Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-22 / 223. szám

2 1990. SZEPTEMBER Z1., SZOMBAT WmHÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉSwsm Patthelyzet az ebeiken Kétségek az Irak elleni újabb szankció hatékonysága iránt A magas olajárak súlyos válságba sodorhatnak sok országot Kenyértörés felé haladnak az események a Szovjetunióban? ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP A szárazföldi és a tengeri blokádról szóló korábbi hét biztonsági tanácsbeli határo­zat után az öt állandó tag megegyezett a< nyolcadikban, c légi blokád bevezetésében is. Ez annyit jelent, hogy min­den Bagdadba tartó repülő­gépnek vagy onnan távozó­nak le kell szállnia rakomá­nyának átvizsgálása végett a környező országok valamelyik kijelölt repülőterén. Az intéz­kedés inkább csak szimbo­likus, hiszen már csak Jordá­niából és Líbiából indulnak gyér számban repülőgépek az ipari fővárosba, s légi úton álig érkezett bármiféle szál­lítmány Irakba. A Biztonsági Tanács e nyolcadik lépésének így inkább csak jelképes fon­tossága lehet, s azt hivatott bizonyítani, hogy Szaddam Husszein kormányzata, ag­ressziója miatt, teljesen elszi­getelte magát a világtól. Ezzel •— mint a Guardian című an­gol lap rámutatott — kime­rültek azok a diplomáciai le­hetőségek, amelyekkel nyo­mást lehet gyakorolni a bag­dadi vezetésre, s ha ezek nem lesznek hatékonyak, akkor „más eszközökhöz kell folya­modni". A kommentátorok nagy része hasonlóan borúlá­tó a légi blokád eredményes­ségét illetően, s arról cikkez­nek, hogy egy bizonyos vára­kozási idő után a Biztonsági Tanácsnak a katonai megol­dásokat is meg kell fontolnia. Bush elnök is célzott erre legutóbbi San Franciscó-i be­szédében, amelyben arra az esetre, ha az iraki vezetés nem ért a blokád figyelmeztetésé­ből, „más eszközöket” is alkal­maznak ellene. Egyelőre azon­ban még el akarják kerülni a blokádot támogató minden fő­városban, hogy át kelljen lép­ni a katonai megoldás „küszö­bét”. Hiszen világos: amíg re­mény van a diplomáciai út járhatóságára, addig a Bizton­sági Tanács sem hozna hatá­rozatot bármilyen hadművelet indítására. Washington pedig, amely a legnagyobb, mintegy százhetvenezer főnyi katona­ságot küldte a térségbe, nem kíván e testülettől függetlenül fellépni. A stratégiai tervezők emellett jól tudják, hogy egy Irak elleni háború mily nagy emberáldozattal járna, s túl ezen szinte beláthatatlan koc­kázatokat rejtene magában a világ olajellátására. A bagdadi vezetés ugyanis azzal fenyege­tőzik, hogy hadműveletek ese­tén bevetné tetemes vegyi- fegyver-készletét, és elpusztí­taná a térség olaj kútj ait, fi­nomítóit. Túl ezen, terrorak­ciók kezdeményezését helyezte kilátásba minden olyan or­szágban, amely részt vesz egy Irak elleni hadműveletben. ISMÉTELT BAGDADI KIHÍVÁS A Szaddam Husszein-vezetés arra számít, hogy a blokádban részt vevők visszariadnak at­tól, hogy áthágják ezt a ha­tárt a cselekvésben. Ezért amikor világossá vált. hogy a Biztonsági Tanács nyolcadik határozati javaslatát megsza­vazzák, a bagdadi televízió adását megszakítva olvasott be egy nyilatkozatot, amely kardcsörtetőbb jellegű volt, mint bármely eddigi kormány­állásfoglalás. Szaddam Husz- szein kormányzata bejelenti, hogy szó sem lehet arról, hogy Irak elhagyja Kuvaitot, nem hajlandó semmiféle kompro­misszumra. s ha kell. harcolni fog az utolsó emberig. Az iraki rendszer arra szá­mít, hogy a blokádban részt vevő államokat sikerül meg­osztani, ha hajthatatlanságot mutat. Ezért hangsúlyozza propagandája, hogy az Irán elleni nyolcéves háborúban hadserege mily rendkívüli harci tapasztalatot szerzett, s polgári lakossága mennyire megedződött a megpróbáltatá­sok elviselésében. így képes egy hosszú, elhúzódó háborút is végigküzdeni. Másrészt azt állítják, hogy az iraki és ku­vaiti olajszállítmányok tartós elmaradását a világpiacról nem lehet azzal pótolni, hogy más államok fokozzák a ki­termelést. Az olaj ára elkerül­hetetlenül csillagászati magas­ságba szökik, s ez világválsá­got és gazdasági visszaesést idéz elő — állítják Bagdad­ban. A Szaddam Husszein-veze­tés, hogy „szilárdságot” mu­tasson, s bizonyítsa, hogy nem kíván kivonulni Kuvaitból, a napokban százhatvanezer főre emelte ottani megszálló csapa­tainak létszámát. BUSH SZEMLEÜTJA Egyelőre teljes a bizonyta­lanság abban, hogy meddig tart ez a patthelyzet, amelyet a kölcsönös szópárbajok jelle­meznek. Az amerikai légierő vezérkari főnökét, aki felvá­zolta, hogyan fest majd Bag­dad katonai térdre kényszerí­tése, azonnal leváltották. De hogy ilyen jövőbeni intézke­dések vannak a tervezőaszta­lon, aligha lehet kétséges. Mindenesetre Cheney védelmi miniszter a napokban arról nyilatkozott, hogy az amerikai felvonulás az öböl térségébe, még .nem fejeződött be, s tor vábbi csapatok érkeznek majd Szaúd-Arábiába. Olyan hírek is elterjedtek Washingtonban, hogy az Egyesült Államok tar­tósan a térségben kívánja tar­tani katonaságát, s csapatai a jelenlegi válság megoldása után sem térnek haza. Az amerikai hadügyminisztérium cáfolta ugyan a híresztelést, de megfigyelők szerint eléggé lagymatag módon. Mindenesetre tény, mint azt hivatalosan bejelentették, Bush elnök a térségbe utazik, hogy megszemlélje az ameri­kai felvonulást. Az elnök ezt nyilván olyan gesztusnak szánta, amellyel ki akarja hangsúlyozni kormányzatának eltökéltségét, hogy nem haj­landó eltűrni Irak agresszív cselekedetét. Másrészt az el­nöki látogatással az „első vo­nalban" fokozni akarja az amerikai csapatok készültségi morálját. Nem véletlen, hogy ez akkor történik, amikor a héten Londonba érkezett an­gol menekültek arról számol­tak be, hogy a Kuvaitot meg­szállva tartó iraki csapatok körében bizonyos lehangolt- ság, erkölcsi elbizonytalano­dás tapasztalható. Amíg sokan közülük rablásban és fosztoga­tásban találnak „vigaszt”, akadnak olyanok, akik nyíl­tan hangoztatják, hogy nem tartják igazságosnak Kuvait megszállását, és félnek az amerikai haditechnika pusztí­tó fölényétől. A KOMPENZÁCIÓ SORRENDJE Megfigyelők megjegyzik, hogy a patthelyzetből azért is minél előbb kibontakozást kell keresni, mert a válság elhúzódása több olyan gazda­sági következménnyel jár együtt, amelyet nehéz vagy alig lehet ellensúlyozni. Min­denekelőtt a haderők állomá- soztatása a térségben súlyos dollármilliárdokat emészt fel. A blokádban részt vevő, Irak­kal és Kuvaittal élénk külke­reskedelmet folytató országo­kat o kiesés miatt jelentős pénzügyi veszteség sújtja. Egy további tényező az olaj