Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-28 / 201. szám
1993. AUGUSZTUS 28., KEDD 3 Ó MONDTA Szordínó vaf Két teljes oldalt foglal el a Világban (90/34.) az az interjú, amelyet Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter, a Független Kisgazdapárt elnöke, országgyűlési képviselő adott a lapnak. Az életút vázolása mellett természetesen szó esett a beszélgetésben napjaink teendőiről is, a jelenlegi politikai helyzetről. Ez utóbbi témakörben mozogva, a miniszter (a pártelnök, a képviselő?) nincsen elragadtatva a Parlament tevékenységétől, mert „a Parlamentnek egy emberként kellene összefogni, nem pedig folyton vitázni Mi ugyan azt gondoljuk, a Parlament létezésének alapja és feltétele a vita, de ettől még N. F. J. vélekedhet másként, neki lehet az eszménye egy nem vitázó testület is. A volt tsz-gazda kisgazda(párti) politikus persze nem lenne igazi kisgazda, ha elfeledkezne a már-már legfőbb kötelességéről: az ellenzék elmarasztalásáról. Elhangzik tehát az ország- gyűlési munka javításának miniszteri (pártelnöki? képviselői?) receptje. Így: „Egy kicsit szordínóval kellene az ellenzékiséget előadni.” Na persze ... bujkál bennünk a kíváncsiság : a kormánypártiságot pedig miként? Ott természetes a fortissimo?! Nem furcsa partitúra ez?! S még inkább: nem furcsa zenekar? Ha az ellenzék szordínóval, azaz hangfogóval adja elő a mondandóját, akkor miért lenne joguk másoknak másként muzsikálni?! A győztesek kiváltsága lenne tetszésük szerint játszani, bármi legyen is a kottában? Már-már beletörődtünk volna ebbe, amikor mit olvashattunk a Népszabadságban (aug. 24., 4. o.)? N. F. J. nyilatkozatát, a többi között arról, hogy a frakció- vezetőt, Tárgyán urat „Erélyesen felelősségre vontam, arra kértem, hogy tegyen hangfogót a szájára, ha nyilatkozik, feleslegesen ne szítson indulatokat”. Csak nem lett Torgyán doktor is ellenzéki?! Avagy csak akkor szükségeltetik neki a hangfogó, ha nyilatkozik, de bezzeg ha a Parlamentben beszél... KLIENS Az előprivatizáció az Országgyűlés előtt A kisgazdák bírálják az MDF-tervezetet Hétfőn délelőtt megkezdte rendkívüli ülésszakát a szabadságról visszatért Ország- gyűlés. A kezdő hangot Göncz Árpád köztársasági elnök adta meg, aki azt kérte a honatyáktól, hogy a viták során az ellenzék és a kormánykoalíció pártjainak tagjai egyaránt tartózkodjanak egymás szándékának minősítésétől, elvet elvvel, érvet érvvel szembesítsenek. Valóban csendes mederben is csordogált a vita, mely arról folyt, hogy a vízügyi igazgatást a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium látja majd el. Sőt, még el is apadt a vita, egy módosító indítvány gátat vetett a törvénytervezet megtárgyalásának. „Zúgva, bőgve törte át a gátot” viszont az úgynevezett előprivatizációs törvény- javaslat. Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter ugyan higgadtan vezette elő a törvénytervezetet, mely a gazdasági rendszerváltás első lépése. Kiderült, a kormány elképzelése szerint a kiskereskedelmi üzletek, vendéglátó- helyek, műhelyeik magánkézbe adása során a lábadozó magyar vállalkozói réteg számára teljes esélyegyenlőséget kíván biztosítani, nem feledkezve meg a spontán privatizációval hatalmukat átmentő vezetők néminemű orrára koppintásáról sem. A tervezet talán legmarkánsabb rendelkezése. hogy a privatizációra szánt üzleteket csak természetes személy, illetőleg a -kizárólag ezek részvételével működő gazdásági munkaközösség. betéti társaság vagy korlátolt felelősségű társaság részére értékesíti. Az SZDSZ és a Fidesz képviselői a tervezet bírálatában főként azt emelték ki, hogy az kizárja a privatizációból a külföldi befektetőket. Tervezetét az MDF azzal védte, hogy az abszolutizált liberális elvek a gazdaság és a társadalom dezintegrációját idéznék elő. Kisebb birkózás kerekedett abból is, hogy vajon a vagyonügynökség szűk, esetleg állampártból átmentett apparátusával képes-e lebonyolítani a privatizációs dömpinget, avagy inkább az efféle eljárásokban már jártas profi céget kellene megbízni a levezényléssel. Nemcsak módszertani volt viszont a vita a Kisgazdapárt képviselőinek felszólalásai nyomán. Az FKgP ugyanis nem enged a negyvenhétből, s ragaszkodik az egykor megrabolt kistulajdonosok kártalanításához. Ezzel szemben a tervezet még csak elővásárlási jogot sem biztosít számukra. Mindezek alapján várható, hogy a tervezet részletes vitája további • heves összecsapásokat hoz. A további két törvénytervezet vitájában is hasonló döntés született, azaz: csak a bizottsági tárgyalást követően kerülhet sor az állami vállalatokra vonatkozó jogszabályok, valamint az átalakulási törvény egyes pontjainak módosításával foglalkozó törvénytervezetek részletes vitájára. Az állami vállalatokra vonatkozó jogszabályok módosítását tartalmazó törvényjavaslat beterjesztőjeként Baisai István igazságügy-miniszter arra utalt, hogy e módosítások — a kormányprogram irányelveinek megfelelően — a magántulajdon dominanciáján alapuló piacgazdaság kialakítását próbálják elősegíteni " Ugyancsak Balsai István — immár a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény módosításáról szólva — azt fejtegette, hogy az egységes jogi elbírálás és szabályozás, illetve az állami vagyon fokozottabb védelme indokolja az előző Parlament által hozott törvény felülvizsgálatát. Ezzel az elvi szándékkal a T. Ház balközép soraiból is egyetértettek, ám azon félelmüknek adtak hangot, hogy PARLAMENTI JEGYZET Földhözragadt gondolataim közepette is égi jeleket véltem felfedezni a Parlamentben. Hogyne: már napok, sőt, hónapok óta azon rágódom, hogy vajon visszakapja-e földjét a régi tulajdonos, vagy sem. Ősei rögei illetik a városban élő örököst, kártérítést kap, vagy kettőt a szeme alá? És mikor így felajzva vártam a földtörvény tervezetét, kiderült, hogy az mégsem került a Parlament elé. Hát... ki is bandukoltam a büfébe, de szendvics helyett ott is csak a földviszonyokon rágódtam. A földtörvényről hírt adni nem, csak jósolni tudok. Belenéztem hát Kristály üdítős üvegem mélyére, s égi jeleket kerestem. Nem is volt nehéz megtalálni, mert épp kijövetelem előtt hallottam az egyik kormánypárti képviselőtől a kiskereskedelmi egységek, éttermek, szolgáltatások magánkézbe adása feletti vitájában: akt nem érti ezt a tervezetet, az azért nem érti, mert még nem láthatja a gazdaság magánkézbe adásának kopernikuszi egészét, s ez a mostani bolt maszekba adás csak egy kis része ama nagy egységnek. Na már most. Ha e kis részből következtetek a nagy egészre, figyelembe kell vennem: a kiskereskedelem magánkézbe adása nem a reprivatizálás, azaz az eredeti tulajdonosnak való visszaszolgáltatás elvén alapul, hanem a privatizálást részesíti előnyben. Azaz a régi tulaj, ha jelentkezik, kaphat kártérítést — mondjuk állami részjegy formájában —, de a boltot áz műveli, azaz vezeti, aki veszi, viszi, s megállja a helyét a piaci versenyben. Márpedig ha a nagy egész is a privatizálás elvére épül, akkor ennek része, a földtulajdon rendezése sem képzelhető el másként. Vagyis az eredeti tulajdonos, ha kéri, megkapja földiét művelésre, de spekulálni, üzletelni nem tud majd vele. A városban élő néhai gazda legfeljebb csak részjegyet kaphat, az örökös — úgy jósolom — roég azt sem. Kristály üdítőmbe nézve azt jövendölöm, hogy a föld elsősorban a falun élő földműveseké lesz. De most összezavarodott bugyborékokat látok. Ebből arra következtetek, hogy a Kisgazdapárt igenis, a reprivatizáláshoz ragaszkodik, mire a kormányzó párt az Alkotmánybíróság segítségét kérte. Mint mondják, alkotmányellenes volna a föld- tulajdon kártérítéses alapon történő rendezése, ha már a boltot, kocsmát (nem véletlenül kellett mihamarabb valamit!) nem ilyen elv alapján adták magánkézbe. Tovább meredve a Kristályba, hosszan elnyúló alkotmánybírósági vizsgálatot látok, s némi repedéseket a koalíción — vagy a Kristály üdítő üvegén? — Hatpárti egyeztető fórum körvonalazódik, s ha madárjóslási eszközöket is bevetek, azt látom, hogy a szabad madarak is a jobbközép szél járás szerint vitorláznak. Ez pedig jóslatom szerint azt jelentené, hogy csak hetek múlva kerül az Országgyűlés elé a földtörvény, s ez azt tartalmazza majd, hogy a régi tulajdonosok megkapják földjüket művelni, ha kérik, vagy kapnak kártérítést részjegyek formájában, de spekulálni nem tudnak a földdel, mint ahogyan arra sem számíthatnak, hogy mind milliomos lesz, aki visszakapja a birtokát. Szabad lesz viszont a földvásár a vállalkozók, farmerek előtt. Ez persze csak a jóslatom, amit a Parlament büféjében a Kristály üdítős üvegemből néztem ki, no meg az elejtett folyosói suttogásokból, sikolyokból kihallottam. Hogy mit tartalmaz majd a földtörvény, az a későbbiekben derül ki, de ha nem válik be a jóslatom, az vesse rám az első rögöt, aki reprivatizálás címszó alatt jutott hozzá. Tóth Béla Endre túl nagy hatalmat kap az Állami Vagyonügynökség. Mivel mindkét törvénytervezethez érkeztek módosító indítványok, kiegészítő javaslatok, s ezek bizottsági véleményezésre várnak — az elnöklő Szűrös Mátyás megkongatta a gongot, s „visszaküldte a szorító sarkaiba” a küzdő feleket. Ma várhatóan a polgármesteri tisztség betöltésének törvényjavaslatai végett húzzák fel a honatyák a bokszkesztyűt. VANDÁLOK IS PUSZTÍTJÁK BERENDEZÉSEINKET Nem csöpög — folyik Rendkívüli nyarunk volt. Hallottuk naponként a riasztó híreket, otthonunkban, kertünkben magunk is tapasztaltuk: nehézségek vannak a vízszolgáltatással. Ezt az országban csaknem minden család így vagy úgy érezte is. Számunkra azonban — és ez természetes — elsősorban Pest megye vízellátásának helyzete, annak ismerete a fontos. Ezért kerestük fel a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál Bükk Lászlót, a szolgáltatási osztály helyettes vezetőjét, hogy összegezze e nyár eddigi tapasztalatait. — Talán kezdeném azzal, nagy panaszok még nem voltak. Ez természetesen csak úgy történhetett meg, hogy tőlünk telhetőén mindenkor idejében megtettük és megtesz- szük a szükséges intézkedéseket. — Miként tudják ezt megtenni, illetve a zavarokat idejében elkerülni? — Nem ez a nyár volt az első a vállalat életében, amikor hasonló helyzet alakult ki. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy — éppen a rendkívüli terhelés miatt —, nem történhetnek nyomáscsökkenések, rendkívüli események, hiszen berendezéseink, szivattyúink teljesítménye is véges lehet. — Vállalatunk, illetve üzem- mérnökségeink, üzemegységeink nyolcvanhét településen szolgáltatnak vizet. Egy személyre, egy napra kettőszáztíz liter a tervezett vízfogyasztás. Ez nem kevés, ha a megye lakosságának számét nézzük. Nos e kis kitérő után a lényeg a következő: a napi átlagos vízfogyasztás hatvanezer köbméter. Ez a szám napjainkban több mint a duplája, pontosabban százötvenezer köbméter. — Tulajdonképpen milyen okai lehetnek a nyomáscsökkenésnek? — Sajnos az utóbbi időkben találkozunk vandál pusztítások okozta károK- kal is, amelyek ugyancsak nyomáscsökkenést okozhatnak. Említhetem Gyömrő, Maglód és ismét Túra térségét. ahol a külterületeken a kutak elektromos berendezéseit rongálták meg ismeretlenek. — Ügy tűnik, hogy az időjárás ezután sem kedvez a megye vízéllátásának. Mi szolgálhatja a biztonságos vízellátást? —' Nem Kétséges, hogy a vízszolgáltatásban érdekelt minden Vállalati dolgozó eddig is megtelte, amit lehetett, s ezután sem lesz másként. Felkészültünk a további rendkívüli fennakadásokra is, tartalék berendezéseinkkel. Azonban szeretném hangsúlyozni, hogy mindezek ellenére a lakosság készsége, adott esetben megértése sokat jelent. Az előbbi esetben úgy, hogy segítse megvalósítani a vízkorlátozási intézkedéseinket, az utóbbi esetben pedig úgy, hogy türelemmel, megértéssel fogadja, ha a túlterhelések miatt a vízszolgáltatás terén átmeneti nehézségek esetleg előfordulnak. Birszky Márton Fuvar van, de engedély is kell Szóbeszéd a csúszópénzről fuvarozók egy kicsit fellélegezhetnek. Értesüléseik szerint a jugoszláv tranzittal és az olasz, osztrák engedélyekkel változatlanul probléma lesz. Ez azonban nem a magyarokon múlik. Nyugati szomszédainknál például a Zöld Párt képviselői sokszor megtorpedózzák az engedélyek kiadását. A titkár még elmondta, hogy a minisztériummal lényegesen javult a kapcsolatuk, az államtitkárral szinte naponta értekeznek. Már nem érzik azt, hogy a magánfuy^-, rozók hátrányos megkülönböztetésben részesülnének. Az mindenképpen örvendetes, hogy az illetékes minisztérium törődik az engedélyek sorsával. A fuvarozók közben abban is reménykednek, hogy a Közúti Főfelügyelőség nemzetközi osztálya hasonló segítő szándékkal áll az ügy mögé. A fuvarosok között ugyanis az a hír is elterjedt, hogy ott pult alól, nem kevés csúszópénzért is lehet engedélyeket kapni. Ez természetesen nem bizonyítható, de ha minden rendben lesz az értékes okmány körül, biztosan senkinek nem jut majd eszébe, hogy hitelt adjon bármiféle szóbeszédnek. Hargitai Éva A minap maszek kamionos ismerősöm mesélte, hogy az egyik érdi kollégája nemrégiben felsétált a háza padlására, s felakasztotta magát. A tragédia okát azóta is bogoz- gatják az elkeseredett családtagok. Az indítékok között szerepelt az is, hogy a magánfuvarozó nagy fába vágta a fejszéjét. A KIOSZ-on keresztül több millió forintért nyugati kamiont vásárolt, amelynek a havi lízingdíja is tetemes. Hírek szerint feje felett összecsaptak a hullámok, nem tudta fizetni a törlesztéseket. Hogy a fenti történet igaz, avagy csak pletyka, az nem lényeges. Az azonban tény, hogy a nemzetközi járműfuvarozás területén koránt sincs minden rendben. Még a nyugati autó lízingdíját is meg lehetne keresni — mondja az ismerősöm —, ha zavartalanul tudnának dolgozni. Fuvar lenne bőven, csak hát a nemzetközi járműfuvarozási engedély — ami nélkül ugyebár nem lehet teljesíteni a szerződéseket — hiánycikk változatlanul. Az ügyben az idén tavasz- szal a KIOSZ már hallatta segélykiáltásait. Panaszként akkoriban az is elhangzott, hogy a közúti járműfuvarozásban korántsem érvényesülnek a piaci viszonyok. A kisiparosok érdekvédelmi szervezete sérelmesnek találta azt is, hogy a nagy állami vállalatot. lényegesen több engedélyt kapnak, mint a magán- szektor. A Közúti Főfelügyelőség épülete előtt — ahol az engedélyeket osztogatják — azóta is rendszeres a sorban állás. A dolog tavasz óta annyit változott, hogy most már a nagyobb cégek — például a Volán vállalatok is — nehéz helyzetbe kerültek. Engedélyhiány miatt fuvarokat kell lemondaniuk, bevételtől esnek el, hosszabb-rövidebb időre munka nélkül maradnak a sofőrök is. A személy- és teherfuvarozók országos szakmai tagozatán érdeklődtünk, van-e remény arra, hogy ez az áldatlan állapot rövid időn belül megváltozik. Peredi Péter titkár elmondta, hogy a napokban beszélt ez ügyben a Közlekedési Minisztérium államtitkárával, dr. Gyurkovics Sándorral, s tőle jó híreket kapott. Az elmúlt héten volt egy cseh—magyar vegyes bizottsági ülés. melyen a Cseh és Szlovák Köztársaság illetékesei ígéretet tettek arra, hogy pluszban még háromezer-háromszáz adómentes engedélyt bocsátanak a magyar fél rendelkezésére. Ennek kétharmad részét várhatóan , a magán- és társas- vállalko.zók használhatják fel. Ha lesz elegendő cseh engedély, akkor az északnémet területekre, Hollandiába, Nagy-Britanniába, Dániába Bevetésre váró biztonsági rendszer Rendőrriasztó, -hívogató Harmincöt ügyet szignált aznap — amikor beszélgettünk — Kapin György őrnagy, a Szentendrei Rendőrkapitányság vezetője. Mint az ország más részeiben, környékükön is napirenden vannak a butikfeltörések, a hétvégiház-kifosztások, és egyéb hasonló vagyon elleni bűncselekmények. Nehezíti a körülményeket, hogy egyrészt ezen a szép vidéken különösen nagy az idegenforgalom, másrészt, mint köztudott, az olykor palotának is beillő víkendházakban értékes műszaki cikkeket, egyebeket találnak a hívatlan látogatók. Indokolt tehát, hogy fokozott erőfeszítéseket tegyenek az értékek megőrzéséért. Jelenleg egy amerikai céggel tárgyalnak a világszínvonalú, új típusú riasztórendszer beállításával kapcsolatban. — Hogyan került sor erre? — kérdeztem ICapin Györgyöt. — A Rimi Security Sistem eredetileg a BRFK-val tárgyalt az új rendszer bevezetéséről, s tőlük hallottam erről az újdonságról, amit véleményem szerint Szentendrén is rendkívül hasznos lesz bevezetni. — Mi a lényege a biztonsági rendszernek? — Szükséges először is egy riasztókészülék felszerelése a megvédendő üzletben, gyárban, vagy egyéb helyen. A riasztóhoz kapcsolva szerel fel a Rimi-cég egy adókészüléket, ami nyolc másodperc alatt ötször jelez ki a rendőrkapitányságon levő két display készüléken párhuzamosan, ha hívatlan látogató érkezett. Így a rendőrök azonnal a helyszínre sietnek és tetten érik a betörőket. — Mindez mennyibe kerül? — A már meglevő, vagy felszerelésre kerülő riasztóhoz kapcsolható adókészülékért 50 ézeir forintot kell fizetni. Ezen túlmenően a havi átalánydíj 1000-1300 forint között van. összevetve más védelmi költségekkel, például azzal, hogy egy őrző-védő gmk-nál 250 forint az óradíj, véleményem szerint sok helyen megéri felszerelni a berendezést. A szerződés szerint a cég bevételének 20 százaléka a rendőrkapitányságot illeti meg, az így szerzett összeget technikai fejlesztésekre fordíthatjuk. A rendszer bevezetésének a feltétele, hogy legyen kétszáz jelentkező, aki vállalja a részvételt. Mi bízunk benne, hogy ez meglesz, és Budapest után másodikként Szentendrén működik majd rövidesen az új biztonsági rendszer. Ca. J,
