Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-25 / 199. szám

1900. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT s fl KORMÁNY SZERINT MIMES ÉBBEKIÓDÉS Lesz-e új Hongkong a Csepel-sngeten? (Folytatás az l. oldalról.) A nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó miniszter, Kádár Béla titkárságán a hongkongi referens, Hrabovszki István elmondta lapunknak: Útlevél a zsebben — A hongkongiak távozási szándéka tény, mint ahogy az is: a koronagyarmat fejlett pénzügyi és kereskedelmi központ, a világgazdaságban jelentős szerepet játszik. A tehetősebbek már jó ideje vizsgálják a tőkemenekítés le­hetőségeit. Az a baj, hogy egy ideje különféle üzleti csopor­tok, cégek komolytalan aján­latokkal állnak elő és hódítják a közvéleményt. A távozni szándékozó hongkongiak per­sze elsősorban Anglia, Auszt­rália, Kanada, illetve a fejlett gazdasággal rendelkező távol­keleti országok iránt érdek­lődnek. Kanada valóban két­százötvenszer dollárt kér egy betelepülő család után. Az NDK helyzete is más, hiszen az ázsióját a közeli egyesítés ténye növeli. — A magyar kormányt meg­keresték betelepülési szándék­kal hongkongiak? — Ide, vagyis a magyar kormányhoz nem jött megke­resés, érdeklődés. Még a Né- meth-kabinet képviselői foly­tattak kint tárgyalásokat, ke­resték az együttműködés lehe­tőségét, de konkrét igények ott sem fogalmazódtak meg. — Ezek szerint nem is ér­deklődnek hongkongi áttele­pülők Magyarország iránt? — A letelepedésre, a befek­tetésre megvan a lehetőség. De azt tudni kell, hogy ezt a tő­kemenekítést Hongkongban minden érdekelt igyekszik egyénileg intézni és nagyon diszkréten kezelni. És bizto­san olyanok is vannak, akik nem elsősorban befektetni akarnak, hanem biztosítani magukat — egy külföldi útle­véllel a zsebükben. Az Inter-Bridge nevű hazai magánvállalkozás komolyan foglalkozik a hongkongiak ha­zai letelepítésének gondolatá­val. Ám nem vetett jó fényt a cégre az a lévél, amelyben a Csepel-szigetet nyolcezer négyzetkilométer nagyságú­nak jelezték (összehasonlítás­képpen Magyarország alig több mint 93 ezer, a Csepel- sziget körülbelül 250 négyzet- kilométer). — Igen, sajnálatos elírás került abba a levélbe, ame­lyet férjem a Miniszterelnöki Hivatal Külföldi Befektetési Irodája vezetőjének írt — mondja Barna Éva, az Inter- Bridge vezetője, Szentes Fe­renc felesége és üzlettársa. — Ám az összeg: az 5,6 trillió dollár, az reális. — Ne haragudjon, de ez va­lóban döbbenetes szám. — Igen, az, de úgy gondo­lom, pusztán az összeg nagy­sága miatt nem kellene a kormányhivataloknak komoly­talannak bélyegezniük az ajánlatot. Arról van szó, hogy az a hongkongi üzleti csoport, amely az áttelepülést szervez­né, s maga is jönne, mintegy nyolcezer négyzetkilométernyi területet szeretne beruházás­ra, lakásépítésre igénybe ven­ni. (Ez hazánk területének a 8,6 százaléka — a szerk.) A Csepel-szigeten Szigetszent- miklósig mentünk el velük. Ez a terület a főváros közel­sége, az MO-ás autópálya és a meglévő ipari üzemek miatt is érdekelné a hongkongiakat. De több város is jelentkezett nálunk, hogy szívesen fogad­nák a letelepülőket és befek­tetőket. Azt találom nagyon sérelmesnek és érthetetlennek is, hogy kormányszinten nem mutatnak érdeklődést a ná­lunk kopogtató hongkongiak iránt. Néhány hete itt jártak az üzletemberek, és nem sike­rült egyetlen kormányhivatal­ban sem találnunk illetékest, aki fogadta volna őket. Azt sem tudjuk, hogy az Antall Józsefnek címzett leveleink eljutottak-e a miniszterelnök kezébe. Állampolgárságot kérnek — Ügy tudom, olyan levél van a birtokukban, miszerint a kormány fogadja a befekte­tési szándékot. — Igen, de a hongkongiak állami garanciákat szeretné­nek a befogadásra, az állam-, polgárságra vonatkozólag. Mi- pedig úgy gondoljuk, hogy csak azért, mert a befolyó bérleti díj hihetetlenül nagy­nak tűnik, nem szabad ko­molytalannak minősíteni az ajánlatot. — Tényleg, hogyan jött ki a fantasztikus 5,6 trillió dol­lár? — A hongkongiak egy négy­zetméternyi területért húsz évre 700 dollárt fizetnének. Ezen felül saját beruházásuk­ban az adott körzetben fej­lesztenék az infrastruktúrát. Sőt, sehol máshol nem kapha­tó alacsony kamatozású hitelt is tudnának nyújtani a ma­gyar gazdaságnak. Ipart, keres­kedelmi hálózatot teremtené­nek, hat bankot alapítanának nálunk. Azt is vállalnák, hogy még 1933 előtt elkezdik fizet­ni a bérleti díjat. Tehát szó sincsen arról, hogy munkanél­küli hongkongiakat importál­na az ország. Onnan most azok akarnak eljönni, akiknek van féltenivalójuk. Ha még so­káig azt tapasztalják, hogy Magyarország neun áll szóba velük, odébbál'lnak. Mint ahogy tették ezt azok, akik most súlyos dollármilliókat fi­zetnek a .keletnémet állam- polgárságért. A magyar kor­mány pozícióit erősítené egy ilyen üzlet, hiszen megoldódna az ország adósságállományá­nak kifizetése. — Ha önöknél olyan sok ha­zai régió érdeklődik a hong­kongiak iránt, elképzelhető, hogy az üzlet mégiscsak lét rejöhet. Ügy, hogy nem az ál­lammal, hanem az egyes ön- kormányzatokkal kötnek meg­állapodást a hongkongiak. S, ha már befektettek, ideköltöz­tek, nyilván az állampolgársá­got is megkaphatják. — Igen, ez is egy megoldás. De ebben az esetben nem az államadósság vagy a költség- vetési hiány csökkentését szol­gálná a távol-keleti tőke, ha­nem egy-egy település lakóit. Olyan extra körülményeket teremtve, hogy azután fallal kellene körülvenni Csepelt vagy Szige-tszentmiildóst. Néhány árét megérne — Meggyőződésem, nagy hiba volna kihagyni ezt a hong­kongi üzletet — mondja vége zetül Barna Éva. — Annyit mindenképpen megérne, hogy néhány felelős kormánytiszt­viselő szánjon pár órát a jö vő héten ismét idelátogató hongkongi partnereinkre, és személyesen tárgyaljanak ve­lük az ajánlatról. Móza Katalin Veszteséges ipar, sikeres belkereskedelem Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium elkészítette az el­ső félév gyorsmérlegét. Ennek alapján megállapítható, hogy az ipar és az építőipar gazdál­kodási feltételei romlottak, míg a belkereskedelemben — ide­értve az idegenforgalmat is — kedvezőbbek az eredmények az előző év első félévéhez vi­szonyítva. Az iparban 3,5 százalékkal növekedett a bruttó termelési érték, de az árak emelkedése mellett tovább szűkült a pia­cok felvevőképessége, ami az eredmény több mint 25 szá­zalékos csökkenésével járt. A piacok beszűkülése leginkább a gépipart sújtotta, az ágazat egésze veszteséges. Jelentősen csökkent az eredmény a ter­melés visszaesése miatt a ko­hászatban, a vegyiparban, és nőtt a veszteség a könnyűipar­ban. Az iparban 1203 gazdál­kodó közül 355 cég összesen 18 milliárd forint veszteséget produkált. Az építőipar helyzete az ipa rénál is kedvezőtlenebb. Az árbevétel 10 százalékos mér­séklődése miatt az építőipar összességében veszteséges volt. A 267 gazdálkodó közül 93 zár­ta a félévet veszteséggel, amelynek összege 3,4 milliárd forint. A belkereskedelem — az idegenforgalommal együtt — sikeres félévet zárt, eredmé­nyessége messze meghaladja az előző év hasonló időszakát. A forgalom visszaesett ugyan, az árbevétel viszont nem csők kent, az eredmény pedig 35 százalékkal növekedett. A 895 gazdálkodóból azonban 108 így is veszteséges volt. A hét híre M kormány még a Parlament kezében Indulnak a maszek baszok Siklós Csaba közflekedési és hírközlési miniszter tegnap rö­vid tájékoztatót adott a sajtó képviselőinek a tárca aktuális elképzeléseiről, helyzetéről. Elöljáróban vázolta a vasút, az utak és a hírközlés szomorú állapotát. Mint jellemezte, minisztériuma sokkal nehe­zebb feladat előtt áll, mint azt a rendelkezésre álló adatok alapján előzőleg gondolta. A miniszter a közlekedés, hírközlés helyzetének javítá­sára szolgáló pénzeszközök forrásául a korlátozott mér­tékben felvevendő hazai és nemzetközi hiteleket jelölte meg, nagyobb mértékben szá­mít a hazai és a külföldi tőke bevonására, de sajnos, a tari­fák legalább az infláció mér­tékét követő emelésével is szá­molni kell. Pest megye sanyarú telefon­helyzetére talán áldás lehet a rádiótelefonok bevezetése, a miniszter azonban úgy véleke­dett, hogy ilyen készülékekkel megoldani nem, legfeljebb enyhíteni lehet a távbeszélő­hiányon, ugyanis egy rádióte lefon az állampolgárnak két­százezer forintjába is kerül­het, s az azon folytatott be­szélgetés díja a hagyományos telefon tarifájának három-, sőt, hatszorosára is rúghat. Szintén megyénk lakóit ér­deklő téma a vasút szárnyvo­nalainak kiépítése, visszaállí­tása. Sajnos, Pest megyében nem, mindössze csak a Bod­rogközben létesül újra szárny­vonal. Érdekes hírt hallottunk vi­szont a helyközi buszközleke dés privatizációjáról. Mint megtudtuk, a buszos magán- vállalkozókat támogatja a mi nisztérium. Ahhoz, hogy na­gyobb számban, nagyobb arár/, ban furikázhassanak a maszek buszok az ország és a megye útjain, már csak egy talán az ősszel a Parlament elé kerülő úgynevezett kon­cessziós törvény megtárgyalá­sa, elfogadása kell. MENETIDŐ Győr adott otthont a háromnapos nemzetközi gyógypedagógiai kongresszusnak. © Megnyílt a buda­pesti nemzetközi karikatúrafesztivál. @ Debrecenben rendezték meg a VII. gyógyszerkutatási konferenciát. © Szabadegyetem kezdte meg munkáját Leninváros- ban, Magyarság és művelődés elnevezéssel. © Kecske­mét volt a helyszíne az országos borversenynek. 0 Gyöngyösön zajlott le a Bugát Pál természetismereti verseny országos döntője. © A hét híre az is, hogy Miskolc fogadta az országos közlekedési konferencia résztvevőit. Aligha akad ma olyan köz­lekedési vállalat, amely bel­földre plakátokon toborozna belföldi utasokat, jöjjenek minél többen! A harmincas évek elején a vasút gyönyö­rű tájak, a Bükk, a Bakony, városok, Sopron, Kőszeg egy- egy részletét rögzítette plakát­képeken. Ezeknek a képek­nek egyikén — Keressük fel a gyönyörű Mátrát! szöveg állt rajta — bukkant fel a ké­sőbb széles körben hirdetett jelszó: „Ismerjük meg hazán­kat!’’ Ha ehhez még társítjuk azt is, hogy 1933-ban röppent fel a „Hévvel a szabadba!” biztatás — akkor vette át ugyanis a Budapest Székesfő­város Közlekedési Rt. a Helyi­érdekű Vasút részvénytöbbsé­gét —, meglehetősen világo­san érzékelhetjük: nem ostro­molták meg az utasok a két cég szerelvényeit. A hirdeté­sék előtt sem, azok után sem. Nem a kedv. a szándék, a kí­váncsiság hiányzott. Pusztán egyvalami. A menetdíjat fe­dező pénz. Mintha ma lenne! A megye több helyén a korábbinak a tizedére esett vissza a kirán­dulóbuszok igénylése, amíg korábban a Volán-főnökségek válogathattak a jelentkezők között, most ők futnak a ma­radék megrendelő után. Nem az egyetlen jele ez annak, lé­nyeges átalakulásnak lehetünk tanúi a közlekedésben is: a fizetőképes kereslet csökkené­sének. Ami már az ún. hiva­tásforgalomban is érzékelhető. Az ingázók tömege csökken, vannak már olyan vasútállo­mások, ahol a kedvezményes havi bérletek — az ún. dolgo­zói havijegyek — száma hú­szon« t-harmiinc százalék kai lett kisebb néhány hónap alatt. Ennek ellenére, illetve ezzel együtt is igaz a laikus számára meglepően hangzó megállapítás: a megye lakos­ságának kétharmada (!) na­ponta közlekedik. Ami persze a közlekedés sokféle módját foglalja magában. Mert az is közlekedés, amikor valaki ke­rékpárra ül, úgy jut el a mun­kahelyére, avagy éppen a hét­végi telkére. Viharokat keltett és kelt az a járatritkítás, amelyet a me­gyében — elsősorban nem a helyközi, hanem a helyi jára­toknál — a Volán főnökségei hajtanak végre, gazdaságossá­gi okokra hivatkozva. Sok ilyen vihar lesz még... A vas­út sincs könnyebb helyzetben. Lelni ugyanakkor szokatlan próbálkozásokat a megyében. A többi között magánfuvaro­zók által üzemeltetett autó- buszjáratokat. Ahol persze a viteldíj szabadáras ... Elkö­szönhetünk attól a korszaktól, amikor a tömegközlekedés — zsúfoltsággal, elhanyagolt jár­művekkel, késésekkel egye­temben — olyan természetes lehetőség volt, mint a munka­helyek közötti válogatás. Vél­hetően a helyi önkormányza­tok hatáskörébe kerülő vitel- díj-megállapítás is széles ren­det vág majd a helyi járatok közönségének soraiban. Az évi 41 millió fő közül — a megyé­ben ennyi utas vette igénybe a helyi járatokat legutóbb, egy év alatt — sokan lesznek olyanok, akik kerékpárra vagy gyalogolni kényszerül­nek. A kényszerek hatását egyre erőteljesebben érezni az ún. egyéni közlekedésben is. A megye 160 ezer darab feletti személygépkocsi-állományá- _ ban — amint az a műszaki vizsgáknál kiderül — gyorsain emelkedik azoknak a jármű­veknek az aránya, amelyek a korábbi évi 9-10 ezer kilomé­ter helyett mindössze 5-6 ezer kilométert futnak. Amire rá­mondhatjuk, az amúgy is rossz állapotban levő utak legalább kisebb terhelést kap­nak. Ilyen alapon persze az lenne a legjobb, ha senki -sem. mozdulna ki otthonról, mennyi benzin, dízelolaj, vil­lamos áram maradna meg ... Képtelenség? Az. Csak éppen abban a veszedelmes nosztal­giában, amely ma a harmin­cas évek falvait tekinti visz- szahozandó oazdálkodási alap­nak, ott rejlik ennek a képte­lenségnek az ígérete is. Nehezen ismeri fel és még nehezebben emészti meg a közvélemény az olyan össze­függéseket, mint az állami támogatások csökkentése és a közlekedési költségek emelke­dése, a foglalkoztatás átalaku­lása és a tömegközlekedés át­formálása, a magánszektor térhódítása a közlekedésben és az ún. ellátási kötelezettség megszűnése, ami a vasútra és az autóbusz-vállalatokra tete­mes terheket rótt. Gyorsab­ban kívánunk haladni a gaz­dasági fejlődésben. Ennek vi­szont az is az ára, hogy sokan lesznek olyanok, akiknek a menetidő meghosszabbodásá­val kell számolniuk, s még in­kább „járműcserével”. Na per­sze, a humoristával szólva, „a láb mindig kéznél van” ... Mészáros Ottó Virágozzék százezer sxafácsh&if ? h kiskereskedűk nagy privatizációja Másfélszeres area A tervezettnél másfélszer többe, mintegy 60 millió dol­lárba kerül majd az a 240 ezer tonna kőolaj, amit az Orszá­gos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vásárolt a szabadpiacon a ki­eső szovjet szállítások pótlá­sára, A magyar kormány jú­lius végén 41 millió dollárt szánt erre a célra, ám idő­közben jelentősen megemel­kedett a nyersanyag ára. Sol­ti Károlyné, a tröszt osztály- vezetője elmondta, hogy már a teljes olajmennyiség beke­rült az Adria-vezetékbe, s eb­ből 40 ezer tonna megérkezett a százhalombattai olajfinomí­tóba. Mint ismeretes, a Szovjet­unió júliusban és augusztus­ban 30 százalékkal csökken­tette olajszállítását Magyar- országra. Ennek megfelelően júliusban 546 ezer tonna he­lyett csak 386 ezer tonna nyersanyag érkezett, s ennyi várható augusztusban is. Az OKGT-nél azt is közölték, hogy a napokban kezdődnek tárgyalások a szovjet féllel a további szállításokról Ezen a magyar partner szorgalmazni fogja az elmaradások pótlását, illetve azt, hogy a Szovjetunió tartsa be szállítási kötelezett­ségét, ami az idén 6 millió 480 ezer tonna kőolajat jelent. Hiányok, joghézagok, sérel­mek. Ezzel lehetne találóan jellemezni a Kereskedelmi Szakszervezetekhez tartozó ágazati szakszervezetek teg­napi közös megbeszélésén el­hangzottakat. Az összejövetel célja, hogy a résztvevők saját ágazati szakszervezetük szem­pontjából ismertessék nézetü­ket az állami kiskereskede­lem, a vendéglátóipar és a fo­gyasztási szolgáltatások va­gyonának privatizációjáról készített törvényjavaslattal kapcsolatban. A szakszervezetek képvise­lői és a Független Szakszer­vezetek Demokratikus Ligá­ja küldöttei egyetértettek ab­ban, hogy feltétlenül szükség van a kereskedelem privatizá­ciójára, de annak nértékéről és a végrehajtás módjáról már megoszlottak a vélemé­nyek. Kifogásolták, hogy a kormány kizárólag a kiske­reskedelem privatizációját tervezi, ugyanakkor érintetle­nül kívánja hagyni a nagyke­reskedelmet és az ipart. Ez felemás törvény lenne. Nincs gazdája a szakmun­kástanuló-képzésnek, a szak­munkások átképzésének se, hangsúlyozták többen. Vajon az utódvállalat vagy a priva­tizált magántulajdonos fele­lős a képzésükért és a mun­kába állításukért? A legké­nyesebb és legkevésbé körvo­nalazott kérdés azonban az volt, hogy a privatizáció az üzletek magántulajdonba adá­sára vagy csupán bérleti jo­gára ad lehetőséget a tör­vényben. Abban mindann in egyetértettek, hogy se a bér­leti, se a szerződéses jog a tulajdonost anyagilag nem te­szi érdekeltté, viszont a tulaj­donjog igen. Noha a részvevők a készülő törvényből az ember, a vál­lalkozók emberi jogait is hiá­nyolták — például a sorkato­nák, a nyugdíjasok és a gyes­en lévők privatizációs jogait — voltaképpen erről részlete­sen szó sem esett ezen a ta­nácskozáson. Viszont annál több arról a követelésükről, hogy a kereskedelmi dolgozók elővásárlási jogokat kapjanak a privatizációban, és szakkép­zettségükből, munkaerejükből adódó jogaikat is valamilyen módon érvényesíthessék az új törvény alapján. Üzlettulajdonosokat vagy csupán bérlőket, vegetáló, alulképzett és alulfizetett rab­szolgákkal dolgoztató kis sza­tócsboltokat virágzik majd a privatizációs törvény? Megre­kedünk-e a hangzatosán „elő­privatizációnak” kikiáltott kiskereskedelmi privatizáció­nál, vagy folytatjuk a nagyke­reskedelem és az ipar ma­gánkézbe adásával? S ha foly­tatjuk, milyen mértékig lesz egészséges ez a privatizáció a társadalom működőképessége, prosperitása, az egyén boldo­gulása érdekében? Egyelőre nyitva maradtak ezek a kér­dések. A törvényalkotók, ha nem is mindenben, de számos dologban remélhetőleg figye­lembe veszik a szakszerveze­tek szempontjait is Különben a hazánkban járt Bush ame­rikai elnök Magyarországgal kapcsolatos óhaja, miszerint virágozzék százezer kisvállal­kozás. csupán a virágozzék százezer nyeszlett szatócsbolt valósága lesz. K. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents