Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-24 / 249. szám

4 ^ffrfgp 1990. OKTÓBER 24., SZERDA Gondolatok a romániai magyar oktatásról A felzárkózás a megmaradás B Postabontás Bi 4 VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.t 311 -1446 ■ A következő írást egy erdé­lyi megyei lap, a Csíkszeredái Hargita Népe szerkesztője jut­tatta el hozzám. Ügy hisszük, igényt tarthat a mi olvasóink figyelmére is. Nem hozott eléggé jelentős változást az idei tanév a ro­mániai magyar oktatásban. Kétmilliós magyarságunk joggal várta az ANYANYEL­VŰ OKTATÁST AZ ÓVODÁ­TÓL AZ EGYETEMIG jelszó beteljesülését, hiszen igényét erre már januárban megfogal­mazta, a kitűzött célt azonban nem sikerült elérnie: nem ala­kult meg az önálló Bolyai Egyetem, nem várt akadályok­ba ütközött jó néhány magyar tannyelvű középiskola vissza­szerzése, a bukaresti magyar líceum körüli cécó meg egye­nesen országos jelentőségű üggyé duzzadt. Januárban-februárban még azzal az ígérettel szerelték le önállósodási törekvéseinket, hogy minek megbolygatni a tanévet, szeptemberben majd lesz önálló, magyar tannyelvű iskola mindenhol, ahol erre igény mutatkozik, ha kell, egyetem is ... csak ne most, csak ne a tanév közepén. Az ígéret azonban jobbára betel­jesületlen maradt, talán csak a magyar többségű Hargita és Háromszék megyében (ahol a lakosság mintegy nyolcvan­nyolcvanöt százaléka magyar anyanyelvű) sikerült némileg visszaszerezni az anyanyelven tanulás alaposan megtépázott jogát. Alig javult viszont a helyzet a magyar szórványvi­dékeken, illetőleg azokban a megyékben, amelyekben arány­számunk alacsonyabb. Félreértések elkerülése vé­gett: az anyanyelvű oktatás helyreállításával nem jogtalan előnyöket akar szerezni a ro­mániai magyarság, nem a ro­mán érdekek rovására akarja ápolni anyanyelvét és hagyo­mányait, hanem ezt — Helsin­ki szellemében — elemi jogá­nak tekinti, s erre kér állami garanciát. Ezt az igényt igyek­szik félremagyarázni a szélső­séges román sajtó, s van olyan „kulturális” szervezet, mely nem átall nyomást is gyakorol­ni mind a parlamentre-szená- tusra, mind pedig a kulturális kormányzatra a már megle­vő jogok további megnyirbá­lására, a készpénznek vett ígé­retek be nem tartatására. így történhetett meg, hogy Maros- vásárhelyen nem lehetett ma­gyarul felvételizni az egészség- ügyi technikumba, mert nem vették figyelembe ezeket a dolgozatokat, noha a tételt ma­gyarul is felírták, s az is igen jellemző, ahogyan visszaállít­ják, majd újból megszüntetik a fővárosban az Ady Endre ne­vét viselő magyar iskolaegvüt- test (ebben óvoda is működik) Erre a helyzetre utalva fa­kadt ki Demény Lajos szená­tor, a szenátus tanügyi bizott­ságának alelnöke. hogy „egye­lőre nem az állam, nem a jog­állam, hanem a nyomása Ham uralkodik, és erre számítani kell...” Nem nevezhető tehát valami jónak a romániai nemzetiségi oktatás helyzete. Égető a tan­teremhiány: nem egy iskolá­ban három váltásban tanulnak a gyermekek. Másik nagy gond a tanerőhiány, csak óvónőből és tanítóból mintegv 1200-ra lenne szükség azonnal. Itt tör­tént előrelépés: míg az elmúlt tanévig az egész országban mindössze kétszer fél osztály­nyi óvónő, illetőleg tanító ka nőtt diplomát, addig ebben az esztendőben 20 (húsz!) ilyen arcélü középiskolai osztály in­dult magyar nyelven, és ezenkí­vül még 240 érettségizett fia­tal kezdte meg a szakirányú felkészülést levelező tagoza­ton. Ilyen gondjaink tehát né­hány év múltán enyhülnek. Nagy baj viszont az, hogy óriá­si tanárhiánnyal kell szembe­nézniük a romániai magyar is­koláknak, tagozatoknak: 1995- ig több mint ötezer tanárral van kevesebb a szükségesnél. Komoly gondot okoz a történe­lem, pszichológia, magyar nyelv és irodalom tanítása. Anyanyelvből azonnal 520 ta­nár kellene — ezzel szemben az idén mindössze nyolcvan el­sőéves egyetemista van ezen a szakon, s ők sem lesznek mindnyájan tanárok. Sok, na­gyon sok a helyettes pedagó­gus, a lelkesedés, az ügyszere­tet viszont csak részben képes pótolni a szakismeretet. Ami az egyetemi oktatást illeti : indult itt-ott magyar cso­port Kolozsváron, Temesváron, a kívánalmak azonban ennél jóval nagyobbak. Hosszú éve­ken át érvényesült a numerus clausus (zárt szám) elve, bizo­nyos fakultásokra pedig egy­általán nem vettek fel magyar anyanyelvű hallgatót. Nem csoda, ha az utóbbi esztendők­ben az egyetemre bejutott ma­gyar hallgatók az összegyete- mistáknak mintegy 4,2 százalé­kát tették ki, jóval kevsebbet tehát, mint nemzetiségünk arányszáma. Mindez tudatos megkülönböztetés eredménye volt, ezt a helyzetet kell tehát átívelni. Nemcsak elvi, hanem na­gyon is gyakorlati jelentősé­Napjainkban nyilvánvaló és elfogadott tény, hogy a kultú­ra áruvá lett. Hogy ez ponto­san mit is jelent, hogy ennek a falusi művelődési házakban milyen következményei lehet­nek, ez ma még nem mérhe­tő fel. Addig is, amíg a tár­sadalmi változások szele mell­be nem vágja a népművelő­ket, a lakosságot szolgálni, művelni kell. Az Országos Közművelődési Központ művelődési házakkal foglalkozó elméleti szakembe­rei szerint az a rendszer, struk­túra, amiben ők szakértenek, a sztálinista rendszer marad­ványa, szerintük a civil tár­sadalom, az önkormányzatok a valódi igényeket és lehető­ségeket felmérve — megtalál­ják a népművelés legmegfele­lőbb módját. Ebben nem va­gyok olyan biztos, de abban igen, hogy nagyon sok helyen meg fog szűnni a helyi köz- művelődés, még ott is, ahol nagy igény lenne rá, de nincs pénz. Megkerestük a Zsámbékon működő művelődési ház veze­tőjét, Mátyás Irént, hogy a nehezedő gazdasági helyzetben hogy állják a sarat, milyen le­hetősége van a helyi lakosság­nak a művelődésre? Mátyás Irén elmondta, hogy októbertől mintegy 17 lehető­ség közül válogathatnak az ér­deklődők. Nagyon olcsó tanfo­lyamok keretében kezdő és ha­ladó fokon angol, német nyelv- tanfolyamok, szabás-varrás, dzsesszbalett. társastánc, kara­te, női kondicionáló torna, il­letve terhestorna — ez utób­bi ingyenes! — várja a helyi érdeklődőket. A művészeti ve­zető visszatérése esetén újra indul a szép sikereket elért a tétje gű igény nemzetiségi oktatá­sunkkal kapcsolatban a minő­ség, a tartalom, el kell készül­nünk a helytállásra, bizonyíta­nunk kell, hogy anyanyelvi is­koláinkban és osztályainkban megfelelőképpen fel tudjuk ké­szíteni a növendékeket az élet­re, a vrsenyre. Igen gyakran hangzik el ellenérvként, hogy magyarul tanuló diákok hadi­lábon állnak a román nyelv­vel. Ez így nem igaz. Tény vi­szont, hogy az elmúlt eszten­dők butításában jó néhány ta­nulónk — román osztályban — anyanyelvét is elfelejtette, és románul sem tanult meg becsületesen. Gondoljunk csak bele: az ország szakiskoláinak mindössze 0,8 százalékában ta­nulhattak a gyermekek anya­nyelvükön, s ebbe az iskolatí­pusba rendszerint azok kerül­tek, akik nem jutottak be a szakközépiskolába! Azt viszont ritkábban akarják figyelembe venni a nemzetiségi oktatást ellenzők, hogy voltak olyan magyar tannyelvű matemati­ka—fizika osztályok még a nyolcvanas évek elején is, amelyek végzősei szinte száz százalékban egyetemre jutot­tak — és román környezetben kiválóan helytálltak. Summa summarum: a rész- eredmények ellenére igen sok még a tennivaló a romániai ok­tatásban. A cél világos: kor­szerűen és magyarul kell taní­tani az óvodától az egyetemi;:. A felzárkózás, a megmaradás a tét. színjátszó kör is. Egyéb mű­vészeti csoportok keretein be­lül működik a magyar népdal­kor. Két éve országos arany fokozatú minősítést szereztek. Most megyei minősítésük ki­váló, és készülnek a novem­ber 4-én megrendezésre kerü­lő országos versenyre. A kó­rusban 10-től 80 éves korig minden korosztály képviselve van. A nemzetiségi dalkörbe sváb anyanyelvűek járnak. Ta­vasz óta új karnaggyal próbál­nak, jó közösséggé váltak. A közös éneklés, muzsikálás örö­me az összekötő erő. A for- mációs társastáncklub öt éve alakult egy helyi tanfolyam­ból. A Miskolcon megrende­zett országos formációs tánc­bajnokságon ez a csoport ha­todik helyezést ért el. A Győr­ben megrendezett táncvilág­bajnokság nyitótáncát is ők táncolták el. Ügy hírlik, az er­ről készült felvételt az osztrák és a Magyar Televízió rövi­desen bemutatja. Jelenleg a szakkörvezetők a nagyon alacsony tiszteletdíj ellenére is lelkesen részt vesz­nek a helyi közművelődés tá­mogatásában. Mivel így is a létező legtakarékosabban mű­ködtetik ezt az intézményt, en­nél jobban már nem tudják csökkenteni a kiadásokat. Sok esetben kértek és kaptak se­gítséget a környező üzemek­től, hogy az intézmény zavar­talanul működhessék. Kár volna azokat az értéke­ket, eredményeket, amelyeket a zsámbéki és a hozzá ha­sonló kis művelődési házak el­értek, semmibe venni, s a nép­művelők amúgy sem könnyű helyzetét lehetetlenné tenni. Virág Márton Néhány kedves sió Október 5-én a Kőbányai Könnyűfémmű találkozót ren­dezett a nyugdíjasainak, s mondhatom, felejthetetlen él­ményben volt részük. Jólesett a kedves, barátsá­gos fogadtatás; az igazgatótól kezdve, szinte mindenkinek volt néhány meleg szava hoz­zánk. Finom és bőséges uzson­nát kaptunk, ajándékot is, és továbbiakat lehetett még nyer­ni tombolán. Szeretnék most ezúton kö­szönetét mondani a gyár veze­tőinek és a szervezőknek. Olyan zord világban élünk, amelyben különös öröm a leg­apróbb kedvesség is. Egy ilyen rendezvény pedig több kispénzű, esetleg elhagyatott embert tölt el boldogsággal, megelégedéssel, ha csak pár órára is. Papp Imréné Pilis Ä természet ünnepén . ■■■■■—in O ■" ....um N agyon szép dolognak tar­tom, hogy iskoláinkban felújí­tották azt a régi szokást, ami­kor is a madarak és fák nap­ján az erdőbe viszik a tanuló­kat. Viszont keserűen tapasz­taltam — amikor elvonult a sok kis nebuló —, hogy az Erzsébet park fáinak letörött és eldobott ágai és szerteszét hagyott szemét rontotta a táj képét. Közel negyven évig álltam katedrán, magam is tudom e nap nevelési céljait, átéltem örömeit. De könyörgöm, drá­ga kollégáim, ne így ünnepel­jük a természetet! Ezen a na­pon — de minden kirándulás­kor — össze kell szedetni az eldobált szemetet, és az erdők, parkok fáit úgy kell kímélni, mintha saját kertünk díszcser­jéi lennének, vagy talán még annál is jobban. Azért láttam néhány nevelőt, akik ennek je­gyében cselekedtek, és rendet hagyva távoztak e szép, de sajnos elhanyagolt parkból, ahol minden fa és bokor a magyarokat szerető, csodálatos szépségű Erzsébet királynéra emlékeztet Gödöllőn. Szóval néhány kolléga való­ban a hivatása magaslatán állt, jó példát mutatva azok­nak, akik a terebélyes fák ár­nyékában mindent eltűrnek. Jó lenne ezt a napot társadalmi munkával is összekapcsolni, Lapjuk szeptember 13-1 szá­mában Versenyre kényszerűi a Volán címmel megjelent cikk hez vállalatunk — a Volánbusz — részéről néhány kiegészítő megjegyzést, magyarázatot fű­zünk. Vállalatunk valóban joggal féi egy olyan versenytől, amelyben a versenyzők nem egyforma eséllyel indulnak, és a versenyfeltételek sem tisz­tázottak. Az utasok által — eseten­ként jogosan — ésszerűtlen­nek ítélt járatritkításokat az év első felében hajtottuk vég­re Akkor erről a Pest Me­gyei Hírlap hasábjain is igyekeztünk tisztességes tájé­koztatást adni, feltárva azo­miáltal a nagyobb gyermekek maradandó emléket hagyná­nak maguk után. Olyat, amire évtizedek múltán maguk is büszkén tekintenének. Sík István Gödöllő tg pénzünket! Hogy kik? Sokan. Miért? Mert mi, fogyasztók engedjük. Megmagyarázom. Szabad az ár, a változást in­dokolni sem kell. A kiskeres­kedelemben a megdrágult cik­keket leltározzák és átárazzák. Kik? Legtöbbször azok, akik eladják... Az ellenőrzés pe­dig elmarad, mert olyan gya­kori az árváltozás, hogy azt a Kiskereskedelmi Vállalat bel­ső ellenőrzése nem tudja meg­oldani. Az utóbbi időben több ABC- áruház vezetőjének új, nyugati típusú autója van, jóllehet ko­rábban arról panaszkodtak, hogy fizetésük nagyon ala­csony. Az infláció miatti ár­emelkedés jelentős részéből nem az állami költségvetésnek, nem a kereskedelmi vállalat­nak lesz több pénze, hanem egyes gátlástalan személyek, illetve csoportok jutnak adó­zatlan jövedelemhez?! Hang­zatos ígéreteket mondtak és mondanak egyes pártok veze­tői arról a védőhálóról, ame­lyet a legrászorultabb réteg érdekében meg kívánnak való­sítani. Talán ezzel kellene kez­deniük! A piacgazdálkodással nem ellentétes a tisztesség! Sőt! Amíg a piacgazdálkodás nem valósul meg, ne legyen senki­nek lehetősége tisztességtelen játékra! Vonatkozik ez min­denekelőtt az irányítókra. Nyugati közgazdászok hívják fel figyelmünket arra, hogy amíg a piacgazdálkodás tel- jeskörűen nem működik, bizo­nyos árkorlátozásokat érvény­ben kell tartani. Mióta az alap­vető adók (áfa. szja) törvény­nyel szabályozottak, az évközi költségvetési egyensúly érde­kében emelkedik a banki ka­matláb mértéke, emelkednek az árak. A kormánynak és a Magyar Nemzeti Banknak is ismernie kell az éves inflációs rátát. Ennek ismeretében csak egyszer, az év elején legyen jo­ga kamatlábemelésre. A ke­reskedelmi bankok is csak egyszer, az év eleién növelhet­nék a kamatlábakat. A költ­ségvetési zavarok ne befolyá­solják az árakat! A vállalatok, illetve vállalkozások év közben árat ne emelhessenek. (Csak az év első napján.) A Pénzügyminisztérium, ami ma az ármunkát irányítja, az év utolsó negyedévében foly­hat az okokat, amelyek az in­tézkedéseket szükségessé tet­ték. A leállításokat követően kaptunk észrevételeket utasa­inktól, és még április—május­ban intézkedtünk a valódi szükségleteket kielégítő já­ratok további közlekedtetésé­ről. Pomáz környékén a nvár közepén és azt követően sem szüntettünk mes autóbuszjá­ratokat. Az erről megjelent téves információ módosítását lapjuk e válasz megjelenése előtt közölte. Bogáti Zoltán, a Volán forgalomirányítási osztály- vezetője tasson bizonyos áralkut a ter­melőkkel, s a vita eredménye­ként növelje vagy csökkentse a támogatásokat. Ezzel befolyá­solhatja a tárgyévi végleges árakat. Skultéti Imre Gomba Kedves levélírónk remélhetőleg nem veszi rossz néven, hogy gon­dolatébresztő okfejtéseit lényege­sen tömörítve közöljük. Talán azért sem fog megharagudni, hogy a külön bevezető írásnak szánt so­raiból is idézünk. Abban ugyanis sok mindent megmagyaráz: „a gombai Fáy András Mgtsz, amely­nek főkönyvelője vagyok, két éve semmilyen fizetésemelést nem tu­dott megvalósítani. A folyó évben nem kaptuk meg azt a rövid le­járatú termelési hitelt, amelyet a bank a korábbi években részünk­re biztosított. Idén a megszokott­nak mintegy harmadát adták, a különbözetet pedig 39.5 százalékos kamatra. Nincs a világon olyan mezőgazdaság, amely ilyen körül­mények között gazdaságosan tud működni. Nem lehet kiszámítani — rövid távra sem — megbízható módon a várható bevételeket, költ­ségeket és nyereséget. Azt az egyet viszont előre látjuk, hogy nemcsak az aszály miatt, hanem a szövetke­zetek felé tanúsított barátságtalan gazdaságnolitika miatt is. az or­szág szövetkezeteinek többsége várhatóan gazdaságilag szétzilá­lódik.” Erdélyiek Idén már második alkalom­mal adtak magas színvonalú műsort falunkban erdélyiek. Testvérkapcsolat alapján,, ta­vasszal a Csíkszeredái népi együttes látogatott el hozzánk, s most 13-án a gyergyócsoma- falviak ötventagú csoportja szerepelt a kultúrházunkban, több mint két és fél órán ke­resztül. És belépődíjat nem kértek. A fiatalok táncokkal, az idő­sebbek citera- és furulyaszóval kedveskedtek. Dány új polgár- mestere, Gódon András kö­szöntötte a társulatot, utána a csoport vezetője hálálkodott a vendéglátásért, hiszen két na­pig magánházakban kaptak szállást. Másnap a megszépült rófnai katolikus templomban közö­sen hallgattunk misét, K. Lázár Lajos Dány Válasz cikkünkre téves informsacSék Lapjuk 1990. október 12-i számá­ban Bakizott a számítógép, Pánik­ban 15 ezer nyugdíjas címmel cikk jelent meg, mely arról tájékoztatta a lap olvasóit, hogy programhiba miatt téves nyugdíjszámfejtés tör­tént, és ennek rendezése 15 ezer nyugdíjast hozott kellemetlen helyzetbe. A cikk ezen megállapí­tása téves, ezért a MÁV Nyugdíj- igazgatóság nevében is a követke­ző helyesbítés közzétételét kér­jük: Ez év augusztusában a 19 1990. (Vili. 3.) Korm. rendelet alanián vált egyértelművé, hogy a kettős ellátásban részesülő nyugdíjasok 1990. március l-.iétől havonta leg­feljebb no forint emelésre válnak jogosulttá. Az eltelt öt hónapra visszamenőlegesen esedótres maxi­mum 550 forintot a MAV — a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz hasonló módon —- utólag, augusz­tus hónapban utalta ki. Annak érdekében, hogy a jogo­sultak az őket megillető juttatás­hoz mielőbb hozzájussanak, a MÁV Nvugdíiieazgat.óság az augusztus havi nyugellátás összegét emelte meg az említett különbözette1, egy­szeri kifizetésként. Tette ezt a nyugdíjasok érdekein túlmenően azért is. mert így mintegy félmil­lió forint anyag- és postaköltség veit megtakarítható. Félreértést okozhatott azonban, hogv a nvugdíiasok az intézkedés­ről csak utólag kaptak tájékozta­tást. Az elmondottak alapién a cikkben említettek téves informá­ción alapulnak, és szó sincs a szá­mítástechnikai rendszer hibájáról. Földi István igazgató MÁV Számítástechnikai Int. Demeter Zoltán Csíkszereda Veszélyben a népművelés Nem minden a pénz Válaszd az illetékes Az esélyek nem eszenosak különleges A fagyasztóból közvetlenül a mikrohullámú sütőbe A legkedvezőbb áron kaphatók a műszaki osztályon,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents