Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-19 / 297. szám

2 1990. DECEMBER 19., SZERDA w'uttTÊjPjr JK Európai Közösség Szabad a társulás Brüsszelben kedd délután megnyílt az Európai Közösség külügyminisztereinek értekez­lete, amelynek napirendjén szerepel a Magyarországgal, Csehszlovákiával és Lengyel- országgal kötendő társulási megállapodásokról szóló tár­gyalásokra szóló mandátum jó­váhagyása. A mandátum meg­fogalmazza a megkötendő „európai szerződések” céljait, ennek alapján a közösség bi­zottsága várhatólag már ezen a héten megkezdi a hivatalos megbeszéléseket Magyaror­szággal a kidolgozandó megál­lapodásról Brüsszelben. A külügyminiszterek tanács­kozásán az első téma azonban az öbölválság volt. Noha a NATO hétfői nyilatkozata zöld utat adott a közösségnek ah­hoz, hogy az elnökséget betöl­tő Olaszország a tizenkettek nevében Rómában találkozzék Tarik Aziz iraki külügyminisz­terrel, több küldöttség — köz­tük a brit — kifogásolta ezt arra hivatkozva, hogy mivel a külügyminiszter washingtoni látogatása, úgy tűnik, elmarad, ez a római találkozó sem he­lyénvalók Aktákban nem szerepei Mégsem volt túzparancs? A berlini államügyészség ak­táiban nem szerepel az NDK egykori államfője által kiadott '• állítólagos túzparancs — kö­zölte kedden Erich Honecker védőügyvédje. Nicolas Becker szavai szerint az a dokumen- tűm, amelyre az ügyészség vatkozik, csupán egy megint* - szélés írásbeli rögzítése, amelyre a nemzetvédelmi ta-> nács ülésén ‘került sor, és sem­miképpen nem „hivatalos ha­tározat a tűzparancsról”. Az ügyvéd szerint az ülésről kéT szült föl jegy zés legjobb eset­ben is csak a „szűk körben el­hangzott politikai erőfitogtatás kategóriájába” tartozik. II. János Pál üzenete „Ka békét „Mindenkinek — államoknak és egyéneknek egyaránt — tiszteletben kell tartania má­sok lelkiismereti és gondolati szabadságát. Nem szabad má­sokra rákényszeríteni saját igazságukat mint kizárólago­sat ... A politikai és vallási türelmetlenség a •béke egyik legnagyobb veszélyeztetője ma a világon...” — ezek a köz­ponti gondolatai II. János Pál pápa szokásos újévi békeüze­netének, amelyet kedden hoz­tak nyilvánosságra a vatikáni sajtóhivatalban. Az üzenét. amelyet eljuttat­nak valamennyi államfőhöz, ezzel a mottóval készült: „Ha békét akarsz, tartsd tisztelet­ben mások gondolkodását.” „Ha valakitől megtagadják a lelkiismeret és a gondolat sza­badságát, azt, hogy szabadon keresse saját igazságát, vagy kényszereszközökkel veszik rá, hogy bizonyos módon szemlél­je a világot — sérelem éri a legbensőbb emberi jogot. Az ilyesmi feszültséget szít, és vé­gül társadalmi ellenségeske­dést vagy nyílt összecsapáso­kat eredményez” — hangsú­lyozta a pápai üzenet. Külön foglalkozik a vallási türelmetlenséggel. Elítéli a szektákat, és azt is, ha vala­hol egyetlen államvallást erő­szakolnak rá az emberekre. „Sok a tennivaló még ma is szerte a világon a vallási tü­relmetlenség leküzdésére” — állapítja meg, rámutatva ar­ra. hogy ez a jelenség a leg­többször összekapcsolódik a kisebbségek elnyomásával. Bizalmatlansági indítvány és Gorbacsov Elutasított szerződéstervezet A szovjet küldőttkongresz- szus várhatóan szetdán befeje­zi a vitát Gorbacsov elnök bészámolójáról, s ezt követően Rafik Nyisanov, a legfelsőbb tanács nemzetiségi tanácsá­nak elnöke megvitatásra elő­terjeszti az új szövetségi szer­ződés tervezetét — jelentette be keddi sajtóértekezletén Vi- talij Ignatyenko. A szovjet elnöki szóvivő be­számolt arról, hogy Mihail Gorbacsov nagyon nyugodtan fogadta a küldöttkongresszus első napján elhangzott bizal­matlansági indítványt, amelyet egy csecsen nemzetiségű, az SZKP-t képviselő küldöttasz- szony terjesztett elő. Az állam­fő szerint azt csakis úgy lehet tekinteni, mint egy személy magánvéleményét, amely tá- i>alról-,sem tükrözi a többség téKfétitt&lëlël — moridtá' C'sur- kiní s kitért arra, hogy a leg­újabb közvéleménykutatások Gorbacsov népszerűségének emelkedését jelzik. Ehhez ta­lán még e bizalmatlansági in­dítvány is hozzájárulhatott — jegyezte meg. Az elnöki szóvivő vendége­ként a sajtóértekezleten részt vett Rafik Nyisanov is, aki határtalan derűlátással ecse­telte az új szövetségi szerző­dés tervezetének jelentőségét, az egységes és erős Szovjetunió megőrzésének szükségességét. Mintegy „kézlegyintéssel” in­tézte el a baltikumi képvise­lők bejelentését, a moldvai küldöttek kivonulását a kong­resszusról. Nyisanov kétségbe vonta egyes köztársaságok választott törvényhozásainak legitimitá­sát, kifejezve, hogy e képvise­lőkre csak a lakosság 30-50 százaléka szavazott. A szovjet vezető csodálkozásának adott hangot, hogy miképp lehet egy még csak nyersen megfogalma­zott dokumentumot — a szö­vetségi szerződés jelenlegi ter­vezetét — elutasítani, s utalt arra. hogy az esetleges kilépé­sek a Szovjetunió keretéből csakis az idén tavasszal elfo­gadott törvényekkel összhang­ban valósulhatnak meg. Mit matat a (szorongó) közvélemény kutatása? leli boltok, üres pénztárcák Nem akármilyen évet zárunk az idén. Számtalanszor elhang­zott, leírták a sajtóban és egyebütt, hogy 1990 a rend­szerváltás esztendeje volt. Sok­féle vélekedést ismerhettünk meg az ez évi történésekről, azonban a vélemények mindig esetlegesek. Mit gondolnak valójában az emberek arról, ami velük történt? Ezért is kérdezzük Tamás Pált, a Köz- véletnénykutató Intézet igaz­gatóhelyettesét: hogyan válto­zott ebben az esztendőben a hazai közvélemény a különbö­ző események megítélésében? Elsősorban nyilvánvalóan a nagy politikai-társadalmi fo­lyamatok értékeléséről van szó, de természetesen a gazda­sági helyzettel kapcsolatos vé­lemények is igen fontosak. — A gazdasági közhangu­latot meglehetősen hosszú ide­je mérjük egy többé-kevés- bé használható „barométer­rel”. Ez két dolgot kölönít el eléggé jól megfigyelhetően. Egyrészt azt, hogy a megkér­dezett állampolgár miként lát­ja a saját gazdasági helyzetét, másként pedig az ország hely­zetét. A magyar „ítélkezési minta” szerint korábban az ország helyzetét igen rossz­nak tartották a válaszolók. Ez érthető, hisz a tömegkommu­nikáció évek óta azt sugallta, hogy itt az adósságválság, S ami van, abból nem, vagy csak igen nehezen lehet kilábalni. Ehhez képest az emberek a saját helyzetüket nem tartot­ták különösebben rossznak. Ez a helyzet körülbelül egy évvel ezelőtt megváltozott, egy év óta kezdik azt gondol­ni az emberek, hogy ők van­nak nagyobb bajban, mint az ország. — Mivel magyarázható ez a változás? — Az egyén egyelőre nem látja, hogy mitől van bajbaín az ország. Azt tudja, hogy gond van, de még nem látja a baj jeleit. Nem tapasztalja p íldául, hogy itt iszonyatos áruhiány lenne. Sőt, azt látja, hogy itt sokkal jobb az ellátás, mint bárhol körülöttünk, a volt szocialista országokban. És ha azt látja, hogy itt van hús bőven, csak neki nem telik rá, akkor azt a következtetést vonja le, hogy ö van bajban, nem az ország. Ebből egy nagyon érdekes társadalomlélektani következ­tetés adódik a közvélemény számára. Ha gyakorlatilag van minden a boltokban, nekem pedig abból meglehetősen ke­vés jut — így az átlagállam­polgár — akkor itt nagyon ügyetlen kormányzás folyik. Vagyis a saját gazdasági hely­zetével kapcsolatos elégedet­lenség a kormányon, a Par­lamenten, a vezető politikai tényezőkön csattan. Ami az­után abban mutatkozik meg, hogy például a választópolgár alkalomadtán nem megy el szavazni. De van ennek egy kézzel­foghatóbb mutatója is. Vizsgá­lataink szerint jelentősen visz- szaesett a tévé parlamenti köz­vetítéseinek nézettsége. Ez nem csupán azzal függ össze, hogy a dolog elveszítette „új­donságvarázsát”, hanem in­kább azzal, hogy oz emberek­nek elegük van a parlamenti politizálásból. # Vannak-e olyan vizsgá­lataik, amelyek az emberek „jövőképét” próbálják felmér­ni? — Igen, és ezeket rendsze­resen megismételjük. A tava­szihoz képest a társadalom jö­vőképe mára összeszűkült, ami nagy mértékben összefügg a személyes gazdasági prognózi­sok alakulásával. Az embe­rek már nem látják át, mi lesz ti elük holnap, kevésbé tudnak tervezni, szűkebbnek látják mozgási terüket, mint akár egy évvel ezelőtt. & Érdeklődnek-e az önök vizsgálati eredményei iránt a nyugati beruházók? A tőke ugyanis mielőtt egy ismeret­len terepre lépne, tájékozódik, hogy mit talál ott. — A nyugati tőkést nem az érdekli, hogy miből tudna itt két darabbal többet eladni, hisz az egész magyar piac nem nagy. Neki az a fontos, ha itt akarja működtetni a tőkéjét, miféle emberekkel dolgozhat itt. ® Vannak-e önöknek olyan vizsgálataik, amelyek alap­ján „megjósolhatok.” a taxis­blokádhoz hasonló válságok? — A forradalmak kirobba­nását nem lehet megjósolni, ha ez lehetséges lenne, akkor a belügy lenne a legfőbb meg­rendelőnk. A jövő esztendőre egyébként egy olyan „krízis­vizsgálatot” készítünk elő, amely Magyarországon kívül Lengyelország és Leningrád környékét célozza meg. E vizsgálat célja, hogy felmér­jük, miként éli meg a kelet­európai régió a különböző vál­ságokat. Az is fontos kérdé­sünk, hogy az ilyen nagy ka­taklizmák miként hatnak a személyes életstratégiákra. 0 Az egyre romló gazdasá­gi helyzet mennyiben járult hozzá az új politikai vezetés tekintélyének csökkenéséhez? — Érdekes tapasztalat, hogy a két dolog között egyelőre nincs közvetlen kapcsolat. Az új politikai vezetés népsze­rűségének csökkenését a mi ismereteink szerint inkább az okozta, hogy annak működése nem különbözik igazán jelen­tős mértékben a korábbitól. Az emberek nem látják a mar­káns váltást a módszerekben. Azt hiszem ez feltétlenül meg­szívlelendő tanulság gz érin­tettek, a politikusom számára. Hovanyecz László Eltérő álláspontra várva Husszein ultimátuma ’ Irak nem hajlandó tárgyaló­asztalhoz ülni az Egyesült Ál­lamokkal, ha Washington ezen a megbeszélésen pusztán az öbölbeli válságra vonatkozó ENSZ-határozatokat akarja el­ismételni. Ezt Szaddám Husz- szein iraki államfő közölte a török televíziónak adott inter­jújában. — Már olvastuk ezeket a határozatokat, s el is utasí­tottuk azokat — mondta az iraki vezető, hozzátéve: azért nem megyünk az Egyesült Államokba, hogy ott parancso­kat kapjunk Husszein az inter­júban kérte Törökországot — Washington egyik legfőbb tér­ségbeli szövetségesét —, hogy a válság békés megoldása ér­dekében gyakoroljon nyomást az amerikai vezetésre. Az iraki külügyminiszté­rium szóvivője egyébként ked­den az iraki—amerikai meg­beszélésektől független tárgya­lásokat sürgetett Bagdad és az Európai Közösség között. Az iraki illetékes bírálta a tizen­kettek múlt heti, Bagdadot elítélő nyilatkozatát, ám re­ményét fejezte ki: az Európai Közösség , álláspontja eltér majd a? amerikaitól, mert „Európa érdekei nem egyez­nek meg az arabellenes ag­resszív washingtoni tervek­kel”. r ! Külföldi egy mgndatbaffi A magyar fővárosnak nyújtandó amerikai támogatásról tár­gyalt Washingtonban Demszky Gábor. Budapest főpolgármes­tere. A A Szovjetunió első ízben hivatalosan bocsánatot kért Szöultól a koreai háborúért és azért, hogy 1983-ban szovjet ka­tonai repülőgépek lelőtték a dél-koreai légitársaság egyik utas- szállító repülőgépét. A Ausztria semlegességének megőrzésé­vel együtt is teljes jogú tagként kíván csatlakozni a Közös Piachoz, jelentette ki Vranitzky osztrák kancellár. A Az öböl­válság mellett a Szovjetunióval és a közép-kelet-európai or­szágokkal kialakuló új viszony, illetve szövetség szükségessé váló belső átalakulása áll a NATO-küIügyminiszterek kedden véget ért évzáró brüsszeli értekezletének középpontjában. A Iz­rael és Etiópia megállapodást írt alá, melynek értelmében nö­velik az etiópiai zsidók, a falassák izraeli bevándorlási kvótá­ját, jelentette a Saana hírügynökség. A Együttműködési szer­ződést írt alá kedden Budapesten az MTI és az Észt Távirati Iroda, az ETA, egymás híreinek — beleértve a Baltikumi Hír- szolgálati Egyesülés jelentéseit is — terjesztéséről. A A viet­nami vezetés az ország gazdasági nehézségei és a növekvő munkanélküliség miatt leállította a hadsereg létszámának csök­kentését, jelentették a hanoi hírforrások. M Iusfosi ülő kisfiúi sem kímélte Szovjet nőkre vadászott a szatír Hogyan lehetett az erőszakos nemi közösülésből politikai ügy? Nyilván azt válaszolja erre a tisztelt olvasó, sehogyan. Pedig na­gyon könnyen válhat ez a legaljasabb bűncselekmény politikai üggyé. Ezt bizonyítja az az erőszak sorozat, amely idén ősszel történt Tököl környékén. A szatír áldozatai ugyanis kivétel nél­kül a szovjet katonai kolóniához tartozó nők voltak. Az első feljelentés augusz­tus 20-án érkezett a sziget- szentmiklósi kapitányságra. A sértett egy fiatalasszony volt, aki a tököli szovjet laktanyá­ból igyekezett Mátyásföldre. A buszmegállóban toporgó nőt egy előzékeny férfi a kocsijá­ba invitálta, ám alig néhány kilométer megtétele után már a Pest-vidéki Gépgyár előtt erőszakoskodni kezdett vele. A nő ellenállt és sikerült is ki­ugrania az autóból, ám ottma­radt kézitáskája, benne 6100 forintjával. Az asszony vi­szonylag jó személyleírást adott az erőszakoskodó férfiról. Csetvtssrhúzó a kislány Barkám A rendőrség megkezdte a nyomozást, amelynek szeptem­ber 28-án újabb lendületet adott a második bejelentés. Ismét egy szovjet állampolgárságú asszony volt az áldozat, aki há­rom és fél éves kislányával tartott gyalog hazafelé, amikor egy ismeretlen autós felaján-- lotta segítségét. A férfi lehaj­tott egy földútra, de megnyug­tatta az asszonyt, csak beug­rik egy ismerőséhez és mennek is tovább. Ehelyett azonban egy kihegyezett csavarhúzót vett elő. azzal fenyegette az asszonyt, s amikor az ellenál­lást tanúsított és menekülni próbált, a gyermek nyakához nyomta a fegyvert. A kicsit fe­nyegetve, annak szeme láttára közösült és fajtalankodott az asszonnyal. Az aktus után még közölte a szerencsétlen nővel, ha ad neki száz forintot, elvi­szi a laktanyáig. Az autós szatír a következő áldozatát szintén a tököli szov­jet laktanya előtt vette kocsi­jába, október 6-án reggel. A nőt ugyanarra a földútra vitte, mint az előző áldozatot. S ugyanazzal a csavarhúzóval fenyegette. Amikor a rémült nő menekülni próbált, ököllel szájba verte. Nem sikerült le­terítenie, az asszony elfutott, ám a férfi utolérte és a földön, miközben dulakodtak, többször meg is szúrta a fegyvernek használt csavarhúzóval. Sike­rült megerőszakolnia, de ezzel nem elégedett meg: még a gyű­rűt is lehúzta az áldozat újjá- ról, majd az autóval elmene­kült és vitte az áldozat táská­ját, benne 4800 forintjával. Báadáskénl ksíoszSoita őket A legbrutálisabb erőszakot az autós szatír október 16-án követte el. Ekkor vette kocsijá­ba azt a szovjet asszonyt, aki egyéves kisfiával a karján, gyalog baktatott az országúton Tököl felé. ismét a földútra hajtott a kocsi, miközben a ve­zető hátrafordulva kéjesen (?) nyújtogatta a nyelvét az asz- szony felé. Ahogy megálltak, a nő — karján a picivel — me-, nekülni próbált, dm a verseny- futás kimenetele aligha lehe­tett kétséges. A férfi utolérte a nőt és ököllel ütni kezdte. Hiá­ba védte az anyja a testével, a kicsit is érték az ütlegek. A fiúcska sikoltozásától felbő­szülhetett a támadó, mert ki­kapta az édesanya karjaiból a gyereket és vagy egyméter- nyire elhajította. Arcra esett, de négykézláb sírva mászott volna vissza a nőhöz. Ekkor a férfi újra felkapta és földhöz vágta. A nő ekkor, a kicsi éle­tét mentve engedett a szatír- nak, aki végül is nem tudta be­fejezni az erőszakot, amit tett a nővel, azt a jog szemérem el­leni erőszaknak nevezi. Talán kárpótlásul a kudarcért, vagy mert minden áldozatát ki is fosztotta, letépte az asszony nyakláncát. Menekülniük úgy sikerült, hogy a nő maga akasz­totta ki függőjét a füléből és messzire a fűbe hajította. Míg a férfi mohón kotorászott a földön, anyának és gyermeké­nek sikerült kereket oldania. Igaz, a dulakodás közben ki­esett a nadrágja zsebéből hét­ezer forintja, de milyen apró­ságnak tűnik az ilyesmi, ha a gyermeke életét menti az anya. A megvert, meggyalázott asszony csak napok múltával, október 21-én jelentkezett a rendőrségen. Még ezen a na­pon őrizetbe vették Horváth Ferenc 41 éves szigethalmi la­kost, aki alaposan gyanúsítha­tó az erőszakos némi közösülé­sek elkövetésével. Három nap múlva pedig letartóztatták a férfit, aki élettársa szüleihez járt át Tökölre, már egy ideje figyelte a rendőrség. Hiszen ráillett a személyleírás, sőt Horváth már ült hasonló bűn- cselekmények miatt. De nem tudták azonosíttatni a sértet­tekkel, mert nem voltak Ma­gyarországon. A házkutatás eredményre vezetett: megtalál­ták a férfi lakásán a kiköszö­rült csavarhúzót, az egyik sér­tett gyűrűjét és pénztárcáját is. Valamennyi asszony felismerte Horváthban a támadóját. Mindezek hatására a férfi be­ismerő vallomást tett és el­mondta, hogy idén tavasz óta 7- 8 alkalommal vett kocsijába szovjet nőket és erőszakosko­dott velük. Féllek, kát hsEllgallak Nos, Horváth talán csak a befejezett „hódításokat” je­gyezte meg, ugyanis a rendőr­ség úgy sejti, hogy legalább 18-19 nővel eroszakosKoüoll. Erre vallanak azok a névtelen levelek, amelyeket az egyik sértett fiatalasszony kapott a szovjet kolónián. Ezekben be­vallják, hogy ők is Horváth ál­dozatai voltak, köszönik a rendőrségnek, hogy ártalmat­lanná tette ezt a vadállatot, de nem kívánnak feljelentést ten­ni. Az erőszakos nemi közösülés csak magánindítványra üldö­zendő cselekmény. Horváth, aki brutális arcú és nyilvánva­lóan igen primitív személyiség, mégis nagyon pontosan ráér­zett arra, hogy ezek a szovjet nők aligha tesznek majd felje­lentést. A bizonytalanság, a nyelvi nehézségek, a hazaren­deléstől való félelem és a sze­mérem nyilván visszatartja majd őket. Jól gondolta, hi­szen a meggyalázott nők egy­másnak sem mondták el, mi is történt velük, így vadászhatott kicsikart kéjre fél éven át az autós szatír. Akit várhatóan 8- 10 évre von majd ki a forga­lomból a bírósági ítélet. Ad­digra talán változik a világ, de ha nem, szovjet nők már bi­zonyosan nem lesznek Tökö- lon, Mőza Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents