Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-06 / 235. szám
Mi lesz itt? ;*i&S8äöää A plakátok még egyre azt kérdik: mi lesz itt? Mi már tudjuk. Itt — a monori Forrás Áruház előtt — egy cipő, póló, tréningruha, virág, spray, kávé, könyv. Még jó ideig. Idáig kibővült ugyanis a KGST-piac, s a nyugdíjasok is előnyben részesítik a város legforgalmasabb fertályát, ha egy kis magánkereskedelemről van szó. Az ember kerülgeti a földre rámolt „üzleteket”, s arra gondol, hogy nemrégiben a párt- bizottság szentélyének közelsége miatt a kirakodóvásár merészségére még álmában se gondolhatott senki, s hogy egy- egy politikai nagyság látogatásakor még a bicikliket is el kellett „takarítani” a közelből ... Hát ez például már nem lesz. Remélhetőleg (Erdősi Ágnes felvétele) Ha ezt Krúdy tudta volna.../ Hullatea tyúkhúsból A z ember szinte mindig, “ mindenkivel a megélhetés nehézségeiről társalog. Ez a téma ki nem maradhat semmilyen beszélgetésből. A hentesbolt előtt két háziasszony épp azt taglalja, amikor arra járok, hogy tavasszal — akármilyen drága is a táp és a kukorica —, be kell rendezkedni nagyobb mértékű baromfitartásra, mert hús már csak akkor kerül az asztalra, ha otthon állítják elő. S a baromfit még jobban lehet pénzzel is, energiával is győzni, mint a disznótartást. Egész kis csoport jön össze végül tanakodni, hiszen közhasznú csevely ez, ki-ki hozzáteheti tapasztalatait és véleményét. Véletlenül ügy adódik, hogy aznap délután kerül a kezembe Schirilla György egyik könyve az egészséges életről, s míg tallózom benne, kinyílik a húslevesnél — amit a szerző vegetarianizmustól áthatva, nemes egyszerűséggel csak hullateának nevez. S elmondja, hogy az ember micsoda merényletet követ el önmaga ellen, ha a hullateát fogyasztja. Mert ugye, az állat a levágáskor úgynevezett ölési sokkon esik át, minek következtében számtalan toxikus anyag halmozódik fel a testében. Sorolja is hosszan, mi minden mérget áztatunk ki egy szerencsétlen, leölt tyúkból a húslevesünkbe. A hullateánkba. Ó, Krúdy Gyula, ki az aranyló húslevesekről olyan zamattal írtál, hogy érezni lehetett színt, ízt, illatot, ha te ezt már akkor tudtad volna! Ámbár, ahogy így elgondolkodom ... Olvastam már írásokat arról is, hogy a növényvilág például igenis érez. 11/1 ármost mit tegyünk? Mit együnk? Se húst, se káposztát? Bár az igaz, hogy így lenne a legolcsóbb. Ha nem ennénk szinte semmit. Mondhatni tisztára in-, gyenbe lenne. A mai viszonyok között kifejezetten megfontolandó... —ez Hiánycikkek — szerintük — nincsenek Lesz Bég lisztes, cukros napunk Szóval ez is a mi bűnünk. Legalábbis részben. Tetszik vagy nem tetszik, ismét a sajtónak kell elvinnie a balhét. Igaz, Varga Lajosné, a Duna Füszért monori raktárbázisának igazgatónője ezt sokkal csendesebben, mosolygósadban hozza tudomásunkra, mint egyik-másik pártkorifeus. Merthogy szerinte is részük van az újságoknak meg a hangos médiumoknak a rémhírek és a felvásárlási hisztéria terjedésében. Ü Csak nem minősíti valótlannak azt a minapi hírünket is, miszerint önök Kispesten a közelmúltban olcsóbban árulták a cukrot, étolajat, lisztet, miközben ezeket az árukat a környéken hiába keresték a vásárlók? — A beállítással vitatkozom. Mert valóban beküldtünk két teherautónyi árut alapvető élelmiszerekkel, konzervek- kel, mosószerekkel a kispesti piacra, de ugyanakkor az ellátási területünkön 4-6 hasonló kocsi terített 8-10 va- gonnyi árut. Az is lehet, hogy egyik vagy másik környékbeli boltból ideiglenesen hiányzott Csak nagy hó ne essen Karcsika vajon miről álmodik? Karcsika alszik a kis rácsos ágyban, ö a legkisebb a gyöm- rői Rácz családban, a Bajcsy- Zsilinszky utcai romos házban. Másfél éves, az egyetlen fiú a hét gyerek közül. Nem tudom, miről álmodik, de remélem sok szépről. Mert Rácz Károly és családja nem lehet túlzottan bizakodó a közelgő zord tél előtt. De hát miért is lennének, amikor a közelmúltban utasítást kaptak a helyi tanácstól: a saját érdekükben tegyék rendbe a házukat, amely összedŐléssel fenyegeti őket. Az utcafront felé eső szoba plafonját faoszlopok tartják, a hátsó fal kidőlt. Azt beszélik... Azt beszélik, hogy az ecseri Rákos Mezeje Tsz- ben soha nem látott mértékben terjed a privatizálás. Már a paradicsomtermesztési ágazat is kft.-vé alakult, akárcsak korábban az ipari üzemek. Azt is beszélik, hogy egyelőre csak a kizárólag alaptevékenységhez tartozó növénytermesztéshez nem „nyúltak hozzá” a termelőszövetkezet vezetői. A mostani ivóvíz-nitráto- sodás sokakat gondolkodásra késztet Vecsésen. A minap néhányan azt mondták el? hogy ők nem csodálkoznak a történteken. Magyarázatként azt beszélték el, hogy az ivóvízbázistól nem messze a Felsőbabád! Állami Gazdaság villany pásztoros legelője mentén 1963-ban a nagy fertőző száj- és körömfájás miatt valóságos dögtér alakult ki. Azt beszélik, hogy akkor a lábra állni nem tudó beteg tehenek százait traktorral vonszolták ki a dögtérre, ahol egy gödörbe lövöldözték őket, és klórmésszel öntötték le, majd jött az újabb réteg elpusztult jószág, majd ismét a klórozás. Valószínűleg a Vecsés—Gyál Budapest határán levő szeméttelepek az illegális szemét- és szennyvízürítés és egyebek mellett, az állami gazdaság dögtelepe is hozzásegítette Vecsést a mostani ivóvízgondokhoz. Azt beszélik Monoron, a Hangulat eszpresszóban reggelente a takarítónő hol ezt, hol azt lel a női illemhelyen, Talált már krumplit, hagymát, de ennél kicsit pikánsabb dolgot is, például női bugyit, ami ott hevert a kövön, amikor reggel kinyitotta az ajtót. Érdekesség, a férfi \VC- ben sokkal szerényebb a „választék”. Azt beszélik Vecsésen, hogy az „új” földigénylök közül többen az egykori Zöld Mező Mgtsz újjáalakítását fontolgatják. Ügy hírlik, csak az új földtörvény által kínált lehetőségeket várják, s részben a Ferihegyi Tsz-ből kiváló tagok az onnan kapott földdel, géppel akarják a közös gazdálkodás új útjait járni, s főként az egykori földtulajdonos, de ma a fővárosba ingázó munkások, Vecsésre települtek közül tervezik az új Zöld MezS tagjainak toborzását. Remélhetőleg. nem az 1960-as divatos agitálás — pardon népnevelés — módszerével. Azt beszélik Gyomron, hogy jó ütemben halad a strand mellett a Csillag Kft. panziójának építése. Arról is hallani, hogy a panzió a nyitás után különleges szolgáltatásokkal áll majd a vendégek rendelkezésére. Már most hallani, hogy bevezetik a szexmasz- százst, amely egyre terjed kis honunkban. Bizonyára lesz fizetőképes kereslet errefelé is az ilyen extra szolgáltatásra. A vecsési vasútállomási víztorony mellett a Pintér Tibor vállalkozó vezette kanadai-magyar gazdasági társaság telep létesítését kezdte el. Egy leendő faáru, főként deszkalerakat részére a terület előkészítését a hatodik vágány mentén már elkezdték. A kerítés áll, s a tervek szerint hamarosan érkezik az áru is, ami főként Erdélyből vásárolt deszka lesz. Aztán a Sallai út és a vasút közti feltöltött Vízép-csőtái’ológödör helyén is lehetséges, hogy ugyanez a társaság bérel területet egy leendő építőanyag-telep létesítéséhez. Ráczék három helyisége közül egyik már nem lakhátó. Oda már be sem tehetik a lábukat a gyerekek, mert minden pillanatban rájuk omolhat a fal. És jaj, akkor mi lesz! Amúgy a másik két (még használható) helyiség alapterülete sem több 20-22 négyzet- méternél. Képzeljük csak el. ekkora térben alszik a másfél éves Karcsika, a 3 éves Anna, a 6 éves Mónika, a 8 éves Kriszti, a 10 éves Henri, a 13 éves Brigi és a 15 éves Mari- 'ka, no meg édesanyjuk és édesapjuk. Hát bizony, amikor kinyitják a háromszemélyes ódon rekamiét, a szobában alig lehet mozdulni. De vajon hogyan várják Ráczék az előttünk álló téli hónapokat? A 33 éyes fiatal- asszony cseppet sem borúlátó. (Bár ki ne legyen optimista a családban, ha nem az édesanya.) — A jövő héten megvesz- szük a szükséges szén egy részét, ami 20-25 mázsa lesz. Van már 50 kiló lisztem is, mert nálunk két-két és fél kiló kell, ha nokedlit főzök a családnak. — Csak arra kérjük a mindenhatót — mondja Rácz Károly —, hogy ne legyen nagy hó, mert ha vastagon rátelepszik a tetőre, akkor könnyen ránk szakadhat. Aztán a sok eső se tenne jót, mert akkor tarthatnánk az esernyőt magunk fölé. Annyi esernyőnk pedig nincs. Havi 25-26 ezer forintból kell kilencünknek megélni. Ugye nem kell mondanom, hogy ez nem sok. A gyerekek ingyen étkezhetnek a napköziben, ez is segítség. De mit csináljunk: ha hazajönnek, első szavuk, anyu, mit főztél ? Hát ilyen egy mai átlagos nagycsalád helyzete, pár héttel a tél előtt. Ami Ráezékat illeti, nekik tényleg lesz félnivalójuk, amíg ismét eljön az a szép kikelet... Gér József Ofil íila a cukor vagy étolaj, de általános hiány nem volt. El Ha ezt el is fogadom, azért hozzá kell tennem, hogy Monor térségében is örülnének egy-egy ilyen akciónak. — Nézze, mi a kispesti tanács vezetőivel már régebben tárgyaltunk egy raktáráruház létesítéséről, hogy hevíthessük az ellátási területünket. Közben merült fel részükről egy ilyen akció lehetősége. Mi a további jó együttműködés reményében partnerek voltunk ... 0 Vagyis helyben is csak a kérést kell megfogalmazni? — Ahogy mondja ... Bár mégsem ilyen egyszerű a helyzet. Itt a monori bázisunkon is van egy 700 négyzetméter alapterületű önkiszolgáló raktárunk, ahol a viszonteladók vásárolhatnak, körülbelül 15 százalékkal olcsóbban. Keressük a megoldást, hogyan szolgálhatnánk ki az utcáról betérő vásárlókat is, hiszen ez a jövő útja. Jelenleg ugyanis vagyonvédelmi és biztonsági okokból ez még nem lehetséges ... B De Monoron, Vecsésen, Gyömrön is van piac... — Ahogy mondtam, bennünk a hajlandóság megvan. De lássa be, tekintettel kell lennünk a partnereink üzleti érdekeire is. Más dolog, "ha odaállunk a kispesti Centrumáruház elé, akivel semmilyen kapcsolatunk sincs, és más, ha a monori Forrástól csábítom el a vevőket, hiszen oda mi szállítunk ... (1 Un a másik kérdésemre, hogy milyen lesz a téli élelmiszer-ellátás, optimistán válaszolt. — Meggyőződésem, hogy ebben az országban nincs, és nem is lesz élelmiszerhiány. Más dolog, hogy időnként egyik vagy másik boltban hiányzik valami. Mert akadnak boltvezetők — kereskedőnek nem nevezném őket —, akik még ma is szájtátva várják az árut. Pedig ha maguk szállítanak, 0,5 százalékos fuvar- visszatérítést adunk. S az is igaz, de ezt csak halkan teszem hozzá, hogy néha úgy tűnik, a cukorgyárak is „politizálnak” az áruval. A mi fel- készültségünket hadd jellemezzem csak azzal, hogy már az úgynevezett karácsonyi áruk nagy része vagy a raktárban van, vagy leszerződtük. Miattunk télen sem lesz hiány. Vereszki János Jól iá Hajdanában, bizony olyan régen, amikor a monori bankszékház helyén még a „nagy népbolt” állt, támaszkodott annak a Petőfi utcai oldalához egy tejivó. Hosz- szú évtizedekre visszamenőleg az volt az egyetlen reggelizőhelye az akkori nagyközségnek. S bezárása óta sincs másik... Az éhgyomorral munkába induló ingázók, az iskolába ballagó diákok, no meg a helytelen táplálkozás hátrányait tapasztaló orvosok a megmondhatói, mennyire hiányzik a városnak egy olcsó reggeliző. Most az a hír járja, a Pannika ételbárban lesz ilyen. — Igen, a jövő hét közepétől reggel öttől már fogyaszthatnak nálunk, tejet, kakaót, péksüteményeket, rántottát a betérők. Hűvös reggeleken biztos jólesik a forró tea is — állítja Kollár János cégtulajdonos. Meglehet, az ötletet részben a kényszer szülte, de a lényeg, hogy megvalósításával az is jól jár, akinek csak húsz forintja jut reggelire. S ha a vállalkozónak is, marad haszna, akkor reméljük, a reggeliző is megmarad. Zsiroskenyér-dilemmák Majd, ha megéhezik A gyerek a szentnek sem akar uzsonnát vinni az iskolába. Az ember kiteheti a lelkét, hogy elmagyarázza; édes gyerekem, nem lehetsz hosz- szú órákon át éhen, romlik a koncentrálóképességed, a gyomrod, a te szervezeted még fejlődőiéiben van, enned kell. Nem, a gyerek nem visz uzsonnát. Azt mondja, tisztára égés kipakolni a zsíros kenyeret zöldpaprikával. Meg a májkrémeset is. Iskolapéldák az iskolánál T” ». Az új monori iskola elkészült. Egyfelől csodáljuk, azt mondjuk, hogy a város legszebb és legkorszerűbb közintézménye,.másfelől az is hallható volt már, hogy ez az építkezés a város Bős—Nagymarosa. Meg hogy a Déva Kisszövetkezet, amelyik építette, anyagilag a csődbe sodorta a tanácsot. A Jászai Mari téri iskoláról a helyszínen riportot készítettünk. A napokban olvashatják: felhőtlen-e az öröm most, hogy a gondok egy részének már utána vagyunk (Erdősi Ágnes felvétele) Mert mások téliszalámis zsömlét esznek. Banánt. Gépsonkás szendvicset. Ejnye, a jó mindenit neki, berzenkedik a szülő, hát miért nem tudod te elővenni a májkrémes kenyeret, a köznép öntudatával? Zajlik a vita, az utcán is. Jön épp az iskola népszerű és nagy tekintélyű pedagógusa, s a szülő mindjárt be is vonja a társalkodásba. A pedagógus megértőén néz, segíteni próbál, azt mondja: — Én is mindig direkt zsíros kenyeret csomagolok magamnak. Szeretem is, meg aztán miért kéne nekem bárkit utánoznom? Aki akarja, egye a téliszalámit. Én csak azért is zsíros kenyeret eszem. A gyerek néz, de nem szól. Az ő véleménye az, hogy azért se visz zsíros kenyeret. Inkább semmit. Marad a remény: ha majd nagyon éhes lesz, beadja a derekát, és keményíteni kezdi a gerincét. A szerénység öntudatával. K. Zs. Malacka? Követésre méltó a baráti körök újraéledése a sportegyesületekben. így van ez Úriban is, ahol most szalad a szekere a futballcsapatnak, no meg a női kézilabdázóknak is. A focisták legutóbbi hazai mérkőzésén — a Gyömrő elleni rangadó szünetében — egy malac volt a tombola fődíja. Amolyan malackaféle, alig pár kilós. Mondták is a nyertesnek; no, neked aztán nincs malacod, mert mire felneveled, a jószágot, a gatyádat is kifizetheted a takarmányért, amit felzabál. <g.)
