Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-15 / 217. szám

Szakvezetés vagy dilettánsok gyülekezete ? Kinek kell vállalati tanács? 5 “ Vállalati tanács? Jótól érdeklődik, megmondom, ^ ahogy van, szinte semmit nem tudok róla. Hallottam va- $ lamit, hogy ilyesmi is létezik, de hogy mit csinál... ? En- $ gém még nem bántott — hunyorított a szikár kis öreg, ^ szemmel láthatóan mulattatta, hogy ilyen röviden kioko- ^ sított. Amikor tele lett a jegyzetfüzetem, már nem is ta- Î; láltam olyan viccesnek a dolgot. Tíz munkás közül, ha ^ volt kettő, aki e munkahelyi intézményről érdemben ^ nyilatkozni tudott. Nem mondanám, hogy a szélsőségesek ^ közül kiemelt néhány vélemény teljes keresztmetszetet s adna, de jelzés értékűek, kommentár nem szükséges. D. műszaki ember. Azzal kezdte, hogy az ő gondolatait sokan mások is osztják, de biz­tos, ami biztos, jobb a békes­ség. — Nem tudom, másutt mit csinál a vállalati tanács, de én itt, a konzervgyárban nem lá­tom semmi hasznát. Tagjai rá­bólintanak csak a szakmai ve­zetés elképzeléseire, ennyi a hivataluk. Hiába morognak az emberek a magas vezetői pré­miumok miatt, mindig meg­szavazzák. Nem érezni, hogy befolyása lenne e testületnek például az önelszámoló üze­mek zökkenőmentesebb pénz­ügyi-ellátási ügyvitelének gyorsításában, hogy éppen a •mi területünk egy gondját em­lítsem. Faragó Ambrus: A vállalati •tanács létét semmi nem tá­masztja alá. Egy munkahely ■eredményessége nem azon mú­lik, hogy a vezetők mellett döntéseket támogató vagy ke­resztülhúzó testület van-e vagy sem. A termelés tervezésének megvan a maga fóruma, ahol szakmai kompetenciával bírók korrigálják a folyamatokat, ott van tehát érdemi munka. Eb­ből pedig az következik, hogy nemcsak a vállalat egészét, hanem annak részeit átfogó vezetőkön keresztül kell várni az eredményeket. Ehhez azon­ban egzisztencia is kellene, anyagi gondokkal küszködő vezetőktől soha sehol nem le­het várni a maximumot. Balogh Ferencné: Története­sen a vállalati tanács tagja va­gyok, de most nem ez a tény motivál. Azon tényleg lehet vitatkozni, hogy ezek a szer­vezetek mennyire töltik be szerepüket. Lehet, hogy kevés­bé, mint amennyi lehetőség megadatott számukra. A mű­helyek dolgozóin múlik, hogy olyan emberek kerüljenek a tanácsba, akik ismerik a loká­lis problémákat, emberi gon­dokat, s akik az asztalra is merik „tenni” azokat. Sok mú­lik az egyéniségen. Azt mon­dom tehát, e személyeken át összeköttetés létesíthető a dol­gozók és a vezetők között, s ha az előbbieket érdeklik a vál­lalati kérdések, kéznél vannak az informátorok. E cikk írásakor jött a tele­fon valakitől, maradjon meg az inkognito. Nem szívesen egyeztem bele, ám a gondola­tok érdekesek. — A vállalati tanács a régi konstrukció med­dő csökevénye. Nem kételke­dem én a testületbeliek jó szándékában, de ők gyakran kerülnek olyan kérdések elé, amelyekkel csak szakemberek tudnak érdemben foglalkozni. A felszínes tájékozódás kevés. Ezenkívül, ilyen szervezettől labilis időszakokban, mint a jelenkor is, határozottságot várnának az emberek, márpe­dig ma ott tart a vállalat, hogy valamerre kocsirudat kell for­dítania. Csak hát a maguk te­rületén egyébként jól helyt­álló emberek nem valószínű, * Újabb kábeltelevíziós tervek A gazdaságosság számít A város egyre nagyobb területein, elsősorban a két sűrűn lakott lakótelepen, igen jó munkával mutat­kozott be a Lénia Gm. Jöt­tek, láttak, és máris sze­reltek, és méltányos árért megteremtették az addig csak tervekben létező és álomként kergetett kábelte­levíziós hálózatot. A továb­bi tervekről a napokban § tartottak megbeszélést. A jelenlegi teljes szerződé­ses állomány, mintegy 700 la­kás. Ennyien vagy részletre, vagy egy összegben vállalták, hogy befizetik a kábelesités költségeit. Elkészült és műkö­dik az a fejállomás, amely képes arra, hogy kiváló minő­ségű jelet szolgáltasson akár a város egésze számára. A Ceglédi úti lakótelep házait a levegőben kábelezték össze. Amint azt Batíz Tamástól megtudtuk, néhány napon be­lül, de legkésőbb szeptember végére elkészül a Ceglédi út páratlan oldalának bekábele­zése is. E területen a Farkas utcai, a Lőrinc pap utcai, vala­mint a Ceglédi úti kanyarban lévő házak kapnak majd jó minőségű műsorokat. Időközben, hogy ne veszít­senek időt, a Bárány utcában az ottani lakótelepen egy ide­iglenes fejállomást készítettek el, és az ottani lakótömböket is összekötötték, egy ház kivéte­lével. A tervek szerint a Ceg­lédi útról a Bárány utcáig a Kárpát utcán át vezetik el a törzskábelt, ezt követően tel­jes egységes lesz a két lakóte­lep műsorállománya. A még gyorsabb munkát a kábelhiány akadályozta, tette hozzá a ki­vitelező. Mint azt a lakók tapasztal­hatták, egy viszonylag hosszú időszakra mindenki megkapta a teljes műsorválasztékot, akár fizetett érte, akár nem. Ennek egyfajta reklámértéke is van, a türelmi idő alatt hátha meg­jön mindenki kedve a műso­rokhoz — illetve a végered­mény is elképzelhető, hogy ha­sonló marad. A Lénia és a la­kásszövetkezet tárgyalásokat folytat arról, hogy éppen a la­kóházak tulajdonosainak ér­dekében a régi, komoly tető­beázásokat is okozó központi antannaredszereket megszün­tetik. Így a földi tévé-adóállo­mások jeleit is az új redszer- ről kapná mindegyik lakás, ám a műholdas adásokat csak azok vehetnék, akik fizetlek is érte. Ez a lehető legteljesebb jog­szerűségei adja és műszakilag is megvalósítható. A Lénia képviselője elmond­ta, hogy szeptember végétől indulhat el a belvárosi mag megszervezése. Ide a városköz­pont épületei, illetve a Kecs­keméti utcai lakótelep házai tartoznának, jószerivel a piac­térig. A bekötéseket kará­csony környékére tervezik, amennyiben megfelelő létszá­mú kivitelezőt tudnak felven­ni. A megbeszélésen részt vett a NAFIM Kft. ügyvezető igaz­gatója, Bíró József is. Előre­haladott tárgyalások folynak arról, hogy a kiépített, de még nem használt csatornán városi híreket, tudósításokat, illetve meghatározott időközönként mozifilmeket vetítenének. Máris meg kell, hogy nyugtas­sunk mindenkit, ez nem jelent külön pénzkiadást, hiszen a havi üzemeltetési díjból ennek költségeit az üzemeltető gm állja. A későbbiekben városi képújság, abban hirdetések teszik összkomfortossá ezt a szolgáltatást. Mindahány je­lenlevő hangsúlyozottan szólt arról, hogy a kábelhálózatot és az abban később közvetí­tendő városi műsorokat a leg­teljesebb mértékben függet­lennek tekintik minden politi­kai áramlattól, s annak műkö­dését tisztán pénzügyi alapo­kon képzelik el. Ha gazdaságos, akkor működik, ha nem, akkor nem. A nagykőrösi kábeltévé-háló­zat kiépítése egyébként meg- szervezettségével és gyorsasá­gával kivételnek számít, Hi­szen. eleddig nincs példa arra, hogy ennyire rövid idő alatt a város jelentős részeit érintő hálózat ne csak a tervekben, de a gyakorlatban is megvaló­suljon. B. O. hogy jó lelkiismerettel mon­danának akár A-t, akár B-t százak és százak sorsára. Ezt a szakvezetésnek kell megten­nie — ez a sorsa —, bármeny­nyire népszerűtlen intézkedé­sekről legyen is szó. Nyitrai Rozália: Vala­milyen szervnek irányítania kell a céget, amelynek az a ve­zérigazgató felelősséggel tarto­zik. A vállalati tanácsban úgy tudom, szakmailag jól felké­szült, értelmes emberek van­nak, itt a Nefag körösi telepé­re ezt mindenképpen vonat­koztathatom. Az utóbbi évek­ben sok pozitív változás tör­tént helyben, az üzemi önálló­ság növekedésétől, a kereske­delmi munka javulásáig, de arra nem tudnék válaszolni, hogy ebből mennyi írható di- rektben a vállalati tanács ja­vára. Szőke Péter, a raklapüzem­ből: Nekünk az a legfontosabb, hogy mindennapra legyen munkánk és jól keressünk, mi eszerint állítunk ki bizonyít­ványt a cégről. Most van mun­ka, a fizetés az nem fényes, no, de csak magamról beszé­lek. Mi itt a magunk területén nem tapasztaltunk semmi olyan változást, ami kizárólag a vállalati tanáccsal hozható összefüggésbe, bár, hogy miről és hogyan munkálkodnak a központban, azt nem tudjuk, de mondjam azt, nem is na­gyon érdekel bennünket. Horváth Dénes: Nekem na­gyon egyszerű elveim vannak a termelésről és az irányítás­ról. Lássuk tisztán mindenna­pi feladatainkat, s azokhoz le­gyenek meg a feltételek. Ne­künk'ennél több nem is kell. Ehhez viszont nem szükséges vállalati tanács, hanem mun­káját értő vezetői és szakap­parátus. Azt értük el vele, hogy két fontos embert távol tarta­nak olykor munkahelyüktől a tanácskozások, de többet alig­ha tudnak ebben a minőségben tenni, mint amit vezetőként el­várunk tőlük. Ott van például a tanács asztalán állandóan a nem termelő létszám csökken­tésének szándéka, és persze ténye is, de még mindig sok a félmegoldás. Mi középveze­tők itt a műhelyben is azt mondjuk, az öt helyett ketten- hárman is elegendőek volná­nak, de azt a kettőt-hármat felelőssége és munkája mér­téke szerint kellene honorálni, de eddig még nem jutottunk el. És adósak vagyunk még a bátorsággal is. hogy szemébe merjük mondani bárkinek: Köszönjük a munkádat, posz­todra termett alkalmasabb em­ber. My. J. Betonalap négy teremek Megkezdődött a Toldi-iskola új, 4 tantermes épültrészének építése. Tervezik, hogy a fagyok beállta előtt végeznek az ala­pozással, s ha minden jól megy, a jövő év áprilisának végére tető alá kerül a létesítmény. Jelenleg a Körösgép dolgozói uralják a terepet, Kecskeméti Lajos, Kenderesy Gergely és Táborszky Ferenc kőművesek készítik a betonalapot (Varga Irén felvétele) Bemutatkozók Választói gyűlések Az egyik legutóbbi tanács- pártközi koordinációs tár­gyaláson megegyezés szüle­tett arról, hogy a városi ta­nács segítséget nyújt olyan fórumok szervezéséhez, ame­lyen mindegyik, az adott kör­zetben induló . képviselőjelölt bemutatkozhat az érdeklődő állampolgárok előtt. Összesen öt nap, mind­ahányszor 18 órai kezdettel kerül ezekre sor, íme a be- mutakozók időpontjai és szín­helyei. Szeptember 20., IS óra. 1. választókerület: Toldi-iskola 2. választókerület: Szivárvány úti iskola. 3. választókerület: Petőfi-iskola (Vadas u.). Szeptember 21., 18 óra: 4. vk., Gimnázium. 5. vk., Gép­gyártó szövetkezet. 6. vk., Mészáros Mgtsz, ebédlő. Szeptember 24., 18 óra: 7. vk., II. Rákóczi F. Iskola, (Kecskeméti u. 43.), 8. vk., ITV (Örkényi u.), 9. vk., Épí­tőipari Kisszövetkezet. Szeptember 25., 18 óra: 10. vk., Arany-iskola (Mentovich u.), 11. vk., MTESZ, 12. vk., Trakis, (Kossuth L. u. 79.). Szeptember 26., 18 óra: 13. vk., Mészáros Mgtsz, ebédlő, 14. vk., Konzervgyár II. telep. A kisgazdák programja Kulcskérdés ma a hitelrendszer A Kisgazdapárttal rokon- szenvezők, párttagok és más politikai eszmék elkötelezettj jeinek népes publikumát kö­szöntötte a minap Nagy Fe­renc József földművelésügyi miniszter - â művelődési köz­pont színháztermében. Lehe­tett találgatni, vajon a mi­niszter személyének, avagy a jó szervezésnek szólt-e el­sősorban a nagv érdeklődés, mindenesetre a nagygyűlés forgatókönyvét a miniszter volt kénytelen némileg kor­rigálni: Karóráján jelezte, el­fogyott a kérdések megvála­szolására szánt ideje. Pedig este negyed 10 táján még mindig maradt jócskán a vendégmarasztaló hozzászólá­sokból a mintegy órás, java­NASfltöRÖSI x^cMa részt-múltba tekintő, jövőt vá­zoló miniszteri beszédet köve­tően. Nem csoda, hiszen a földdel bánó körösi ember is a politikai események prak­tikus oldalára, annak közvet­len következményeire kíván­csi elsősorban. A földosztás­sal összefüggő egyik leg- fajsúlyosabb problémánál, je­lesen az egyéni gazdaságok működtetésének kérdésénél a mezőgazdasági tárca gazdája is elidőzött. Utalt rá, hogy jelenleg az állami pénzügyi rendszer nem képes vállalko­zásokat lendítő hitelpolitiká­val dolgozni, a nyugati va- lutakölcsönök 26-30 százalék kamattal megfejelve kerülnek a termelésbe. E helyzetből jobb híján az is következ­het, hogy a privatizált gazda­ság beindításához, fejlesztésé­hez szükséges hiteleket a ma­gyar pénzügyi rendszer meg­kerülésével kell bevonni a me­zőgazdaságba. A nagygyűlésen alkalom volt bemutatni a Kisgazda- párt körösi képviselőjelöltjeit, akiket a miniszter személye­sen köszöntött a pulpituson. Ezután következtek a hallga­Csakis bizalmasan kezeljék! Hogy ne kongjon a kincstár Qájöttem, hogy szüleim, is- meröseim legjobb akara­ta ellenére meglehetősen rossz pályát választottam. Most nem is hírlapírói tevékenységre gondolok, hanem úgy általá­ban (s talán fellengzősen is) az értelmiségi létre. Kérem, ez zsákutca! Ha most kezdhetném, nem lennék más, mint üzletember. Sőt hongkongiakkal foglalkozó üzletember! ötvendolláros tu­ristaellátmányomat feláldozva feladnék egy hirdetést a Hongkongban megjelenő leg­nagyobb példányszámú s az üzletemberek által legolvasot­tabb napilapban (ami olyan ott, mint nálunk a Nagykőrösi Hírlap), hogy aszongya, ez és ez, kiváló magyar üzletember (ez volnék én) hajlandó va­gyok arra, hogy méltányos árért (szinonímaszótár: méltá- nyos=igen drága) kiközvetí­tek hongkongi urakat a Gaz­dasági Csoda országába. (Erre úgysem jönnének rá sohasem: Magyarországra gondoltam.) Érdeklődő leveleket ide és ide küldjenek. Ezt követően a postai irá­nyítószám-jegyzékből megtud­nám, hány város is van a Gazdasági Csoda országában, s mindegyik vezetőjének ír­nék egy levelet, ugyan kapjon már a fejéhez, csak nem gon­dolja komolyan, hogy az ön- kormányzat szemébe (sokpárt- rendszerű szemébe) tudna nézni, ha kihagyná ezt a lehe­tőséget: csalja oda a derék hongkongiakat, s azután nem fog kongani a városháza (kép­viselőház?) kincstára. Így az ötvendolláros költségem mellé újabb gyűlne, a borítékok, a levélpapírok és a bélyegek árával. Ezt követően kényelmesen várnék kies (nyilvánvalóan egy üzletember számára máris alkalmatlan) lakomban, s pi- pázással, konyakozással és ter- vezgetéssel tölteném időmet, egészen addig, amíg be nem érkeznének az első ajánlatok. A magyar mentalitást is­merve, hazugságvizsgáló gépet szerkesztenék, s a levelek tar­talmát abba betáplálva, meg­tudnám, mi a valós helyzet. (Ha azt írják, a terület köz­művesítésre alkalmas, s tele­fonnal való ellátása megold­ható, akkor tudnám, hogy legfeljebb 10 kilométeres tá­volságban valaki látott már egy szippantás kocsit, s egy­szer egy másik személy ott­felejteti egy telefont.) Az ajánlatok után újabb le­veleket írnék, kissé lehűtve az érdeklődés hőfokát, rámutatva arra, más, sokkal, de sokkal kedvezőbb ajánlataim is van­nak, talán mégis lehetne vala­mit tenni, ha a derék hong­kongiak személyesen, s ter­mészetesen az én üzletemberi társaságomban jelennének meg a helyszínen. Arra is gon­dolnék, hogy valóban nyerő lehessek, tehát úgy intézném levelemet isteni kegyként ke­zelhessék, arról csak is a bennfentesek tudjanak. A közvetítői díjból új éle- ™ tét kezdenék, s időnként ajtótájékoztatókat tartanék hajdani kollégáim okulására. Mert az üzlet, az üzlet, ezt azért most is tudom. Ballai Ottó tóság kérdései, amelyek egy­két kivétellel a földigénylés köré csoportosultak. Felvető­dött többek közt az állami gazdaságok sorsa. Nagy Fe­renc József elmondta, a Kis­gazdapártnak nem célja, hogy a jól prosperáló állami nagy­üzemeket felbontsa, főleg, ha azok mellett feldolgozóipar is ván, de a tulajdonformákat itt is közmegelégedésre ren­dezni szükséges. Lehetővé kell tenni ugyanakkor, hogy az állami cégek alkalmazot­tai is hozzájussanak a föld­höz. A volt tulajdonosoknak vagy örökösöknek joguk lesz-e föld­höz jutni bárhol az ország­ban, vagy csak ott, ahol az eredeti birtok van? — hang­zott el egy vélhetően soka­kat érdeklő kérdés. A minisz­ter kifejtette, hogy az elköl­tözés nem lehet akadálya a fold visszaszerzésének, ezt egyébiránt a területi adott­ságok is lehetővé teszik. Az eredeti tulajdonosoknak 20-30 százaléka sajnos már nincs meg, tehát jelentősebb földte­rületek maradnak a személyes igények kielégítésén felül. A kérdés most az, nemzeti vagy önkormányzati tulajdonná vál­janak e területek. A Kisgaz­dapárt az utóbbi álláspontot képviseli. Külföldi állampol­gárságot felvett magyar em­ber is kérheti eredendő, vagy örökölt tulajdonát, ha felveszi a magyar állampolgárságot, s amennyiben a tanyaépület is megvan, akkor a földet a kö­rül kell kimérni. Nem tudni, honnan eredt az álhír, de lé­tezik, miszerint az a szövet­kezeti tag, aki földjét vissza- kéri-kapja, annak automati­kusan megszüntetik nyugdí­ját. Bármennyire kézenfekvő is ennek az állításnak ab­szurd volta, nem ártott magas helyről tisztázni: A nyugdíj bármely helyzetben elidege­níthetetlen járandóság. A hitel, mint a gazdaság kulcsproblémája, a továb­biakban is előtérbe került. A nehézkes és súlyos terheket jelentő állami kölcsönök el­lensúlyozásához megvan-e a reális feltétele úgynevezett gazdabankok létrehozásának. A miniszter tudomása szerint egyes angol pénzintézetek ér­deklődést mutatnak ennek megalapozása iránt, s ha a magyar gazdáknak is komoly e téren a szándékuk a Kis­gazdapárt is messzemenőkig támogatja egy előnyös vállal­kozásokat ösztönző hitelrend­szer megalkotását. My. J.

Next

/
Thumbnails
Contents