Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-10 / 264. szám

A helyes életmódról A „Bibliai Iskolák Közössé­ge” tizeinkét előadásból álló sorozatot szervez a helyes életmódról, amelynek kialakí­tásához a Biblia tanácsait hív­ják segítségül. A minden má­sodik hétfőn megrendezésre kerülő előadások után a részt­vevők kicserélhetik vélemé­nyüket, tapasztalataikat egy­mással és az előadóval is. Az első témakör címe és időpontja: Az élet és az ember rendeltetése, november 12-én (hétfőn) este 18 óra. Előadó: Egervári Miklósné. lelkész. Az előadássorozat és a be­szélgetések állandó helyszíne a ceglédi kaszinó — a művelő­dési központban. Névadó és bábelőadás A ceglédi helyőrségi- klub­ban ma, szombaton délután névadó ünnepség lesz. A klub rendezésében november 16-án a honvédségi óvodában Papír- repülő címmel bábelőadást tartanak. Közreműködik Ko­vács Klára és Cs. Szabó István bábművész. November 18-án közös szín­házlátogatást szerveznek a bu­dapesti Mikroszkóp Színpadra. November 28-áin a Katalin- napi zenés műsorban fellép Vámosi János, Záray Márta és Pálfy Péter. Á klub kiscsoportjaiba, a nyugdíjasklubba továbbra is várják az érdeklődőket. Az an­gol és német nyelvtanfolyam mellett népszerű a szerdán- kénti kungfu tanfolyam. Jog- gélyszolgálatot tartanak és kölcsönzési lehetőségeik is vannak. Az adatok mögött emberek is vannak Nem pusztán térkép e táj Csemőieklől hallottam, hogy ha Igazán érteni akarom a falu múltját, jelenét és jövőjét, akkor dr. Kürti Györgyöt keressem meg, a ceglédi Kossuth-gimnázium igazgatóhelyettesét, mert ő tud róla legtöbbet. Tanul­mányokat ír, rendszeresen adatokat gyűjt, nevén szó­lít majdnem mindenkit Csemőben. — Tősgyökeres ceglédi va­gyok — mondta a negyven­éves földrajz—biológia szakos középiskolai tanár —, de Cse- mő népesség- és település­földrajzi változásaival sokat foglalkoztam. Erről írtam a doktori disszertációmat. Az adatgyűjtést, feldolgozást ké­sőbb is folytattam. Tavaly jelent meg Magyarország Nemzeti Atlasza, melyben a falutípusok között Csemő ta­nyavilágáról is van anyag, amit én készítettem. — Láthatóan nagy munkát végzett, de milyen haszna van mindennek? — Lényegében szociológiai térképet készítettem, amely már a családszociológia irá­nyába tart. Fontosnak vélem ugyanis, hogy az ember és a táj kapcsolatát ismerjük. Ho­gyan alkalmazkodik a tanya­si ember a természethez, és a társadalmi igényekhez, mikor változtat? Tud-e változtatni? E térkép ügyében 49 tanyát jártam végig a zöldhalmi bolt környékén, 16-féle paramétert használtam — ennyiféle ada­tot gyűjtöttem —, s azok ala­kulását is követni fogom. Ezért vállaltam népszámlá­lást a tanyavilágban. A szá­mok mögött emberi sorsokat van módom megismerni, s ez számomra emberi és szakmai élmény is egyszerre. — Elmondaná, hogyan „kós­tolt bele”, milyen előzményei, majd állomásai voltak ennek a „szociológiai mélyfúrásnak”, amelynek során szinte csemői lett? — Középiskolásként orszá­gos tanulmányi versenyen 7. helyezést értem el, Cegléd mezőgazdasági földrajzáról ír. tam a dolgozatban. így az­tán nem agráregyetemre, ha­nem tanárképző főiskolára je­lentkeztem földrajz—biológia szakra, Szegedre. Tudományos diákkörben „Cegléd munka­erővonzása” című dolgoza­tom nyert országos díjat. Szak- dolgozatomban már a Szeged környéki tanyákról írtam. Amikor végeztem (1972-ben), Csemőn kerestek erre a szakpá­rosításira tanárt, a felső járá­si iskolába, amelyik a Soós- telepi iskolához tartozott. Ak­koriban csak a Balla-dűlőig ismertem a járást, öregapám­nak volt ott szőlője. Apám­mal mentünk ki, nekem tet­szett a hely. ö csak annyit mondott: „várd meg, fiam, az első telet”. Kilencféle tantár­gyat tanítottam, még helyet­tesítettem is Hantházán. Gya­log, kerékpárral jártam át. A szolgálati lakásomban a tanács elhelyezett egy televí­ziót, hogy a környékbeliek is nézhessék. Sokan jártaik ezért oda, közben megismertem, megszerettem a tanyasiakat. Nyilván ezt látva neveztek ki hamarosan közművelődési igazgatóhelyettesnek. Mindenképpen kellenek példák Valósítsa meg saját egyéniségét Példaképek. Bennünk élnek. Némiképp az Iránytűt jelentik számunkra. Többnyire titkoljuk őket. Mert nem­igen divat, anakronisztikus. Sőt, egykor nem volt taná­csos bevallani. Van-e példaképnevelés az oktatási intéz­ményekben? Egyáltalán fontos-e? Erre kerestük a vá­laszt pedagógusokkal és diákokkal. nem egy feladat. Folyamatos munka — elsőtől a nyolcadik osztályig. A különböző órákon. Beszélgetünk — bármiről. Mi a gyerek véleménye? Elmond­ja. Megvilágítjuk a jó és rossz oldalát. Nem kényszerítünk rá semmit. Idővel tisztázódik benne minden. A tanulók igen zárkózottak voltak a korábbi években. Rit­kán vallották be, hogy van példaképük. Egyébként szin­te mindegyik szeretne hason­lítani. Nehezen beszélnek ró­la. Itt kellene nyitni nevelő­nek, diákoknak. Közelebb ke­rülni egymáshoz. Igen fontos a példakép. Az elsősök például úgy néznek a tanító nénire, mint egy szentre, sérthetetlen valakire. Számukra ő az ideál. Jó lenne, ha ezt tovább is vi­hetnénk, a felsőbb osztályok­ba. A Kossuth-gimnázium két negyedikes diákját is meghall­gattuk. P oly hős Csaba: — Tulajdon­ságokban kellenek a példaké­pek. Ebben van komoly szere­pük a tanároknak, ök mutat­hatnak bizonyos magatartási és viselkedési normát. Azt vi­szont nem érzem, hogy ennek feltétlenül egy emberhez mu­száj kötődnie. Mindenki való­sítsa meg a saját egyéniségét. Lakatos Krisztina: — Az az igazság, hogy az előttünk lé­vők más helyzetben voltak. Olyat keresnék, akinek ugyan­az a gondja, mint nekem. S azt miként oldotta meg. Fon­tos lenne a példakép, de fur­csa módon nem divat. Polyhos Csaba: — A tömeg­kommunikáció sztárokat is csinál. Nem mindenki vevő er­re. Ezt szeresd! Van, aki elfo­gadja, más nem. Ez egy felszí­nesebb dolog. Lakatos Krisztina: — Régeb­ben Albert Schweitzert tisztel­tem a legjobban. Most pedig Steffi Gráfot. Nem sportolok — a kitartása tetszik. Persze nem az a tudat él bennem, hogy ő a példaképem. Egyszerűen be­csülöm az elszántságát. Polyhos Csaba: — Eddig so­kan hatottak rám emberségük­kel. Végül is az én belső ön­Béres Károly (Erkel-zeneis- kola igazgatója) : — Téves az a hiedelem, hogy a mai ifjú­ságnak nincsenek példaképei. Ha csak a politikai áramlatok­ra gondolok... A húszon- és harmincévesek nemzedékének is vannak. Ám eddig nem merték elmondani. Most, hogy megkapták a lehetőséget, ki­derült, mennyire képzettek, és a példaképeik sem akárkik. A zeneiskolában — az egyé­ni foglalkozásokból adódik — hatákonyabban valósul meg a példaképnevelés, mint más ok­tatási intézményekben. Növen­dékeik többségének a tanár lesz az első számú. Egy osz­tályközösségben, ahol többen tanítanak, ez megoszlik. Nap­estig sorolhatnánk a tisztelt muzsikusokat: Beethoven, Mo­zart, Haydn... Érdekes, hogy a tanulók zömében a fiatal előadóművészek vagy a ritka tehetséges mai zeneszerzők közül — akik a tévében, eset­leg élő hangversenyeken ke­rülnek közelebb hozzájuk — választanak ideált. Sokan Leo­nard Bernsteint tartják pél­daképüknek.- Mert ő tudta az ifjúsághoz legközelebb hozni a zenét — a szuggesztív egyé­niségévéi. Mindenesetre példa­képek nélkül igen nagy baj lenne. Döntően meghatároz­hatják — legalábbis nálunk, a muzsikában — a tanítvány tel­jesítőképességét. Egyáltalán nem biztos, hogy ennek tizen­öt-tizenhat éves korig tör­vényszerűen ki kell alakulnia. Van egyfajta irány. De igazá­ból az ember a húszas, har­mincas éveiben értékeli, ki is volt az a személyiség, aki az ő érdeklődési körét, pályavá­lasztását óhatatlanul befolyá­solta. Nagygyőr Árpád (Táncsics- iskola igazgatója) : — Rendkí­vül fontos a példaképnevelés. S a. nevelésen van a hang­súly. Tehát nem egy személyt akarunk példaképül állítani. Hanem a tanulók igényét olyan szintre emelni, hogy bárkit választarwk — szülőt, pedagógust vagy ismert sze­mélyiséget —, az elfogadható legyen. Voltaképpen e válasz­tást kívánjuk irányítani. Ez törvénye szabja meg, hogy ki áll hozzá közelebb. Ha konk­rét személyt kellene monda­nom, Pilinszky. Az ő gondolat- és érzésvilága érintett meg a legjobban. Mindez még nem teljesedett ki bennem, de sze­retném, hogy jó irányba fej­lődnék. Lakatos Krisztina: — Ha valaki előtt nincs példa, az baj. Hogy nem egy személyt választ ideálként, az nem gond. Polyhos Csaba: — Minden­képpen kellenek minták, ame­lyekkel építkezni lehet. Való­jában igen kevés a nevelő­munka. Sajnos, sokan va­gyunk, nem lehet személyen­ként foglalkozni. Mivel ren­geteg tananyag zúdul ránk. Ezért az ember oda orientá­lódik, ahol van egy tanáregyé­niség, aki hitelesnek tűnik, felkelti benne az érdeklődést. És persze sugározza a tantárgy szeretetét, a gondolkodást. F. F. — Hogyan alakult ezután a pályája? — Az egyetemi szakdolgo­zatot is megírtam közben, maijd 1974-ben hívtak jelen­legi munkahelyemre. Fél­évig még kijártam Csemőre, végig vittem az osztályomat. Abban az évben, december­ben megnősültem, a feleségem is itt tanít a gimnáziumban. Házasságunkból két lányunk született. Szakmai téren 1981-ben jött egy fordulat: ekkor készítet­ték a „Cegléd története” című monográfiát. Tóth József, az MTA Földrajztudományi In­tézetének egyik vezetője kért tőlem segítséget. Ennek so­rán említettem meg Csemőt, mint különleges tanyás falu­típust. Ö arra biztatott, hogy dolgozzam fel. Segítségével egyéves ösztöndíjat kaptam, ami havi 500 forintot jelen­tett akkor. Végigdolgoztam egy évet, szociográfiai felmé­rést készítettem. „Népesség és településföldrajzi változá­sok Csemő területén” címmel adtam be a dolgozatot. 1983. júniusában sikeresen meg­védtem a doktori disszertá­ciót. Azóta sokan hivatkoz­nak az abban szereplő ada­tokra. felhasználják kutatá­saik során. Ez így van rend­jén. Magam részt vettem, elő­adást tartottam tavaly a kecs­keméti országos tanyakonfe­rencián. Az ott elhangzott anyag megjelent egy gyűjte­ményben. Írtam egy módszer­tani füzetet középiskolai földrajztanárok részére a földrajzi övezetek tanításá­hoz. De legbüszkébb mégis az országos középiskolai tanul­mányi versenyen elért ered­ményeinkre vagyok. Tizen­négy év alatt 40 tanítványom írt dolgozatot, közülük fele a legjobb 25 közé jutott orszá­gos sziten. — Ki volt legnagyobb ha­tással életének, tevékenységé­nek alakulására? — Apám a közgazdasági szakközépiskolából ment nyugdíjba. Ö volt az utolsó polgári iskola igazgatója Ceg­léden, most írta meg az erről szóló helytörténeti kiadványt. Itt a városiban sokan ismerik helyi sporttörténeti munkáit. Rendkívüli türelemmel tudj bogozgatni az események szá­lait — talán e tulajdonságából örököltem én is. Egyébként sok ember különböző erényei voltak rám hatással. Például Úcsai tanár úr — már 83 éves — szakma iránti ügybuz­galma, vagy dr. Megyeri Já nos főiskolai tanárom pon tos, kristálytiszta logikája. Ná- nási Miklós — szintén a fő­iskolán — azt tartotta (én is úgy vélem), hogy pedagógus­nak lenni egy életforma. Ál­landó nyitottság, a tudás át­adásának örökös izgalma nél­kül ' nehezen megy. Mindig mélyebbre és mélyebbre sze­retnék hatolni, ezért tartok ki Csemő mellett. Tóth Ferenc Cserélik a szegélykövet A mozgáskorlátozottak és a gyermekkocsit toló kismamák köz­lekedését segíti a Széchenyi és Rákóczi út kereszteződésében a járda szegélyköveinek kicserélése. A munkát a közúti igaz­gatóság ceglédi üzemmérnökségének dolgozói végzik el (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Részvénytársasággá a lakú Itak önállóság, piaci szabályok A fővárosi központú Fantá­zia Kereskedelmi Vállalat az idén január elsején részvény- társasággá alakult át. Emellett betéti társaságot, kft.-t is lét­rehoztak, és egy megfogyat­kozott központ is megmaradt. Korábban jövedelemérdekelt­ségi formában működtek, de eljárt felette az idő. Ugyan­is a jól menő boltok nyereségé­ből támogatták a gyér forgal­mat lebonyolítókat. A korábbi Fantázia vállalat­hoz Cegléden hat üzlet tartó­Annyi, mint bízni a jövőben Gyümölcsfát ültetni annyi, mint bízni a jövőben. S noha az ára borsos, itt az ideje az őszi telepi tésnek (Apáti-Tóth Sándor felvétele) zott. Ebből csak három — a legjobban működő — bolt ke­rült át a részvénytársaságba: a városháza épületében műkö­dő 2101-es ruházati bolt, a Sza­badság téri divatárubolt és no­vember elsejétől a Kossuth té­ri ajándékárubolt. Az egyik legismertebb üzlet a városházi, melyben öten dol­goznak. Vezetőjük az a Keszt­helyi Sándor, aki 41 éve itt kezdett tanulóként, és soha másutt nem volt kereskedő, s szinte az egész város ismeri. Szívesen belementek a rész­vénytársasággá alakulásba, mert úgy vélik, hogy anyagi­lag jobban megtalálják a szá­mításukat. Az üzletvezető pél­dául 240 ezer forint értékű részvényt jegyzett, melyből 60 ezret kellett befizetnie, a töb­bit az eltöltött évtizedek alap­ján az rt. megelőlegezte szá­mára. Aki még nem dolgozik a cégnél egy éve, az nem száll­hat be az üzletbe. Teljes önál­lóságot kaptak az árubeszer­zésre, az árakat is önmaguk alakítják a kereslet-kínálat piaci törvénye alapján. Érde­keltek a gyors, pontos, udva­rias kiszolgálásban, mert ezál­tal növelhetik a szőnyeg, a paplan, a ruha, a terítő és sok más cikk forgási sebességét. Az rt. az idén 58 napos forgá­si sebességet kért az üzlettől. Negyedévenként az alábbiak szerint alakult: 37—60—46 nap A sebesség növelésével a bolt eddig 64 ezer forintot nyert vissza a banktól. Az árukész­letet sem növelik a végtelen­ségig és kétmillió forintnál megállnak. Az üzlet idei terve 18,5 mil­lió forint elérése. Mindezt 33-50 százalékos árrésszinttel kell produkálniok. Ha minden az elképzelések szerint alakul, akikor az év végén két és fél millió forint nyereséget köny­velhet el a Kossuth Ferenc ut­cai népszerű bolt. (r. i.)

Next

/
Thumbnails
Contents