árának emelkedése. Ez az ipa­rilag fejlett államokban re­cessziós jelenséget idézhet elő, az átalakulóban levő kelet­európai országokban akadá­lyozhatja a reformok érvénye­sülését és a harmadik világ sok, szegényként nyilvántar­tott részében valóságos gazda­sági katasztrófát okoz. Washingtonban gyorsan fel­ismerték ezt, s azért küldték Baker külügyminisztert, egyes kommentátorok által találóan „gyűjtőkörútnak” nevezett utazásra, hogy az Irak elleni szövetség pénzügyi alapjait megerősítsék. A washingtoni diplomácia vezetője közel-ke­leti és nyugat-európai tárgya­lásai eredményeként 16 mil­liárd dollárnyi felajánlást könyvelhetett el szövetségesei­től. Brady pénzügyminiszter pedig Tokióban e célra négy- milliárd dollárt szerzett. Így ezekkel és az amerikai kor­mányzat által nyújtott össze­gekkel egy időre biztosított a katonai jelenlét költségeinek fedezése. A „frontvonalor- szágök” is első helyen kárpót­lást kaphatnak a blokád miatti jövedelemkiesések miatt. Jor­dánia, Törökország és Egyip­tom a közvetlenül érintettek, de az amerikai elnök által adott felsorolásban ott van­nak a kelet-európai államok és több harmadik világbeli ország. Ami az olajárat illeti, a szegény országok kompenzá­ciójára több elképzelés van. Az egyik a Nemzetközi Valu­taalapé. Eszerint az olajter­melő állarríok többletbevéte­leiből, amelyek a magas ár miatt keletkeznek, különleges alapot hoznának'létre, s ebből alacsony kamatláb mellett kapnának kölcsönt azok az olajvásárlók, amelyeket súlyos válsággal fenyegethet az ár­robbanás. Egyébként az IMF arra számít, hogy a jövő év végére a jelenlegi 30 dollár feletti hordónkénti olajár 21 dollár körül stabilizálódik. EZERNEGYVENNËGY HIÁNYCIKK Egyes moszkvai lapok arról véltek tudni,- hogy a hadse­regben bizonyos tisztek állam­csínyre készülnek, s már egy­ségek is vonulnak a főváros felé. Ezt hivatalosan megcá­folták ugyan azzal, hogy a november 7-i díszszemle gya­korlatai zajlanak, de* hogy ilyen hírek keringhettek, jel­zi a helyzet rendkívüli feszült­ségét. Közben a legfelső tanács­ban heves vita folyt arról, hogy melyik reformtervet emeljék törvényerőre, Satalin radikálisabb vagy Abalkin mérsékeltebb, sokak által konzervatívnak bélyegzett programját. Mindkét akadé­mikus a fokozatos és ellenőr­zött privatizációban, valamint a piacgazdaság bevezetésében keresi a kiutat a szovjet gaz­dasági válságból. Gorbacsov államfő a radikálisabb, ötszáz napos végrehajtási időre be­programozott Satalin-tervvel rokonszenvez, de miután mi­niszterelnöke, Rizskov, a sze­rényebb Abalkin-tervhez kö­tötte kabinetjének sorsát, megvédte a kormányfőt. Ez azért is különös volt, mert ko­rábban a legnagyobb köztár­saság, az orosz föderáció el­nökével, Jelcinnel megállapo­dott a Satalin-elképzelés tá­mogatására. Az orosz föderáció e heti parlamenti ülésén az Abalkip- tervet támogató Rizskov távo­zását követelte határozatában. Bárhogyan is alakuljanak a dolgok a Szovjetunióban, ahol már 1044 hiártycikket tarta­nak nyilván — s ezek sorá­ban sok helyütt a kenyér is ott van —, gyors, radikális reformokra van szükség, hogy elkerüljék a másként könyör­telenül bekövetkező kataszt­rófát. Ár.kus István Ebben a hónapban még marad a benzin ára A jamburgi beruházás magyar részvételének fejében ka­pott szovjet földgázra az országnak feltétlenül szüksége van. Feltehetőleg az egyezmény lejárta, illetve a Tengizben végzett építési, szerelési munkák értékének kiegyenlítése után, távlati­lag is a szovjet földgáz vásárlói leszünk, ezért a megállapodás ütemes végrehajtásához kell magunkat tartani — közölte László Balázs, a kormány heti ülését követő szokásos pénteki sajtótájékoztatón. A szóvivő a hétfőn kezdő­dő magyar—szovjet kormány­közi tárgyalások kapcsán le­szögezte: a megbeszélésen csak a szovjet csapatkivonás­sal összefüggő anyagi kérdé­sek rendezése szerepel. Miután azonban a küldöttségeket a külgazdasági miniszterek ve­zetik, nyilvánvalóan akár na­pirenden kívül, akár hivata­losan — a tárgyalások pere­mén — szóba kerülnek kül­gazdasági kapcsolataink egé­szével összefüggő kérdések is. A kőolajellátási helyzetről kiadott csütörtöki kormány- szóvivői közleményre utalva László Balázs elmondta, hogy a szovjet fél 25 százalékos le­maradásban van szerződéses kötelezettségének teljesítésé­ben, s a negyedik negyedév­re is hasonló mértékű elma­radás várható: A szóvivő is­mételten takarékosságra kért minden kis- és nagyfogyasztót, a termelő szervezeteket és az állampolgárokat. László Balázs kijelentette: a kormányülés napirendjén nem szerepelt a benzináreme­lés kérdése, sem összegszerű­séget, sem időpontját illetően. Ezt annak kapcsán közölte, hogy az MTI értesülése sze­rint a benzin árát literen­ként 2,50-nel emelnék. A szó­vivő úgy fogalmazott: nem hiszi, hogy az MTI híre reá­lis. Ám nem zárta ki, hogy a szovjet szállítás ütemének csökkenése és a kényszerű vi­lágpiaci beszerzés miatt előbb- utóbb elkerülhetetlen lesz a benzin, illetve az olajszárma­zékok árának emelése. E hó­napban, illetve a közeljövő­ben azonban ezt valószínűt­lennek tartotta. A kormány foglalkozott a szabályoktól eltérően megálla­pított nyugdíjak, nyugdíjki­egészítések, járulékok kérdé­sével. A kormány a nyugdíj­elvek és a kitüntetésekkel já­ró nyugdíjkiegészítések között ellentmondást lát, ezért e ki­egészítéseket új jogszabállyal kívánja megszüntetni. A mű­vészi, tudományos érdemekért vagy sporttevékenységért ka­pott kitüntetések esetében ezt az elvonást nem teszi meg. Kérdésre válaszolva a szó­vivő elmondta, hogy a ki­tüntetésekkel összefüggő nyugdíjkiegészítések több mint 13 ezer személyt érinte­nek, közülük 11-11,5 ezerre te­hető azoknak a száma, akik politikai indítékú kitüntetés­ben részesültek. Az intézke­déscsomag érinti a korenged­ményes nyugdíjazások kérdé­sét, illetve azokat a korábbi magas állású állami vezető­ket, akik számára szintén a jogszabályokkal ellentétesen, különleges szabályok szerint állapították meg a nyugdíjat. A témát tovább részletezve, a kört még szűkebbre vonva — neveket nem mondva — a szóvivő kijelentette: lényegé­ben a volt miniszterelnökök, az Országgyűlés, illetve az Elnöki Tanács volt elnökei érintettek, akiknek a fizeté­sét a Grósz-kormány idején állapították meg, különleges eljárással. Igaz, hogy a Né- meth-kormány ezt hatálytala­nította, ám az akkori álla­potnak megfelelően fagyasz­totta be fizetésüket. A. szó­vivő emlékeztetett: a Grósz- féle intézkedés az akkori ak­tív „kollégák” nettó fizetésé­hez igazította volna a nyug­díjat. László Balázs elmondta még, hogy a művészi, tudo­mányos vagy sporttevékeny­ség elismeréseként kapott ki­tüntetésekkel járó kiegészíté­seket a jövőben nem a társa­dalombiztosítás folyósítaná, tehát a nyugdíjkiegészítések sem azt terhelnék. A kormány elhatározott szándéka, hogy a jövőben a kitüntetésekhez nyugdíjkiegészítés ne párosul­jon. Miniszteri nagyvizit (Folytatói; az 1. oldalfőV) Dr. Surján László ezután félszáz, a kórházban fekvő, de már lábadozó, járni képes be­teggel találkozott, akiknek kérdéseire csakúgy válaszolt, mint a későbbi orvos—minisz­ter eszmecserén elhangzottak­ra. A többi között szólt arról, hogy az egészségügy és a tár­sadalombiztosítás anyagi hát­terét a munkáltatók és a dol­gozók befizetései adják, így az ellátást rövidíti, lopja meg mindenki, aki nem tesz eleget kötelezettségeinek. Fontos tö­rekvés tehát a táppénzes fe­gyelem megerősítése, akár­csak az, hogy a körzeti ellá­tás kapjon mindinkább csa­lád—orvos jelleget. Beszélt dr. Surján László ar­ról is: a minisztérium törek­vése, hogy mind kevésbé le­gyen direkt az irányítás, s mindinkább a szabályozásra helyeződjék a hangsúly. Ma még viták tárgya, hogy mi módon, de közel kell tartani a szolidaritási elv alapján a kü­lönböző jövedelmű rétegek egészségügyi ellátását, ám, mert állampolgári jogon , jár ez, tisztázni kell, mi is tartoz­zék bele. A fálálkozók után a minisz­ter útja a kórház főtéri 135 ágyas belgyógyászati-gégészeti részlegébe vezetett, amelyet — mint tegnap hírül adtuk — kórházi célokra kér vissza az irgalmas rend. Itt az egyház képviselői, valamint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi szervezetének vezetője fogad­ta dr. Surján Lászlót, aki a rö­videsen egyházi kezelésbe ke­rülő épület kórtermeibe is be­benézett. Míg a látogatás első fele hangsúlyozottan szakmai jel­legű volt, a második fele nem: ekkorra a Kereszténydemok­rata Néppárt Pest megyei szervezetének választási nagy­gyűlése maradt, ahol pártel­nöki minőségében jelent meg a város vendége. A zeneiskola nagyterme zsú­folásig megtelt párthívekkel, érdeklődőkkel, akiket dr. Sur­ján László érkezéséig az is­kola fúvószenekara szórakoz­tatott. Miután a megjelentek a rezesek kíséretével elénekel­ték a Himnuszt, a KDNP el­nöke kapott szót. Ezen a na­pon már meg kellett találnia a hangot a kórház betegeivel, a város és környéke orvosaival, fCiàlfëlcIi események egy mondatban Wed« Az oroszországi parlament pénteken határozatban mondta ki, hogy a köztársaság katonai szolgálatot teljesítő polgárai nem vethetők be nemzetiségi konfliktusok leverésére az orosz fö­deráció határain kívül. A A német—német egyesülési szerző­dés előtt pénteken az utolsó parlamenti akadály is ledőlt, mi­után Bonnban a nyugatnémet tartományok képviselete, a Bun­desrat egyhangúlag ratifikálta a dokumentumot. A Az ameri­kai kormány pénteken kiutasított három iraki diplomatát, vá­laszul arra, hogy ugyancsak három amerikai diplomatának el kellett hagynia Bagdadot. A kiutasított irakiak között van az ország katonai attaséja A Mihail Gorbacsov a szovjet parla­ment tegnapi ülésén nem emelt szót egyértelműen a kormány védelmében, csak azt hangoztatta, hogy nem támogatja az or­szág vezető testületéinek egésze elleni