Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-29 / 280. szám

2 1990. NOVEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Átalakítások a brit kormányban Továbbra is szigorú pénzügy John Major, aki szerda reg­gel óta hivatalosan is Nagy- Britannia új miniszterelnöke, délutánra már át is alakította a 'Margaret Thatchertől örö­költ kormányt. Fő konzervatív pártbeli ver­senytársa, a keddi vezérvá­lasztáson második helyezést elért Michael Heseltine lett az új környezetvédelmi minisz­ter. Ezt a tisztséget a nyolc­vanas évek elején egyszer már betöltötte Margaret Thatcher kormányában, mi­előtt védelmi miniszter lett. A vezérválasztás erősen le­maradt harmadik helyezettje, Douglas Hurd megtartotta a külügyminiszteri tárcát. Ezek az intézkedések elsősorban a megkínzott konzervatív párt­egység helyreállítását szolgál­ják, és — Hurd esetében — a folyamatosságot is. Major ma­ga ugyan tavaly júliustól ok­tóberig átmenetileg külügymi­niszterként is szolgált, de a régi kabinetminiszter Hurd ta­pasztalatait most nem nélkü­lözheti, mindenekelőtt az Irakkal fenyegető erőpróba miatt. Kurd már kellően „be­leásta” magát ebbe a témába. Pénzügyminiszter Norman Lamont lett. Major eddigi he­lyettese a pénzügyminisztéri­umban. Lamont eredetileg bankszakember, a Rothschild bankháznál dolgozott, ám 1972 óta parlamenti képviselő. Ed­dig tökéletesen támogatta Ma­jor szigorú pénzpolitikáját — beleértve a 14 százalékos irányadó kamatláb védelmét is. Ezt a szintet, amelyet Ma­jor az infláció elleni /harc jegyében kényszerűéit egy év óta a gazdaságra, vállalkozók a visszaesés okának tartják. Megfigyelők szerint azonban bárhogy várják is a kamatláb- csökkentést — erre a remény­re utalt a font árfolyamemel­kedése Major kinevezésének hírére —, a kemény tárgyaló- partnernek ismert Lamonttól sem számíthatna^ számottevő kegyelemre — kinevezése a Major-féle szigorú pénzpoliti­ka folytatásának, záloga. Pet re Roman Németa'szághan Megváltozott nemzetiségi politika? Elvben van lehetőség arra, hogy a magyar—román kap­csolatok olyan jószomszédi, korrekt kapcsolatokká válja­nak. amelyek megfelelnek az európai föderalizmus gondola­tának — jelentette ki szerdai bonni sajtóértekezletén Petre Roman miniszterelnök, kér­désre válaszolva. A román kormányfő üdvö­zölte az utóbbi idők azon hi­vatalos magyar megnyilatko­zásait, amelyekben leszögezik, hogy Magyarországnak nincse­nek területi igényei Rpmániá-, val szemben. Ez nagyon fon­tos, tette hozzá Petre Roman, s ismét hangoztatta, hogy a romániai magyar kisebbség teljes körű jogokat ékbeS ok­tatási, kulturális és politikai téren, a szabadon választott román parlament második leg­nagyobb politikai ereje, éppen a magyarokat képviselő szer­vezet, az RMDSZ. Ismét fel­ajánlotta, hogy hasonlítsák össze a Romániában élő ma­gyarok és a Magyarországon élő románok helyzetét, s úgy vélte, hogy áz összehasonlítás felajánlásakor a magyar fél mindig visszahúzódik. A sajtóértekezlet egy másik szakaszában, a romániai né­metekkel kapcsolatban, Petre Roman arról beszélt, hogy 1989 decembere, a Ceausescu- rendszer bukása óta a román nemzetiségi politika is meg­változott. Románia érdekelt abban, hogy az országból ki­vándorolt németek visszatér­jenek, az ott maradtak pedig maradjanak. Ennek érdeké­ben Romániában is olyan élet- körülményeket és perspektívá­kat kell teremteni, amelyek kiállják az összehasonlítást más országokéval. Ebben Ro­mánia számít a Nyugat segítsé­gére. Felmerült, hogy Német­ország és Románia közelebbről meg nem határozott szerző­dést köt a romániai németek ügyében. Kohl megerősítette a szövetségi kormánynak azt az óhaját, hogy a romániai né­meteket kultúrájuk és hagyo­mányaik őrzésében továbbra is támogassa, életkörülményei­ket pedig megkönnyítse. Haícrozatierveze l A francia igen A francia minisztertanács szerdai ülésén hivatalosan is felhatalmazta Roland Dumas külügyi államminisztert, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak csütörtöki ülésén igéiméi szavazzon az amerikai hatá­rozat tervezetre. Franciaország így hozzájárul ahhoz, hogy — az elfogadott határidő lejártá­val — szükség esetén katonai erővel is kényszerítsék Ba­kot a tanács korábbi határoza­tainak végrehajtására, Kuvait területének elhgyására és va­lamennyi külföldi túsz szaba­don bocsátására. Értesülések szerint az öböl­ben kialakult helyzetet Mit­terrand külön is megvitatta a szükebb körű kabinettel, azon a megbeszélésen, amelynek fö témája a csadi helyzet értéke­lése volt — az ott elhangzot­takról azonban nem adtak részletes tájékoztatást. Dumas csütörtökön csupán a tanács ülésére utazik New Yorkba, és nem szerepel látogatásának tervében semmiféle külön ta­lálkozó sem. KiiBf&ldi események egy mavMtaffaiM Az előzetes mérlegelések, feltételezések szerint valószínűnek látszott, hogy tegnap beadja lemondását a bolgár kormány — Andrej Lukanov kormányfő viszont maradt, így nem alakult ügyvezető kormány. A Szíria és Nagy-Britannia szerdán dip­lomáciai kapcsolataik azonnali felújításáról döntöttek, jelen­tették be Damaszkuszban. A Teljes tűzszünetet kötöttek egy­mással szerdán Mali fővárosában az egymás ellen harcoló li­bériái frakciók. A Tegnap délután megkezdődtek a tárgyalá­sok a Német Birodalmi Vasutak Igazgatósága és a sztrájkjukat átmenetileg korlátozó vasutasok képviselői között. A A gazda­sági együttműködés lehetőségeiről tárgyalt új-zé!andi látoga­tásának második napján Jeszenszky Géza magyar külügymi­niszter Don Mckin.non miniszterelnök-helyettessel és John Falloon földművelési és erdőgazdálkodási miniszterrel. A Cseng To-pin kínai külkereskedelmi és külföldi gazdasági kap­csolatok minisztere és Constantin Fota román kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter tegnap Pekingben egyezményt írt alá. melynek értelmében a két ország 1991-től a baríerkereskede- lemről a készpénzfizetésre tér át. A A bagdadi külügyminisz­térium szóvivője szerdán Moszkvát „tendenciózus kampány­nyal” vádolva azt közölte, hogy az Irakban lévő szovjet állam­polgárok szerződésük lejártáig maradhatnak. A Mihail Gor­bacsov mégsem utazik december 9-én Oslóba a Nobsl-díj át­vételére, mert a Szovjetunió számára sorsdöntő időszakban az elnök rendkívüli mértékben el van halmozva tennivalókkal. S. O. S. a fűthető fáskamrából Sz.-né Kat! áll az esőben a monori cipőbolt sarkán a baba­kocsival, benne Enikővel, aki két hete született. Épp gratu­lálnék ehhez az ötödik egészséges, szép kisgyerekhez, de a szót is, a mozdulatot is belém fojtja Kati szinte mészfehér ar­ca és pillantásának tehetetlen kétségbeesettsége. Csak nem?! — szűkülök fel magamban. De igen. Megint fedél nélkül ma­radtak. A nyáron egyszer' már vé­gigcsináltunk együtt egy keser­ves lakáskeresőt. Akkor a há­zaspár a négy gyerekkel és a még meg nem születettel, majd két hétig lakott a Vigadó ét­terem emeleti folyosóján, do­bozok és ruhászsákok közölt. Már-már látványosságszámba mentek, akadt, aki azért mászta meg a lépcsőket felfe­lé, hogy szemügyre vegye, „hogy járnak, akik nem dol­goznak’’. Aztán, a riport nyo­mán, akadt valaki, aki fel­ajánlotta melléképületét, te­gyék lakhatóvá Sz.-ék, fizet­ni se kell, költözzenek oda. A nagyobb gyerekeket szeptem­berben befogadta a vasadi kol­légium. Rendeződni látszot­tak a dolgok. Kívül tágasabb Két hete azonban megszüle­tett Enikő, s Sz.-né már ár­ra jött haza a kórházból, hogy a házinéni ultimátumszerűén bejelentette: két óra alatt pa­kolják össze a cuccot és tűn­jenek el. vagy a hajuknál fog­va rángatja ki őket az utcára. Összeszedték hát, amit hirte­lenjében tudtak, s most már tényleg kint vannak. Az utcán. Nem érdekes, hogy miért — rándul össze a gyomrom —, ez a helyzet most az, amikor nincs helye oknyomozásnak. Itt segíteni kell. Rögtön. Az elha­tározást négynapos kínkeserv követi, amikor is hivatkozom a létező összes felcírökézett ér­zelemre, keresztényi könyö- rülettöl az emberi megérté­sig. Eredmény nélkül. Együtt­érzéssel lépten-nyomon talál­kozunk, bandukolunk az óvo­dás korú Noémivel, a szatyrok­ból pelenkacsücsök és gyerek­sapka lóg ki, s ott szuszog ve­lünk egy csöpp, kéthetes cse­csemő ... Ka már ez se vál­tana ki együttérzést... De mit érünk vele? A férj ezekben a napokban nem jár dolgozni. Amíg a fe­leség ennek az ötödik kis élet­nek a világrahozásával volt elfoglalva, neki kellett gondos­kodnia Noémiről. Otthontalan- ságuk két napját a fnoríori Nikolett panzióban töltötték, ahol egy éjszaka ezerhárom­száz kemény forintokba kerül. Remélték, a polgármesteri hi­vatal ezalatt felajánl egy szük­séglakást, ámbár ez a remény igen vékonyka volt, hiszen a szanálásra ítélt ajtó, ablak nélküli plébánián is szeptem­ber eleje óta él már három család tizenkét gyerekkel. Számukra se volt eddig segít­ség. Monoron ugyanis — mint a hatósági osztályon megtu­dom, de magamtól is tudnám, mert most hallom százegyed- szer — szükséglakás nincs és nincs. Semmilyen lakás nincs. De van! — kapom közben a füleseket innen is, onnan is, pontos címekkel. Hogy az El- szom fölött is .. Meg a Ba­lassi utcában, üresen, és az épp a polgármester asszony la­katlan bérlakása... A ható­sági osztályon viszont meg­magyarázzák, hogy melyik miért nem jöhet számításba. És az oknyomozás sem kerül­hető ki. Sehol. Sz.-ék bizony­talan egzisztenciának számí­tanak. %A köz véleményét egy postás fogalmazza meg tömö­ren. Mert ahogy telik az idő eredménytelenül, mozgó­sítani próbálok az ügy érdeké­ben mindenkit, aki a városban mozog, postásokat, védőnőket, vöröskereszteseket, házi szo­ciális gondozókat: ki tud al­bérletet, ki tud valakit, aki Sz.-éket befogadná? A pos­tás tehát summázza az eddig félig kimondott vagy csak te­kintetekkel kimondott gondo­latokat: . ...... — Természetesen nem zár­kózom el. De én ismerem ezt a családot. Könyelmű és meg­lehetősen felelőtlen emberek. Volt idő. hogy a családi pót­lék volt az egyetlen jövede­lemforrásuk. Így. ilyen körül­mények között öt gyereket életre hívni... Tudja, én minden áldott nap hajnali fél ötkor kelek, és háromig meg­állás nélkül dolgozom, otthon aztán folytatom, míg csak bí­rom. És amikor kézbesítem a szociális segélyt olyan embe­reknek. akik a fa alatt kár­tyáznak, és ez a segély majd­nem annyi, mint az én fize­tésem, hát nem éppen a segítő szándék buzog fel bennem... Tudom. Sok mindent tudok, de hát ez egy helyzet, ami tart­hatatlan. Megoldás lenne per­sze az is, hogy a gyerekek altar Hét órán belül állami gondozásba kerüljenek, s a két szülő egyedül próbálja megvetni a lábát, hogy aztán újra magához vehesse őket. Csakhogy ötvenévi fizetés­ből tudnának csak telket ven­ni, házat építeni, miközben a kicsikből anyai szeretet nél­kül felnövő pszichikai eset, a nagyobbakból ki tudja, mi len­ne, Ép személyiség biztosan nem. Családban mégis több az esély, hiszen szállóige már a megfogalmazás: a legrosszabb család is jobb, mint a legjobb intézet. Fürdés engedéllyel És ez nem a legrosszabb család, nem. Kapaszkodnak egymásba ebben a katasztrofá­lis helyzetben. Hátországuk nincs. Nappal kóborolnak in­tézményes segíteni hivatottak­tól magánszemélyekig, kétség­beejtő eredménytelenséggel. Éjszakára beutaznak Pestre. Egyszer befogadták őket a hajléktalanok szállására, má­sodjára már nem. Gyerekkel nem szabályos. Alszanak a Nyugati pályaudvaron, a me­nekültek tömegében. A kis Noéminek a kapus hoz egy takarót, hogy puhább legyen a pad, amire fektetik. A mo­nori vasútállomáson is van fűtött váróhelyiség. A szom­szédos bisztróban kapnak for­ró vizet, hogy a tápszert elké­szíthessék a csecsemőnek. Für­detni persze nem tudják. Ezért a negyedik napon fel­hívom az időskorúak városi napközijét, amelynek hetes, bentlakásos otthona is van, s korábbi tapasztalatokból tu­dom, hogy rendkívül segítőké­szek a vezetői: tegyék lehető­vé. hogy az Sz. család náluk tisztálkodjon. Valahol mélyen ott pislákol bennem a remény is, hogy van üres ágy, ahol egv-két éjszakát még átvé­szelhetnek, míg sikerül albér­letre bukkanni, de hát ez utó­pia. Az otthon vezetője tele­fonon a polgármester asszony­tól kér engedélyt a kérés tel­jesítésére, hiszen intézmény ez, nem jótékonysági hivatal, ugye megértjük ... Persze hogy megértjük. A telefon túl- végén elhangzik a válasz: igen, de azután azonnal távoz­zanak. Kérdezgetem —, mert még mindig nem adom fel —, nincs-e az otthonban olyan idős ember, akinek lenne egy szobája, egy melléképülete, egy fűthető kamrája akár... A ve­zetőnő sajnálkozva ingatja a fejét: akik itt vannak, azok­nak családjuk van, és hát többnyire épp azért vannak itt, mert a család ... Szóval értem? Hogyne érteném. Sz.-ék rövid időre ott ma­radnak, magam a családi in­tézet hirdetési részlegéhez trappolok el. Az ügyintéző szomorkásán lapozgatja a hir­detési listát: lessék, ez is, ez is meg ez is albérletet keres, csu­pa fiatal házaspár, gyerekkel. Aki kínál, egyetlenegy van. Szoba-konyhát ajánl havi négyezerért, de gyerekről szó se lehet. Magamba roskadva ülök a szerkesztőségben. Üres házak jutnak eszembe. Üres, öreg házak. Minden monori utcában akad egy-'kettő. Sz.-ék a nyáron egy tanácstag jó­indulatú sugallatára beköltöz­tek egybe, amiről köztudott, hogy a tulajdonos sem eladni nem akarja, sem igényt nem tart rá. Évente, kétévente le­utazik Pestről, és megnézi, áll-e még. Sz.-ék, elfoglalták egy éjszakára. Akadt jóindula­tú szomszéd, aki a tényt nyom­ban megtáviratozta, lett is belőle rendőrségi ügy. Mert hát az önkényes lakásfogla­lást azért mégse lehet szente­síteni. „Mentsétek meg lelkeinket” Hanem mit lehet...? Sem­mit? A nagy semmi legköze- pén vagyunk e percben is, amikor cseng a telefon. Az öregek otthonából szólnak át: találtak fedelet. A volt csend­őrlaktanya udvarán egy fűt­hető fáskamrát. Most épp nem lakik benne senki, egy hónap­ba elfoglalhatják Sz.-ék. Ezt a fáskamrát ismerem. Egyik bérlő tízezer kemény forin­tokért adta el egy másik, ak­kor épp hajléktalan családnak. Örömmámor. Hurrá. Győz­tünk. Felkiáltójel nélkül. , Egy hónapra. Demonstráció se volt. Senki nem fenyegetőzött, hogy kiteszi a gyerekeket a sínre, megbénítja a forgalmat, fel­gyújtja magát a főtéren vagy ilyesmi. Szép csendben és két­ségbeesetten végigcsináltuk. Kérem, segítsenek, S. O, S., „mentsék meg lelkeinket”, ahogy a tengeren veszélyben forgók adtták le a segélyké­rést, adjuk le mi is, hogy egy hónap múlva ne kezdődjék elölről az egész. Koblencz Zsuzsa Menekülés a bitó fától (1. rész) A höhér nem ad infe^iút A nyáron riportban számol­tam be a pesti Kozma utcai börtön siralomházáról s arról a közel sem hangulatos helyi­ségről, amit kivégzőteremnek hívnak. Most utólag bevallom, tendenciózus volt ez az írás, azt próbáltam vele sugallni; a mai magyar társadalom nem elég érett még arra, hogv a büntetésvégrehajtás kelléktá­rából kiiktassuk a hurkot. Nemcsak én voltam ezen a véleményen, hanem a társada­lom nagy többsége. Ennek el­lenére győzött a humánus ki­sebbség, az Alkotmánybíróság eltörölte a halálbüntetést. Rkasziás a megyeszékhelyen Ellentétben a közhiedelem­mel Magyarországon nemcsak a Kozma utcában akasztottak, az ítéletet mindig azon a me­gyeszékhelyen hajtották végre, ahol az első fokú ítélet meg­született. Az is téves állítás, hogy az akasztást főállású bv-s tisztek mellékfoglalkozás­ként végezték (ezen állításért úgy a tiszti kar, mint az altisz­tek tiltakoztak). Az országnak van — illetve volt — egy fő­állású Ítéletvégrehajtója, ez utazott a helyszínre, s csak a segédek verbuválódjak ön­kéntességi alapon. A hóhér személyét homály fedi, az igazságszolgáltatás ga­rantálta inkognitóját. Magam is csak hosszas magánnyomo­zás árán derítettem ki a nevét és címét, bár feleslegesen. Nem tudtam rávenni egy név­telen interjúra, pedig szeret­tem volna tőle is megtudni, mi a véleménye a halálbünte­tés eltörléséről, és m!t érez ó mint végrehajtó — megkönu- nyebbülést vagy a munkanél­küliségtől való félelme:? A Kozma utcai illetékesek — akiket felkértem a közvetí­tésre, megüzenték, emberem nem hajlandó nyilatkozni, nem kíván velem beszélni. A munkanélküliségtől különben nem kell tartson, korkedvez­ménnyel nyugdíjba mehet vagy maradhat smasszernak. — Azért ne bánkódj — vi­gasztaltak jóakaróim. — Ha akarod elintézzük, hogy be­juss a szegedi Csillagba. Oda csoportosították az életfogy- tiglanosokat, köztük azokat a pesti és Pest megvei elítélte­ket is. akiket a Kulcsár-féle moratórium mentett meg a kö­téltől. Ez utóbbi nem lényegtelen, jó tisztázni. Mert mint később tapasztalhattam, az elítéltek­ben fel sem merül, hogy mitől szabadultak meg, minek és kinek köszönhetik, hogy élnek. Egybehangzóan mind azt bi­zonygatta: kérem én nem vol­tam halálra ítélve, én csak életfogytiglani kaptam! Vagy­is még önmaguk előtt is ba­gatellizálják a cselekmény súlyát. Komfort a rács mögött Szeged. A villamos zörögve tévelyeg a reggeli ködben. Egy úr, akiinél a börtön felől ér­deklődöm, alaposan megbá­mul. A Csillag — így kívülről — nem olyan ijesztő, m:m hit­tem. Jól beilleszkedik a kör nyékbe. A bejárati portál mint egy jobb bérházé. A rácsok ezen túl kezdődnek. És micso da rácsok! A portás kísérőt kér. ez vezet fel a parancs­nokhoz. Vastag, zajnyelő sző­nyegen lépkedünk, ízléses bútorok, elegáns titkárnő, dél­szaki szobanövények. — Lazítson — javasolja Puljer Fülöp őrnagy biztonsá­gi és nevelési parancsnok, az intézet parancsnokhélyettese. — Közben megbeszéljük, mit akar megnézni, kivel óhajt ta­lálkozni a börtönben. — Kezdjük talán az intézet­tel. Ügy tájékoztattak, ön nemcsak jó ismerője, de írt is róla egy tanulmányt. Magányos gyermekgyilkosok — Monográfiát. Az egész komplexum 1883—85 közt épült fel egy Wágner nevű műépítész tervei alapján, mindössze másfél 4v alatt, a Csillag ina nemcsak ? legbiz­tonságosabb. legjobban őrzőt* intézet, de a „komfort” terén is az élvonalba tartozik. A Csillag lakói különb koszton élnek, mint nagyon sok aktív

Next

/
Thumbnails
Contents