Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-15 / 294. szám
1990. DECEMBER 15., SZOMBAT Mindenre van gyógyír Csodavárás a SzeSlö utcában Csépa nagyközség Szolnok és Csongrátf közt, % két dologról (volt) híres. A tiszaiig-; arzénos asszonyok az itteni patikustól vették a férjeket jobblétre szén derítő mérget, s hosszú évekig a csépai látnok- emberhez járt el a jónép lelki és testi kúrára. Az orvostársadalom már akkor sem nézte jó szemmel az effajta praktikákat, mindent megtettek. hogy lebuktassák a pipás, írástudatlan vajákost. ki húsz év alatt szépen megtol)asodoit az. együgyüek hiszékenységéből. Xem sikerült. Egy Kádár Lajosról ránk maradt írásból tudjuk, a vén széltoló végül is önmagát adta fel: a halálos ágyán. íme a turpisság: lefizette a fuvarosokat, akik vitték-hozták a pácienseket. Milyen a;: ember. főleg az asszonynép? Útközben kifecsegték, ki miért megy Mihály bácsihoz. A kocsis fülelt és drótolt. S a Mari nénik szájtáíva hüledeztek, amikor Mihály ’bá a pipafüst mellől kinyilatkozta: lányom. neked szaggat a derekad. Ugye jól mondom? Szav/.’j el tíz miatyánkot, igyál lapitéját és két ganéjhordás közt ne járkálj pen- delybcn (vagyis ősz és tavasz közt ne járkáljon könnyedén). Miért mindig ellenséges szándékról ? SZABADSÁGOT A TUDOMÁNYNAK IS LITERRE MÉRT ELIXIR A budaörsi reflexológust keresve a csépai látnokemberre gondolok: vajon ez is svihák? — Rajtam nem fogsz ki, komám! — fogadkozok magamban, s azzal az eltökéltséggel nyitok be a Szellő utcai kapun: kifigyelem a svindlit. Az előtérben krómozott tolószék. Egyesek szerint jelképes reklám, mások esküsznek rá: az autón hozott betegeket ezen gurítják a rendelőszobába. ahonnan saját lábukon, segítség nélkül távoznak. Teremnyi várószoba, negyven szék. Most nem mind foglalt. az egyikbe leereszkedék. ■ — Szerencséje van, ma kevesen vannak,— mondja egy beszédes hölgy. Öt perc alatt megtudom, mivel és hogyan jött Aszódról, miben szenvedett az elmúlt húsz évben és mivel kezeli per pillanat a talpmasszírozó mester. — Máskor az utcán is állnak. Nem csoda. Ez az ember egy isteni áldás. Nincs olyan betegség, amit ő meg ne gyógyítson. Mások is betársulnak, kórusban folyik a dicséret. íme — gondolom magamban — igy születnek a legendák, így magasztosul fel egy ember szentté — ön miben szenved? — kérdem egy nagy orrú úrtól. — Agydaganatöm volt; megműtötték. de a fél lábam lebénult. Harmadjára vagyok itt, és nézze! Valóban Ha nem is szteppelve, de segítség nélkül járkál. — Engem aranyérrel kezel a a drága — áradozik egy szeplős hölgy. — Masszázzsal?! — nézek rá megdöbbenve. — Miért ne? — tromfol egv fiatalember. — Nyombélfekélyem volt és vesehomokom. Amióta az amí- nóerget szedem, megszűnt a fájdalmam. — Az mi? — árulom el a tudatlanságom. — Aminó-Erg. A Szabó úr csodaszere. Mindenre jó. és csak 280 forint egy liter. (Aha, értem már az üveggel serteper- telöket. előbb azt hittem, bög- rccsárdára bukkantam.) — Mondja, maga kigyógyult, vagy csak a fájdalma enyhült? — kérdem a vesehomokos sráctól. — Persze, hogy kigyógyultam! — Akkor most miért jött? — Miért?! Becsapódott egy ideg — mutat a gerincére. Bentről nyögés, fájdalmas sóhajok, sőt