Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-29 / 280. szám
2 1990. NOVEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Átalakítások a brit kormányban Továbbra is szigorú pénzügy John Major, aki szerda reggel óta hivatalosan is Nagy- Britannia új miniszterelnöke, délutánra már át is alakította a 'Margaret Thatchertől örökölt kormányt. Fő konzervatív pártbeli versenytársa, a keddi vezérválasztáson második helyezést elért Michael Heseltine lett az új környezetvédelmi miniszter. Ezt a tisztséget a nyolcvanas évek elején egyszer már betöltötte Margaret Thatcher kormányában, mielőtt védelmi miniszter lett. A vezérválasztás erősen lemaradt harmadik helyezettje, Douglas Hurd megtartotta a külügyminiszteri tárcát. Ezek az intézkedések elsősorban a megkínzott konzervatív pártegység helyreállítását szolgálják, és — Hurd esetében — a folyamatosságot is. Major maga ugyan tavaly júliustól októberig átmenetileg külügyminiszterként is szolgált, de a régi kabinetminiszter Hurd tapasztalatait most nem nélkülözheti, mindenekelőtt az Irakkal fenyegető erőpróba miatt. Kurd már kellően „beleásta” magát ebbe a témába. Pénzügyminiszter Norman Lamont lett. Major eddigi helyettese a pénzügyminisztériumban. Lamont eredetileg bankszakember, a Rothschild bankháznál dolgozott, ám 1972 óta parlamenti képviselő. Eddig tökéletesen támogatta Major szigorú pénzpolitikáját — beleértve a 14 százalékos irányadó kamatláb védelmét is. Ezt a szintet, amelyet Major az infláció elleni /harc jegyében kényszerűéit egy év óta a gazdaságra, vállalkozók a visszaesés okának tartják. Megfigyelők szerint azonban bárhogy várják is a kamatláb- csökkentést — erre a reményre utalt a font árfolyamemelkedése Major kinevezésének hírére —, a kemény tárgyaló- partnernek ismert Lamonttól sem számíthatna^ számottevő kegyelemre — kinevezése a Major-féle szigorú pénzpolitika folytatásának, záloga. Pet re Roman Németa'szághan Megváltozott nemzetiségi politika? Elvben van lehetőség arra, hogy a magyar—román kapcsolatok olyan jószomszédi, korrekt kapcsolatokká váljanak. amelyek megfelelnek az európai föderalizmus gondolatának — jelentette ki szerdai bonni sajtóértekezletén Petre Roman miniszterelnök, kérdésre válaszolva. A román kormányfő üdvözölte az utóbbi idők azon hivatalos magyar megnyilatkozásait, amelyekben leszögezik, hogy Magyarországnak nincsenek területi igényei Rpmániá-, val szemben. Ez nagyon fontos, tette hozzá Petre Roman, s ismét hangoztatta, hogy a romániai magyar kisebbség teljes körű jogokat ékbeS oktatási, kulturális és politikai téren, a szabadon választott román parlament második legnagyobb politikai ereje, éppen a magyarokat képviselő szervezet, az RMDSZ. Ismét felajánlotta, hogy hasonlítsák össze a Romániában élő magyarok és a Magyarországon élő románok helyzetét, s úgy vélte, hogy áz összehasonlítás felajánlásakor a magyar fél mindig visszahúzódik. A sajtóértekezlet egy másik szakaszában, a romániai németekkel kapcsolatban, Petre Roman arról beszélt, hogy 1989 decembere, a Ceausescu- rendszer bukása óta a román nemzetiségi politika is megváltozott. Románia érdekelt abban, hogy az országból kivándorolt németek visszatérjenek, az ott maradtak pedig maradjanak. Ennek érdekében Romániában is olyan élet- körülményeket és perspektívákat kell teremteni, amelyek kiállják az összehasonlítást más országokéval. Ebben Románia számít a Nyugat segítségére. Felmerült, hogy Németország és Románia közelebbről meg nem határozott szerződést köt a romániai németek ügyében. Kohl megerősítette a szövetségi kormánynak azt az óhaját, hogy a romániai németeket kultúrájuk és hagyományaik őrzésében továbbra is támogassa, életkörülményeiket pedig megkönnyítse. Haícrozatierveze l A francia igen A francia minisztertanács szerdai ülésén hivatalosan is felhatalmazta Roland Dumas külügyi államminisztert, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának csütörtöki ülésén igéiméi szavazzon az amerikai határozat tervezetre. Franciaország így hozzájárul ahhoz, hogy — az elfogadott határidő lejártával — szükség esetén katonai erővel is kényszerítsék Bakot a tanács korábbi határozatainak végrehajtására, Kuvait területének elhgyására és valamennyi külföldi túsz szabadon bocsátására. Értesülések szerint az öbölben kialakult helyzetet Mitterrand külön is megvitatta a szükebb körű kabinettel, azon a megbeszélésen, amelynek fö témája a csadi helyzet értékelése volt — az ott elhangzottakról azonban nem adtak részletes tájékoztatást. Dumas csütörtökön csupán a tanács ülésére utazik New Yorkba, és nem szerepel látogatásának tervében semmiféle külön találkozó sem. KiiBf&ldi események egy mavMtaffaiM Az előzetes mérlegelések, feltételezések szerint valószínűnek látszott, hogy tegnap beadja lemondását a bolgár kormány — Andrej Lukanov kormányfő viszont maradt, így nem alakult ügyvezető kormány. A Szíria és Nagy-Britannia szerdán diplomáciai kapcsolataik azonnali felújításáról döntöttek, jelentették be Damaszkuszban. A Teljes tűzszünetet kötöttek egymással szerdán Mali fővárosában az egymás ellen harcoló libériái frakciók. A Tegnap délután megkezdődtek a tárgyalások a Német Birodalmi Vasutak Igazgatósága és a sztrájkjukat átmenetileg korlátozó vasutasok képviselői között. A A gazdasági együttműködés lehetőségeiről tárgyalt új-zé!andi látogatásának második napján Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter Don Mckin.non miniszterelnök-helyettessel és John Falloon földművelési és erdőgazdálkodási miniszterrel. A Cseng To-pin kínai külkereskedelmi és külföldi gazdasági kapcsolatok minisztere és Constantin Fota román kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter tegnap Pekingben egyezményt írt alá. melynek értelmében a két ország 1991-től a baríerkereskede- lemről a készpénzfizetésre tér át. A A bagdadi külügyminisztérium szóvivője szerdán Moszkvát „tendenciózus kampánynyal” vádolva azt közölte, hogy az Irakban lévő szovjet állampolgárok szerződésük lejártáig maradhatnak. A Mihail Gorbacsov mégsem utazik december 9-én Oslóba a Nobsl-díj átvételére, mert a Szovjetunió számára sorsdöntő időszakban az elnök rendkívüli mértékben el van halmozva tennivalókkal. S. O. S. a fűthető fáskamrából Sz.-né Kat! áll az esőben a monori cipőbolt sarkán a babakocsival, benne Enikővel, aki két hete született. Épp gratulálnék ehhez az ötödik egészséges, szép kisgyerekhez, de a szót is, a mozdulatot is belém fojtja Kati szinte mészfehér arca és pillantásának tehetetlen kétségbeesettsége. Csak nem?! — szűkülök fel magamban. De igen. Megint fedél nélkül maradtak. A nyáron egyszer' már végigcsináltunk együtt egy keserves lakáskeresőt. Akkor a házaspár a négy gyerekkel és a még meg nem születettel, majd két hétig lakott a Vigadó étterem emeleti folyosóján, dobozok és ruhászsákok közölt. Már-már látványosságszámba mentek, akadt, aki azért mászta meg a lépcsőket felfelé, hogy szemügyre vegye, „hogy járnak, akik nem dolgoznak’’. Aztán, a riport nyomán, akadt valaki, aki felajánlotta melléképületét, tegyék lakhatóvá Sz.-ék, fizetni se kell, költözzenek oda. A nagyobb gyerekeket szeptemberben befogadta a vasadi kollégium. Rendeződni látszottak a dolgok. Kívül tágasabb Két hete azonban megszületett Enikő, s Sz.-né már árra jött haza a kórházból, hogy a házinéni ultimátumszerűén bejelentette: két óra alatt pakolják össze a cuccot és tűnjenek el. vagy a hajuknál fogva rángatja ki őket az utcára. Összeszedték hát, amit hirtelenjében tudtak, s most már tényleg kint vannak. Az utcán. Nem érdekes, hogy miért — rándul össze a gyomrom —, ez a helyzet most az, amikor nincs helye oknyomozásnak. Itt segíteni kell. Rögtön. Az elhatározást négynapos kínkeserv követi, amikor is hivatkozom a létező összes felcírökézett érzelemre, keresztényi könyö- rülettöl az emberi megértésig. Eredmény nélkül. Együttérzéssel lépten-nyomon találkozunk, bandukolunk az óvodás korú Noémivel, a szatyrokból pelenkacsücsök és gyereksapka lóg ki, s ott szuszog velünk egy csöpp, kéthetes csecsemő ... Ka már ez se váltana ki együttérzést... De mit érünk vele? A férj ezekben a napokban nem jár dolgozni. Amíg a feleség ennek az ötödik kis életnek a világrahozásával volt elfoglalva, neki kellett gondoskodnia Noémiről. Otthontalan- ságuk két napját a fnoríori Nikolett panzióban töltötték, ahol egy éjszaka ezerháromszáz kemény forintokba kerül. Remélték, a polgármesteri hivatal ezalatt felajánl egy szükséglakást, ámbár ez a remény igen vékonyka volt, hiszen a szanálásra ítélt ajtó, ablak nélküli plébánián is szeptember eleje óta él már három család tizenkét gyerekkel. Számukra se volt eddig segítség. Monoron ugyanis — mint a hatósági osztályon megtudom, de magamtól is tudnám, mert most hallom százegyed- szer — szükséglakás nincs és nincs. Semmilyen lakás nincs. De van! — kapom közben a füleseket innen is, onnan is, pontos címekkel. Hogy az El- szom fölött is .. Meg a Balassi utcában, üresen, és az épp a polgármester asszony lakatlan bérlakása... A hatósági osztályon viszont megmagyarázzák, hogy melyik miért nem jöhet számításba. És az oknyomozás sem kerülhető ki. Sehol. Sz.-ék bizonytalan egzisztenciának számítanak. %A köz véleményét egy postás fogalmazza meg tömören. Mert ahogy telik az idő eredménytelenül, mozgósítani próbálok az ügy érdekében mindenkit, aki a városban mozog, postásokat, védőnőket, vöröskereszteseket, házi szociális gondozókat: ki tud albérletet, ki tud valakit, aki Sz.-éket befogadná? A postás tehát summázza az eddig félig kimondott vagy csak tekintetekkel kimondott gondolatokat: . ...... — Természetesen nem zárkózom el. De én ismerem ezt a családot. Könyelmű és meglehetősen felelőtlen emberek. Volt idő. hogy a családi pótlék volt az egyetlen jövedelemforrásuk. Így. ilyen körülmények között öt gyereket életre hívni... Tudja, én minden áldott nap hajnali fél ötkor kelek, és háromig megállás nélkül dolgozom, otthon aztán folytatom, míg csak bírom. És amikor kézbesítem a szociális segélyt olyan embereknek. akik a fa alatt kártyáznak, és ez a segély majdnem annyi, mint az én fizetésem, hát nem éppen a segítő szándék buzog fel bennem... Tudom. Sok mindent tudok, de hát ez egy helyzet, ami tarthatatlan. Megoldás lenne persze az is, hogy a gyerekek altar Hét órán belül állami gondozásba kerüljenek, s a két szülő egyedül próbálja megvetni a lábát, hogy aztán újra magához vehesse őket. Csakhogy ötvenévi fizetésből tudnának csak telket venni, házat építeni, miközben a kicsikből anyai szeretet nélkül felnövő pszichikai eset, a nagyobbakból ki tudja, mi lenne, Ép személyiség biztosan nem. Családban mégis több az esély, hiszen szállóige már a megfogalmazás: a legrosszabb család is jobb, mint a legjobb intézet. Fürdés engedéllyel És ez nem a legrosszabb család, nem. Kapaszkodnak egymásba ebben a katasztrofális helyzetben. Hátországuk nincs. Nappal kóborolnak intézményes segíteni hivatottaktól magánszemélyekig, kétségbeejtő eredménytelenséggel. Éjszakára beutaznak Pestre. Egyszer befogadták őket a hajléktalanok szállására, másodjára már nem. Gyerekkel nem szabályos. Alszanak a Nyugati pályaudvaron, a menekültek tömegében. A kis Noéminek a kapus hoz egy takarót, hogy puhább legyen a pad, amire fektetik. A monori vasútállomáson is van fűtött váróhelyiség. A szomszédos bisztróban kapnak forró vizet, hogy a tápszert elkészíthessék a csecsemőnek. Fürdetni persze nem tudják. Ezért a negyedik napon felhívom az időskorúak városi napközijét, amelynek hetes, bentlakásos otthona is van, s korábbi tapasztalatokból tudom, hogy rendkívül segítőkészek a vezetői: tegyék lehetővé. hogy az Sz. család náluk tisztálkodjon. Valahol mélyen ott pislákol bennem a remény is, hogy van üres ágy, ahol egv-két éjszakát még átvészelhetnek, míg sikerül albérletre bukkanni, de hát ez utópia. Az otthon vezetője telefonon a polgármester asszonytól kér engedélyt a kérés teljesítésére, hiszen intézmény ez, nem jótékonysági hivatal, ugye megértjük ... Persze hogy megértjük. A telefon túl- végén elhangzik a válasz: igen, de azután azonnal távozzanak. Kérdezgetem —, mert még mindig nem adom fel —, nincs-e az otthonban olyan idős ember, akinek lenne egy szobája, egy melléképülete, egy fűthető kamrája akár... A vezetőnő sajnálkozva ingatja a fejét: akik itt vannak, azoknak családjuk van, és hát többnyire épp azért vannak itt, mert a család ... Szóval értem? Hogyne érteném. Sz.-ék rövid időre ott maradnak, magam a családi intézet hirdetési részlegéhez trappolok el. Az ügyintéző szomorkásán lapozgatja a hirdetési listát: lessék, ez is, ez is meg ez is albérletet keres, csupa fiatal házaspár, gyerekkel. Aki kínál, egyetlenegy van. Szoba-konyhát ajánl havi négyezerért, de gyerekről szó se lehet. Magamba roskadva ülök a szerkesztőségben. Üres házak jutnak eszembe. Üres, öreg házak. Minden monori utcában akad egy-'kettő. Sz.-ék a nyáron egy tanácstag jóindulatú sugallatára beköltöztek egybe, amiről köztudott, hogy a tulajdonos sem eladni nem akarja, sem igényt nem tart rá. Évente, kétévente leutazik Pestről, és megnézi, áll-e még. Sz.-ék, elfoglalták egy éjszakára. Akadt jóindulatú szomszéd, aki a tényt nyomban megtáviratozta, lett is belőle rendőrségi ügy. Mert hát az önkényes lakásfoglalást azért mégse lehet szentesíteni. „Mentsétek meg lelkeinket” Hanem mit lehet...? Semmit? A nagy semmi legköze- pén vagyunk e percben is, amikor cseng a telefon. Az öregek otthonából szólnak át: találtak fedelet. A volt csendőrlaktanya udvarán egy fűthető fáskamrát. Most épp nem lakik benne senki, egy hónapba elfoglalhatják Sz.-ék. Ezt a fáskamrát ismerem. Egyik bérlő tízezer kemény forintokért adta el egy másik, akkor épp hajléktalan családnak. Örömmámor. Hurrá. Győztünk. Felkiáltójel nélkül. , Egy hónapra. Demonstráció se volt. Senki nem fenyegetőzött, hogy kiteszi a gyerekeket a sínre, megbénítja a forgalmat, felgyújtja magát a főtéren vagy ilyesmi. Szép csendben és kétségbeesetten végigcsináltuk. Kérem, segítsenek, S. O, S., „mentsék meg lelkeinket”, ahogy a tengeren veszélyben forgók adtták le a segélykérést, adjuk le mi is, hogy egy hónap múlva ne kezdődjék elölről az egész. Koblencz Zsuzsa Menekülés a bitó fától (1. rész) A höhér nem ad infe^iút A nyáron riportban számoltam be a pesti Kozma utcai börtön siralomházáról s arról a közel sem hangulatos helyiségről, amit kivégzőteremnek hívnak. Most utólag bevallom, tendenciózus volt ez az írás, azt próbáltam vele sugallni; a mai magyar társadalom nem elég érett még arra, hogv a büntetésvégrehajtás kelléktárából kiiktassuk a hurkot. Nemcsak én voltam ezen a véleményen, hanem a társadalom nagy többsége. Ennek ellenére győzött a humánus kisebbség, az Alkotmánybíróság eltörölte a halálbüntetést. Rkasziás a megyeszékhelyen Ellentétben a közhiedelemmel Magyarországon nemcsak a Kozma utcában akasztottak, az ítéletet mindig azon a megyeszékhelyen hajtották végre, ahol az első fokú ítélet megszületett. Az is téves állítás, hogy az akasztást főállású bv-s tisztek mellékfoglalkozásként végezték (ezen állításért úgy a tiszti kar, mint az altisztek tiltakoztak). Az országnak van — illetve volt — egy főállású Ítéletvégrehajtója, ez utazott a helyszínre, s csak a segédek verbuválódjak önkéntességi alapon. A hóhér személyét homály fedi, az igazságszolgáltatás garantálta inkognitóját. Magam is csak hosszas magánnyomozás árán derítettem ki a nevét és címét, bár feleslegesen. Nem tudtam rávenni egy névtelen interjúra, pedig szerettem volna tőle is megtudni, mi a véleménye a halálbüntetés eltörléséről, és m!t érez ó mint végrehajtó — megkönu- nyebbülést vagy a munkanélküliségtől való félelme:? A Kozma utcai illetékesek — akiket felkértem a közvetítésre, megüzenték, emberem nem hajlandó nyilatkozni, nem kíván velem beszélni. A munkanélküliségtől különben nem kell tartson, korkedvezménnyel nyugdíjba mehet vagy maradhat smasszernak. — Azért ne bánkódj — vigasztaltak jóakaróim. — Ha akarod elintézzük, hogy bejuss a szegedi Csillagba. Oda csoportosították az életfogy- tiglanosokat, köztük azokat a pesti és Pest megvei elítélteket is. akiket a Kulcsár-féle moratórium mentett meg a kötéltől. Ez utóbbi nem lényegtelen, jó tisztázni. Mert mint később tapasztalhattam, az elítéltekben fel sem merül, hogy mitől szabadultak meg, minek és kinek köszönhetik, hogy élnek. Egybehangzóan mind azt bizonygatta: kérem én nem voltam halálra ítélve, én csak életfogytiglani kaptam! Vagyis még önmaguk előtt is bagatellizálják a cselekmény súlyát. Komfort a rács mögött Szeged. A villamos zörögve tévelyeg a reggeli ködben. Egy úr, akiinél a börtön felől érdeklődöm, alaposan megbámul. A Csillag — így kívülről — nem olyan ijesztő, m:m hittem. Jól beilleszkedik a kör nyékbe. A bejárati portál mint egy jobb bérházé. A rácsok ezen túl kezdődnek. És micso da rácsok! A portás kísérőt kér. ez vezet fel a parancsnokhoz. Vastag, zajnyelő szőnyegen lépkedünk, ízléses bútorok, elegáns titkárnő, délszaki szobanövények. — Lazítson — javasolja Puljer Fülöp őrnagy biztonsági és nevelési parancsnok, az intézet parancsnokhélyettese. — Közben megbeszéljük, mit akar megnézni, kivel óhajt találkozni a börtönben. — Kezdjük talán az intézettel. Ügy tájékoztattak, ön nemcsak jó ismerője, de írt is róla egy tanulmányt. Magányos gyermekgyilkosok — Monográfiát. Az egész komplexum 1883—85 közt épült fel egy Wágner nevű műépítész tervei alapján, mindössze másfél 4v alatt, a Csillag ina nemcsak ? legbiztonságosabb. legjobban őrzőt* intézet, de a „komfort” terén is az élvonalba tartozik. A Csillag lakói különb koszton élnek, mint nagyon sok aktív
