Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-07 / 184. szám

1990. AUGUSZTUS 7., KEDD &ßHtm 3 Hirosimára emlékezve Az első atomtámadás nap­jainkig tartó pusztító hatása figyelmeztető jel az emberi­ség számára. Az akkor meg­halt, megnyomorodott több százezer ember és az azóta is különböző betegségekben szen­vedő utódok sorsa növeli az atomhatalmak felelősségét az emberiséggel szemben — hangzott el a Hirosimát ért atomtámadás 45. évfordulóján tartott emlékülésen hétfőn, Budapesten. Sztanyik B. Lászlónak, az ©rszágos Béketanács elnöké­nek megnyitó szavai után a meghívott szakértők katonai, nemzetközi politikai, orvosi, valamint pedagógiai szem­pontból elemezték a szörnyű tragédia hatásait. Az Országos Béketanács, a Mérnökök a Békéért mozga­lom, az Orvosok a Nukleáris Háború Megelőzéséért (IPPNW), valamint a Tanárok a Békéért mozgalom által kö­zösen szervezett budapesti megemlékezés résztvevői a délutáni órákban a Városli­getben Hirosima-emlékfa ül­tetésével kívánták az utókort emlékeztetni az 1945-ben tör­téntekre. Ne az OVIBER tárgyaljon az A Parlament környezetvé­delmi bizottsága aggályosnak tartja azt, hogy a kormány az OVIBER-t hatalmazta fel a nagymarosi beruházással kapcsolatos osztrák kártéríté­si ügyben esedékes további tárgyalásokra. A bizottság er­re vonatkozó állásfoglalásá­ról dr. Rótt Nándor (KDNP) a testület elnöke elmondta: az OVIBER már eleve nem képviselheti objektiven a köz­érdeket, hiszen a Magyaror­szág által elismert összegek egy részét nekik, illetve al­vállalkozóiknak fizetik vissza az osztrákok. Az OVIBER ez ügyben játszott eddigi szerepe is azt indokolja, hogy a to­vábbi tárgyalások vezetésével a kormány mást bízzon meg, az új kormánybiztos pedig kapjon megfelelő ellenőrzési jogkört. A környezetvédelmi bi­zottság még augusztusban ki­helyezett ülést is tart Duna- kilitinél és Bősnél, hogy a helyszínen tájékozódjon a beruházás helyzetéről. Nem veszhet el a magas fokú ipari kultúra Csődeljárás a Pest Vidéki Gépgyár ellen A környéken lakók már régóta beszélnek arról, hogy Szigethalom és körzete lassan válságövezet lesz, s elő­fordulhat, hogy a jövőben sok embernek kell majd meg­birkóznia a munkanélküliséggel. Közismert, hogy a több ezer embert foglalkoztató nagy gyárak — Csepel Vas- és Fémművek, Csepel Autógyár, Pest Vidéki Gépgyár — is válságba kerültek. A repülőgép- és helikopter- javító bázisáról híres Pest Vi­déki Gépgyárról az elmúlt hó­napokban nem a legjobb hírek keringtek. Az emberek hatal­mas veszteségeket emlegettek, s arról beszéltek, hogy hama­rosan itt is jó néhány embert kényszerszabadságra küldenek. Ezek után a közvéleményt, az ott dolgozókat nem érte vá­ratlanul az a hír, miszerint Bőd Péter Ákos ipari és keres­kedelmi miniszter bejelentette, hogy hét vállalat — köztük a Pest Vidéki Gépgyár — ellen is csődeljárást indítanak. — Nem tudtam előre, hogy a műit hét végén jelenti be a miniszter, hogy a „hetek” kö­zé kerülünk, de nem lepett meg a hír. Tudtam, hogy en­nek előbb vagy utóbb be keil következnie — mondja dr. Kovács Géza megbízott vezér- igazgató. — Amikor januárban átvettem a gyár irányítását, látni lehetett, nehéz időszak elé nézünk. Nem akarok vísz- szafelé köpködni az elmúlt rendszer gazdaságpolitikájá­nak irányítóira, de nagy baj, hogy nálunk a vállalatok ha­tékonyságát a mérlegük alap­ján ítélték meg, s nem asze­rint, hogy fizetöképesek-e. Ha jelentkezett egy kis zűr, hite­leket vettek fel, s azzal sike­rült leplezniük, valójában ho­gyan is áll a szériájuk. Ez a hi­telpolitika vezetett a mostani sorban álláshoz, amely most, hogy elfogyott a pérjÿ — kri­tikus tényező lett. Láthatja — a falon még ott lóg az oklevél —, a gyár 1987-ben még kivá­ló vállalat volt. Mondanom sem kell, hogy a cég nem há­rom év alatt ment tönkre, sze­dett össze 650 hitelezőnél több száz milliós adósságot. □ Milyen speciális prob­lémák vezettek a csődhöz? — A hadiiparban is verseny­helyzet alakult ki. A vesztesé­geink is akkor kezdődtek, ami­kor a megrendelések csökken­tek. Megpróbáltuk kivédeni rüli hercehurca nem könnyíti meg a helyzetünket. A tőke pedig oda áramlik, ahol biztos helye van. Egy miniszteri meg­bízott foglalkozik az üzlet me­nedzselésével. s ha minden igaz, az ügy szeptember-októ­berben kerülhet a kormány elé. A külföldi partner türel­metlen, de addig még várnak. Ha nem lesz kedvező döntés, ugorhat az üzlet. Ügy gondolom, a magyar re­pülőgépek javítását sem kül­földön végeztetik majd. S a polgári tevékenységeket — hu- zalzománcozást, gáz- és olaj­égők gyártását — privatizáció­val, külföldi tőke bevonásával nyereségessé lehetne tenni. A azzal, hogy a költségeinket apásztottuk, a gyár létszámát is 2100-ról 1700-ra csökkentet­tük. A repülőgép-javítás azon­ban berendezés és forgóeszköz­igényes. Olyan speciális eszkö­zeink vannak, amelyek csak egv bizonyos feladatra hasz­nálhatók. Arról nem beszélve, hogy itt az elmúlt évtizedek alatt teljesen a keleti blokkhoz kötődtünk. A szakembereink oroszul tudnak, az ottani re­pülőgéprendszereket, techni­kát ismerik. A volt szocialista tábor országai is arra töreked­nek, hogy saját repülőgép- és helikopterjavító gyárakat hoz­zanak létre. □ Az emberekkel beszél­getve az a benyomásom, hogy az itt dolgozók a csőd­eljárást nem úgy értelme­zik, hogy bezárják a gyár­kaput, hanem arra gondol­nak, segítséget kaphatnak a jtalpra álláshoz. — A gyárkapu bezárására én sem gondolok, nem hiszem, hogy az itt kialakult magas fokú ipari kultúrát veszni hagynák. A felszámolási eljá­rás — én így nevezem — a mi esetünkben a működőképes­ség helyreállítását kell hogy jelentse. Persze ez a hitele­zőinktől is függ, bár úgy gon­dolom, ők sem járnának jól, ha most mindent elárvereznek, és úgy akarnák őket kifizetni, Váltanunk kell, az emberein­ket meg kellene tanítani a nyugati repülőgéptípusok ja­vítására. Bár ott is kemény konkurenciaharc van, a dolog nem reménytelen. Nyugaton a polgári repülőgépiparban az öregedő repülőgépeket kemény ellenőrzésnek, felújításnak ve­tik alá. Felvettük a kapcsola­tot a Line Up-céggel, s a ter­vek szerint a 20 éves Boeing 747-es gépeket javítanánk Szi­gethalmon. □ Szépen hangzik .. — Igen, de sok a nehézség is. A repülőtér használata kö­lehet számon kérni. Az egysé­ges agrárérdekeket a paraszt- szövetség képes igazán kife­jezni. De égető szükség lenne egy erős parasztbankra is, ahonnan olcsó hitel áramolna vissza a gazdaságokba. • Önnek jutott feladatul a magyar mezőgazdaság egész rendszerváltoztatásának ve­zénylése. Nem nyomja agyon a felelősség? — Nem győzöm hangsúlyoz­ni a kérdés fontosságát! Min­den józan ember tudja, hogy könnyebb valamit leírni, mint megcsinálni. Még ezen a hé­ten elkészítjük azt a koncep­ciót, amely az egész agrárszfé­rát