Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-17 / 244. szám

1990. OKTÓBER 17., SZERDA 3 Az MSZOSZ SZT az érdekektől Részt kérnek a haszonhói Ő MONDTA Tisztességes Nem, kelt bizonygatni, mert gyakran adtuk tanú­jelét lapunk hasábjain: tisztelői vagyunk Hankiss Elemérnek, aki most új tisztében, a televízió elnö­keként nyilatkozott a Heti Világgazdaságnak (90141.). Most sem csalódtunk benne mondandója tartalmassá­gát, nézőpontja világossá­gát illetően. Mondott azon­ban valamit, ami nemcsak saját munkásságát tekintve teljesen logikátlan, hanem a tények oldaláról mérle­gelve is abszurd. Azt mondotta ugyanis, amikor az újságírók az 1957-es letartóztatását kö­vető időről kérdezték, hogy „azután három évtized telt el úgy, hogy tisztességes ember nem vehetett részt a politikában.” Ez bizony sommás megállapítás, azaz óvatosságra int. Vélhetően H. E., a szociológus sem engedne meg magának ilyen, pardont nem ismerő megfogalmazást, most azonban, amint olvasható, az aktuálpolitika kereke­dett felül a tudósi mérték- tartáson. Azt ugyanis H. E. sem gondolhatta komolyan, amit mondott. Abból az kö­vetkeznék, hogy aki három évtized alatt — azaz 1957 és 1987 között — részt vett a politikában, tisztességte­len volt. Az első, nem mellékes kérdés: mit értsünk a poli­tikában való részvétel alatt? A második kérdés: valóban a tisztességesek- tisztességtelenek sorakoz­tak kivül, illetve belül? Szabad legyen csupán két nevet említeni, akik. bizony részt vettek a politikában, de tisztességük mégis két­ségbevonhatatlan: Kodály Zoltán, Illyés Gyula. Mert nem lehet mellékes, ki mi­ben és miként vett részt! Amint az sem mellékes, hogy a hetvenes évektől (lásd például Heller Ágnes, V'ájda Mihály) nyilvános konfrontációk szaporodó száma igazolta a létező po­litikai küzdelmeket. a nyolcvanas évek elejétől pedig már politizált az el­lenzék, nevekhez köthe­tvén. H. E. megállapítása tehát, ahogy azt mondani szokás, jól hangzik, csak éppen frázisos felületessége miatt kevés szállal kötődik a valósághoz. Furcsán hangzik tehát a valóság kutatójának szájából. KLIENS Az MSZOSZ Szövetségi Ta­nácsa keddi ülésén értékelte a nyáron indított — az érdek- egyeztetésre, a privatizációra vonatkozó — aláírásgyűjtési akciót. A 150 ezer aláírás nem túl sok a szakszervezeti tagok létszámához viszonyítva, de az akció arra jó volt, hogy a kormány jobban figyelembe vegye a munlcavállalói érde­keket. A tanácsülésen elfogadott állásfoglalás az aláírásgyűjtő akció eredményeként nyug­tázza, hogy a munkavállalói érdekek is megjelenhettek a társadalmi, gazdasági átala­kulás folyamatában. Létre­jött az Érdekegyeztető Ta­nács, vezetői szinten tárgyalt az MSZOSZ a kormánnyal. Megkezdődtek a viták a pri­vatizációs munkavállalói ér­dekek érvényesítéséről. így már nagyobb a lehetőség ar­ra: a munkavállalók ne csak szenvedő alanyai, de része­sei és haszonélvezői is legye­nek a társadalmi, gazdasági változásoknak. Foglalkoztak az érdekegyez­tetés jogi szabályozásával is. Megállapították: alapvető igény, hogy a jog eszközével enyhítsék a munkavállalók gazdasági alávetettségét. Az MSZOSZ szakértői részletes javaslatot dolgoztak ki az ál­talános rendelkezésekre, a munkavállalók kollektív jo­gaira. A tanácskozáson Sándor A Magyar Légiközlekedési Vállalat vezetése a közelmúlt- bap megújult. Déri Tamás, a Malév pályázat útján kine­vezett vezérigazgatója, cselek­vési programját így foglalta össze: Tőkeerős és elegáns lé­gitársaság legyen a Malév! A társaság megújulását 150 millió dolláros hitel felvéte­lével tervezik, s majd csak ez után kerülne sor a privati­zálásra, s a hitel visszafizeté­sére is, ami 1993-ban várható. A privatizáció késleltetésének nyomós okai vannak, a tava­lyi 2 milliárdos nyereség után az idén csak 1,4 milliárd fo­rintra számítanak, jövőre pe­dig a vállalat a legjobb eset­László alelnök kifejtette: a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, vala­mint a Munkástanácsok Orszá­gos Szövetsége magatartása miatt egyre nehezebben tart­ható fenn a szakszervezeti ke­rékasztal munkája. Mint el­mondta, ez a két érdekképvi­selet sztálinistának nevezte a kerekasztal négy másik részt­vevőjét. Az MSZOSZ — hang­súlyozták az ülésen — fontos­nak tartja e tevékenységét, a fenntartásáért kész a komp­romisszumokra, de csak egy bizonyos határig. Nem biztos, hogy csak a jelenlegi forma felel meg leginkább a szak- szervezeti együttműködésnek. Tájékoztatta a szövetségi tanácsot, a Népszava rész­vénytársasággá alakítása és vagyonértékelése körül kiala­kult helyzetről, a szakszerve­zeti kedvezményes üdültetés­re vonatkozó vitáról amely­nek az MSZOSZ véleménye szerint az a lényege, hogy a liga a szakszervezeti üdülési vagyon államosítására törek­szik. Bársony András, az MSZOSZ főpénztárosa a kerékasztalon szintén nagy vitákat kiváltó szakszervezeti vagyonmegosz­tással kapcsolatban rámuta­tott: ideje, hogy az MSZOSZ- hez tartozó szakszerveztek of­fenzív magatartást vegyenek fel. Kifejtette: nem fogadható el a Liga időhúzó magatar­tása. ben is nullszaldós lesz. Ennek csak részben oka az olajvál­ság, a piac általános nyomott- sága és a géppark kihaszná­latlansága is szerepet játszik. Ilyen körülmények között a Malév most csak valódi ér­tékén álul lenne értékesíthető. A hitelt hosszú távú repü­lésre is alkalmas repülőgépek vásárlására, a régi gépek kor­szerűsítésére, a vállalati szer­kezet átalakítására fordítják. Megváltoztatják a légikísérők divatjamúlt Pierre Cardin- egyenruháját is. A korszerűbb nyugati gépek mellett azért fenntartják a szovjet géppar­kot is, amely elsősorban az ol­csóbb turizmus érdekeit fogja szolgálni. A késleltetés előnyei a vásárlókat. Külön területet jelöltünk ki a lengyelek szá­mára. Azt megértem, hogy az engedély nélkül itt tartózko­dó és nyilván bűnözésből élő külföldieket ki kell szűrni. Ez ellen a rendőri intézkedés el­len senkinek sincs kifogása. Itt azonban szétzavarták a lengyeleket, s ezzel éppen az ellenőrzésüket tették lehetet­lenné. — Tényleg, miért riasztották pl a külföldieket csütörtök hajnalban a piacról, ahelyett hogy a kapukon belül, már az árusítás közben ellenőrizték volna az irataikat és esetleg a portékájukat? — kérdezem Fülöp László őrnagyot, a Nagykátai Rendőrkapitányság megbízott vezetőjét. — Az országos razzia ré­szeként ellenőrizzük a külföl­dieket — válaszolja. — A jo­gosulatlan kereskedés meg­akadályozása is feladatunk. Sajnos a lengyel piacon egy­re több volt a zsebtolvaj és más bűnöző elem. — Ügy gondolom, a zsebese- ket nem a külföldiek hozzák, hanem azok ott jelennek meg, ahol nagy a tömeg. A piac­felügyelőség és a vásárlók vé­leménye is az: a rendőrség feladata a kapukon belül a rend fenntartása lenne, és nem a kereskedők szétzavará- sa. Bár kétségtelenül megoldás ez is a zsebesek és más bű­nözők ellen, hogy az egész piacot felszámolják, de a vá­sárlók szempontjából ez nem a legjobb módszer. Mit tar­talmaz egyébként az a len­gyel szöveg, amelyet a rend­őrök a csarnok bejáratánál ki­ragasztottak? — Nem tudom, mert nem értek lengyelül, de nyilván az engedély nélkül kereskedők megbüntetésére hívja fel a fi­gyelmet. És ha Antcnis wicz Roland vicce? — Komolyan mondja, hogy olyan falragaszokat tettek ki, amelynek a tartalmát nem is ismerik? Egyáltalán: honnan származik a felhívás? — Ügy tudom, a megyei rendőr-főkapitányságtól kap­tuk — mondja némi bizonyta­lansággal a hangjában a nagy­kátai rendőrkapitány. A megyei főkapitányságon folytatott tájékozódás során meglepő dolgok derülnek ki. Nevezetesen, hogy az igaz­gatásrendészet nem adott ki ilyen lengyel szövegű felhí­vást. De ők is úgy nyilat­koztak: feladatuk, hogy ér­vényt szerezzenek a jogszabá­lyoknak, vagyis eljárjanak a jogosulatlan kereskedőkkel szemben. Hogy ennek számí­tok-e én, ha kimegyek a piac­ra pénzzé tenni két lányom tíz pár kinőtt cipőjét, nem kaptam egyértelmű választ. Pedig ezt nyilván szeretnék tudni azok a magyar állam­polgárok is, akik kijárnak a különféle bolhapiacokra hasz­nált holmijukkal. Az is megfordult a fejem­ben, hogy igen nagy könnyel­műség mostanában ismeret­len lengyel szövegű falraga­szokat kitenni. Hiszen mi van akkor, ha az iromány a len­gyelből perfekt Antoniewicz Rolandtól származik? De félre a tréfával! Hiszen a mai világban, amikor csak erős rendőri biztosítás mellett lehet tízforintos könyveket vagy 1968-as árakon élelmi­szereket árusítani, amikor sorra rendezik mindenfelé a szegénységellenes hétvégéket, tulajdonképpen fontos misz- sziót teljesítenek a „KGST”- piacok. Nem véletlen, hogy sokfelé a megyében — Érden, Szentendrén, Gyálon, Sziget­halmon — a tanácsok nem kis költséggel rendezett helyet alakítottak ki ezeknek a ke­reskedéseknek. S tettüket nem elsősorban a várható hely­pénz motiválta, hanem lakos­sági igényeket — mi több, kö­vetelést — elégítettek ki. A jogszabály akkor is létezett, az engedély nélküli kereskedés szabálysértés volt, mint ahogy mai is az. Mégsem koppintott a Belügyminisztérium egyet­len tanács fejére sem amiért hatalmas „KGST”-piacot üze­meltet. A helypénz még nem engedély Az, hogy valaki helypénzt fizet a piacon, még nem je­lenti, hogy engedélyt szer­zett a kereskedésre. A helyzet megoldása tehát az lenne, hogy a jogszabályt és a gya­korlatot szinkronba hozzák. Például rendeletet alkotnak ezeknek a piacoknak a státu­sáról. Kedden reggel a rádióban dr. Horváth Balázs belügy­miniszter egy érdi telefonáló Ne lehessen bűnbak a kisebbség! Héják é$ galambok csatája (Folytatás az 1. oldalról.) A vita elhúzódása, terebé­lyes volta főként azzal magya­rázható, hogy a polémia jelen­tősége a konkrét módosító ja­vaslatokon messze túlmutat, s jócskán érinti a kidolgozás alatt álló magyar katonai doktrína egyes alapelemeit. A vita az altertanív és a fegy­veres szolgálati forma letölté­sének eltérő ütemezéséből in­dult ki. Míg Für Lajos hon­védelmi miniszter expozéjá­ban azt emelte ki, hogy az új szabályozás egységesen kezeli a jogokat és kötelezettségeket minden szolgálati forma ese­tében, addig’ a törvényelőké­szítés során kisebbségben ma­radt véleményt tolmácsolva Mécs Imre (SZDSZ) éppenség­gel úgy vélekedett: az eltérő ütemezés miatt nagyobb teher hárul a polgári szolgálatot vá­lasztó fiatalokra. Mécs Imre sérelmesnek ta­lálta azt is — s az ellenzéki képviselők sokaságának felszó­lalásai is támogatták éhben —, hogy az alternatív szolgálatot kérőknek továbbra is bizottság előtt kell számot adniuk elha­tározásuk lelkiismereti mozga­tórugóiról. A vita ezen a ponton forró­sodott fel. A kormánykoalíció pártjai — bár képviselőik nem vitatták el a lelkiismereti döntés jogát — szemmel lát­hatóan valamiféle garanciát kívántak fenntartani a tör­vényben a fegyveres szolgálat alól „kibújók” számának nö­vekedése ellen, ami aggodal­maik szerint a hadsereg szét­zilálódásával fenyegethet. A vitának ez a vetülete már jócskán érintette a készülő magyar katonai doktrínát is, hiszen a honvédség szükséges létszámáról, a kiképzés kellő mértékéről, a hadsereg szük­séges felszereltségéről csak a nemzeti célok függvényében lehetne felelősen dönteni. Ez­zel kapcsolatban egyfajta stra­tégiai előcsatározásnak is be­illett Mécs Imre és Csurka István (MDF) vitája. Az SZDSZ képviselője történelmi tapasztalatokra hivatkozva úgy vélekedett: Magyarországot csak akkor vagyunk kénesek megvédeni, ha békében élünk — önmagunkkal és szomszé­dainkkal egyaránt. Warhsler Tamás, a Fidesz kénviselő’e a gondolatot továbbfflzve úgy fogalmazott: a leghatéko­nyabb védelem a jó külpoliti­kérdésére válaszolva — a hí­vó kifogásolta, hogy Érden szétzavarták a rendőrök a lengyel piacot, s tudakolta, hogy része-e ez a külföldiek ellenőrzésének — elmondta: a razzia nem az olcsó holmikat árusító lengyel piacok meg­szüntetésére irányul. Tudo­másul kell venni, hogy ezek­re az árusítóhelyekre a lakos­ságnak szüksége van. Szegé­nyek vagyunk — tette hozzá a miniszter. A rádiónyilatkozatot hallva, Gócsa József, a nagykátai gesz vezetője — hozzájuk tartozik a helyi piac — felhív­ta telefonon Fülöp Lászlót, aki közölte: nem hallotta a miniszter nyilatkozatát, vi­szont végrehajtja a razziára vonatkozó belügyminiszteri utasításokat. Vagyis továbbra is érvényt akar szerezni a jogszabályoknak a nagykátai piacon, és megakadályozzák a jogosulatlan kereskedést. A Belügyminisztérium állás­pontját is szerettük volna hal­lani, ezért felhívtuk az Or­szágos Rendőr-főkapitányság vezetőjének titkárságát. In­nen a BM sajtótitkárságához irányítottak. Az ott kapott in­formáció a következő: a fen­ti vitában a nagykátai rend­őrkapitánynak van igaza, aki az utasításnak megfelelően jár el, vagyis érvényt szerez a hatályos jogszabálynak, intéz­kedik a jogosulatlanul keres­kedőkkel szemben. Hogy a belügyminiszter úr ellenkező értelmű kijelentést tett a rá­dióban? Az nyilván a magán- véleménye volt. Máza, Katalin ka. Éppen ezért nem szeren­csés a körkön s védelem stra­tégiájának ötlete. Csurka Ist­ván ezzel szemben azon az ál­lásponton volt, hogy csak az az állam képes jó külpolitikát folytatni, amelyik biztos vé­delemmel rendelkezik. A kül- kapcsolatok építését belső erő­vel kell alátámasztani. Figyel­meztetett arra: a demokrácia nem jelentheti azt, hogy egy társadalomnak le kellene fegy­vereznie önmagát; ez pusztán a társadalom betegségének tü­nete lenne. Nem lehet cél a hadsereg leépítése, meggyöngí­Leíkász képviselők aílásfogialása Kedden 12 parlamenti lelkész képviselő nyilatkozatot fogal­mazott meg. Ebben egyebek között kijelentik: Az egyhá­zaknak állandó „rendszervál­táson” kell átmenniük. Jelen korunkban ez annyit tesz, mint a múlt bátor meg­váltása, a félelem levetkozé- se, a világi hatalom kiszolgá­lása helyett a társadalom egé­szének szolgálata, a tekintély­elvűség helyett az emberi mél­tóság tisztelete, parancsolga­tás helyett testvéri tanácsko­zás, előítéletek helyett a más­ság iráni türelem, elszigetelő­dés és elszigetelés helyett szo­lidaritás a lemaradókkal, a kevesekkel. Nem értünk egyet azzal a véleménnyel, amit az egyik egyházi vezető kifejtett, mi­szerint az egyháztagok szabad­sága abban áll, hogy belép­nek-e vagy sem az adott Kö­zösségbe — írják a lelkészek. — Ennek kapcsán kifejezzük szolidaritásunkat Roszik Gá­borral — nem érintve az evan­gélikus egyház szervezeti kér­déseit —, akit továbbra is Is­ten elhivatott szolgájának, lel­késztársunknak tekintünk. Meggyőződésünk, hogy gödöl­lői szolgatársunk nem szolgált rá a hivatalvesztésre, sőt, lel­kipásztorhoz méltóan kiállt azokért, akiknek a lelkiisme­retét megtörni igyekeztek — hangsúlyozza a nyilatkozat. tése. Ennél is erőteljesebben fogalmazott Borz Miklós (FKgP). Szerinte a VSZ szét­esésével Magyarország olyan tömbön kívüli országgá válik, amely senkire és semmire sem támaszkodhat határai védel­mében. Csak önmagára számít­hat, s kizárólag megfelelő erejű hadsereggel képes sza­vatolni határai védelmét. Ki­rály Béla független képviselő követelte: mihamarabb bo­csássák társadalmi vitára a magyar honvédelmi doktrína tervezetét, amely eddigi be­nyomásai szerint „suba alatt” készül — megengedhetetlen módon. A honvédelmi törvény mó­dosításáról szóló törvényjavas­lat általános vitáját a kedd délutáni interpellációk szakí­tották meg. Az interpellációk sorában Héttagú delegáció látogatott Pest megyébe Osnabrückből. A Németországi Szövetségi Köztársaság e tartománya fél év óta tart fenn kapcsolatot a Pest Megyei Gazdasági Ka­marával. Ily módon értesültek arról, hogy a megyében akad bőven tennivaló a környezet- védelemben. Georgsmarienhütte a tarto­mány egyik városa, ahol a Kommunális és Környezetvé­delmi Akadémia működik, ök rendelkeznek egy olyan pro­jekttel, amely segítséget nyújt­hat Pest megyének a környe­zetvédelem gondjainak meg­oldásában. Ezt a tervezetet a német környezetvédelmi mi­niszter is támogatja. A német szakemberek öt napig tartózkodtak a megyé­ben. Ellátogattak Gödöllőre, Aszódra — a veszélyeshulla- dék-lerakóba —, Szentendrére, Visegrádra, a Pilisi Parkerdö­Jakab Róbertné (MSZP) a bu­dapesti szlovák iskola és diák­otthon életveszélyessé nyilvá­nítása tárgyában interpellált a művelődési és közoktatási mi­niszterhez. A miniszter nevé­ben Beke Kata államtitkár válaszolt, s elmondta, hogy ez év nyarán megkezdték a 700 millió forintos, minisztériumi beruházással készülő új iskola és kollégium alapozási mun­káit, s várhatóan 1992 szep­temberéig elkészül a létesít­mény. A meglévő intézmény rekonstrukciójához is hozzá­láttak, és folyamatosan figye­lemmel kísérik mind a felújí­tást, mind az új beruházás sorsát. Béki Gabriella (SZDSZ) a fiatal munkanélküliek helyze­tének javítása tárgyában inter­pellált a munkaügyi miniszter­hez. Győriványi Sándor mun­kaügyi miniszter válaszában utalt arra, hogy kidolgozták már a pályakezdők munkába állításának programját. El­mondta, hogy a munkanélkü­liek száma az elmúlt év köze­pétől folyamatosan nőtt, s ez különösen hátrányosan érinti a pályakezdő fiatalokat. Szep­tember végén a munkaügyi hivatalok 56 ezer elhelyezked­ni nem tudó embert tartottak nyilván. Húsz százalékuk el­ső munkahelyre váró fiatal volt. A kormányzat kiemelt feladatának tekinti a pálya­kezdők elhelyezkedését, s a foglalkoztatási alapból átcso­portosítással 200 millió forin­tot különítettek el e célra. Az Országgyűlés keddi ülé­sén végül is nem született dön­tés a honvédelmi törvény mó­dosításáról. A honatyák késő délutánig csupán a törvény- módosítás feletti általános vi­tát zárták le. A részletes vi­tát szombaton folytatják. Állást foglaltak viszont a képviselők az 1990-es évi ideiglenes vagyonpoltikai irányelvek érvényességi ideje meghosszabbításának ügyében : az országgyűlési határozati ja­vaslatot 228 igen, 3 nem sza­vazattal 14 tartózkodás mellett elfogadták. Mentelmi ügyek tárgyalásá­val ért véget röviddel fél hét előtt az Országgyűlés keddi ülésnapja. A törvényhozóknak dönte­niük kellett arról, hogy fel­függesztik-e Pozsgay Imre (MSZP) és Szabó Lukács (MDF) képviselők mentelmi jogát, hiszen mindkettejük ügyében magánvádas eljárást kezdeményeztek. Kisebb vita után az Országgyűlés — meg­ismervén a Mentelmi és össze­férhetetlenségi Bizottság ál­láspontját — úgy határozott, hogy mind Pozsgay Imre, mind Szabó Lukács esetében fenntartja a képviselői men­telmi jogot. gazdaságba. Tanulmányozták Újpalotán a szemétégető mű­ködését és a Kerepestarcsán levő hulladéktárolót. Megbeszéléseket folytattak olyan vállalatokkal és intéz­ményekkel, akiknek fontos szerepük lehet a tervezet meg­valósításában. Tárgyalásokat folytattak a Környezetvédelmi Minisztériummal, a Környe­zetvédelmi Felügyelőséggel, a Pest Megyei Tanács vezetői­vel, s természetesen a Pest Megyei Kamarával is. A Ker­tészeti Egyetem foglalkozik a projekt tudományos részével, amelynek kidolgozása nem­csak know-how-k cseréjét, hanem egyetemisták környe­zetvédelmi képzését — köl­csönösen — is lehetővé teszi. A delegáció azzal a remény­nyel utazott el tegnap hazánk­ból, hogy tavasszal megkez­dődhet az elemző munka. V. A. KORNYEZETVEDELMI TANULMÁNY KÉSZÜL Német szakemberek segítenek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents