Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-15 / 268. szám
1990. NOVEMBER 15.. CSÜTÖRTÖK 3 Önkormányzati szövetség alapítványi támogatással Vita Lakitelek szelleméről Nagy veszteség lenne, ha politikai erőtér nélkül maradna Pozsgay Imre, a magyar belpolitikai élet meghatározó személyisége. Remélhetőleg lesz benne erő az újításra, hiszen komoly politikai ellenfélre lenne szüksége az MDF-nek •— hangzott el a fórum tegnapi sajtótájékoztatóján. Lezsák Sándor ügyvezető alelnök megállapította: azok, akik rendkívül sokat tettek a rendszerváltásért — Pozsgay Imre, Németh Miklós és Király Zoltán —, nem találják helyüket az új politikai tagozódásban. Ugyanakkor kifejtette, hogy Pozsgay tévedett, amikor arról beszélt, hogy Lakitelek szelleme szertefoszlott, s az MDF jobbközép konzervatív pártként már nem képviseli a nemzeti középosztályt. Kónya Imre frakcióvezető a párt parlamenti munkájáról szólva kijelentette: a törvényhozó testület féléves működése nem volt zökkenőmentes, s akadozott a 164 tagú MDF- frakció belső szerveződése is. Lezsák Sándor a párt szervezeti életéről szólva elmondta, hogy 37 ezer tagjuk, csaknem ezer szervezetük és 200-300 helyi csoportjuk van. Az alelnök bejelentette továbbá, hogy a felmerült igények alapján önkormányzati szövetséget indítanak útjára, amely érdek- védelemre szerveződve akár a kormánnyal szemben is felléphet. A szövetség — amelynek támogatását a Konrad Adenauer-alapítvány vállalta —, vasárnap tartja alakuló ülését a Műegyetemen. Végül kifejezte azt a reményét, hogy december 15—16-i országos gyűléssel az MDF életében lezárul a hőskorszak, s egy termékeny időszak kezdődik, amelyben a párton belül felerősödik a politikai mozgalmi tevékenység. Okosan felkészültek Képviselő-választás Szentendrén Tegnap Szentendrén is megválasztották a megyei ön- kormányzati testület tagjait, akik a megyegyűlésben a város és térségének lakosságát képviselik. Tizennégy településről gyűltek egybe a jelöltek, akik közül Hadházy Sándor (független) Visegrádot, Kulin Imre (független) Po- mázt, Mócsai János (FKgP) Szigetmonostort, Osvay András (MDF—KDNP) Szentendrét, Parlagi Endre (MDF) Budakalászi és Török István (független) Csobánkát képviseli majd á megyei önkormányzatban. Hallva a listát, az ember örömmel nyugtázza, hogy ebben a régióban okosan döntöttek, hiszen nem maradnak szószóló nélkül sem a hegyi falvak, sem a Duna-parti települések, sem pedig a szigeti községek, miközben a város és a két másik, nagyobb lélekszámú település képviseletében ott lesz a küldött a megyegyűlésben. — fe — A vállalkozó gyárbérlete tíz évre Két melós nyakába egy irodista A sikeres emberek nálunk mindig egy kicsit gyanúsak. Aki valamivel kitűnik a szürke tömegből, s elüt az átlagtól, annak előbb-utóbb hozzá keli szoknia ahhoz, hogy sokszor az elért eredményeit is meg kell magyaráznia. Ha valaki a sikereit az üzleti életben éri el, számíthat arra, hogy rögtön megindul a szóbeszéd, milyen kerülő utakon szerezte vagyonát. Az a legtöbbször szóba sem kerül, hogy az illető esetleg tehetségének köszönheti sikereit. S az évtizedes beidegződéseknek hála, az irigykedők arra sem gondolnak, hogy a jól menő vállalkozók nem kevés adót fizetnek be az államkasszába is. Szentendrén Dobos Györgynek is sok az irigye. A körülötte keringő szóbeszédeket az is erősítette, hogy a jól menő autóalkatrész-gyártó üzeme után nemrég még a Pest Megyei Fémipari Vállalatra is szemet vetett. így aztán szeptember közepe óta a gyárkapun a PEFÊM cégtábla mellett ott díszeleg nár a Dobos Kft. felirat is. Mennyi pénze lehet annak — mondják az irigyel —, aki Magyarországon képes egy gyárat megvenni. — A gyárat nem vettem meg. csupán bérelem tíz évre, évi 10 millió forint díjért — pontosít Dobos György. A negyvenes éveinek közepén járó üzletember láthatóan már nem lepődik meg azon, milyen pletykákat terjesztenek róla, hozzászokott a sárdobáláshoz. — Nekem már az őseim is vállalkozók voltak, s én is húsz éve vagyok maszek. Olyan korban is a magánszektorban tevékenykedtem, amikor ez még sokak szemében vörös posztónak számított. A támadások persze a rendszer- váltás után sem szűntek meg. A legvadabb hírek keltek szárnyra, hogy melyik párt pénzel engem. Rámsütötték, hogy kommunistabérenc vagyok, mert nem aszerint szelektáltam az embereket, hogy tagja volt-e a pártnak vagy sem. Az elvégzett munkájuk alapján ítélem meg az embereket. Például a volt szb-titkár is nálam dolgozik, nagyon jó kovács. Miért szabadulnék meg tőle? @ Jó néhány embernek viszont megköszönte a munkáját. — Egy csődtömeget vettem át, egy olyan lepusztult gyárat, ahol már a telefon- és villanyszámlát sem tudták kifizetni. Százötven ember dolgozott a gyárban, közülük hatvan az irodán. Errera_Jelduzzasztott adminisztratív létszámra nem volt szükségem. Van egy könyvelőm és egy raktárosom, s amit lehet, számítógéppel intézünk. Voltak olyan munkások, akik maguktól mentek el, mert úgy érezték, pia nélkül nem tudnak dolgozni, s tudták, hogy az ivást nem tűröm. Voltak akiknek később én mondtam fel, mert egész nap csak lődörögtek, fusiztak. Helyettük már vettem fel embereket. A Most már közel két hónapja vezeti a kft.-t, hogyan látja, miért jutott csődbe ez a vállalat, s mi az, amit ön másként csinál? — A Pefémnek 100 milliós kintlevősége van. Nem akarom bántani az előző vezetőket, de az évek során amolvan belső vakságban szenvedtek. Hozzászoktak ahhoz, hogy az itt készülő baltát, kalapácsot, t.okmánvt nagykereskedelmi váltatoknak adják el, később azok nem fizettek. A szállításokat akkor sem állították le. inkább felvettek 36—40 százalékos kamatra bankhitelt, ley aztán egy év alatt elsüllyedtek. Mi már csak készpénzért adunk el. Hozzáteszem, nem értem, hogy ezeket a vállalati tartozásokat miért nem lehet felszámolni, hiszen ez végeredményben gazdasági bűntett. Harmincmilliós készletet vettem át, nagyon sok volt az elfekvő áru, ami raktáron hevert. Felvettem néhány ügynököt. akiknek az a feladatuk, hogy vevőket keressenek. Ma már nem panaszkodhatom, van megrendelésünk. A költségeinket. ahol lehetett, lefaragtuk. Volt például kilenc teherautója a vállalatnak, mellette még autószerelőket is foglalkoztatott. Ezeket eladtam, ha kell, magánfuvarozókkal szállíttatok.. 9 Az emberek hogyan álltak át egy más tempóra? — Amikor idekerültem, féltek tőlem, azt hitték, idejött a hétfejű sárkány... Az autóalkatrész-gyártó üzememet is ideköltöztettem, s most már elmondhatom, hogy az itteniek is megszokták azt a munkatempót, amit a régi embereim. A normát eltöröltem, mert nem tartom jó megoldásnak, annak csak az a vége, hogy széthordják a gyárat, elhanyagolják a gépeket. Maradt az órabér, s most már volt egy kisebb mértékű fizetésemelés is. Hogy van munnkM.$pks$gr . szom bat-vasár- nap is kell dolgozni, többet kereshetnek, nem kell fusizni. Örülök, hogy sokan már azon törik a fejüket, hogyan lehetne ezt vagy azt a maguk háza táján ésszerűsíteni. Hozzám mindig be lehet jönni, nincs titkárnő, aki feltartóztatná a melósokat. Az ötletekért fizetünk egy-két ezer forintot, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy rájöttek, csak akkor tudnak jól keresni, ha megy a termelés, nincs selejt. Jövőre már új gépeket is veszünk. 0 Szándékában áll megvenni a gyárat? — Igen, de nem egyedül, mert bármilyen furcsa, a magyar bankoktól nem kapnék hitelt. Magánkapcsolataim révén amerikai tőkét szeretnék bevonni a vállalkozásba, s létrehozni egy amerikai—magyar vegyes vállalatot. Néhány héten belül eldől, hogy a Peíém erre áldását adja-e. Egyébként, amikor átvettem a gyárat, magam sem gondoltam volna, hogy ilyen nagy fába vágtam a fejszémet. Bizonyára sokan nem hiszik el, de nem a pénzért csinálom, inkább azért, mert szeretném megmutatni, hogy talpra lehet állítani ezt a vállalatot. Mint bérlő megtehetném azt, hogy egy év alatt lerombolom az üzemet, s amit lehet, kiszedek belőle, én azonban hozzászoktam ahhoz, hogy a tulajdonos fejével, hosszú távra gondolkodjam. Hargitai Éva Főügyész úr; ez törvénytelen! Kinek a birtoka? A nyilvánosság előtt többnyire mint vádló szerepel az ügyész, aki hosszabb-rövidebb ideig tartó szabadságvesztés kiszabását indítványozza a gyilkosokra, tolvajokra, bűnözőkre. Jóval kevesebb szó esik viszont arról, hogy az ügyészi szervezet hivatalból törvényességi felügyeletet gyakorol, és ebben a minőségében foglalkozik az állampolgári panaszok elbírálásával. □ Hogyan alakul ez a tevékenység Pest megyében? — kérdeztük dr. Stirszki Sándort, a Pest Megyei Főügyészség helyettes vezetőjét. — Idén, az első félévben egy híján kétszáz beadvány érkezett, melyekben valós vagy vélt törvénysértéseket panaszolnak. Feltűnő volt ebben az időszakban, hogy a sokéves átlaghoz képest-ugrásszerűen gyarapodott a földterületek tulajdonával kapcsolatos törvényességi panasz. □ Mondana egy példát? — Olyan beadványunk is van, melyben 200 holdat meghaladó birtokot igényel visz- sza a több évtizeddel ezelőtti tulajdonos. Azóta parcellázták ezt a területet, és üdülök épültek a telkeken. Ez is olyan eset, amilyennel sajnos gyakran találkozunk, de jelenleg nincs törvényes lehetőség a jogorvoslásra. □ Hogyan éreztetik hatásukat az államigazgatásban történő változások? — Kevesebb panasz érkezik ebben a témakörben, mint azelőtt. Az emberek feltehetően várakozó állásponton vannak. Sajátos helyzet egyébként, hogy bár a tanácsok már megszűntek, a gyakorlatban a nem létező tanácsok vb-titká- rai még dolgoznak, a jegyzők kinevezéséig irányítják területükön a hatósági munkát. A megyében 130 helyi tanács tevékenykedett 170-nél több településen. A szerveződő ön- kormányzatok döntik el a továbbiakban, hogy létrehoznak-e igazgatási társulásosát. A jelenlegi helyzetben mi nem zavarjuk a kialakulóban levő önkormányzatokat, a későbbiekben alakítjuk ki velük a kapcsolatot. A törvényességi felügyelet azonban e téren sem vonatkozhat kizárólag az állampolgári panaszok kivizsgálására, bár ha egyes területekről tömegesen érkeznek ilyenek, az feltétlenül jelzésnek tekinthető. Előfordulhat azonban olyan törvénysértés is,i amit nem jeleznek, talán éppen azért nem, mert az az állampolgárok egy csoportja számára kedvező. □ Mint közismert, sok újat hoztak a sarkalatos törvények. Így például azt, hogy az ügyészség gyakorol felügyeletet a pártok kivételével valamennyi társadalmi szervezet fölött, és óvással támadhatja meg a jogszerűtlen cégbejegyzéseket. E téren mi a helyzet Pest megyében? — Nem ritkák a törvényességi problémák az alakuló egyesületekkel kapcsolatban. Kezdetben azt hittük, hogy úgynevezett hobbiegyesületekről lesz csak szó, mint például a galambászok vagy a horgászok, de ez nem így van. Előfordult például, hogy egyesület néven gazdálkodási céllal akartak szerveződni, mint például a vagyonőrzők. Itt nyilvánvaló az anyagi cél, s az ilyen jellegű szervezetet adózás és egyéb szempontból is más kötelezettségek terhelik, mint a hobbitársulásokat. Olyan esetünk is volt, amikor egy társaság azért akart egye* sületet alakítani, hogy az állampolgárok panaszait elbírálja, mintegy törvényességi felügyeletet gyakoroljon. Ez pedig nyilvánvalóan az ügyészi szervezet hatásköre. Eddig az egyesülési témában kilenc esetben kezdeményeztük törvényességi óvás emelését, és öt bírói határozatot megfellebbeztünk. □ Milyen egyéb tendenciák mutatkoznak a büntetőjogon kívüli ügyészi tevékenységben? — Számolnunk kell a munkaügyi vitákkal kapcsolatos panaszok szaporodásával, hiszen egyes vállalatok megszűnésével, átalakulásával párhuzamosan emberek válnak munkanélkülivé, és egzisztenciális problémák is felmerülnek. Ugyanakkor kihalóban van a viták eldöntésére korábban hivatott munkaügyi döntőbizottság, és nincs helyette más. A gazdasági jogban új szabályozásokra is várunk, mert a jelenlegiek egy része már elavult, a megváltozott rendszerben nem megfelelő. □ Rendelkeznek-e elegendő jól képzett szakemberrel a megnövekedett feladatok megoldására? — Idén már nálunk is mutatkozik az elvándorlás, amit a közismert anyagi okok mellett véleményem szerint az is magyaráz, hogy csökken az ügyészi munka presztízse. Ugyanakkor egyre több a büntetőügy, és ezekben folyamatosam el kell járni. A fizetéseket illetően úgy vélem, a bérrendezés ellenére sem leszünk versenyképesek egyes új gazdálkodó szervezetekkel, munkánk társadalmi megbecsülése pedig a jövőben elengedhetetlen, Ga. J. Ihm bújhsit ki a büntetés alól Mibe kerül a Ház? A tavaszi választások után a Parlament munkája lényegesen megváltozott. A képviselők folyamatosan, heti négyöt napot dolgoznak, s ez a Ház gazdasági osztályát is új feladatok elé állította. Bolonyai Jenőt, az Országgyűlés Hivatalának főkönyvelőjét elsőként a megváltozott helyzetről kérdeztük. — Feladatunk az Ország- gyűlés zavartalan működésének biztosítása volt és maradt. A választások után a képviselők nehéz helyzetbe kerültek, mert sem a jogállásukat, sem az anyagi helyzetüket nem tisztázták. Ameddig nem rendezték a képviselők fizetését, addig végleges költségvetés sem készülhetett. — ön egy olyan intézménynél gazdasági vezető, amilyenből egyetlenegy van az országban. — Megtiszteltetésnek tartom, hogy itt dolgozhatom. Azt hiszem, mindenki, aki átlépi a Ház küszöbét, valami hasonlót érezhet. Ezt különösen akkor tapasztalom, amikor vidékről vagy külföldről érkező csoportokat fogadunk. Immár huszonkét éve dolgozom főkönyvelőként a Kossuth téren. Amikor megalakult az új házelnökség, a bemutatkozó találkozón felkértek a munka folytatására. A Ház folyamatos működtetése azt kívánja, hogy a jó szakemberek megmaradjanak, . s mivel ez nem „politikai állás”, folytathattuk a munkát. — Kérem, hasonlítsa össze a tavalyi és az idei parlamenti költségvetés számait. — 1990-ben a működési költségek nagyságrenddel magasabbak. Ennek elsődleges oka az, hogy főállású képviselőink vannak. Tavaly a költségvetés végösszege 640 millió forint volt. Az idén ennek majdnem duplája — 1 milliárd 135 millió forint lesz. De például a bizottsági üléseken a képviselők napi ellátására 65 forint Papírja nincsen róla, váltig állítja mégis, egyszemélyes komplexbrigád Ö. Ö, mármint a tanár, akit balsorsa rávett a házépítésre. Szájtátva hallgatom a fejtegetését arról, vajon bárki is számol-e azzal, milyen szak (i) képzők tevékenykednek rejtve, észrevétlenül szerte az országban a — házépítéseknél?! Az építkező ugyanis, bár kény szerb öl, de szakmák sokaságát ismeri ki, tulajdonképpen megtanulja azoknak az alapfogásait. Villany-, vízvezetéket, központi fűtést szerel, azután burkol padlót, csempét rak, mázol, ha úgy hozza a dolgok sora, tapétát ragaszt. .. Csak a legszükségesebbre költ, kizárólag azokhoz a munkákhoz fogad mestert (akit egyre nehezebb megfizetni), amelyeknél (mint például az elektSzájúivá Szakiképző romos vezetékeknél) hatósági papírt kell bemutatni, illetve amelyeknél a teendő valóban alapos szakismeretet követel. Az összes többi munkát csinálja ő, a család, az ismerősök, ki mihez ért, miben a legügyesebb. Valóban érdekes nézőpont, aligha jutna bárkinek is eszébe a szakképzésnek ez a, szakiképző formája, holott ami igaz, az igaz : tömegek jártak, járnak ebbe az iskolába, kitanulják az egyszerűbb fogásokat. A vélhetően, sőt olykor láthatóan gyengébb minőséget ellensúlyozza a költségmegtakarítás. Idén, az első félévben a megyében 991 lakásra adtak ki használatbavételi engedélyt, azaz, ha úgy tetszik, akkor legkevesebb 991 fővel gyarapodott a „szakmunkások” tábora, de persze bátran szorozhatunk kettővel, hiszen segít valamelyik családtag, rokon is .,. Ha így haladunk, lassan minden felnőtt két-fcá- rom szakma tudója lesz. Hagyjuk a tréfát. Am ha hagyjuk is, az ügy komoly, mert valóban nehezen lemérhető, de széles körben érvényesülő a hatása ennek a magad uramnak. A költségmegtakarításon, a készségek fejlesztésén túl azonban ágaskodik bennem a kérdezés ördöge. Vajon társadalmilag az a leghasznosabb, ha a tanár a szabad ideiében csempét rak, a jogász mázol, a paraszt parkettázik...?! MOTTÓ jut, ami már évek óta változatlan. — Nyilván önöket is ellenőrzik. Ilyenkor részesülnek valamilyen előnyben? — Természetesen semmi könnyítést sem kapunk. Ha hibázunk vagy késünk, ugyanúgy kivetik ránk a büntetést, mint más gazdálkodókra. Egyéb területen sem feltétlenül előny, hogy az Országházat képviseljük. Nyugaton a szállítók sorban állnak azért, hogy megrendelést kaphassanak a parlamenttől, amit később referenciaként használhatnak. Ez nálunk ismeretlen . dolog, bár én remélem, hogy előbb-utóbb itt is így lesz. — Vannak olyan előirányzataik, amelyek más intézmények költségvetésében nem szerepéinek? — Amióta a Köztársaság Elnökének Hivatala is hozzánk tartozik, a mi feladatunk a Kossuth- és a Széchenyi-díj előkészítése és a velük járó pénzösszeg kifizetése. Eltérés az is, hogy az általunk ösz- szeállított terveket a Parlament Házbizottsága tárgyaljs meg és hagyja jóvá. Talán e; az a két dolog, amiben különbözünk a többi költségvetés intézménytől. Olyannyira „átlagosak" vagyunk, hogy munkaerőgondokkal küzdünk. Látogatásokból, filmforgatásbó jutunk saját bevételekhez, árr ezek a költségvetés főösszegéhez képest jelentéktelenek évente csupán néhány millió tesznek ki. Ez is csak azt mutatja, hogy a Kossuth téri háí — bár csak egy létezik belől« —, egyszerű maradványérdekeltségű költségvetési intézmény. A. I.
