Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-22 / 223. szám

1990. SZEPTEMBER 22., SZOMBAT 3 Hóshnropó Herceghulmon Tudományos kutatók, takar­mányozási és állattenyésztési szakemberek, egyetemi, főisko­lai tanárok voltak jelen azon a közös marhahúskóstolón, amelyet Herceghalmon, az Ál­lattenyésztési Takarmányozá­si Kutatóközpontban tartottak. Gundel János, a szintén Her­ceghalmon működő Állatte­nyésztési Takarmányozási Ku­tató Intézet igazgatója el­mondta, hogy 25 éves kapcso­lat fűzi az intézetet az Izsáki Állami Gazdasághoz. Ott alap­vetően húsmarhákat tenyész­tenek. Normális hizlalási kö­rülmények között, tulajdon­képpen a kutatók által java­solt tákarmányféleségek fel- használásával nevelik a szar­vasmarhákat. Ez a húskóstoló alapvetően további támponto­kat kívánt adni a genetikai kutatómunkához. Gundel János tájékoztató­jában kitért arra, hogy remél­hetően nem is olyan sokára eljön majd az az idő, amikor a háziasszonyok a hentesüz­letben azt a marhahúsfélesé­get vásárolhatják meg, ame­lyik minőségi, tehát a családi asztalra való. A hereford, a shaver és angusz szarvasmar­hafajták közül színre, ízre az utóbbi húsa tűnt az ízesebb- nek, s küllemre is tetszető­sebbnek. A tudományosan nyomon követett hizlalási kí­sérletek azonban változatlanul folytatódnak, mert alapvető gazdasági igény, hogy olyan szarvasmarhafajták tenyész­tése honosodjon meg, amelyek nemcsak a tartóknak, hanem a felhasználóknak is hasznot hozzanak. Gy. L. MASSZÁZS A FÜRDŐKÁDBAN Vásárdíjas matskaalom (Folytatás az 1. oldalról.) Nagy nyüzsgés volt a gyá- U Szabadság Tsz Agroplast ipari ágazatának szabadtéri standján, a vásárterület cent­rumában. Üvegszálas poliész­ter anyagokból előállított ker­ti bútorgarnitúrák, napozópa­dok, fürdőmedencék csalogat­ják az érdeklődőket. A mű­anyag fürdőkádcsalád között ott ékeskedik egy házi rnasz- százsra, pezsgőfürdő készíté­sére alkalmas kád is, amely betétként beilleszthető a nor­mál méretű fürdőkádakba. Igaz, az ára borsos, követi valóban extra képességeit, kö­zel 100 ezer forintért vásárol­ható meg. A poliészterkádak és tartozékok sorából kima­gaslik a Sudár Sport névre hallgató tőkesúlyos túravitor­lás, amely a sportvitorlázás hódolóinak kedvelt eszköze lehet. A Pest megyei kiállítók so­rában található a ráckevei Aranykalász Tsz is. A szövet­kezet változatos gazdálkodá­sát jól reprezentáló termé­kekkel van jelen. Gyorsfa­gyasztott zöldség és gyümölcs, mélyhűtött készételek, kon­téner faház, féktárcsaköszörű és a változatosság, a színes­ség kedvéért gumicukorka szí­nesíti a profilsikáiát. A szintén ráckevei Stylfa Gazdasági Társaság belső téri ajtókat, fal- és mennyezet- burkolatokat hozott a kiállí­tásra. A solymári Pemü ci­pőipari termékei messzeme­nően jelzik a vállalat követ­kezetes piacpolitikáját, a ha­zai és nemzetközi igények­SZABADGONDOLKOD O VIZSGÁLÓBIZOTTSÁGOK Hivatalos helyeken még csak készülődnek a vizsgálóbi­zottságok fölállítására. Vitathatatlan szaktekintélyek pártokon fölül álló, köztiszteletnek örvendő személyisé­geket keresnek, akik majd tárgyilagosan mérlegre tesz­nek mindent, ami a társadalmi igazságérzetet sérti. Nem így az önkéntes bizottságok, amelyek számosab­ban vannak, mint a szocialista munkaversény-mozga- lomba tömörült brigádok a legdúsabban termő eszten­dőkben. Becslésem szerint minden magyar állampolgár­ra legalább egy vizsgálóbizottság jut. Számítsuk hozzá­juk a magányos fürkészeket, s akkor bizonyosak lehe­tünk afelől, hogy senki fiának a származása, viselt dol­gai a pártállami időszakban, kapcsolatai, dörgölődzései, botlásai, elszólásai homályban nem maradhatnak. Hivatalos helyeken dokumentumokat kutatnak, bizo­nyítható tetteket kívánnak mérlegre vetni. Az önkéntes társadalmi bizottságok nemigen bajlódnak effélével. Szükségtelen, tájékozottságuk naprakész. Különleges képességekkel vannak megáldva, mint ama parafenomé- nok, akik pálca körbemozgatásával szempillantás alatt megállapítják, mely irányban lebeg ufó. Meglátnak egy nevet, egy fizimiskát, s kimondják a halálbiztos verdik­tet. Keresztény vagy kozmopolita az illető, magyarosított a neve, avagy a Vereckei-hágónál beszivárgott őseitől örökölte. Helye van az országban, avagy jobb volna, ha távozna innen. Vállalhat-e közéleti szerepet, avagy jobb. ha visszahúzódik a vackába. Észleleteikről, döntéseikről napról napra, hétről hétre beszámolnak a napi- és heti­lapokban. A Visszhang, Olvasóinké a szó és hasonló ne­vezetű rovatokból bárki tájékozódhat, hogyan is áll a szé­nája. Az ismertebb személyek bizonyítványát névre szó­lóan teszik közzé. A közönséges halandók csak következ­tethetnek csillaguk állásáról. Nevükből, hajzatukból, or­ruk görbületéből, családi, rokoni, baráti szálaik milyen­ségéből. Most kellene elmondanom — bevallani?! —, hogy ke­resztény vagyok-e. S ha igen, gyakoroltam-e vallásomat az elnyomatás éveiben, jártam-e titokban templomba, gyóntam-e, áldoztam-e. föl-fölkerestem-e estéli órákban falum plébánosát. Megteszik mindig, akik nagy levegőt véve olykor-olykor nekiveselkednek, s óvatosan, körül­ményesen papírra vetnek néhány sort az ily jelenségek el­len. Nem vallók be semmit. Megszakítom a láncot, mint már annyiszor, midőn postaládámba csúsztatták a kockás vagy vonalas irkalapot, halállal, súlyos betegséggel fe­nyegetve, ha nem küldöm tovább. Azért sem teszek vallomást, mert nem a vizsgálóbizott- ságoíknak írok. A lehetséges áldozatokat — kereszténye­ket és kozmopolitákat — szeretném biztatni, ne hunyász- kodjunk meg. Éljünk úgy ebben az országban — hazánk­ban —, amelynek szülöttei, neveltjei, kedvezményezettjei és kárvallottjai vagyunk, mint ama egykori honfitársa­ink. akik más hazában, Ausztriában és Németországban, az Egyesült Államokban és Kanadában. Ausztráliában és Dél-Afrikában magától értetődő természetességgel szól­nak bele a közügyekbe, munka- és lakóhelyük, az ország dolgaiba. Azon a jogon, hogy ott élnek, annak az ország­nak, népnek a boldogulásához járultak hozzá, ugyanúgy, mint azok. akik mindig ott voltak honosak. A vizsgálóbizottságok persze okozhatnak kellemetlen perceket, önkéntesek és hivatalosak is. öntudattal talán könnyebben elviselhetők. mintha remegő térdekkel áll­nánk elibük. Kitérni előlük úgysem lehet. PLEBEJUS nak megfelelő termékek gyár­tásában. Minden bizonnyal ér­deklődők sokaságát vonzza a Pető tetőablakgyártó magyar —osztrák vegyes vállalat. A vállalat tetőablakai tízféle reluxával, vászonrolóval ke­rülnek forgalomba. Már a délelőtti órákban sor került több hazai és nemzet­közi cég sajtótájékoztatójára. A Pomatia Mezőgazdasági Szolgáltató Kereskedelmi Kft. az éti csiga tenyésztésével, for­galmazásával kapcsolatban tartott tájékoztatót. Lényegé­ben kitűnt, hogy viszonylag kevés tőkeráfordítással is le­hetséges megnyugtató haszon­ra szert tenni. A leendő csi- gatenyésztdknek a csigakert kialakításához is segítséget nyújtanak. Az Országos Érc- és Ás­ványbányák standján feltű­nő termékféleségek sorakoz­tak. A pilisvörösvári üzem­hez tartozó mádi gyáregység hozzálátott macakaalmok elő­állításához. Ez olyannyira si­került, hogy a termék vásár díjas lett. A cicatartók hazai igényeinek biztosítása mellett az exportra is gondolhatnak. A nemzetközi hírű osztrák Hen­kel cég már megvásárolt tő lük 2 ezer tonna zeolitból nyert ásványi eredetű macs­kaalmot. Az érdeklődők négy­kilós csomagokban juthat nak hozzá. Ezentúl ez a kis­állatalom viselheti a Kiváló Áruk Fórumo-emblémát. Az őszi BNV szeptember 30- án zárja kapuit. (gyócsi) A pilisvörüsváriak vásárdíjas terméke A HÉT HÍRE M@ÜSUS Fővárosunkban tartotta a Lapkiadók Nemzetközi Szövetsége I. kelet-európai konferenciáját. © Miskol­con országos fórumot rendeztek A menedzselés művé­szete elnevezéssel © Győrött környezetvédelmi fotó- tárlat nyílt meg. © Balatonszéplak fogadta a VI. nem­zetközi szállításszervezési konferencia résztvevőit. © Gyomaendrőd adott otthont a Magyar Irodalomtörté­neti Társaság háromnapos vándorgyűlésének. © Ta­tabánya volt a helyszíne a mozgáskorlátozottaknak gyártott magyar kisautó prototípusa országos bemu­tatójának. © A hét híre az is, hogy Kaposvárott került sor a tüdőgyógyászok kongresszusára. Egyike volt a rettegett be­tegségeknek. Morbus hungari- cus. Magyar betegség: így tar­totta számon a világ. Tömegek baja: tüdőbaj. Oka a rossz táplálkozás, a szörnyű életkö­rülmények, a megelőzés szinte teljes hiánya... A megyében 1934-ben a mezőgazdasági napszámosok köréből kikerült halottak 8,4 százalékát a tbc vitte a sírba. Ugyanez az arányszám az ún. közép és felsőbb osztályba tartozóknál az említettnek a tizedét sem érte el... A kétségbeejtő ál­lapotok ezek szerint a társa­dalom egy, könnyen meghatá­rozható részét sújtották: a szegényeket. A legyűrt rém újabban ismét fel-felbukkan bizonyos társadalmi csopor­toknál, amelyeknél emelkedik az újonnan felismert tbc-s be­tegek száma. Szép emlékezetű régi dokto­raink egyike, Mátyus István, így írt 1762-ben megjelent, Diaetetica című munkájában: „A levegő vagy éltető eget úgy lehet gondolni, mint egy ször­nyű nagy spongyát, amely, az egy kénesőn kívül, minden híg matériát magába vesz, úgy­hogy, kivált itt alatt, ahol mi élünk, nem egyéb légyen az mindenekből álló elegyes zűr­zavarnál.” Ö, tisztelt M. I. mester! Mit szólna mostani le­vegőnkhöz, azaz „éltető egünkhöz”?! Sokféle kifejezés kapcsoló­dik a mellkasunkban működő különleges szervhez. A tüdő­szűréstől a tüdővérzésig és -lövésig, a tüdőtágulástól, -le­Vadászok és lesipuskások "Nézegetem a listákat, bön- L ' gészem a neveket. Mosta­nában a helyi közéletben alig­ha akad izgalmasabb olvas­mány, mint az egyes választó- kerületekben induló jelöltek, illetve a listát állító pártok, társadalmi szervezetek által összeállított választási lajst­rom. Hiszen helyben sokat mondanak az apró részletek is, például, hogy ki, hányadik, hogy X miért előzi meg Y-t, hogy azok az emberek, akik azelőtt szinte hivatalból be­választattak a tanácstestület­be, indultak-e, s ha igen, mi­lyen zászló alatt. Ki vállalja fel az egypárt- rendszerben megválasztott tsz-elnököket, ÁFÉSZ-vezető- ke.t, rendelőintézeti főorvo­sokat vagy éppen a néhány napig még hivatalban lévő ta­nácselnököt? Elgondolkodta­tó, hogy miért kell egy sikeres, a településért nagyon sokat tett elnöknek a helyi sport­egyesület listavezetőjeként ringbe szállni? Vagy, hogy mi­lyen érdekeket akar majd ér­vényre juttatni az új önkor­mányzatban a listát állító va­dásztársaság? A vadászokét, vagy a vadakét? Esetleg a lesi- puskásokét? Van, ahol családi alapon ál­lít listát a cigány kisebbség, de akad olyan kisközség, ahol familiáris segítséggel juthat a polgármesteri székbe egy-egy jelölt. Sok helyen előfordult, hogy egy-egy népszerű helyi személyiségért szabályos har­cot vívott egymással két párt. De az ellenkezőjére is találni példát: amikor az egyik város földműveléssel foglalkozó, köz­ismerten legvagyonosabb pol­gára, mivel nem kereste meg a neki szimpatikus párt, oda csatlakozott, ahová hívták. Hogy az a párt liberális esz­méivel egészen másképpen képzeli a földkérdés megoldá­sát? Mindegy, az önkormány­zatba jutás most fontosabb. A Buda környéki településen az egyik legnépszerűbb szemé­lyiségnek pártonkívüliként, listáján első helyet ígért az egyik párt. Ő — mert így fair — amikor megtudta, ki a párt lakóhelyén induló jelöltje, hogy ne rontsa az esélyeit, nem indult. Közben a párt he­lyi vezetője is meggondolta, s inkább saját magát tette az el­ső helyre. A népszerű ember neve a listán sokadikként is szépen hoz majd szavazatokat. Hogy nem kerül a testületbe, pedig tudására, tekintélyére, népszerűségére ott szükség volna? Másodlagos. Hányféleképpen lehet kép­viselni egy-egy helyi kisebb­séget? A jelek szerint, annyi­féleképpen, ahány szervezet a nevükben listát állít. Hogy la­kóhelyükön — tartozzanak a régi rendszer „demokratikus”, vagy az új független nemzeti­ségi szervezetéhez — érdekeik csak egyfélék lehetnek? Az mindegy. Születtek furcsa koalíciók, amelyek nem képezik le hűen az országos hármast, sőt oly­kor mintha arcul is csapnák azt. Előre törtek az ipartestü­letek, s ha a majdani testüle­tekben nem tagjaik érdekeit igyekeznek érvényesíteni ve­lük, vásárlókkal és megrende­lőkkel szemben, hanem a vál­lalkozásbarát politikát, akkor méltán van helyük a testüle­tekben. A furcsaságokról: akadt olyan nemzetiségi te­lepülés, ahol megfordult a la­kosság egy részének fejében, hogy magyar kisebbségi listát indít. TTj foglalkozások törtek az élre a jelöltlistákon. Sok az orvos — ők a választók nagy bizalmasai — és egyre több a vállalkozó; taxis, te­herfuvarozó, kőműves, keres­kedő. Utóbbiak eddig hiányoz­tak a tanácstestületekből, ez­után azonban az ő látásmód­jukra, észjárásukra és menta­litásukra lesz szükség. Más kérdés, hogy miként jut majd energiájuk, idejük a képviselői munkára. Hiszen úgy tűnik, nemcsak a választók nincsenek ma még tisztában azzal, meny­nyivel lesz több és más az ön- kormányzat, mint a tanács volt. Sok képviselőjelölt sem érzi ezt. Hogyan is érezné, amikor még egész sor kulcs- fontosságú kérdésre nincs vá­lasz. PéldÁul nem tudni, mi­lyen gazdasági alapokon áll majd az új önkormányzat. Hozzáértő képviselőkre van szükség, mindegy milyen szí­nekben vagy listákon kerülnek a testületbe. Hiszen ott már nem pártszíneket, városvédő­ket. nagycsaládosokat, spor­tolókat vagy vadászokat, ha­nem állampolgárokat képvisel­nek, Valamennyien, valamen­nyiünket. Móza Katalin benytől, -sebészettől a tüdő- feltöltésig, a tüdőbeteg-gondo­zóig. A laikus ember, azaz a szakembereken kívüliek sok­sok milliós tábora nem tudja, hogy tüdejének a felülete a test teljes külső bőrfelületé­nek az ötvenszerese! Ez az el­képesztő nagyságú szervünk rendkívül érzékeny, az átlag­ember mégsem fordít rá fi­gyelmet. Amit sok egyéb mel­lett mutat az Is, hogy a me­gyében csökken a tüdőszűré­sen az első felszólításra meg­jelentek száma. Az 1954-ben bevezetett tüdőszűrési rend­szernek meghatározó szerepe volt a morbus hungaricus száműzésében, a megelőzés­ben, az időbeni felismerés­ben. Az idejekorán felismert tbc ugyanis gyógyítható. A megyében évente 530—550 ezer ember jut át a szűrővizs­gálaton. Az egy-egy év folya­mán felismert új tbc-s bete­gek száma most már tartósan 420—450 között van. Ezerhá­romszáz fő feletti az a tábor, amelyet az aktív tbc-s bete­gek alkotnak. Ezek az adatok azt mutatják, korántsem vél­hetjük teljesen visszaszorí- tottnak a leselkedő veszélyt. S végképp nem ringathatjuk magunkat ilyen illúzióban akkor, amikor növekszenek a környezeti ártalmak, amikor az egészséges és elégséges táp­lálék a családok növekvő cso- -portjánál válik függvényévé a csökkenő jövedelmeknek. A hazai tüdősebészet meg­alapozója, Winternitz Arnold, 1924-ben a tüdőgümőkór se­bészi kezeléséről publikált munkájában „végső eszköz­ként” írt erről a beavatkozás­ról, hangsúlyozva: sokkal-sok- kal többet tehet (tehetett vol­na) a megelőzés, az elfogadha­tó élet- és munkakörülmé­nyek „mindenki számára szó­ló” megteremtése. Ma sincs okunk arra, hogy másként gondoljuk, sőt...! A felhalmo­zódott orvosi tapasztalatok mindenben igazolják e ször­nyű baj megelözhetőségét Amihez azonban egyén é- egészségügyi hálózat folyam." tos és kölcsönös együttműkö­désére lenne szükség. Főként a férfiak esetében igaz ez mert az újonnan felfedezett tbc-s betegek között több mint kétszer annyi az erősebb nem képviselője, mint a nő­ké. Az új betegeknek egyéb­ként a felénél nagyobb részét éppen a szűrővizsgálatok ku­tatják fel. SsjriCS a tbc mellett a tüdő olyan betegségei is fenyeget­nek bennünket, mint a króni­kus hörghurut, a tüdőasztma, a primer hörgőrák stb. A me­gyében a húszezerhez közelít a nyilvántartott nem tbc-s tü­dőbetegeknek a száma, orszá­gosan pedig már hatalmas, 169 ezer fő feletti tábor ez, azaz senki sem becsülheti le súlyát, fontosságát. A megye a vala­mikori helyzethez mérten ter­mészetesen messzire jutott, ám az ötven vagy hatvan eszten­dővel korábbi állapotokat mércének nem tarthatjuk. A mérce a ma elérhető nemzet­közi színvonal. S ennek tény­leges eléréséért mind országo­san, mind a megyében ren­geteg a tennivaló. Az első per­sze az, hogy akit hívnak, meg­jelenjen a szűrésen ... Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents