Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-03 / 258. szám

Látogatóban Ijedt tekintetű, madár- csontú öregasszony telepe­dik mellém a vonaton. Alighanem ismerheti a ve­le szemben ülő, pirospozs­gás arcú. ötven év körüli, nagybaj uszú embert, mert zavart fejbiccentéssel, halk szervusszal üdvözli. Töb­bet aztán egyetlen szót sem váltanak, mindketten hall­gatásba burkolóznak. Ami­kor az anyóka leszáll, hű­vösen búcsúznak. Találgatni kezdem: régi szerelmesek, netán hara­gos, perben álló felek le­hetnek? — A rejtély ha­marosan megoldódik. — Sajnálom ezt a sze­gény asszonyt, semmi örö­me nincs az életben — pö- dörgeti a bajuszát zavar­tan a férfi. — Honnan ismerik egy­mást? — kíváncsiskodom. — Unokatestvérek va­gyunk! A férje korán meg­halt. Az asszony egyedül nevelte a fiát, éjt nappallá téve dolgozott. Iskoláztatta a gyereket, szakmát adott a kezébe. Talán a falu né­pe előtt is bizonyítani akarta, hogy képes a saját erejéből is boldogulni. So­ha egyetlen fillér segélyt nem fogadott el. Aztán a gyerek felcseperedett, vál­tozott a helyzet. A srác egy éve annyira megverte, hogy utána két hétig az ágyat nyomta. — Gondolom, ezek után kiadta az útját a cseme­téjének! — Volt a fiúnak ezen kívül még jó néhány bot­rányos ügye. a bíróság több, mint kétévi börtön- büntetésre ítélte. Az anya azóta is rendszeresen lá­togatja. viszi neki az en­nivalót, a finomabbnál fi­nomabb falatokat. Most is nála lehetett. Máskülön­ben még a házból is alig van ereje kimozdulni... Bariba Gyula Őrbottyáni telefon Milyen cipőben jár a polgármester? ? képpen kellene még egy, lég­ii alább 400-as központ. ? A telefonfejlesztés egyéb­- ként társulási formában való­- sül meg. Hogy kinek mikor jut vonal, az elsősorban technikai , kérdés, nem követhető egyér- t telműen a várakozás sorrend­- je. Figyelembe kell ugyanis- venni a gazdaságosságot, az- időtényezőt, ugyanakkor töre- i kedni kell a legegyszerűbb -, megoldásokra is. i* — Mikorra lát reményt va­lamilyen eredményre? — Még ebben az évben meg kell kötni a hitelszerződéseket, de a vezetéképítésre csak jövő évben kerülhet sor. A crossbar­központ fölállítása, hogy végre ne legyünk így elszakítva a külvilágtól, már hamarosan, egy-két héten belül várható — válaszolta Nagy Gábor, őr- bottyán polgármestere. Dudás Zoltán Nem tudni, mi lesz a döntés Ha összeférhetetlen... A kisebb települések mosta­náig közös tanácsokat alkottak valamely közeli székhellyel. Az önkormányzati törvény életbe­lépése után önállósodhatnak, külön polgármesteri hivatalt alakíthatnak, illetve más kis­településekkel vagy volt szék­helyükkel közösen körjegyzősé­get hozhatnak létre. Ez előbbi azonban csak azoknál az ön- kormányzatoknál lehetséges, ahol a jegyzőt november 30-ig kinevezik, a kérdésben tehát mielőbb határozni kell. Várha­tó döntésükről kérdeztünk né­hány most önállósuló telepü­lést. Komáromi Gyula, a volt Ácsa—Csővár—Gal gagv örk— Püspökhatvan Közös Tanács vb-titkára elmondta, hogy mind a négy település él az önállósodási lehetőséggel, és külön-külön polgármesteri hi­vatalt hoz létre. Galgagyörk szeretne ugyan Püspökhatvan­^ Ha az újonnan megvá­ÿ Iasztott polgármesterekre ^ gondolok, egy dagály előtti $ tengerpart képét látom a ^ szemem előtt. Ezek az em- ^ berek, más és más indítta- ^ tásból elé állnak a közelgő í; árnak, hogy bírókra kelje- ^ nek vele. Tudják, hogy pil- $ lanatok alatt teljesen bebo- ^ rítja őket a víz, mégis ott i állnak elszántan. Egy-egy község vagy város gondja persze nem lehet is­meretlen, váratlan teher azok­nak, akiket a bizalom ültetett új helyükre. Már csak azért sem, mert kívülálló idegent nem támogatna a település la­kosságának többsége. Tudjuk, olyan is volt már, aki meghát­rált, amint kiderült, mi min­den vár rá, és ezért, a már megnyert mérkőzés után visz- szaadta a díjat, esetünkben a polgármesterséget. Nagy Gábor őrbottyáni pol­gármesternek esze ágában sincs ilyesmi. Tudta, hogy mi vár rá, így vállalta. Természe­tesen ő is alámerült a képze­letbeli tengerbe, ezért percnyi ideje sincs, rettentő nehéz akár telefonvégre is kapni. Persze a telefonbeszélgetés puszta fo­galma náluk külön fejezet, amire még visszatérünk. — Polgármesternek senki nem születik. Ennek megfele­lően a legkülönfélébb hivatású, felkészültségű emberek kerül­tek a települések élére, ön mi­vel foglalkozott korábban? — A helyi művelődési há­zakban dolgoztam népművelő­ként. — Ezek szerint önt már jól ismerhették itt a lakóhelyén, de főként azok, akik a kultu­rális programokat látogatták. — Én is azt hiszem, hogy a bizalmat addigi munkámmal szereztem. Egyébként párton- kivüliként független vagyok, mégis élveztem az SZDSZ tá­mogatását. — Mi az, ami önre vár itt Ufók pedig léteznek Térugrás szuperenergiával Az ufó mindig érdekes té­ma, megmozgatja a fantáziát. Hargitai Károly, aki már több könyvét írt ezekről a jelensé­gekről, a minap este hét órá­tól háromnegyed tízig nagy si­kerű. filmvetítéssel egybekötött előadást tartott a Madách Im­re Művelődési Központban. Talán a rendezők sem számí­tottak olyan nagy közönségre, mint azt tapasztaltuk, így a te­rem, amelyben helyet foglal­tunk. szűknek bizonyult, s pót­székeket is el kellett helyezni. A vendéget, Hargitai Ká­rolyt — aki a Nulladik típu­sú találkozások című televí­ziós műsornak már többször volt szereplője — László Már­ta, a Magyar Televízió Képúj­ság Főszerkesztőségének veze­tő szerkesztője mutatta be. Fl- ső kérdése így hangzott: Mit akarnak, mit csinálnak, miért vannak itt az ufók? Hargitai Károly válaszában elmondta: az a videoszalag, amelyet levetítenek 1988-ban készült, arról a Washington— Moszkva közötti show-műsor- ról. amely az ufókról szólt, s ebben a műsorban bizonyos értelemben félhivatalosan be­jelentették. hogy az ufók lé­teznek. Az iménti kérdésre is érdekes válaszokat kantunk, gvanis az einsteini három plusz egy dimenziós térstruk­túrában lehetetlen, hogv 39 fényév távolságról az ufónau- ták idejöjjenek. Ezért termé­szetes, hogv a hivatalos tudo­mánnyal ellentétes volt az a vélemény, hoev földön kívüli lények tartózkodnak nálunk. Tehát mindazoknak, akik ufót láttak, azt mondták képzelődnek. A filmben, amelvet később megtekintettünk, volt egy olvan felvétel, amelvet effv ameri­kai állampolgár készített. s tökéletesen lehetett látni, hogy az idegen űrhajó hirtelen na­gyot ugrott, s egyik pillanat­ról a másikra egészen távoli helven tűnt fel ismét. Ennek magvarázatát is megkaptuk. Az előadó elmondta, hogv a mai modern — nevezheti ük vltramodernnek is — amerikai fizika úgy tartia, hogy a tér tízdim.enziós, plusz egy idő­dimenzióval. Ebben a ti­zenegy dimenziós téridőben lehetséges a térugrás, ami egy szerkezet mentén van. Az aku- punktúrás pontokhoz hason­lítva próbálta érzékeltetni Har­gitai Károly ezt az elképzelést. Ügy mint a testen belül, a föl­dön is létezik egy bizonyos fi­nom hálózat, s ahol ezek a ta­lálkozási pontok vannak, ott valamilyen baj érheti az em­bert, mondjuk felmegy a vér­nyomása, infarktust kaphat. A nagyobb hálózatot a Szovjet­unióban kezdték el mérni, eb­ben az országban 350 ilyen pontot találtak, s bebizonyult, hogy léteznek. A nagy hálózat az egész világegyetemmel ösz- szeköt' bennünket. E jiálya- rendszer mentén lehet a koz­moszban a térugrásokat vé­gezni. Ehhez viszont ismerni kell a szuperenergiát, aminek ma még mi nem vagyunk a birtokában. Nos, talán túl tu­dományosan belemélyedtünk a témába, ám a hallgatóság — akik között szinte minden kor­osztályt megtalálunk, de leg­inkább a tinédzsereket — sok érdekes kérdésre választ kap­hatott. Arra is, hogy a kicsi, szürke ufonauták — mert leg­többször ők jönnek —, mit ke­resnek a. Földünkön. A film' megtekintése után természetesen lehetőség volt arra, hogy a jelenlevők kér­dezzenek. Meg is tették szép számmal. Ám előtte maga az előadó végzett egy kis közvé­lemény-kutatást. Kérései így hangzottak: Ki az, aki a film s az elmondottak alapján úgy gondolja, hogy az ufók nem léteznek? (Egy jelentkező.) Ki gondolja azt, hogy amit a fii men látott, az valószínűleg nagyobbrészt igaz? (Senki, te­hát a film meggyőzőnek lát­szott.) Hányán vannak, akik úgy gondolják, hogy esetleg tartani lehat ezektől az ide­gen lényektől? (Senki nem emelte a kezét.) Az előadás, amelyet a mű velődési ház kezdett, folytató­dik, nem tudni még milyen té mában, egy biztos, hogy de­cember 10-ére ismét hívják az érdeklődőket, tudtuk meg szervezőktől. Halász Erzsébet a polgármesteri hivatalban? Milyen problémákkal kellett a kezdet kezdetén szembenéznie? — Mindenekelőtt az infra­strukturális fejlesztések kér­désével. Ezek több irányúak, beletartozik a telefon-, a gáz-, víz-, csatornavezeték-hálózat továbbfejlesztése. Itt már el­kezdett ügyekről van szó, a fel­adatunk mégsem egyszerű asz- szisztálás, hanem a korábbi döntéseket is megvizsgálva, azok befejezése. Lehetséges, hogy olyan gyakorlati változ­tatásokat kell eszközölnünk, amelyek esetleg többletkölt­séggel is járnak, mégis érde­mes újragondolni, hiszen szá­mos dolog a nyilvánosságtól távol dől el. — Ahogy a szavaiból kive­szem, ez már a múlté. Ön nagy hangsúlyt fektet a tájékozta­tásra ... — Ez igaz. A képviselő-tes­tületi üléseink is nyilvánosak, bárkit szívesen látunk, sőt örülnénk, ha minél nagyobb érdeklődést tapasztalnánk. Pol­gármesterként itt is tudok is­merkedni a községgel. Tervez­zük egy falugyűlés összehívá­sát is, ahol meg több emberrel tudok találkozni. Erre majd valamikor november hónapban kerül sor. — Egyedül a legjobb szán­dékkal együtt is kevés a pol­gármester. Ön kire számít, ki­től vár segítséget? — En mindenekelőtt a mun­kamegosztás híve vagyok. Értse ezt a polgármesteri hiva­talon belül és kívül egyaránt. Mindkét oldalon elsősorban a szakemberekre számíthatok, de a lakosság támogatására, kriti­kájára, észrevételeire minden­képp. — Végül, ha megengedi, nézzünk meg egy nagyon fon­tos, már folyamatban lévő dol­got, a telefonhelyzet megoldá­sát. Az ön hivatalba lépését jó­val megelőzve, a korábbi ve­zetés alatt olyan hangok vol­tak, hogy a fejlesztendő vo­nalakat a tűzhöz közelebb lé­vők egymás közt osztották el. Van-e önnek elképzelése ar­ról, hogyan lehetne ezt igazsá­gosan elintézni? — Igazságosan, vagy fogai-’ mazhatunk úgy, mindenki, megelégedésére ennyi telefont, elosztani talán nem is lehet. Ha elosztásról beszélünk, az már tökéletes nem lehet, hiszen mindig maradnak olyanok, akiknek nem jut. A várható 350 vonalra máris több mint 800 várakozó van. Tulajdon­Decembertöl: Lenin helyett Csányi Változó utcanevek Mint közöltük, a város kép­viselő-testületé tizenhárom közterületi elnevezés megvál­toztatásáról, illetve az utcák, terek régi nevének visszaállí­tásáról döntött. Bartos Ferenc polgármester kommentárja szerint a megváltoztatandók tarthatatlan elnevezések, az ad hoc-bizottság vezetője, Moys Csaba szerint pedig ezek meg­változtatása nem igényli szak­értők közreműködését. Az erről folytatott vitában felmerült, hogy célszerű lenne a lakosság véleményét is ki­kérni, hiszen ez kötelezettsé­geket is ró rá — ez volt a vé­leménye dr. Bóth Jánosnak —, ám dr. lnczédy János képviselő szerint a régi váciak amúgy is a régi elnevezéseket használ­ták. Az előterjesztő Moys Csa­ba szerint nem kérdéses, hogy a lakosság egyetért. A politikai pártokkal történt előzetes egyeztetés után a kö­vetkező névváltoztatások mel-* lett döntött a testület: .. A Beloiannisz utca újra, Görgey utca lesz, az Élmun­kás utca Althán Frigyes utca, a Gábor József utca Ilona ut­ca lesz, a Hámán Kató utca Gasparik utca, a Lenin út Csá­nyi körút lesz, a Lőwy Sándor utca Káptalan utca. a Maróti Lajos utca Szent János utca, a Mathejka János utca Fűz utca, a Néphadsereg útja Balassa­gyarmati út, a Sebes Imre ut­ca Honvéd utca, Sztáron Sán­dor utca Zichy utca, a Vörös Hadsereg. út Kosdi út, a Marx tér a Posta park nevet kapja. A névváltozások december elsején lépnek életbe. Egyelőre a legegyszerűbb kivitelben ké­szült táblákat helyezik el, s átmeneti ideig a jelenleg meg­lévő tábla is a házak falán marad. Erre a tájékozódás miatt szükség van. A most el­törölt elnevezésekkel ellátott táblák érvénytelen voltát át­húzással jelzik. nal körjegyzőséget alakítani, ám Püspökhatvan lakosságá­nak az a véleménye, hogv teljes önállóságot akkor érnek el a jövőben, ha nem közös­ködnek senkivel. Galgagyörk emiatt nem tud Ácsával sem körjegyzőséget alakítani — pe­dig Ácsának mint egykori székhelynek kötelessége lenne fogadnia —, mivel közigazga­tásilag nem határosak. Közé­jük ékelődik ugyanis Püspök- hatvan. tgy hát patthelyzet alakult ki. Súlyosbítja a hely­zetet, hogy a jegyző kinevezése feltétele a polgármesteri hiva­talok kialakításának. Bizony­talanság jellemző a tanácshá­zán dolgozókra.- többségük igyekszik tehát állás után néz­ni. Nem így döntött Tinnye és Piliscsaba. Ök Tinnye kérésére maradnak együtt, habár Pilis- csabt. jobban szeretett volna önállósulni, de mint volt szék­hely, köteles fogadni Tinnye csatlakozási kérelmét, és ve­lük körjegyzőséget alakítani. Tinnyének azonban a külön képviselő-testület és a kör­jegyzőség jó alkalmat ad arra, hogy felkészüljön az 1992. ja­nuár elsejétől már lehetséges önállósodásra. A körjegyző ok­tóber 1. óta a pályázat kiírá­sáig, illetve elbírálásáig Man- hertz Zoltán. Piliscsabának ugyanis már egy éve nem volt vb-titkára, így ő töltötte be he­lyettesként ezt a posztot, és ter­mészetesen a körjegyzői tiszt­ségnek is első számú váromá­nyosa. Bár nehezíti helyzetét, hogy — mint elmondotta — nem tudni: a közszolgálati törvény szerint pályázhat-e a körjegyzői munkakörre, öt ugyanis képviselőnek is meg­választották, és ha a jogszabály ezt összeférhetetlennek ítéli, akkor pályázatát visszamenő­leg is jogsértőnek minősítheti. Elképesztő helyzet! Ki merre tart? VÁCI ^/iíwiap (Vimola Károly felvétele) Becs—Budapest gyalog is háromszázhúsz kilométer Diákok a profik között Bár nem vagyok autószakértő, azt azért sejtem, hogy a Saab a világ egyik legjobb kocsija. S bizony, boldog le­het a Bécs—Budapest szupermaratoni verseny férfi győz­tese, hogy egy ilyen kétmilliót érő autócsoda volt a jutal­ma. Nem hiszem, hogy a szupermaratoni váci résztvevői egy pillanatig is reménykedtek volna abban,.hogy ebben a kocsiban térhetnek vissza — a velük folytatott beszél­getésen szóba sem került az álom-Saab. ök amatőrök voltak a profik között. Pontosabban, gyerekek. A váci Híradásipari Műszerész Tisztheíyettesképző Szakkö­zépiskola hallgatói. Teljesít­ményüket társaik előtt mél­tatták és ismerték el az iskola vezetői... — Október elején kezdtük meg a felkészülést nyolc em­berrel — mesélte Gergely Pé­ter testnevelő tanár. — A Na­szályon, a ligetben futottunk, lazításra az uszoda szolgált... Végül is, öten maradtak, s négyükkel indultam el október tizennyolcadikán a soproni megnyitóra. Másnap délelőtt Bécsből indult a mezőny. — Adtak időt a bemelegítés­re. aztán pisztolylövésre indul­tunk, végig Bécs utcáin. Az ötvenhat csapatból egy-egy fő, meg az egyéni indulók. Mi kö­zépiskolások négyfős csapattal szerepelhettünk, és megoszt­hattuk a távot. Körülbelül ti­zenöt kilométert futottam. A közepe volt a legnehezebb, amikor kezdtem fáradná, és tudtam, hogy még sok van hát­ra — mesélte Kókai Csaba. — Busszal mentünk a futók után — folytatta Kovács Já­nos —, és ezért késve is ér­keztünk a váltóhelyre.. Aztán átvettem a csapat rajtszámát, és elindultam. — Én harmadikként futot­tam — kapcsolódott be Tar András csapatkapitány —, és rögtön elkezdtem rohanni. Az­tán kiderült, hogy ez nem olyan egyszerű ... Láttam, jön valaki utánam, s csak néztem, milyen gyorsan, aztán csak megpróbáltam vele futni... — Én futottam át a határon — mesélte Nagy Gábor, az egyetlen elsőéves a harmad­évesek között —, egészen kü­lönös volt, hogy csak úgy át­futhatok, igazolvány, útlevél nélkül... De aztán nem volt kellemes, óriási volt a benzin­gőz, füst. Éreztem, már nincs semmi erőm, de amikor meg­láttam a Sopron-táblát, újra rohantam. Ügy estem be a cél­ba ... — A Bécs—Sopron közötti 66 kilométeren, az első napon 37. helyen végzett a csapat. Az első húsz helyen profik végez­tek. A második napon Sopron és Győr között futottak, esőben, csúszós úton. Kókai Csaba mellét véresre dörzsölte trikó­ja. Nagy Gábor leállt, s csak biztatásra indult tovább, Tar András talán német vagy osztrák versenyzőtársának kö­szönhette, hogy átjutott a holt­ponton: komm, komm, biztat­ta társa, akit viszont később András biztatott. Kovács Já­nosnak itt kevesebb problé­mája volt. — A harmadik napon az volt a kérdés, hogy ki tud. lábra áll­ni — mondta Gergely Péter. — Bár én is beállhattam volna, s akkor naponta másik fiú pi­henhet, de ők úgy döntöttek, hogy négyen csinálják végig. Így kénytelen voltom másik csapatba beállni. — A harmadik napon tele voltam vízhólyaggal, az új ci­pő megtette hatását — mesél­te Kovács János. — Nekem is ez volt a leg­nehezebb — csatlakozott Kó­kai Csaba. — Én meg már féltem a fu­tástól — közölte Nagy Gábor —, és pont a harmadik-negye­dik napon ment a legjobban. Aztán az utolsó, ötödik napon, Budakesziről a Hősök terére, már mind a kétszáznyolcvan- négy megmaradt futó elindult. Rohant az egész banda, a Lánchídon begörcsölt mind a két lábam, az Andrássy úton viszont nagyon élveztem, hogy miattam állítják le a forgal­mat. — Engem az anyukám várt a Hősök terén — mesélte Ko­vács János —, és anyu sírva fakadt, amikor meglátott. Amikor a végén arról érdek­lődtem, hogy hálásak-e a szponzoroknak — a Forténak, a Seniornak és a városi ta­nácsnak —, hogy lehetővé tet­ték a versenyen való részvé­telt, vagyis, megérte-e, a vá­lasz igen volt. Pontosabb kér­désre — jó túl lenni rajta, vagy jó, hogy részt vehettek —, a válasz is pontosabb volt: is-is. Mindenesetre Gergely tanár úr szerint ez a 36—37. helyet végig tartó négy fiú alkotja majd a jövő évi csapat gerin­cét, a 91-es Expo-futáson. (Borgó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents