Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-13 / 241. szám
Az egészet védekezésnek szánta Egy kijózanodott ember 5 A neveket megváltoztat- ^ tam. A szereplőkre vonat- kozó konkrétabb adatokat ^ szintén. A történetben — ^ ahogy mondani szokás — ^ maga a jelenség a fontos. ^ Meg a tanulság. Az, hogy a ^ pénz hogyan képes szét- $ rombolni még a legközvet- ^ lenebb családi kapcsolatost kát is. Az ez idő szerinti utolsó akkord egy géppel írt névtelen levél: „Hallom, feljelentette a testvérét meg az édesanyját! Még egy ilyen éhes szemét nincs a városban, mint maga! Föld alá bújnák, amiket már maga megtett a testvére meg az anyja ellen! Az anyja nem viszi olyan nagyba, mint maga!!! Maga sok helyre jár szemétkedni. Az a hétpróbás, aki érdekből van magával, meg a pereputy- tya, majd kísemmizik magát! Ha nem értette meg ezt a levelet, írhatok konkrétabbakat is! Majd összefogunk és elintézzük magát az összeférhetetlen viselkedéséért! Egy jóakarója.” Jó, ha az embernek jóakarói vannak. Taszigálnak egyet- kettőt a dolgokon a végkifejlet felé. Csakhogy Z. úr attól tart, ez a végkifejlet tragikus lesz. Valami olyat fog tenni, hogy börtönbe kerül... Nehezen uralkodik már az idegein, az indulatain. — Ezt a helyzetet egyszer rendbe kellene tenni, mert ebből egyszer baj lesz. Nagy baj... ! — mondja. Z. úr vállalkozó. Apja üzleti gyakorlatának nyomdokaiban járna, aki néhány éve elhunyt, s őrá hagyta a házát, a műhelyét. Haszonélvezettel terhelve, minthogy édesanyja a ház lakója. Nem is volt semmi baj, Z. úr vitte az ipart. Jó szakember, bár sok rálátása nem volt a dolgokra, lévén — nem is tagadja — alkoholista. Hál’ istennek erről már múlt időben lehet beszélni, egy rövid kórházi tartózkodás után ugyanis sikerült végérvényesen szakítania az alkohollal — mondja. — Ez volt a baj — jegyzi meg a felesége, akit a névtelen levél szolidan csak hét- próbásnak titulál. — Egy részeg emberrel ugye azt lehet csinálni, amit akarnak. De ő kijózanodott. Kijózanodott, zilált magánéletét rendbe szedte, rájött, hogy korábbi munkájának semmi látszatja, hiszen többé- k evésbe ingyenmunkaerőt jelentett a családjának — mondja —, s megpróbálta elölről. Csakhogy nemigen ment a családdal együtt. Anyja és testvére — főleg a testvére — elkezdték félteni az önállósodásával kiszakadó vagyont. — Elköltöztem, építkeztem. Kértem, fizessék ki nekem az apai részt. Tudom, van pénzük. A testvéremnek négyszintes a nyaralója, s csak az idén már három új kocsi jött a nevére, meggyőződésem, hogy nem a nyolcezer forintos legális havi fizetéséből. Valószínűleg tovább viszik az ipart, engedély nélkül. Piszkos dolgot csináltam én is, de védekezésnek szántam, mivel én komoly adót fizetek, ők meg szakember és adó nélkül keresik a pénzt, ami nem kevés. Hát lehet ilyet? Mert ha lehet, én is úgy csinálom! Szóval feljelentettem őket. Az illetékes szerveknél is, meg a gazdasági rendőrségen is. Elültek az ügyek. Senki nem lép semmit. A testvérem ugyan tett olyan kijelentést, hogy „nekünk van annyi pénzünk, hogy megvegyünk mindenkit”, de ez mégis hihetetlen. Négy-öt kocsi áll az udvaron, utánfutók... Ez senkinek nem szúr szemet? — Tehetetlen vagyok. Sokféleképpen megaláztak már. A saját házamból — mert hiszen végeredményben az enyém — vadidegen emberek, a testvérem úgymond „barátai” utasítanak ki. Akármerre megyek, mindenütt a saját családi ügyeimről hallok. Idegileg nem vagyok erre berendezkedve ... Hosszan beszélgetünk. Megértem a helyzetet, nagyon is megértem. Akkor is megérteném, ,ha az édesanya — akit egyébként többszöri keresés után sem találok otthon — a homlokegyenest ellenkezőjét Azt beszélik... Azt beszélik városszerte, eltüntetni a felesleget, hahogy máris nagy az érdeklődés a Monori Rendőrkapitányság kapitányvezetői székéért. Mint ismeretes — valószínűleg — pályázatot írnak ki erre is a közeljövőben. Értesüléseink szerint lesznek „házon belüli” pályázók, de úgynevezett külsők is. Mint hírlik, két ügyvéd is aspirál a kapitányi posztra, de arról is hallani, hogy a jelentkezők tábora tovább fog szélesedni. Mindenesetre bárki nyeri el a pályázatot, nem lesz irigylésre méltó dolga a jövőben ebben a beosztásban. Nagy felháborodás kísérte a Ferihegyi Tsz által a földbe ásott savanyúkáposzta- konzervekről szóló híradásokat. S ennek nemcsak a vízminőség további romlását eredményező hatásairól beszélnek az emberek. A Pest Megyei Hírlapban megszellőztetett híradás után ugyanis kérte a tsz- tagság, hogy olcsóbban vehessen a konzervből, mint a tsz tervezte. A tsz vezetése azonban a lejárt szavatosságú konzerveket nem volt hajlandó eladni — ami érthető is —, de a fogyaszthatok közül a horpadtakat, rozsdás dobozúakat 18 forintért, az épeket 29 forintért kínálta a lakosságnak a helyi gazdasági egységekben. Ez a kezdeményezés jó fogadtatásra talált, csak azt beszélik, latolgatják az emberek, hogy miért nem lehetett ezt egy újságcikk figyelemfelhívása nélkül is így szervezni? Mert eddig csak arról volt tudomása az embereknek, hogy azok a fránya tőkések a tengerentúl a túltermelés idején a tengerbe süllyesztették a sok kávét, ahelyett hogy olcsóbban adták volna, most meg kiderül, hogy nemcsak a tengerbe lehet nem a vecsési földbe is. Valóban ennyire gazdagok volnánk, amikor a vecsési piacon a káposzta egyenesen megfizethetetlen? Azt beszélik Gyömrőn, hogy a volt dr. Balog-féle házat visszaigénylik az örökösök. A Lakatos- és Szolgáltató Ipari Kisszövetkezet központi irodája is ebben a házban működik. De már nem sokáig, mert épül a Táncsics Mihály utcai fodrászrészleg udvarán az új, emeletes irodaház. Ezek után csak az ott lakó tanár- házaspárnak és az orvosi rendelőnek kell majd új helyet találni, mert nyilván nekik is menniük kell az épületből. Azt beszélik Felsőnyáregyházán, hogy a posta szerelői megkezdték végre az orvosi rendelő telefonjának bekötését. A vezetéknek ásott „életmentő” árkot szívesen kerülgeti az ember, mert tudja: a működő telefonnal az orvos nem olyan, mint a partra vetett hal; betegét a mentővel hamar biztonságba helyezheti. Dr. Halasi Katalin munkába állásának ugyanis alapfeltétele volt a telefon, s lám, a posta megmutatta: tud ő gyorsabban is dolgozni, ha úgy követeli a helyzet. Azt beszélik, hogy az itt a piros, hol a piros játék továbbra is divat a vásárokban és a piacokon. A legutóbbi monori vásárban is vígan űzték, de főleg a közeli gyáli piacon, ahol gyengült a rendőrségi ellenőrzés. Mivel Monorról és környékéről is sokan járnak erre a piacra, érdemes óvakodni mindenkinek ettől a játéktól. Javasoljuk mindenkinek. a pénzüket jól dugják cl, mert Gyálon a legutóbbi piacnapon két állampolgárt is kifosztottak. IVE< MÓRI tiIctP A razziáról — kétféleképpen Áldás volt és átok mesélné el. Mert a történet bármilyen változata ugyanazt hordozza: fontos bár az anyagi biztonság, de semmiképp sem szabadna megtörténnie, hogy családi kötelékek megmaradásának vagy szétszakadásának ára legyen. — Mit vár a nyilvánosságtól? — kérdezem Z. úrtól. Nem is tudja igazán, nem gondolta végig, csak úgy érezte, kényszerhelyzetben van, valamit cselekednie kell. ö tulajdonképpen nem lenne boldog attól, ha hozzá kerülne, ami jog szerint is megilleti. Az bántja leginkább, hogy kitaszított lett. Hogy ha meglátogatja az anyját, azt kérdezi tőle: „azért jöttél, hogy megnézd, meghaltam-e?”, ha meg nem megy: „Tőled fel is fordulhatnék...” Az érzelmeket azonban semmiféle külső erő nem változtathatja meg. A nyilvánosságé sem. Egyet lehet tenni — próbálkozom a kívülálló okoskodásával —, megpróbálni felülemelkedni a dolgokon. Pénzen, kicsinyes torzsalkodáson, igazságtalanságon. Aki erre képes, az a győztes, önmaga felett is. Csak hát köny- nyű ezt mondani. Megcselekedni keservesen nehéz. Megint egy helyzet, amikor a pénz megmutatja, mire képes. Azonfelül persze, amire eleve rendeltetett. Rombolni is tud. Méghozzá azt, amit őrizni is nehéz, újraépíteni pedig alig lehetséges. Emberi érzéseinket. K. Zs. Bevégeztetett. Legalábbis pillanatnyilag úgy néz ki. A KGST-piac Monoron is áldás volt és átok. A belügyminiszter parancsa megszüntette. Nem lesz valutázás, külföldi illetőségű polgárokkal való üzletelés, nem lesznek ilyen jellegű jogsértések — és nem lesz olcsó zokni, szabadidőruha, csizma és dzseki sem. Mint a monori rendőr- kapitányság illetékes vezetőjétől hallottuk, nem „szétverték a lengyel piacot” (ahogyan egyes elkeseredett kispénzűek emlegtik az akciót), hanem udvariasan, de határozottan eleget tettek a parancsnak. Még magyarázkodtak is, akadtak ugyanis kér- dezősködők, akik azt firtatták; ha már így esett, hogy a rendőröknek kell intézkedniük egy olcsó piaci lehetőség megszüntetéséről, jó lenne egy olcsó holmik áruházát létrehozni a városban. Forduljanak a kéréssel a leendő ön- kormányzathoz, bizonyára meghallgatásra találnak — felelték a rendőrök. Az engedély nélkül árusító magyar állampolgárokkal pedig —, mert ilyeneket is találtak jócskán a KGST-piacba ékelődve — azt próbálták megértetni; manapság nem nehéz vállalkozói engedélyhez jutni, szerezzék meg, s mindjárt lesz létjogosultságuk a piacon. A helyi polgárok között akadt, aki végtelenül fájlalta, hogy nem vette meg gyerekének a szabadidőruhát ezerért a múlt héten, mert a jövő héten az állami kereskedelemben háromezret már képtelen lesz kifizetni érte. Volt. aki azt mondta: na, legalább rend lesz és levegő- sebb a tér a monori piacon. Egyesek reménykednek, volt már hasonló akció, aztán mégis újra kezdődött az egész, most se lesz másképp. Mi a kapitányságon kérdeztük: egyszeri akcióról van szó, s aztán újra ott böngészhetünk a még megfizethető holmik között? Amíg a parancs érvényben van — kaptunk a választ — érvényt is kell szerezni annak. N.-ék italoznak. A feleség és a férj is gyakran néz a pohár fenekére. Nem lehet azon csodálkozni, hogy hat gyermeküket állami gondozásba kellett helyezni. Természetesen hosszú procedúra után kerültek a gyerekek „jobb kezekbe”, később a nevelőszülőkhöz. Ám a Nők Lapjában idén megjelent egy riport róluk, amelyet a Nyáregyházán lakó nagymama is olvasott. Felháborodott a cikken, mert abból szerzett tudomást, hogy nem is olyan jó körülmények között élnek az unokái. A gyámhatósághoz fordult azzal a kéréssel, hogy adják vissza neki Józsikát, Zsuzsikát, Ilonát, Zolikát és Beát. Ö majd neveli őket. Ahogy tudja, amennyire anyagi erejéből futja. Csak a legkisebbel, Istvánkával volt egy kis baj. öt ugyanis örökbe ígérték valakinek. Ám a bejelentkező igénylő később nem jelentkezett érte. ö most a paragrafusok útvesztőiben kallódik. Azért előbb-utóbb csak lesz „anyukája” meg „apukája”. Másik öt testvérének már van pótmamája a nagyi személyében. Visszaköltöztek Nyáregyházára, ahol a már nyugdíjba került asszony gondoskodik róluk. Azt beszélik, a szülők is arra járnak el mindennap, de sokszor be Demokratikusan Átalakulnak A vasutasok félszázalékos önkéntes támogatási alapjának szervezeti átalakulásával kapcsolatos taggyűlést 1990. október 17-én, szerdán 10 órakor tartják a ceglédi állomás ebédlőjében. A szervezők kérik a Vecsés, Üllő, Monor, Pilis, Albertirsa, Ceglédbercel, Cegléd állomáshoz tartozó valamennyi nyugdíjas tagtársukat, hogy a taggyűlésen való részvételükkel és aktív közreműködésükkel segítsék az ÖTA demokratikus önkormányzattá alakulását. * Útépítés után Jobb a járda Vecsés-kertekalján útépítés zajlott a közelmúltban. Ennek során a gépek tönkretették a vasútállomáshoz vezető gyalogjárdát, ami miatt sokat bosszankodtak a helyiek. A közelmúltban azonban megtörtént a helyreállítás, s a bejárók ma már a korábbinál jobb gyalogjárdán közlekedhetnek. se kukkantanak hozzájuk. Egyáltalán nem érdekli őket, mi van a gyerekeikkel. Kérdezem dr. Marton Aurélt, a Monori Városi Tanács gyámügyi csoportvezetőjét: — Gyakoriak-e az ilyen esetek? — Sajnos a nehezedő élet- körülmények egyre több család életét teszik lehetetlenné. Az elszegényedés kikezdi a családi kapcsolatokat. S ennek a legtöbbször a gyerekek isszák meg a levét. Éppen most van nálam egy újabb hasonló ügy. Monori- erdőről érkezett a bejelentés, hogy egy három gyereket nevelő anya eltűnt, az apa nem sokat törődik az apróságokkal. Úgy néz ki, itt is a nagymama veszi szárnyai alá az unokákat. A nagyszülők a legtöbbször erejükön felül kiveszik részüket az unokák neveléséből. Ez önmagában még nem lenne baj, de sokszor ők is a létminimumon élnek, s ez szinte lehetetlenné teszi a gyerekek nevelését. Mindenesetre a nyáregyházi N. gyerekek az új családjogi törvény minden apró változását megérték már. Jó lenne, ha a paragrafusok útvesztőiben sohasem veszne el a gyerek. Aki ugye. a legdrágább kincs. G. J. Krumplipénz kirándulásra Ötödikes iskolások segítettek Monori-erdő határában felszedni a burgonyát a NÖMI munkatársainak. A krumplipénzből a gyerekek balatoni kirándulást terveznek (Erdősi Ágnes felvétele) A szülői szeretet helyett A nagymamák védőszárnyai Testvérbosszú érte Baloghékat Anita egyedül jár iskolába Kolléganőm aggódva kérdezi a telefonban, mi van ^ Balogh Vincéékkel és kislányukkal, Anitával,, akiről ez ^ év június 30-án közöltünk riportot „Elfogyott a pénz, a ^ türelem” címmel. Nem tudok mondani semmit, mert ^ azóta csak egyszer találkoztam Balogh úrral, de csak fu^ tólag. Milyen a sors iróniája. Alig pár nap múlva ismét ^ találkozunk. De most már a felesége is vele van, együtt S mesélik el, mi történt azóta, illetve annak előtte. Legutóbbi írásunkat azzal fejeztük be, hogy: „Neki csak a remény marad: Egyszer visszaülhet ö is az iskolapadba. De vajon mikor, melyik tanévben?” Nos, Balogh Anita egyedül jár iskolába. Az 1. számú általános iskola Táncsics Mihály utcai alsós részlegébe. Másodikos. Néha gyalog, néha biciklivel indul útnak reggelente a Puskin utcai családi házból. Bár anyu. apu jobban szeretik, ha gyalog megy, mert a kerékpározás nem használ neki. Betegsége — sajnos — nem javult semmit az eltelt három és fél hónapban. Balogh Anitát tavaly megműtötték a szemével, az (akkori) NSZK-ban. az ambergi klinikán. Idehaza viszont senki sem vállalta a további műtéti beavatkozást, ami pedig — úgy tűnik — elengedhetetlen esetleges gyógyulása érdekében. De most tegyünk egy kis kitérőt. Baloghék, amikor hazatértek az NSZK-ból, megtudták, hogy házukat a férj sógornője értékesítene. Erre volt ugyan jogosítványa, hiszen megbízta őt ezzel a házaspár, de az előlegbe kapott 150 ezer forintot P.-né nem adta oda Baloghéknak. Sőt mi több, meghamisították az adásvételi szerződést, Balogh Vince és. felesége nevét mással íratták alá — az ügyvéd tudtával. Eltűnt a pénz és más ingóságuk is. Több mint 240 ezer forint kár érte a családot. P.-né megpróbálta ellehetetleníteni őket az OTP- nél. Sőt a rendőrségen is. Előtte Baloghék feljelentették P.-nét, de közben jött az amnesztiarendelet, s így elejtették a vádat. Baloghék azonban visszakövetelik a 240 ezer forintot sógornőjüktől, erre vonatkozóan már megtették a lépéseket. Közben az anyós családi házának egyhatodát Balogh Vincéék megvették P.-nétől. A 100 ezer forintot letétbe helyezték. Az adásvétel megtörtént. Balogh Vince nagy fába vágta a fejszéjét. Sógorával egy maszek pékséget építenek. Ezért kellett a házrészt megvenniük. Több millió forintos beruházásról van szó, a pékséget december 31-ig szeretnék berendezni. Az OTP segítőkész volt, minden támogatást megadott Baloghéknak az új vállalkozáshoz. A házaspár nem titkolt szándéka, a pékségben termelt hasznot kislányuk, Anita meggyógyítására akarják majd fordítani. Gazdaságossági számításokat végeztettek, s remény van rá, hogy biztos lesz a piac. Naponta 30 mázsa kenyeret süt majd a kemence. Nagyon felzaklatta Baloghékat a sógornő bosszúja, amivel az próbálta őket lejáratni több hivatalos helyen. Ez annál is inkább elítélendő — véleményük szerint —, mert a pénzt saját céljaikra használták fel, még luxusdolgokat is vettek maguknak. Anita másodikos. A testnevelésórán nem mozoghat együtt a többiekkel, mert betegsége ezt nem teszi lehetővé. Ilyenkor elvonul, mesz- sziről nézi társait. Otthon sokszor apu olvassa fel neki a leckét, így másodkézből tanul, mert beteg a szeme, állandóan könnybe borul. Ö mit sem tud arról, ami velük történt. 4S& w Csak édesapja, édesanyja, akiket őszintén csodálok. Örök optimizmusukért, azért, hogy mindent egy lapra tesznek fel a kislányuk, Anita gyógyulása érdekében. Gér József
