Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-02 / 257. szám

1990. NOVEMBER Z., PÉNTEK Merre tovább, MDF? Gödöllő a hangját hallatja Az önkormányzati válasz­tások alkalmával a Magyar Demokrata Fórum a legtöbb településen nem tudta megis­mételni tavaszi sikereit. A ki­vétel: Gödöllő, ahol tarolt az MDF. H A gödöllői fórumosok sikerének titkát keresem. Vajon „másságuknak” kö­szönhetik eredményeiket? Egy evvel ezelőtt, a „négy igen” szavazásának idősza­kában még szembe is he­lyezkedtek az országos el­nökség állásfoglalásával. — Nincs másságunk — mondja Tallós Emil, az MDF országos jogi bizottságának ügyvivője, a gödöllői fórum tagja. — Mindössze azóta megtisztult a szervezetünk. Gödöllőn is jelen van a li­berális, a népi-nemzeti és a keresztény-konzervatív vonal. Sikerünkhöz nagymértékben hozzájárul, hogy a város la­kói az MDF-fel azonosítják a rendszerváltást. Mi adtuk az első ellenzéki képviselőt, Ro- szik Gábort. Megválasztásá­val, még azt megelőzően Cservenkáné tavalyi vissza­hívásával, nemzetközi vissz­hangot is kiváltó lépést tet­tünk a demokrácia megterem­tése felé. Magunk mögött tud­tuk a város szürkeállományá­nak jó részét, a visszahívási akcióban is mindössze csak két-három szabad demokrata vett részt a Még mindig nem ér­tem a gödöllőiek titkát. Hi­szen hasonló tetteket még keményebb PoI-Pot-me- gyékben, városokban is véghezvitt az MDF, de eze­ken a helyeken mégis meg­kopott népszerűségük. — A mi szervezetünk már kétesztendős múltra tekint vissza. Nagy győzelmeinket hamarabb értük el, mint az ország más fórumosai. Így te­hát konfliktusainkat is koráb­ban’ értük meg, s azóta talpra tudtunk állni. Mi itt Gödöllőn már megerősödtünk, amikor más szervezetek még első vál­ságaikat élték át. Az EKA- pártok törése, a radikális li­beralizmus leválása a nyugodt erőről, minket még korán, a már említett „négy igen” sza­vazásának idején ért el. Azóta tudtuk rendezni sorainkat, el­lentétben néhány MDF-szer- vezettel, ahol ez a szakadás később következett be. H Az önök órája tehát itt eiőbbre jár, mint a Bem téri székházban? Az MDF minden útja Gödöllőre ve­zet? — Erről szó sincs, de az bi­zonyos, hogy minket az ön- kormányzati választások után nagyon foglalkoztat az MDF országos szereplése. Ügy gon­doljuk, ahhoz, hogy eredmé­nyesebb legyen a fórum, át kell adnunk tapasztalatainkat, s ehhez mi minden lehetséges helyen hallatjuk szavunkat. D ön úgy említette, hogy a gödöllői szervezet­ben is jelen van az MDF három irányzata. Én azon­ban úgy látom, itt ezek kö­zül is különösen hangsú­lyos a keresztény vonal. Ezt főként Roszik Gábor személyének fontosságából következtetem. De ha a „nagy” MDF-ben is hason­ló erőviszonyok alakulnak ki az önök mintájára, nem fog az az országos fórum kettészakadásához vezetni? Nem fogja a keresztény- konzervatív irányzat erősö­dése a liberális, vagy a népi-nemzeti vonal leválá­sát eredményezni? — Az MDF kettészakadásá­nak veszélye nem áll fenn, hi­szen az európai néppártokra jellemző a sokszínűség. De számolnunk kell azzal, hogy Magyarországon a pártosodás eddig inkább érzelmi alapon, mintsem a valódi érdekek mentén jött létre. Ügy gondo­lom, ez előbb-utóbb vala­mennyi politikai párt átréte-, geződését eredményezi. Véle-' ményem szerint ki kell ala­kulnia egy nemzeti értékeket fölvállaló keresztény-konzer­vatív centrumnak, aminek va­lódi ellenpólusát feltételezé­sem szerint egy szociáldemok­rata balközép központ adja majd. Ebből a változásból az MDF nyereséggel kerül ki, míg a tisztán radikális-liberá­lis irányzatú pártok visszaes­nek az Európában szokásos hat-tizenöt százalékos átlagra. Magyar Szociális Lakásalapífvány Nem alkoholistáknak vagy lumpeneknek Nem a lakáskérdés egészét kívánjuk megoldatni — hang­zott el egy tegnapi sajtótájé­koztatón, amelyet a Magyar Újságírók Országos Szövet­ségének székházában tartot­tak. Nemzetközi bemutatko­zásnak szánták ezt az ese­ményt azok az alapítványte­vők, akik enyhíteni szeretnék a szegényebb rétegek otthon­gondjait. Természetesen csakis azok­ra a tisztességesen élő és dolgozó emberekre gondolnak, akik alacsony jövedelmük miatt nem juthatnak lakás­hoz. Nem a hajléktalanok vagy az alkoholisták, a lum­pen rétegek támogatását szol­gálja majd a Magyar Szociá­lis Alapítvány, amelyet a Du- nabau 43-as Általános Építő Vállalat, a Postabank és Ta­karékpénztár Részvénytársa­ság. valamint a Literátor Tá­jékoztatási Kft. tettek. Ehhez azonban milli&rdókra lenne szükség, így az összeg csupán csak jelképnek tekint­hető. Ám mégis vállalkoztak erre, mert meggyőződésük — mint ahogyan Bánhidi László, a kuratórium titkára megfo­galmazta — : Magyarország­nak és népének talpraállását, megerősödését és felemelke­dését derűs, alkotni vágyó, tettrekész állampolgárokkal és boldog családokkal lehel elérni. Mindehhez a meleg, békés családi otthon, a lakás — nélkülözhetetlen. Ugyanakkor a mai piaci vi­szonyok között az állam kép­telen minden rászorulónak biztosítani azt. A jövőben pe­dig egyre többen lehetnek azok. akik az egyik alapvető emberi joggal, lakással, mint az élet alapjával nem rendel­keznek. Kérdés tehát, miből és ho­gyan lesznek olcsó bérű laká­sok? Adományként kapott és vásárolt telkeken, zsűrizett tervek alapján az Alapítvány vagyonának kamataiból fo­lyamatosan építhetik a lakó­házakat, karbantartásukról és üzemeltetésükről úgyszintén gondoskodnak. A befolyó lak­bérek az Alapítvány vagyo­nát gyarapítják. Nemcsak a mindenkori ma­gyar parlament, a kormány­zat. a politikai pártok, állami intézmények és vállalatok, a magán- ■ és vegyes tulajdonú gazdasági társaságok, a ma­gyar szellemi élet kiválóságai, hanem minden magyar ál­lampolgár adományát várják, emellett számítanak a világ­ban élő magyarság összefogá­sára. segítségére. V. A. ■ Csakhogy cn úgy vé­lem, valami egyéb törés is jelen van az MDF-ben. A fórum tagsága — főleg vi­déki, kisvárosi értelmisé­giek —és a vezetés keresz­tény-konzervatív irányzata között nem látok azonossá­got. — Ha jól működne a de­mokrácia, akkor nem volna ez a törés, jobban áramlanának a tagok és a vezetés között az információk. Most azonban nem elegendő a visszacsatolás. Szűkek a kommunikációs csa­tornáink, a sajtót is lehetne ezért okolni, de az MDF saj­tópolitikáját is. A kommuni­kációs csatornák bővítésére elengedhetetlen volna a kor­mánysajtó. Ügy vélem, a tö­rést a vezetés és a tagság kö­zött csak ennek a hiánya okozza, nem pedig a fórum jelenlegi összetétele. Tóth Béla Endre Vállalati csődsorozat fenyeget Újabb csapás a szovjet exportra Igen gyorsan reagált a Pest Megyei Kereskedelmi és Ipar­kamara arra a döntésre, amely azt követte, hogy a Szovjet­unió Külgazdasági Bankja ok­tóber 20-tól egyoldalúan meg­szüntette a kiszállított áruk utáni azonnali fizetést. Mint ismeretes, a Magyar Nemzeti Bank ezzel összhangban azon­nali hatállyal felfüggesztette a magyar szállítók részére az úgynevezett prompt inkasszóra történő fizetést. Mint dr. Huszár Andreától, a megyei kamara titkárától megtudtuk, az elnökség csü­törtökön áll^sfogalást tett köz­zé a döntéssel kapcsolatban. A Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamarában tömörült vál­lalatok még mindig nagy té­telben exportálnak a Szovjet­unióba, ezért a kialakult hely­zet több szempontból is kriti­kus és napok alatt válsághely­zetet okoz. Ráadásul a kiszál­lítások leállítása a problémá­kat nem enyhíti, mivel az'idei szerződésben vállalt termékek Nem csak félig meddig készültek fel Télen minden eldől Tegnapi cikkünkre levélben reflektált Püspök István, a Bu­dapesti Közúti Igazgatóság műszaki igazgatója. Egyebek közt ezt írja: a Dermesztő hí­rek téli utakról című írás el­ső mondatának állítása — mi­szerint szervezetük csak „félig- meddig készült fel a télre” — pejoratív, sérti a munkában részt vevő valamennyi igazga­tósági dolgozót és az ellenőr­zési feladatot is ellátó főható­ságot. Az igazgató úr azt is megállapítja, hogy a közúti igazgatóság téli előkészítő te­vékenységét a rajta kívül álló, nehezedő gazdasági körülmé­nyek között is megfelelően vé­gezte és végzi. Mit tehetnénk-ehhez hozzá? Talán csak azt, hogy remél­jük: az előttünk álló tél tör­ténései Püspök urat és nem hírlapunk tudósítóját igazolják majd. B. A. vagy már úton vannak, vagy készáruként várnak kiszállí­tásra, esetleg félkésztermék­ként befejezés előtt állnak. Ugyanakkor az exportált áruk utáni fizetési mód és határidő teljesen bizonytalan mind szovjet, mind magyar részről. — A megyei kamara szerint mi lehetne a megoldás erre a lehetetlen helyzetre? — Például az, hogy miha­marabb magas szintű kor­mánytárgyalásokat kezdenek — válaszolt a kérdésünkre a kamara állásfoglalását tolmá­csolva dr. Huszár Andrea. — Ügy gondoljuk, megoldás le­het, ha az MNB az exportálók követeléseit a magyar impor­tálók kötelezettségeivel össze­vetve Magyarországon beiül szervezné meg az azonnali fi­zetési elszámolást. Amennyi­ben más megoldás nincs, a pénzügyileg sújtott vállalatok finanszírozására, a kamara ja­vasolja kedvezményes kama­tozású hitelkeret biztosítását a kieső forrásoík pótlására, s ez­zel a vállalati csődsorozat megakadályozására. Egyedül a- kormány intézkedésében bíz­hatunk, hiszen a helyzet szá­most iparágat sújt és e prob­lémák vállalati megoldására semmilyen mód és esély nincs. A Bolgár Külkereskedelmi Bank és a Magyar Nemzeti Bank november 1-től kölcsö­nösen visszaállította a két or­szág áruforgalmában az utó­lagos elfogadású (prompt in­kasszó) fizetési formát. Egy hónappal ezelőtt Bulgária a Szovjet Külgazdasági Banké­hoz hasonló megoldáshoz fo­lyamodott. A visszaállításra azért volt szükség, mert rövid egy hónap alatt kétmillió transzferábilis rubel tartozás halmozódott fel, amelyért a bolgár bank nem fizetett. Amikor október 20-tól az MNB is felmondta e fizetések tel­jesítését, néhány napon belül a bolgárok döntöttek a prompt inkasszó ismételt visszaállítá­sáról és kifizették a tartozást is. Lehet, hogy a Szovjet Kül­kereskedelmi Bankot is ha­sonló lépésre készteti a ma­gyar fél döntése? M. K. Kivételes érdekességű vetí­téssorozatot kínál az érdeklő­dőknek a Műcsarnokban mű­ködő Art Kino. November 5— 6—7—8-án este fél nyolcas kezdéssel Sztálin mozija össze­foglaló cím alatt az 1922. és 1953. között készült szovjet híradó- és dokumentumfilmek­ből mutatnak be válogatást. Ezeket a filmeket nemcsak Bapsonné vára L egenda. Gyönyörű. Sokféle változata is­mert. Megpróbálom tömörítve leírni úgy, ahogyan Köváry László 1857-ben Kolozsvárott megjelent Száz történelmi rege című munkájában olvasható. Parajd közelé­ben látható egy várrom. Ez volt Rapsonné, a tündér is, boszorkány is, vára. Csodás épít­ménynek készült. A nehezen megközelíthető helyhez ki mással, mint az ördöggel kívánt utat építtetni Rapsonné. Egy hegy aranyért, egy völgy ezüstért. Az ostoba és kapzsi ördög kapott az ajánlaton. Gyönyörű utat épített. Amikor elkészült, jelentkezett a fizetségért. Rapsonné az ujja hegyébe tett egy aranyat (aranytallért), tenyere völgyébe egy ezüstöt (ezüsttallért), s mosolyogva átnyújtotta az ördögnek. Az ördög, mert a tündér-boszor­kány rászedte, féktelen haragra gerjedt. Ha­marosan nagy vízözönnel nemcsak az utat, hanem a várat is elpusztította... Képes beszéd? Persze, az. Sejti az olvasó, aligha a múlton merengve került ide Rapson­né története. Sokkal inkább: a tanulságért. Az egy hegy aranyért, az egy völgy ezüstért... A legutóbbi napok, hetek eseményei elhal­ványították — átmenetileg! — annak az álló­háborúnak a frontvonalait,- amelyet az „új földosztás” a sokszor hangoztatott „47-es álla­potok” teremtettek. A Kisgazdapárt bizony­gatja, nem enged. A koalíciós partnerek fe­szengenék, kiutat keresnek. Az ellenzék bírál. A törvényjavaslat legújabb tervezete készül- get... S közben itt van a nyakunkon a tél. A megyében a mezőgazdasági őszi munkákon a bizonytalanság sokféle bélyeget hagyott raj­ta, az összkép azonban nem tragikus. Talán azért nem, mert kiderült: a földtulajdonukat visszakérő és ma is földművelésesl foglalkozók tábora korántsem akkora, amekkorát az érin­tett politikusok, politikai szervezetek vártak. S talán azért sem tragikus a helyzet, mert közben nyilvánosságra került az Alkotmány- bíróság állásfoglalása. Ami bizonyos körökben nagy port vert fel, holott kézenfekvőnek lát­szott előre is: nem lehet más az álláspont. A földügy ma elsősorban nem gazdasági, s még csak nem is jogi kérdés, hanem politikai. Ez most már senki előtt sem titok. A politikai kérdések azonban — s erre múltunk gazdag tapasztalatokkal szolgált — szétzilálhatják azt, amit szigorú gazdasági törvényeknek kellene irányítaniuk. A föld-politikai-kérdés is ilyen. Egy helyesnek vélt politikai cél érdekében olyan gazdasági folyamatokat indíthat el, amelyek következményei (kárai) beláthatat- lanok. Megelőzve a félreértést, -magyarázást: la­punkban többször is leírtam/tuk, hogy aligha akad olyan józan gondolkodású ember, aki vitatná a volt tulajdonosok kártalanításának a jogosságát, a szükségességét. A kártalanítás formája azonban nem lehet a föld visszaadása bárkinek, aki azt igényli. A megyében például a földet visszakérőknek a döntő része olyan örökös (gyakran: külföldön élő örökös), aki nem kívánja megművelni a visszakapott bir­tokot, hanem azt értékesíteni szándékozik, rosszabb esetben bérletbe adni. Ez az arány a megyei homokhát településein- valamivel kisebb az átlagosnál, de például a Pilis—bu­dai hegyvidék tájkörzetében szinte kizáróla­gos. Napjainkban húszezer hektár szántó van a kisegítő és magángazdaságok tulajdonában a megyében. Az átlagos birtoknagyság (néhény kivétel akad) 2-3 hektár. A gyakran idézett „fejlett nyugati farmergazdaságokról” csak annyit, hogy például Dániában egy farmer- gazdaság átlagos területe 31 hektár... A fel­aprózott föld olyan visszaút a múltba, amely nemcsak társadalmilag képtelenség (mert a látszatra gazdává tett ember nem képes meg­élni), hanem gazdaságilag is védhetetlen. Amire persze van válasz. Például az, hogy majd jönnek a mezőgazdasági vállalkozók és megvásárolják az új tulajdonosok megmű­velni nem kívánt földjeit. Lehet. Csak éppen nem tudhatni, mikor jön az a vállalkozó (azaz meddig áll parlagon az adott terület), s ha végre jön, akkor vajon mit tud kezdeni az itt megvett öt, az ott megvásárolt három, az amott kifizetett hat hektárral?! Azt ugyanis naivitás lenne képzelni, hogy összefüggő föld­táblákat kínálnak-kínálnának fel a régi-új birtokosok... Országosan az aktív keresőknek a 18,4 százalékát találhattuk tavaly (a megyében ez az arány valamivel alacsonyabb) a mezőgazda­ságban és az erdőgazdálkodásban. Nemzetközi összehasonlításban ez rendkívül magas arány. A világtendencia tökéletesen ellenkezik az új­sütetű hazai elképzelésekkel. A világban nagyüzemi koncentráció megy végbe, miköz­ben itthon több százezer törpebirtok jönne létre... A mezőgazdasági népesség folyamato­san csökken a példának tekintett fejlett orszá­gokban, nálunk viszont ugrásszerűen megnő­ne. Ami persze nem a „rossz statisztika” miatt fontos, hanem azért, mert a kialakuló birtoknagyság mellett lehetetlen lenne megél­ni, legalább a társadalmi minimumot kitevő jö­vedelmet elérni. A visszaeső mezőgazdasági termelést tehát tetézné egy nem kisebb baj : a földből megélni nem tudók munkát kereső serege. ■évedés lenne persze ebből arra következ­tetni, hogy nem szorul alapvető átalakí­tásra a földtulajdonlás! Elengedhetetlen feltétele a gazdasági kibontakozásnak, amint ilyen feltétel a szövetkezetek át- és újjászer­veződése is. A kívülről beavatkozás, a politi­kai akarnokság az. amit minél távolabbra kell tolni a földkérdéstől, és a megoldást rábízni azokra, akik ma is a földön-földből élnek. Két-három megye kivételével az ország me­zőgazdasági népessége nem igazolta a „47-es állapotok” híveit, és nem kaptak megerősítést az önkormányzati választásokon sem. Akkor pedig nem árt tudni, mennyi is a hegynyi arany, völgynyi ezüst... Mészáros Ottó I nálunk nem ismerik, hanem legtöbbjüket a Szovjetunióban sem, mivel Sztálin halála után az anyagot zárolták. A filmek többnyire a készítőik szándéka ellenére adnak -pontos és hű képet az említett időszak szov­jet valóságáról. A velük való megismerkedés meglepő mó­don bővítheti a korszakról ed­dig rendelkezésünkre álló is­mereteinket. A közel harminc filmben egyebek között olyan beszámolók láthatók, mint a filmjelentések a különböző po­litikai perektől (az eszer- és a Buharin-per például), a beszá­moló a hírhedt XVII. párt- kongresszusról (a „győztesek kongresszusáról”, melynek csaknem minden küldöttjét Sztálin később kivégeztette), a szocializmus nagy építkezései­ről (például a fehér-tengeri csatorna építéséről, melyet kétszázezer politikai fogoly épített), s láthatjuk, 1953-ból, az A nagy búcsúzás című fil­met, mely Sztálin „filmes gyászbeszéde”. A sorozatot a Magyar Film­intézet és Archívum, valamint •a Műcsarnok szervezte. Az egyes vetítések előtt T. V. Su- vajeva és B. V. Nyikolajevics, s szovjet állami dokumen- tumíilm-archívum munkatár­sai mondanak ismertetőt. A sorozat bevezető előadását Szi­lágyi Ákos tartja. Az orosz szö­veget szinkrontolmácsolás köz­vetíti a nézőknek. Hozzászólás a cikkünkhöz Mennyi hát a hitel? Lapunk október 1'5-i számá­ban megjelent A vállalkozó 50 milliót is kaphat című cikkhez Kurucz Miklós, a Föld­művelésügyi Minisztérium osztályvezetője a következő észrevételt fűzte: félreértésre adhat okot, hogy a cikkben említett jogi személyek, tár­sult vállalkozók, 50 millió fo­rintig kaphatnak előnyös fel­tételek mellett gazdasági hi­teleket. Ennek a hitelnek a forrása az egzisztencia ala­pítvány, amely azonban még nem működik. Jogi személyek számára egyébként sem lesz hozzáférhető a hitel, mert azt kimondottan csak magánsze­mélyek ■ kaphatják. A cím is félreértésre adhat alkalmat, mert a tervek szerint egy ter­mészetes személy ebből az alapítványból ekkora össze­get nem vehet fel. Az alap működésének beindulása után egyéni igénylők várhatóan 5, míg vállalkozók csoportjai együttesen 50 millió forintig juthatnak hitelhez. Sztálin mozija

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents