Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-11 / 188. szám
1990. AUGUSZTUS 11., SZOMBAT 5 A szovjetek után Jönnek-e a Jumhók Tökölre ? A lakosságnak sem mindegy A Pest Vidéki Gépgyárban — a gazdasági nehézségek ellenére — az elmúlt időszakban sok külföldi — köztük angol — szakember fordult meg személyesen, vagy érdeklődött telefonon. Még nem tudni, hogy angol—magyar vállalkozás születik-e, de ha mégis, akkor a tököli repülőtéren lesz a Jumbo Jet 747-es gépek szervizbázisa. Mint Hoffman Pál tanácselnök tájékoztatójából kiderült, a szovjet repülőtér hasznosítására vonatkozó terveket most készítik. Nagy az érdeklődés külföldről. Többen jelezték már, hogy szívesen bekapcsolódnának a fejlesztésbe. Egy angol cég mindenképpen szeretné megkötni az üzletet. (Erről keddi lapszámunkban a gépgyár vezérigazgatója is adott tájékoztátót.) Mondják, ha a 150 millió dolláros beruházás megvalósul, akkor az angolok hajlandók lesznek húsz és ötven millió dollár közötti összeget áldozni a környék infrastruktúrájának fejlesztéséhez is. Vagyis nem kellene többet azon gondolkodnia a településnek, miből javítsa a meglevő utakat, illetve építsen újakat, honnan vegyen pénzt a telefonhálózat bővítésére. Értesüléseink szerint — ha ez az üzlet megköttetik — az sem elképzelhetetlen, hogy ugyancsak ebből az összegből építenének egy szállodát, illetve szabadidős intézményt. Sőt az ott élők azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy végre egy nagyobb egészségügyi létesítmény is felépül. Hoffman Pál elmondta, hogy jelenleg folynak a tárgyalások az érdeklődő cégekkel és gondolkodnak azon, hogy a meglevő három lehetőség közül melyiket lenne célszerű nyélbe ütni. Az első léhetőség nem más, mint egy európai méretű utasrepülőtér kialakítása. Természetesen mint minden tervnek, ennek is megvannak az előnyei és a hátrányai. Ebben az esetben rendkívül megnő a zaj, problémák adódhatnak a környezetvédelemmel és a repteret is nagymértékben bővíteni kellene. Mindezek ellenére az tény, hogy egy európai méretű légikikötő kialakítható, és ez a nemzetközi utasforgalmat méginkább elősegítené. Az is felmerült, hogy egy hasonló méretű Aercargó repülőteret építenének Tökölön. Azonban a legvalószínűbbnek mégis az a megoldás látszik — tudtuk meg a tanácselnöktől —, hogy egy repülőgép-, heli- IW'pterjavító állomást alakítanak majd ki a Pest Vidéki Gépgyárral. A légikikötő hasznosításával kapcsolatban ezek az elképzelések születtek, de az illetékesek mindaddig nem döntenek, amíg a lakosság véleményét meg nem hallgatták. Ök élnek a környéken, nekik kell elviselni a megnövekvő zajt, és alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Hoffman Pál elmondta azt is, hogy a repülőtérhez jelenleg tartozó épületek sorsáról is döntenek majd. Ezek hasznosítására vonatkozóan felmerült, hogy a végső döntés jogát a majdani, helyi önkormányzatoknak kell megadni. Az épületek — melyekben nem egy lakás található — más, egyéb célra is felhasználhatók lennének. — Elengedhetetlenül fontosnak tartjuk — fejezte be mondanivalóját a tököli tanácselnök —, ha a végső döntéshozatalba a tanácsot és a helyi pártokat, valamint társadalmi szervezeteket is bevonnák, mert meggyőződésem, hogy az esetlegesen adódó problémákat, összetűzéseket csak így lehet elkerülni. M. I. • • Ürül az egészségvédelem perselye Hatmillió már helyén A Pest Megyei Egészségvédelmi Alap hatmillió-hatszáz- huszonkilencezer forintjára A bátyja ölt, majd rendőrnek állt A gyilkos visszatért Vannak emlékezetes bűnügyek, melyeket akkor i® számon tartanak az emberek, ha az utóbbi időben sajnálatos módon elszaporodtak a rablások, fosztogatások és könnyebben kerülnek elő a gyilkos eszközök, mint azelőtt. A ráckevei körzetben ma is elborzadva gondolnak arra az esetre, amikor a Szabó testvérek 1969-ben brutálisan meggyilkolták Mózsi Imrét azért, hogy megszerezzék nyugdíját. Az idősebb fivért halálra ítélték és 1969-ben az ítéletet végrehajtották. öccsét, Szabó Miklóst 15 év szabadságvesztésre ítélték, amit azóta letöltött. Az élet igazolja a tapasztalt nyomozókat, akik továbbra is figyelemmel kísérik a börtönből szabadult bűnözőket. Szé- csényi Ferenc százados, a Ráckevei Rendőrkapitányság nyomozója elevenítette fel a régi bűnügyet annak kapcsán, hogy egy napi eseménynél a szálak ismét a fiatalabbik Szabóhoz vezettek. A betörés — mellyel a százados sok más ügy között foglalkozott — július 25-ére virradó éjszaka történt Kiskunlac- házán. Ismeretlen tettes az ablakrácsot lefeszítve behatolt egy Videotéka üzletbe, ahonnan közel 400 ezer forint értékű műszaki holmival távozott. A helyszínelők véleménye az volt, hogy a tettes primitív ember lehet, mert bár, amit elvitt, ahogy mondani szokás, az sem semmi, de az értékesebb és emellett kisebb terjedelmű, könnyebben mozgatható cikkek a helyükön maradtak. A nyomozást tehát ebben a primitív körben kezdték, ellenőrizve a gyanús személyeket. Egy nappal később pedig elfogták és őrizetbe vették Szabó Miklóst, akinek a beceneve Gyilkos, s a Videotékából ellopott holmik nagy részét is megtalálták nála. A gyilkos tehát visszakerült a börtönbe. S hogy mi volt az a borzalmas cselekedet, amit bátyjával együtt elkövetett? Testvére annak idején postás volt és ő kézbesítette Mózsi Imrének a nyugdíját. Délelőtt elvitte a pénzt, délután pedig öccsével együtt visszament a magányosan élő öreghez. Megölték és elvitték a pénzét. Ezt követően az idősebbik Szabó otthagyta a postát és beállt rendőrnek.' A gyilkosság hosszabb ideig felderítetlen maradt, mert az idős embert senki sem kereste. A macskák már megtépázták a hullát, amikor kiderült, hogy megölték. Talán nem is egészen véletlen, hogy a postásból lett rendőr volt a helyszíni szemle egyik résztvevője. Ám így sem nyílt lehetősége arra, hogy eltüntesse a nyomokat, s kiderült az igazság. A környékről sokan elmentek akkor arra a bírósági tárgyalásra, amelyen kihirdették a halálos ítéletet. Szabó Miklós, a társtettes letöltötte a börtönbüntetését, ám úgy tűnik, igaza van a mondásnak, hogy kutyából nem lesz szalonna. A visszaeső bűnözőtől egy időre megint megszabadul a környék. Ga. J. — mint arról két hónapja hírt adtunk — 76 pályázat érkezett, az odaítélhető összeget jóval meghaladta az igény, mely csaknem 26 milliónyi volt. A mérlegelés, s az alap pénzének elosztása után gyors ütemben át is utalták a pályázók túlnyomó többségének a pénzt. E napokban már csak 447 ezer forint van a „kasszában", azoké, akiktől nem kapták meg az Egészségvédelmi Alapnál az aláírt megállapodásokat, vagy akiknek nem ismerik a bankszámlaszámát. így a megpályázott pénzek már az idén hozzájárulhatnak sok hasznos, közcélú kezdeményezés valóra váltásához, mint például Budakeszin az alkoholisták utógondozása, Abonyban az egészségmegőrző központ építésének befejezése, Érden a hajléktalanok mentálterápiás és rehabilitációs otthonának vagy a pi- lisszentiváni tornacsarnoknak a kialakítása. S volt, ami már haszonult: százezer a Gödöllőn szervezett sikeres családóvó nyári egyetemen például. M hmio^bágysak „szörnye rr Robbantás nélkül is Asszad® Nem valami eget rengető dolog, és ugyan ki érne rá a nagy politikai gyűrkőzések közepette ilyesmivel foglalkozni. Bezzeg egy évtizede volt nagy csinnadratta. Ösz- szeiiltek, megvitatták, tiltakoztak, a televíziót, a rádiót és az újságokat uszították a témára. Azt a régi vihart a bia-j torbágyi viaduktok ügye kavarta. Mint ismeretes, akkoriban Derzsi András közlekedési miniszter fel akart csapni Ma- tuska Szilveszter utódjául. Ami az elődnek nem sikerült dinamittal, azt a miniszter határozatokkal egészen biztosan elérte volna. Matuska Szilveszter pusztítani akart, azonnal... 1931. szeptember 13. hajnalán felrobbantotta az egyik sínszálat, s a bécsi gyorsvonat lezuhant a huszonöt méteres mélységbe a Füzes-patakot áthidaló viaduktról. Huszonketten veszítették életüket a roncsok között. Szükség volt a vasúti hídra, újjáépítették. A völgyhidak sorsa ettől kezdve szerencsésebben alakult. A második világháború érintette ugyan a települést, de a viaduktot közvetlen bombatámadás nem érte. 1944 végén előkészítették robbantásra, de végül arra mégsem került sor. Az egymás mellett álló két hídon 1977-ig közlekedtek a vonatok, addigra megépült az új pályaszakasz, s „nyugdíjaztálc” a viaduktot. A használaton kívül helyezett vasszerkezet rohamos rozsdásodásnak indult. Félő volt, hogy összerogy, s az alatta elvezető ko- csiúton újabb katasztrófát idézi, elő. Ezért a miniszter úgy döntött, le kell bontani a hidakat. El is kerített a tárca pénzéből tízmillió forintot erre a, célra. Azám, de Biatorbágy lakói megszerették a nevezetes építményt. Kicsit úgy érezték magukat, mint a skót falu lakói, ha valaki egyszerűen kihalászná a Loch Ness-i szörnyet és elvinné. Tiltakoztak tehát, és különböző beadványokkal bombázták az illetékeseket. A helyi tanács-vb pedig határozatot hozott: a viadukt mariid. Olyan nagy volt az ellenállás és akkora „lármát” sikerült csapni a hidak körül, hogy végül a miniszter is beadta a derekát. Legyen. Maradjon meg a viadukt. Sőt, ügyes húzással a sajtót is maga mellé állította. Felajánlotta. hogy a bontásra szánt pénzből, a tízmillióból hozzák rendbe — amennyire lehet — a vasszerkezetet. Ha nem jár rajta vonat, évekig kibírhatja a felújítással. Ez az ígérete már csak azért is nagyon szerencsés ötlet volt, mert nem került semmibe. A pénzt ugyanis nem adta át a tanácsnak, s azok még ma is várják, hátha megérkezik az a tízmillió. Becsületükre legyen mondva, nem ölbe tett kézzel múlatták az időt. Pályázatot hirdettek a viadukt hasznosítására. Igen ám, de mire lehet használni a vasúti hidakat, amelyekhez nem vezet sín? Az egyetlen megvalósított ötlet az amerikaiaké volt, s ez hozott is némi pénzt az államkasszába. Filmet forgattak, és a viaduktról másodszor is a mélybe zuhant a vonat... Persze ezúttal senki sem sérült meg. A néhány pályázó közül az egyik azt javasolta, építsenek ebbe a völgybe várost, a híres műemlék kicsinyített másával. Az ötlet tulajdonképpen nem rossz, csak fölösleges hozzá a viadukt... A másik javaslathoz úgyszintén, hiszen a gazdája művésztelepet álmodott ide. A tanács pénzéből csak arra futotta, hogy kerítéssel lezárják a híd két végét, mert életveszélyes. A gyerekek azonban hatalmas lyukat bontottak a sodronyon. Az építő- anyagárak rohamos emelkedése az ügyeskedők figyelmét is a hídra irányította. Vitte s viszi boldog-boldogtalan a még felhasználhatónak ítélt vasúti talpfákat. Ha így megy tovább, szétbontják a viaduktot, és csak a helyi sportklub, valamint az ÁFÉSZ nevében él tovább az emléke. Es a tanácsházán. Az alsó szint egyik társalgóját díszíti fali kerámia formájában és a bejáratnál lévő makett is azt mintázza. Ha évekkel ezelőtt veszélyes volt a viadukt, most még inkább az — bólintanak rá a tanácsiak. Bármikor összeomolhat ... De hát ez már a leendő önkormányzat problémája ... —Mátrai— Ürgesors: hideg zuhany-»„..-rr, i Hajdanában-danában a szegény ember szegény gyermekei profi ürgészek voltak. Az éhkoppon maradás elten, s szórakozásnak sem volt utolsó ürgét önteni. Talán egy leleményes vállalkozó ismét fölfedezi majd, hogy hús az ürgehús is? S egy még leleményesebb ürgeöntési tanfolyamot hirdet az e tudományban- immár járatlanok számára? Erre korai lenne a válasz. Hírünkben ugyanis ilyesmiről nincsen szó. Arról viszont van, hogy a képünkön látható Novák házaspár a tiiszatardosl legelőn hagyományőrző ürgeöntési bemutatót tartott a fotóriporter kedvéért. Ebbéli szorgalmatos- ságukban részt vett a kotoréknak aligha titulálható ebtárs is. No, meg az áldozat, az ürge, aki (amely) vélhetően jobban járt, mint a föld, amelyből előjött. Az ugyanis lapzártáig szikkadt, az öntéskor két- annyi vizet ittak be a lyukak, mint más esztertdőben — állítják a szakemberek. Az ürgét pedig ebben a hőségben ők, az eb társ, s még sokam, így mi is csendben irigyelhetjük.., LJ j mentőállomás Nagy hátán " T a segítség Nagykátán sor került a mentőállomás új épületének műszaki átadására. Az augusztus 17-i avatás után 14 település lakosait lényegesen jobb körülmények között látta el az Országos Mentőszolgálat nagy- kátai állomása. A tavaly ősszel megkezdett beruházás közel 20 millió forintba kerül. Az Országos Mentőszolgálat mintegy 10 millió forinttal járult hozzá az építkezéshez. A város, valamint a környékbeli települések, üzemek, vállalatok fizették az összeg másik felét. A Nagyká- tai Építőipari Szövetkezet — mint kivitelező — a határidő betartása és az igényes munka mellett félmillió forint értékű társadalmi munkával vette ki részét az adakozásból. Lendvai Gáborné, a mentő- állomás vezetője elmondta, hogy 40 dolgozójuk hosszú ideje várta ezt a pillanatot, hogy birtokba vehesse az új épületet. A jelenlegiben 1961. január 18-án alakult meg a nagy- kátai mentőállomás. Akkor két mentőkocsival működtek, ma 15-tel. A garázsban eddig csak egy készenléti autónak volt helye. A téli hónapokban — ha egyszerre több hívás is érkezett — a hidegben lefagyott járművek elindítása sokszor okozott időveszteséget. A mentősök is rossz munkakörülmények között dolgoztak. Ugyanabban a szobában pihentek, ebédeltek és látták el az ügyeletet. A régi mellett épült új állomás kényelmesebb, korszerűbb. Egyszerre tíz kocsi állhat készenlétben, fűtött garázsban. Lehetőség nyílik egy mentőtiszti állás betöltésére is, ami színvonalasabbá teszi a betegszállítást. Az eddig használt épületet — amely valamikor lóistálló és szükséglakás is volt — az új létesítmény átadása után lebontják. T. F. Gasztronómiai bemutató Olaszországban Aranytábla - jó ízekért Nagy megtiszteltetés érte az elmúlt hetekben a piliscsabai Kopár csárdát. A Magyar Szakács és Cukrász Szövetség, valamint a Gasztronómiai Újságírók Szövetsége ebben az évben sok száz pályázó közül a számos külföldi sikert is elért étterem együttesének ítélte meg az arany védnökségi táblát. A sokéves magas színvonalú tevékenységet elismerő oklevél, ami a táblával együtt jár, arról tanúskodik, hogy a piliscsabai étterem a jó kiszolgálással, a választékos étrendekkel a szakma élvonalába emelkedett. A tavaly nyáron Olaszországban bemutatkozó csoport sikerét jelzi, hogy erre az évre is már számos meghívást kaptak különböző olaszországi gasztronómiai rendezvényekre. A Kopár csárda szakácsai, cukrászai most a novemberben Cataniában megrendezendő magyar éttermi bemutatóra készülnek. Olyan étrend összeállításán dolgoznak, amely jól reprezentálja a speciális magyar ízeket, de ugyanakkor alkalmazkodnak a nemzetközi igényekhez is. Az elismerést jelentő arany védnökségi táblát egyébként tegnap, pénteken délután kis ünnepség keretében helyezték el a csárda épületének bejáratánál. K. Z.