Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-27 / 252. szám

Szertartások életünk során Választani értékek alapján Életünk szokások és szertartások folya­matos sora — ki tudja pontosan megmon­dani, mikor milyen rítus szerint cs kinek, minek áldozunk? Legnagyobb eseménye­ink azonban többszörösen ellenőrzött for­mában valósulnak meg. A legfontosabb egyházak úgy a születés, mint a halál, a házasságkötés eseményeit is csak az álta­luk elvégzett szertartással szentesítik. Am az állam az egyre jobban felvilágosult, Magyarországon majd' 100 esztendeje, egé­szen pontosan 1895. október elsejétől be­vezette a polgári anyakönyvezést. A szer­tartások mit sem szegényedtek ettől. Az úgynevezett szocialista rendszer meghono­sította a társadalmi ünnepeket rendező irodákat, később a családi irodákat. Igen ám, de a tanítvány, a létrehozott iroda nemcsak hogy túlélte létrehozóját, de mi­után levetkezte ideológiai béklyóit, öntör­vényű fejlődésbe is kezdett. Nagykőrösön különösen sikeres a családi iroda, hiszen Járvás Ferenc vezetése alatt bekerült az ország legjobb tíz ilyen intézményébe, működési feltételeit és tevékenységét te­kintve. Nagykőrösön egyébiránt há­rom, nagy intézmény végez szertartásokat: a református és a római katolikus egyház és az iroda. Fodor Ferenc református lelkészt, elsőként a református egyház számszerűsíthető — ez irányú — tevékenységéről fag­gattam. — Anyakönyveink tanúsága szerint 1985-ben 76 kereszte­lőt, 217 temetést, 14 konfirmá­ciót és 14 házasságkötést ce­lebráltunk. 1986-ban 77, 180, 41, valamint 10, 1987-ben 80, 212, 44 és 17, 1988-ban 59, 203, 39 és 14, tavaly,. 1989-ben 112 keresztelő, 231 temetés, 65 konfirmálás és 26 házasságkö­tésünk volt. Az idén már túl­haladtuk a tavalyi számokat. Mindezekből következik, hogy egyházi szertartásainkra igény van, méghozzá növekvő igény. Ez az igény tartotta fenn az egyház ez irányú tevékenysé­gét immáron több mint négy­száz esztendőn keresztül. Ügy vélem, nem a mi feladatunk eldönteni, hogy más szolgál­tatásokra — gondolok itt a családi irodára — szükség van-e. Ugyanakkor arra azért felhívom a figyelmet, hogy nem tartanánk szerencsésnek, ha ^ bármely szerv a többitől eltérő, kiemelt támogatásban részesülne. A szertartásokra rátérve, vannak olyan esetek, amikor például a temetést — telje­sen ingyenes formában végez­zük. Sajnos sok a szegény i.aiber, .ezt.az .utolsó terhüket így is próbáljuk könnyíteni. J.de sorolható új' missziós te­rületként a szegénygondozás. Nálunk is van egy ruhadepó, holland és Németország nyu­gati feléből származó ruhákat osztunk a rászorulóknak. Szükség van munkánkra, hi­szen mi úgy ítéljük meg, az erkölcsi eladósodottságunk sokkal nagyobb és vészesebb, mint az anyagi. Válási statisz­tikák mutatják ezt. Alapel­vünk: megtalálni Istent s megtalálni egymást. Ehhez felhasználunk mindent, ami országunkat, a várost ebből az erkölcsi válságból ki tudja vezetni. Tehát a Szentírás eti­kai üzenetét, Istennek az em­berhez szóló szavát el kell jut­tatnunk a város lakóihoz — szertartásainkon keresztül A házasságkötések száma 10 és 20 között volt, de az idén máris 24 ilyen szertartást tar­tottunk, 143 keresztelő és 101 temetés mellett. Magam és egyházam nevé­ben leszögezhetem: az embe­rek választási lehetőségét az értékek határozzák meg, az értékek befolyásolják. Ilyen értelemben nyilvánvaló, hogy egyházunk szertartásaira is igény mutatkozik. Persze azt is tudjuk, nemcsak a miénk­re. Nyilvánvalóan az dönt egy polgári szertartás ügyében, van-e arra városi igény. Mi­után a közigazgatás teljes mértékben független az egy­háztól, és ez fordítva is így van, a római katolikus egyház semminémű formában nem kíván a városi önkormányzat ez irányú majdani döntésébe beleszólni. IS. . Dr. Nagy István a Szent László római katolikus plé­bánia plébánosa. Elsőként tőle is a statisztikát kérdeztem. — A római katolikus egy­ház szertartásai szerint, az ál­talunk vezetett, de egyébként nyilvános anyakönyv tanúsá­ga szerint 1985-ben 90 keresz­telőt, 114 temetést tartottunk. 1986-ban 92 és 115, 1987-ben 98 és 96. 1938-ban 86 és 98, tavaly, 1989-ben 118 kereszte­lőt és 97 temetést tartottunk. A családi iroda — nem is biztos,. hogy e néven marad­nak — vezetője Járvás Fe­renc. Természetesen az igaz­gatót is a statisztikáról fagga­tom. — 1985-ben 131 névadót, 155 házasságkötést és 119 temetést tartottunk. 1986-ban 140, 173, valamint 101, 1987-ben 139, 161 és 93. 1988-ban 126, 193 és 89 az adatsor, tavaly 105, 134 és 95. Az idén nagy a csökke­nés a névadóknál. Házasság- kötéseknél, temetéseknél idő­arányos a szertartások száma. Kétségtelen tény, hogy új utakat keresünk >— végered­ményben az iroda fennállása pt^ megpróbálunk alkalmaz­kodni a nagykőrösi igények­hez. S a számok, az igények üzenete az, hogy szükség mu­tatkozik ilyen, polgári szer­tartásokat végző irodára. Leg­újabb terveink szerint a név­adók helyett a polgárrá foga­dást szeretnénk bevezetni. Az újszülöttet a Szózat hangjai mellett fogadnánk a város polgárává, s erről a polgár- mester aláírásával ellátott, a város címerét ábrázoló okle­velet nyújtanánk át. Ha a család úgy kívánná, az újszü­lött nevét itt is kihirdetnénk. Mindebből talán az is kitet­szik, hogy bennünket semmi­képpen sem vezet valamiféle rivalizálási szándék az egyhá­zakkal szemben. Be tudnánk kapcsolódni a nemzeti ünnep­napok városi ünnepségeinek megrendezésébe is, akár már­cius 15., akár augusztus 20., akár október 23-a tekinteté­ben. A családokkal való foko­zottabb gondoskodás, kapcso­lattartás jegyében a kisebb és nagyobb családi ünnepek, a születésnapok, névnapok, há­zassági évfordulók méltó megünnepléséhez is segítséget tudunk nyújtani. — Az alkotmány elválasztja egymástól az államot és az egyházat: van-e pénz e szer­tartásokra? Kiállítás a művelődési központban Bemutatkoznak a szakkörök Érdekes kiállítás látható a művelődési központ kiállítóter­mében: az intézmény két szak­köre, a fafaragó és a díszítő- művész kör mutatkozik be a város közönségének. Élmény ez a tárlat: mindenkinek meg kellene néznie. A látogató megáll egy-egy kiállított tárgy előtt, és nem tud szabadulni a látványtól. Mindent felsorolni lehetet­lenség egy rövidke cikkben. Am Urbán László kulacsait meg nem említeni vétek lenne, mint ahogy Karsay Istvánné munkái is megragadnak, külö­nösen a férfi- és női feje, me­lyeket a fatörzs eredeti formá­ja keretez be. Hasonlóan jól sikerült Végh István derűs pásztorportréja. A tárlat egyik legszebb része a rusztikus szoba. A faragott bútorok kollektív munka ered­ményei, a csodálatos vásárhe­lyi hímzésű drapériát Futó Já­nosáé készítette. A fafaragásokat szebbnél szebb térítők, párnák teszik változatossá. Ezek közül talán Körösi Balázsné és Baka Sán- dorné térítői emelhetők ki, de nem maradnak el mögöttük Bakk Ferencné, Klein Dezsö- né, Sinka Sándorné. Csete Fe­rencé és Varga Kálmánné munkái sem. Külön érdeme a tárlatnak az ízléses elrendezés. Ez Nyíri Lajosnénak, a íszítőművész kör vezetőjének a munkája. — tóth — — Irodánk teljes évi költ­ségvetése mintegy másfél mil­lió forint, ennek úgy kéthar­mada származik saját bevé­telből. Rengeteg alapszolgálta­tásunk díjmentes, ingyenes, mi közreműködésünkkel meg­szépítjük az élet oly fontos ál­lomásait. Ügy érzem, a mi szertartásaink is mély embe­ri tartalommal, humánummal telítettek. Együttműködésünk az egyházakkal zavartalan volt, együtt szereztünk be, ál­lítottunk üzembe új halotthű­tő berenrezéseket, hogy csak egyetlen példát mondjak. Mi senkit sem beszéltünk, beszé­lünk le az egyházi szertartás­ról, nem többet, csak az esélyt várjuk továbbra is — a nagy­kőrösi emberek számára, ha polgári szertartást kívánnak, találjanak ránk Nagykőrösön. De ne itt fejezzük be: iro­dánknak teljesen más irányú tevékenységeit még nem is említettük. Nőnapot, családi és munkahelyi névadókat, anyák napi ünnepségeket ren­deztünk, s az iroda magáénak tudhat olyan, országosan is egyedülálló és elismert kezde­ményezéseket, mint amilyen a Cifrákért és a csónakázótó re­habilitációját célzó mozga­lom. A saját pénzünkért. Rendszámváltás Az új hárombetűs-háromszá­mos rendszámtáblák igen sok gondot okoznak az autósok­nak. Először is, az még el­megy, hogy az új autókon már ez lehet csak. Azt azon­ban senki sem érti, talán még a rendelet kibocsátója sem, miért szükséges a régi rend­számokat is átcserélni. Ez több okból teljesen ésszerűt­len. Először is, a gazdának többletkiadás (ami persze az államnak bevétel), ráadásul a nemzetközi gyakorlattal is el­lenkezik. Angliában például — ahol igazán van autós kul­túra — a mai napig érvényes az összes, valaha is kiadott rendszám, sőt, komoly üzlet­ág alakult ki ebből. A régi rendszámot ugyanis valóságos vagyonokért ad.ják-veszik. Másodszor, ha az új sziszté­mára cserélik ki a régieket, akkor az új rendszer jelentős hányadát lekötik a régi rend­szám által megjelölt kocsik. Harmadszor, a legújabb táb­lák miatt újra kell fúrni min­den autót... A nagykőrösi autótulajdo­nosokat további baj sújtja. Néhány éve ugyanis — hosz- szas előkészítés után — a vá­rosban adtak rendszámot, s le­hetett itt vizsgáztatni is. Nos, az új szisztémához csak Ceg­léden lehet hozzájutni, ráadá­sul — ahogy tapasztaljuk — több napi sorbanállással. Ez — akármerről is nézzük — azt jelenti, hogy a rendszervál­tásban Nagykőrös megszerzett függetlenségét elvesztette, mintegy újra lefokozták. Persze, a problémákat meg kellene oldani. Információért kerestük meg Módra György rendőrkapitányt, aki azonban elmondta, a közhiedelemmel ellentétben nem ők az illeté­kesek. Ugyanis az új rendszám kiadását nem a rendőrség, ha­nem a Közlekedésfelügyelet végzi. A kapitány azt is el­mondta, hogy a maguk részé­ről kezdeményezték, hogy legalább egy héten egyszer Nagykőrösön is adjanak ki réndszámot, erre a célra a rendőrség épületében tudná­nak helyet biztosítani. A töb­bi már nem rajtuk múlik. Rajtunk sem; igazán szíve­sen közölnénk az illetékesek gvors válaszát, amelynek ér­telmében Nagykőrösön lehet­ne újra rendszámhoz jutni. Csak úgy — igazán melles­leg — jegyezzük meg: a saját pénzünkért, nem valamiféle adományként. Jó lenne, ha az illetékesek hatósági tudatáig végre eljutna már ez az alap­igazság! B. O. Zsebbe vágó A B. Tóth Ferenc kertbarát­kor legközelebbi rendezvé­nyén szó szerint zsebbe vágó téma kerül a pulpitusra. Za- bodal Balázs, az ÁFÉSZ felvá­sárlási osztályának vezetője a zöldség-gyümölcsfélék jövő évi értékesítési lehetőségeiről tart várhatóan érdekes tájékozta­tót. Minderre november 5-én kerül sor 18 órai kezdettel a művelődési központban. Ez is komoly dolog Talpmasszázs Egészen új tudományok jár­nak manapság. Érdemes macs­kát tartani otthon — no, nem az egerészés kedvéért, de azért, hogy meglessük, hová fekszik, és oda ne tegyük ágyunkat. Azelőtt „csak úgy” masszíroztattuk magunkat, mára kiderült, ez is komoly tudomány. Aki a talpmasszírozás forté­lyaival kíván megismerkedni, nem kell annak messzire men­ni, hiszen az Arany János Művelődési Központban erre is sort keríthet. November 5- étől, hétfőtől 4x3 órában le­het a tudományra szert ten­ni. Akit érdekel a dolog, ok­tóber 29-én, hétfőn, 17 órakor a művelődési központ emele­tén jelentkezhet. A kertbarátoknál A ra ny-ü nnepség ki intimitások sem hiányoztak Az iroda jövőjét — vélemé­nyünk szerint — a jövőben két tényezőnek kellene meghatá­roznia. Méghozzá két objektív tényezőnek. Az égyik: áz ed­dig végzett tényleges munka, másrészt: a szolgáltatások iránti lakossági igény. Meg­győződésem, hogy a nagykő­rösi iroda jövője ilyen tárgyi­lagos mérlegelés esetén közel­múltjával és jelenével lesz egyenértékű — hangsúlyozta Járvás Ferenc. Ballai Ottó Ülést tartott a nagykőrösi Arany János Társaság a nagy köl­tő halálának évfordulója alkalmából a művelődési központ ta­nácstermében. A megemlékezés rendkívüliségét az adta, hogy az első sorokban Nagyszalonta város küldöttsége foglalt he­lyet. A delegáció egyik fele magyar anyanyelvű volt, a másik fele román ajkú. Ez utóbbiak közt volt található Nagyszalonta polgármestere, Mihók Máté is. A társulati ülést dr. Novák László elnök nyitotta meg, majd bemutatta a szalontai előadót, Danielisz Endrét. A hatvanadik évén túl járó ven­dég jeles irodalomtörténész, már járt párosunkban: 1957- ben az akkori nagyszalontai küldöttség tagjaként az or­szágos ünnepségeken. Novák László felsorolta Danielisz Endre Arany Jánosról szóló tudományos cikkeit, dolgoza­tait, megjegyezve: reméli, hogy ezt minél előbb kötetbe foglalva is lehet majd olvas­ni. Érdekesen kezdődött az elő­adás is. Danielisz Endre, mi­előtt rátért volna tényleges mondanivalójára, elmondta, hogyan lett irodalomtörté­nésszé. Valójában Törös Lász­lónak, az elhalt nagykőrösi Arany-kutatónak köszönheti tudományos pályafutását. A nagykőrösi Arany János Em­lékmúzeum egykori igazgató­ja annak idején több levelet is írt Nagyszalontára, segítsé­get, támogatást kérve Arany- kutatásaihoz. A levelek Da­nielisz Endréhez jutottak el, s ő készségesen segített a ma­gyarországi kutatónak több alkalommal is. Így aztán egy­re jobban megismerkedett Arany Jánossal, illetve a köl­tő nagyszalontai életével, vé­gül ő maga is kutatni kezdett Arany életével kapcsolatban. Elsősorban a nagyszalontai pedagógus érdekelte Danielisz Endrét, s így lett ez a téma kutatásainak középpontjává. Előadásának a címe is ez volt: Arany János, a nagysza­lontai pedagógus. Malacot kértek ötszázért Csúsztatott vásár, kevés vevővel Ha történetesen róka té­ved a legutóbbi vásárba, tízet tettem volna egy el­len, hogy nem fogják meg. Ahhoz kevés volt a nép. Nem is tudom, mikor volt ennyire szerény az érdek­lődés a Dömötör-nap tiszteletére rendezett össz­népi adom-veszemen, de sej­tem, hogy nem nagyon volt még ilyesmire példa. Fel­téve ha mindig Dömötör- nap közelében tartották, ^ nem úgy, mint most, ka- ^ lendáriumi program ide i vagy oda, egy héttel koráb- i ban. A hatalmas, üresen tátongó placc mutatta, mennyi ruha-, kas-, meg cipőárusnak nem volt most érkezése, de Kőrös imigyen felborult vásári rend­je kihatott az állatok felho­zatalára is. Igaz, manapság már eladni sem nagyon le­het. A tartási költségek ag­gasztó emelkedése lentebb szorította már a lovak árát is. Nem feltűnően, hiszen száz­ezren túli összegek fölött tart ma is alku. A 4-5 éves sodrottak, félvér mének ára 140-160 ezer fo­rint körül volt, 6 hónapos kis- csikót 50 ezerre mondtak. A muraközi fajtákért cserébe már egy jobbacska személyko­csit is lehetne kapni. Egy csongrádi gazda 130, 200 és 180 ezer forintot remélve hozta el állatait. Miután a lovak árfo­lyamának mértékét, kellő in­formáció híján a témában, nem tudom megítélni, csak következtetek, hogy nagyobb az üzletelési hajlandóság, mint a tenyésztési kedv. Tud­niillik a valódi lótenyésztők némely kupechez képest való­ságos olcsójánosok voltak, ötéves sodrott jószágot 85 ezerért kínált egy kecskeméti gazdaember. Helyből hozták a 4 éves igavonót, és 50 ezerért volt eladó, az 5, illetve 8 éves állatok, ugyanilyen hasznosí- tásúak, 72, valamint 52 ezerért kínáltattak. Aki a szekeret is kérte volna velük, annak 10 ezerrel kellett még megfejelnie a fenti összeget. A magyar faj­ták általában — 4-6 év körü­liek — 95-130 ezer körül vol­tak kaphatók, fél-, másfél éves állatokat 55-72 ezer forint kö­zötti árakon láttunk. Ügy tűnt, legjobban a szarvasmarhatartók akartak eladni. Főleg borjakat hoztak. Az 5 hónapos körüli bikákat 17-24 ezer forint között adták, a 8 heteseket 13-17 ezer kö­zött, a 2-3 hónapos üszőket 11-15 ezerért. Egy helyütt lát­tunk 40 ezer forintos vételt, 3 darab egy-egy éves üszőkért fizették ki. Igazán alkalmi vétel volt. Kevés tejelő tehe­net láttunk, ötéves jószág borjával és 20 literes tejho­zammal 65 ezret ért gazdája szerint. Az 5 éves, 30 liter te­jet adó borjas tehénkét 75 ezerre mondták, a 3 éves, má­sodik fiával, legkevesebb 50 ezerért volt eladó. A malacvásár kínálati árai­ból úgy 150-200 forintot le­hetett lealkudni, de sajnos vételt nem láttunk. A 7 hete­seket 1000 forintra mondták egy helyütt, és 500-at ígértek értük. — Szóljon hozzá! — méltatlankodott gazdájuk. — Manapság egy kakast nem adnak oda ennyiért. A 8 he­tesek 1300, a 10 hetesek 2 ezer, a 9 hetesek 1400-ért voltak ve­hetők, ezek már a legalsó árak voltak. Néhány kecske is akadt a szekereken. A 9-10 hónapos gödölyék 3-4 ezer forintba ke­rültek, 5 ezerért vettek meg egy fejős kecskét, a bakkecs­ke 2500 forintért kelt el. A 45-50 kilós juhokért 5-6 éves korukban 2 ezer forintot kér­tek. —ay Mint megtudtuk, Novák László óhaja: szeretné kötet­ben látni Danielisz Endre dol­gozatait, remélhetően teljesül­ni fog, mert a fenti címmel már szinte teljesen készen van a szalontai tudós munká­ja, s a társaságbeli előadás tu­lajdonképpen ennek a könyv­nek a bemutatáa volt. Danielisz Endre kiinduló­pontja az, hogy amikor ke­nyérgondok nehezítették Arany életét, mindig a peda­gógusi pályához fordult. Így volt ez már a gyermek Arany életében is, s így később, a szabadságharc bukása után is. A nagyszalontai éveket pe­dig, amelyek a legmeghatá­rozóbbak a költő számára, még inkább jellemzi ez a meg­állapítás. Már Arany iskoláséveire it jellemző volt, hogy oktatott. A kor divatja szerint, mint fel­sőbb oszályos, tanította a ki­sebbeket. Ahogy a latin köz­mondás mondja: docendo dis- cimus (tanitva tanulunk), Arany is úgy sajátította el sok ismeretét, hogy meg kellett azokat tanítania másokkal. A közönségnek különösen azok a részletek tetszettek Da­nielisz Endre előadásából, amelyek intimitásokat tartal­maztak. így például megtudhatta a hallgatóság, hogy az iskolás Aranynak két alkalommal is ismételnie kellett egy-egy osz­tályt. Nem azért, mert gyen­ge tanuló volt, hanem azért, mert szülei gyenge alkata, il­letve egészségének féltése miatt kétszer is kivették az is­kolából, Érdekes volt arról is halla­ni, hogy Aranyt osztálytársai Izé-nek csúfolták. A tanu­lóknak annak idején latinul kellett beszélniük. Aki nem tette, táblát volt kénytelen bün­tetésül a nyakába akasztani. Arany egy alkalommal, amikor egy társával történt összekoc­canás után beszámolt tanító­jának az összetűzésről, nem tudta, mit jelent ez a szó: bun­da, s azt mondta: izé. Így ma­radt rajta a csúfnév. Danielisz Endre előadását a közvetlenség és a derű jelle­mezte. A jeles tudós jól tud­ta, hogy mit kíván a hallga­tósága, s nem tudományosko- dott, hanem könnyedén, szin­te csevegve beszélt Arany Já­nos szalontai életéről. Élmény volt az Arany Já­nos Társaság ünnepi összejö­vetele. Ugyanakkor egy kis biztatást is adott: hátha sike­rül a sok értetlenséget legyőz­ve közelebb kerülni azokhoz a magyarokhoz, akik ugyan­úgy szeretik Arany Jánost, mint mi, csak éppen a hatá­ron túl élnek ... (tóth)

Next

/
Thumbnails
Contents