egy-egy sikítás is kihaliatszik. — Maga is beleizzad majd — „bátórítgat” a nagy orrú. — Ja kérem, az egészségért meg kell szenvedni. Végre bejutok, három páciens mehet be egyszerre. Szokványrendelő. Pamlag, elegáns íróasztal, forgószék. A fal melletti székekre ülnek a betegek, majd egyenként átcsúsznak a kezelőíotelba. Cipő. harisnya le. lábakat fel egy zsámolyra. A famulus kézbe adja a csodaszeres flakont, a mester meglocsolja a lábfejei és a talpat, majd kezdetét veszi a szeánsz. A masszázs. A szemem kidülled, úgy Egyelek. S mind kevesebb kedvei érzek, hogy magam is kipróbáljam a hatást. A cingár ácsai, a vesehomokos izzadva tűr, folyik a verejtéke. Aztán szó nélkül f izet, kezelés és egy liter elixir négyszáznyolcvan forint. Utolsónak maradok, szemben a mesterrel. Középkorú, gyengén kopaszodó, jóköiésü, sőt jó megjelenésű férfi. Nem úgy néz ki, mint a sarlatánok. (Hogy ezt meg honnan veszem? Még soha nem láttam sarlatánt.) KI IS AZ 1 SARLATÁN? '— Nem vagyok beteg, de szívesen kifizetem a honoráriumot, ha szán rám tíz percet. — Miért fizetne, ha nem kap kezelést? — néz rám visz- sza kérdőn. A beszédén valami akcentust érzek. — Jól érzi. Zimándról kerültem Budaörsre. Értem. Zimánd egy Arad melletti település, egyike azoknak, ahol a gyerek egyszerre tanul meg magyarul, románul és. németül anyanyelvi szinten. — Mi szükségeltetik ahhoz, hogy valaki reflexológus legyen? — Istentől adott képesség, és az önmagunk megszerzett tudás. A tudásért nagyon meg kell dolgozni. — Hisz abban, amit csinál? — Ha nem hinnék, nem csinálnám. Okleveles borász és szőlész vagyok, van másból is miből megélnem. Ez nálam nem a pénzszerzés módja, hanem hivatásérzet. — Akkor miért nem lett orvos? — Mert amikor ez szóba jöhetett, engem nem vettek fel az egyetemre. Az apám kulák volt. A rend szemében. Egyébként szorgalmas földműves, sőt maga is „sarlatán”, ö gyógvfüvekkel gyógyított, de 5 sem a pénzért. A betegei szerették, az orvosok nem zaklatták. — önmagát nem tartja sarlatánnak? . — Szerintem az a sarlatán, aki úgy ajánl egy szert, hogy nincs tisztában a hatásával, vagy úgy kezd neki egy kezeléshez. hogy nem ismeri az emberi test felépítését, az anatómiát. — Ügy tudom, ön évekig külhonban tanulta a talpmasz- százst. Kitől? — Éveket töltöttem Becsben és Amerikában. Becsben egy reflexológusnál, Neiv Yorkban egy barátomnál, aki orvos, kiropraktikus. Ez a tudományág a természetes gyógyászat (gyógyfüvekkel történő gyógyítás) mechanikus formája, leegyszerűsítve köznyelvre: a csontok helyretevése. Nálunk kuruzslásnak tartják, odakint egytemen tanítják. — Ha nem titok, magyarázza meg, hogyan lehet aranyeret masszázzsal kigyógyítani? Volt már rá precedens a praxisában? — Egy betegemet kilencszer műtötték végbélsipollyal. Sikertelenül. Én két év alatt kigyógyítottam. Egyrészt masz- százzsal, másrészt az Aminó- Erg-gel. Saját találmányom, szabadalmi jog védi. Tizenegy aminosavat tartalmaz, köztük öt olyat, amit az emberi szervezet nem tud önmaga előállítani, de szükséges van rá. — Még mindig nem értem, ml az összefüggés a végbél és csontok között? — A csontok el vannak mozdulva a helyükről, emiatt keletkezik gyulladás a végbélben. Az emberi talpon közel ölven olyan pont van, mely kapcsolatban ál! egy-egy ideggóccal. Ezeket masszírozva a csontok helyükre kerülnek. Többet nem mondhatok. Érti... AZ EMBER SZERETNE IIINNI A hallgatás okát igen. Szakmai titok. Egyre több a konkurencia. A gyógymód lényegét viszont nem tudtam ellesni, nem lettem okosabb. Persze ez nem azt jelenti, hogy Szabó Szigfrid szemfényvesztő kontár, s nem is azért hozakodtam elő a csépai szélhámossal, mert a látnokság és talpmasszázs közt összefüggést látnék. Az egyik betege — krónikus érszűkület a végtagokban — azt mondta: — Ide rendszerint azok jönnek, akiken az orvosok nem tudnak segíteni. Az ember hisz a csodákban, szeretne hinni. Különben mi adná az erőt annak a gondolatnak az elviseléséhez, hogy rajtunk már nem segít semmi? Matula Gy. Oszkár Gyakorta föhöppen a hír valamilyen csodás jelenségről, színes beszámolókat olvashatunk rendkívüli képességekkel bíró emberek cselekedclciról. Nemcsak az írott sajtó, hanem a rádió és a televízió Is foglalkozik a parafcnoménekkel. A ludomány sok kérdőjellel fogadja ezeket a látványos történéseket. Hiszen egyelőre ők sem találják a mögöttes összefüggéseket, a megfelelő magyarázatot. Ezzel kapcsolatos gondolatairól kérdeztünk egy ritka ágazattal foglalkozó orvostudóst. dr. Mészáros István neu- rofiziológust — a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Pszichológiai Intézetének Igazgatóját, tanszékvezető egyetemi tanárt. — A tudománynak nem kis fejtörést okoznak a parajelen- ségek — válaszolja dr. Mészáros István. — Mi az alapjuk, hol a tudományosság határa, s melytől légből kapott dolog — nem tudjuk. Azt sem, hogy hajlítanak kanalat. Ha tudnám, fellépnék cirkuszban, biztosan többet ' keresnék mint egyetemi tanárként. Nekem mint természettudományokkal foglalkozó embernek, úgy tűnik: kilencven százaléka trükk, mese. A fizikában semmiféle olyan erőt nem ismerek, amely képes ilyenekre. Ami tény: az idegrendszeren impulzusok, elektromos jelek mennek végiig. Akárcsak egy vezetéken; s ugyanúgy mágneses tér keletkezik körülötte. Hogy ez az egyes embereknél hány centiméterre .terjed ki — már végeztek ilyen méréseket —, nem jelentős. $ Miért lett most ekkora kultusza a parajelenségek- nek? — Szerintem azért, ment szabad róluk beszélni. Az emberi psziché egyébként is olyan, ha valamit az ember nem ért — megmagyarázza, így volt ez például a villámokkal is. Kitalálták, hogy Zeusz szórja marokszám. Vagy: mivel mindig halott embert boncoltak, úgy tartották, hogy az artériák üresek, levegő kering bennük, ami hűti a szívet. Még valamit: néhány száz évvel ezelőtt divat volt Szűz Máriával, szentekkel találkozni. Ma ugyanúgy divat ufókkal. • Milyen veszélyekkel járhat ez a feltétlen hit? — Óriási veszélj'ei vannak. Itt van például a manilai csodadoktor. Mivel tudja magyarázni bárki azt, hogy a bőr megsértése nélkül nyúl, a testbe, illetve, hogy azonnal beheged — nyom nélkül? S az illetőnek megszűntek a panaszai! Nagyon nagy szerepet játszik az ilyenfajta gyógyulásokban a placeboeffek- tus. Huszonöt-harminc százalék esélyt ad. Igaz, áttétes, daganatos betegen nem lehet segíteni ily módon, sok esetben