Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-31 / 255. szám

2 1990. OKTÓBER 31., SZERDA Tízmillión/ dollárra leans szükség A huszonnégyettanátskozása Véget ért egy korszak a pártok viszonyában Az Európai Közösségek Bi­zottságának brüsszeli székhe­lyén kedden délelőtt megkez­dődött a Közép-Kelet-Európa országait támogató 24 fejlett tőkés ország magas szintű kép­viselőinek tanácskozása, ame­lyen mérleget vonnak az eddi­gi tevékenységről és terveket dolgoznak ki a jövőre. A 24-ek tanácskozásán részt vesznek a nagy nemzetközi pénzügyi szervezetek. Románia eddig nem szere­pelt a 24-ek által tavaly Ma­A német szövetségi gyűlés kedden ratifikálta a szovjet csapatok ideiglenes németor­szági tartózkodásának jogi ke­reteit rögzítő szerződést. A Bundestagban csak né­hány ellenzéki és kormány- párti képviselő tartózkodott a szerződés fölötti szavazásnál. Joghézag eddig sem volt. mi­vel a szovjet kormány jegy­zékváltás keretében egy nap­pal Németország újraegyesíté­se előtt hozzájárult ahhoz, hogy a szerződés kidolgozott pontjait már jó egy héttel az aláírás előtt alkalmazzák. Hans-Dietrich Genscher né­met külügyminiszter kedden ezt a szerződést is a hideghá­ború lezárulását jelző mér­földkőnek nevezte. A zöldek képviselői viszont kifogásolták, hogy miközben a szovjetek a megállapodás értelmében leg­később 1994 végéig elhagyják Németországot, nyugati ' álla­mokból. ha csökkentett szám­ban is, még maradnak katonai csapatok német földön. Ehhez a szerződéshez kap­csolódik az a megállapodás, AMIKOR GORBACSOV az öbölválság politikai rendezé­se ügyében ingázó tanácsadó­ját legutóbb a bagdadi repü­lőtéren megkérdezték, hogy borúlátóan ítéli-e meg a ki­látásokat, egyértelműen igen­nel válaszolt. Primakov rö­viddel azelőtt folytatott meg­beszélést Szaddam Husszein iraki elnökkel, s szavaiból úgy tűnt, hogy az az üzenet, ame­lyet Moszkvából a bagdadi vezetésnek hozott, nem talált kellő meghallgattatásra. Sőt Bagdad még továbbment: Szaddam Husszein bizonyára nem véletlenül időzítette a különleges szovjet elnöki megbízott látogatására a né­hány nappal korábban beveze­tett benzinjegy megszünteté­sét, s menesztette kőolajipari miniszterét azzal az indok­lással, hogy a tárca tulajdono­sa hibásan mérte fel Irak va­lóságos tartalékait. Az iraki elnök ezzel a lépéssel azt kí­vánta kinyilvánítani mind­azoknak az erőknek, amelyek a Biztonsági Tanács eddigi szankcióival akarják elérni, hogy Irak szüntesse meg Ku- vait törvénytelen megszállá­sát, hogy országa állítólag ké­pes dacolni mindenfajta blo­káddal. Pedig a Biztonsági Tanács éppen azért, hogy Primakov missziójának eredményét meg­várja, halasztotta el egy idő­re a határozathozatalt egy újabb szankció ügyében. Bag­dad hajthatatlansága láttán azonban megszületett az ira­ki vezetést megbélyegző, az augusztus 2-i agresszió óta immár a tizedik határozat. A testület most arról hozott döntést, hogy Bagdadnak meg kell térítenie mindazokat a károkat, amelyeket szomszédja megtámadásával, területének elfoglalásával, s az öbölvál­ság kirobbantásával okozott. A Biztonsági Tanács azt is gyarország és Lengyelország támogatására elindított, majd a térség további országaira ki­terjesztett PHARE-program kedvezményezettel között, de az értekezleten, amelyen a tagállamok nagykövetei vesz­nek részt, újra megvizsgálják helyzetét. Ezen a téren új elem, hogy múlt hétfőn az Európai Közösség aláírta a ke­reskedelmi és gazdasági együttműködési szerződést Ro­mániával. (Júniusban, közvet­lenül a parafálás után, a bu­karesti „bányász-rendcsinálás” amelynek értelmében Bonn 12 milliárd márkával járul hoz­zá a szovjet csapatok fenntar­tási, kivonási és otthoni beil­leszkedési költségeihez, mi több, Moszkva hárommilliárd márka értékben kamatmentes kölcsönt is kap. (Az egymil- liárd márkát kitevő kamatter­het a szövetségi költségvetés állja majd.) egyértelművé tette, hogy mindazok, akik terrorcselek­ményekért felelősek, nem ke­rülhetik el a büntetést. A ha­tározat keményebben, mint bármikor, figyelmezteti a Szaddam Husszein kormány­zatot, hogy nem kerülheti el senki sem a súlyos felelősség­re vonást, ha a túszként fogva tartott külföldieknek bármifé­le bántódása esik. A legtöbb hírmagyarázó úgy vélekedik, hogy ez a tizedik határozat az utolsó azok so­rában, amelyek a diplomácia eszközeivel kísérlik meg a válság rendezését. Hiszen az agresszió elkövetőinek fele- lősségrevonása csak azután következhet be, ha egy kato­nai akció már lezajlott és ennek során a törvénytelen­ségekben vétkesek a nemzet­közi igazságszolgáltatás ren­delkezésére állhatnak. Wa­shingtonban és Londonban fe­lelős kormánytisztségek vise­lői megkeményítették a hang­nemet, s arra figyelmeztet­nek, hogy a politikai rendezés felkutatására való türelem el­érkezett a végső határig. Bush elnök legutóbbi beszédében egyenesen Hitlerhez hason­lította Szaddam Husszeint, s ezzel szinte jelezni kívánta, hogy a tárgyalásos rendezésre már nem lát módot. Baker külügyminiszter pedig először hangoztatta nyíltan, hogy há­ború lehetséges az öbölválság rendezésére. Eddig e szó kiej­tésétől óvakodtak Washington­ban. A tizedik határozat további intézkedéseket helyez kilátás­ba. ha Bagdad továbbra is el­utasító lesz. A helyzet isme­rői felfigyeltek arra, hogy ezután első ízben ült össze tá­bornoki szinten a Biztonsági Tanács vezérkari bizottsága, amely az öt vilánhatálom ka­tonai képviselőiből tevődik össze. nyomán több hónapra felfüg­gesztette a közösség a ratifiká­lási eljárást.) A PHARE-program idei kö­zösségi büdzséje 500 millió ECU, azaz több mint 670 mil­lió dollár napi árfolyamon. Ez a reformok támogatására szol­gáló, vissza nem fizetendő se­gítséget jelent konkrét progra­mok formájában. Magyaror­szágra ebből 100 millió ECU jut. Jövőre 850 milliót, 1992- ben pedig egymilliárd ECU-t fordítanak csak a tizenkettek e tervek megvalósítására. Mindazonáltal a nagykövet­ségek előtt fekvő jelentések rámutatnak, hogy az öbölvál­ság és a KGST-piac összeom­lása nyomán a térség országai­ra nehezedő új terhek az egész demokratikus átalakítást ve­szélyeztetik. A szakértők ok­tóber 19-i feljegyzése szerint 10 milliárd dollárra van szük­ségük a térség országainak rö­vid és középtávon fizetőképes­ségük megőrzéséhez. A kedden megvitatott egyik elgondolás egy olyan tartalékalap létre­hozása lenne a 24-ek befizeté­seiből, amely válság esetén az éppen veszélyeztetett ország­nak nyújtana hitelt. A „csavarok e szorítása” Bagdadra azonban pillanat­nyilag nem jelenti, hogy a ka­tonai akció volna már csak az egyetlen kiút. Gorbacsov és Mitterrand legutóbbi találko­zóján megállapították, hogy nem merültek ki teljesen a békés rendezés lehetőségei, s addig el kell kerülni a kato­nai megoldásokat, A szovjet vezető célzott egy „arabközi mechanizmus” létesítésére, amellyel a válság még kezel­hető volna. Hogy pontosan mit ért ez alatt a szovjet ál­lamfő, nem fejtette ki, de, mint felelős államférfi, nyil­ván nem minden alap nél­kül beszélt erről. Párizs és Moszkva, amely korábbam Bagdad fő fegyverszállítója volt, s befolyása a többi nagy­hatalomnál még mindig na­gyobb az iraki vezetésre, most közös fellépésével egy­szerre akar hatni az agresz- szorra és azokra, akik a Biz­tonsági Tanács határozatai körüli egységfront résztvevői, s kezdik türelmüket veszte­ni. Ezért hangsúlyozzák, hogy elutasítanak minden részen­gedményről szóló alkudozást a bagdadi vezetéssel, s nem hagyják, hogy Szaddam Husz- szeinnek sikerüljön Kuvait további megszállása végett és az egységes cselekvés aláak- názására éket verni a koalíció tagjai közé. De továbbra is a politikai rendezésen munkál­kodnak, s csak a Biztonsági Tanács döntései alapján tesz­nek lépéseket. S tekintve, hogy ilyen határozatokhoz az öt állandó tag, — köztük a Szovjetunió és Franciaor­szág — egyetértése szükséges, egy katonai akcióhoz, ha a koalíció zászlaja alatt kí­vánják végrehajtani, ez az egyöntetűség nélkülözhetetlen. WASHINGTON ÉS LONDON viszont aligha cselekedne ma­gányosan. Ezért jelenleg a ti­zedik BT-határozat amolyan utolsó figyelmeztetésként fog­ható fel inkább Bagdad cí­mére. hogy teljesítse a testü­let eddigi előírásait, mert csakis igy oldható meg bé­késen az öbölválság. Árkus István (Folytatás az 1. oldalról.) fog posztjáról. Am, ha úgy íté­lik, meg, hogy a kormány ké­pes ellátni tisztét, akikor — alapvető kérdésekben nemzeti egységet alkotva — tartsák fenn az ország alkotmányos kereteit annak érdekében, hogy ne veszítsék el sem az ország, sem a magyar nép bi­zalmát. Antall József arra kérte az ellenzéket : ha úgy gondolják, hogy túl vannak a legitimációs problémákon, akkor keressék meg együtt a közös utat. El­jött ugyanis az ideje annak, hogy az elkövetkezendő egy­két évben, ha viták közepette is, de a pártpolitikai szempon­tok hátrérbe szorításával kive­zessék az országot válságos helyzetéből. A kormányfő felszólalása után folytatódott a társada­lombiztosítás költségvetés-mó­dosításának tárgyalása. A tör­vényhozás nagy szótöbbséggel a szociális bizottság kompro­misszumos javaslatait hagyta jóvá, amelyek lényege, hogy a kormány elképzeléseivel szem­ben differenciált összegű nyugdíj-kiegészítést folyósít a társadalombiztosítás. (Lásd az 1. oldalon.) Az Országgyűlés szavazással elutasította a szociális bizott­ság módosító indítványát, és a kormány által benyújtott tör­vényjavaslatot teljes egészében elfogadva módosította a társa­dalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt. A döntéssel végső soron nem tartalmában, hanem jogi formájában vál­toztattak az eredeti szabályo­kon. A joghézagot megszüntető törvénymódosítás október 31- től, szerdától lép életbe. A keddi ülésnapon ezután hat interpelláció és Öt kérdés hangzott el. Körösfői László (MSZP) többek között arról szólt, hogy indokoltnak látja önálló pénzalap megteremté­sét sportcélokra. Andrásfalvy Bertalan művelődési és köz­oktatási miniszter válaszában megígérte, hogy kezdeményez­ni fogja a nemzeti sportalap létesítését, amelyet gyarapíta- nának a gazdálkodó szervek, vállalatok adókedvezménnyel ösztönzött befizetései, a sze­rencsejátékokból, a sportfoga­dásból származó bevételek. A tárca mindent elkövetett an­nak érdekében, hogy az ez év­re szükséges 70 millió forintot a sport megkapja. A képviselők az interpellá­ciók után kérdésekkel fordul­tak a tárcavezetőkhöz. Becker Pál (MDF) a pornográfia szé­les körű és korlátlan elterjedé­se miatt szigorú szabályozó törvényt sürgetett. Balsai Ist- iián igazságügy-miniszter úgy ítélte meg, hogy nem hatéko­ötszázra tehető Pest megyé­ben a rokkantak, mozgásukban korlátozottak gépkocsiigénye, s ebből a minisztérium (a népjóléti, korábban az egész­ségügyi) évi 80-90 Trabant Hycomatot, továbbá Wartbur­got és Dáciát adott. Az utób­biakat a mozgássérültekkel közös háztartásban élő roko­nok vezethetik csak — a 6 1986-os egészségügyi mi­nisztériumi rendelet szerint. Két éve vámkedvezményt kaptak a rokkantak az autók behozatalára. Hogyan élnek ezzel? — érdeklődtünk Koltai Györgynél a Pest Megyei Ta­nács egészségügyi osztályának tanácsosánál. — Túlzás nélkül mondom, nagyon sokan veszik igénybe a vámmentességet. Csak idén október közepéig 2500 enge­délyt adott ki a tanács egész­ségügyi osztálya. nyak a rendelkezések, ezért korszerűsíteni kell azokat. Utolsó napirendi pontként tárgyalta az Országgyűlés azt a parlamenti határozattervezetet, amely Magyarország csatlako­zásáról intézkedik az Európa Tanács alapszabályához, illet­ve az Európa Tanács kivált­ságairól és mentességeiről szóló általános egyezményhez. A törvényhozás rövid vita után ellenszavazat nélkül el­fogadta a történelmi jelentősé­gű határozatot, s ezzel gyakor­latilag megtette az utolsó lé­Csönd van és nyugalom. Ki­aludta magát az ország, az utakon csak a hétköznapi földtúrások alakítanak torla­szokat. Antall József is fölöl­tözött. s meglátogatta a kiváló egészségnek örvendő ország­gyűlést. Amely egyébként — ha nem jön közbe a kormány­fő — már szóra sem méltatja a polgári elégedetlenségi moz­galmat. Néhány jólfésült, elő­re megírt, olykor apró gorom­baságokkal fűszerezett beszéd­del ugyan futottak a frakciók néhány kört új időszámítá­sunk legnagyobb válsága fö­lött, de aztán mindkét napon rendben követték egymást a hetekkel előbb eltervezett ja­vaslatok. viták. Mintha mi sem történt vol­na. Nem követelte senki, hogy mondjon le a kormány, a köz- társasági elnök nem válaszolt az MDF vádjaira a miniszte­rek nem nyújtották be lemon­dásukat. Persze, indoklás azért volt. Hiszen az állóháború alatt mindenki elmondta a véleményét, a határozottabbak a kormány távozását sürget­ték, s a kiegyezés után a hon­atyák a szócséplés helyeit a munkára voksoltak. Dicséretes önmérséklet, di­cséretes rend és nyugalom. A baj az, hogy valami nem stimmel a T. Házzal. Túlságo­san nagy a rend, föltűnő a nyugalom, szokatlan az ön­mérséklet. Abban a házban, amelyikben a legkisebb pa­ragrafus is napokra vagy akár hetekre fölboríthatja a napirendet, az ügyrendet, ab­ban a házban, ahol eddig töb- bé-kevésbé az ülésteremben csaptak össze a különféle né­zetek, abban a házban, ahol minden félmondat, minden szó parázs politikai vitákat tűz dott kiváltani — abban a ház­ban igazán furcsa ez a nagy, összpárti egyetértés. □ S mi volt az engedélyezés feltétele? — Egy igazolás az Országos Orvosszakértői Intézettől, amelyben szerepelt a pontos diagnózis, s az, hogy ennek alapján javasolják a rászoru­lónak a kocsihasználatot. Ezen kívül egy vezetői engedély a rokkanttól, vagy a vele közös háztartásban élő hozzátartozó­jától, aki vezetheti a jármű­vet. □ Úgy hírlik, voltak a vám- mentességi engedéllyel vissza­élések is... — Nézze, én is olvastam milliomos rokkantakról, de alap nélkül vádaskodni nem szabad, s nem állhatunk oda minden mozgáskorlátozott ember kapujába megnézni, hogy vajon ő vagy a rokona vezeti-e a kocsit. Az is tény, hogy az orvosi szakvéleményt, a diagnózist nekünk komolyan pást Magyarország csatlakozá­sának irányába az utópai in­tegrációs szervezethez. Ugyan­ezen határozat részeként dön­tött a törvényhozás arról is, hogy Magyarország aláírja az európai emberi jogi egyez­ményt. A két egyezményhez hazánk az Európa Tanács mi­niszteri bizottságának novem­ber 6-i, római ülésén csatla­kozhat. A törvényhozás az ország- gyűlési határozat meghozatalá­val röviddel este 6 óra előtt befejezte munkáját. Gondolhatnánk persze, hogy a képviselők fölülemelkedtek pártjukon és önmagukón, s nemzeti sorscsapásnak kijáró komolysággal próbálkoznak a munka frontján helytállni. Gondolhatnánk, hogy meg­szeppentek, s félretéve a poli­tikát, most a gazdasági élet beindításán fáradoznak. Gon­dolhatnánk még sokféle ilyes­mit, de nem gondoljuk. Mert ismerjük a Tisztelt Házat. Is­merjük Torgyán Józsefet, s csodálkozunk önkritikáján, amikor frakciója véleményét egy nálánál sokkal alacso­nyabb vérnyomású képviselő­vel mondatja el. De ráismer rünk Torgyán taxisra, amikor a gyászhangulat közepette sem mulasztotta el Orbán Viktort illemtanból kioktatni. Ráismerünk Orbán Viktorra, amikor hazugnak nevezi a kormányt, de csodálkozva hallgatjuk, amikor — osatoa a kormány véleményét — e(íté­li a tüntetést. Ismerjük Antall Józsefet, á szófukar kormány­főt, aki még egy nemzeti meg­újhodási programban sem fe­ledkezik el az ellenzéket sza- puló lábjegyzetekről, és csak hallgatjuk a betegágyából föl­kelt vezetőt, amint súlyos mondatokba burkolva szinte bocsánatot kér ellenfeleitől, s a jobbját nyújtja feléjük. Így aztán, gondolhatunk akármit, okosabbak úgysem leszünk. Csak gyanakvóak. Gyanúsan szépen illeszkedik a napirendek sorába a taxishá­ború eredménye, a liberalizá­ciós törvény, gyanúsan ké­nyelmesen üldögélnek székeik­ben a miniszterek, gyanúsan higgadt az ellenzék. Vajon mi történt a Tisztelt Házban? S vajon mikor derül ez ki? Talán csak nem a következő sztrájk alkalmából? kell venni, s nem is vagyunk jogosultak felülvizsgálni azt. De félre a rosszhiszeműséggel! Biztos vagyok abban, hogy a zöme valóban rászorult hely­zetű, s él a lehetőséggel, nem pedig visszaél vele. A baj csak az, hogy még ma is na­ponta jönnek az ügyfelek hoz­zánk a vámmentességi enge­délyért ... □ Miért baj ez? Nem önök az illetékesek? — Nem! 1990 októberétől a vámmentességet az orvosi szakvélemény alapján a helyi önkormányzat jegyzője enge­délyezi, s nem a megyei egész­ségügyi szakigazgatási szerv. Épp ezért, a sajtó nyilvánossá­gát felhasználva, szeretnénk felhívni az ügyben étintette­ket — a rokkantakat, a hozzá­tartozókat, s a helyi önkor­mányzatok illetékeseit —, hogy ismerkedjenek meg rész­letesebben is a 68/1990-es kormányrendelettel, amely a Magyar Közlöny 103. számá­ban jelent meg. Ez tartal­mazza az összes lényeges tud­nivalót a vámmentességi en­gedélyekkel kapcsolatosan, amelyekért minket ma már hiába keresnek a mozgássé­rültek ... V. G. F. Szovjet csapatkivonások Lezárult a kidegháhorú Külföldi meïiclaftaii A Metodista Világtanács Mihail Gorbacsovnak kívánja oda­ítélni a szervezet 1990-es békedíját — jelentette be hétfőr Joe Halle tiszteletes, a tanács egyik vezető tisztségviselője. .4 A moszkvai kommunista pártvezetőség kitart amellett hogy november 7-én népi felvonulást tartsanak a Vörös té­ren. A felvonulást ezúttal, az előző évektől eltérően, nem í moszkvai tanács, hanem a kommunista pártbizottság szervezi, mivel a nem kommunista reformerek vezette moszkvai tanács a felvonulás mellőzésére szólította fel a lakosságot. A Dél- Korea kedden hivatalosan megnyitotta moszkvai nagykövet­ségét, miután a Szovjetunió egy hónappal korábban teljés értékű diplomáciai kapcsolatokat létesített a távol-keleti ál­lammal — jelentette be e napon Szöulban a dél-koreai kül­ügyminisztérium szóvivője. m® Jegyzet A TIZEDIK AZ Önkormányzati engedéllyel Rokkantaknak — vámmentesen Noteszlapok Most mi van?

Next

/
Thumbnails
Contents