érinti. A lényege, hogy a kis- és nagyüzem egymásra lesz utalva, nem tudják kike­rülni egymást. Meggyőződé­sem, hogy ha túljutnak a tu­lajdonkérdésen, a két forma között létrejön a konszenzus. Ám az aztán következő rész-, de mégis jelentős feladatok megoldása (kereskedelem, in­formációk. jogi érdekképvise­leti szervek kialakítása) hosz- szú időre roppant munkát je­lent. Megváltoztattam a stílusomat — állítja Torgyán József • Torgyán úr: Az ön éles nyelvéről ezrek beszélnek. A hívei lelkesednek, az ellenfe­lei szidják, mint a bokrot. Mondja, szükség van-e még a régi stílusra? — Kérem, nekem már nincs meg a régi stílusom. A vá­lasztási beszédeimben sokkal keményebb igazságokat mond­tam ki. Azokat akkor féle­lemoldó beszédeknek tartot­tam. Ennek örültek a hallga­tók, öleltek, csókoltak. Most parlamenti stílust használok. Igaz, a fegyvereim között az élesebb, sarkosabb nyelvezet is helyet kapott. De nem is ez tűnik fel, hanem ta­lán az, hogy az előadói stílu­som nem olyan lagymatag, mint másoké. Monotóniával azonban nem lehet hatást el­érni. Sajnos a szónoklat tudo­mányát 40 évig nem tanítot­ták. Az ember beszéde attól is függ, kik a hallgatók. Nyil­vánvaló, hogy a demokrácia kiteljesedésével a vitastílus is változik. Azt azonban hangsú­lyozni kívánom, hogy a bírá­lóim nem a mondanivalómat, hanem a hanghordozásomat kifogásolják. • A Független Kisgazdapárt parlamenti szereplése miért egyenlő a Torgyán Józsefével? — Nekem nem kellemes, hogy ez így van. De kevesen vagyunk jogászok. Mindössze hárman. És az Országgyűlés­ben most „tombolnak” a jogi kérdések. Minden áron el akarom ér­ni, hogy a frakcióban változ­zon a helyzet. Például a földkérdésben a Kisgazda-kon­cepciót dr. Szabó Lajos fogja előadni. Most már a képvise­lőknek lehet szakértőket igénybe venni. Szeretném, ha a kollégáim felkészülnének, s nekem csak az azonnali visz- szavágások maradnának. Szó­val a felvetett jelenség oka nem az én szereplési vágyam, hanem a kényszerhelyzet volt. • A közelmúltban a Távol- Keleten járt. Mit látott ott? — Azt, hogy például Táj- vanra azzal csalogatták a vi­lág élenjáró vállalatait, hogy adó- és vámmentességet biz­tosítottak nekik. Külön lak­nak, külön üzletben vásárol­nak. Iszonyatosan magas nem­zeti jövedelmet sikerült létre­hozniuk. Ennek 15 százalékát fordítják oktatásra, kultúrára. A mérnökeiket állampénzen utaztatják a világban, hogy ta­nuljanak. S a miniszterelnök azt mondta nekem, hogy min­den segítséget készek megad­ni nekünk. • Ennyire szeretnek minket? — A válasz prózaibb. Ma­gyarországot bázisországnak akarják kiépíteni, ahonnan Keletre és Nyugatra egyaránt betörhetnek a termékeikkel. S erre nem sajnálják a pénzt. A technikájuk csodálatos. Az egyik képviselőtársam tajvani szövegszerkesztővel dolgozik. Mi pedig körbeálljuk. • A tököt tehát Távol-Ke­letről várja? — Meggyőződésem, hogy ez a megoldás. • Nagyon sok baja van a •ajtóval. Miért? — Mert a lapok a nyilatko­zataimat rám nézve hátrányo­san jelentetik meg. A fontos összekötő szöveget kihagyják, így a kijelentéseim más értel­met kapnak. Még mindig megjelennek a személyemmel kapcsolatos valótlanságok. Hogy multimilliomos, földesúr vagyok. Hogy Mercedesem és rózsadombi villám van. Leg­utóbb azt írták rólam, hogy a diplomamunkámat Rákosiról készítettem. Mi több: az egye­temen kikerestették, s hoppon maradtak, mert a nemzetkö­zi jogról szól. Az sem kutya, amikor rám fogják, hogy köz- társasági elnök, miniszterel­nök, miniszter akarok lenni. Pedig ezeket semmi részem nem kívánja. • Fenyegetik még? — Igen, főleg telefonon. Pél- dául azzal, hogy megölnek. A posta felajánlotta a titkos te­lefonszámot, de nem fogadtam el, mert az emberek nem tud­nának hívni. Vicsotka Mihály □ Mennyi ideig tarthat a csődeljárás? — A tapasztalatok szerint a felszámolás egy évet is igény­be vehet. A bizonytalanság nem jó, hiszen az alatt az idő alatt a legjobb munkaerőinket veszíthetjük el, akik a leg­könnyebben találnak maguk­nak másik állást. Nem lehet közömbös, hogy mi lesz az em­berek sorsa. Vallom, hogy a szociális kérdéseket külön kell kezelni, mégsem lehet nem gondolni arra, ha sok ember kerül az utcára, a gazdaság mai helyzete mellett vajon ho­gyan teremtik elő a munka­nélküli-segélyekre való pénzt. A piacgazdaságra való átté­résnél nem lehet magukra hagyni az embereket. Több dolgot kell mérlegelni, s úgy vélem, a felszámoló biztosnak nem lesz könnyű dolga. Hargitai Éva Ingyen sajnos lehetetlen Nemzeti haderő - új szellemű katonákkal Az év végéig megszűnik a Magyar Honvédség nevelési és szociálpolitikai kérdések­kel foglalkozó szervezete — jelentette be sajtótájékoztatón, hétfőn Borsits László altábor­nagy, vezérkari főnök. A vál­tozás mintegy 900 tisztet érint. Egyharmaduk továbbra is hasonló témákkal foglalko­zik majd, de más szervezeti keretben, kétharmadukat pe­dig eredeti szakmájukban kí­vánják foglalkoztatni. Várha­tóan lesznek azonban olyanok is, akik a polgári életben folytatják majd pályafutásu­kat. Ehhez a tárca segítséget nyújt. A nevelési és szociál­politikai' intézményt egyéb­ként az elmúlt év végén hoz­ták létre a pártpolitikai szer­vezetek felszámolását köve­tően. Raffay Ernő politikai ál­lamtitkár arról ^zólt, hogy a Magyar Honvédségnek a jö­vőben kizárólag nemzeti ér­dekeket kell szolgálnia oly módon, hogy az ne sértse a szomszédos országok érdekeit. A nemzeti haderővé történő átalakítás teszi szükségessé a személyi állomány új szelle­mű nevelését és az ennek megfelelő szervezeti keretek kialakítását. Hangsúlyozta: a hazafiságra, a nemzettudat erősítésére, a haza iránti hű­ségre való nevelésnek meg­újult formában kell érvénye­sülnie a parancsnoki munká­ban, a vezetésben és a kato­nai felkészítés, kiképzés min­den területén. Kérdésekre válaszolva el­hangzott: a teológusjelölteket mostantól fogva csak egy hó­napos szolgálatra hívják be, hogy tanulmányaik befejezése után maradék szolgálati ide­jüket már minden bizony­nyal tábori lelkészként szol­gálják. Gábor Ferenc vezérőrnagy, elhelyezési főnök arról szólt, hogy a honvédségnek nem áll módjában a haderőreform kö­vetkeztében megüresedő kato­nai objektumokat ingyen át­engedni az önkormányzatok részére. A szolgálati lakáso­kat például a HM piaci áron építtette, s így nem mondhat le azokról terítés nélkül. Az értékesítésből befolyó össze­get a megmaradó objektumok fenntartására, karbantartásá­ra kívánják fordítani, mert arra ma már alig jut pénz. Míg az elmúlt évben napi 14 millió forintot fordítottak erre a célra, addig az idén már csak 9 milliót. Ráadásul a ka­tonai objektumok mintegy fe­le 1955 előtt épült, s van olyan is, amely 1740-ben. Ez utóbbi egyébként Ácsán található, s raktárnak használják. VÍZKORLÁTOZÁSUK A DUNAKANYARBAN R szmszédűi büntetik A kánikula miatt csaknem megkétszereződött a vízfo­gyasztás a Dunakanyarban és Gödöllő környékén, emiatt 24 településen rendelt el a Duna Menti Regionális Víz­művek vízkorlátozást. A hely­zet Dobogókőn és a solymári üdülőövezetben a legkritiku­sabb, ahol már akadozik az ellátás, a nap egyes szakai­ban szárazak maradnak a csapok, a csökkent nyomás miatt a magasabb pontokra nem jut fel a víz. Itt és a többi érintett településen, egyebek mellett Vácon, Duna­keszin, Verőcén, Foton, Gö­döllőn locsolást és autómosá­si tilalmat rendeltek el a ha­tóságok. A tanácsok és a víz­ügyi szakemberek járják az utcákat, s a tilalom megsze­gőit 2-3 ezer forintos bír­sággal sújthatják. A tapasz­talat szerint azonban a hely- hatósági választások előtt a tanácsi tisztviselők nem szí­vesen vállalkoznak e népsze­rűtlen feladatra, ezért sok he­lyen úgy oldják meg a kér­dést, hogy a kölcsönös meg­egyezés alapján a szomszé­dos településeken végzik az ellenőrzést. A vízművek szivattyúi min­denütt teljes kapacitással mű­ködnek, az ügyeleti rendszert is megerősítették, hogy hiba esetén azonnal intézkedni le­hessen. Ezekben a napokban 150 ezer köbméter vizet szol­gáltatnak, az átlagos mennyi­ség kétszeresét. Az utánpótlás elapadásának veszélye sze­rencsére nem fenyeget, a Du­na vízszintje az elmúlt na­pokban 20 centiméterrel még emelkedett is. OK ÍRTÁK Takarítók Kellene egy kormánylap, mondták a kormányból töb­ben, a kormánypártokból még többen. Kellene, mert támogatásra van szüksége a kormánynak. Na persze, ma is lelni támogatókat, például, ha arról a bizonyos (tavaszi, őszi, téli, nyári?) nagytakarításról van szó. Nagy buzgalommal kí­vánhat részt venni ebben a műveletben a Kis Újság (90/31.), mert például a nép­szavazást kommentálva, azt írták: ezzel az aktussal „posztbolsevista csoportok próbáltak nyilvánossághoz jutni”. Vége lesz azonban az ilyen trükköknek, mert „be- és eltakarításuk ősz­től várható”. Mármint a „posztcsoportoké”: például Király Zoltán híveié, a MSZP-é...? Azért, hogy kétségünk ne támadhasson, a lap egy má­sik cikkében (ezt a 4., az előbbit a 3. oldalon olvas­hattuk) ismét a népszava­zás a téma. Ott meg azt ír­ták, hogy Király Zoltán és „a baloldal jeles képvise­lői" mindezt csak azért tet­ték, „hogy ők is ólálkodhas­sanak a hatalom húsosfaze­ka körül”. Ez az is nagyon- nagyon tetszik nekünk, mert érthetővé teszi, kiket miért kell „ősztől eltakarítani” és honnét, hiszen ólálkodnak ott a húsosfazék körül ép­pen elegen, nem téve emlí­tést azokról, akik már ott ülnek... Kinek kell kon­kurencia?! Bizony rengeteg gondja van ezeknek a takarítóknak, mert annyi mindenkit kell az útból (kiknek az útjá- ból?!) eltakarítani... A 15. oldalon ugyanis azt olvas­hattuk: „Ne feledjük el, hogy az utóbbi évtizedek­ben senki sem lehetett igaz­gató, vezérigazgató, minisz­tériumi vezető, aki egy ideig nem volt munkásőr. Zse­bükben pisztollyal vezet­tek ..Lapátra velük! S a „középkorú ... esti és levelező szakokon ... dip­lomát" szerzettekkel szintén a takarítóknak lesz dolga, mert ezek „rendkívül veszé­lyes hazudozó, félművelt emberek”. Kiknek pisztoly a Zsebben, kiknek esti vagy levelező tagozaton (és nem szakokon!) szerzett diplo­ma; lapátra velük! Félünk: már-már annyi „tiszta” ta­karít majd, hogy senki sem marad a húsosfazék kö­rül... KLIENS

Next

/
Thumbnails
Contents