Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-13 / 241. szám

1990. OKTÓBER 19., SZOMBAT HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI Egy másik veszélyes válság Az öldöklés után összecsapások Jeruzsálemben és Gázában Ellentétes hírek az Irak elleni blokád hatékonyságáról Drámai szovjet figyelmeztetések a bomlás megakadályozására Általános PILLANATKÉP A héten ismét bebizonyoso­dott, hogy a feszültségi góco­kon a rendezés halogatása bánmikor veszélyes válságot teremthet. Ha a parázs ott iz­zik a hamu alatt, elegendő egyetlen szélroham, máris fel­lobban a láng. Ez történt hét­főn Jeruzsálemben, ahol egye­lőre még nem pontosan tisztá­zott körülmények között az iz­raeli biztonsági erők agyonlőt­tek 21 palesztint és több mint 6zázat megsebesítettek. A Templomhegyen levő zsidó és mohamedán 'kegyhelyeken tör­tént öldöklésnél ellentétesek a szemtanúk beszámolói arról, hogy kik kezdeményezték az incidenst, amely az izraeli rendőrsortűzhöz vezetett. De tény az, hogy mind a zsidó vallási fanatikusok, mind a pa­lesztin hívők fegyvertelenek voltak, és a biztonsági erők nyitottak tüzet géppisztolyaik­kal. Halálos végű akciójuk ál­lítólag „önvédelemből” történt. De a nemzetközi sajtó által megszólaltatott szemtanúk kö­zül a legtöbb azt tanúsítja, hogy a palesztinok csak köve­ket dobáltak, s erre követke­zett válaszként az öldöklés. A jelek szerint Washington­ban és több nyugati főváros­ban is ennek a verziónak ad­nak nagyobb hitelt, mert éle­sen elítélték az izraeli .bizton-,, sági erők brutális fellépését. A Biztonsági Tanácsban azonnal megkezdődött a munka az öl­döklést elítélő határozat meg­szövegezésére. A helyzetre jel­lemző, hogy az az amerikai küldött, aki eddig majd min­den más esetben megadályoz- ta a Tel-Avivot elítélő kezde­ményezéseket, ezúttal maga terjesztett be javaslatot a je- ruzsálemi sortűz megbélyeg­zésére. Az amerikai kormány­zat megváltozott magatartása elsősorban azzal magyarázha­tó, hogy Irak kuvaiti agresz- sziója ellen nagy erőfeszítések árán volt csupán képes arab államokat is aktivizálni. Egyiptom és Szíria — mint emlékezetes — csapatokat küldött a soknemzetiségű had­erőbe, és Szaúd-Arábia pedig területén engedélyezte az Irak elleni felvonulást. Ha tehát most Washington — úgy, mint a múltban — fenntartás nélkül az izraeli kormány oldalára áll, akkor az iraki agresszió ellen kialakított szövetségről leválhatnak arab partnerei. Az 1967-es háború során elfoglalt arab területeket immár 23 éve megszállva tartó Izrael elzár­kózása ugyanis a békés rende­zéstől amúgy is nehézzé tette Washingtonnak az arab világ­ban való diplomáciai tevé­kenységét, szűkítette mozgás­terét. S amikor Szaddam Husszein Kuvait elfoglalása után arról beszélt, hogy a kis olajországból való távozásának előfeltétele az Izrael által megszállt arab területek visz- szaadása jogos tulajdonosai­nak, a Bush-kormányzat di­csérte a tel-avivi kormánvza- tot, amiért mérsékletével távol tartotta magát az öbölbeli vál­ságtól, és nem járult hozzá ah­hoz, hogy a feszültség magas­ra nőjön Ciszjordániában és Gázában. vőivel. Samir kormánya úgy próbálta megakadályozni a helyzet további kiéleződését, hogy a biztonsági erőktől füg­getlen vizsgálóbizottságot kül­dött ki a hétfőn Jeruzsálem­ben történtek felderítésére. Közben tömeges letartóztatá­sok tovább fokozták a feszült­séget. Az amerikai kormányzatra most visszaütött, hogy eddig csupán félgőzzel lépett fel Sa­mir kormányzatánál béketer­ve keresztülvitelére, s bele­nyugodott, hogy Tel-Aviv le­söpörjön az asztalról minden olyan kezdeményezést, amely a megszállt területeknek na­gyobb autonómiát kívánt ad­ni, és korlátozta volna az ott állomásozó izraeli biztonsági erők hatáskörét. Abban, hogy ez eddig így történt, nyilván nagy szerepet játszott az Egyesült Államokban nagy ha­talmú, úgynevezett Izrael- lobby, amelynek tekintélyes befolyása van a washingtoni törvényhozásra. Angol lapok most a Biztonsági Tanácsban benyújtott amerikai javaslat nyomán arról cikkeztek, hogy az Egyesült Államok az új, arabokat is tömörítő, Irak el­leni szövetsége miatt immár kevésbé van tekintettel az Iz- rael-lobbyra. Ez azonban nyilván túlzás volt. A Biztonsági Tanácsban ugyanis hamarosan zsákutca keletkezett. Washington haj­landó volt elítélni a hétfői je- ruzsálemi véres eseményeket, s kompromisszumos javaslat­ként azt is elfogadni, hogy az ENSZ főtitkára által kikül­dött bizottság szálljon ki a helyszínre. De annál többre nem volt hajlandó, hogy e kül­döttség a helyzetmegállapítás­nál többre vállalkozzon. Az el nem kötelezett országok vi­szont azt követelték, hogy e delegáció tegyen indítványo­kat a megszállt területeken élő palesztinok védelmére, hogy ne fordulhasson elő többé a hétfőihez hasonló vérfürdő. Ezt Washington Izrael bel- ügyeibe való beavatkozásként elutasítja, ezért eddig nem születhetett meg a határozat a vérengzés elítélésére sem. Ami Izraelt illeti, Samir közölte, hogy egy ENSZ-delegáció ki­küldését is „országa belügyei- be való illetéktelen beavatko­zásnak tekinti”. hiszen élelmiszerben majdnem önellátó, és a továbbra is nyi­tott jordán—iraki határon át bármit megszerezhet. Eszerint csakis a katonai akció kény­szerítheti Kuvait elhagyására a bagdadi rendszer urait. A nagykövet véleményét sokan mások is osztják. Hurd angol külügyminiszter szerint pél­dául az elkövetkező hetekben elkerülhetetlenül meg kell majd hozni a katonai akcióról való döntést, ha bebizonyoso­dik, hogy a gazdasági blokád hatástalan. A TÜRELEM VÉGÉN Bagdad más jelzéseket is kapott, hogy Kuvait elleni ag­ressziójában a szövetségesek türelme a vége felé közeledik, már ami a politikai megoldá­sok kutatását illeti. Petrovsz- kij szovjet külügyminiszter­helyettes New Yorkban java­solta, hogy a Biztonsági Ta­nács öt állandó tagjának, azaz a nagyhatalmaknak vezérkari főnökei tanácskozzanak az öbölbeli válság ügyében, arról, hogy mi lehet a következő lé­pés. Egy másik, Bagdad szá­mára figyelmeztető hír: a moszkvai vezetés átadta az Egyesült Államoknak az Irak­ba szállított szovjet rakéták műszaki adatait. Ez nyilván azt jelenti, hogy az amerikai hadvezetés hatékonyabban léphet fel katonai akciója ese­tén megsemmisítésükre. A köznanguiat az Egyesült ÁUamokDan egyénként a mi­nél gyorsabb akció mellett so­rakozik lel. A Kongresszusban ugyanis meghailgatasokra ke­rült sor. imvaiiuoi menekült szemtanúk számolták be az iraki kaionaK megdöbbentő kegyetlenkeűeseiról. Kínzások­ról, kivégzésekről hangzottak el a televízió áltál közvetített tanúvallomások. Egy ápolónő azt mondta el zokogva, hogy egy kuvaiti koraszülött kórhá­zi osztályon mint zúzták szét az ínkuuaiorokat az iraki ka­tonák és mint dobták a föld­re csecsemőket. NEHOGY ÜJ LIBANON LEGYEN „NINCS ÁRUKAPCSOLÁS" DIPLOMÁCIAI ZSÁKUTCA? A jeruzsálemi öldöklés alap­vetően megváltoztatta a hely­zetet. A megszállt területek lakossága tüntetésekkel vála­szolt a vérfüdőre. Tel-Aviv kijárási tilalmat rendelt el Gá­zában és más nagyvárosokban, ahol palesztinok tömegesen él­nek. De ezeket nem tartották be, s a biztonsági erők újra meg újra összecsaptak a til­takozó megmozdulások részve­Bár az Egyesült Államok kormányzata hangsúlyozza, hogy az öbölválság megoldá­sa után az Izrael által meg­szállt területek ügyét is ren­dezni kell, határozottan kitart amellett, hogy nincs kapcsolat e két probléma között. Diplo­máciai források azonban fel­vetik, hogy elkerülhetetlen lesz majd egy olyan nemzet­közi konferencia, amelyet szovjet részről többször java­soltak a közel-keleti átfogó békés rendezésre. A „nincs árukapcsolás” tétel egyébként válasz Szaddam Husszeinnek is, aki Samir miniszterelnök véleménye szerint kitervelte a hétfői véres összecsapást, hogy így elterelje a figyelmet a fő problémáról, Kuvait iraki meg­szállásáról. Irakból és Kuvaitból egyéb­ként ellentmondásos hírek ér­keznek az eddigi blokádintéz­kedések hatékonyságáról. Me­nekültek, akik az utóbbi na­pokban érkeztek, arról szá­molnak be, hogy mind elvi­selhetetlenebb lesz az élelmi­szerhiány a blokád alatti tér­ségben, s hogy a bagdadi ve­zetés immár csakis úgy képes a minimális közellátást bizto­sítani, ha csökkenti katonai kiadásait. Kuvait washingtoni nagykövete szerint az embar­gónak alig van hatása Irakra, A júniusi pártkongresszus óta először ült össze a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága. Ko­ránban az ilyen ülések meg­határozó jellegűek voltak, s a döntések ervenyesek voltak a Baltikumtól a távol-keleti vi­dékekig. Most viszont már sok területet olyan testületek irá­nyítanak, amelyekben az SZKP csak kisebbségben van, s befolyása alaposan lecsök­kent az egész Szovjetunióban. A pártpiénum napirendjén a szövetségi államberendezke­dés reformja és a piacgazda­ság bevezetésére vonatkozó el­képzelések szerepeltek. Ami az előbbit illeti, Gorbacsov beve­zetőjében sötét színekkel ecse­telte a jelenlegi helyzetet, s drámai szavakkal figyelmezte tett: ha a jelenlegi szeparatis ta törekvések tovább érvénye sülnek, a Szovjetunió bomlá sa széthullásba torkollik, s olyan helyzet keletkezik, mint Libanonban, ahol fegyveres milíciák folytatnak egymás el­len harcokat. Ami a gazdasá­got illeti, az elnök pártfőtitkár a fokozatosság mellett szállt síkra a reformok vonatkozá­sában. A plénumot követően a vita kiéleződött az államszövetség jövőbeni formája körül, mi­közben erősödtek az egyes köztársaságokban a központi hatalmat tovább korlátozó tö rekvések. Hétfőn a legfelső ta nácsban új vita kezdődik a piacgazdaság tervéről, s ott ismét a vélemények heves üt­közése várható. Árkus István Magánlátogatás és pénzügy Sutalin Washingtonban A szovjet piacgazdaság ki­alakításának terveiről folyta­tott megbeszélést Washington­ban James Baker amerikai külügyminiszterrel Sztanyisz- lav Satalin szovjet közgaz­dász. Noha a szovjet elnök gazdasági tanácsadója, a piac- gazdaságra való gyorsított üte­mű áttérés tervezetének szülő­atyja magánlátogatáson tar­tózkodik az Egyesült Államok­ban, számos magas rangú kormánytisztviselő és pénzügyi szakember fogadja őt. Talál­kozik mások között Nicholas Brady pénzügyminiszterrel is. Anteil József Hollandiában Sokoldalú tárgyalások, eszmecserék Pénteken délelőtt Hollandiá­ba érkezett Antall József mi­niszterelnök. A magyar kor­mányfőt, aki a brit Konzerva­tív Párt konferenciájáról kü- löngépen repült Rotterdamba, katonai tiszteletadással kö­szöntötték. A miniszterelnököt a repülőtéren Hans van den Broek külügyminiszter, Hend­rik jan van Oordt, Hollandia budapesti nagykövete és Csej- tei István, Magyarország hágai nagykövete üdvözölte. Antall József kíséretében tárgyal partnereivel Hágában Bőd Pé­ter Ákos ipari és kereskedel­A célpont Göncz és Calfa Okot kerestek a támadásra A Slovensky Dennik, a szlo­vák kereszténydemokrata mozgalom lapja Göncz Árpád magyar köztársasági elnököt, a Prak című pozsonyi szak- szervezeti lap pedig Marian Calfa csehszlovák szövetségi kormányfőt támadta pénteki számában. Pavol Kral, a Slovensky Dennik vezércikkírója Göncz- nek azt a — hónapokkal ez­előtt Pozsonyban elhangzott — indítványát utasította most el kemény hangon, amelyben a magyar államfő fölvetette: a Felső-Tisza-vidék vízrajzi egysége egyfajta geopolitikai egységet is alkot, ezért jó le­hetőség kínálkozik Kelet-Szlo- vákia, Kárpátalja és Északke- let-Magyarország gazdasági együttműködésének fejlesz­tésére. A cikkíró szerint a Ti­szához kapcsolódó regionális egység fogalma mögött olyan, „taktikus módon fölmelegített magyar ambíciók” húzódnak meg, amelyek á Magyarország határain kívül élő magyar et­nikumok újbóli egységbe ko­vácsolását célozzák. Göncz Árpád egy több évszázados magyar eszményről igyekszik lefújni a port, miközben mindezt segítő gesztusként próbálja beállítani — írta a Slovensky Dennik, Pavol Kral szerint e törekvések hátteré­ben a történelmi Magyaror­szág újjászervezésének a szándéka áll. A Praca az Üj Szó múlt szombati számában megjelent interjú miatt támadta Calfa miniszterelnököt. Az írás szer­zője — Jergus Ferko — szem­rehányást tett Calfának azért, mert a szövetségi kormányfő kétségbe vonta a szlovák nyelv kizárólagossá tételét célzó törvény indokoltságát. A miniszterelnök óvta a szlovák parlamentet a nemzeti kisebb­ségek számára sérelmes, Ma- tica Slovenska-féle nyelvtör­vényjavaslat elfogadásától, és kiállt amellett, hogy a nem­zeti kisebbségek ügyében csehszlovák—magyar kor­mányközi egyetértésre kell tö­rekedni. A Praca kommentá­tora mindezért elmarasztalta Calfát. Azt is rossz néven vet­te az egyébként szlovák szü­letésű politikustól, hogy az nem volt hajlandó elmagyaro­sított szlovákoknak minősí­teni a dél-szlovákiai magya­rokat. Jergus Ferko szerint az ■ mi, illetve Surján László nép­jóléti miniszter. A magyar kormányfő s kísé­rete Rotterdamból a 26 kilo­méterre fekvő Hágába, az or­■ szág adminisztratív fővárosába hajtatott. Itt a Catshuis mi­■ niszterelnöki palota szolgál szállásul és a tárgyalások szín­helyéül. 11.45-kor Beatrix holland királynő audiencián fogadta Antall Józsefet a királyi palo­tában. A jelen és jövő témáit érin­tő tárgyalások délben And- riessen gazdasági miniszter­nek Antall József és kísérete tiszteletére rendezett munka­ebédjével kezdődtek. Szombaton, a hollandiai lá­togatás második napján Antall József és kísérete Lubbers miniszterelnök pártjának nem­zetközi szimpóziumán vesz részt, amelynek témája a ke­reszténydemokrácia jövője Európában. Moszkva környéki hadmozdulat Deszantosok éles tölténnyel Független parlamenti vizs­gálatot követelt pénteken a Komszomolszkaja Pravda ha­sábjain a szovjet légierő egyik pilótája, aki szintén részese volt a szeptemberi, Moszkva környéki hadmozdulatoknak. A lap címoldalán közölt levél egyértelműen megkérdőjelezi a védelmi miniszter által a katonai mozgásokra adott hi­vatalos parlamenti magyará­zatot. A levélíró pilóta egy katonai szállító alakulatnál szolgál, és arról számolt be, hogy szep­tember kilencedikén riadóztat­ták egységüket, majd deszant- alakulatokat vettek a gé­pekre — teljes fegyverzetben. Felszállás előtt két órával az eredetileg kijelölt úti célt meg­változtatták, és Rjazany he­lyett egy Moszkva melletti ka­tonai repülőtérre indultak. A pilóta utalt arra is, hogy a szo­kásos gyakorlattal szemben a deszantosokat ezúttal éles töl­tényekkel látták el indulás előtt. A pilóta őrnagy szerint az átdobásban részt vevő egy­ségek közvetlen parancsnoksá­ga sem tudott az akció céljai­ról. A katonák egy héttel ké­sőbb, a tévé és a sajtó hír­adásaiból értesültek arról, hogy valójában milyen akció­ban vettek részt. A sajtóban közölt hivatalos magyarázatokat érintve a piló­ta kifejtette: Meglehetősen furcsa volna, ha egy olyan ta­pasztalt egységgel, amely megjárta Afganisztánt, Kara- bahot, Jerevánt és Ost, olyan egyszerű feladatokat gyakorol­tatnának, mint a ki- és bera­kodás, az álcázott repülés, a repülőgépben való éjszakázás. Határozottan közölte, hogy7 a manőverben részt vevő kato­nák közül senki nem vett részt a Moszkva környéki betakarí­tási munkákban, így ez a ma­gyarázat sem állja meg a he­lyét. Pakisztán a választások előtt A „félelmetes"kampány Pakisztánban az általános törvényhozási választások kö­zeledtével a lakosság maga­tartására egyre inkább a két­ség, a bizalmatlanság és a lap­pangó félelem nyomja rá a bélyegét. E három hangulati elem előtérbe kerülését mu­tatta ki a BBC egyik közel­múltbeli felmérése, amelyből az is kiderült: az október 24- re kiírt választások előtt a közvélemény számára még az is kérdésesnek tűnik, hogy sor kerül-e egyáltalán a szavazás­ra. A szabad és méltányos vá­lasztásokra vonatkozó ígére­tek óhatatlanul hamisan csen­genek ebben az országban, amely független létének 43 esztendejéből 24-et katonai kormányzatok uralma alatt töltött. Ma is eleven emlék, hogy hatalomra jutása után a néhai Ziaul Hakk tábornok is Megölték az egyiptomi parlament elnökét Iraki terroristák akciója? Péntek reggel Kairóban le­lőtték Rifaat Mákgubót, a fel­oszlatott egyiptomi parlament elnökét. Kairóban bejelentették, hogy Háfez Asszad Szíriái elnök részvéttáviratot küldött Hosz- ni Mubarak egyiptomi állam­főnek Mahgub halála alkal­mából. A merénylet színhelyé­től egy háztömbnyire levő amerikai nagykövetséget azon­nal bezárták. Az egyiptomi rendőrség nyomban lezárta a környék utcáit, és a belügymi­niszter személyes felügyelete alatt megkezdték a környék átfésülését a tettesek után ku­tatva. Kairóban egyes megfigyelők összefüggést vélnek felfedezni a gyilkosság és az öböl menti válság között. Az egyiptomi hatóságok közlése szerint Irak terroristákat küldött Egyip­tomba politikai merényletek végrehajtására. 90 napon belül megtartandó választásokat ígért, ám a 90 napból kilenc év lett. A mos­tani kétségeket, bizalmatlan­ságot és félelmeket ugyanak­kor a Bhutto-kormány két hó­nappal ezelőtti menesztése óla végbement több fejlemény kü­lön is erősíti. Először is a volt miniszter- elnök asszony vezette Pakisz­táni Néppárt (PPP) fő ellen­fele, az Iszlám Demokratikus Szövetség (IDA) nem volt ké­pes egységfrontba tömörülni szövetségeseivel, és a választó- körzetek túlnyomó részében nem tudott közös jelölteket ál­lítani a Bhutto-tábor emberei­vel szemben. Másodszor be­fulladni látszanak az ügyvivő kormány azon erőfeszítései, hogy konkrét bizonyítékokkal támassza alá a Bhutto-kor­mány korruptságával kapcso­latos. széltében-hosszában ter­jesztett állításokat. Harmad­szor a pesavari fellebbviteli bíróság szeptember végén ho­zott határozatával elrendelte az északnyugati határtarto­mány tartományi gyűlésének újbóli összehívását, s ezzel köz­vetve jogszerűtlennek minősí­tette a köztársasági elnöknek a tartományi gyűlések, valamint a nemzetgyűlés felosztására vonatkozó rendeletét. Mindhárom fejlemény a Pa­kisztáni Néppárt választási esélyeit és Benazir Bhutto személyes pozícióit erősíti. Egyszersmind felveti a kér­dést, miként fog reagálni a hadsereg, ha ráébred, hogy a már leírt Bhutto asszony es pártja képes volt a maga ja­vára fordítani reménytelennek tűnő helyzetet. érintetteknek pótolniuk kell bizonyos hiányzó történelmi ismereteket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents