rendszer- váltás. De éppen akkor volt. Ráadásul, a korábbi elöljáró, az akkori tanácselnök, se nem SZDSZ-es, se nem MDF-es,

Orosz János polgármester

hanem történetesen éppen kivetkőzött MSZMP-s volt. Igaz, éppen olyan figura, aki korábban ráborította már egyszer- kétszer az, asztalt az irányító pártbizottság intendásaira, sőt mi több — mert úgy vélte, hogy a funkcionárius elvtársaknak fogalmuk sincs arról,- mit gondol a nép —, akkor lépett ki pártjából, amikor mások, még vacilláltak.

A szóban forgó elvtársat, a mai polgármester urat Orosz Jánosnak hívják. Aki persze ma nem él-hal az örömtől, hogy felemlegetjük egykori múltját. Pedig igazándiból nincs mitől tartania. Mert aki rá szavazott, az egészen pontosan tudta, hogy kire adja a voksát. Aki meg ellene — válószínűleg —, az is tudta, miért.

Egy szó, mint száz, Orosz János lett a kismarosi polgár- mester. Megbízatását valószínűleg a helybéli lakosok praktikus észjárásának köszönheti. Júliusban az ő vezérletével döntöttek úgy, hogy néhány hónap alatt iskolát építenek. S a kételkedők is azt gondolhatták, amit főzött a tanácselnök, egye meg mint polgármester. Ha van rá pénze, építse fel azt az iskolát. Orosz Jánosnak pénze persze nem volt. Így aztán, mint jó hazárdjátékos- hoz illik, nevezett minden létező pályázatra. így történt meg, hogy az akkor még működő megyei tanácstól, a kulturális kormányzattól, kisvállalkozóktól és szövetkezetektől egyaránt kapott pénzt, sőt mi több,, fittyet hányva az akkor még létező külkereskedelmi monopóliumra, s az ellehetetlenülő rubelimportra, egy kupa bor mellett maga rendelte meg az új iskolát. Mert bizony manapság már nem csak úgy lehetséges üzletet kötni, hogy segítenek a fenti okosok, hanem úgy is,«, ahogy Orosz János tette. A kocsmában egy felvidéki ismerőstől tudta meg, hogy Besztercebányán gyártanak olyan iskolát, amilyenre Kismarosnak éppen szüksége lenne.

Persze közbejött a rendszerváltás. S rögtön fel is merült a kérdés, hogy iskola, tanácsrendszer vagy demokrá cia legyen. Orosz János, a helyi MDF-szervezet néhány tagjától kapott is egy stencile- zett levelet, hogy a kallódó szocialista rendszer hátralevő hónapjaiban ő most már semmiről se döntsön, várjon a demokratikus választás utáni

időkre. S bár még a helyi MDP-tagok egynémelyikének véleményével sem találkozott a felszólítás, mégis csak nehézségeket okozott az ultimátum. Bogárdi Zoltán, a körzet országgyűlési képviselője, történetesen szintén az MDF tagja, kellett ahhoz, hogy lecsillapítsa a kedélyeket, s felszólítsa a helyi túlbuzgókat, hogy hagyják már működni a tanácsot, mert különben soha sem lesz iskolájuk.

így aztán felépülhettek az új osztályok. Három szép tanterem az emeleteri, a később berendezendő könyvtárszoba, számítógépekkel és mindenféle audiovizuális berendezéssel. Ma avatják mindenféle csinnadratta nélkül. Nem lesz ott se pap, se párttitkár. Csak az a hatvan-száz ember, aki maga ásta az alapot, s nem lesz beszéd sem, csak maguk között isznak meg egy kupa bort saját költségükre a Patak vendéglőben, hogy mégiscsak lát- szódjék, sikeresen befejeződött a dolog. S hogy azt is megbeszélhessék, honnan szerzik meg a többi pénzt. Mert tornaterem is kéne az iskolához, hogy a gyerekeknek, s a felnőtteknek legyen hol mozogniuk;

Röviden ennyi a kismarosi iskola építéstörténete. Holnap reggel a gyerekek magától értetődően kezdik a napot az új tantermekben. Igazuk van, amit kaptak, jár nekik. Még akkor is, ha ilyen mesés történetek csak egy öreg paraszt- emberrel eshetnek meg, s azok is csak a regényekben.

Cs. A.

Országgyűlés ünnepek előtt és után

A zárt üléssel élcelődni tilos

Szinte csak az ünnep napjaiban pihennek a képviselők a következő hetekben: az Országgyűlés karácsony előtt és közvetlenül utána is plenáris ülést. tart. Szabad György házelnök csütörtökön — rendhagyó módon — a házbizottsági ülést megelőzően tájékoztatta az újságírókat a tervezett napirendről. Eszerint pénteken délután 14 órakor miniszteri eskütétellel kezdi meg munkanapját a Parlament, s várhatóan vasárnap délutánig több határozatot is hoz olyan kérdésekben, amelyekről korábban már hosszas tárgyalást folytatott. Így szerepel a tárgyalás- sorozatban a társadalombiztosításról, az általános forgalmi adóról, a vállalkozási nyereségadóról és az állami vagyon utáni részesedésről, a külföldiek magyarországi befektetéseiről, a helyi adókról, a magánszemélyek jövedelem- adójáról szóló törvény módosítása.

A sajtótájékoztatón bejelentették, hogy december 27-től újabb három napon át tart a plenáris ülés. A feszített munkaprogram indokaként Soltész István, az Országgyűlés főtitkára elmondta: a rendkívüli- ülésszakot azért, iktatták be, hogy az adótörvényekről a januári hatályba lépés miatt határozni tudjanak a honatyák. Felhívta a figyelmet a Társadalombiztosítási Alappal összefüggő napirendi pontra, amely ugyan csupán átmeneti jellegű törvény lehet, azonban lényeges, hogy á nyugdíjak és egyéb kifizetések ne szenvedjenek sérelmet.

Szabad György emlékeztetett arra, hogy az ülést köve tőén ismertette a nyilvánossággal a megszületett határa zatot, amely lehetővé teszi a kormány számára, hogy kizárólag önkéntesekből álló, jelképes létszámú egészségügyi

katonai szolgálatot teljesítő személyeket küldjön az öbölválság fenyegette övezetbe. A házelnök ezt követően elzárkózott a további közlés elől. Azzal zárta mondandóját, hogy a magyar Országgyűlés múltjában súlyos es végzetes sérelem érte az alkotmányos követelményeket. Utalt az 1968-as csehszlovákiai intervenció elrendelésére, illetve — a távolabbi múltból — Magyarországnak a 11. világháborúba való belépése alkotmányos szempontból vitatható körülményeire. Kijelentette : a Parlament most teljesítette azt az előírást, amelyet 1848-ban fogalmaztak meg először alkotmányos követelményként.

Dörnbach Alajos alelnök.

mint büntetőjogi gyakorlattal rendelkező- jogász az elhangzottakhoz hozzáfűzte: a nyugati demokráciákban büntetőjogi következményekkel jár az, ha a sajtóorgánum államtitkot kiszivárogtat. Abszurdnak ítélte azt, hogy a tömegkommunikációs eszközök találgatásokba bocsátkoznak, vagy él- celődnek a zárt ülésen történtekkel kapcsolatban. A házelnökkel azonos véleményt fogalmazva meg, többször is visszatérően visszautasította azt az újságírói magatartást, amely túllő a csipkelődésen, ledorongolja a képviselőket, éppen akkor, amikor azok „egy munkanapon két műszakot vállalva, intellektuális és morális teljesítményt nyújtanak”.

Csapdába eseiS iezmelők

A vásárlókkal takarózik

a húskartell

Az állattartók az esztendő végére szinte reménytelen helyzetbe kerültek. A legfrissebb információk szerint Magyarországon pillanatnyilag mintegy 300 ezer sertés eladhatatlan. A mélypontra esett szovjet export, mint arról már beszámoltunk, lehetetlen helyzetbe hozta a húsipari vállalatokat. Tovább tornyosulnak a húshegyek. A Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Hungahib sertéseinek jelentős része piacra vár. Éveken keresztül 100— 120 ezer darab került a szovjet fogyasztókhoz, de most úgy tűnik, hogy idén ennek csak töredéke kerülhet a külpiacra. A sertéseket, szarvasmarhákat tenyésztő kis- és nagygazdaságok naponta a nyereség helyett veszteséget termelnek. A gazdaságoknak pedig meg kell élniük.

Ma Herceghalmon, a kísérleti gazdaságban, megbeszélésre gyűlnek össze a terjesztők, hogy összefogjanak a hazai húskartell ellen. Ugyanis a húsipar azon bejelentésével, hogy a közeljövőben nem emeli a húsárakat, bebújik a fogyasztók mögé, sorsukra hagyva a gazdákat.

Ez utóbbi helyzetet Illés Lajos, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság vezérigazgató-helyettese tárta fel. Utalt arra, hogy húsz jelentős gazdaság, valamint a Hungahib, a Ka- hib, továbbá az ISV hústermelési rendszerek vezető képviselői csodára nem számíthatnak', de legalább felhívják a közvélemény figyelmét erre a példátlan állapotra. A herceghalmi találkozót egyébként a Földművelésügyi Minisztérium mezőgazdasági főosztálya szervezte.

Nem sok biztató várható a jövő évi táp- és takarmányárakat illetően sem. Herceghalom országos szinten jelentős tápelőallítónak számít. Idén, hogy megőrizzék vevőiket, a nyereségük terhére nem emel ték a tápok árát. Naponta hosszú sorok kígyóznak a takarmánykeverő üzem előtt, hogy hozzájussanak az állatok etetéséhez létfontosságú takarmányféleségekhez. A gazdák ugyanis sejtik, hogy jövő re az év elején ismét számottevő áremelés várható. Ezt erősítette mqg Illés Lajos is. Elmondta, német partnereikkel sikerült megállapodniuk abban, hogy a komplex premi- xek mint adalékanyagok, ára változatlan marad, de a különböző tápok ára várhatóan, mintegy 25 százalékkal emelkedik.. Énnek egyik oka az oly sokat emlegetett aszálykár, hiszen jobb esztendőkben a gazdaság 800 vagonnyi kukoricát termelt meg, míg az idén csak 200 vagonnyit takaríthattak be. A szabadpiacon jelenleg a tengeri ára 1100, az árpáé pedig 850 forint körüli mázsánként. Ráadásul késik az USA- ból küldendő kukorica beérkezése az országba. Az FM-ből származó értesülések szerint még több mint 300 ezer ton nányi vár behajózásra. Ha megérkezik, akkor viszont fizetniük kell a gazdaságoknak, mert az így befolyt összegből kíván a tárca létrehozni egy olyan alapot, amelyből a jövőben támogatni tudják majd a veszteséges gazdaságokat. A kérdés csupán az, hogy elég lesz-e majd a pénz, hiszen számos gazdaság, nagyüzem áll a tönkremenés küszöbén?

(gyócsi)

mmk HÉT HÍRE

AMI RÁNK FÉR

Létrejött a Duna menti települések önkormányzati testületéinek érdekvédelmi szövetsége. © Békéscsaba volt a helyszíne a IV. országos balladamondó versenynek. ® Megtartotta első összejövetelét a kereszténydemokrata polgármesterek klubja. © Megalakult a Cigányok Tudományos és Műszaki Társasága. © Kiállítás nyílt Debrecenben Karácsonyi népszokások címmel. © A hét híre az is, hogy kihirdették az Egészségünkért elnevezésű országos pályázat eredményét.

Kettős pálya ez. Az egyiken futnak azok az erőfeszítések, érvek, ráolvasások, győzködé- sek, amelyeknek célja elhitetni mindenkivel : az egészség kincs, óvni,. őrizni kell tehát. A másik pályán viszont az emberi felelőtlenség, nemtörődömség, kényszerű egészségrontás tényeit, tapasztalatait leljük. A helyzetet jól értékeltető tény: a megyében egy-egy lakos évente 4,2 alkalommal .jelenik meg a körzeti orvos rendelőjében. Ez az átlag természetesen úgy jön ki, hogy vannak, akik a tájékára sem mennek az orvosnak — nem okvetlenül azért, mert egészségesek! —, mások ha egyez,er- kétszer jelennek meg a várószobában, míg sokan tizenöthúsz alkalommal is ott vannak a rendelésen, nem kizárólag azért, mert ennyire betegek lennének.

Roppant nehéz igazságot tenni abban, ki a beteg, s ha az, altkor milyen mértékben. A kényszerű megállapítás a munkahelyeken úgy hangzik, hogy beteg az, akit az orvos annak nyílvánít, azaz betegállományba (táppénzes ellátásba) vesz. Igaz! A megyében az aktív keresőknek átlagosan a hét százaléka hiányzik munkahelyéről egy-egy napon, betegséggel indokolva a távoUé- tet. A táppénzesek aránya az összes foglalkoztatottakhoz mérten a legmagasabb a megye élelmiszer-ipari üzemeiben, s általában az iparban magasabb, mint a gazdaság többi területén. Amiben vélhetően nemcsak az játszik szerepet, hogy az iparban az egészséget károsító körülmények gyakoribbak, mint más ágazatokban, hanem egyebek mellett szerepe van az üzemegészségügyi szolgálatnak, az üzemorvosi rendelőknek, azaz a jobb feJderítő-megelőző munkáinak is.

A napi 17-18 ezer főnyi táppénzes — ez a megyei átlag — tavaly 6,4 millió munkanapot töltött tétlenül. A veszteség közös, ám még nagyobb vesztéség lenne az, ha a beteg ember nem kapná meg a gyógyulás lehetőségét, azaz betegsége ellenére is dolgozna. Ez utóbbira mutatnak bizonyos jelek. Körzeti orvosok mondták el,\ hogy szaporodik azoknak a száma, akik nem hagyják magukat táppénzes állományba venni, mert kell a kereset, s mert féltik a munkahelyüket. Vannak azután furcsa esetek is ... Tudok vegyes vállalatról, ahol a fél éven belüli -második betegség

után tapintatosan — a valódi okra egy szóval sem utalva! — megválnak az illetőtől. Amit aligha helyeselhetünk, de ami tényként jeleZ-érzélkéltet valamit a kényszerek és egészségünk ellentmondásos találkájából.

Kényszerek egyébként most már tucatjával hatnák reánk, leértékeltetve, avagy éppen félretétetve egészségünk fontosságát. Az egyébként is egészségtelen táplálkozási szokásokba most már otromba módot szól bele a drágaság, a pénztelenség — a megyében az idén ötödével nőtt meg a zsír, a zsírszalonna, az étkezési szalonna vásárlása, ugyanakkor csökkent a zöldségeké, a gyümölcsöké —, s miközben gyorsan emelkedik a gyógyszerfogyasztás, egyre többen vannak olyanok, akik kellő fedezet híján nem tudják kiváltán^ a szükséges medicinát.

A Niki lapjain Déry Tibor így vélekedett: „Az egészség mindig megejti az embert, akármilyen hétköznapi formában jelenik is meg." Igaz! A szép, derék ember, a kicsattan az egészségtől ítéletek, vélemények jól jelzik ezt. Amint hasonlót jeleznek az eleinktől örökölt bölcsességek is; mint például az, hogy kelletlen ott a kincs, hol jó egészség nincs, avagy a másik, bíbor, bársony, vendégség: jobb egy napi egészség. Jobb lenne, de persze bíborban, bársonyban sem bővelkedik legtöbbünknek a sorsa ...

Intő jelek sokaságát sorakoztatják elénk az iskolaorvosi vizsgálatok. A megyében az általános iskola hetedik osztályába járó gyerekek egy- harmadánáU!) bukkantak rá az iskolaorvosok az emésztőrendszer különböző betegségeire. Ez csak egyetlen adalék ahhoz, vajon ránk fér-e az egészségünknek szentelt nagyobb figyelem, alaposabb törődés. A megyében egy-egy körzeti orvos naponta 41-42 beteggel foglalkozik. Az egészségügynek ezek a frontemberei tudják igazán, mennyi nyomorúsággal kínlódnak sokan, s ugyanakkor ezer dolog az a beteg környezetében, ami ezt a nyomorúságot tetézi, súlyosbítja. Az egészség ízét a betegség adja, hangoztatják az idős emberek. Mivel toldhatnám meg? Talán azzal a több évszázados mondással, amely így hangzik: adjon isten három e-t: eszet, erőt, egészséget. Ránk fér mindhárom.

Mészáros Ottó

/