Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-17 / 270. szám

1990. NOVEMBER 17., SZOMBAT ^Ùtiao 3 Monor és Gödöllő térségéből Tagok a megyei közgyűlésben Tegnap Pest megye két kör­zetében dőlt el, kik lesznek a megyei közgyűlés tagjai. A Monor térségéből megválasz­tott képviselők névsora: Gál István (Pilis), dr. Sárosi Ernő (Nyáregyháza), Manczal János (Üllő), dr. Illés Márta (Ecser), Sípos István (Monor), Szlahó József (Veesés), Tasi Kálmán (Gomba), Csák Ágoston (Űri), Mészáros Sándor Zoltán (Va­sad) és Sas Zoltán (Gyömrő). Gödöllő térségében is sor került a megyei közgyűlés tag­jainak választására. A megvá­lasztott személyek többsége független, így hát csak a va­lamely párt színeiben Indult közgyűlési tag párt-hovatarto­zását említjük. A bejutottak: dr. Asztalos Isván (Aszód), Mészáros György (Gödöllő), Vrbán Imre (Kartal), Valkai György (Valkó), dr. Varga A. Tamás (Mogyoród, KDNP), Pásztor Béla (Veresegyház), Tóth András (Galgamácsa), Tóth István (Túra), dr. Ke­mény András (Dány), Pintér Ferenc (Galgahévíz. FKgP), dr. Perjési György (Bag), dr. Végh Béla (Pécel, MDF), Ga- lántai Viktor (Kerepestarcsa, MDF). Vénülő libák híznak a portákon Se tollfosztás, se májeladás Az Európai Közös Piac tag­országai a magyar libamáj el­ső számú vásárlói, számukra az idén mintegy 1300 ••tonnányit szállítunk. A nemzetközi liba­piac olyannyira telített, hogy hazánkban a Baromfiter­melők Egyesülésétől származó adatok szerint jelenleg közel 850 ezer szárnyas várja sorsá­nak alakulását. A termelők érthetően türelmetlenek, ne­kik minden libatartásos nap egyenlő a ráfizetéssel. Az utóbbi hónapokban végrehaj­tott táp- és takarmány-áreme­lések a sertéstartók mellett, ta­lán őket sújtják a leginkább. Már az idén tavasszal sej­teni lehetett — kaptuk az in­formációt dr. Lakatos István­tól, a Baromfitermelőik Egye­sülésének mezőgazdasági tit­kárától —, hogy a libatollpiac telítettsége láncreakció-sze- rűen maga után vonja a hús- és májexport visszaesését is. Pest és Bács-Kiskun megyé­ben több mint százezer szár­nyas értékesítése bizonytalan. Dr. Lakatos István szerint mind kevesebb a remény ar­ra, hogy a karácsonyi ünne­pekre a feldolgozóipar eset­leg kapacitását meghaladó számú libára tartson igényt. Ugyanis a másik kedvelt ba­romfiból, a pulykából is mind több az eladatlan. Mivel a tartók kénytelenek az állato­kat tovább nevelni, tollúkat meghagyni, így ezeknél a szárnyasoknál tovább gyara­podik a hústömeg, ami aztán végképpen megkérdőjelezi Sziklai-dosszié 1956-1900 Gránáidobás vagy öngyilkosság okozta 1956. október 26-án Sziklai Sándor honvéd ezredes halálát Budakeszin? Fejsze- csapás vagy pisztolylövés végzett ezen a napon Kiss Lajossal, Sziklai apósával? Ki volt a rejtélyes szabadkai asszony, a per koronatanúja, aki a tragédia idején a lakásban tartózkodott? Felfegyverkezve vagy bélrés szándékkal mentek a fiatalok azon a délelőítön a Fő utcai házhoz? Élt-e még Sziklai Sándor, amikor az utcára vonszolták? Halottgyalázás vagy gyilkosság történt? Két munkatársunk. Fazekas Eszter és Móza Katalin szo­katlan munkára vállalkozott. Nyomozást folytattak a 34 év előtti tragédia körülményeinek felderítésére. Nem akarták új­raírni a történelmet, csak azt elérni, hogy leporolják végre a periratokat, mert eleveneknek és holtaknak egyaránt joguk van az igazsághoz. A hétrészes sorozatot november 20-tól, keddtől olvashat­ják lapunkban. Ünnepi készülődés ünneprontó árakkal? Még néhány hét, és újra itt a karácsony. A háziasszonyok már most készülhetnek az ün­nepekre, hogy megelőzzék az idegtépő, tyúkszemtaposó tu­multust. Mint Mátyus F er éné­től, a Pest—Nógrád Megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalat vezérigazgatójától meg­tudtuk, a korábbi esztendők tapasztalatai alapján az elkö­vetkezendő napokban, hetek­ben felkészülnek a vevők ro­hamára. Szerencsére lesz elég sertés- és marhatőkehús, s már most nekiláttak a szil­veszteri virsli készítéséhez. A kereskedők gondolnak a la­posabb bukszájú nyugdíja­sokra és szegényekre, olcsób­ban kínálnak egyes töltelék­árukat, például a parizert, és ha néhány forinttal is, de ol­csóbb lesz a hurka, a kenőmá­jas és a szalonna. A vállalat valamennyi boltjában ugyan­csak bővítik a választékot a baromfihúsokból. Az ínyen­ceknél pulyka és liba is ke­rülhet az ünnepi asztalra. Természetesen nincs kará­csony hal nélkül. Dr. Harcsár István, a Halértékesítő Válla­lat vezérigazgatója — aki mel­lesleg a harcsát szereti a leg­jobban — érdeklődésünkre el­mondta, hogy éppen a napok­ban kezdődött meg az ünnepi hal- és halkonzervvásár. Az akcióban a kilós ponty árát 115 forintról 105-re szállították le. Egészen mostanáig a halfilét egységes áron, 162 forintért vá­sárolhatták meg, most a legol­csóbb fiié 130, a legdrágább: a perui csomagolt hekkfilé, va­lamint a Fiánál norvég hal 180 forintba kerül. A vezérigazga­tó elmondta még, hogy a cég az idei ünnepek előtt körülbe­lül 450 tonna pontyot és busát szállít a megyei AFÉSZ-ek- nek, a Nyugat-Pest Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnak, valamint magán- kereskedőknek. Az üzletek polcait már no­vember elején és közepén fel- töltötték a karácsonyra és Mikulásra szánt édességekkel. A csokoládé télapók türelme­sen várnak arra, hogy meleg gyermekcsizmácskákba búj­tassák őket. Az árak a tava­lyinál jóval borsosabbak. Ma a legkisebb „puttonyos” is 16 forintba kerül. A legnagyobb- ról nem is szólva, amely több száz forintot kóstál. Az emel­kedő árakhoz hozzászoktunk, már ami a Mikulásokat illeti. Nem úgy a szaloncukoréhoz, amelyből bő ugyan a válasz­tékodé az ára??? A legolcsóbb konzum kilója 130, a legdrá­gább vaj karamelláért 270 fo­rintot kell fizetni. A Triáltoysnál megtudtuk, hogy mind hazai, mind külföldi játékokból sokfélét lehet vásá­rolni. A Barbie babák, Match- boxok, villanyvasutak és Lego elemes, összerakás játékok árai hasonlóak az elmúlt évihez. Bármennyire hihetetlenül hangzik, 67 forintért és 6600 forintért is lehet gyermekeink­nek hasznos, fejlesztő játéko­kat venni. Molnár Ildikó forgalmazásukat. Eddig az ál­lami szubvenciót nem élvező libanevelés tulajdonképpen el­tartotta önmagát, hasznot ho­zott a gazdának. De mi lesz ezután!? A jelenlegi túltermelésből óvatos becslések szerint jövő­re áldatlan helyzet állhat elő. Ez pedig azt jelenti, hogy már most kiszámíthatóan 2 500-2800 tonna májra kell a külkeres­kedőknek vevőt találniuk. Ha­zánknak évtizedek óta igen jók a kapcsolatai a már em­lített EGK-tagországokkal, mint libamájvevőkkel. Erre a területre jövőre sem lehet több májat exportálni 1300 tonnánál. A Nyugaton hatéko­nyan működő agrárpiaci rend­tartás, s a szigorú védővámok — amelyek az adott országok farmereinek, gazdaságainak az érdekeit védik — nem teszik lehetővé, hogy akár egyetlen kamionnal is több guruljon át példának okáért a belga vagy esetleg a holland határon. Néhány éve még elég volt az, hogy X vagy Y ismeretsé­ge révén szólt az adott me­gyei vagy járási pártbizott­ság gazdaságpolitikai titkárá­nak, hogy libaértékesítési gondjai vannak s rövid időn belül máris a feldolgozóüze­mekben voltak a szárnyasok. Ez volt a múlt. A jelen drá­mai: a baromfikat feldolgozó vállalatok, kft.-k egyszerűen közük, hogy teljes a kapacitás­kihasználtságuk. Ugyanakkor technikailag sem megoldható a liba feldolgozása, mivel sa­játos technológiát igényel az exportra menő csirke és a li­ba, vagy éppenséggel a puly­ka vágása. Mi lehet a megnyugtató megoldás? Még pontosabban, hogyan lehetne a jelenlegihez hasonló túltermelést elkerülni a jövőben!? A megszólaltatott szakember szerint a már em­lített agrárpiaci rendtartás mielőbbi bevezetése, valamint az exportképes szárnyasokra megalakítandó termelői szö­vetségek a jelenleginél jóval szabályozottabbá tehetnék a valóban gazdaságos állattar­tást. Mindezek szükségesek ah­hoz, hogy hazánk megtartsa a nem minden ok nélkül rátes­tált libamáj-nagyhatalmi stá­tust. Gyóesl László Vitázó ÁFÉSZ-ek a szövetkezeti törvényről • • Otkevés, kettő elég? Hazánkban 274 általános fo­gyasztási szövetkezet működik, taglétszámuk meghaladja a másfél milliót. A magyar gaz­daságban végbemenő belső korszerűsödési folyamat érinti az ipar és a mezőgazdaság leg­különbözőbb területeit, így hát nem kerülhet ki ebből a folyamatból az Általános Fo­gyasztási Szövetkezetek Orszá­gos Szövetsége sem. Ennek szellemében tartott tegnap az elnökség és a felügyelő bizott­ság szövetkezeti tisztségvise­lőkkel és vezetőkkel kibővített együttes ülést. A tanácskozá­son közel százan vettek részt. A szövetkezeti törvény előké­szítésével kapcsolatos állás­pont kialakítása volt a fel­adat. A jelenlévők megvitatták az Országos Szövetkezeti Ta­nács által kidolgozott tézise­ket, amelyeket előzetesen már a tagsággal is véleményeztet­tek. Információink szerint a tagság egy jelentékeny hánya­da úgy véli, hogy a tematika túlzottan a termelőszövetke­zetek modelljére épül, míg mások szerint ellentmondásos, túlszabályozott. A kritikai ész­revételek azonban egy közös pontban megegyeznek: jelle­ge szerint lehetőséget nyújt az AFÉSZ-ek gazdasági vállalko­zásaihoz, s ezért korszerű, perspektívát nyújtó. A tegnap kibővített ülés előtt elhangzottak olyan észre­vételek, hogy a szövetkezeti törvény tematikája számos kérdést 'önkormányzati hatás­körbe utal, s ezzel magára hagyja a szövetkezeteket. Egy másik vélemény: a szövetke­zeti törvény szigorúan csak az alapkérdéseket szabályozza. A tagság jelentékeny része sze­rint jó lenne, ha bekerülne a tervezetbe: az egy tag — egy szavazat elve érvényesüljön a vitás kérdések eldöntésekor. Megint mások a vagyonará- nyos voks mellett kardoskod­nak. Az Országos Szövetkezeti Tanács munkabizottságának a törvény végső formájának az elfogadásakor arra is figyel­nie kell, hogy a nem jogi sze­mélyek szövetkezeti tagsága benne van-e az alapszabály­ban. Egyértelműen szeretné tudni a tagság, hogy végül is hány személy szükséges egy szövetkezet alapításához. Akadnak ugyanis olyanok, akik szerint a tervezetben fel­tüntetett öt fő kevés, míg má­sok szerint kettő is elég. Pest megyében tizenhét ÁFÉSZ működik, s az 1988. december 31-i adatok szerint tagjainak száma eléri a 130 ezret. A társasági és átalaku­lási törvény ezen a területen is érezteti hatását^s ez a már többnyire ipari tevékenységet folytató kft.-kben és a bérbe adott boltokban követhető nyomon. Gy. L. Ä HÉT HÍRE ÉKKŐ KÉK KŐ Miskolcon rendezték meg a Hogyan tovább 1991- ben? elnevezésű országos gazdaságpolitikai fórumot. 8 Átadták rendeltetésének az MO-s körgyűrű elké­szült szakaszát. 9 Nemzetközi tanácskozás zajlott le Pécsett, az idült, nem fertőző megbetegedések megelő­zéséről. Q Átnyújtották a győzteseknek az Erzsébet-dí- jakat. Q Csopak volt a helyszíne a Korrózióvédelem Európában címmel rendezett konferenciának. © Bala- tonaiiga fogadta a másodnyersanyagok hasznosításával foglalkozó háromnapos országos tanácskozás résztve­vőit. % A hét híre az is, hogy kiállítás nyílt Dunaújvá­rosban Ásványok és drágakövek címmel. fi S&k érdeklődőt vonzó ás­ványkiállításoknak ismert alakja az a ceglédi gyűjtő, aki az alföldi városból szinte a világ valamennyi tájával kap­csolatban áll. Levelek, fény­képek, diák és persze ásvá­nyok cserélődnek a szép kedv­telés e honi híve és külföldi társai között. Az ő szemében egy különleges alakú pirít ugyanolyan érdekesség, mint az a kimberlitdarab, amely gyémántszemcséket rejt. ö ugyanis tudja azt, amit a lai­kusok nehezen fogadnak el, értenek meg, nevezetesen azt, hogy az ásványok földtani tör­ténelme sokkal-sokkal érde­kesebb, mint némely fajtájuk kereskedelmi értéke. Ez persze nem zárja ki an­nak lehetőségét, hogy a gyűjtők ékköveket is besorol­janak kincseik közé. Néhány hete becsülték fel avatott szakemberek azt a (örökösökre maradt) szentendrei gyűjte­ményt, amelynek szebbnél szebb nem drágakő kövei mel­lett ékkövek regimentjét is értékelniük kellett. Közöttük azt a kék követ, azaz zafírt, amelynek forgalmi értéke túlhaladja a hárommillió fo­rintot ... Ilyen értékű kék kö­vek persze ritkán bukkannak fel, bár a hivatalos forgalma­zóknál nem számít nagy eset­nek, amikor valaki szemreb­benés nélkül fizeti ki a sok százezer forintot egy-egy ás­ványdarabért. Az embernek ősrégi mániája a drágakő gyűjtése. Túl a beavatottak szűk kö­rén, az átlagember nehezen igazodik el az ásványok, a féldrágakövek és a drágakö­vek világában. Ez utóbbiak esetében sem tud könnyen különbséget tenni a smaragd zöldje és a zöld türkiz (mert kék is van, amit a laikus könnyen összecserél a zafír kékjével) között. Amint a jás­pis vöröse és a rubin pirosa is sok fejtörést okozhat an­nak az asszonykának, akit a férjeura ilyesmivel lepne meg a panellakásban a há­zassági évfordulójukon ... Egészen más a helyzet akkor, ha az ember ért a birtokában lévő kövekhez. Az először bá­róvá, majd gróffá előrukkolt Grassalkovich Antal a gödöl­lői kastély építésekor átme­neti pénzzavarba került. Elzá­logosított tehát néhány ma­roknyi követ, ám keményen leteremtette a kölcsönt adó bankárt, mert, mint levelében írta, o bankár megbízottját csakis a karátsúly érdekelte, más nem. Ügy látszik, már a 18. században sem volt érzé­ke mindenkinek a — szép­hez ... A nyolcszáz Celsius-fokon elégő gyémánt — nehogy meg­próbálják, belemarkolva az otthoni zacskóba — bárki szá­mára bizonyítja, egy darab szén hamvadt el a tűzben. Csak éppen ennek a szénda­rabkának különlegesen ala­kult a földtörténeti sorsa, míg az ún. toriatok valamelyikéből előkerült. Ez a különleges kő­sors az oka annak, hogy a drágakövek ritkák, s mert rit­kák, drágák. Szemben az ás­ványok hatalmas részével, amelyekkel eléggé pazarlóan bánik az ember. A megye sok táján folytatnak ásványbá- nyászatot — amint a mostaná­ban visszaesett, válsággal küzdő fcőbányászatnak is na­gyok a hagyományai —, azaz Pilisvörösvártól Szobon át Sóskútig folyamatosan szem­besülni lehet a földtörténettel. Ez a szembesítés előbb vagy utóbb, de szükségszerű lesz, mert hiszen folyamatosan fel­értékelődnek (gondoljunk csak a zeolit sorsára) az ásványkin­csek. A fokozódó felhasználás annak is értéket ad, ami ed­dig „csak kő” alapon szere­pelt a köztudatban. Az új technológiák ugyanis, s nem kevésbé a kőolajjal való taka­rékosság kényszerűsége, tág teret nyitnak az ásványok ko­rábbiaktól alapvetően eltérő hasznosítása előtt. Szerencsére arra nem kell számítani, hogy a mészkőnek is olyan becse lesz, mint a kék kőnek (bár újabban például nagy becse lett ismét a kékkőnek, azaz a rézgálicnak. tehát lehetséges a feltámadás), avagy a zöld kőnek, a pirosnak, ám bizo­nyosan eljön a becsüld meg jobban a követ is ideje. M3 országok népes csoport­ja gyárt mesterséges drágakö­veket (gyémántot, smaragdot, rubint, zafírt), mert az ipari felhasználás teremtette szük­séglet nagyobb, mint a ter­mészetes úton nyerhető meny- nyiség. A bökkenő az, hogy a mesterséges kövek többe ke­rülnek (drágább drágakövek), mint az ékkőnek felhasznál­hatók. Amiben benne bujkál a természet mosolya. A mosoly az akarnok embernek szól, aki a természet urának gondolja- hiszi magát. Nagy kérdés, ez a hitt-gondolt uraság mibe ke­rül, nem lesz-e nekünk és utódainknak túlságosan drá­ga? Mészáros Ottó SI A BA DCONDOLKODO Mdrton-napi kod A vasárnapi ebéd olyan volt, mint máskor. Csodás ha­lászlé gömbölyű metélttel — Duna menti szokás szerint —, sült frai, s akinek bírta még a gyomra, kérhetett sült oldalast burgonyával, hozzá céklát. Kétféle sütemény, a kisunokára tekintettel jókora tál madártej, amiből a felnőttek is élvezettel kanalaztak. Bor, sör, kóla, baba- pezsgő — így hívja a gyerek a gyömbéritalt, mert nem olyan szúrós, mint a szódavíz. Szerény kispolgári jólétről árulkodó családi összejöve­tel, 1990 őszén. A szó azonban másról és másképp forog az asztalnál, mint akár egy évvel ezelőtt. Sőt! Bennfentes szem a lakásban történt változásokat is észreveszi. Ta­valy ilyenkor még a hőtároló kályha adta a meleget. — Tudod — mondta annó Klára asszony — az évek múlásá­val mi sem fiatalodunk, inkább idősödünk, jó lesz ez a hőtárolós, olcsó éjszakai árammal megy, nincs hamu, ko­rom, apának (férje) nem kell bajlódnia fával, szénnel.— A kis cserépkályhát azonban nem dobták ki. Abrosszal volt letakarva télen-nyáron. Ott álltak az italok, a sava­nyúság, a sütemény, mígnem rájuk került a sor. Most a hőtárolós van letakarva, odajár megkukkantani a süte­ményt az unoka. A konyhában leszerelték a fali gázkon­vektort. Vásároltak egy csinos kis szénkályhát, azzal fű- tenek. — Tudod — mondta Klára asszony —, már nem bírjuk. Nincs harminc filléres éjszakai áram, a palackos gáz is egyre drágább, a nyugdíjunk pedig tétován szapo­rodik. Ebéd után szétszéled a társaság, rövid időre kettesben maradunk a háziasszonnyal. Mintha csak az előbbit foly­tatná. — Máskor ezekben a hetekben már karácsonyra vásárolgattam. Az idén csak nézelödök. — Bólogatok, hümmögök. — Vendéglátóm folytatja. — Csak ne legyen rosszabb. Mindenütt azt hallom, a tél nehéz lesz, s a jö­vő év még inkább. Nekünk annyival könnyebb, vigasztal­ja magát, hogy egyszer már volt részünk benne, ötven- től ötvenhétig. Kuláknajc lettünk nyilvánítva, apát kidob­ták az állásából.. a olyan nehéz talán nem lesz. Hümmögök, bólogatok. Nekem is könnyebb. Zsíros ke­nyéren és zsíros krumplin nőttem föl. Szerencsére nagyon szerettem. Mindennap azt ettem, mégsem untam meg. Ma már nem bírom a zsírt, de a krumplit változatlanul sze­retem. Ha nagyon szorul a nadrágszíj, sóval meghintve, hozzá barna kenyér. A népi regula szerint, ha Márton napján borús az idő, egész télen olyan lesz. Az idei Márton-napon Magyaror­szágot köd borította. Nem szálltak le és föl a repülők, le­álltak a kompok, a Duna mentén húsz-harminc méter volt a látótávolság. PLEBEJUS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents