Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-24 / 249. szám
PFKT _ .M«. 1990. OKTÓBER 24., SZERDA Kibelezel! telefonok, széttört kagylók Kártyás készülékből nincs mit rabolni A telefonrongálási hullám miatt gyakorta hasztalan próbálunk működő utcai, nyilvános fülkét találni. Legtöbbször a telefonok pénztartó perselyét szerelik le vagy ürítik ki a tolvajok, de gyakori az értékes alkatrészek meglo- vasítása is. Ha netán üres a pénztartály, marad a céltalan vandalizmus, a törni-zúzni valósága. Idén az év első felében országosan 2680 esetben rongálták meg a nyilvános telefonokat. A számok az előző évihez képest meredeken emelkedő tendenciáról tanúskodnak. Pest megyében a mutató még annál is meredekebben szökik fölfelé. A Budapest Vidéki Távközlési Igazgatóság — amelyhez Pest megye telefonhálózata tartozik — szerint januártól júniusig összesen 597 rongálásból Pest megyére 137 jutott, viszont a 3 és fél millió forintos kár a másik három megye összesen 900 ezer forintjához képest kiugróan sok. Tehát Pest megyében háromszor annyi a tëlefonfosz- togatásból és a rongálásokból származó kár, mint Fejérben, Komáromban és Nógrádban együttvéve. A szembetűnően magas arány egyrészt azzal magyarázható, hogy a másik három megyéhez képest Pest megyében sok a készülék, 1700-ból mintegy 720. Fölütötte fejét a mozgó, az autós vagy motoros fosztogatás is, amely a rendőrségi adatok szerint az ország távoli pontjáról érkező bűnözőket takar. A mozgó telefongengszterek egy-egy alkalommal gyakran az egész Dunakanyart vagy Ráckeve egész körzetét letarolják. Nyomukban szinte országrészek maradnak telefon nélkül. A társadalmi veszélyességét tekintve korántsem jelentéktelen fosztogatásokat Pest megyei szinten majdnem semmivel nem lehet megelőzni, hallottuk Mózes Árpádtól, a Budapest Vidéki Távközlési Igazgatóság előadójától. Idén mindössze egyetlen tolvajt értek tetten. ő kulccsal nyitogatta a készülékeket. Évekig egyetlen kulcstípus nyitott valamennyi készüléket, ami korántsem volt biztonságos. Ezért két és fél éve bevezették a többkulcsos rendszert, másfél éve pedig a mágneses kulcsot. Az eredmény: mivel a rabló egyre nehezebben fér a pénzhez, egyszerűen szétveri a készüléket. A tönkretett telefonok pótlására az erre az évre tartalékolt 100 készüléket már felszerelték, így az év végéig aligha állíthatnak be újakat a rosszak helyett. Szó sincs arról — mint ahogy beszélik —, hogy a távközlési vezérigazgatóság azért szerelte volna le mostanában a sok nyilvános készüléket, mert a beszélgetési díjak emelése miatt átalakítaná a készülékeit, húzta alá nyomatékosan Kovács János, a vezérigazgatóság főelőadója. Kizárólag arról van szó, hogy a vandálok által megrongált távbeszélőket rendbehozatalra elszállítják. Ami az áremelést illeti, a miniszteri nyilatkozat is megerősítette, hogy idén semmiképpen nem emelik a nyilvános- telefon-használati díjat. A rongálok ellen pillanatnyilag az ígérkezik hathatós lépésnek, hogy a Távközlési Vállalat a tízéves konstrukciójú készülékeit folyamatosan külön pénzperselyes konstrukciójú- akra cserélik ki. Ezeket a perselyeket a rabló legfeljebb a fél fülkével együtt elvonszolva tudja csak megkaparintani. Biztató hír, hogy most év végéig 500 ilyen készüléket szerelnek föl Budapesten, a vidékre később kerül sor. Ezeket a modem telefonokat a központ automatikával ellenőrzi, így azonnal észlelhető, ha valaki rongálni kezdi. Még ennél is biztatóbb, hogy világbanki hitelből 2000 kártyás készüléket is beszereznek. Ebből a jövő év elején 200-at szereinek be, 800-at pedig az év végéig. A kártyás telefonokra eleinte díjhasználati kedvezményt is ad a vállalat. Az ötven-, vagy százegységnyi telefonálásra alkalmas kártyákat az újságárusoknál, a trafikokban és a szállodákban lehet majd kapni. Az új típusú készülékekből Pest megye is kap. K. K. Budaörsi bonyodalmak a szennyvíz körül Míg vitáznak, pusztul a környezet Várakozás, huzakodás, egymásra mutogatás — a szennyvíz pedig végzi a maga dolgát. Ha éppen nem az emésztőbe, hanem mellé folydogál, bizony jócskán szennyezi az egyébként is szánni való természeti környezetünket. De lássuk a történetet. Budaörsön, még annak idején, 1973-ban megalakult a Budaörs-térségi csatornamű- társulás. Elsősorban az ottani és a törökbálinti telephelyű vállalatok, illetve a két település tanácsa részvételével. Hozzá is fogtak a csatorna- hálózat kiépítéséhez. Lassan- lassan a lakók is csatlakoztak a társuláshoz, hiszen a fejlesztés az ő érdeküket is szolgálta. A fő gyűjtőhálózat és a szennyvíztisztító-telep első üteme 1975-re lett készen. Az igények persze nőttek, indult a második ütem, az eredmény: a tisztítótelep bővítése. Az idő telt, elérkezett a múlt év, szükségessé vált az újabb fejlesztés. Elhatározták: a 6400 köbméteres tisztítótelepi kapacitást még 5000 köbméterrel növelik. Elkészültek a tervek, s az illetékes hatóságok, valamint a majdani üzemeltető, a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat jóváhagyta ezeket, létrejöhetett tehát a megállapodás, amely — akkor még úgy tűnt — jól szolgálja a köz javát. A csatornamű-társulás nem késlekedett, megépítette a hálózatot, természetesen OTP- hitelre. Egy ingatlantulajdonosnak évente 7600 forint a törlesztése. Jelenleg 500 ingatlan érdekelt az ügyben. És a fordulat most következik: a PVCSV, bár a hálózatot üzemelésre alkalmasnak találja, mégsem köti be. A Budaörsi Tanács egy rendelet alapján sürgette az átvételt. Eszerint (21/1975. X. 30. MT. sz., a közműves vízellátás és közműves csatornázás szabályainak kialakításáról), ha elkészült a szennyvízcsatorna-hálózat, úgy meg kell teremteni a működés lehetőségeit. A lakók csodálkoznak: egyrészt, hogy a bekötést miért odázzák el, másrészt, ha már egyszer ezt nem teszik meg, s a látszat ellenére még sincs csatornájuk, úgy miért kell a hitelt törleszteniük. A PVCSV illetékeseinek érve szerint az említett rendelet akkor lép érvénybe, ha a fejlesztés teljes egészében befejeződik, azaz. ha véglegesen megtörténik a szenyvíztisztító bővítése, s ha gondoskodni tudnak a naponta képződő, 150 köbmétert kitevő iszap kezeléséről. A vállalat ugyancsak környezetvédelmi szempontokra hivatkozik, mondván: ha nincsenek meg a bekötés tényleges feltételei, úgy még a mainál is nagyobb környezeti kár keletkezik. Érdekes tehát a helyzet — laikus szemmel —, mindenki a természetvédelem szempontjait emlegetve várakozik, s közben elnézi, hogy a szennyvíz ne oda kerüljön, ahová kell: a csatornába. Legkorábban is csak a jövő évben fejeződik be a fejlesztés, önmagát adja tehát a kérdés: nem lehetne-e addig olyan áthidaló megoldást találni, amely használhatóvá teszi a meglévő vezetéket? Az ugyanis. hogy van csatorna, de még sincs, az a kedélyeket igencsak ingerli. Va. É. EGYÜTT ÉLÜNK A LÉTBIZONYTALANSÁGGAL Nyugati tempóért nyugati bért Az iroda falán két hófehér báránybőr, viselői azon az ünnepségen lényegültek át birkapörköltté, amelyet az űj üzemrész avatásakor tartottak most két éve. A 60 millió forintos beruházást valamikor a nyolcvanas évek elején álmodták papírra, mivel az 1968-ban telepített jelvényüzem felfutott, kinőtte magát és kikívánkozott egykori épületéből. A beruházásnak egyetlen szépséghibája volt. Mire elkészült, a gyár termékeinek konjunktúragörbéje elindult lefelé. A 80 fős kisüzem fő termékprofilja a kiváló dolgozó és a szocialista brigádmozgalom jelvénycsalád volt, de emellett itt készültek a miniszteri kiváló dolgozó, a munka érdemrend-, a különböző HM- és BM-pleesnik, a katonai állományjelzők, a tiszti és legénységi egyenruhagombok. kerültünk Európához, egyes politikusok legalábbis ezt mondják. Mi érez ebből egy vidéki ember, egy tápiószelei asszony? — Eddig is Európában éltünk. Az európaiság szerintem a Nyugathoz való közeledést jelenti, s nem csupán az európai Nyugathoz. Az emberekben itt, vidéken meglehetősen zavaros a kép ilyen vonatkozásban. Többségük soha nem járt külföldön, kivált nem Nyugaton, fogalmaikat a ívből merítik. Ezek felszínes képek. Látják, miként él egy munkás mondjuk Hamburgban, de hogy mit nyújt a jólétért, azt már nem tudják. Pedig meg kell tanulják. Tudati váltás nélkül nincs gazdasági felemelkedés. Szerencsére mi, magyarok képesek vagyunk bármilyen váltásra — ha látjuk az értelmét. Háfráné értelem alatt nyilván nem egy Munka Érdemrendre gondolt, amiről most tudtam meg, hogy az ezüst és arany fokozata futtatott volt, tehát talmi. Az ilyen svindlik- ről az agárversenyek jutnak eszembe, ahol egy pléhnyúl után rohan az oktondi blöki. — Valóban nem kitüntetésre gondoltam, hanem: nyugati tempóért nyugati bért, nyugati minőségért nyugati életszínvonalat. Ezekről egyelőre csak beszélünk, de vajmi kevés valósult meg belőlük a rendszerváltozás óta. — Az emberek együtt élnek a létbizonytalansággal — mondta valaki a jelvényüzemben, s ebben az is benne volt, ezért, és főleg ezért, nem igazán ünnep még az új nemzeti ünnep sem. Tápiószelén mindenesetre nem vágnak birkát az ünnepi ebédhez, s így a két tavaly- előtti báránybőr mellé nem kerül új az iroda falára. Matula Gy. Oszkár A pártállam nem fukarkodott az elismerésekkel, az általa kreált kitüntetések nagy többsége a bengali tűzhöz hasonlított: nagy durranás és üres sziporkázás. Erkölcsi töltetük és anyagi vonzatúk vajmi kevés volt. Persze, mint minden, ez is nézőpont kérdése. A tápiószelei munkásoknak — többségük nő — a tö- megszédítés kellékeinek sorozatgyártása munkát, biztos megélhetést adott, ők tehát joggal nem örültek a rendszerváltozással járó plecsnikivégzés- nek. — Paradox helyzet, de így igaz — mondja Hájra Istvánná, az Állami Pénzverde tápiószelei leányvállalatának vezetője. — A pártállam megszűnésével a megrendeléseink zöme is megszűnt. Az érmek, kitüntetések, amikre az volt írva: Magyar Népköztársaság — letűntek a színről. De az új államforma. a köztársaság nem adott helyettük mást, szóval túlontúl egyelőre nincs minek örüljünk. Azt persze nem mondom, hogy mindez váratlanul ért bennünket. Aki egy kicsit is odafigyelt a 88-as eseményekre, annak éreznie kellett a közelgő változást. így volt ez nálunk is: odafigyeltünk. És elkezdtünk munkát keresi. Akkor már tudott volt a gépjárművek rendszámtáblacseréje, megpályáztuk ezek gyártását. Nem jött be, elvitte előlünk a győri AFIT. Pedig tudomásom szerint a mi árajánlatunk kedvezőbb volt, mint a győrieké... Ugyancsak ebben a műfajban számoltunk az utcanévváltozásokkal. Egyetlen 30 tonnás présre lett volna szükségünk, hogy ellássuk egész Magyarországot új utcatáblákkal. A megérzés bejött, de a megrendelésről lemaradtunk. Az ilyesmi kedvét szegi az embernek. Valami azért mégis került a tápiószelei asszonyok munkaasztalára. Kézzel gyártott bizsuláncokat csinálnak. Ez amolyan divathóbort. Néhány éve a gépi láncra volt kereslet, az volt a divatsláger. Egyesek — kivált a maszekok — nehéz százezreket adtak ki egy-egy lánckötő automatáért. — Pont ez a gond: hogy divatra, pillanatnyi hóbortra épül. Erre az évre van munkánk, de mi lesz jövőre? Tény, hogy a láncgyártás bejött, úgyannyira, hogy ebben az évben kétszer emeltek bért Tápiószelén, s szeptemberben négytől tízezer forintig kaptak pluszjutalmat az itt dolgozók. — No és az inflálódás? — kérdi a főnök asszony. — Igaz, 35 százalékkal nőttek a keresetek, de mennyivel drágult az élet? Tudja, mifelénk azt szokták mondani: ahogy telik az idő, úgy nő a vásárlókosár az üzletekben. Hát nem így van? Ma ezer forint értékű áru meg sem látszik egy kosárban. Persze nem mindenki van ezzel így. Van, akinek több jut a kosárba, nem, mert ezer forintért többet kap, hanem mert több az ezer forintja. — Nálunk kevés az ilyen. Akik itt dolgozunk, mindig csak annyit kerestünk, ameny- nyiből megéltünk. Fizetéstől fizetésig tart a pénz, kivált, ha még OTP-t is fizetünk. Tőke nélkül nem lehet vállalkozásba kezdeni, nekünk továbbra is fizetésből, bérből kell létezni. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy számunkra vajmi keveset jelent a privatizáció lehetősége. Hogy másoknak miből van, miből telik? Élek a gyanúval, ha megvakarnánk a vállalkozásokba fektetett magántőkét, sok furcsaságra derülne fény. Többek közt arra, hogy a mai éllovasoknak a múltban is futott a csikója. Az elmúlt év alatt közelebb Életmentésre bevethető. Szerencsére ritkán találkozunk vele, de jó, ha tudjuk, az Országos Mentőszolgálat légi betegszállító csoportját segíti az a csehszlovák gyártmányú L 410 UVP—E típusú két hajtóműves repülőgép, amely nem is olyan rég munkába állt. Ez a légi jármű a korábbiaknál többet tud. Beépített, korszerű amerikai navigációs berendezéseivel a legmostohább időjárási viszonyok között is képes leszállni. Ugyanakkor belső terét a mentési körülményekhez igazodva alakítják ki. Az új jármű utazósebessége 300 kilométer óránként, de maximális sebessége elérheti a 350 kilométert is. Tehát gyorsan segítségükre siethet a bajbajutottaknak Lions-klubtól Vörösvárnak Startra készen a mentők Régi pilisvörösvári óhaj valósul meg azzal, hogy munkába áll Pest megye legújabb mentőállomása. Egyelőre egy betegszállító és egy rohamkocsi dolgozik ott. A hírt dr. Sebes Gábor, a vörösvári rendelőintézet igazgató főorvosa, és dr. Zakál Jenő gazdasági igazgató erősítette meg, s további információkkal is szolgáltak. Eszerint az ideiglenes mentőállomás — amelyet a költségvetési üzem 'egyik tágasabb csarnokában alakítottak ki — az Országos Mentőszolgálat irányításával működik, s a székhelyközségen kívül Solymáron, Piliscsabán, Tinnyén, Filisszentivánon és Pilisszántón tevékenykedik majd. A mintegy harmincezer ember ellátását szolgáló állomás kialakításához a közvetlenül érdekelt települések adtak össze hatszázezer forintot, a lakosság számarányában vállalva részt. A Mercedes rohamkocsit a német Lions-klubok adták ajándékba a magyarországi társkluboknak, azzal a kéréssel, hogy lehetőleg német kisebbség lakta területen használják. Az ideiglenes mentőállomásra még e héten megérkezik a két gépkocsi s befejezik az épület fölszerelését, berendezését. Egymást váltva, tizenhat egészségügyi, illetve technikai dolgozó teljesít majd folyamatos szolgálatot. A hat településen kívül természetesen a vonzáskörzet más helyiségeiben is dolgozhatnak a mentők, ha a szükség úgy hozza. Azt is megtudtuk, hogy az állomás csak egy lépcsőfoka a távlati fejlesztésnek. A végleges mentőállomást a rendelő- intézet mellett szeretnék kialakítani. Az előzetes költség- vetési terv szerint mintegy 7 millió forintba kerülne. Ezt az összeget előteremteni nem lesz könnyű, de az intézet vezetői bíznak abban, hogy a jövő év első felében elkezdődhetnek a tereprendezési és földmunkák. Talán még az építkezés is, ha a körzet települései az önkormányzatok pénzével, társadalmi munkával, vagy alapítványokkal segítik a vállalkozást. Az ideiglenes mentőállomás a szakemberek szerint 70-80 százalékos javulást hozhat a speciális egészségügyi ellátás területén. A további tervek szerint a pilisvörösvári rendelőhöz csatolva egy betegfektetőt is építenének legalább húsz ággyal. Ennek a részlegnek többek között az lenne a feladata, hogy amíg a kórházi beutalás szükségességét nem döntötték el az orvosok, helyben kezeljék, s tartsák megfigyelés alatt a betegeket. Ugyanígy elláthatnák a krónikus ápolásra szorulókat, vagy a szociális okok miatt másutt el nem helyezhető pácienseket. Helyet biztosítanának a későbbiekben a különszolgáltatásokért fizető privát betegeknek is, A, Tj, A.
