Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-06 / 235. szám

Hernyóövek Lassacskán telelőre fordul a növény- és állatvilág, de bi­zonyos rovarkártevőknek most is élénk még a biológiai ritmu­suk. Ilyenek a kis téli és a nagy téli araszolok, amelyek­nek november végéig, decem­ber elejéig tart a rajzásuk. A kártevők a fák törzsén át a koronaszintbe igyekeznek, bogy ott lerakhassák áttelelü tojásaikat. Az ellenük való vé­dekezésként bevált módszer a hernyóövek alkalmazása. A mintegy 15-20 centiméteresre vágott papírcsíkoknak a kö­zépső kétharmadnyi sávját kell bekenni hcrnyóenyvvel. Ebbe beleragadnak az araszoló lep­kék szárnyatlan, repülni nem tudó nőstényei. Az öveket a rajzás befejezéséig hagyjuk a fák törzsén, azután el kell égetni. Az almástermésű fákat, külö­nösen azokat, amelyeket erő­sen megfertőzött a varasodás, érdemes a szüret befejezése után a továbbszaporodás, illet­ve az áttelelés feltételeinek csökkentése végett bepcrnietez- ni. Ilyenkor a rézérzékenységet már nem kell figyelembe ven­ni, tehát a szerves gombaölő szereken kívül réz hatóanyag­tartalmú készítményeket is használhatunk. Gyakori a gyümölcsöskertek­ben a szu kártétele is. Ha a fa kérge darabokban válik le, és alatta feltűnnek a szú jelleg­zetes rágásnyomai, akkor leg­jobb a fát kivágni cs helyette újat ültetni. Az ilyen beteg nö­vény ugyanis nagyon legyen­gült, és többnyire menthetet­len. hidegtől mindenki retteg Kamrákban már a tűzrevaló Kovács úr nem az a fajta ember, aki okkal vagy ok nélkül rémhíreket gyártana. De azt seni tagadja, hogy kedvére van, ha időnként hisztizik a nép. Amikor ráte­lepszik a városra a rossz sejtés, egyszeriben drága Ko­vács wr meg aranyos Kovács úr lesz a neve, és ilyenkor jól keres. A körösi nép pedig azóta, hogy a mínusz 15-20 fokos ja­nuárban 5 mázsányi szénpor­ciókért állt sorba hajnalon­ként, egyfolytában aggódik. Akkor nyugodt a körösi pol­gár, ha teli a tárolója. Illetve még akkor sem mindig, mert eszébe jut az áremelés, mi­után Kovács úrért vagy a másik fuvarosért szalad. Bugy- gyantsa meg hamar a kamra­sarkokat a plafonig, — A tűzrevaló-ellátás az egy nagyon kényes kérdés, lehet, hogy ezért is esik meg körü­lötte annyi furcsaság — sum­mázza szállítói tapasztalatait Kovács Gyula, akiről egyéb­ként elmondható, hogy egyi­ke a legnépszerűbb körösi fu­varosoknak. Noha villanysze­relő az eredeti szakmája, im­már 8 éve hordja a fűtőanya­got, miegymást, és úgy tűnik, nem bánta meg a váltást. — Bizony — folytatja —, sok idős embertől hallom, hogy ha választani kell két rossz kö­zül, akkor már inkább éhez­nek, mint fáznak. A kispénzű emberek egész évben spórol­nak a tüzelőre, és sajnos egy­re több helyen halljuk a ke- sergést: Ne haragudjanak, de csak egy hét, kettő múlva tu­dunk fizetni. Hát istenem, mit csináljunk, nem lenne ez olyan nagy baj. Várhatnánk a já­randóságra éppenséggel, csak hát a mi tőkénk is fogytán van. Persze néha a pénzza­varba került ember is hibás. Vannak akik felelőtlenül köl­tekeznek, és ami a legszomo­rúbb, ez többnyire a szegé­nyebbek között fordul elő. — Évei falét jóformán a Tü- zépen tölti. Milyennek látja a körösi telepet? — Szokták szidni, hogy ez nincs, hogy amaz nincs, de az 5 évvel ezelőtti mizéria óta a legrosszabb esetben sem volt úsy, hogy ne lett volna vala­mi. Kőrösön idén lényegében már a tavasszal elkezdődött a felvásárlás, aki rendelt szenet kivittük neki. és a nyár folya­mán hozzájutott a számára Hétköznapi vergődések így „mulat” az infláció? Meglehetősen nehéz feladat valóságos leltárt készíteni a télről. Ez az időszak az, amely a karácsony, az ünnep, az ajándékozás fontosságára hív­ja fel a figyelmet, szinte szug- gerálja; nem ember az, aki nem költ súlyos ezreket sze­retteire. Egyre inkább úgy tűnik, ember az, mégpedig magyar ember, s azon belül körösi is lehet. A pénz egyre fogy, az infláció száguldásával, szinte lehetetlen lépést tartani, s a megelőzést célzó lépéseket se­hol sem hallani. S akkor hol vagyunk még a tapasztalás­tól? Pedig ezt a nemzetgaz­daságot szétcincáló, az embe­rekből minden hitet elszívó fenevadat meghátrálásra kel­lene kényszeríteni. De, mint azt csak ismételni tudom, en­nek nyoma sincs. Mert bemegy az ember a boltba, s vesz — ha van — öt liter olajat vagy öt szap­pant. Nem, a fészkes fenét úri jókedvében, a francokat! Azért, mert éppen kap, s azért, ha ez otthon van, ak­kor egy ideig nagyobb baj nem lehet. Aztán telik az idő, mondjuk, három hónap múlva újra keresi az olajat (cukrot, lisztet, búzadarát, amit úgy­sem kap, takarmányt és még ki tudja mit) s rájön, semmi értelme árakat megjegyezni. Fizetni kell, a korábbinál — természetesen? — magasabb áron. Az olyan picinyke ügyeske­dések is erejüket vesztették, mint az idesorolható energia­leolvasások. Mindannyiunk csele, hogy nyáron többet iratunk, hogy télen — vala­mivel kevesebbet fizessünk, vagyis, nagyjából egyenlete­sebb legyen pénzkiadásunk. De nincs ember, aki tudná, hogy az egymást egyre gyor­sabban követő áremelések miatt ki jár jól? Mi nem, ta­lán ebben, mint axiómában lehetünk biztosak. A majdnem ötezer forintból élő egyedül álló nyugdíjas me­séli, micsoda üzletet csinált. Vett egy "halomi hasábfát, nyárfa az, amit a vihar kicsa­vart. „Én most behozattam az udvaromba, megvan a tüze­lőm. Nagyon jól jártam vele. Ha naponta csak kettőt-hár- mat vágok is fel, igaz, amióta az apjukom meghalt, a fű­részt nincs, ki megélezze, majd a szomszéd Ferikét kérem meg erre, de miközben fűrészelge- tek, kimelegszek. Meg gon­dolkodni is szoktam. Tudja, arról, hogy ez a sok párt mi­nek ígért annyit? Tudta azt mindenki, hogy mi van itt, s azt is, hogy ebből nem száz nap, de tán száz hét alatt sem lehet igazából kimászni. S most meg a fejükre olvassák? Hát nem az volt a bolondabb, aki el is hitte az ígéreteket? Vagy tán mégis az, aki ígért? Na. tudja, én ezeken gondol­kodom,. Mármint akkor, ha a nyugdíjamat már beosztot­tam.” A téli felkészülés előzmé­nye az iskola. Ott is rendszer­váltás van (vagy lesz) aminek áldásos hatását a szülők azonnal érzékelhették pénz­tárcájukon. Rögtön egyik ked­vencem, a nyelvtanulás. Vi­lágos, az orosz nem kell. Na ja, nyet. Világos, hogy német vagy angol kell. So-so. Aztán az is világos, a tizenvalahány forintos orosz nyelvkönyv he­lyett 350 forintos angol oxfor­di kiadványból tanul a gye­rek. Talán ez az egyetlen vi­szont, amiért — ha beválik — nem haragszom. A régi, az orosz nem volt jó. (S nem a nyelv miatt.) A piaci árak alakulása mel­lesleg megint jó barométer­ként szolgál. Azt gondolom, az az ára, ami egyszer már megjelent, nem csökken már soha. A tojás ára némely he­tipiacon némely eladónál meg­haladja az öt forintot. Nyil­vánvaló, hogy a termelő sem­mi mást nem csinál, mint második láncszemként, a ta­karmányár emelkedését át­hárította a fogyasztóra. A fo­gyasztó meg hallgatja a rá­diót, olvassa a — kölcsönkért — újságot, s leszűri a követ­keztetést, télen a tojás nem is annyira egészséges. Külö­nösen öt forintért nem az. Mármint a pénztárcánk­nak ... B allai Ottó legmegfelelőbb szénféleséghez. Az igaz. hogy a választék mos­tanában nem á legjobb, de hát háztartása válogatja, hol mire esküsznek. Egyik helyen azt mondják, eszembe se jusson mecseki brikettet kivinni, má­sutt azt kérik, de mondhatnák még példákat. Kéménytől, kályhától, tüzelési szokásoktól függ'az, hogy hol. melyik lűz- revaló válik be. Nem mondom, a német brikettet a legtöbb háznál kedvelik, a német gyártmányú kályhákba más nem is jó, éves viszonylatban is abból hordom ki a legtöb­bet. De még a német brikett­ben is válogatnak. Piros ha- mujú, szürke hamujú, nem mindegy. Aztán a lengyel, ju­goszláv szenek jönnek, ha már sorrendet állítunk. — Mondják, az importtal baj lesz. Nemcsak drágul, de elegendő sem lesz. — Van benne valami, bár én olyasmit hallottam, hogy szénből van mindenféle, 1 de csak annak a forgalmazónak adnak, amelyik készpénzzel tud fizetni. Hogy a mi Tüzé- pünk gazdája hogyan áll fize­tőképesség dolgában, erről nem vagyok tájékozott, de azt rebesgetik, hogy már a kere­settebb hazai szenekből is el­sősorban a tőkeerősebb Tüzé- pek kapnak. Nekem is az te­hát a véleményem, hogy hoz­zá kell majd szoknunk a ma­gyar bányák termékeihez, csak az a kérdés, tudják-e pó­tolni a rengeteg importot. Ki­ki rákényszerül, hogy kipuha­tolja, melyik fajtával tud leg­jobban fűteni. Bács-Kiskun megyében például eltüzelik az iszapszenet is, azt mondják, jó, bár a fuvarosok nagyon ha­ragszanak. rá, szörnyen nehéz felpakolni, aztán meg összeke­ni az egész platót. ■ — Mostanában milyen a fu­varosok forgalma? — Néhány hete megint volt egy bevásárlási láz, ki is ürült majdnem teljesen a telep. Cse­peg a mecseki, a várpalotai, de már inkább csak apró téte­leket, visznek vagy vitelnek belőle az emberek. Néha már- már meg sem éri a fuvar azért a 8-10 mázsáért, de mit csináljunk, ez a dolgunk. Ahol gázzal fűtenek, ott is bevásá­roltak 5-10 mázsát, biztos, ami biztos, mert már a gázellátás sem olyan biztos. Napról napra lanyhul a forgalom a Tüzépen. Ráfanyalodunk a szemétszál­lításra, egyebekre, azt is meg kell valakinek csinálni. Ha pedig végképp nincs arra a napra fuvar, hozzálátunk a ház körüli munkákhoz, amik hetek, hónapok óta a körmün­kön égnek. My. J. Gyorsan forgo pénzforrás Besűrített zamatok Ügy mondják, az idei ma­gyarországi almatermés körül­belül négyötöde lehet a több­éves átlagnak, és okolják ezért az aszályt. Igaz. azt is hozzá­teszik, hogy amit elvett súly­ban a szárazság, azt pótolta valamelyest beltartalmi érték­ben. Magyarán. ízesebb, zama­tosabb a gyümölcs, mint .más évjáratokon. Európa többi almatermesztő országában is hasonló a hely­zet, jelzi ezt a sűrítmények vi­lágpiaci árának mintegy 10-15 százalékos emelkedése. Lehet, hogy nem egészen pontosak az adataink, inkább csak ér­dekes adaléknak szánjuk, je­lenleg 850-1000 dollár körül van az almalé-koncentrátum tonnánkénti ára. Nagyobb hasznot hozó vállalkozásnak tűnhet a bepárlás, mintha nyersen adnák el az almát va­lahol. Igaz, de akkora haszon azért nincs rajta, mint gon­dolnánk. Egy kiló sűrítmény előállításához ugyanis legalább nyolcszor annyi alma kell, rá­adásul eme dolláros export szubvencióját mintegy 15 szá­zalékkal csökkentette az idén az állam. Aztán a különböző segédanyagokhoz is méreg­drágán lehet hozzájutni, nem beszélve a sűrítés energiaigé­nyességéről. Viszont van egy óriási előnye a sűrítmény ki­vitelének, hamar realizálódó, gyorsan forgó pénzforrás. A Nagykőrösi Konzervgyár­ban 20 ezer tonna almából akarnak szirupot csinálni a mostani szezonban. Többre is futná a kapacitás, de éppen a fentebb említett szűkös nyers- anvagkínálat miatt kellett alább adni az eredeti terve­ken. A gyártósoron 20-22 sze­mély dolgozik három műszak­ban, még a hétvégeken sem szüneteltetik a feldolgozást. Naponta 720 tonna gyümöl­csöt sajtolnak ki nagy telje­sítményű gépeik. —ay nagykőrösi Megfiatalodott az állomány lejfuvar saját zsebből A háztájiban fejt tej be­gyűjtése, értékesítése is meg­szűnt ' nyereséges vállalkozás lenni a tsz-eknek. Elvették róla az állami támogatást, amiből következően a tejter­melők pozíciója is romlott. Nem kapják továbbá a nagy­üzemekkel való kapcsolat fe­lé orientáló literenkénti 50 filléreket, sőt helyenként a tej elszállítását is saját zsebből kell finanszírozniuk. Az Arany János Tsz-ben szeptember 1-től kezdődően már csak a tanyai gazdasá­gokból gyűjtik össze a tejet. Literenként 2 forintot számí­tanak fel a szállításért, ami­nek költségeit korábban a szövetkezet viselte a dotáció­ból, most viszont nincs miből. Azt még nem tudni, milyen következményekkel jár a ter­melői árak ekképpen való csök­kentése — hiszen lényegében így is felfoghatjuk a dolgot. Meglehet, a tejipar nem ven­né túlságosan zokon az eset­Szántanak a földeken Alighanem úgy gondolják a Mészáros János Termelőszövetke­zetben is; akármi lesz a föld sorsa, azt mindenképpen ősz­szel szántani illik. A T 150-es masinát neki is eresztették az ötfejes ekével a húszhektáros, nem túl nagy darab táblának (Varga Irén felvétele) Középszintü fejtegetés helyett Egy «ég kezdete és lényege Középszerű, amolyan csa­ládi vállalkozás gazdájával cseréltünk eszmét a minap, a jelen gazdálkodásáról. Ügy gondoltam, emberünk némi fantáziával talán tud­na valamit mondani a jö­vőről is, legalább néhány esztendő távlatában. Fel­húzta a szemöldökét, és ne­kem szegezte a kérdést: — Miért csak a közeljövő ér­dekli? Azt gondolja talán, semmi elképzelésem nincs az elkövetkező húsz-har­minc vagy akár száz évről is? — Azt hiszem, túlságosan komolytalan lenne annyira előreszaladnunk. A jó ég tud­ná megmondani, mi lesz itt évtizedek múlva. Addigra le­het, hogy a maga cége nem is létezik — próbáltam semlege­síteni eléggé furcsa kijelenté­sét. Azt hiszem, ekkor megsér­tődött egy kicsit. Nagy le­vegőt vett, és szinte tagolta a szavakat. — Az én munkámat a fiaim viszik majd tovább, azoknak meg a fiai, és így to­vább ... Szóval, ha kíváncsi rá, megmondhatom, száz év múl 'a, virágzó, fejlődőképes vállalkozás lesz ezen a helyen. Megint azt hittem, hogy tré­fát üz velem, de beláttam, • akármit is mond, azt komo- 1 lyan gondolja. , — Akkor azt árulja el, hogy . mire alapozza a derűlátását? t — Arra a tényre, kérem szé- ■ pen, hogy megalapítottam ezt - a céget. Mert ha úgy ítélem meg, hogy néhány év alatt esetleg tönkre is mehetek, ak­kor a kisujjamat sem mozdí­tom. — Megbocsásson, de hát ma­ga sem csodalény, hogy már most regisztrálni tudja a be- láthatatlant... — Látom, még mindig za­varos a dolog. Nem kell itt kérem regisztrálni semmit, az a jósok dolga. Ki törődik ve­lük? Az én munkámhoz ele­gendő az az idő, amit még minden visszaható következ­ményével együtt beláthatok. — Egyszerű a képlet, a táv­latokat a szerencsére bízza. Eltökélten hiszi, hogy jó és si­keres az, amit csinál. — Nem szerencse kérdése ez, és a lényeg mégcsak nem is a hiten van. A hitnek ere­dete a bizonytalanság. Rossz lenne az, nem gondolja, ha mindnyájunknak az töltené ki gondolatvilágát, hogy lesz-e holnap kenyere? Ebben nem hinni kell, kérem, hanem tud­ni, hogy lesz, mert enélkül ér­telmetlen már a jelen ,is. Ab­ban lehet reménykedni, hogy öt vagy tíz év múlva nagyobb darab jut a mainál, és nem ki­sebb, de a végletet ki kell ver­ni a gondolatok közül. így va­gyok én a saját munkámmal is. Ha nagyon egyszerűen akar­nám összegezni a filozófiámat, akkor azt mondanám, dolgoz­ni kell, ennyi az egész. És azonosulni azzal, ami a meg­élhetést jelenti. Ha idáig nem jut el az ember, örök életére önmaga kibice lesz. Amikor idáig ért a fejtege­téseivel, akkor jöttem rá, hogy valójában nagyon is termé­szetes gondolkodása van en­nek az embernek. Csak addig tűnik különösnek, míg a ha­sonlatok, példák segítségével rá nem hangolódunk. Az öreg Mitsubishi jutott mindjárt eszembe, akinek nyolcvan- valahány évesen még mindig életbevágóan fontos, hogyan működik a cég. Mintha most negyvenéves lenne. Pedig ő is tudja, hogy maholnap ... Igen, de a konszern nélkül már nem tudna létezni. És ha ez igaz egy nagyvál­lalkozásra, miért ne lenne helytálló egy hozzá képest pa­rányi alapítványra. Sőt, azt hiszem, minden valódi vállal­kozásnak ebben rejlik kezde­te és lényege. —ay leges visszaesést, mivel ott már-már túltermelési válság fenyeget. A szövetkezet 500 ezer literre szerződött idén, ígéret szerint ezt a mennyisé­get még átveszi a tejüzem. Hogy azután miként lesz, azt legfeljebb csak találgatni le­het. A tejiparban teljes a ta­nácstalanság, a kormányzat in­tézkedését .várják,, addig .pedig hírzárlatot rendeltek el a té­mában. Ez idáig a Nagykőrös kör­nyéki kisgazdaságokban nem tapasztalható a tejtermelésben csökkenés. Sőt úgy néz ki, a múlt évhez viszonyítva mint­egy 30-40 ezér literrel többet fejnek a gazdák. Az adat az Arany Tsz által forgalmazott tejre vonatkozik. Pedig most az aszály miatt elég nehéz helyzetbe kerültek a tenyész­tők. Kisültek a legelők, a mint­egy 80 állatot számláló csor­dát szerencsére a tarlókra tudták terelni, ahol még ha­rapnivalóhoz jutottak. A tej­hozam növekedésére egyetlen magyarázat van, az utóbbi években jócskán kicserélődött, megfiatalodott az állomány, főleg a nagygazdaságokból ki­helyezett tenyészeteknek kö­szönhetően. Csupán bizakod­hatunk, hogy e tendencia út- jából még időben elhárítja az akadályt egy ésszerű, bár ed­dig még nem látható gazda­ságpolitikai koncepció. —ay KERTBARÁTKOR Őszi-téli tennivalók A B. Tóth Ferenc kertbarát­kor tagjai legközelebb október 8-án hétfőn tartják szakmai konzultációjukat a szokásos helyen, a művelődési központ­ban. A rendezvény, tekintettel a téli időszámításra, korábban, 18 órakor kezdődik. Ez alka­lommal a soros őszi és téli fel­adatokat beszélik meg a kert­barátok. Tiizóp-lelopcn Árcsökkentés A napokban ismét árleszál­lításról kaptunk híreket a Tüzép-telepről. Most a kőzet­gyapotot adják olcsóbban, 25 százalékkal. Ezenkívül az al­pesi plusz és a hódfarkú be­toncserepeket, valamint a VÁÉV padlólapjait. Az utób­biak árából 20 százalékot spó­rolhatnak meg az építkezők.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents