Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-08 / 236. szám

1990. OKTÓBER 8., HÉTFŐ A szabad ár buktatói Erotikávaí csalogatnak A közelmúltban a kereske­delmi felügyelőségek alapos vizsgálatokat tartottak a cuk­rászdákban és az éjszakai szó­rakozóhelyeken. Kitűnt, hogy az életszínvonal romlásával párhuzamosan csökken a la­kosság igénye a vendéglátás iránt. Ez a passzivitás különö­sen a cukrászdák látogatott­ságára jellemző. A helyüket és megélhetésüket kereső cukrá­szok gyakran profilt bővíte­nék, ez azonban csak a sze­szesital-értékesítés újabb tér­hódítását jelenti. A még mű­ködő hagyományos cukrászdák a felmérés tanúsága szerint magas színvonalúak, ezekben szeszes italt nem értékesítenek, sőt a dohányzást is tiltják. Az éjszakai szórakozóhe­lyekről szólva a kereskedelmi felügyelőségek jelentése meg­állapítja, hogy azokat is ke­vesebben látogatják. A megfo­gyatkozott vendégsereget né- hály helyen igyekeznek eroti­kus, sőt pornográf műsorok­kal megtartani, illetve vissza­hódítani. A szórakozóhelyek ellátása szeszes italokból, va­lamint üdítőkből kielégítő színvonalú. Az ételválaszték azonban sajnálatos módon a legtöbb helyen szegényes. Az üzletvezetők élnek a szabad­ár adta lehetőséggel, s ennek aztán az a hatása, hogy sok helyen irreálisan megemelked­tek az árak. Pest megyében idén nem tartottak felméréseket az em­lített területeken, Solymár Ár­pád, a Pest Megyei Kereske­delmi és Piaci Felügyelőség vezetője viszont elmondta, hogy október 1-jétől megkezd­ték a nevelő- és szociális ott­honok, valamint a munkahe­lyi étkezdék vizsgálatát. Kedvezményes banki hitel az aszálykárosultaknak Kamatkedvezményt ad az aszálykárosult mezőgazdasági szervezeteknek a Mezőbank Rt. A hitelterhek csökkentésével a jövő évi termelés jobb megala­pozását kívánja elősegíteni. A kedvezmény azokra a rö­vid lejáratú hitelekre vonat­kozik, amelyeket a mezőgaz­dasági üzemek és a kisterme­lők műtrágya, növényvédő szer, vetőmag, takarmány, té­ny ész- és hízóalapanyag, üzem­anyag és tartalékalkatrész-vá- sárláshoz vesznek igénybe. A Mezőbank ebben a vonatkozás­ban a központilag biztosított kamatkedvezményen túlme­nően további 5 százalékkal ke­vesebb kamatot számít fel azoknak a mezőgazdasági üze­meknek és kistermelőknek, amelyeknek a számláját vezeti, aszály károsultnak minősülnek, hitelképesek, és számlával iga­zolni tudják a vásárlást. Az érintettek az igényeiket a Mezőbank Rt. fiókjainál je­lenthetik be. Áz engedetlen pásztor engedélyezett igéi (Folytatás az 1. oldalról.) Ez valószínűleg így is van rendjén, hiszen az istentiszte­let rendben lezajlott. Sem Ve- resegyházon, sem Gödöllőn nem zárták be tegnap a temp­lom kapuját Roszik Gábor előtt, igehirdetés közben nem rángatták le őt a szószékről, s nem várták lefüggönyözött fe­kete autók a kijáratnál. A gyü­lekezet nem maradt pásztor nélkül. És vasárnapi ige nélkül sem. A lelkész Lukács evangéliu­mából magyarázta azt a részt, amelyben Jézust vendégül lát­ják a farizeusok. De csak azért hívták meg ebédre őt a tör­vényeket, s a törvényességet árgus szemekkel figyelők, hogy törvénytelenségen kapják. Nem provokáció volt-e — szólt a szentige magyarázata —, hogy vízkóros beteget tereltek Jézus elé: vajon meggyógyítja-e azon nyomban, dacá#% hogy-'szem-* baton esett az eset. Szomba­ton tudvalevőleg ; semmiféle dolgot nem szabad művelni a törvények szerint, s a farizeu­soknak csak a törvény volt az istenük. Jézus azonban a sze­(Erdősi Agnes felvételei) retetet hirdette mindenekfö- lött valónak, s azt mondta a tör vény tudóknak: lejárt az időtök, porosak, régiek vagy­tok, olyanok, mint a meszelt sír, amely csak kívül fehér. Jézusnak azonban az érvényét veszített törvényeknél fonto­sabb volt a segítség, a szere­tet, s bizony szombaton is meg­gyógyította a beteg embert. Üj törvényt hirdetett, a szeretetét. Aztán Jézus is figyelte a fa­rizeusokat — szólt tovább az evangélium magyarázata —, hiszen nem mindegy,, hogy az asztalnál ki hová ül. Ha na­gyon előre, netán az asztalfő- re, azt később fölállíthatják, s hátrébb ültetik. Aki szerényen hátul foglal helyet, azt előbbre invitálhatja a házigazda. Akt tehát fölmagasztalja magát, megaláztatik, aki megalázza magát, fölmagasztaltatik. . Olyan korban élünk — szólt a lelkész a szószékről —. amely­ben helyezkedés folyik az asz­talnál, a méltatlan helyenj ülőknek föl kell állniuk, s mindenkinek kételkednie kell, vajon jó széket választott-e? Lehet, hogy te rossz helyen ülsz? Lehet, hogy én nem ta­láltam meg a helyem? —■ száll­tak a kérdések a gyülekezel felé. A jó választ akkor talál­ják meg a hívek, ha a szeretet parancsát fogadják el minde- nekfölött, mert akkor talál­hatják meg helyüket Jézus mellett. Roszik Gábor lelkész a szüntelen kételkedést, az’ ál­landó önvizsgálatot, a szeretet hatalmát hirdeti a szószékről. Roszik Gábor hivatásának gyakorlásától fölfüggesztett „engedetlen” pásztor az Isten­nek való engedelmesség el­sőbbségéről nyilatkozik az em­bernek tett engedelmességgel szemben. Vajon Roszik Gábor evilági politikusban is ennyi a. kételkedés, vajon a temp­lom falain kívül is az állandó önvizsgálat, a szeretet hatal­ma vezérli? — Soha nem mondtam, hogy bennem nincsenek kétségek, Bizonytalan mezőgazdák Sirámokból nem lesz termés Még mindig késik a föld­törvény, illetve annak parla­menti elfogadása, s ez tovább nyugtalanítja a mezőgazda­ságból élőket, köztük is első­sorban a tsz-tagságot s a nagyüzemek vezetőit. Az ag­rárértelmiségnek nemcsak azon fő a feje, hogy miként lehetne a nyári aszály káros következményeit az adott gaz­daságokban csökkenteni, ha­nem naponta kell szembenéz­niük azzal a kihívással, amely egzisztenciális létüket fenye­geti. Mostanság is a józansá­guk az, amely , segíti őket olyan problémák higgadt mér­legelésében, mint a már em­lített földtörvény és földtulaj­don kérdése. A Pest Megyei Mezőgazda- sági Termelők Szövetségének titkárhelyettese, dr. Németh Imre, a közelmúlban a me­gyei Teszöv elnökségi ülésén fejtette ki a tsz-ek jövőbeni átalakításának lehetőségeit. Egyebek között elmondta, a válságmentes átmenet kulcs­kérdésének a testület azt tart­ja, hogy először történjék meg a tulajdonviszonyok tisztázá­sa, és ezt követően a valódi tulajdonosok hozzák meg a szervezet átalakítására vonat­kozó döntéseket. így várható, hogy a meglévő termelő­struktúra nem érzelmi, politi­kai, hanem, racionális tulaj­donosi kockázati alapon kerül megváltoztatásra. Sajnálatos, hogy a mezőgaz­daságban már hónapokkal ez­előtt, de különösen augusz­tustól teljesen elbizonytala­nodtak a termelők. A fal­vakban egyre idegesítőbb a hangulat. Pénzes Tamás, a MOSZ tanácsosa úgy fogal­hogy ne mérlegelném a csele­kedeteimet. De annak az iga­záról meg vagyok győződve, amit most teszek. Meg, amit általában. Zeng a miatyánk a templom­ban: „Tied az ország, a hata­lom és a dicsőség”. Az isten tisztelet után a lelkipásztor tájékoztatja a gyülekezetei, hogy a presbitérium minapi gyűlésén támogatásáról bizto sította, fölolvasta Policsány Gyula egyházmegyei felügyelő levelét, amelyben a Roszik Gábort ért méltánytalansá; miatt lemond hivatásáról, s a presbitérium kérésére közli hogy a támogatni szándékozók írják alá a testvérek tiltakozó nyilatkozatát. Mert az egyház­ban is szabad, demokratikus választás kell a megújuláshoz. — Maradt volna meg lel­késznek. nem volna most semmi baja. —- Fejkendős asz-; szony várja félrevonulva, hogy sógornője is kijöjjön az úrva­csoráról.— A politika hát, az csinálja a bajt. Nem jön egy máshoz a két dolog. Hat éve szolgál már itt, nagyon lelkes, energikus, elmegy mindenki­hez, a kórházba is, a házak­hoz is, és igen szépen beszél a szószéken. Nagyon szeretjük hallgatni. Mit tehetünk, ha el­viszik? Nem tudom. De csak nem viszik, ha nem akarjuk?! Az ő dolga, ha politizál, de nem kellett volna. Látja, min dig csak a baj van vele. Jakubovits Anna Segíteni a bajbajutottakon A lakosság egynegyede él a létminimum alatt Naponta hallunk sikeres ak­ciókról: ingyenkonyhákat nyitnak, önkéntesek hadának közreműködésével használt ruhákat gyűjtenek a rászo­rulóknak. A hazai szegények ügyének egyik aktív felkaroló- ja a Magyar Vöröskereszt. o Miért fordult a szervezet a legelesettebb emberek felé? — kérdeztük Simon Jánosné- tól, a szociális szolgálat veze­tőjétől. — Segíteni a bajba jutotta­kon, ez a vöröskeresztes mun­ka lényege. S a segítség nem csupán a járványtól és termé­szeti katasztrófáktól szenve­dőket illeti meg, hanem a sze­gényeket is. Ma itthon a sze­gények támogatására van a legnagyobb szükség. Sajnos a helyzet tragikus: 2 és fél mil­lió ember, vagyis az ország lakosságának egynegyede él ma Magyarországon a lét­minimum alatt! Már régen nem az öregeket és a bete­geket érinti csak a szegény­ség olyan kétkeresős csalá­dokat is maga alá gyűrt az infláció, ahol pedig a férj, is, a feleség is rendesen dolgo­zik. O Milyen támogatást tud­nak nyújtani a megélhetési gondokkal küszködőknek? — Különféle akciókkal igyekszünk segíteni, elsősor­ban élelmiszer- és ruhasegé­lyekről van szó. Ma ott tar­tunk, hogy a hozzánk for­dulóknak enni tudunk adni. A nyugatnémet hadseregben használatos, egynapi élelmet tartalmazó egységcsomagból ft tonnát küldtek hazai szegé­nyeinknek. Ezenfelül 14 tonna margarin,, 3,5 tonna,* száraz- tészta és 500 kilogramm tea is érkezett a napokban az NSZK-ból. A Corso Cipőkeres­kedelmi Vállalat pedig 80 ezer doboz olasz pacalkonzervet ajánlott fel a rászorulóknak. Ezekből az adományokból ter­mészetesen a vidéken élők is kapnak, hiszen az elszegénye­dés őket sem kíméli. Bővíteni kell az ingyenkonyhák háló­zatát. Ma már hat ilyen mű­ködik az országban, a három fővárosin kívül Szegeden, Vá­cott és a Szabolcs megyei kis­faluban, Győröcskén. Naponta összesen háromszáz ember meleg ebédjéről gondosko­dunk, de ennél többre lenne szükség. A debreceni és a budapesti Homok utcai in­gyenkonyha megnyitásának előkészületei most folynak. A ruhaszállítmányokból is jut­tatunk mindegyik megyei szer­vezetünknek. A szétosztást — a helyi igények és sajátossá­gok ismeretében — ők vég­zik. Az adományozók jóvoltából ruhasegélyt azonnal kaphat minden rászoruló. Az idén ed­dig 100 tonnányi ruhanemű érkezett csak külföldről. O Miből segítik a hazai szegényeket, honnan szárma­zik a pénz? — Ez a legnagyobb kérdés, hiszen csak annyi pénzt költ- hetünk, amennyit „csinálunk”. A Vöröskereszt ugyanis erre a célra egyetlen forintot sem kap a költségvetéstől. Gyűjté­seket rendezünk, több ezer perselyünk van kint az or­szágban, és szerencsére rend­szeresen érkeznek adományok Nyugat-Európából. A legtöbb kamiont Dániából, az NSZK- ból és Ausztriából indítja út­nak az ottani testvérszervezet. . A használt holmik mellett újak is akadnak. Olyanok, amelyek ott már eladhatatla­nok, mert nem elég divato­sak, de itthon annak számí­tanak. Ám a rászoruló idős ember mégsem viselhetné. Ezért megszervezzük ezeknek a holmiknak az értékesítését. A befoöyt pénzt aztán a ha­zai szegények támogatására fordítjuk: az ingyenkónyRák- ra és áz egyéb segélyekre. Üjabban egyre több hazai cég is támogatja a szegényügyet. Most például félmillió üveg Béres-cseppet ajándékozott a gyártó részvénytársaság a leg­rászorultabb idős emberek­nek, amit további 70 ezerrel megtoldott a Herbaria Gyógy­növénykereskedelmi Vállalat. Bármilyen adományt hálásan fogadunk, mert minden fillér­re szükség van, különösen most, a tél kezdetén! Gy. K. mázott egy beszélgetés so­rán, hogy a halmozódó me­zőgazdasági gondok, a támo­gatások és árkiegészítések csökkentése és más, a terme­lő pénztárcáját kiürítő intéz­kedések mellett a több tíz- milliárd forintos aszálykár már az utolsó cseppnek számít a pohárban. A tanácsos utalt arra, hogy a takarmányhiány miatti kényszervágások s a takarmányárak már állandó­suló emelkedése maholnap még az állattartás gondolatát is kiűzik a termelők fejéből. A gazdaságoknak nincs pén­zük vetőmagra, növényvédő szerre, műtrágyára, energia- hordozókra. Pedig ezek a jö­vő évi termés, a nemzet élel­miszer-ellátásának megalapo­zói. Gy. L, LAPSZÉLRE ÉT ÉLETEK A SÁMFA Milyen furcsán lép az egyik gerle! Há­rom járt ide, az ablakpárkányra, mintha megérezték volna: kapcsok a világhoz. Miért jönnek? Kérdezte, kérdezte őkét, de ugye, mit felelhettek volna?! Isten ártat­lan jószágai. Nézegettek be kíváncsian az üvegen. A menyének nem mert szólni. Kap ö így is éppen elég „hóbortos vénasszonyt”. Nem kell gyarapítani. Tibornak szólt, hoz­zon valami magot, talán csak kapni az üzletben. ,,Minek az, mama?” Ujját a szá­jára tette, titok! Tibor értette. Két zacs­kó hántolt búzát hozott. Ez jó. Ez jó lesz. Amikor reggel mindenki elment, nagy kín­nal ugyan, de eljutott az ablakhoz. Csak el ne essen! Mert akkor hogyan áll fel?! Kiszórt egy keveset a párkányra, vissza­zárta az ablaktáblát. Várt. Feküdt az ágy­ban, várt. Arra, hogy hallja a szárnysu- hogást. Izgult. Érezte, hevesebben dobog a szíve. Elaludt vagy csak elszenderedett? Mennyi ideje? Itt jártak a gerlék? Milyen rengeteg az a nyolc apró lépés az ablakig! Nincsen mag! És ha nem ők voltak? Ha a verebek? Azok mindent ész- revesznek. A magot eldugta az éjjeliszek­rénybe. A menye egyedül oda nem nyúl- kál be. Ott jó helye lesz; Másnap azután már látta: itt vannak a gerlék! Ha lehuny­ta a szemét, régi-régi lombok susogását vélte hallani, s látta az udvart, ahol a ma­ma ... Ügy ébredt, hogy könnycseppek ül­nek a szemgödrében. Álmodott? De hiszen mintha most lett volna ... Most? Majd­nem nyolcvan éve! Milyen ritka volt ak­kor még a gerlemadár! Vagy csak az ő falujukban? Á második héten már az ablakban ülve várták a magot a gerlék. Csak akkor reb­bentek fel, amikor a kilincshez nyúlt, s így vette észre, az egyik milyen sete-sután mozdul, kap szárnyra. Olyan furcsán bil­leg! Majd rájött: sánta. Rossz az egyik lába. Így született? Gyerekek csúzlija tör­te el? Betegség? Ó, te kis sánta, ó, te sze­gényke. Mintha csak értené, mit mond! Félrehajtott fejjel nézett, nézegetett rá, néhány nap múlva már csak elhúzódott, de nem kapott szárnyra, mint a másik ket­tő. Bizalom? Avagy ezzel is a lábát kímé­li? Ügy tette ki a magot, hogy a sűrűbb része a sánta felé legyen. S kapkodta is szegényke, mire a másik kettő érkezett. Ennyi előny jár neked, mondta, de mintha az a másik kettő nem így vélné, mert oda­odacsaptak feléje. Vagy csak ő fantáziái? Hetedik éve ez a négy fal. A két bot. A gyógyíthatatlanná nyomorodott ízületek. A fiatal doktorka. Annyi okos tanácsot mond. Mire kellett volna ügyelni, hogy ne így legyen... Ügyelni? Mit tudnak ezek az ifjak arról, hogy akkor... A földön, a jószág mellett, az örökös rettegésben, hogy holnap mi lesz, ki törődhetett azzal, mi a jó, mi a nem jó az ízületeinek?! S lám, ez a gerle. Hát az miért sánta? S miért éppen hozzá vezette a jóisten?! Kinek-kinek a maga sorsa. Fogyott a mag a zacskókból. Alig talált alkalmas pillanatot, hogy Tibornak szól­jon, hozza a pótlást. Tibor kacsintott. „Mi­lyen madarakat etet anyu?” Gerlék. Há­rom. És van egy közöttük, egy kis sánta ... Látta, valami furcsa suhant át a fia arcán. Vagy csak képzelte? Olykor nem tudja, való-e valami, vagy csak ő gondolja? És megtörténik, kétszer-háromszor is elván­szorog az ágytól az ablakig, mert nem em­lékszik rá, jártak ott a gerlék, vagy csak ő gondolta, képzelte? Mag nincs. Akkor vol­tak. Vagy ki sem tett magot? De hiszen akkor kopogtatnák az ablakot. Mert újab­ban azt csinálják. A pici csőrükkel ütöge- tik az üveget, mi lesz, mi lesz!! Tibor nyitott rá akkor, amikor ö már a világ valamennyi gerléjétől búcsút vett. „O istenem, édesanyám...!” Ez szakadt ki jajdulás helyett belőle. Szinte csak auto­matikusan látta, ahogy a mama mondta, három gerle ül az ablak párkányán. Már- már nyitotta az éjjeliszekrény ajtaját, hogy a magot... És ekkor robbant ki be­lőle a sírás. Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents