Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-26 / 226. szám

1990. SZEPTEMBER 26., SZERDA Hovatartozás és népi kultúra Más lesz, mint a többi Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PE.: 311 -1446 Miként lehet meghatározni egy-egy összetartozó etniku­mot? — sokat vitatott kérdése ez a néprajztudománynak. Jóllehet általában azt tekint­jük nemzetiségnek — aki ön­magát annak tartja. Aligha­nem ez a kérdéskör is köz­ponti témája lesz annak a konferenciának, amelyet ok­tóber 5. és 7. között tartanak Békéscsabán. E város immá­ron hagyományosan helyszíne a nemzetközi néprajzi nemze­tiségkutató tanácskozásoknak. Szám szerint ez a negyedik lesz. Ebből az alkalomból hívtak össze tegnap délelőttre sajtó- tájékoztatót a Művelődési és Közoktatási Minisztériumba. Ugyanis ez az intézmény szintén a rendezvény támo­gatói között található, akár­csak a Békés Megyei Tanács, a Magyarságkutató Intézet, a TIT és a különböző nemzeti­ségi szövetségek. A Magyar Néprajzi Társa­ság vezető egyéniségei: Balas­sa Iván elnök, Eperjessy Ernő osztályelnök és dr. Krupa András szervező titkár arról számoltak be, hogy az idén különösen nagy az érdeklődés. A jelentkezők száma megha­ladja a kétszázat, akik 14 or­szágból t-keznek majd. Raj­tuk kívül sok néprajz szakos egyetemi hallgató szeretné meghallgatni az előadásokat, szám szerint 120-at. A fő téma természetesen az identitás és a népi kultúra a nemzetiségek életében, vala­mint a kisebbség, a népcso­port, a,népi kisebbség iogal- mákak taglalása a néprajz szempontjából. Az eddigi há­rom konferencia előadásának anyagát minden alkalommal kötetekben jelentették meg. Erre az idén is sor kerül. Ezek a konferenciák termé­szetesen nem mentesek a vi­tától, óhatatlan, hogy a napi politika ne keveredjen áz el­mondandó gondolatok közé. A résztvevők azonban minden­kor a tudomány oldaláról kö­zelítik meg ezeket a problé­mákat. Eddig még nem for­dult elő olyan eset, hogy bár­ki is átlépte volna az európai magatartás normáit. E nemzetközi összejövetel minden bizonnyal e téren sem lesz más, mint a többi. Egy dologban azonban mégis kü­lönbözik. Első ízben érkeznek ugyanis Romániából néprajz­zal foglalkozó szakemberek. Eddig 40-en jelentkeztek, fele-fele arányban románok, illetve magyarok. Abból a szempontból is első alkalom ez, hogy cigány kutatók is tartanak előadásokat. Érdekességképpen megem­lítjük, hogy angol, francia néprajzkutatók mellett az osztrák kormány etnikai nem­A nagykátai Tápiómente együttes az egyesült államok­beli Waynesville-ben vendég­szerepeit. Repülőgépünk New Yorkban landolt. Megérkezé­sünk után az autóbuszunk is­meretlen utcákon futott át ve­lünk, majd feltűnt a Brook- lyn-híd, és egy-két, képeslap­ról vagy filmből jól ismert épület. A Hudson-öböl túlol­dalán felragyogott felhőkar­colóival Manhattan, olyan volt, mint egy ékszer. Utak, Városok az éjszaká­ban. Kerouacra meg Elvisre gondoltam: a szememre nem jött álom. Másnap délután az Appalache-hegységben értünk célhoz, Waynesville-ben fából épült családi házak, nyaralók, templomok, üzletek fogadtak. Itt rendezték meg a Folk- mootot (népek találkozója, ba­rátsága). Franciák, spanyolok, 'osztrákok, indonézok, haitiek — összesen 10 ország csoport­jai járták be Észak-Karolina tájait: táncoltak, énekeltek, is­merkedtek. Felvillannak az emlékek: Asheville-bén, az óriási nép­ünnepélyen magyar családok­kal találkoztunk. A Sturt Mill-Auditorium előtt a 100 éve élt indián vezér mellszob­ra. A Junaluska-tó, ahol fü­rödtünk. A Cherokes-park, az erőműrendszer a Tennessee folyón. Az „Isten hozott, ma­zetiségi ügyekkel foglalkozó jogásza szintén részt vesz a konferencián. A nemzetközi tanácskozáson Pest megyéi nemzetiségiek képviselik szű- kebb honunkat. Közöttük ta­láljuk Lami Istvánt Püspök­hatvanból, aki több mesét, balladát írt már szlovák nyel­ven. Úgyszintén e népességet kutató szakember érkezik Nagykovácsiból, Tóth Emí­lia, aki előadást is tart. gyár barátaink!” felirat a McDonalds-büfé előtt. Nem­zeti estünk, amikor pillanatok alatt elfogyott a marhapör­költ, a partik Erika Miller­nél, és az „olasz” házaspár­nál gulyáslevessel és töltött káposztával. S megint az éj­szakai New York, négerek al­szanak az utcán, a Pen ta ho­tel: a szédítő felhőkarcolók. Hajókirándulás a Szabadság­szoborhoz, és a Boeing fedél­zetén — hazafelé. Két meghívást is hoztunk magunkkal, Tennessee és Mis­souri állam fesztiváljaira. Ben­nünk él az amerikai és a ma­gyar családok szeretete. Erika, Péter, Marie, Sándor, Karcsi bácsi, Stacey, Boyd, James Ha­lász: köszönjük! Várunk ben­neteket, mert azt mondtátok, kíváncsiak vagytok Magyar- országra. Ma is fülünkbe cseng a Folk- moot vezetőinek értékelése: „Az egyik legegységesebb és legszínvonalasabb csoport a Tápiómente.” Jó volt ezt hal­lani, hiszen gazdasági helyze­tünk romlása már-már meg­kérdőjelezi az együttes létét. De mi talpon akarunk ma­radni. Van néhány tervünk a jövőre. Kérdés: elég-e mindez? Szegedi Pál Nagykáta Szülői panaszok A minap szülői értekezlet volt a IV/A osztályban. Az ilyenkor szokásos megbeszé­lések után következett az is­kolai étkezésről a tájékozta­tás. Mint ez már köztudott, igen jelentős összeggel emel­ték fel a napi étkezési díjat, térítési kedvezményt csak a háromgyerekesek kapnak, il­letve azok, akiknél úgy bírál­ják el, hogy jogos a kérésük. Az egyik anya a szülői ér­tekezlet után riadt, segélyké­rő tekintettel kezdte el pana­szát. Elvált asszony, három műszakban dolgozik, teljesen egyedül neveli és tartja el hét- és kilencéves gyermekeit. Összes havi bevételük a csa­ládi pótlékkal egsiütt 9 600 fo­rint. Az elvált férje hol dol­gozik, hol nem, éppen ezért a tartásdíj többnyire elmarad. Nehéz az életük, egyik napról a másikra élnek, ismerősöktől, szomszédoktól kapott ruhában járnak és a hús ízét már el is felejtették. Hétvégeken üres paprikás krumpli, vacsorára bundás kenyér a menü. Az asszony havi jövedelmének több mint a felét a lakásre­zsi viszi el. A közelmúltban segélyként kapott egy jelen­téktelen összeget, ám a ható­ság — mely ilven nagyvonalú volt — a pénzről közületi számlákkal való elszámolást kért. i Egy másik asszony, szin­tén két gyermekkel, sírását visszafojtva panaszolta, hogy rokkantnyugdíjas. A gyer­mektartásdijat rendszertele­nül kapja, akkor sem a meg­ítélt összeget. Az apa min­dent megtesz annak érdeké­ben, hogy a havi összeget ne tudják rajta behajtani, pedig dolgozik, egy maszek öntödé­ben Gödön. A bírósági vég­zések egymást érik: a végre­hajtás sikertelen. Az anya márciustól—augusztusig szin­te minden hétfőn segítséget várva ment a bíróságra a fo­gadóórákra, de hiába. Sajnál­kozva közölték vele, hogy volt férjének az új házasságából szintén két gyermeke született, V. A. Két meghívást hoztak magukkal Tápiómente Amerikában A háborúban ne keress logikát III Azt csak túlélni lehet Sokat el kell bírnia majd az öt-hat köbméteres, há­rom méter húsz centi ma­gas süttői mészkőnek. Az elhurcoltak, a katonák és a polgári áldozatok bronz­ba öntött neveit. Kettő- százhúszat. És ez áll majd még rajta: a második vi­lágháború hősei 1939—1949, Igen, a nevek. Sehol sem­mi nyomuk nem volt, csak a lelkekben. — Levéltárakban kutat­tunk. Nagykőrösön a vé­letlen is mellénk állt: har- mincegynéhány névre buk­kantunk. Próbáltunk a Hadtörténeti Múzeumtól segítséget kérni, de azóta se kaptunk választ, pedig állítólag kiskatonák dolgoz­tak az anyag rendezésén — meséli Scheffer Ferencné óvónő. — Megkerestük azo­kat, akiknél valamifajta dokumentum lehetett, mint például: tábori lap, ame­lyen valaki megírta, kik hunytak el és mikor. Na­gyon sokan segítettek, azok közül, akik hazakerültek. — Emlékmű ügyben ér­dekelt vagyok én is — ve­szi át a szót Kerepesi Lé- nárd nyugdíjas téeszfő- könyvelő, szintén tősgyöke­res berceli. — Apámat 45- ben vitték el, s elvitték édesanyámat is. Tizenegy éves voltam. Egyedül ma­radtam a 70 éves déd­nagymamával és a rákos beteg nagymamával, aki 45- ben meghalt. Édesapám is meghalt. Kint. Édesanyám három , és fél év után ke­rült haza. — Még a népfronton be­lül kezdtük el összeírni az áldozatok nevét — folytat­ja Schefferné. — Édes­anyám addig soha nem mesélt semmit. Róla is mindössze annyit tudtam, hogy megözvegyült, a há­ború alatt, s ketten ma­radtak féltestvéremmel. Csak most árulta el, hogy az ő férjét is elvitték ... — Nemcsak a hallgatás nehezítette a dolgunkat — mondja Kerepesi Lénárd —, hanem sok pontatlanság is. Például többször úgy jár­tunk, hogy egy személy kétszer került a listánkba. Amiatt, mert az oroszok, nem tudni, miért, az asz- szonyokat lánynéven je­gyezték föl. Az itthoniak meg a férje nevén emle­gették. Aztán: sokan ak­koriban magyarosították a nevüket, de az idős vissza- emlékezők csak az eredeti szerint beszéltek róluk. Gondot okozott, hogy át­rendeződtek a településré­szek, eltűntek a hajdani utcák. — Mindehhez hozzájá­rult még az is, hogy töb­bet gyűjtöttek össze az is­kolaudvaron, mint ahányat elvittek — sorolja tovább Schefferné. — Tizenhá- rom-tizennégy napig voltak ott fegyveres őrséggel kö­rülvéve .., Karácsonykor írták össze őket, olyan lát­szatot keltve, mintha csak népszámlálás lenne. Min­den logikát nélkülözött a lista, s az is, ami szerint néhányukat elengedték. Általában azok jöhettek ki, akik igazolni tudták ma­gyar voltukat vagy hat éven aluli gyermekük volt. De ez sem egyértelműen így történt... Az 1989. januári végre­hajtó bizottsági ülés után — amely az emlékmű fel­állításáról határozott — al­kalmi csoportok segítségé­vel dolgoztak. Rengeteg délutánjuk, éjszakájuk ment arra, hogy gyűjtöt­tek, egyeztettek, újraírták — abc szerint. Sok idő telt el azzal is, hogy meggyőz­zék az embereket: nem lesz bántódásuk; a fiakat, lány-leszármazottakat: en­gedjék meg, hogy hozzá­tartozójuk neve fölkerül­jön az emlékműre. — Emberileg is nagyon nehéz volt — teszi hozzá Scheffer Ferencné. — -Akik­nél jártunk, sokan végig­sírták az egész éjszakát, végigélték azokat az esz­tendőket ... — A múlt héten leadtuk a névsort, de továbbra sincs nyugtunk — jegyzi meg Kerepesi Lénárd. — Hatszázhárom elhurcolt szerepel rajta, de az én gyerekszememben annak­idején a hatszáztizenhár- mas szám rögződött. Még mindig kutatunk: vajon csakugyan kétszázhúsz az áldozatok száma, nem több? Azokkal például még nem tudtunk zöldág­ra vergődni, akiket kite­lepítettek hazajövetelük után, s ma is kint élnek Németországban ... Ennek ellenére annyi mindent megtudtak szo­morú gyűjtőmunkájuk so­rán, hogy megtelne vele egy történelemkönyv. Ah­hoz azonban, hogy valóban kötet lehessen belőle, pon­tos levéltári anyagokra len­ne szükség. Schefferné lá­nya. Scheffer Anna szege­di történelem—régész sza­kos hallgató szakdolgoza­tának ez lesz a témája. Ami dokumentummal ren­delkeznek, azt majd a fa­luházban helyezik el. — Kolléganőim fiatalok — jelenti ki Scheffer Fe­rencné. — Mi itt élünk, ez a mi múltunkhoz tartozik. Negv-enhétben születtem, s felnőttem anélkül, hogy mindezekről bármit is tud­tam volna. — Ha netán egyszer lesz a falunak pénze arra, hogy könyvet adjon ki, akkor nagyon oda kell figyel­nünk — jegyzi meg Kere­pesi Lénárd. — Ezt tettük most is: kiszűrtük az indu­latokat, a szélsőségeket, tárgyilagosak voltunk. Mert abban a légkörben, amit a háború kialakított, nem le­hetett megmagyarázni sok ember viselkedését. A há­borúban nem szabad logi­kát keresni, azt csak túl­élni lehet. Vennes Aranka ^ (Vége.) így a több hónapos elmaradást nem túdják rajta behajtani. E panaszát elmondta a gyámha­tóságon is, ám ők teljesen érthetetlennek tartották az ál­lásfoglalását, szerintük nincs ilyen, hogy nem tudják be­hajtani a tartozási, illetve ér­vényesíteni a bíróság ítéleté­ben foglaltakat. E két asszony után mások is elmondták megélhetési gond­jaikat, az ő történetük is szí­vet szorongató volt. Az áldo­zatok a kiskorú gyermekek és az őket becsületesen nevelő édesanyák, akik a létminimum alatt tengődnek. Nem kilin­cselnek segélyért, hiszen az egyszeri néhány száz forint még egy pár olcsó cipőre sem elég. özv. István Gyuláné Vác &.gs9 * •• •• Ma épüljön ^feres­egyházon? Ehhez a kérdéshez, hogy ért­hető legyen, vissza kell tekin­tenünk a közelmúltba. Veres­egyházon 1951-ben, a megyé­ben az elsők között megnyi­tottuk a Budapest Környéki Tüzép 2322-es telepét. Ennek egyik alapítója és első telep­vezetője voltam. A vállalat igazgatóságával úgy döntöttünk, hogy a telepet nem a piactéren, hanem a MÁV-állomáson, a bérlemé­nyemen nyitjuk meg, hogy a szállítás költségét részben a vállalatnak, részben a lakos­ságnak megtakarítsuk. Közben megszűnt a MÁV gödöllői szárnyvonala, az M3-as autópálya építésekor a korábbrvówalat a MÁV ipar­vágányaként átépítette. A ta­nács szándéka az volt, hogy a munka befejezte után az ipar­vágányt és a rámpát a Tuzép kapja meg a közvetlen, fuvar nélküli kirakodás céljára. Nem tudni, miért, nem így történt. A Tüzép a gödöllői műút mellett épített modern te­lepet — ahová azonban a vasúton érkező árut, pl. a szenet, felárral kapja meg a lakosság. Most viszont azt olvassuk a helyi lapban, hogy a vasúti rakodóterületet kerékpártá­rolónak és kereskedelmi köz­pontnak kívánják kiépíteni. Ez ellen az újabb hibás dön­tés ellen tiltakozunk: ne hagy­juk ki a vissza nem térő le­hetőségünket! Létesítsen a helyi önkor­mányzati szerv és a Volán, esetleg az érdekelt vállalatok bevonásával, egy autóbusz-pá­lyaudvart, ami nem lenne más, mint egy lebetonozott autóbusz­forduló. váróhellyel, ez köz­vetlen csatlakozást teremthet­ne a beérkező vonatokkal. A Volán-buszokon kívül marad­na hely az üzemi autóbuszok­nak is. Elférne itt a kerékpártároló is. Egy-egy kereskedelmi egy­ségnek is lenne helye. Fazekas Mátyás Veresegyház Hőket mundérba? Sérti az állampolgári jog- egyenlőséget, hogy nőkre nem vonatkozik a hadkötelezettség — tudósított a Pest Megyei Hírlap az Országgyűlés honvé­delmi bizottságának ülésén a Mécs Imre (SZDSZ) szájából elhangzottakról. Az állampolgári jogegyenlő­séget az is sérti, hogy például a férfiak nem szülnek gyere­ket. Nem kellene ezt is tör­vénybe iktatni ? Vajon, az nem sérti Mécs urat, hogy neki nem kell naponta mosni, főz­ni, takarítani, és még olvasni is a gyerekkel? Netán a nyári befőzést is elvégezni, de mind­ezt úgy, hogy még este se legyen fáradt, mert ehhez nincs joga a másik nemmel szemben ... Ha mindent egybevetünk, egyenlőség sosem lesz; a nő nőnek született, a férfi férfi­nak. Ne akarjuk már megvál­toztatni a természetet. A fér­fiakat elviszik katonának, a nők megszülik a gyermekeket, azt keserves munkával fel­nevelik. tanítják és dolgoznak a családért. Érdemes lenne ezen elgondolkodnia a terem­tés koronáinak! A szülés,’ a fogamzásgátlás, a házimunka gondjai mellett most még a haza védelmét is rábíznák a gyengébb nemre! Hol van itt az állampolgári jogegyenlőség? És cserébe mit vállal mind­ebből Mécs úr, hogy az egyen­lőséget fenntartsa? Milyen hasznot hoznának lányaink az államnak a katonai szolgálat alatt — fegyver nélkül ? Örömlányoknak kellenek vagy krumplit pucolni? Remélem, a javaslattevőnek is van leánya. Remélem, a Parlamentben sosem szavaz­zák meg ezt a törvényt, és hogy más anyák is így érez­nek. Polgár Lászlóné Nagykőrös Hozzászólás és vélemény Párt villongások Nem szeretnék azoknak a tábo­rába tartozni akik indulatoktól vezérelve mondják el véleményü­ket. Sajnos manapság a megnyil­vánulásokra az indulatosság, a fé- sületlenség a jellenizp. mondja azt miniszter vagy az egyszerű földi halandó. Be kell vallanom, aggódom! E sorokat is azért írom. Természe­tesen nem minisztereink bármelyi­kének sorsa miatt, inkább hazánk esetleges perspektívája váltotta ki belőlem ezt az érzést. Rendszere­sen figyelemmel kísérem a hazai politikai eseményeket is, a most kialakult botrány az, ami írásra sarkallt. A külügyminiszter körül kiala­kult bonyodalom kapcsán az az ér­zésem támadt — a sok nyilatkozó­val ellentétben —. hogy ez a bo­nyodalom nem a véletlen műve. Nem is holmi propagandafogás, hanem egy folyamat utolsó sza­kasza. Ez a folyamat fényes ígér­getésekkel kezdődött, ami a ha­talom megszerzését célozta. Nap­jaink gyakorlata bizonyítja, hogy a választási ígéretekből vajmi ke­vés valósult meg. és az is látszik, hogy a hatalom funkcionáriusai nem képesek eleget tenni vállalt kötél öze ttség ei Írnek. Úgy gondolom, nem véletlen az sem, hogy eddig is rengeteg bírá­lat érte a minisztereket. Gondol­hatunk itt a belügyminiszter kö­rül kialakult botrányra, melynek elindítója egy elhamarkodott — többek szerint jogsértő —. diszkri­minatív döntés volt. A miniszter a megfelelő konzekvencia levoná­sa helyett az álmagyarázatok és a regi rendszer szidása mögé bújt fedezékbe. Sajnos, hasonlókat le­het elmondani a külügyminiszter viselkedéséről is. Az egyszerű ember ezt úgy fo­galmazza meg. hogy becsapták őt, hamis ígérgetésekkel áltatták, ha­zudtak neki, miközben egyre erő­sebb a létbizonytalanság, csökken az életszínvonal. Érdekes ellentmondást vélek fel­fedezni abban is hogy vezető po­litikusaink egyre többet hivatkoz­nak az európaiságra, a példa érté­kű polgári demokráciára. Ezzel nem is volna baj. ha ezt a gya­korlat is tükrözné. Itt érzem a po­litikai morál gyengeségét. A közelmúltban többször el­hangzott; ez az államtitkár, az a miniszter magánemberként tette ez, mondta azt Véleményem sze­rint ilyen szinten már nem vá­lasztható szét a magánemberi és közfunkcióból) szereplés. Úgy gon­dolom. a politikai kultúra része a következetes viselkedés, a politi­kai morál játékszabályainak be­tartása is. Sajnos, ebben igencsak messze vagyunk még Európától. Egyre erősebb meggyőződésemmé válik, hogy nem csupán a régi rendszer vezetői ragaszkodtak fog­gal. körömmel a bársonyszékhez, a maiak is hasonlóképpen cselek­szenek. Kulcsár István Örkény Szerkesztői üzenetek F. M„ Veresegyház: Az ön ál­tal felvetett problémát a helyi ve­zetés tudja a leginkább áttekinte­ni, ezért célszerű a választások után javaslatával $z önkormány­zathoz fordulni P. L., Budakeszi: Levelét a pos­ta illetékeseihez továbbítottuk. D A, Aszódi Levelét továbbí­tottuk a Pest Megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat, illetékeseihez. Kértük az ügy kivizsgálását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents