Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-31 / 255. szám

1900. OKTOBER 31., SZERDA mtS'T y MKVYBl] SZAJTATVA Távolság Bólogat, miért ne bólogatna az eiubei? Igazat hall. A tele­pülés újonnan megválasztott polgármestere — előtte: tanár — a képviselő-testület többségi vélcniényét ismerteti. A kör­nyék más településeivel termé­szetes kapcsolatuk alakult ki, s ezt a jövőben fejleszteni kí­vánják. A kapcsolatokat együttműködéssé. Mi lenne : gond? Semmi. Fölbukkan azon ban valami, amire már-már szinten rábólintana a polgár- mestert hallgató hírlapíró, hi­szen igaz, a település messzire van a megyeközponttól, a „vé­gek” falvainak egyike. E távol­ság azonban olyan következte­tésre vezette a képviselőket, ami miatt tatom a számat. A következtetés szerint nekik va­lójában a másik megyéhez kell kapcsolódniuk, ha már más községekkel kialakult társkap­csolataik szintén ilyen irá­nyúak. Tátom a szám, ugyanis ... A másik megye központja sem­mivel sincsen közelebb, mint a mostani központ. S ha most, mert itt „végvári” vitézeknek érzik magukat, ott vajon nem ugyanazok lennének? De bi­zony azok! Hiszen ugyanúgy a szélen maradnának, csak ép­pen egy másik, egy frissen vá­lasztott megye szélén ... Mi a különbség? Talán csak annyi, hogy az önkormányzat úgy érezheti : merész lépést tettek meg. Merészet, mert elszakad­tak „a” megyétől • • . Talán-talán most már, éppen az önkormányzatok lényeges önállóságának az ismeretében, abbahagyható lehetne ez a mi- itt-a-széieken, a mi-vagyunk- a-mostohagyereitek felfogásból következő, sértődöttséget tük­röző gyakorlat. Szakítani le­hetne, kellene ezzel a gyakor­lattal, mert — mint a szóvá tett, de korántsem egyedi eset­ben — téves következtetésekre, formális cselekedetekre ad alapot és egyben felmentést, önigazolást. A másik megyéhez való átszerződés szándéka azi mutatja, valójában még nem tudatosult a megy szerep (az elosztó-diktáló szerep) alapve­tő átalakulásának a ténye, amint az sem, hogy az önkor­mányzat mozgásterét nem a megyeközponttól való távolság szabja meg, sokkal inkább a helyi valósághoz, a polgárok­hoz való — közelség. MOTTÓ POLGÁRMESTER-VÁLASZTÁS Kompromisszum más@dik mkikiús DUNAKESZIN a választó- polgárok több mint 70 száza­léka az önkormányzati vá­lasztások második fordulójá­ban azzal voksolt, hogy otthon maradt. A maradék kisebb­ség által megválasztott 27 vá­rosi képviselőből hétfőn dél­után huszonhaton jelentek meg a városi önkormányzat alakuló ülésén. Az ülést dr. Kindler József (MDF) nyitotta meg korclnök- ként, s minden igyekezete hiábavalónak bizonyult, hogy az önkormányzati testület első. ülése ne váljon pártcsaták színhelyévé. A testületben el­söprő többségben levő szabad- demokraták minden korábbi ígéretükkel ellentétben min­dent megtettek azért, hogy pozíciójuk kikezdhetetlen le­gyen. Az előzetes megállapo­dások ellenére — a kérdést ügyrendi vitának álcázva — ki akarták erőszakolni, hogy a polgármesteren kívül az al­polgármester is pártjukból kerüljön megválasztásra. • Az ülésen végül is kompro­misszum született: a testület 20:6 arányban polgármesterré választotta dr. örményi Lász­lót (SZDSZ) — a másik jelölt Galántai Ambrus (független) volt —, s a szabaddemokra­ták elálltak az alpolgármester megválasztásától, ezt későbbi időpontra halasztották. ÉRDEN a pártok házában került sor október 29-én dél­után az önkormányzat alakuló ülésére, a polgármester-vá­lasztásra. Az esemény jelen­tőségét aláhúzza, hogy a ko­rábban sokszor a köz ügyei iránt érdektelennek látszó ér­diek most szép számmal meg­jelentek, A huszonhét tagú testület alakuló ülését a leköszönő ta­nácselnök, Pató Simon nyitot­ta meg. A levezető s egyben korelnök Hajdúk István volt. A legnagyobb várakozás a je­löltállítást előzte meg. Nem is véletlenül, hiszen a pártközi, egyesületi megegyezések, ame­lyek az utóbbi napokban többször is változtak, olykor még az adott, becsületszó — már ami azt illeti, kire vok­solok — utólagos, nyílt színi visszavonásával is. Az első menetben patthely­zet alakult ki, viszont a kép­viselő-testület verdiktje úgy szólt: nem húzzák-halasztják a választást, még hétfőn pon­tot tesznek az ügy végére. Szünet után kitűzték 18 órára az újabb testületi ülést. Végül a szavazás döntött: Érd város polgármestere Harmat Béla lett, az alpolgármester pedig T. Mészáros András. Annak ellenére, hogy úgy az első, mint a második fordulóban, a magát függetlennek nevező ipartestület s a sportegyesü­let ágán bejutott képviselők számával megegyezett az ér­vénytelen szavazatok száma. A megyei közgyűlés érdi elektorait kétharmados több­séggel választották .meg, így dr. Urbánné Végvári Juditot, Perlaki Tamást és Takács Ist­vánt. MONORON. a művelődési központban került sor az ön- kormányzat alakuló és pol­gármester-választó ülésére. A Csehszlovák és magyar lap asz fala fok A cigány nép életéről mában foglalkozik a cigány­ügyekkel. Dr. Tomas Haisman, a szövetségi kormány elnök­ségi munkatársa különösen néprajzi kérdésekben járatos. Csütörtökig mindhárman Magyarországon tanulmá­nyozzák az etnikum életét, az államigazgatás vele kapcsola­tos tevékenységét Budapesten, Pest és Szolnok megyében. Tegnap délelőtt Kozák István­ná dr., a Belügyminisztérium, Sándor Irén, a megyei tanács cigányügyi titkára és a megyei testület munkatársai kíséreté­ben először Gödöllőre utaz­tak, ahol dr. Gémest György polgármester várta a tapasz­talatcserére érkező vendége­ket. Innen Szolnokra indult velük a gépkocsi, hogy a vá­ros területén megszüntetett ci­gánytelep helyén kialakított, csökkentett értékű lakásokat tekintsenek meg. A Szolnok megyei látogatás után Tóth István túrái polgármester ven­dége volt a küldöttség. Egy vil­lanegyedként emlegetett, kul­turált, cigányok által lakott épületcsoportot mutattak be a vendégeknek. S A novinár kérdez, S kíváncsiskodik. Ho­^ gyan kezelik Közép­Európa több évszá- S zados gondjait oda­N át a szomszédban? S Ki képviseli a ci­$ gányság érdekeit? A novinár cseh nyelven új­ságírót jelent. A szomszéd­ságra Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke utalt rövid üdvözlés keretében a Csehszlovákiából érkezett ven­dégek előtt. Dr. Hana Fristenska Prága város tanácsának munkatársa­ként a szociális és szolgálta­tási ügyek osztályán foglalko­zik azokkal a módszertani kérdésekkel, amelyek a cigány népcsoport társadalmi-kultu­rális életének, gondjainak megoldását hivatottak előse­gíteni. Jitka Gjancsova a szö­vetségi kormány munka- és szociális ügyek minisztériu­a készlet tart A kistermelők, amíg a kész­let tart, mázsánként 710 fo­rintért vásárolhatják a takar­mányrépát a gabonaipari vál­lalatok takarmányboltjaiban. A már korábban kialakult, 800 forintot is meghaladó árakhoz képest jelentős ked­vezmény úgy vált lehetővé, hogy a Gabonakereskedelmi Kft., valamint a megyei ga­bonaforgalmi és malomipari vállalatok lemondtak nyere­ségükről, illetve az árkalkulá­cióban csupán a költségeiket érvényesítik az általuk im­portált 25 ezer tonna takar­mányrépa értékesítése során. Az árcsökkentés az egyik első eredménye a Parasztszövetség és a Gabonaipar között nem­régiben létrejött együttmű­ködésnek. Ennek célja az ál­lattartó kistermelők takar­mánygondjainak enyhítése. Ma és holnap a Belügymi­nisztériumban és a magyaror­szági cigányszervezeteknél tájékozódik a három küldött akik kérdéseinkre válaszolvE elmondták: a Cseh és Szlovák Köztársaságban közel 450 ezei cigány él. Legnagyobb részük Szlovákiában telepedett le. A szomszéd országokbar nincsenek a kérdéskörrel fog­lalkozó hivatalok. Jitka Gjan­csova csak egy munkatárs a szövetségi minisztériumban bár érzik, hogy szükség lenne az intézmények, hatóságok kö­zött kapcsolatot tartó szerve­zetre. A múlt év őszén lezaj­lott rendszerváltás óta maga a cigányság is megkezdte szer­vezeteinek létrehozását. Mint Magyarországon, úgy odaát is csak most formálódik az etnikum értelmisége. Nagy tömegek maradtak szakkép­zetlenül, s ez a többséggel szemben ott is különbséget je­lent az életszínvonalban. Elté­rés van azonban a szlovák és a cseh területek között, az utóbbiban élők javára. K. T. I. H feasráiséff közös érdek Az MSZBT-től kapott tájé­koztatás szerint Ivan Aboi- mov, a Szovjetunió magyar- országi nagykövete kedden munkatársaival látogatást tett a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saságnál. Mártha Ferenc, Fach Zsigmond Pál alelnökök és Ábel László titkár tájékoztat­ta a vendégeket az MSZBT legutóbbi országos értekezle­tének eredményeiről, és a tár­saság előtt álló közvetlen teendőkről. A részvevők egy­értelműen hangsúlyoztak, hogy a magyar nép és a Szov­jetunió népei közötti barát­ság ápolása közös érdek, s ezt a jelen körülmények között elsősorban a személyes, köl­csönös baráti kapcsolatok ápo­lásával, vonzó kulturáis és tudományos programokkal le­het előmozdítani. A megbe­szélésen részt vett Hazai György, a Nemzetek Közötti Baráti Társaságok Szövetsége elnöke és Rakcvszky István, a szövetség titkára. tizenkilenc tagú testület meg­hallgatta a helyi választási bi­zottság tájékoztatóját, amely­ből megtudták, hogy törvé­nyes, tisztességes keretek kö­zött zajlott le a két választási forduló. A beszámolót követő titkos választás után a következő­képpen alakult a sorrend: Kovács Benő (független) 5, Nagy Illés (FKgP) 6, dr. Ra- dos Mária (SZDSZ—Fidesz) 8 voksot kapott. A polgármesteri cím elnye­réséhez azonban 10 szavazatra lett volna szükség. Emiatt megbeszélésekre és megegye­zésre került sor, s tizenöt per­ces szünet után újabb szava­zást tartottak. Ekkor Kovács Benő 6, dr. Rados Mária 16 szavazathoz jutott. így dr. Ra­dos Mária körzeti orvos lett Monor polgármestere, aki le­tette az ünnepélyes esküt. Mindezeket követően a me­gyei közgyűlés monori elekto­rait választották meg. Bajári János (Vállalkozók Pártja) 18, dr. Rados Mária (SZDSZ—Fi­desz) 13 és Sipos István (MDF) 16 szavazattal került a küldöttek soraiba. ISÁROM BLOKK A TARTALÉK Csak megnyílik a delejcsap A benzin után villamos energiából is kevesebb érke­zik a Szovjetunióból — ez a nem éppen megnyugtató hír látott napvilágot a hét ele­jén. Hatvani György, a Magvar Villamos Művek Tröszt ve­zérigazgatója érdeklődésünk­re elmondta, hogy a szovjetek — elsősorban a csúcsidősza­kokban — visszafogják a tel­jesítményt, s ezzel kritikus helyzetbe hozzák a magyar villamosenergia-rendszert. A zavarok már október 10. kö­rül jelentkeztek. Keleti szom­szédainktól azt a választ kap­ták: az üzemzavar oka az, hogy a szovjetek tmk-munká- latokat végeznek. Ígérték, hogy október 20-ra rendező­dik a helyzet. Sajnos ez nem következett be. sőt a hét első napján már 1100 MW volt a telj esítmény hiány. Szerencsére a lakosság egyelőre ebből a zavarból még semmit sem érzett meg. A tröszt dolgozói ennek érdeké­ben komoly erőfeszítéseket tettek. A hazai erőművek tar­Vita az ÁFÉSZ-tulajdonrcformról Külső nyomás nélkül Nem fogadható el olyan külső nyomás, amely a szövet­kezetnek — ami magántulaj­donosok társas vállalkozásának tekinthető — magánkézbe adását, valamiféle „privatizá­lását” írná elő. A tagság, a tu­lajdonos joga annak eldönté­se, hogy vagyonát miképpen működteti, és milyen vállalko­zási formákat alkalmaz — e gondolatok jegyében tanács­kozott kedden Budapesten az Általános Fogyasztási Szövet­kezetek Országos Szövetségé­nek Országos Tanácsa a tulaj­donreformról és az ÁFÉSZ-ek vállalkozásairól. Szilvasán Pál, a szövetség elnöke előadásában kiemelte: az ÁFÉSZ-ek válaszúthoz ér­keztek. A tulajdoni kérdések rendezése olyan lépésnek 1je- kinthető, amely hosszú távon meghatározza jövőjüket és szövetkezetként való működé­süket. Olyan szövetkezeti pá­lyát kell fölvázolni, amely le­hetővé teszi, hogy az AFÉSZ- ek a fogyasztók, mezőgazdasá­gi kistermelők szövetkezete­ként működhessenek, rendez­ve a tagság tulajdonosi hely­zetét. Kiemelte azt is, hogy az ÁFÉSZ-ekben utat kell nyitni a vállalkozásoknak. talékkapacitását is igyekeztek kihasználni, a szenes erőmű­vek például maximális telje­sítménnyel dolgoznak. Ezen­kívül a környező államokból — Németországból, Lengyel- országból, s egy esetben Auszt­riából is — kaptunk segítsé­get. Arra a kérdésre, hogy telje­sítményhiány esetén tovább­ra is számíthatunk-e a kör­nyező országok támogatására, a vezérigazgató elmondta, ez attól függ. módjukban áll-e a segítés. Biztató, hogy a hét elején hazánkba érkezett né­met delegáció tagjai is ígére­tet tettek arra; az energia- ellátásban számíthatunk rá­juk. A trösztnél még remény­kednek abban is. hogy a szov­jetek sem fogják visszatarta­ni a teljesítményt, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a jelen pillanatban telje­sen kiszámíthatatlan. Hatvani György végezetül kijelentette, ha korlátozásról lesz szó, először az ipari üze­mek kerülnék sorra, s csak végső esetben limitálják a la­kossági fogyasztást. Erre az eshetőségre ma még gondolni sem akarnak. Százhalombattán a Dunai Hőerőmű Vállalatnál Kolozár György vezérigazgató-helyet­tes elmondta, hogy hétfőn két eddig álló blokkukat — egy 150 és egy 215 MW teljesítmé­nyűt — indítottak el, annak érdekében, hogy a fogyasztók ne érezzék meg a szovjetek tel­jesítmény-visszatartását. Idő­közben az egyik blokkot is­mét leállították, s ezzel együtt most tartalékban még há­rom blokkjuk van. A DHV- nál készen állnak arra, hogy szükség esetén ezeket is mun­kába állítsák. A leállások, újbóli indítások természete­sen többlet tüzelőanyagot igé­nyelnek, ami azt jelenti, hogy a trösztnek is megcsappanhat a nyeresége, kevesebbet tud befizetni az államkasszába. H. É. Lapszélre írt életek MESEHÁZ Hetvenegy nő. Nővérszállás. Itt csak megbolondulni lehet. Élni? Itt mindenki egyszerre tettes és áldozat. Itt mindenkor jön valaki a szolgálatból, indul a szolgá­latba. Itt nincs csend, nincs rend. És még­is ... Van, aki már huszonegyedik éve él e falak között. Igaz, hatodmagával kezdte egy hodályban. Lépett, lépett feljebb. Most már maga van. Ez a legtöbb, amit valaki elérhet. A saját szoba. Amikor nem kell osztoznia senkivel. Amikor nem kell akkor is beszélgetnie, amikor nem akar. Amikor... de ez az amikor csak kettőnek jár ki. Két ilyen csepp szoba van. A töb­bi? Ketten, hárman, négyen osztozkodnak a négyzetmétereken. Akad pillanat, ami­kor gyűlölik a másikat, s olyan perc is, amikor összebújnak, mint a riadt mada­rak. Ilyen összebújásnál találta ki Juli, csi­náljanak meseházat. A padlón voltak ak­kor. Kinek a fiúja lépett le a héten, kinek távirat jött, bevonul a szerelme. A harma­dikat a főnővér hordta le, eressze csak le a combtőig felhajtott köpenyét, a negye­diket ... Juli akkor találta ki, csináljanak meseházat. Csak úgy, maguknak. Szabad­jára engedve a fantáziájukat. A gondnok­nő először majdnem szívbajt kapott, ami­kor meglátta a betapétázott ajtót. Mit gon­dolnak ezek a taknyosok! Hét csitri. Mér­get vett volna rá, hogy Juli találta ki. Sza­bályos ez? S ha kap egy ellenőrzést a gaz­dasági hivataltól? S ami a betapétázott ajtó mögött van! A menthetetlenül ócska székekre huzat került, a fotelre bársony, a falakra képek, poszterek, a filodendron levelei közül plüssmajom kandikál, a tükör­polcon egy mackó trónol, a lámpáról cér­naszálon egy gumipók ereszkedik le ... Na de kislányok! Csak ennyit tudott mondani s hátrált kifelé, de hallotta, azokból a lak- nyosokból minként robbant ki a nevetés ott bent. hát tényleg, most miért baj az, hogy ezek a gyerekek valamit kitaláltak? Nem ártanak vele senkinek. Ez a Juli! Furcsa kis teremtés. Egyszer olyan, hogy a kőből levő szív is meglágyulna, máskor meg mint egy fúria. Van itt jó néhány rendes, okos lány, de még az asszonyok között is akad, aki Ju­lira hallgat. Pedig hát ezek az asszonyok már túl vannak a váláson, a gyerekelhelye­zésen ... akkor miért mégis erre a csitrire adnak?! Próbálta ő kérdezni, tapintato­san persze, de senki sem tudott felelni rá. Olykor azon kapta magát, mintha szabá­lyosan féltékeny lenne erre a lányra... Butaság. Mégis, amikor Juli azt mondta neki, „a mi meseházunkhoz senkinek sem­mi köze”, úgy érezte, mintha pofont kapott volna. Meseház? Na azért ezek már nem babá­zó elemisták. Tizenhét, tizennyolc, húsz­esztendős lányok, maholnap gyereket szül­nek, s akkor ... Meseház! Amikor a Juli­nak már csapja a szelet az a jóképű alor­vos, aki tavaly jött a kettes szülészetre! Egy nővér ilyenkor elájul a megtisztelte­téstől, ez a fruska meg húzogatja a vállát, a nyelvét dugdossa ki a száján, rendetlen­kedik, mint a nála tíz évvel fiatalabbak szoktak. Ö, istenem, amikor ő kezdte! Rá sem mertek nézni az orvosra, lehajtott fej­jel mormolták az igeneket, az értetteme- két... Eszükbe sem jutott, hogy esetleg lehetne másként, ezek meg ... Feleselnek! Nemcsak vele, hanem a főnővérekkel, az orvosokkal is, hallja ő eleget a panaszokat a gazdasági hivatalban, de mit tehet elle­ne? ö gondnok itt, ha az az allergia nem jön közbe, akkor még mindig ott lenne a főorvos úr mellett, és hallhatná napról napra a kedveskedést, „hát maga, Editke az én jobb kezem...” Meg kellene nézni jobban ezt a mesehá­zat. Talán csak nem raktak ki olyan ... olyan szerelmeskedő képeket, ahol.., Julitól még ez kis kitelik, csak hogy puk­kassza az idősebbeket. Az biztos, hogy ke­mény kis emberke. Volt olyan hónap, hogy végig hosszúzott, de meg se nyikkant miat­ta. S amikor megkapta a dupla pénzt, ak­kor három tálca cukrászsüteménnyel ál­lított be, őt is hívta, „tessék jönni, Edit né­ni, ezt most mind bezabáljuk ...” Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents