Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
1990. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT ORÁMA Másfél éve Pécsett alakult meg a Magyar Pedagógus Kamara, a pedagógusok országos szakmai érdekképviseleti szervezete. Az induláskor alig háromszáz tanárt számláló közösség azóta hétszáz tagú. Ma az ország tizenhárom körzetében működik megyei kamara, és a megyéken belül is sorra alakulnak a helyi szervezetek. Pest megyében jelenleg kétszáz pedagógus tartozik a kamarához. Helyi szervezetük Érden, Szigetszentmiklóson és Pilisen van, de a napokban megtartott megyei tanácskozáson bejelentették, hogy hamarosan Vácott, Cegléden, Nagykőrösön, Foton és Budaörsön is újat alakítanak. Még mindig a nemzet napszámosai Mi lesz a kamara kamrájában? A megyéi pedagóguskamara vezetőjét, dr. Szivi Józsefet arról kérdezem: — Hasznos-e megyei és a helyi szintű közösségeket verbuválni? — Elöljáróban tudnia kell, hogy az Országos Pedagógus Kamara szakmai érdekképviseleti szervezet. Azért volt és van szükség a kamarára, mert a szakszervezet csupán a pedagógusok nem szakmai érdekképviseletével foglalkozik. Ugyan.adc.kor rendkívül szükségünk volt és van egyfajta szakmai és erkölcsi követelményeket is megfogalmazni, érvényesíteni akaró normatív közösségre. Olyan időket élünk, amikor a pedagógusok újból a társadalmi harcok sűrűjébe kerülnek, ez alól nem vonhatják ki magukat, sőt éppen hogy az élen kell járniuk erkölcsi és szakmai példamutatásukkal, követelményszintjükkel. Nemcsak a diákok, hanem a felnőttek érdekében is kötelező ezt az új magatartásformát kialakítanunk és kiművelnünk. A kamara javarészt ezeknek az új pedagógiai és pedagógusi értékeknek a megfogalmazására és érvényesítésére alakult. Természetesen mindez országos szintről vezérelve kevésbé valósítható meg, mint testközelből, alulról, azaz városi, helyi és megyei szinten. — A tanárok évtizedek óta alacsony fizetése nem éppen ösztönzőleg hat a szakmai szárnyalásra, az etikai kérdések boncolgatására ... — Így igaz. Vas Gereben óta a nemzet napszámosai vagyunk. de fontos napszámosok. Éhes gyomorral még egy pedagógus se tudott őszinte szívvel erkölcsre nevelni. Éppen ezért valójában a bérharcokból se akarjuk kivonni magunkat. Emiatt egyelőre ferde szemmel néz ránk a pedagógus-szakszervezet, azt hívén, a kamara kiveszi a kezükből a kenyeret. Erről szó sincs, csupán arról, hogy míg a szakszervezet az egyéni érdekeket képviseli, mi a tanári közösségekben a szakmai tudás és az erkölcsi tartás rangját szeretnénk kivívni, kamarai tevékenységünkkel megalapozni. Azt akarjuk, hogy kamarai tagjaink a pedagógusközösségekben a legtekintélyesebb, a legnagyobb tudású kollégák legyenek, akiknek a véleményét iskolai kérdésekben komoly döntések előtt kikérik. Hogy miben? Például az iskolát érintő tervekben, az oktatási módszerek kiválasztásában és az oktatási felfogással kapcsolatban. — A kamara csak iskolai kérdésekben kívánja hallatni a hangját? — Szó sincs róla! Feltétlenül részt kívánunk venni az önkormányzatban is. Ezért feltett szándékunk, hogy a választásokhoz önálló kamarai jelölteket is indítsunk országszerte. Pest megyében a kamara helyzetét még nem tartjuk elég érettnek ahhoz, hogy a mostani helyhatósági választáson önálló kamarai jelöltet indítsunk,1' ehelyett arTörtérietek a történelemkönyvekről Európai szemlélete n alapul Dr. Helméczi Mátyás másfél évtizeddel ezelőtt fogott először tankönyvíráshoz. Ekkor végre új szellem kerekedett felül: a diákok és pedagógusok által egyaránt nem kedvelt 7-8. osztályos történelemkönyv írását mások is megpályázhatták. Mindaddig ugyanis csupáncsak a hivatalosan felkért személyeknek adatott meg ez a jog. A Du- naharasztin tanító történelem- tanárt a lehetőség késztette munkára. 0 Mennyire volt kockázatos e feladat? — kérdezem az idős tanárembert. — Számomra nem volt az. Két — majdnem jeles — egyetemmel, középiskolai tanári oklevéllel hosszú ideig csak testnevelést és matematikát taníthattam — politikai - okokból, s ezt is csupán általános iskolában — emlékszik vissza dr. Helméczi Mátyás. — A pályázatra kidolgoztam a reformkor, a francia forradalom és az ipari forradalom fejezeteket. Valamint az egész tankönyv pedagógiai tervét. Első helyet értem el. Ezt követően munkám kísérleti tankönyvként jelent meg, amit negyven iskolában kipróbáltak. Az idén kilencedik kiadását érte meg. @ Mit változtatott meg az anyagban? — Közel háromnegyed része ma is változatlan. Megszűnt viszont a régi negyedik fejezet, amely a munkásmozgalomról szólt. Ez volt egyébként az a témakör, amelyiket csak félig írtam én. Ugyanis az eredeti szövegen itt központi kívánságoknak megfelelően finomítani kellett. Ez volt az ára annak, hogy a többit változatlanul hagyják. C5 Ezek után hogyan tanított a saját könyvéből? — A tanár kezében óriási lehetőség van! Szívvel-lélek- kel is leadhat egv órát. vagy ledarálhatja a témát. Ebből a gyerekek megérzik: azt nem tekinti alapkövetelménynek. Nekem később módomban volt előadásokat tartani a megye- székhelyeken. Ilyen alkalmakkor kiemeltem a reformkor- szabadságharc-kiegyezés fejezeteket, s azt is elmondtam, hogy a munkásmozgalmi részek központi ajánlások alapján készültek. Így bocsánatot is kérhettem,' hogy egyes gondolatsorok nem olyan izgalmasak. @ Miként ítéli meg most ezeket a részeket? — E fejezetekből alig maradt meg valami. Noha ma szintén leírom, hogy kezdetben rossz volt a munkások sorsa; szólok a gyermekmunkáról. De most már hozzáte- hetem azt is, hogy a termelés növekedésével és a parlamentáris demokrácia erősödésével helyzetük később fokozatosan javult. © Végül is milyen lett a hetedikes tankönyv? — Olyan, amilyennek eredetileg szerettem volna látni. Nincsenek benne túlzások, valós tényanyagot tartalmaz, és a hazaszeretetre nevelést tekinti elsődlegesnek, nem pedig az internacionalizmust állítja középpontjába! Ezt próbáltam megvalósítani a legújabb általános iskolai magyartör- ténelem-könyvben. ® S mi történt a nyolcadikos tankönyvvel? — Ezt az anyagot, melynek szerzője nem én voltam, egyértelműen félre kellett tenni. Egy évvel ezelőtt hivatalosan kivonták a forgalomból. Űj nyolcadikos könyvet kellett szerkeszteni — új szerzővel. Erre azonban fél esztendőn keresztül senki nem vállalkozott. Egy idő után a Tan- könyvkiadónak sikerült egy régi történelem-szakfelügyelőt felkérni Ám határidőt ő nem tudott mondani. Ekkor az a veszély fenyegetett, hogy nem lesz miből tanítani! Ez általános iskolában elképzelhetetlen ! Gyakorlott tankönyvíró lévén viszont én gyorsan el tudtam végezni ezt a feladatot. De azt a feltételt szabtam, hogy ne kelljen a régi központi előírásokat figyelembe venni az új könyvnél. © Valóban csak a gyakorlottság segítette önt a gyorsaságban? — Nem, mert két év óta nekem hatvan százalékban kész anyagom volt. Ugyanis már korábban saját jegyzeteket készítettem, amiket fölhasználtam az oktatáshoz. Mivel én — mint tankönyvíró — sokkal szabadabban adhattam elő az órákon, mint mások. # Miként győződött meg arról, hogy amit leír, igaz is? — Közel negyven éve végeztem az egyetemet. Módomban volt megismerkedni korábbi tankönyvekkel és történelemanyaggal is, elsősorban német és francia nyelv- területekkel. Ezáltal tágabb kitekintésre tettem szert. Talán éppen emiatt lázadóbb típus voltam. Egy alkalommal a szakfelügyelő megrótt, hogy miért nem úgy oktatok, mint ahogy az egész országban teszik. Azt feleltem: így látom jobbnak. Hogy másként tanítsak, ahhoz vagy nekem kell megváltozni, vagy az ország történelemtanításának. Ez az utóbbi ment könnyebben ... © Vannak-e új központi előírások? — Nincsenek. Mint említettem, a régi tantervet a miniszter visszavonta. A tanárokra bízták, hogy esetleg saját jegyzeteik alapján próbálnak órát tartani, vagy pedig az én új könyvemből tanítanak-e. Ebben ugyan még mindig akad egy-két lecke, amelyik a régi címet viseli, de más tartalommal. E könyv már nem toldozgatással-fol- dozgatással született, hanem a nyugati szakirodalmat is figyelembe veszi, és európai történelemszemléleten alapú’ Vennes Aranka ra buzdítottuk helyi csoportjainkat, hogy más szervezetek jelöltjeit támogassák, vagy velük közös jelölteket állítsanak. — Sokat hallani mostanában az iskolaszékekről, lllesz- kedik-e a kamara terveibe a tervezett iskolaszékrendszer? — Nemcsak a kamarai munkában, hanem az iskolaszékek alapításában is úttörőnek számít Pest megye, hiszen az első két széket éppenséggel Abonyban és Gödön hozták létre, tavaly. Az azóta szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a két iskolaszék nem kerülte el a társadalmi helyzet kiforratlanságából adódó kezdeti buktatókat. ezért ma néhány komoly fenntartásunk van velük kapcsolatban. Például nem tudták elkerülni a pártharcok csapdáját, az ezzel kapcsolatos torzsalkodást, amely nyilvánvalóan az oktatás minőségére is rányomta kedvezőtlen bélyegét. Nem segített ezen az a néhány fórum se. amelyet a bajok orvoslására hoztak össze. Ezért szeptember végén megyei kamarai fórumot rendezünk, ahol pedagógusaink számára etikai kódexet szeretnénk elfogadtatni. Ei nyilván jótékonyan szabályozná a majdan felállítandó iskolaszékek munkáját is. Ugyancsak ezen a fórumon döntünk az iskolaigazgatók vezetőválasztási szempontjairól is, amelyeket a kamara szintén fontosnak tart egyértelműen kimunkálni és rögzíteni. Szöllősi Zsuzsa, a Magyar Pedagógus Kamara alelnöke, a Pest Megyei Pedagógiai Intézet munkatársa szerint ez a megyei szervezet országos viszonylatban a legkezdeménye- zőbbek közé tartozik. — Olyan időszakot élünk — mondotta —, amikor sajnálatosan elharapózik az igazgatót elsősorban gazdasági menedzsernek tartó szemlélet. Ez kimondhatatlanul káros mind a diákok erkölcsiszakmai nevelése, mind az igazgató túlterhelése szemszögéből. A Magyar Pedagógus Kamara országos szervezete nem olyan iskolaigazgatókat akar — folytatta — akiknek gazdasági számítások- tói, iskolaépület-tatarozási tervrajzoktól zsong a feje, hanem olyanokat, akik elsősorban a nevelésben jeleskednek, és a tantestületet fogják ösz- sze ^ szakmailag, erkölcsileg. En is igen sokat várok a szeptemberi fórumtól, amelyre Gazsó Ferencet is meghívtuk. Ezen a fórumon az országosan is élen járó Pest megyeiek döntéseikkel példát adhatnak, utat mutathatnak a nyomukban induló többi megyei szintű kamarai szervezetnek is. Kocsis Klára Az egyházak adják a bizonyítványt TITKOSÍTOTT HITTANOKTATÁS A művelődési miniszter hatályon kívül helyezte a nyár elején, a tanév végén kiadott, hitoktatással kapcsolatos rendeletéit. Helyette most a 201,1990. MK. 16. számú Útmutató lépett életbe, amely- lyel megszabja az iskolák hitoktatással kapcsolatos feladatait. Nemoda István, a Pest Megyei Tanács társadalompolitikai titkára elmondta ezzel kapcsolatban, hogy az Útmutató hosszú hetekig húzódó, széles körű társadalmi vita konszenzusa alapján látott napvilágot. A korábbi rendelkezés ugyanis több ponton vitatható volt. Nem tisztázta egyértelműen, ki fedezze a hitoktatás költségeit, hogyan lehet egy településen 4-5 felekezet igénye szerint megszervezni a tanítást, miként lehet e tárgyat tanrendbe iktatni, és a fakultativitás értelmezése sem volt egyöntetű. Felvetődött a kérdés, hogy bizonyítványban, vagy más állami dokumentumban milyen jogon tüntetnek fel felekezet- hez, valláshoz való tartozást, vallásosságot, világnézetet. A liberális szellemű pártok — Fidesz, SZDSZ — úgy vélték, hogy az oktatásügyi kormányzat most átesett a ló túlsó oldalára. Amíg mindeddig a hittanra járó gyermekeknek az, iskolában titkolniuk kellett, de legalábbis nem volt ajánlatos beszélni arról, hogy hitoktatásban vesznek részt, most a nyár elején kiadott közlemények viszont sokakat a két világháború közötti kurzusra emlékeztettek. Már nem tagja a nevelőtestületnek Az intézkedések olyan direkt állami beavatkozásoknak tűntek, amelyeket épp hogy lebontani akartunk. Sőt ez állam és az egyház szétválasztását már a Németh-kormány is megkezdte, fenti rendeletek pedig — az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetése után — éppen ellenkező irányba hatottak volna. Mindez a rendelet kudarcát okozta. Szülők között még olyan félreértések is elterjedtek, hogy szeptembertől kötelező lesz az iskolában hittant tanulni. Augusztus 19-én végül is hosszan tartó vita után megszületett a legkülönbözőbb társadalmi rétegek, pártok, egyesületek, egyházak és pedagógus-szakszervezetek megegyezése, amelyet a már említett Útmutató tartalmaz. — Melyek azok a változások, amelyek a júniusban megjelent közleményeket korrigálják? — kérdeztük Nemoda Istvánt. — Szervezési kérdésekben az Útmutató kevésbé merev, mint elődje, elsősorban a helyszín, időpont, beíratás és a csoportok kialakításának kérdéseiben. Ezeket az iskola és az egyház megállapodására bízza. A hitoktató a módosítás szerint már nem a nevelőtestület tagja, ám pedagógiai partnernek kell tekinteni, célszerű tőle véleményét kérni nevelési kérdésekben, ajánlatos meghívni őt az iskolai értekezletekre, rendezvényekre, amint eddig is tették. Ugyanakkor nevelőtestületi tag is kaphat hitoktatói megbízást, ha megfelelő képzettsége van. A vallásoktatáson való részvétel — a más fakultatív tárgyakkal ellentétben — az újabb változat szerint még fakultációként sem kerül bele a bizonyítványba, de naplóba, törzskönyvbe és egyéb más iskolai okmányba sem. A szülő okiratot kérhet azonban egyházi jogi személytől, plébániától, parókiától gyermeke hitoktatáson való részvételéről. Járják a megegyezés álját Ezzel a módosítással tehát az Útmutató készítői arra törekedtek, hogy a vallásoktatás a társadalmi megbékélés, a kölcsönös türelem és bizalom légkörében valósuljon meg. Az azóta lezajlott megyei értekezleteken felhívták az igazgatók figyelmét, járják a megegyezés útját. Mindebből kiderül, hogy a beíratá- sokról számszerű adat a megye 350 iskolájára vonatkozóan nincsen, de még az egyes iskolákról sem tud és nem köteles az igazgató — nyilvántartás hiányában — tájékoztatást adni. A hitoktatás nevével ellentétben csak kis részben jelent oktatást. Célja inkább a hitéletre nevelés. Sajátos etikai normakövetést, szemlélet- formálást értünk alatta, amelynek csak kis szelete az ismeretek átadása. Ez kötődhet iskolához, hiszen a gyerek ott utolérhető, az ismeretek kapcsolhatók az iskolai tantárgyakhoz. Azonban hogy egy gyerek érezze, hogy szülei révén egy közösség része, és ennek alapján építse ki világnézetét, ehhez már kevés az iskola, de még a hitoktató, a lelkész is — az egész helyi közösség nevelő hatása kell. Ugyanez a nézetkülönbség helyi szinten is megmutatkozott a többhetes társadalmi vita időszakában. Nézzünk erre egy konkrét példát egy Pest megyei kis településről! Füles Lajos tápiógyörgyei plébános például úgy nyilatkozott, hogy véleménye szerint a hitoktatásnak az iskolában kell történnie. — Mi papok is vagyunk olyan emberek, mint a tanárok. Részt veszünk a gyerek- nevelésben, tanításban, ezért a hitoktató is váljon a tantestület tagjává. Helye lehet az iskolában A helyi SZDSZ képviselője, Varró Gábor ezzel szemben ^elmondta, hogy az európai zsi- "dó-keresztény vallási hagyományokra vonatkozó ismereteket minden tanuló számára kötelezően oktatni kell az iskolákban, hívőknek és nem hívőknek egyaránt. Az iskola feladata ez, része kell hogy legyen a tanrendnek és az órarendnek. A hitoktatás azonban az egyházak missziós feladata, ezért a plébánián, lelkészi hivatalokban vagy akár az iskola területén is helye lehet. Nem válhat azonban az állami tanterv és az iskolai órarend részévé, és nem lenne helyes, ha bekerülne az iskola által kiállított bizonyítványba. Nem indokolt az sem, hogy a hitoktatók a tantestület tagjai legyenek, illetve nem szabad az iskolákra olyan feladatokat róni, amelyeknek a teljesítése az egyházak dolga. Inkább az egyházakat kell olyan helyzetbe hozni, hogy hivatásukat mielőbb teljesíteni tudják. Szegő Krisztina
