Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-03 / 258. szám
Polgárok az önkormányzatról Enyhítse közös sorsunk terhét Jövőre háromszoros gépárak A mi fizetségünk a drágulás? Mit várnak a nagykőrösiek az új önkormányzattól? — erre a kérdésre kerestük a választ szerte a városban. S a válaszok? Nos. volt, aki eljátszotta a mesebeli halászt három kívánságával. Akadt, aki szemembe nézett és más témát ajánlott. Akitől pedig csak óra múltán váltam el, mert okos volt a beszéd, sajnáltam, hogy nem az előkelőségek közt látom. Hallgassuk hát a szót, találomra, amiként beszédbe elegyedtünk, minden fenntartás nélkül. Vtási Istvánné hivatalnok: Nem gondolkodtam el sorsunkat megváltó ötleteken, apró gondokkal vagyok elfoglalva, ahogy sokan mások. Nem lenne helyes viszont azt ismételgetni, ami a könyökünkön jön ki. Mit várok az önkormányzattól? Azt szeretném, ha tényleg fel tudná lendíteni a kereskedelmi ellátást, itt most a ruházati vonalra gondolok elsősorban. Apróság, de fájó pont a központban a húsbolt megszűnése, szóval ilyesmik jutnak ezsünkbe. És ami nagyon fontos lenne, a járóbetegellátást, azon belül is a szemészetre gondolok, tegyék komplexszé. Ne mondjam, heti egykét rendelési nap ilyen fontos egészségügyi területen abszurd ekkora városban. Patonai Péter kereskedő: Szerintem naív, aki azt hiszi, hogy az önkormányzat csodákat tud majd művelni. A kulcskérdés ugye az, hogy mennyi pénz marad itthon a helyi adókból. Sajnos azt keli mondani. hogy az államapparátus megtalálta módját szervezetei által, miként szippantsa el a pénz javát. Ne menjünk mssz- szire, cégünk elkelt boltjai árának ,ió részét .lefölözi a vagyonügynökség, ezek a pénzek milyen jól jönnének az önkormányzatoknak. Úgy gondolom, a város vezetésének a gazdasági jogokért is meg kell majd küzdenie. Ami a bolt és a város kapcsolatát illeti, nem pa- naszkodhatom. Remélem, hogy a jó viszony az új testülettel is maradandó lesz. Nagy Ferenc nyugdíjas : Pesz- szimista vagyok. Nem érzem, hogy a választások a maga természetességében reprezentálnák a személyekhez fűződő többségi bizalmat. A tör-^ vényesség még nem feltétlen jelent összhangot, de hát ennek a választói közöny az oka. Nem látom minden esetben a kristálytiszta erkölcsi hátterei sem. ami magas tisztségekhez követelmény, még kevésbé a cselekvési szabadságot. A jelek szerint a nagypolitika rányomja bélyegét az önkormányzatokra is. A megújulást magunkban kell keresni A várossal, a városért l3 Tisztelt nagykörösiek, kedves barátaim! Október 29-én, belépve' a polgármesteri hivatal történelmi hangulatot árasztó épületében, különös érzések kerítettek hatalmukba. Ézek az érzések összetettek voltak, mégpedig — tiszteletet árasztottak a hely iránt, ahol~Kossuth Lajos is megfordult egykoron ■— fenyegető, tiltó volt a levegőjük, mint a, hivataloké általában — várakozó bizalom és kíváncsi rökonszenv feszült a falak között. . Az érzések váltakozása és számtalan találgatás jellemezte, ehhez hasonlóan, életünket az elmúlt hetekben, hónapokban. Az egész város tele volt és tele van várakozással, kíváncsisággal és hitetlenül áll a megvalósítandó célok előtt. Érthető, hiszen hitet a tettek adnak és rátermettségünket bizonyítani nekünk kell. A város önkormányzati képviselő-testülete nevében megköszönöm önöknek az előlegezett bizalmat, mely módot ad arra, hogy dolgozni tudjunk. Kemény, kitartó és áldozatos munkára van szükség, melyben az önök tanácsait is igénybe kell venni a közmeghallgatások alkalmával. A kép- viselő-tesület ülései mindenki számára nyilvánosak, melyek időpontjairól a lakosság a sajtó útján kap tájékoztatást. Ebben a testületben és megalakítandó szakbizottságaiban a várossal és a városért folyik a munka. Az apparátus feladata a lakosság gyors, szakszerű szolgálata közmegelégedésre. Nagyon fontos, hogy szolgáljuk a várost mindannyian, mely nem egyenlő a kiszolgálással. Ennek a városnak visz- sza kell adni hitét, erkölcseit, becsületét és tartását, amit elveszített. A megújulást magunkban kell keresni, hogy eljussunk ezekhez az erkölcsi alapokhoz. Az előbb említett erkölcsi pillérek megléte ki kell, hogy egészüljön o gazdaság megújhodásával is. Jó lenne, ha a privatizációs és földtörvény ésszerűen rendezné a város régi ingóságainak sorsát, de egyben biztosítékul szolgálna a farmergazdaságok, kertgazdaságok létrejöttének is. A kialakítandó adótörvény keretet teremthetne az adók. ésszerű átcsoportosításával az önkormányzat bevételi forrásainak. Ésszerű hitelpolitikát kell folytatni, hogy megőrizhető legyen a város fizetőképessége. A gazdálkodás és „pénzcsinálás” másik eszköze kell legyen a vállalkozások finanszírozása adó-, és hitelkamat csökkentéssel. Jó lenne, ha ezek módjáról hamarosan intézkedne az adó-, privatizációs és költségvetési törvény. Vállalkozási alapon exportimport iroda létrehozása növelheti a városi bevételi forrás- sokat nyereségoldalról, de idegen tőke bevonásával is. Az előbb vázolt erkölcsi és gazdasági pillérek biztosítékaként mód teremtődhet nagy fájdalmunk, kórházunk visszaszerzésére és ezen felül számos városépítészeti, rekonstrukciós és városrendezési terv megvalósítására (cifrakertf szabadidőközpont, fedett piaccsarnok, bevásárlóbázis, ■ városközpont rekonstrukciója stb.). Az energia-, és vízbázis bővítése és korszerűsítése, a távbeszélőhálózat bővítése, csatornázás, szennyvíztisztítás, közutak karbantartása és portalanítása kell hogy alapot adjon az ipar- telepítésre. Meg kell találni a módját a szociális támogatás kiterjesztésének, figyelembe vévé a lakosság e rétegeinek nehézségeit, a növekvő infláció és elszegényedés miatt. Természetesen és nem utolsósorban áldozni kell oktatási, kulturális, tömegtájékoztatási és sportcélokra, mely felnőtté válásunk jövőnk egyik legfontosabb eleme. Kedves barátaim! Természetesen ezek a város- politikai elképzelések többéves időtartamra szólnak. Az önkormányzati képviselő-testület, az e körön kívülről bevont szakemberek és az önök együttes munkája lesz mindez. A mi közös munkánk! Nekünk ez kell, hogy legyen politikánk, nekünk ide kell koncentrálnunk! Csak együtt van értelme, közös fellépéssel! Ehhez az értelmes, közös munkához kívánok mindany- nyiunknak egymás iránt több bizalmat, megértést, higgadtságot, hitet, békét és jó egészséget. Kiss János polgármester Karácsonyra hős: ülődnek Iparos vásárosok A Nagykörös és Vidéke Ipartestület nagyszabású vásárral tervezi megkönnyíteni a lakosság bevásárlását az év végi ünnepekre. Az elgondolások szerint ennek helye a testület székházának udvara. ahol a karácsonyi ünnepeket megelőző két héten át árusítanák a különböző iparcikkeket. Már van kisiparos, aki készül az alkalomra, de az a cél. hogy minél gazdagabb kínálat alakuljon majd ki. Ezért az ipartestület kéri mindazokat, akik szeretnének bekapcsolódni az árusításba, hogy november 20-ig jelezzék ebbéli szándékukat. Szigetvári Dénes lakatos. Azokat tartom okos embereknek, akik a szükségben meg tudják ítélni a legszükségesebbet. Bízom abban, hogy a sokszínű testület erre képes lesz. Ügy vélem, legeiébb is a félig kész beruházásokra kellene koncentrálnia figyelmet, az iskolára, a telefonra. .Nem tudom, mennyi realitása van egy vámszabadterület kialakításának, de tekintettel- az életszínvonal romlására, ennek jelentősége lenne a lakosság ellátásában. A nyugati tőke jöveteléhez nem sok reményt fűzök, elsődlegesen saját forrásainkra támaszkodhatunk. Vannak jövedelmek, gondolok többek közt a víz-, csatornaműdíjaira, amelyeknek elosztását felül kellene vizsgálni, s itt jut eszembe a korábban olcsón eb adott városi ingatlanok revíziója is. A körösi embernek ugyanis mindig az .az érzése, hogy az itt keletkezett haszon mindig máshová folyik. D eme János gépkezelő' Olyan munkahelyeket szeretnék, amelyekben 'gyökeret tud ereszteni a tisztességgel dolgozó szakember. A világ legnagyobb pazarlásé, amikor ki taníttatnak fiatalokat, és nem tudják őket foglalkoztatni. Nekem két szakmám van. de egy harmadik területen találtam meg többé-kevésbé' számításom. A munkanélküliek segélyezése helvett biztos munkahelyeket kell teremteni, mert félő,-hogy megint abba a hibába esünk a szisztéma által, hogy érdemtelen emberek jutnak pénzhez. Rendkívül fontosnak tartom, a közbiztonság megszilárdítását. Ha ez hibád- zik, adhatunk akármit a polgároknak, sosem érzik jól magukat városukban. Jeszenszki Sándorné portás: Nekem egyetlen kívánságom van az önkormányzat felé: Ne legyen áremelkedés. No. persze tisztában vagyok ázzál, hogy egy város nem tud befolyásolni országos jelentőségű probléma kát. de azért önkormányzat, hogy a maisa módján, a maga eszközeivel legalább enyhítse azt a terhet, ami egy. nép sorsa. Bizonyos rétegek mar kritikus helyzetbe kerültek nálunk is, tehát el tudnék képzelni egy szociális hálót Miből fedezve? Csakis azáltal, hegy személve.s és városi jövedelemforrásokat, vagyis rpunkahelyeket teremtenek. Ha tehát rajtam állna, én ezt tenném máris a várospolitika kellős közepébe. My. J. Az üzemanyagárakról kialakult heves ellenkezés nemcsak az államháztartásnak realitásoktól elrugaszkodott adópolitikájára világított rá, hanem a jövőnkre is, amikor majd közvetlenül a világpiacon vesszük meg járműveink betevő benzinjét, gázolaját. De akkor már meddő lesz bármiféle vita, mutassanak akármit a kutak számlálói. A legrosszabb eshetőséget is kalkulálni kell, garázsban rekedhetnek üres tankú autóink. A sok baj között ez utóbbi is csak a kisebbik — vélik a józanabbak. Nem létszükséglet nekünk a furikázás, miként arra magas helyen e szavakkal céloztak volt. Mégis megrezzentett a személygépkocsi-használat ekképpen való „felértékelése”, mert az a fajta politikai szellemiség árad belőle, amely arra sarkall. hogy hivatalból állapítsák meg hol van állampolgári pazarlás. Ámbár, holt beszéd ez már amúgy is, kényelmességünkből régen kizökkentett bennünket az infláció. A kenyeret féltette immár az össznépi aggodalom, hiszen az üzemanyagárak égbe szökésével a termelés folyamatossága került veszélybe. nem többszörös "áttétele- zésekkel fogvaszíói szinten, hanem közvetlenül az alapoknál. Éppen,ezárt tűnt roppant furcsának a már amúgy is kikezdett tűrőképesség figyelmen kívül hagvásá. Akárhogy is, a benzinkérdést érintően a termelés folytonossága másodlagos szemponttá degradálódott a stabilizációs fólyama- tokban. amit tehát a pénzügyi túlhajszoltság veszélyeztet immár szemmel láthatóan. tő szocialista gazdasági integrációnak a maga abszurdsá- gában is meg volt számunkra az a látszatelőnye, hogy nivellálta. deformálta az értékeket. Bármily furcsán hangzik. olcsóbban tudtuk megtermelni — más rovására — ami eleve drágábban állítható elő. Az üzemanyagok beszerezhetőségének kérdése persze csak egy darabkája az újratermelésre boruló gondfelhő- nek. Elképzelni is fárasztó, hogyan lehetséges például mezőgazdaságunkat műszakilag „gatyába rázni”, amikor a korábbi bőkezűbb dotációs rendszer is zömmel rozoga, elörégedett gépparkot hagyott hátra. Itteni, szövetkezetben hallottam, hogy az új gépek beszerzése már jó ideje ráfizetéses. Egyszerűen, mert nem térül meg a használat során. Leegyszerűsítve, de a lényeget emelve ki. arról van szó. hogy a mezőgazdaság méltánytalanul kevesebbel, részesül abból az értékből, amit megtermel. Az újraelosztás mesterkéltsége van a dologban. viszont az egyszerű cserekereskedelemnek nevezheA honi. mezőgazdaság jórészt a szovjet, NDK gyártmányokkal szerelte fel gépparkját. A dollárelszámolás bevezetésével szépen kirajzolódnak most a korábban szétmosódott arányok. Olyan élesen, hogy már számokat, is tudunk mondani a jövő évi árakról. A földijeikhez megtért keletnémetek a jelenlegi árnak 3-3,5-szöröséért hajlandók továbbá adni a betakarító és anyagmozgató gépeket (Agroker-tájékozíató) egyes gépalkatrészek pedig az ötszörös áremelkedést is elérhetik. Követik példájukat a csehek, a szovjetek és a többi náció. Mindezek tudatá'bm nem nehéz meglátni a súlyos válság körvonalait. A helyi szövetkezetek a beszerzésről — szerepe van itt a rossz gazdasági évnek is — már idén kénytelenek voltak lemondani. Az Ara y János Tsz-ben 2-3 millió forintos nyereséget kalkulálnak, hát ennyiből tényleg nem sokra futná. Erősen megcsappant az állami dotáció, de ennél is nagyobb gond e gazdaságban is. a kiegészítő tevékenységek kompenzációs szerepet betöltő jövedelmének csökkenése. Korántsem a politikai nyomás, mint inkább a súlyos terhek alól való menekvés kényszere készíti elő lokálisan a talaját a legfőbb termelőeszközök és gépek használatának átértékelésére. Nem vitás, hogy a termelő- rendszerek jogi, közgazdasági racionalizálása jelentős energiákat szabadíthat fel és szüntethetnek meg általa a régi struktúra költségemésztő ballasztfolyamatai, de ebből még nem lesz mindjárt gazdasági csoda. A világgazdaság abszolútumaival állunk szemben lerongyolódva. Bármilyen gazdasági formációban kövérre kunkorodik a kérdőjel. sőt a külső-belső elvonások és a szerkezetváltás-fejlesztés ellentmondásai nyomán felrémlik valamiféle körkörös zsákutca. Valódi veszélyekkel számol a mezőgazdaság, és, hogy azok most leküzdhetetlennek látszanak, annak oka csak az lehet. A világ tudja, hogy mi hányadán állunk, csak mi nem látjuk még tisztán benne saját munkánk értékét. A világ pedig olyan, vissza is él e fáziskésésünkkel. Sok felől győzködtek, és szinte már el is hittük, hogy csak fogyasztunk, , de termelni jót, már kevésbé vagyunk képesek. Nos, ez az ország eddig is megvolt. Valahogy, tehát termelésében kellenek lenni még benzinnel is összehasonlítható potenciális értékeknek. Jogunk lenne erről visszaigazolást kapni, nemcsak örökösen az ellenkezőjéről. Ennek tudata kellene ahhoz, hogy ne higgyük törvényszerűségnek: Egy szabadabb világba térve is csak a szegénység felé visz utunk. Miklay Jenő nagykőrösi Szöíöku llúra környékünkön A futóhomok gyöngyszemei Városunkban és környékén a szölökultúra kezdete a honalapítás előtti időkig vezethető vissza. Hornyik János Kecskemét város tudós történetírója vizsgálatai alapján a szőlőkultúra Árpád-kori virágzása a magyarok bejövetele előtt itt élő lakosság hagyatékaként maradt. Városunk egyik legrégibb okmánya 1607. december 1. napján kelt. Ez az okpiány Ali budai pasa pecsétes levele, mely „büntetést helyez kilátásba azoknak, akik Nagykőrös város lakosaitól a bort elszeAz öreg Túri Feri bácsi tulajdonképpen nem is volt olyan öreg. Egy esztendeje hiányzott a hatvanöthöz, de amióta nyugdíjas, néha alig lehetett beié lelket verni. — Nincsen énrám már szükség — mondogatta. A feleségének is csak panaszkodott. — Elek, de minek? Mindenki elfelejt. Ez utóbbiban persze volt némi igazság, mert Túri Feri bácsit alig látogatta meg valaki, de hát mit is keresett volna nála akárki, amikor semmi sem érdekelte. Lassan a fiai is leszoktak róla, hogy eljöjjenek hozzá. Akármilyen hírrel érkeztek, az öreg csak legyintett. — Minek az, fiam! A fiúk megbeszélték, hogy az apjuk már mindent a maga beszűkült szemléletével ítél meg, és semmiben sem lát célt vagy értelmet. Tán még a legkisebb gyerek, a Miska maradt a leghűségesebb az apjához. ó vasárnaponként néha elment elmondani ezt-azt, de az apja ekkor is csak hüm- mögött. Hanem Miskának mégis sikerült kimozdítania az apját a közönyéből. A dolog úgy történt, hogy Túri Miska, aki szakmáját tekintve lakatos volt, elhatározta, hogy otthagyja az üzemet, ahol dolgozik, és boltot fog nyitni. Nem butikot, nem cukrászdát, hanem vasboltot. Akárhogy volt is, először az apjával akarta megbeszélni az ügyet. — Osztán mit akarsz te abban a vasbollban árulni? — kérdezte Tűri Feri bácsi. Miska nevetett. — Ami nincs. — Mi a fenét? Miska elmondta, hogy annyiféle hiánycikk van vasáruból, hogy ha csak a felét meg tudja szerezni, megél. Ketten lennének egy barátjával. Amaz árulna. ő meg járná az országot, hogy beszerezze a hiánycikkeket. — Tudja, édesapám, van itt minden — tette hozzá Miska —, csak a boltosok nem járnak utána. Túri Feri bácsi csak hallgatott, de ezúttal nem legyintett. Miksa nem is tudta mire vélni a dolgot: már any- nyira lenne az apja. hogy legyinteni sincs kedve? Akkor már feladta az életét. nincs sok neki hátra. Három nap telhetett el vagy négy, amikor Túri Feri bácsi felkereste a fiát. — Te. Miska? — Tessék, édesapám? — Azért jöttem, hogy vegyél be a vállalkozásodba engem is! Miska csak nézett. — Arra gondoltam hogy a barátod árulna, te járnád az országol áruért, én meg fülelnék mindenfelé a városban, főleg a vasboltokban. hogy mit nem lehet kapni, mit keresnek az emberek, osztán megsúgnám neked, mit kell beszerezned, mi nincsen. Nem kérnék sokat: két százalékot. Miska elvigyorodott. — Nem is tudtam, hogy maga ilyen jó vállalkozó, édesapám — azzal a kézé! nyújtotta az apjának megegyezése jeléül. Tóth Tibor dik”. Az egykori számadásokban olvashatjuk tételesen, hogy ki mennyi bort követelt és kapott a várostól. Csak egy példát idézek a sok közül. 1635-ből való a számadás, mely szerint „a pesti Muhad vajda a mellette való agákkal és szubarákkal együtt elfogyasztott 335 pint bort a karikafából. 53 Ft értékben”. A termelő gazda már ekkor is tudta, hogy sokkal jövedelmezőbb a bortermelés a gabonatermelésnél. A középkorban a mohamedán vallás szent könyve, a Korán tiltotta a borfogyasztást. Ez a csemegeszőlő-termelést lendítette fel. Ekkor jöttek be a török lugas, raza- ki, génuai zamatos, kék kecskecsöcsű stb. szőlőfajták. A török kori erdőirtás miatt nagy homoksivatag képződött az Alföldön, melyet szőlőtelepítéssel kötött meg a környékbeli gazda, II. József rendeletére. A XIX. századi tragikus szőlövész után is helyreállt a szőlőtermesztés mennyisége, az első világháború után 4000 szőlőtermelő van bejegyezve. A legnagyobb szőlőterülete, 223 hold 345 négyszögöl Sós László Kecskeméti úti lakosnak volt. A második világháború után újra tönkretették a nagy gazdaságokat. A szőlőültetvények újra virágoztak a hatvanas évekig, melyet a kollektivizálás újra tönkretett. Húsz évvel ezelőtt ismét parcellához jutottak a kistermelők, hobbi- és zártkert formájában, és a futóhomok gyöngyszemei 300 tonna mennyiségben kerültek le a sárguló szőlőlevelek alól, a felvásárlótelepekre. Z. B.