kampányt. A Személy­autóval koccant össze péntek reggel Borisz Jelcin hivatali Volgája, de az oroszországi parlament elnöke nem sérült meg. A Húszévi börtönbüntetésre ítélte a bukaresti katonai bíró­ság Nicu Ceausescut, aki a forradalmi események idején a román kommunista párt Szeben megyei első titkára volt. A A bolgár parlament péntekre virradóra jóváhagyta az Andrej Lukanov miniszterelnök által előterjesztett kormánylistát. A Közöspiaci küldöttség tartózkodik Tiranában, hogy a keres­kedelmi és gazdasági együttműködés lehetőségeiről tárgyal­jon albán illetékesekkel — jelentette az ATA albán távirati iroda. s most megtalálta a megye kü­lönböző pontjairól érkezett emberekkel is. Az interjúban vázolt gondolatokat fejtette ki, s a sikert a beszéde végét kö­vető taps mutatta. Dudás Zollán—Vasvári G. Pál A híd pillérei A látogatást kihasználva kérdez­tük meg dr. Surján Lászlót: — Miniszter úr! Orvosi körökben sok kifogás érte a rendeletet, mely szerint újra kell választani a kórházak igazgatóit. Mi indokol­ja ezt? — Meggyőződésem: fontos, hogy a kórházak igazgatóinak olyan embereket válasszanak, akik ké­pesek dönteni, és cselekedni is. Ehhez nélkülözhetetlen a munka­társaik támogatása. Sokan félre­értették a minisztérium szándékát, s a rendeletet, pedig csupán ar­ról van szó, hogy az igazgató érezze a háta mögött az orvosi kar bizalmát, amikor személyi és anyagi ügyekben dönt, amikor például drága, de kihasználatlan orvosi berendezéseket kívánt el­adni. — Mint a Kereszténydemokrata Néppárt elnökének s a választási gyűlés szónokának, mi a jelenlegi fő politikai mondandója? — Évszázadokon át az volt a magyar történelem fő kérdése: hogyan álljunk ellen? Mert min­dig volt, aminek ellen kellett áll­ni. Ma ez a kérdés értelmetlen, fontosabb az, hogyan tovább. Az Európába vezető híd építéséhez vannak pillérek. Ilyen volt a ta­vaszi választás, ilyen a mostani helyhatósági is. S a harmadik: az emberek most azon törik a fejü­ket, miként lehet, hogy míg ók mindent jó szándékkal, s tisztes­séggel megtettek, az ország tönk­rement. Vegyük inkább észre: miénk az ország, itt az ideje fe­lelősen és örömmel dolgozni érte. E három pillér már tarthatja azt a hidat, amely a kiutat jelenti gazdasági bajainkból is. — önnek mint miniszternek vé­detnie kell az egészségügyi és szo­ciális ellátás jelenlegi színvonalát, s ha lehet, javítani azt. Mint a Kereszténydemokrata Néppárt ve­zetőjének pedig bizonyára felada­ta, hogy elősegítse az egyházak tulajdonainak visszaadását. Az utóbbiak közül sokban kórházak, szociális otthonok találhatók ma. Hogyan egyezteti össze a két el­lentmondó teendőt? — Nem okoz ez a számomra semmiféle konfliktust. Az egyhá­zi javak visszaadását illetően nem a reprivatizáció híve vagyok, de az egyházaknak kellenek épületek, mert közhasznú tevékenységet vé­geznek. Lassú, szerves fejlődés hozhat megoldást. Az elgyház gyenge ahhoz, hogy minden régi épületét működtetni tudja. A kór­ház visszaadható akkor, ha kór­házként működtetik tovább, vagy ha helyette újat építenek. De nem adható vissza a szociális otthon, ha az a következmény, hogy lakói hajléktalanok lesznek, s ha helyet­te leikigyakorlatos ház lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents