Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-06 / 235. szám
Csaknem teljes pompájában Az egyik fele még romokban, de a főbejárat már majdnem teljes pompájában, így tárul a látogatók elé Gödöllőn a Gras- salkovich-kastély (Erdősi Agnes felvétele) Szén nincs — gáz van! Az sem baj, ha nem fizet? A szeptemberben szokatlanul hűvös idő miatt a Tömbfűtőmüvek a hivatalos október 15-i időpontnál hamarabb, már az elmúlt hét végén megkezdte Gödöllő lakásainak fűtését. Igaz, nem teljes gőzzel, csak amennyire az „átmeneti jellegű” lehűlés indokolta. Az óvodák, bölcsődék számára már korábban is bemelegítettek. Az október közepétől kezdődő hivatalos fűtési szezon indításának sincsen akadálya, a szükséges karbantartások, ellenőrzések ugyanis befejeződtek. Mint megtudtuk, a lakótelepi házakban azok a lakások is kapják a központi meleget, amelyeknek — merthogy lakóik nem fizették rendszeresen a fűtési díjat — nem járna, ugyanis az egycsöves rendszer nem teszi lehetővé az egyes lakások kikapcsolását. A hátralékok behajtása pedig nem az üzemeltető, hanem a városgazdálkodási vállalat feladata. Szigorúbb az eljárás a gázfűtéses lakások esetében. Ahol jelentős nagyságú hátralékok halmozódtak fel, s az érintettek többszöri felszólítás ellenére sem fizetnek, ott a Tigáz bizony megszünteti a gázszolgáltatást, kikapcsolja az órát. Sajnos egyre több ilyen esetre lehet számítani, mivel a mind sanyargatóbb életkörülmények miatt rohamosan nőnek a tartozások. Ezzel párhuzamos a következő jelenség is: az újonnan lefektetett vezetékekre nem kötnek rá az ingatlan- tulajdonosok, mert arra már nem futja anyagi lehetőségeikből. Ami mindezek ellenére megnyugtató: gáz van, az éves karbantartási tervet teljesítették, tehát elvileg fennakadás nélkül indulhat a fűtési szezon. Baj van viszont a másik keresett tüzelőanyaggal, a szénnel. Mint a Tüzép telepvezetőjétől megtudtuk, hiába Két zon go ra m ü vésszé l Házimuzsika Házimuzsika címmel Berta Katalin és Olsvay Endre zongoraestjére kerül sor október 7-én, vasárnap 17 órai kezdettel a gödöllői művelődési központban. A Bach-, Mozart-, Schumann-, Muszorgszkij- és Liszt-művekből összeállított műsorra 40 forintért lehet belépőjegyet váltani. rendelték meg, s hiába sürgetik nap mint nap, csak nem akar megérkezni sem a tatai, sem a németországi brikett. Ilyen kilátástalan helyzet még sohasem völt — a beszerzési gondok azóta jelentkeztek, amióta a gödöllői telep nem a Közép-magyarországi Tü- zéphez tartozik, hanem kft.- ként működik. A telepvezető el sem tudja képzelni, mi lesz. ha nem csupán késik, de meg sem érkezik a kért szállít mány ... Addig mindenesetre tűzifát és kokszot ajánl az érintetteknek, azokból ugyanis van elegendő. Keveseket érint Gödöllőn az olajfűtés, ám az ő számukra megnyugtató, hogy az Áfor rendszeresen tudja szállítani a háztartási tüzelőolajat. Ed dig legalábbis nem volt gond a fekete arannyal. P. É. Gyűjtögetnek, mint a hangyák Akkor bizony már késő lesz Jönnek egymást követve, mint a hangyák! Aprók és hajlott hátúak, akár a gonosz manók! Felbukok bennük a szentségit! — s ez a három mondat még a nyomda- festéket tűrök közül való. Aki ismeri a Bosnyák téri piac esti életét, az a leírtaknál sokkal zaftosabb káromkodásokat is fel tudna sorolni. Az egymás tiprása, a lökdösődés, az egymásba rúgás, a veszekedés, és a trágár beszéd mind a piac életéhez tartozik. Ügy tűnik, mintha ezek nélkül nem kelne el az áru. Most pedig az idei nyáron, illetve őszön minden fokozódott, sokkal türelmetlenebb, zajosabb a piac. hit nélkül nincs élet — fejezte be hosszú gondolatsorát. A vidékiek, szintén tele vannak panasszal. A kettők nem sok mindent adnak, egy- egy gyümölcs vagy zöldségféle azért mégis helyben van. Például Kerepestarcsán is sok nyugdíjas vásárolt a házaló krumpliárusoktól, a kisgazdák. vagy az „önkormányzók” almájából, ami állítólag télálló, és jóval a bolti ár alatt kínálták. Nem ritka az sem, hogy a nyugdíjas emberek téli tüzelőjét vagy elálló élelmének egy részét a gyermekei adják. Az öregek szemérmesek, nem szívesen fogadják el fiaiktól, lányaiktól. Büszkék, és joggal bántja őket, hogy a munkával . töltött évtizedek után tkegyelemkenyérre jutottak, mert legtöbbjük így nevezi a család, a gyerekek adományait. A beszélgetések íel- kavaróak voltak, és nem győztek meg arról, lesz minden öreg nyugdíjasnak legalább sóban, vízben főtt krumplija és kenyérkéje. Az viszont a napnál is világosabb, küzdenek ezek az idős emberek, ahogy hatvannyolcvan évük során már oly sokszor küzdöttek, csak most az életért, a fennmaradásért, a napi betevőért. Árvái Magdolna pedig külföldön él, de nem tartja vele a kapcsolatot. Elmondták, ahhoz, hogy télre húsz-harminc kiló burgonyát, almát és néhány kiló sárgarépát, zöldséget tudjanak vásárolni, a nyáron kapott nyugdíjukat bizony be kellett osztani. Az idő megtanította őket spórolni, hiszen évről évre nehezebb a pénzt beosztani. — A vidékiek persze köny- nyebb helyzetben vannak — kezdte Plejva néni —, nekik ott a kertecske, és megterem valami. Tudom, dolgoznak, hogy legyen, meg drága a vegyszer, mi meg kötögetünk bébi cipőcskét, amit aztán harminc-negyven vagy ötven forintért eladunk, és kapunk érte három kiló krumplit. Ez ma két napi munka. Ma már akinek van egy kis fagyasztója, abba sem tud mit tenni, mert nyáron sincs olcsó időszak. Én figyeltem a piacot. Kevés nyugdíjasnak lesz téli tartaléka. Nem tudom hogy élnek meg, de a jó Isten majd segít. Tudja, az ég madarai sem vetnek, s nem is aratnak, mégis akad az út szélén némi mag, és nem halnak éhen. Aki hitetlen volt évtizedeken át, ma már az is hisz, mert nem tehet mást, ugyanis Folytatódik a Waldorf! Óvoda után iskola is lesz Csak néhány hete kezdte meg működését a gödöllői Waldorf-óvoda, s máris a folytatáson gondolkodnak a kuratórium tagjai. Egyértelmű ugyanis, hogy a Waldorf- óvodának úgy van igazán értelme, ha onnan ugyanilyen pedagógiai módszereken alapuló iskolába kerülhetnek a gyerekek; ugyanakkor ajánlható ez az iskola — és érdeklődnek is utána egyre többen a városban — a hagyományos óvodákból kikerülő gyerekek számára is. Mit tud, mit nyújt a Wal- dorf-iskola, miben különbözik DUjOI Na és most mi lesz? A régi út aligha járható. Ma már nem lehet elküldeni a választás — pardon: akkor szavazás — alól kibújók névsorát a munkahelyekre. Vannak, akik emlékeznek ilyen esetekre. S ha a normateljesítés sem volt rendben a néma polgárnál, megnézhette magát.. Ma csak minden harmadik gödöllői úszná meg a retorziót. A kétharmad ugyanis otthon maradt. Sok választ kitaláltak egy-két nap alatt a politikusok, és minden bizonnyal még nem fejezték be meséiket az otthon maradó szimpatizánsaikról, a rosszkor megírt áremelésekről és folytathatnánk. (Példáinkat nem Gödöllőről vettük.) Gödöllői tapasztalataink, érzéseink diktálják viszont a következőket. A pártok kisebb-nagyobb mértékben passzívak voltak, elfogyott a pénzük, még a választásokra felszerelt táblák sem teltek meg plakátjaikkal. Nem adtak ki újságokat, s főleg nem készítettek átfogóbb programokat — az egyetlen MDF kivételével, amely vette a fáradságot, és sok oldalon leírta elképzeléseit arról, szerinte hogyan tovább a városban. Hogv ez hány emberhez, családhoz jutott el ? A kérdés akár költői is lehet! Az SZDSZ-t bemutató első írásunkban még arról tájékoztatott a párt képviselője, hogy hónapok óta készítik programjukat. Kampánynyitó gyűlésükön pedig bejelentették: nincsen programjuk, mert hiányzik egy sereg törvény, ami nélkülözhetetlen az önkormányzat működéséhez. Akkor miért kellett választani? Ezt kérdezheti sok olvasó, és az eredmény legalábbis megkérdőjelezi azt az egyik gyűlésen hangoztatott véleményt, hogy a polgárok már nem tűrhetik tovább a tanácsrendszert — ezért kell választani. Talán jobb lett volna megvárni a törvényeket, s utána urnához hívni? Falun a közvetlenebb érdekeltség vonzott több embert a szavazőkörökhöz, Gödöllőn a jelöltek szép szemeiért nem ballagtak el a városlakók a voksolásra. Időnként már a tudósítónak volt kínos végighallgatnia eev-egy gyűlésen, milyen előnyös tulajdonságokkal rendelkezik egyik-másik jelölt. Nagy baj. amikor már annyira elfogynak a rendszerváltásra késztetést érzők. hogy azzal büszkélkednek: leíténvkorukban. a hetvenes években nem voltak KISZ-tagok. Kit érdekel? Egy év alatt mekkorát változott a gödöllői világ! Egy-egy párt gyűlésén a részt vevő más — esetenként szembenálló — pártok tagjai már meg sem szólaltak, nem is vitatkoztak, csak ha kisiettek a folyosóra ... Na, most mi lesz? Semmi! Két hét alatt nem lehet programot írni, sem törvényeket alkotni, mert a Parlament sem ülésezik. A választókerületben azok nyernek — szinte biztosan' —, akik az első fordulóban is az élen álltak. Akár ezer polgár is megválaszthatja a harmincezres város önkormányzatát, képviselő-testületét. Az legfeljebb csak a leváltott rendszerhez képest lesz hitelesebb, az álmodott legitimitás árnyékát érheti el. ' Még szerencse, hogy Gödöllőn az MSZDP csak a sajtóból ismert. Így e sorok íróját is csak közvetve idegesíti, amit a Népszabadságban olvashattunk az elnöki iroda vezetőjétől: „— Bár a kampány hajrájában Petrasovits Anna elnök asz- szony külföldön tartózkodott, mégis sikerült úgy megszervezni a választási hadjáratot, hogv ez a hiány nem érződött.” De jó lenne, ha mondjuk, az infláció is csak olyan hadjáratot folytatna életszínvonalunk ellen. mint a szocdpmek a három és fél százalékért! B. G. hagyományos oktatási intézményeinktől? Nos, ez a típusú intézmény világszerte a sikeres képesség- és személyiségfejlesztő pedagógiai intézmények közé tartozik. Alapelvük szerint a Könnenre — azaz a képességekben mégnyilatkozó tudásra — tanítanak, a Wissen, a csak szóbeli, feledésre ítélt tudást adó — vagy azt Sem adó! — hagyományos iskolázás helyett. A Waldorf-iskolák a tanulási folyamatot megszabadítják a szorongástól, és a cselekvésben a személyiség öntudatos helytállását próbálják megalapozni. Olyan iskola ez, amely az ember, a gyerek ismeretéből és mindenkori szükségleteiből indul ki, amely szükségleteket egyrészt a gyerekek szomatikus és pszichés alkata, életkora, másrészt a történelmi korszak és a társadalmi helyzet sajátosan determinálja. Utánvizsgálatok szerint a Waldorf-iskolások életbeni beválása, boldogulása kedvezőbb, mint a más iskolákból kikerülőké. A Waldorf-iskola — mint képességfejlesztő intézmény — nagy jelentőséget tulajdonít a művészeti (ének, zene, tánc, festés) és a gyakorlati (kézimunka, kézművesség, kertművelés, gépek megismerése) tárgyaknak. ugyanakkor első osztálytól két idegen nyelvet tanít. A közismereti tárgyakban a tanítás epochális, ami azt jelenti, hogy egyes tantárgyakat a miénkhez hasonló óraszámban, de nem az egész tanítási éven végighúzódva tanítanak, hanem általában kétszer három- vagy négyhetes ciklusokban. A készségtantárgyakban és az idegen nyelvekben való előrehaladás viszont folyamatos, A Waldorf-iskolában nincs osztályozás, a gyerekek mégis sikeresebben szerepelnek, mint hagyományos iskolában tanuló kortársaik. Ez az iskolatípus a világon elsőként valósítja meg az enyhén értelmi fogyatékosok integrációját is, közülük osztályonként néhányat sikerrel visz magával buktatás nélküli rendszerben. Ezek a gyerekek az évek során el is érik a normál verba- litás alsó szintjét. Gödöllőn egyelőre csak egyetlen első osztály indítását tervezik jövő szeptembertől. A szükséges személyi és tárgyi feltételeket a Waldorf-alapítvány a helyi önkormányzat segítségével kívánja megteremteni. Az iskola iránt érdeklődő szülők számára a Hollandiából érkezett, jelenleg a solymári iskola szakmai tanácsadójaként dolgozó Waldorf- pedagógus, Nelke Wanderslot tart majd felkészítést. Az első tájékoztatóra! október 9-én, kedden 17 órakor kerül sor a Ganz-óvodában helyet kapott Waldorf-részlegben. — pillér — Az új menetrend elé Csak néhány lap hiányzik Lassan elkezdődik a MAV- nál az új menetrend készítése. Tudtommal november ennek a hónapja. Szeretnék még időben jelentkezni olyan igénnyel, javaslattal, ami a Pest megyében élők feltehető kívánsága. A Budapest környéki vasútvonalak menetrendje népszerű kiadvány. Karcsú, helyi igényeket kielégítő, és a kövér és drága országos menetrenddel szemben csak 25 forintba kerül. • Egypár menetrendtábla azonban hiányzik belőle! Hiányoljuk a Vác—Balassagyarmat— D iósjenő— R om- hány, a Vácrátót—Galqamá- csa—Aszód és az Ipolytarnóc— Balassagyarmat—Aszód vasútvonalak menetrendjeit. Ugyan, nyomják bele! Nem volt szerencsés a gyorsvonata meoietrendki vonatokat tartalmazó országos összefoglaló táblák elhagyása sem, ami vezérfonala a néha mesz- szebb utazóknak, és feleslegesnek tűnik a megyék közti összeköttetések közlése ehelyett. Miért csak a vasútvonalak vannak benne? Hiányzik a Pest megvei tömegközlekedés szerves részét alkotó HÉV- menetrendje Szentendrére, Ráckevére. Gödöllőre, a BKV villamos- és buszmenetrendje, a MAHART dunakanyari járataié, a Pest megvei gazdasági vasutak vonalaié is. Nem sokka’ több helyet foglalna az átkelő hajóké sem És ha nem megv másképp, mint árának 25-rő! 30 forintra emelésével, hát szívesen megfizetjük. Vagy úgyis felemelik? Fazekas Mátyás — Tele van a t... öm a nyugdíjasokkal. Itt kúsznak és órákat alkudoznak, aztán hárman húzzák hazafelé az egy zsák paprikát, hogy otthon szemenként számolják át. Akadályoznak minket, hordárokat, nem lehet tőlük mozogni. Olyanok, mint a hangyák, csak éppen rájuk lépni nem lehet. Gond ez, mert mi viszont a kihordott cucc után kapjuk a lóvét. Nem könnyű meló ez, és be kell dolgozza magát az ember. No persze, nem vagyok vadállat, értem én a szegény vénségeket... — mondta Feró, a fogatlan, és pálinkától bűzlő „maffiakocsis”, ahogy egymás között nevezik magukat. A nyugdíjasok pedig valóban, mintha kivonultak volna a piacra, mintha tüntetéshez gyülekeznének, pedig kedd este ez nem divat. Nehezen nyílnak, mind azt mondta, siet, mert sötétedik, meg minek panaszkodjék, ha dicsekedni nem tud, vagy írjon inkább a kormányról, ne a szegény elkeseredett öregekről. Aztán hosszas keresés után akadtam rá Plejva Jánosáéra, Kiss Alizra, és az ő magánfuvarosukra, segédjükre, Juhász Józsi bácsira, akik elmondták miért járnak a piacra. — Mindhárman nyugdíjasok vagyunk. A két asszony közel lakik egymáshoz, így hát jó a barátság, és együtt szerezzük be a télire való betevőt. Van, hogy néha együtt is eszünk vagy főzünk. Gazdaságosabb, mert egyre főzni nehéz — kezdi Józsi bácsi, de nem áll meg, vonulunk a sorok között, közben megmarkol egy-egy almát vagy krumplit. Kérdezi mennyi, majd leteszi és tovább megy. — Tudja, parasztgyerekként nőttem fel, ismerem a fajtákat, és tudom, mi a jó, mi a télálló. Először csak tájékozódom, aztán a legjobb és legolcsóbb mellett döntök. — Kicsi a nyugdíjunk. Rá vagyunk kényszerítve, hogy olcsóbban vásároljunk. Minden héten másikunk áll sorba a csontokért, amiből a levest varázsoljuk. Pedig keményen dolgoztunk, és hittünk a boldog, békés öregkorban. Hogy mi lett belőle? Még mi csak hallgathatunk, de vannak, akik a kukából élnek. Nekünk még futja az olcsóbb csontra, zöldségre, de van aki a télen meg fog fagyni, mert nemhogy almája, de tüzelője sem lesz. Aztán az állam temettet- beti, ahelyett, hogy azt a pénzt most adná oda, hadd lakna jól a vénség. Sokan neveznek így itt is, löknek, tipornak, de hát élve nem bújhatunk a föld alá — mondta elkeseredetten Aliz néni, aki 76 éves, s a gyermekei közül kettő balesetben meghalt, egy
