Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-17 / 270. szám

Fazekas Ferenc vállalkozása Városképek a 17. századból A Domonyban született, és Jelenleg Németországban élő Fazekas Ferenc — aki több­ször adta tanújelét már an­nak, hogy nem szakadt el szülőfalujától — a közelmúlt­ban ismét olyan vállalkozásba kezdett, ami erősítheti a kül­földön élő magyarokban a szülőföld iránti szeretetet és elkötelezettséget. Három mappába gyűjtötte össze a 17. századi magyar várak képeit. A kiadvány metszetei B. von Piirckenstein müvének felhasználásával ké­szültek, s bemutatják Ma­gyarország középső területei­nek, a Dunántúlnak, valamint a keleti országrésznek várait, városait. A rangos munkához dr. Asztalos István, az aszódi Pe­tőfi Múzeum igazgatója írt előszót. A Farkas Ferenc ál­tal szerkesztett, gondozott és megjelentetett albumok — meggyőződésem szerint — nemcsak üzletet érnek, hanem kulturális tettként szolgálnak. A közelmúltban hosszabban beszélgettem Fazekas Ferenc­cel, aki elmondta, hogy mi­lyen hatalmas munka volt a képes album megjelentetése. veszik a kiadványt — nem sajnálják megfizetni az árát. Talán helyesnek bizonyul Farkas Ferenc számítása, és akkor a mostani vállalkozást újabbak követik, és esetleg arra is sor kerülhet, hogy a mappákat itthon is forgal­mazza, értékesíti. Nem hi­szem, hogy a helyi önkor­mányzatok vezetői sajnálnák az összeget, amibe egy-egy mappa kerül, s amelyben megtalálhatják saját városuk vagy annak a helyén volt egy­kori várnak a 17. században készült képmását. Használhat­nák a munkát az iskolák, az oktatási intézmények is. Le­het, hogy Fazekas Ferenc er­re nem gondol, hiszen a mun­ka minősége, kivitelezése jog­gal nevezhető művészi telje­sítménynek. Egyszer — talán nem is sokára — szerényebb kivitelben, de ugyanilyen tar­talommal az itthoni magyarok is kézbe vehetik, lapozhatják, s magukénak mondhatják a Városképek — Magyarország 17. század című albumot. F. M. Rizs Az élet néha egészen f ur­csa tényeivel gondolkod­tatja el az újságírót azon, mekkora a felelőssége min­den leirt szóért. Miközben néhányan látványosan meggazdagodnak, az embe­rek sokasága merül alá az infláció tengerén. Csak hát az elszegényedök, az elsze­gényedettek behúzódnak otthonuk falai közé — már akinek van. Az otthontala­nok is inkább az árnyék­ban tengetik életüket. A minap arról adtam hírt, hogy egyik intézmé­nyünk a bolti árnál olcsób­ban kínál rizst a nyugdíja­sainak, korlátozott meny- nyiségben. Az írásból véle­ményem szerint kiderült, hogy az akció nem a tele­pülés nyugállományba vo­nultjainak szólt, mégis töb­ben keresték fel a céget, abban a reményben, hogy ők is vehetnek olcsóbban ezen élelmiszerből. Kínos félreértés. Arra akartam emlékeztetni, hogy az akcióra éppen azon a napon kerül sor, amit két éve még ünnepként ismer­tünk. Az emberek nem em­lékezni, hanem enni akar­nak . . . --ZS ---V I kladi Diáksportkör Alapítvány — Elsősorban a külföldön élő honfitársaimhoz kívánom eljuttatni az albumokat — mondta beszélgetésünk során. — Hiszem, hogy aki kezébe veszi valamelyik mappát, s rátalál szülei, nagyszülei, vagy az általa elhagyott város kepére, abban felvillan, erő­södik a honvágy soha el nem múló. csak esetenként el-el- gyengülő emberi érzése. Ezek­kel a metszetekkel a mára már emlékké szelídült véres magyar történelmet szeretném megismertetni a haza hatá­rain kívül, élő magyarokkal. Azt tapasztaltam, s ez a felismerés adott számomra erőt a munka elkészítéséhez, hogy akik távol élnek gyerek­koruk színterétől, azoknak fo­kozottan szükségük van a művészi munkára, mint aho­gyan szükségünk van a kultú­ra más termékeire, értékeire is. Es mert szükségünk van rá: meg kell teremtenünk. A múltunk megvan, a. népünk cl, s