azonban átmenetileg javul az állapotuk. A veszély abban rejlik, ha például a beteg nem veszi igénybe azt a gyógykezelést, amivel az igazi orvostudomány segíteni tudna rajta. A szovjet tévében szerepelt többször egy hipnotizőr, aki e technikai eszköz segítségével akarta normalizálni a vércukor magas szintjét. Ugrásszerűen megemelkedett a kómában beszállított egyének száma! Bár el tudom képzelni, hogy igen csekély arányban segített a tudománya, de ezeket az embereket bármilyen pszichoterápia meggyógyíthatta volna! • Akkor ez már önhipnózis? . — Valószínű. Tehát a hipnózissal is nagyon óvatosan kell bánni. A szakszerűen végrehajtott hipnózisnak ugyan semmiféle kára nem lehet, azonban a szakszerűtlenség igenis károsodást okozhat! • Miként lehetne kiküszöbölni a parajelenségek káros hatásait? — Ügy, hogy a lehető legtöbbet megtudjuk azokról. Mert igaz, mi nem ismerünk mindent a világon. De amíg nem bizonyított, addig nem merjük azt állítani, hogy az a bizonyos nem bizonyított csinálja. Hogy lehetnek-e földön kívüli lények? Miért ne! Ma, amikor a hírközlés olyan magas szintű — nem a magyar telefonrendszerre gondolok —, elképzelhető, hogy ellátogassanak a földre. Ha egyáltalán léteznek. Ám ha az ember megnézi a sci-fi-irodalmat, az ufó-történeteket, mindig nagyon ellenséges szándékokról szólnak az érintettek. Miért? Miért pont tőlünk vennének géneket, mikor az ő génsebészetük sokkal fejlettebb lehet? Hangsúlyozom: ha egyáltalán léteznek. 9 Mit tehet a tudomány? — Módot kell adni számára, hogy azt kutassa, amit akar. Tanulmányozhassa — ha van lehetőség rá —, hogy fölvegyük a kapcsolatot nálunk értelmesebb . lényekkel. Ide- lent is akad tennivalónk. Tulajdonképpen azt sem tud-. juk, hogy tizennégy-húszezer évvel ezelőtt mi volt a földön? Nyilvánvaló, hogy az ember idegrendszere ugyanolyan fejlett volt, mint most. Miből táplálkozott az ókori egyiptomiaknál az igen magas szintű csillagászati tudás? Kívülről, másik bolygóról jött? Özönvíz mosta el azokat az embereket, akik ezt korábban tudták? A pusztulás lehetőségét egyébként az ember intelligenciája is magában rejti. Legfontosabb lenne tehát a tudomány szabaddá tétele: ha valaminek káros hatását felismerik — a tudomány tegyen ellene. Vennes Aranka Ufó — a reklámban. Néhány napja furcsa, zöld színű fények villódzása állítja meg a járókelőket a budapesti Kossuth Lajos utca elején. Rövid nézelődés után kiderül, hogy nem ufók szállták meg a belvárost, csupán a Lézerszínház sietett a reklámcégek segítségére. Egy üvegfalon, mozgó, térben forgó, nconszerü emblémákat, különleges lézergrafikákat láthatunk az egész nap folyamatosan ismétlődő 10 perces programban. A lézerfény olyan erős. hogy még nappal is tökéletesen látható. de sötétedés után az üvegtábla mögül kiszűrődő fények az utca felett, a levegőben is látható vonalakat rajzolnak. (Köszönhető mindez az autóforgalom következtében keletkező pesti szmognak is.) Az első —MultiScan nevű lézervetítő berendezés egy hónapon keresztül színesíti a budapesti belváros karácsonyi fényeit, a második — „rubinvörös testvér” — show-ja két hét múlva indul útjára a sétálóövezet túloldalán. (Gáti György felvétele)
