Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-11 / 188. szám

4

1990. AUGUSZTUS 11., SZOMBAT

Nem a pártok választották

Fél éve, egy esztendeje még azzal riogatták az egyetemek oktatóit, kutatóit, hogy majd a koalíciós időkben — régi hagyományokat felelevenítve — a pártok erejének megfelelően osztják el a kinevezéseket, a vezető állásokat ezekben az intézményekben. Gödöllőn — egyelőre — nem ez tapasztalható. Éppen ellenkezőleg. Az annyira áhított autonómia jegyében, tiszteletben tartva az oktatók és kutatók állásfoglalását, a köztársaság nyár elején még ideiglenes elnöke azt a professzort nevezte ki dr. Kocsis Károly személyében a Gödöllői Agrártudományi Egyetem élére, akit az intézmény diplomás dolgozói a legnagyobb számban jelöltek.

Kinevezése óta az első interjút a Pest Megyei Hírlapnak adta az ötvenöt éves rektor. Tizenkét évvel ezelőtt nevezték ki az egyetem nevelési rektorhelyettesévé. Dr. Kocsis Károly 1958-ban a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán szerezte első diplomáját, öt évvel később a közgazdaságtudományin a másodikat. Agrárökonómiai területen, azon belül mezőgazdasági villamos energia témakörben védte meg a kandidátusi disszertációját 1968-ban. 1981-ben általános rektorhelyettessé nevezték ki, miközben dr. Cselőtei László helyett dr. Bíró Ferenc lett a főnöke.

• Rektor úr! A három évből csak egyet töltött ki, s hét éven át az egyetem falain kívül dolgozott. Kézenfekvő az első kérdésem: hogyan alakult pályafutása 1982-től?

— 1982 őszén kerültem az ENSZ Mezőgazdasági és. ÉléL-1 mezésügyi Szervezete, a FAO Európai Regionális Hivatalába. Az európai mezőgazdasági energetikai kutatási-fejlesztési együttműködési hálózat főkoordinátora lettem, miután ugyanaz a miniszterhelyettes, aki oda kinevezett, felmentett rektorhelyettesi beosztásomból. Szeptemberben foglaltam el a helyemet Rómában. Többszöri szerződés- és megbízáshosszabbítással — eredeti szándékaimtól eltérően — egészen tavaly szilveszterig dolgoztam ebben a rendkívül érdekes munkakörben.

• Sorsa magas pályára repítette az egyetemről. Hogyan sikerült alig háromnegyed éve a landolás?

— Miután 4-5 év eltelt a világ mezőgazdaságának lényegében adminisztratív központjában, mindinkább hiányzott az egyetem: légköre, az oktatás, a hallgatók jelenléte és a korábban megszokott

műszaki-kutatási tevékenység. Így hát amikor elérkezett január elseje, én voltam a világ legboldogabb embere és azóta sem bántam meg, hogy végeszakadt a csak 1-2 évre tervezett külföldi kiküldetésemnek. őszintén megmondom, visszatérve Gödöllőre, a hét év ellenére semmi különös változást nem éreztem, ott folytathattam a munkámat, ahol abbahagytam. Néhány tárgyat tovább tanítok, míg másokban felnőttek a tanszék fiatal oktatói, új jegyzeteket, tantárgyakat dolgoztak ki, s azokat természetesen ők is adják elő.

Már februárban megbíztak az akkor még csak formálódó tempus program egyetemi szervezésével. Ennek keretében a EGK-országok támogatásával magyar hallgatók utazhatnak részképzésre Nyu- gat-Európába. Néhány héten belül a hasonló feladatok ugyanúgy kitöltötték időmet, mint korábban.

• Milyen változást érzékelt az egyetem légkörében?

— Kollégáim, barátaim véleménye azt sejtette, hogy mintha romlott volna az elmúlt években az egyetemi közhangulat. Kézzelfogható tényekre támaszkodom, azonban számomra kissé ellentmondásos, hogy akik a hét évet itt töltötték, nem érzik a fejlődést. Beiskolázási gondjaink nincsenek. Az egyetem szépült, sok beruházás megvalósult, a nemzetközi kapcsolatrendszer rendkívüli ütemben fejlődött, s kétségtelen, hogy az egyetemi munka tartalmi színvonala is emelkedett. Az oktatási rendszer ugyanakkor semmit sem változott. Ma is rendkívül liberálisan kezeljük a vizsgakövetelményeket, sajnos a tantárgyak száma szaporodott,

pedig én inkább azok csökkenésének örülnék.

• Hét év külföldi munka, néhány hőnapos beilleszkedés után — demokratikus jelölés révén! — visszatérés a vezetésbe. Ez nem napjaink magyar jelensége. Érzése szerint mivel érdemelte ki ezt a bizalmat?

— Állíthatom, hogy a szavazás eredménye számomra volt a legnagyobb meglepetés. Akik tartós kiküldetésben dolgoznak, általában rettegve térnek vissza munkahelyükre. Én az első perctől barátságos fogadtatást élveztem, de az egyetemi közvélemény hasonló támogatására nem számítottam. Az eredményt talán befolyásolja az a tény is, hogy négyévi rektorhelyettesi munkám során foglalkoztam a hallgatók, a kollégium, a TDK, a közművelődés, a sportkör ügyes-bajos dolgaival. Ez olyan szerteágazó munkaterület volt, hogy feltehetően az egész egyetemen megismertek.

• Napjaink úgynevezett csendes forradalmában nem túl jó ajánlólevél az életrajzban a volt MSZMP-tagság. Mivel magyarázza, hogy az ön esetében ez nem okozott hátrányt?

— Bár kiküldetésem kezdete, 1982 óta lényegében nem vettem részt a párt munkájában, a kérdés elől természetesen nem szeretnék kitérni. Én 1967-ben léptem be az MSZMP-be, kifejezetten kérésre, politikai ambíciók nélkül. A kérdésfeltevés érdekes és megfontolásra késztető volt. Nagyon baráti alapon így hangzott el: gyere, lépj be, mert minél többen vagyunk belül, annál inkább tudunk olyan hangulatot teremteni, hogy az egyetemen is jó irányba haladjanak a dolgok.

A Földművelésügyi Minisztérium vezetői, Nagy Ferenc József miniszter, Sárosy László államtitkár őszinte tisztelettel gratuláltak kinevezésemhez, s azt személyesen adta át Göncz Árpád köztársasági elnök a Parlamentben, ahol drs Petrasovits Imre professzortól baráti légkörben vettem át a stafétabotot.

• Csak röviden : melyek a legfontosabb feladatok a magyar felsőoktatás előtt?

— Felsőoktatásunk bonyolult átszervezési és fejlesztési folyamat elején tart. Az első

szakasz fő kérdéscsoportjai: az egyetemi autonómia megteremtése, a valódi demokrácia kiépítése és az oktatási rendszer radikális, érdemi, tartalmi megváltoztatása. Az olyannyira kívánatos csatlakozás a Nyugathoz, rendkívül összetett feladat. Jelenlegi oktatásképzési formáink közül számos változat meg sem található a nyugati egyetemeken. Üj képzési szintekre, differenciált fokozatokra van szükség. Fel kell adnunk a hagyományos osztályozási módokat és új ellenőrzési, számonkérési módszereket kell bevezetnünk. Ki kell alakítani az egyetemi tanácsadó szolgálatot és szaktanácsadó-képzést. Hasonló intézmény nélkül az USA-ban szinte nem is létezhet agráregyetem.

O Mivel az ön szakterülete az energiagazdálkodás, végezetül izgalmas lehet, vajon hogyan látja hazánk energiaellátásának helyzetét a GATE rektora?

— Két évtizeden át közvetlenül, vagy közvetve részt vettem a magyar agrár-energiapolitikai koncepciók kidolgozásában. Meg kell mondani, hogy a mai helyzet sokkal súlyosabb, mint azt a közvélemény hiszi. Továbbra is tény, hogy kimerülőben vannak olajforrásaink, s a félévben már érezhetők is" 'a' ’ szovjet szállítások problémái. Szükségleteinket más térségből, magasabb áron kell biztosítanunk. A hosszú távú megoldások körvonalai csak lassan rajzolódnak ki, s a mennyiségi, illetve gazdasági korlátozási tényezők Nyugaton is fejtörést okoznak. Szűkebb szakterületem a megújuló erőforrások hasznosítása. Sajnos, a legnagyobb potenciált jelentő mezőgazdasági és erdő- gazdasági biomassza energetikai felhasználásának is jelentős korlátái vannak. A szalmatüzelésű erőművek például a villamosenergia-igény álig 3-4 százalékát képesek csak kielégíteni, bár rövidesen néhány egységet kísérleti céllal üzembe szeretnének helyezni, mert ha az olaj még drágább lesz, talán rászorulunk erre az energiaforrásra is.

Balázs Gusztáv

Színházi levél

A ZSARNOK IS

HALANDÓ

Mikor lehet a hódító zsarnok biztos abban, hogy a meg- hódoltatottak tökéletesen alávetették magukat a hatalomnak? Leginkább akkor persze, ha a letiportakat kiirtja. Csak a halott indián a jó indián — mondták a múlt század amerikai indiánirtói. Valami hasonlót mondhatott Hitler a zsidókra, Sztálin a lengyel tisztekre, Ceausescu a magyarokra.

Vannak azonban finomabb módszerek is. Nem olyan gyorsak, de legalább annyira hatékonyak, mint a genocídium, a nyílt és gátlástalan nemzetirtás. Alexandrosz, azaz Nagy Sándor, Kr. e. 326-ban aligha gondolkodott ilyen ideológiai kategóriákban. Ö csak aztjj rendelte el: azon a napon, amikor feleségül veszi a legyőzött (és meggyilkolt) perzsa király, Dareiosz özvegyét, Roxánét, mintegy jelképesen is kifejezve ezzel a le- igázott perzsa nép s a hódító macedónok és görögök egyesülését, tízezer perzsa nőnek kell nászt ülnie tízezer görög és macedón férfival. Erőszakos vérkeverés, a leigázottak lassú, nemzedékeken át tartó beolvasztása, elsorvasztása — a terv zseniálisan aljas. A sors (a történelem?) fintora, hogy mire Alexandrosz terve kifuthatta volna magát, ő már rég halott volt, Perzsiát a macedónok elvesztették, s az elrendelt nászból származott gyermekeket nem a hódító apák, hanem a hódoltatott anyák nevelték föl, perzsa szellemben és perzsa nyelven.

Sütő András 1979-ben írott drámája, A százai menyegző ezt a történelmi eseményt válafztja a mű magvául. De hiába játszódik a cselekmény a majd’ két és fél ezer évvel ezelőtti Perzsiában, Szúza városában, hiába jelennek meg perzsa és görög meg macedón nevű szereplők, itt nem Százáról és nem Alexandrosz- ról van szó — noha Sütő, nagyon bölcsen és nagyon jó írói megoldással, óvakodik attól, hogy az ókori példázatból jelen idejű pamfletét kanyarít- son. Ö minden hasonló zsarnoki ötlet, minden elnyomás, minden nemzetgyaiázó erőszak ellen szól. Persze nem feledhetjük, hogy szava Erdélyből száll, onnan, ahol egy őrült zsarnok valami hasonlót képzelt el. De hát a zsarnokok is halandók, és a zsarnokság is.

A kilenc évvel ezelőtti nemzeti színházbeli magyar berputafó után most az akkori rendező, Ruszt József a szegedi szabadtéri színpadon újította fel a drámát. Nem nagyon sikerült átvilágítania Sütő müvének minden rétegét. A látvány lekötötte a figyelmünket — a gondolatok csak alig- alig. Pedig ez a dráma a nemzetiségi lét, a kisebbség és az elnyomó hatalom konfliktusairól szól, s ha színre viszi valaki, erre és nem egy esetleges napi aktualitásra (vagy vélt aktualitásra) kell a hangsúlyt tennie —, mint ahogyan most Szegeden történt. Jó lenne más megoldásban, más megközelítésben is látni ezt a roppant fontos és nagyon a mi húsunkba vágó drámát. Talán kedvet kap majd hozzá más társulat is. Sütő András is, a mű is megérdemelné.

Takács István

Jelenet az előadásból

SZOMBATI KRÍMI

— Szóval meghalt 1 — Laura szomorúan nézett maga elé. Ha eddig volt is valamilyen reménye, most már elszállt minden kétsége. Apja tehát nincs többé. Talán jobb is így. "Hiszen minden jel arra mutat, csakugyan bandita volt. Becsületes emberként aligha gyűjthetett volna hatalmas kincset. Igaz, végül is mi az a kincs, hol van?

Blio úr, mintha a nő gondolataiban olvasott volna, így szólt:

— Mostanában gyanús alakok keringenek errefelé, jobb, ha megvárjuk az estét. Majd ha besötétedik, elviszem önöket oda:

— Szóval célba értünk — sóhajtott Grácia néni, és boldogan nézte ... Blio urat.

Az éjszaka sűrű volt. tapadós. Minden zaj messzire szállt, és a falu apró neszeit is felnagyította. A lopakodók néha egymásnak ütköztek.

— Csitt! . . .

— Jaj, Peter, a lábamra léptél.

— Bocsáss meg, szívem.

Blio úr ment az élen. Néha, az ösvény egy veszélyesebb pontján hátranyúlt, megfogta Grácia néni kezét:

— Itt vigyázzon asszonyom.

Grácia néninek ilyenkor hevesebben dobogott a szíve... Erdőben mentek A falu és a tó mögöttük maradt, már nem látták a házak és az utak fényeit. Szemük megszokta a sötétséget. Az ösvény már nem volt olyan meredek, a dombról lefelé egy völgybe jutottak. Sötét tömeg terpeszkedett előttük.

— Az ott a második domb? — kérdezte Laura.

— Igen Az üzenetben erről volt szó. — Blio úr megállt, úgy beszélt:

— Ennek az erdejében van az a ház.

— Milyen ház? — kérdezte Peter.

— Egy régi elhanyagolt, de szép villa. Valaha egy gróf építtette, de tönkrement és átadta az ügynökségnek. Az ön

Nemere István:

A KINCS

(11 rész)

apja tőlük vette meg, Laura. De a ház teljesen üres és évek óta lakatlan.

— Lehet, patkányok is vannak benne? — Grácia nénit, aki betörőktől sem szokott megijedni, most páni félelem fogta el az intelligens rágcsálók említésére is.

— Lehetséges — állította Blio hidegvérrel. Felkapaszkodtak a második dombra Petemek úgy tetszett, zajt hal] az erdőből Vagy csak képzelődött? Voltak percek, amikor azt hitte, idegen léptek dobogását hallja. De utána ismét csak a szellő susogott a lombok között.

— Hát itt vagyunk — mondta negyedórával később vezetőjük. Előremutatott. Az út alig látható csíkja két felemelkedő feketeség közé kanvarodott Kapuoszlopok voltak, kapu nélkül. — A kerítés romos, a lépcső is Nagyon vigyázzanak, hová lépnek — átvágtak a kis kerten tízegynéhány lépcsőfok után egy teraszra értek. Blio kulcsot vett elő, jó ideig eltartott, míg a sötétben beletalált a főbejárati ajtó zárjába. Csikorgás — és Blio eltűnt.

— Uram! Hol van? — kérdezte Grácia néni félénken. Az éjszaka olyan fenyegetőnek látszott, no és ha tényleg vannak itt patkányok . .

— Jöjjenek utánam! — Blio egy gyertyát talált a sarokban, meggyújtotta. A kicsiny fényben hatalmas árnyékok mozogtak a falakon.

— Félek — mondta Laura. Igen vékonyka volt a hangja.

Tegnap éjszaka is sötétben volt. elrablói és később egy rejtélyes szabadító között...

— Most már semmi oka rá — mondta a férfi. — Itt maradhatunk hajnalig Ha a barátom igazat írt üzenetében, pirkadatkor önök fellelik a kincset a felkelő nap útmutatása szerint.

— Nem marad velünk? — kérdezte Peter.

— Családi ügy, nem akarok zavarni ...

— De csak maradjon! — suttogta Grácia néni.

— ... Azonfelül állatokat tartok, azokat hajnalban meg kell majd etetnem. Amint azzal végeztem, visszajövök — ígérte a férfi. Grácia néni torka kissé elszorult, látva, hogy Blio mögött becsukódik a nvikorgó ajtó De a fiatalok miatt nem akarta kimutatni félelmét.

Blio átvágott az udvaron. Amikor beért az erdő fái közé, egyszerre két árny — két férfi lépett melléje:

— Emelje fel a kezét, és ne mozduljon — mondta az egyik nagyon határozottan. — Vigyázzon, fegyver van nálunk!

8. A REJTÉLYEK MEGOLDÓDNAK

„A kettős ajtó mögött. . napfelkeltekor” — mondta Peter hangosan Talán inkább csak azért, hogy bátorságot öntsön társaiba Grácia néni reszketett, gyér fogsora időnként összecsattant Laura semmi pénzért el nem engedte volna férje kezét

így múlt az idő A fák fölött lassan pirkadni kezdett. A házban olykor padlódeszka lépcsőfok reccsent. A három ember nagyon várta már a hajnalt Peter az ablakon át látta: keleten szürkül az ég De a csillagok még nem tűntek eL Felsóhajtott

Aztán mégis eljött az idő Az erdő fölött vörössessárga sugár bukkant tel Fátyolfelhőket világított meg Néhány perccel később a bátortalan fénycsóva már a ház tetején pihent.

Peter kitárta a kettős ajtót Egy üres. kisebb szobába léptek. Grácia néni és Laura egymásba kapaszkodtak (Folytatjuk)