biztosan vannak az Ame­rikában, Nyugat-Európában élő magyarok között, akiknek a pénzükön kívül lelkiismere­tűk is van. Bízom, hogy a kispénzűek között is sokan lesznek, akik — ha kezükbe Hogy kéznél Országszerte létrehozták a diáksportköröket, így Ikladon is működik az általános isko­lában. Szerencsés módon a sportlétesítmények adta lehe­tőségek kiválóak. A tornate­rem mellett 23 méter széles, 53 méter hosszú műanyag bo­rítású szabadtéri kézilabda-, tenisz- és futópálya szolgálja a testedzést. Márciusban vállalkozók és magánszemélyek közérdekű kötelezettségvállalást tettek az ikladi diáksportkör javára. A támogatási lehetőségek bőví­tése céljából szeptemberben a Tranzit-fa Asztalosipari Kft., Valentinyi János László kisipa­ros, Filó János, Negyein Pál, Kovács Péter, valamint Mayer József 3-3 ezer forinttal létre­hozta az Ikladi Diáksportkör Alapítványt. Mint Juhász Attila, a közös vagyon kezelésével megbízott általános iskolai tanár el­mondta, az alapítvány célja az, hogy a község tanulóifjú­sága részére olyan anyagi ala­pot nyújtson, amelyből folya­matosan valósítható meg a legyen a láb tömegsport fejlesztése, az után­pótlás nevelése. Az alapítvány támogatja a fiatalság turisztikai — például vándortáboros — és verseny- szerű utaztatását is, valamint vállalja, hogy a kiemelkedő iskolai eredményt elérő tanu­lók számára jutalmazási kere­tet állapít meg. Az ikladi vállalkozók eddig Is segítették a diáksportkört, s akiknek szivéhez közel álló az ügy, ezután még több le­hetőség kialakításában bízna':. A székhelyét a helyi művelő­dési házban megjelölt alapít­vány természetesen nem csak a községbeliek befizetéseit várja. Mivel Ikladon sok a -német nemzetiségű polgár, létrehozói azt sem tartják le­hetetlennek, hogy Németor­szágból is érkezzen felajánlás. Az Ikladi Diáksportkör Ala­pítvány javára az OTP aszó­di fiókjának 772-488-as szám­lájára lehet befizetni. A hi­vatkozási szám 772-1342, az összeg rendeltetésénél a 443-1357 számot kell feltün­tetni. Egy élet három áldozata Az öreg ház ablakait sűrű függöny és zárt spaletta söté­títi, s hiába a kopogtatás — nem jelentkezik senki. Elha­gyatottnak tűnik a porta, mintha nem lenne lakója. A kapu azonban könnyen nyílik, s ugyanígy a verandaajtó is. Itt beljebb már barátságosabb a világ, az asztalon almák, a benti szobából pedig kihallani a kályha dunnyogásá t. Az ebédlőn áthaladva egy régi szalongamitúrával berende­zett nappaliba jutok. A nyolc­vanhét éves Balázsovich Pál- né — aki csak fényt és kontú­rokat lát — barátsággal fo­gad. Szabadkozik, amiért ágyában pihen, de — mint mondja — fáradékony és gyen­ge. Beszélgetni? Azt szívesen, hiszen a szelleme nem örege­dett meg. Vissza az időben: 1927-et Írunk. Téchy Magdolna hu­szonnégy évesen megy férjhez. Derék ember az ura: katona­tiszt, aki a IX. helyőrségi kór­ház gyógyszertárvezetője. Szépen élnek. A szolgálat azonban köti őket, odamen­nek, ahová Balázsovich Pált Irányítják. Dunakeszi után Bu­dapest következik, azután pe­dig Komáromban és Kolozsvá­rott lesz az otthonuk. Hol bér­lakásban, hol tisztilakásban, de Kolozsváron például a Tor- dai úton családi házban élnek — mindig szolidan, szerényen, beosztással. Jut mindenre, de sohasem költekeznek. Az asz- szonynak segítsége is van, az erdélyi városban egy székely leánykát fogad, aki a háztar­tási teendőkben osztozik vele. A férj szereti a hivatását, az asszony az urának megértő társa: a napi gondokkal hig­gadtan néznek szembe. Házasságkötésük után egy évre megszületik az első gye­rek, Klárika. Jó kislány — nekik a legszebb. Az asszony élete teljes. Az apróság csepe­redik, öröm nézni a fejlődését. Egyszer aztán beteg lesz a kis­lány. Kórházba kerül, s az or­vos dönt: a gyereknek sóinfú­zióra van szüksége. Az infú­ziót bekötik. Es negyedóra múlva — a kislány halott. Az asszonyt az ájulás környékezi, összezavarodott gondolatokkal azt hajtogatja: ezt nem lehet túlélni. Mindez történik Du­nakeszin, ahol téves az infúzió töltése. Szerencsére az idő sok mindenre hoz gyógyulást. S az élet nem hagyja magát: 1936- ban megszületik Gyurika, há­rom év múlva Andráska, 1943-ban pedig Mária-Magdol- na. Amíg a fiúk kicsinyek, az asszony minden idejét velük tölti. Amint felcseperednek, ő is elkezd dolgozni: 1942-ben befejezi az egészségügyi tan­folyamot, s Kolozsvárott a hadikórházban, a sebészeti ambulancián teljesít szolgála­tot. ‘ m Háború. Sebesültek és halot­tak, betegség. Az asszony és András fia is elkapja a tífuszt, a kolozsvári kórházban fek­szenek. így jön el 1944 kará­csonya, amikor is a német tá­bori csendőrség felcsomagolja az egész kórházat és elindítja Németországba. Teljesen szét­szakad a család, ki itt.'ki ott, végül is a két fiú anyjával van. Rettenetes időket élnek. Nincs élelem, vacsorára hár­man két szem főt krumplit esznek. Mindig és állandóan éheznek. Megpróbálnak feke­tén hozzájutni ehhez-ahhoz, de így is kilátástalan a 'helyzet. Aztán valahogy kitavaszodik, s áprilisban megérkezik a férj, hogy innen, Lautenthal- Hirschbergből felvigye a csa­ládját a Harz-hegységbe. Hó­napok után végre találkoznak, végre együtt vannak. Sietős boldogság, alig ismernek egy­másra. Azután egy reggel ti- zenhatodmagukkal, egész­ségügyi katonákkal útra kel­nek. Gyurika fél az úttól. Szo­rong, pityereg. De nincs más lehetőség, menni kell. Kínos az út. Átszállások, fé­lelem. Az angolok mélyrepü­léssel géppuskasorozatokat adnak le, pusztítás és pusztu­lás mindenütt. Rudolfstadt előtt ki kell szállni, mert re­pülőgép-támadás éri a vonatot. Ki hová tud, lefekszik a föld­re, kúszva haladnak tovább. Az édesapa a hatéves András- kát karján viszi, Gyuriiul édesanyjánál keres menedé­ket. De valahogyan nem jól van ez így. Az asszony úgy ér­zi, férjénél nagyobb a bizton­ság. előre küldi Gyurikát. És ekkor lőnek... A fiú arcra bukik, vér fohrik a homloká­ból. Kiabálás, káosz. Mit szá­mít a veszély, a gyerekhez ro­hannak. ölbe veszik, kórházba viszik. Az édesanyja végig fog­ja a kezét és egyre azt suttog­ja: most elalszol, s amire fel­ébredsz meglásd, minden szép lesz . 1. Még négy és fél órát él a gyerek Kilenc és fél éve­sen német földbe temetik el. A Harz-hegységben négy évet töltenek. Végre velük van a kislány is, aki a talál­kozáskor nem ismeri meg az anyját: néninek szólítja. A hegyekben viszonylag védetten élnek, de sokat nélkülöznek. Azután egyszercsak vége, in­dulás haza. Kurtán-furcsán fogadják őket a határok, s a bizalmatlanság hosszú éveken A csendes éhezőkre, fázókra gondolva Mindenki segíthet, aki tud ^ Mintha már jó előre készültek volna. Mintha csak ar- ^ ra vártak volna, hogy a sok jó ötlet, elképzelés szabad ^ utat kapjon, s belevethessék magukat végre a megvaló- S sítás gyakorlati tennivalóiba. Alig két hete alakult meg Gödöllőn az önkormányzat népjóléti bizottsága, s tagjai nem tétlenkedtek: imponáló gyorsasággal kezdve munká­jukat máris konkrét eredmé­nyeket mondhatnak maguké­nak. — Tevékenységünk valóban nem előzmény nélküli — kezd­te a bizottság elnöke, Six Edit, akit programjukról kérdez­tünk. — Demokrata fórumos múltunk idején már többször szerveztünk kedvezményes ru­haakciókat és olcsó piacot, én magam pedig, az MDF helyi szervezete szociálpolitikai programjának kidolgozójaként alaposan átgondoltam az e téren szükséges tennivalókat. Így valóban lényegében kész elképzelésekkel vártuk az in­dulást, a bizottság keretein belüli működés lehetőségét. Szerencsénkre polgármeste­rünk humánus beállítottságú, aki szívügyének tekinti a szo­ciálpolitikát, akinél prioritást élvez a népjólét kérdése. Így elképzeléseink maximális tá­mogatásra találnak. — Kéthetes múltjuk milyen eredményeket hozott? — Mivel emberközeli szo­ciálpolitikát kívánunk meg­valósítani, a távoli szép elkép­zelésekkel szemben az azon­nali, kézzelfogható segítést részesítettük előnyben. Ennek értelmében máris megoldot­tuk, hogy a legrászorultabb családok, egyének közül közel 50 fő ingyen kapjon naponta fél liter tejét és fél kiló ke­nyeret. Ehhez a vácszent- lászlói tsz és az Eszak-Pest- megyei Sütőipari Vállalat fel­ajánlása, segítőkészsége kel­lett. Ezenkívül kedvezményes tüzelőakciót is szerveztünk: a gödöllői Tüzép vezetője fel­ajánlott bizonyos mennyiségű fát. 30 százalékos kedvez­ménnyel, sőt ingyen fel is vá­gatja és kiszállíttatja a hely­színre, ami óriási, segítség sap érintetteknek. Körülbelül húsz családot érint ez az akció. — Honnan tudják, kik a rá­szorultak, pontosabban: a leg­rászorultabbak Gödöllőn? — Sokan segítenek a felde­rítésben. Többek között a szo­ciálpolitikai osztály, a csa­ládsegítő központ, az egyhá­zak, illetve egyének jelzései alapján derítettük fel a rá­szorultak körét, s aztán na­gyon komolyan mérlegeltük. Ezúttal nem a notórius se­gélykérőket kívánjuk támo­gatni, hanem az úgymond csendesen éhezőket és fázó- kat. Azokat, akik valóban na­pi megélhetési gondokkal küszködnek, de nem panasz­kodnak, nem kérnek.. Őket igyekszünk a jövőben is fel­térképezni, amihez kérjük a képviselők és a lakosság se­gítségét. — Úgy hallottuk, a közeli tervek között szerepel egy sze- retetkonyha létrehozása ... — Igen, két héten belül sze­retnénk megnyitni a város központjában egy alkalmas helyiségben. Első lépésként úgynevezett melegedő nyílna, ahol teát, zsíros kenyeret, esetleg levest adnának azok­nak, akik eljönnek, mert szük­ségük van rá. Pár hét alatt bizonyára kialakul az a 25-30 fős kör, amelynek tagjairól látszik, hogy rászorulnak a na­pi ellátásra. Kezdetben ön­kéntes segítőkkel dolgozunk majd, a későbbiekben pedig a' városunkban várhatóan letele­pedő apácák munkájára szá­mítunk. Azt is szeretnénk el­érni, hogy karácsonykor egyet­len ember se legyen étel és valamiféle törődés nélkül. — Az ,§v végéig tehát bő­ven van tennivaló. Milyen el­képzeléseik vannak hosszabb távra? — A kiindulási pontot a középrétegről leszakadó cso­portok jelentik, akik már kép­telenek fedezni a létfenntar­t elkíséri a családot. Gödöllő- e, a szülői házba jönnek. A érj Pesten, az asszony hely­en, a csecsemőgondozóban ölgozik. A kolozsvári okleve- ?t persze nem fogadják el, jra vizsgázni kell, majd mint örzeti ápolónő elhelyezkedik, zerényen élnek, sokat dolgoz­ok. Nem politizálnak. A munká- an hisznek, a családban, s az mberi tartásban, amely segít úljutni a tragédiákon. 1956- an örömmel és szivdobogva eszik tudomásul a forradalom írét, de ennél többet nem esznek. Kivéve Andrást, ö kkor tizenhét éves, és megy Ganz-gyáriakkal, hogy né- ,ány letartóztatott agráregye- emista fiatal kiengedését kér- ék. Nincs követelődzés, nincs röszak, a tömeg szelíd, csak :ér. Október 25-e, este van, siitörtök. Hűvös az ősz, csak : lelkekben van indulat. Az- itán lövés dördül. A tömeg ■iadtan szétszéled, csak egyet- en fiú marad a rendőrség ud- :arán: hörögve, orra bukva — indrás. Amikor az asszony a övöldözést meghallja, kétség- beesetten kiáltja fia nevét. Ikkor mén semrhit sem tud a örténtekről... ui:;» Balázsovich néni összekul­csolt kézzel néz maga elé: hát ennyi. Es még ennél is több. Mert később is érik a csalá­dot méltánytalanságok, a fér­jet megrágalmazzák, kiteszik az állásából. Négy évvel har­madik gyermeke elvesztése után az apa szive felmondja a szolgálatot, infarktusban meg­hal. Azóta? Azóta Mária-Mag- dolna és családja a vigasz, a minden. Az asszony kikísér. Óvato­san lépdel, kezével támaszt keres. Hideg az idő, ködös. Jól­esik a levegő. Vasvári Éva táshoz szükséges kiadásokat. Az ő támogatásukat szeret­nénk rugalmasan megoldani. Szociálpolitikai programunk természetesen minden rászo­ruló rétegre figyel : a hátrá­nyos helyzetű gyerekekre épp­úgy, mint a kallódó fiatalokra, a megváltozott munkaképes­ségűekkel éppúgy törődni kí­ván, mint az egyedülálló öre­gekkel vagy a társadalom pe­rifériájára sodródott családok­kal. Lassú, de teljes körű tájé­kozódást végzünk az elkövet­kezendő időszakban, a jövő év elejétől pedig számítógépre visszük a rászorulók körét. — Mit lehet már tudnunk arról az alapítványról, ame­lyet a városi önkormányzat tett az önök bizottságának ja­vaslatára? — A Segítés Alapítvány cél­ja olyan rugalmas rendszerű szociális támogatás létrehozá­sa Gödöllőn, amely a város gazdálkodó szervezetei, vál­lalkozói, egyházai, egyesületei és a szolidáris lakosság segí­tőkészségén alapszik. Az ala­pítóösszeget — százezer fo­rintot — az önkormányzat biztosítja, de várjuk a további támogatásokat is. Humánus gesztusként dr. Gémesi György polgármester máris felajánlot­ta fizetése bizonyos százalékát folyamatosan, egy idős bácsi­tól is kaptunk jelzést egysze­ri anyagi hozzájárulásra, s valaki ingyen javítások végzé­sével kíván hozzájárulni az alapítványhoz. A lényeg: min­denki segíthet, aki tud! — Hová lehet eljuttatni a felajánlásokat? — A bejegyzés várhatóan rövid időn belül megtörténik, s akkor közzétesszük a szük­séges információkat. —Pillér— Erdőkertestől Pácéiig Védett már e vidék tája Ügy tűnik, hogy az általános válság közepette is akadnak, akik nem vesztik szemük elől a környezetvédelem vagy a természet megismerésének fontosságát. Erről tanúskodik, hogy a gödöllői környezet- és természetvédelmi oktatóköz­pont kiadásában megjelent a Zöld Híradó című tájékoztató lapocska. Ebben többek között olvashatunk arról, hogy a vá­ros alsó-, közép- és felsőfokú tanintézeteiben milyen módon oktatják, nevelik a diákokat a környezet megóvására, a ter­mészet szeretedére. A Zöld Híradó vezető híre az, hogy a nyáron a Gödöllöi- dombvidék közel 12 ezer hek­tárnyi területét tájvédelmi körzetté nyilvánították Bag, Dány, Domony, Gödöllő, Isa- szeg, Pécel. Szada, Valkó, Vácszentlászló és Vácegres határában. A Hajnal Irén ve­zette oktatóközpont többirá­nyú szakmai együttműködési programot készített, és kapcso­lódni kíván a tájvédelmi kör­zet leendő oktatási, ismeret­terjesztési, turisztikai tevé­kenységéhez. Még az ősz elején fordult a városi tanács elnökhelyettesé­hez az Orvosi Kamara, az FKgP, a Magyar Madártani Egyesület, a Mérnöki Kamara helyi szervezete, valamint a Gödöllői Tájvédelmi Körzet, illetve az oktatóközpont ve­zetője azzal a kéréssel, hogy az alvégi közösségi házat — nem csak e célra kisajátítva — szíveskedjen a természetvé­delem céljaira bocsátani. A levélhez mellékelt javaslatban természetismereti központ lé­tesítésének elképzeléseit kör­vonalazták. Véleményük sze­rint a tájvédelmi körzet meg­alakulása szinte kötelezi a vá­rost, hogy nagyobb gondot fordítson a környezet- és ter­mészetvédelmi oktatóközpont továbbfejlesztésére. Érdemes megjegyezni, hogy a védetté nyilvánítás céljai a dombvidék még egységes táj­részletének. a tájra jellemző erdőHpusoknak. a források és vízfolyások tisztaságának meg­óvása: az őshonos vadállo­mány fennmaradásának bizto­sítása: a kultúrtörténeti emlé­kek és környezetük megőrzé­se; pihenő- és kirándulóköz­pontok létrehozása. A tájvé­delmi körzet 802,6 hektárnyi része fokozottan védett! Képünkön: kirándulók a Ba- bati-völgyben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents