Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-15 / 268. szám

4 Kiírtán 1990. NOVEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Önkormányzatok fóruma NEMCSAK A BONTÁSBAN, AZ ÉPÍTÉSBEN IS SZÁMÍTANAK RÁJUK Legfontosabb szempont a szaktudás A volt tanácsi apparátusok doly<raól, beleértve a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának szakigazgatási munkatársait, az elmúlt esztendőben napi munkájukon kívül egy másik, nem kevésbé jelentős feladatot elláttak : szorgalmasan bontották a tanácsrendszer építményét. Vannak olyan vélemények, hogy saját maguk alatt bontották a födémet, fűrészelték a geren­dákat. Ezekről a nézetekről, nyug­talanságokról, és bizonytalan­ságokról beszélgettünk dr. Petrik Jánossal, a Pest Me­gyei Tanács vb-titkárával. — Az élet folyása aligha vesz tudomást a közigazgatá­si átszervezésről, sőt még a politikai rendszerváltás is hidegen hagyja. Emberek szü-. latnek, tanulnak, megbetegsze­nek és gyógyulnak, építkez­nek, olykor áthágják a sza­bályokat, öregségükre gyámo­ltásra, gondozásra szorulnak, meghalnak. Ezekkel a történé­sekkel kapcsolatban, függet­lenül a rendszerváltozástól, ez államigazgatási apparátus­nak meglesznek a sajátos fel­adatai. És ezeket mindvégig zavartalanul intézték is a szakigazgatás dolgozói. A Par­lament a közelmúltban foga­dott el jogszabályt az átmene­ti helyzetre. Ez rendezi a szak- igazgatás feladatát, és irányt mutat ebben az átmeneti idő­szakban, november és de­cember hónapban a jeagorvofi- lati lehetőségekre. Ezzel a bi­zonytalanságok egy része meg­szűnt. De a tanácsi dolgozók már ezt megelőzően is igye­keztek úgy eleget tenni fel- r datuknak, hogy a tanácsrend­szerből az önkormányzatba való átmenet idején az ügyin- 1 izésben ne támadjon vá- huum. Miközben ellátták na- ri teendőiket, rengeteg plusz­feladattal kellett megbirkóz- riuk, elég ha csak a két vá­lasztás és a két népszavazás körüli ügyeket említem. © Ugyanez nyilván foko­zottan vonatkozik a megye­házán dolgozó mintegy két­száznyolcvan emberre. — Így igaz. Rengeteg fel­adatot adott a vagyonellen- őrző bizottság. Csak összeha­sonlításként: a megyei vb ha­vonta ülésezik, és átlagosan tíz napirendet tárgyal. A va- gyonellenőirzési bizottság ezzel szemben hetente értekezik, és mintegy harminc konkrét ügyben dönt­© Mi lesz a megyei appará­tussal a közgyűlés megalaku­lása után? — A napokban folyó vá­lasztások befejeztével, várha­tóan december elején meg­kezdheti munkáját a megyei közgyűlés. «Működését egy sa­ját hivatal segíti majd. Ettől függetlenül épül fel a köztár­sasági megbízott irányítása alatt dolgozó apparátus. De már most - látszanak annak jelei, hogy a minisztériumok íekoncentrált szervezetei ki- ílakulófélben vannak, s ezek s nyilván igényt tartanak az államigazgatásban nagy ta­pasztalatokat szerzett szak- imberekre. Talán még többre s, mint jelenleg a megyehá­zán vagyunk. Itt külön nyo- natékkal húznám alá a szak­ember szót. A mostanában ;zülető, ezzel kapcsolatos jog- ;zabályokból. de a kormány- agok egyre erőteljesebb nvi- atkozataiból is az csendül ki : i szaktudás és nem a politi­cal érdekek dominálnak majd. — Ezek szerint a három hivatal a megyei apparátust foglalkoztatja majd. A helyi, volt tanácsi apparátusok dol­gozói körében azonban még érezhető bizonytalanság. Akad, ahol rendkívül magasra állít­ják a mércét, például a jegy­zői állásra jelentkezőkkel szemben. Nem elég, ha a pá­lyázó megfelelő végzettséggel és gyakorlattal rendelkezik, nemzetiségi településeken hal­lottam, hogy nem egyszerűen az illető nyelvet bíró jegyzőt keresnek, hanem egyenesen nemzetiségi származásút, eset­leg buzgó vallásgyakorlót. Máshol azon vitatkozott a frissen megválasztott kép­viselő-testület, hogy a jegyzői pályázat kiírásánál ne kérje­nek kétéves államigazgatási gyakorlatot, mert akkor „csu­pán a múlt rendszer kiszol­gálói" közül választhatnak. Tudom, ezek szélsőségek, de nyilván nem használnak a vb(- titkárok közérzetének. — Az a tény, hogy az eddi­gi 142 tanács helyett 182 ön­kormányzati testület alakult a megyében, eleve biztosítja, hogy álláskínálat alakul ki. Persze pályázni nem túl kel­lemes dolog, magam is pályá­zat útján kerültem ebbe a székbe — mondja dr. Petrik János. — Ez okoz némi fe­szültséget az emberben. Pláne igaz ott, ahol egy régi, nagy tapasztalatú vb-titkárnak kell megpályáznia a saját ál­lását. Azt hiszem, sek új em­ber nem kerül be a megyei jegyzők közé, inkább helyet cserélnek. Erre friss példa a nagykátai vb-titkáré, aki megpályázta és elnyerte a kó- kai jegyzői állást. A jogsza­bályok pedig biztosítják azt, hogy egy kis településen is megkaphassa azt a fizetést, amelyet városi vb-titkárként kapott. © Álljunk meg egy percre a fizetéseknél! Kisebb vihart kavart a megyében a megvá­lasztott polgármesterek béré­nek összevetése. Hiszen a la­kosság lélekszámához való viszonyítás nyilván az össze­hasonlításnak csak egyik le­hetséges módja. Mi erről a véleménye? — Valóban nagy a szóródás a polgármesteri fizetések kö­zött. Nem vagyok biztos ab­ban, hogy bármilyen összeha­sonlítás eredményre vezet­het. Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy ott a legkevesebb a tennivaló, ahol alacsony a lélekszám. Mert például az önállóságot csak most kezdő volt társközségekben óriási feladatok hárulnak a polgár- mesterre, és ugye ezek a he­lyek általában apró falvak. Beleszólni, bírálni kívülről te­hát igen nehéz, és bizonyosan az élet dönti majd el, hogy tarthatók-e egyes helyeken olyan magas szinten a bérek. Mert, ha mondjuk már krétá­ra sem futja az iskolában, ak­kor változhat a helyzet, és esetleg a polgármesteri fize­tés is. Köszönet \ Belügyminisztérium veze­tői a minap értékelték, minő­sítették az önkormányzati vá­lasztások előkészítésében, lebo­nyolításában részt vevők mun­ka iát. A Pest Megyei Tanács, vala­mint a városok, községek ta­nácsi dolgozóinak, választott tisztségviselőinek tevékeny Sá­gét elismerésben részesítették. A hónapokig tartó nehéz küzdelemben a Pest Megyei Hírlap ú.jságírógárdája mind­végig jó segítőtársuk volt. Nem csupán az önkormányzatok fó­rumára gondoiunK, hanem a mutációkban, s a lap vala­mennyi oldalán megjelenő szá­mos írásra is. Munkánkban lezárult, egy szakasz. Köszönjük mindazok­nak a harmonikus együttmű­ködést, a magas színvonalú munkát, akik ebben a nehéz, fáradságos küzdelemben értő­ként velünk voltak. Dr. Erdélyi László EZ A CÉG MÁR NEM HATÓSÁG Együttműködés: tulajdonosi alapon Az a gyakorlat a múlté kell, hogy legyen, arr.diy szerint a posta olyan szolgáltatásbőví­tésért kért anyagi hozzájáru­lást a tanácsoktól, amelyeket anélkül is el kellett volna végeznie — jelentette ki a kö­zelmúltban Horváth Pál ve­zérigazgató, a Magyar Táv­közlési Vállalat sajtótájékoz­tatóján. Ez a kijelentés nyilván zene az új polgármesterek fülének, de rögtön felmerül a kérdés, vajon mi is jön akkor a kü­lönféle önerős telefonfejlesz­tések után? És egyáltalán, mi­lyen útjai lőhetnek? Megszű­nik avagy átalakul a különféle települések által szervezett akciók sokasága? Nos, mint Tóth Sándorné­LOBBIZTAK A FALVAK? Hoppon maradtak ötvenhét küldött jelent meg a minap Budaörsön, ahol a Pest Megyei önkormányzati Képviselő-testület első tiz kép- , viselőjét választották meg. Ti­zenkilenc települést reprezen­táltak, s minden falunak, nagyközségnek és városnak három-három voksa volt. A szavazás eredménye szerint nem lesz szava a megyegyü- lésben a régió lélekszám sze­rinti nagyjainak, azaz Budaörs városának és Budakeszinek sem. Olvasom a választás ered­ményéről szóló tudósításunkat, s lelki szemeim előtt látom a térképet. Eszerint .hét szom­szédos falu: Páty.’ZsamBelc, Tök, Perbál, Tinhye, Budajenö és Telki küldötte ott ül majd a megyei testületben, közülük ketteri néhai társközségből, ahol a szálak ma sincsenek el­vágva még. Heten, mint a gonoszok — kuncogok magamban, és vadul számolni kezdek: ha nekik összesen 21 szavazatuk volt, akkor magukban képesek vol­tak eldönteni a meccseU Akár lobbizhattak is, bár tudom, ezt utólag lehetetlen bizonyí­tani. Tény, hogy felvetődött a résztvevők között: „ugyan mi­lyen esélye van egy olyan településnek, amelyiknek még saját képviselete sincs a me­gyegyűlésben”. Pedig — s ezt hangsúlyozták a napirendet levezető megyei emberek is —, a képviselőktől nem csak azt várják, hogy szűkebb pát­riájukra összpontosítsanak, hanem azt is, hogy a megye összérdekében gondolkozza­nak. Kérdés, mi lesz a\kor[ most Budaörssel, hiszen éppen ez a város lát el térségi feladato­kat. Ott működik a bíróság, az ügyészség, a rendőrség. Gimnáziuma, központi műve­lődési háza van, és ott a költ­ségvetési üzem, aminek mun­kára ugyancsak kihat a ré­gióra. Ám a megyegyűlésen erről a városról, de annak képviselője meghallgatása nél­kül döntenek majd. —te— tói, a Budapest-vidéki Távköz­lési Vállalat fejlesztési cso­portvezetőjétől megtudtuk: ez önkormányzatok segítségét ezután is örömmel fogadják, de a kapcsolat jellege alapjai­ban átalakul. Igaz, ennek több feltétele van. Először a mű­szakiakat kell megteremteni ahhoz, hogy az önkormányza­tok egyéni kezdeményezéseit és anyagi áldozatvállalását fogadni tudják. A legnagyobb gond jelenleg ugyanis az. hogy hiányoznak azok a gócközpon­tok, amelyekhez a kisebb te­lepülések csatlakozni tudná­nak. így a helyi kezdeménye­zések fogadása is meghiúsul. A következő hónapokban — az átszervezett és merőben más kapcsolattartási rend­szert elképzelő — a vállalat vezetői, illetve az irányításuk alatt álló üzemek munkatár­sai valamennyi polgármestért felkeresnek a megyében, hogy vázolják elképzeléseiket, meg­ismerjék a helyi önkormány­zatok igényeit és ezzel össz­hangban ismertessék a lehe­tőségeket. Persze ennek felté­tele, hogy döntsön a Magyar Távközlési Vállalat arról, mely két nagy telefonrendszert ve­zetik be hazánkban. A ten­derkiírásban ugyanis hat Pest megyei digitális telefonköz­pont létesítése szerepel, s ma még nem tudni, hogy melyik cég. milyen anyagi feltételek között vállalná ezek megépí­tését. A jövő útja az, hogy a táv­közlés nyújt egy alapszolgál­tatást, s ha ezen felül egy-egy település vagy régió maga­sabb igényekkel lép fel, arra szervezhet összefogást, vagy saját erőt, s a befektetése ará­nyában tulajdonossá válik, A Budapest-vidéki Távköz­lési Vállalat azt kéri az ön- kormányzatok vezetőitől, hogy várják meg a szakembereik jelentkezését, hiszen ők lesz­nek azok, akik pontos infor­mációkkal szolgálhatnak a jö­vő fejlesztéseiről. A vállalat egyébként sem egyszeri talál­kozást, hanem folyamatos együttműködést képzel el az önkormányzatokkal. Aminek a hideg hétfő este a hangulattól fűtött pilisvörös- vári művelődési házban tanú­ja voltam, az maga a demok­rácia. Nem akármi tetten ér­ni a rendszerváltás forgatagá­ban. amikor egyre inkább beigazolódni látszik a népi mondás: sok bába közt elvész a gyerek. így vagyunk mi mostanában, a sok demokrata jó szándék közepette újra és újra elvész a kisded. Pilisvörösváron viszont meg­találtuk. A legnagyobb német nemzetiségi település lakói és jómagam az új önkormányzat nyilvános ülésén tanúi lehet­tünk valami történelmi do­lognak. Érvényesült és műkö­dött a demokrácia. Ha nem is első nekifutásra és nem is ön­szántából, de működött. Az ügy előzménye, hogy a-vörös- vári önkormányzat létrejötte és összetétele előrevetítette egy négy esztendőre szóló patthelyzet árnyékát. Az tör­tént ugyanis, hogy a húszta­gú testületnek éppen a fele az MDF színeiben került a közsé­gi vezetésbe, míg a keresz­ténydemokraták öt, az SZDSZ három, a Fidesz pedig egy ta­got küldhetett. A huszadik pe­dig a német nemzeti kisebbség képviseletében a volt tanács­elnök. A magyar demokraták pilisvörösvári tagjai — mint a helybelieknek címzett szóróla­pon, amelyen a nyilvános testületi ülésre invitálják őket — leszögezik: alapvető PROVOKATÍV kérdések özönében állta a sarat Vörös váron járt a demokrácia Rz oldal a Pest Megyei Tanács támogatásával készült Irta: Móza Katalin joguk a polgármester-állitás. Míg a nagypolitikában az MDF és kereszténydemokrata koalíció jól működik, Vörös- váron, úgy tűnik, nem. Ugyan­is a KDNP jelöltet állított a polgármesteri posztra. Sőt, ez a fiatalember, G romon István azt is elmondta a művelődési ház nagytermében szorongó vagy négyszáz embernek; ő maga pusztán azért vállalta el a jelöltséget, hogy ezzel megakadályozza az MDF-es Bötzheim István megválasztá­sát. (Mint kívülállót bizony ugyancsak meglepett, hogy a fiatal pedagógus meglepő kije­lentését nem fogadta sem meglepetés, sem felhördülés, ellenvélemény vagy tetszés- nyilvánítás.) Magukat a ke­resztényeket is meghökkentet­te, milyen egységes volt a tes­tület nem MDF-es fele: az eredmény ugyanis két polgár­mesterválasztó testületi ülés alkalmával is tíz-tízes döntet­len lett. Választgattak volna még bizonyosan néhányszor, ám mindkét tábor hajthatat­lannak bizonyult. Ezért jött a gondolat, hirdessenek abszolút nyilvános testületi ülést a mű­velődési központ színházter­mében, ahová azzal csalogat­ták a vörösváriakat, hogy ott bemutatkoznak a jelöltek és kérdezhetnek tőlük. Senki sem gondolta, hogy közfelkiál­tással akarnak polgármestert választani a községben. Az azonban bizonyosan ott volt a döntés mögött, hogy esetleg a közönség szimpátiája vagy ép­pen ellenszenve erősítse meg, avagy késztesse visszalépésre Valamelyik jelöltet. Csakhogy, az este hatra hir­detett nyilvános testületi ülés­re érkezők suttogó propagan­da útján megtudhatták: az emeieten pártközi egyeztető tárgyalás folyik. Az addigi eredmény, hogy a keresztény- demokrata jelölt visszalépett, cserébe két alpolgármesteri helyet kértek, a másik tíz tes­tületi tag színeiből.) A kívül­álló másik meglepetése: azt hittem, a választási lehetőség­ben bízó vörösváriak méltat­lankodni fognak az odabolon- dítás miatt, hiszen a nagy egyezkedésben csak egy jelölt maradt. Nem így történt. Tu­domásul vették a keresztény- demokrata G romon István döntését, és azt, hogy egyet­len név. az MDF-es Bötzheim Istváné kerül fel arra a sza­vazócédulára, amelyen a tes­tület titkosan szavaz a pol­gármesterre. Igaz. hogy a táncrend kissé felborult, ám az állampolgá­rok kérdezhettek és kérdeztek is. Az MDF pedig mosakodott, magyarázkodott és a polgár­mesterjelölt mea culpázott. Üjra és újra igazat kellett ad­ni a felszólaló állampolgárok­nál?, akik állították: sületlen­ségekkel, tájékozatlansággal, sőt törvénytelenségekkel van tele a vörösvári MDF szóró­lapja, mert a testületben bár­milyen túlsúlyban vannak, akkor sem joguk, csak lehető­ségük a polgármester-jelölés; hogy nem csupán maguk kö­zött kereshettek volna alkal­mas embert e posztra, kifogá­solták azt is, hogy nem túl sportszerű az ellenfelet bár­milyen burkolt, finom formá­ban is. de szórólapon lehetet­lenné tenni, alkalmasságát megkérdőjelezni. Hogy nem szerencsés idegen toliakkal ékesíteni — templomtervező­nek kikiáltani a bányamérnök polgármesterjelöltet —, mert ennek kínos magyarázkodás lesz a vége. Az is lett. Bötzheim István­nak — akiről az MDF szóró­lapja is kénytelen elismerni, hogy nem egyöntetűen népsze­rű ember a faluban — magya­rázkodnia kellett. Szemére ve­tették, hogv mint a vizmű ve­zetője sem volt túl nyitott a lakosság gondjai iránt, vajon milyen polgármester válik így belőle? Provokatív kérdést ka­pott a vízmötársulat műszaki ellenőri minőségében, amikor is három és fél millió forint helyét, felhasználását kérték rajta számon. De arra is vála­szolnia kellett, hogy milyen telken és miből építette tár­sasházi lakását. Bötzheim István állta a sa­rat. Egyetlen kérdésre sem kérdezett vissza, hogy miként is jön ez ide. Mindenre vála­szolt, sőt önkritikát is gyako­rolt pártja nevében. Ezután már pártvillongásoktól, hatal­mi harcoktól mentes munka következik — állította. Amikor szerte az országban több polgármester már le is mondott, sikerüli vezetőt vá­lasztani Pilisvörösváron. Botz- heim István valamennyi tes­tületi tag nevében ígérte, hogy azokat a csatákat vívták meg előre, amelyeket sok helyen még ezután élesben, esetleg egy egész település bőrére ké­szülnek megharcolni. Nem tudni, milyen polgár- mester lesz majd a politikát éi az építészetet szenvedélye­sen szerető bányamérnök, mint ahogy azt sem. hogyan és mit kompenzál a kél alpol­gármester, akik tisztelefdíjért, társadalmi munkában dolgoz­nak majd. Azt sem lehet tud­ni, csupán a kimondott szavak mögött sejteni, hogy a sárdo­bálás és mocskolódás nélküli nyilvános ülést sokkal kemé­nyebb, belemenösebb pártközi egyeztető tárgyalás előzte meg. így a község népe előtt már higgadt, egymást tiszteletben tartó úriemberek ültek. A pol­gármester még jelöltként ma­gasra emelte a szerencsétlen fogalmazásai miatt vihart ka­varó MDF-es szórólapot, mondván, ez lesz az utolsó. Le­het. hogy a vörösváriak annak jobban örültek volna, ha a testület a nagy nyíltság és de­mokrácia jegyében a pártközi egyeztető tárgyalásoktól bú­csúzik el?

Next

/
Thumbnails
Contents