Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-15 / 217. szám
Ügy gondolták, valamit csinálniuk kell Ne másoktól függjön a sorsuk Bár minden sommás ítélet sántít, azért megkockáztatjuk: a váci üzemek dolgozóit elsősorban nem a vállalati tanácsok újjáválasztása tartja izgalomban, sokkal inkább a munkás érdekvédelmi szervezetek alakulása. Először a váci tejüzemben jött létre a Szolidaritás Munkásszakszervezet helyi csoportja, majd ennek tapasztalatait felhasználva a Penomah váci gyáregységében alakítottak csoportot. A Taurus váci gyárában más utat választottak: munkástanács alakult. Vádisz lakásofí Startolnak az építők Megszületett az építési engedély, így megkezdődhet a Vádisz 1. számú lakásépítő közössége 36 lakásos társasházának építése. A váci Ifjúmunkás utcában háromemeletes, tetőtér-beépítésű társasház készül, az Építésszervező és Kivitelező Kisszövetkezet kivitelezésében. A tervek szerint, az építők még az idén „szerkezetkész” állapotba hozzák a harminchat lakást. A mai számítások szerint, a 86 százalékos „készültségi fokon” átadott lakások négyzetmétere 22 ezer forintba kerül, míg a „kulcsrakészen” átadott lakások ára 25 ezer forint négyzetméterenként. A vendég: Fodor Gábor Fidesz-nagy gyűlés A Fidesz váci csoportja szeptember 21-én, pénteken fél hétkor rendezi választási nagygyűlését a Karaos Teréz Kollégium ebédlőjében. A nagygyűlés vendége lesz Fodor Gábor, meghívottként részt vesz Philipp Frigyes független képviselőjelölt — aki a Fidesz támogatásával indul a választásokon. Jelén lesznek a fiatal demokraták jelöltjei, akik programjukról, elképzeléseikről szeretnének párbeszédet folytatni a város polgáraival. Az „úttörő”, a váci tejüzem, önállóságának mindenáron való kivívására alakította meg a Szolidaritás helyi szervezetét, s valami hasonló ösztönözte a húsüzemieket is. Elbocsálás és prémium — Miért pont most látták erre elérkezettnek az időt? — kérdeztük Fördős Attilát, a szeptember 10-én megalakult szakszervezet egyik ügyvivőjét. — Elsősorban azért, mert egy múlt heti operatív értekezleten elhangzott, hogy a vállalat vezetése a dolgozók ötven százalékának elbocsátására készül. Közben pedig tudomásunkra jutott, hogy a központi vezetés előre kifizette a háromnegyed évi prémiumokat, mintegy biztosítva egyeseknek a nem is kis ősz- szegeket. Ügy gondoltuk, valamit csinálnunk kell, s felvettük a kapcsolatot a tejüzemmel, aztán a Szolidaritás központi vezetőségével... — Ês mi a következő lépés? — Éz már megtörtént. Levelet írtunk a gyáregység igazgatójának, s magyarázatot kértünk tőle a fentiekre. A továbbiakban pedig,' és ezt is megírtuk a levélben, vizsgálatot kívánunk lefolytatni kívülálló szakértőkkel, annak feltárására, hogy az elmúlt időszakban miért lett folyamatosan veszteséges a váci gyár. — A levélben felkérték az igazgatót, hogy kezdjen tárgyalásokat a gyáregység önállósulása érdekében... — Iggn, mert a jövőnket függetlenül, központi vezetés nélkül képzeljük el, mivel tisztában vagyunk a közös vállalathoz való tartozás hátrányaival. és nem akarjuk viselni az ellenőrizhetetlen költségek térheti! — És e mögé, illetve a szakszervezet mögé felsorakozott az egész gyár? — A megalakuláskor a fizikai állomány kilencven százaléka azonnal belépett, a csoportok egységesen lépnek át hozzánk . .. A Taurus váci gyárában már régebben is folytak kísérletek a munkástanács megalakítására, ám itt is kellett egy lökés a megalakuláshoz. Ugyanaz, mint a húsüzemnél: elterjedt, hogy a vállalat piaci problémái miatt huszonöt-öt- ven embert el kell bocsátani. Amikor az elmúlt hét péntekjére, a szokásos diszpécseri értekezletre néhány kívülállót hívtak meg, szinte az egész gyár eljött. .. A befeszplás joga — Talán Rácz Sándor váci látogatása is hozzájárult ehhez? — kérdeztük Moys Csabát, akit titkos szavazással elnökké választottak. — Nem, én egy MDF-orien- tációjú, az MDF munkásvédelmi tanácsához csatlakozó, de független munkástanács mellett foglaltam állást, s ezt fogadták el. — Mennyiben más ez, mint a hagyományos szakszervezet? — A munkástanács a dolgozók érdekképviseletére, a munkásönkormányzat érvényesítésére jött létre. Mindazokat a jogosítványokat meg akarjuk szerezni, amivel a régi szakszervezet bírt, de többet is akarunk: beleszólni a vállalat átszervezésébe, privatizálásába, a termelés racionalizálásának kérdéseibe, a vállalati, gyári vagyon igazságos felhasználásába, bepillantást a vállalati adatokba. Vagyis mindent meg akarunk tenni, amit törvény nem tilt... — Kit fogad be a munkástanács és kit nem? — Az alakuló gyűlés második fordulójára mar százötven tagunk van, s az alapszabály ellogadásával elfogadtuk azt is, hogy a munkáltatói jogokkal rendelkezők közül az igazgató és két helyettese nem lehet a munkástanács tagja. A tagok egyébként fél százalék tagdíjat fognak fizetni, az ebből befolyt összeg itt marad a gyárban, és szociális célokra használjuk fel. Munkások tanácsa — Ebből következik, hogy a százötven ember kilép a régi szakszervezetből... — A szabályzat nem zárja ki, hogy mindkettőben tag legyen, de fokozatosan célszerű átlépni. Ám ez nem zárja ki, hogy együttműködjünk akár a régi szakszervezettel is, ha ott demokratikus módon zajlik le a tisztújítás. — Ez a munkástanács valóban a munkások tanácsa lesz? — Az öttagú elnökségben egy-egy üzemet egy-egy fizikai munkás képvisel; a karbantartó- és energiaüzemet Balázs Gyula, a hengerüzemet Varnyaczki Attila, a fóliaüzemet Csámpai Sándor, az ékszíj-, profil-, padlóüzemet Király István. Én a nem termelőket képviselem. — És ha bekerülne a város önkormányzatába, ott mit képviselne? — A munkásság érdekeit. mivel ismerem a problémáikat. Talán itt, a gyárban is ezért választottak meg a munkástanács elnökének. Debrecen múzeuma, a híres Déri Múzeum jeles gyűjteményegyütteséből mutat be egyet városunk közönségének. Ma, szeptember 15-én délelőtt 10 órakor nyílik a görög templom kiállítótermében az a kiállítás, amely Déri Györgynek, a század elején keletkezett „hazafias néprajzi gyűjteményéből” ad válogatást. Déri György — s korábban fivére. Déri Frigyes —, rendkívül értékes magángyűjteményüket adományozták nagylelkűen Debrecen városának, s így lett az 1930-ban megnyitott Déri Múzeum első az ország vidéki közgyűjteményei között. Déri Frigyes adománya általános művelődéstörténeti jellegű tárgyegyüttes, az egyiptomi, görög, római, kínai, japán, koreai, iráni, Hogy kerül a pornó az asztalra? Ezt még csak-csak meg lehet magyarázni, hiszen az utcai könyvárus — aki új divat szerint kempingasztalokra pakol ki —, olyan árut szerez be, és kínál, amilyenre igény van. Ez a jó kereskedő egyik aranyszabálya. De ha így van, nem keresett-e — a könyvpiacon — Andersen, Grimm vagy más meseíró, lánvregényszerző, sőt, a téphető, harapható műanyagra nyomtatott Baba-könyvtár sorozat? És ha ezeket mind, mongol, indiai kultúra évszázados emlékeit is tartalmazza. Déri György ezredes a századfordulón kezdte meg nép- művészeti magángyűjteményének kialakítását. A korszak meghatározó szemléletének megfelelően Magyarországot kicsiny Európának tekintette, minden népének, nemzetiségének jellegzetes öltözetét, népkultúrájának meghatározó tárgyait, népművészeti alkotásait gyűjtötte. A kiállításon látható ing-, főkötő-, kendőhímzések és csipkék a Kárpát-medence legkülönbözőbb területeiről származnak, többségük a múlt század második felében készült, de a korábbi századok legkülönfélébb stílusjegyeit is hordozzák. z. m. egymás mellett kínálja a „jó” kereskedő? A Földváry téri nagy ABC előtt, úgy tűnik, foglalt helye van egy ilyen könyvárusnak. Nála is megtalálható minden, a lexikonoktól a bestsellerekig. Nézegetik is áruját a bevásárlók, köztük a gyermekük kezét fogó mamák is. Egyikük a minap nagy patáliát csapott, amikor kíváncsian keresgélve fölfedezte, hogy egymás mellé került a Piroska és a farkas meséje egy másik Piroskáéval, aki szintén nem egyedül szerepelt a címoldalon, ráadásul meztelenül ölelkezve! Mentegetőzhetett volna, hogy elnézést, nem vettem észre. Köszönöm, hogy szólt. Természetesen azonnal átrendezem a könyveket, a pornót átteszem jobbra, onnan pedig ide az Egri csillagokat. De nem. Csak az asszony makacsságán múlott, hogy végül mégiscsak megszűnt a furcsa szomszédság, ideig-óráig. Elég volt csak „félrenéznie”, bevásárolnia az aznapi betevőt, az árus máris visszaállította az eredeti állapotot. Jó lenne megtudni, hogy miért. Vajon így vált be neki? Ha a papa jön vásárolni, egyszerre megveszi magának és a gyereknek a kultúrát? További kérdésekkel lehetne folytatni a merengést: vajon helyén való ez így? Nem szabályozza senki? Nem akadályozható meg az ilyesmi ? A magukra valamit is adó újságárusok a saját pavilonjukban adnak arra, hogy legalább a gyerekek szemmagasságában ne legyen efféle érdekesség. Ügy rendezik, hogy ha már a felnőttek nőttek fel, akkor magasabbra teszi a szexet, a pornót. Vajon mi kell ahhoz, hogy ez a Gábor József-iskola közvetlen közelében árusító könyves legalább ennyire tisztelje azok jóérzését, akikből él? Egy séta tanulságai Ligeti nosztalgia EZEN a nyáron néhányan megszólítottak, nézzem már meg a ligetet és írjam meg, amit ott látok. No hát a múlt héten elballagtam oda, és körülnéztem. Kezdtem a sportpálya Hétkápolna felőli oldalán. Mit mondjak, a kerítés mellett vadbokrok,, gyom, giz-gaz, a pálya drótkerítése néhány helyen letépve. Ügy egészében a gondozatlan- ság mintaképét mutatja. Nem hiszem, hogy ebben az évben valaki ellenőrizte volna. Ezután emlékezzünk néhány mondattal a liget és a Duna-part régmúltjára. Bizonyára mindenki tudja, hogy a liget létrehozását Csávolszky József c. püspök kezdeményezte, anyagilag hozzájárult, és a munkálatokat ellenőrizte. Egyébként a ligeti tó (régebben Derecskei-tónak hívták) kedvelt helye volt a város polgárainak. Például a korcsolyázóegyesület szép épületet emelt a tó partjára, mivel az idő tájt igen hideg telek voltak, így ennek köszönhetően két-három hónapig befagyott volt. sokszor február végéig korcsolyázni lehetett rajta. Különben a húszas-harmincas években még én is korcsolyáztam ott. Ma már nyugodtan merem állítani, hogy hazánkban kevés olyan idillikus kis liget volt, mint itt. Az ott lévő sétautakat minden tavasszal murvával var/ apró szemű dunai kaviccsal leterítették, és a pihenőpadokat újrafestették, a Gombás-patak felett levő szépen rendben tartott hidak korlátáit úgyszintén. A Gombás-patak medrét évente tisztították — igaz, hogy munkanélküliek, úgynevezett inségmunkája révén. (Ezt onnan tudom, mert én is dolgoztam ott két ízben.) Mégis, nekem kedves emlékeim közé tartozik, hogy nyáridőben, ha ráértem, leültem egy félreeső padra egy jó könyvvel a kezemben, olyankor testben-lélekben felüdültem. No és mi van ma? A tó. főleg a sportpálya felőli oldalon, algás, nő benne a sás és a nád. a víz színén a felület tele van úgynevezett békanyállal, a szép kis éoületet persze szétverték, ma már nyoma sincs. Az utak csak hely- lyel-közzel vannak meg, persze nemigen gondozza senki. A padoknak csak megrongált maradványai állnak. A kis hidak közül mára csak egy maradt meg, az is megrongálva. Az egykor tiszta vizű patak habosán folyik. Tele a városvég minden elképzelhető szennyével. A ligeten kívül eső árterület tele hulladékkal, szeméttel. ■Minden, arról árulkodik, hogy városunk vezetői az elmúlt évtizedekben a ligetet csak értéktelen ko- loncnak tartották, éppen ezért felesleges tehernek a vele való törődést. így jött azután létre a sportpálya odatelepítésének terve, így lehetett ott nemrégiben vadkacsavadászatot rendezni. Így -lehetett a fákat, ha kellett, ha nem irtani. Most még pár szót arról, milyen az, amikor valakinek szívéhez nőtt a város. Példaként • említem Péts Ferencet, városunk egykori polgárát, élete igen tanulságos. Történt pedig, hogy amikor az Országház építésének előmunkálatai folytak, akkor elsőnek a pesti Duna-part szép öntöttvas korlátjából az odaeső szakaszt lebontották — és nem szétverték, mint manapság —, Vác város vezetői arról tanakodtak, jó volna azt megvenni, és a helyi Duna-parton elhelyezni. De ahogy ma, akkor is az volt a baj, hogy nem volt rá pénz. Ekkor jelentkezett Péts Ferenc, mondván: Uraim! A város szegény, én gazdag vagyok, hát megveszem a rácsot, és hozzásegítem a várost annak elhelyezéséhez is. Mindezt valóra is váltotta. Később néhány rosszul sikerült vállalkozás szegényebbé tette, halála után felesége végleg elszegénvedett, idősen a Burgundia utcai szegényházba került, ott is halt meg mindenki által- elfeledve, 1928-bán. Be kell vallani, e házaspárral szemben hálátlan volt a város, és hálátlan még ma is. VISSZATÉRVE a ligethez, bevallom, végtelenül lehangoló volt, amit ott láttam. Nevessenek ki érte. de ott akkor kiperdült a könnyem is. Most már csak azt remélem, hogy a politikai csatározások után, ha a dolgok jobbra fordulnak, talán a város vezetői közül valakinek csak-eszé- be jut a liget sorsa is. Együd Lajos Borgó János VA.C.I Ahol a Duna kanyarodik Fejér Ferenc grafikája A gyermek is, a papa is Piroskák szomszédsága / dudu — Déri György gyűjteményéből Múltunk emlékei
