Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-25 / 199. szám

2 T?£Mnm 1990. AUGUSZTUS 23., SZOMBAT Hét végi világpolitikai kitekintés Fokozódó nyomós Irakra Még a diplomatáé és a pszichológiai hadviselésé a főszerep Londoni katonai szakértők az ököl menti háhorú esélyeiről Általános PILLANATKÉP A katonai felvonulás immár befejező szakaszában van a Perzsa (Arab)-öböl térségében. Washingtoni jelentés szerint a „többnemzetiségű haderő­ben” húsz ország 120 hadiha­jója van a helyszínen, s ebből az Egyesült Államok zászlaja alatt hetven tengeri egység cirkál. Szaúd-Arábiában 500 amerikai vadászbombázó van riadókészültségben. Arról nem közöltek adatot, hogy a re- pülőgép-anyahajókon hány re­pülőszázad vár bevetésre. Szaúd-Arábiában legalább 45 ezerre becsülik az odaérkezett és a sivatagi területen a Ku- vaittal határos zónákban tel­jes fegyverzettel harckészült­ségben lévő amerikai tenge­részgyalogos elit egységek lét­számát. Ötezer egyiptomi és ismeretlen számú marokkói katona is ott tartózkodik. Egyelőre nem dördült el puskalövés, de a helyzet fe­szült. Bush elnök, hogy eltö­kéltségét hangsúlyozottan ki­fejezze a Kuvaitot elfoglaló Irak elleni szankciók keresz­tülvitelére, a héten mozgósí­totta a tartalékosokat is. Mint­egy negyvenezer, az öbölbe küldött expedíciós katonaság szállítási és egészségügyi ki­szolgálására hivatott szakem­berek behívását jelenti az el­nöki utasítás. Ez a szám szük­ség esetén kétszázezerre is emelkedhet. Ilyen intézkedésre a-vietna- mi háború óta nem volt példa,- s nyilván ez is része a pszi­chológiai hadviselésnek, amellyel nyomást akarnak gyakorolni Irakra, hogy enge­delmeskedjen az ENSZ Biz­tonsági Tanácsában hozott ed­digi határozatoknak, amelyek­kel el kívánják érni, hogy Szaddam Husszein körmány- zata haladéktalanul szüntesse meg a vele szomszédos Kuvait bekebelezését, és csapatait vonja vissza ebből az ország­ból. Az iraki rendszer vezetői azonban szintén kardcsörte- téssel és pszichológiai hadvi­seléssel válaszolnak. Mintegy nyolcszázezer katonájuk van immár Kuvaitban, és 1500, a legmodernebb elektronikával és rakétafegyverekkel felsze­relt páncélosuk vár ugrásra készen harci cselekményekre. Szaddam Husszein a héten bejelentette, hogy Irak egy­milliós hadserege akár ötmil­liósra növelhető, ha országát támadás éri, mert elegendő fegyver áll rendelkezésre, hogy a lakosság mintegy harmadát kitevő, hadra fogható embere­ket bevessék. Bagdad ura megismételte fenyegetését a vegyi fegyve­rek alkalmazásáról, s arról, hogy elpusztítják a világ olaj­fogyasztásának kielégítésében oly döntő szerepet játszó kö­zép-keleti olajkutakat és fi­nomítókat. Az amerikai és angol állampolgárokat, akiket a válság Kuvaitban vagy Irak­ban ért, változatlanul túszként kezelik, hogy így akadályoz­zák meg, hogy a bekebelezés ellenzői fegyveres erővel sze­rezzenek érvényt a Biztonsági Tanács határozatainak. A pszichológiai hadviselés része volt, hogy a bagdadi legfőbb vezető a televízió kamerái előtt — természetesen fegyve­rek biztosításával — „baráti beszélgetést” folytatott látha­tóan rendkívül megfélemlített angol családok tagjaival, köz­tük kisgyerekekkel is, s azt állította, hogy Irak „vendé­geknek” tekinti az országában visszatartott nyugati állampol­gárokat, és szabadulásuk csak attól függ, hogy „államaik ve­zetői milyen magatartást tanú­sítanak Irakkal szemben”... kaotikus Állapotok JORDÁNIÁBAN A Kuvaitban és Irakban le­vő külföldieknek már eddig is súlyos megpróbáltatásokon kellett átesniük. Még azoknak is, akiket teljesen ötletszerűen hagytak elmenekülni a sivata­gok perzselő világán át, több száz kilométeres úton, a jor- dán határig. Ammani adatok szerint a válság kirobbanása óta 185 ezren lépték át az or­szág határát, és a puszta éle­tüket mentők kétharmada még mindig a hasemita királyság területén tartózkodik, mivel hazatelepítésükre egyelőre várniuk kell. Az embert vég­sőkig próbáló sivatagi nap alatt ezek a menekültek — kétharmad részük egyiptomi vendégmunkás, akit kuvait­ban foglalkoztattak — kenyér és víz nélkül, a kiszáradás és éhhalál fenyegetésével kény­telenek szembenézni. Jordá­nia, amely képtelen több me­nekültet fogadni, lezárta iraki határait. De ezek után is kénytelen volt beengedni hu­manitárius szempontból mint­egy 20 ezer egyiptomit, aki a döntés pillanatában éppen a két állam határán levő „senki földjén” tartózkodott. A Biztonsági Tanács egyéb­ként Jordánia részére külön csomagtervet szavazott meg a napokban, mivel túl a mene­kültek problémáján e kis kö­zel-keleti országot amúgy is a gazdasági összeomlás fenye­geti, ha be akarja tartani a ’Kuvaitot bekebelező Irak elleni embargót. A hasemita király­ság ugyanis évi 200 millió dol­lár értékben exportálta ter­mékeit Kuvaitba, s onnan származott olajszükségletének mintegy 90 százaléka. S ha betartja az akabai kikötő le­zárására vonatkozó határoza­tot, további 250 milliós kára származik ebből. A Biztonsági Tanács csomagterve pénzügyi segélyt utal át Ammannak, de sorompóba léptek az Európai Közösség országai is, amelyek a menekülttáborok fenntartá­sára szavaztak meg összege­ket. HARMINC DOLLÁR ALÄ Az iraki—kuvaiti olajra ki­mondott embargó napi mint­egy 4—4,5 millió barrel (1 barrel mintegy százhatvan li­ter) kőolajkiesést jelent a vi­lágpiacon. Ez természetesen — bár az iparilag legfejlettebb országoknak jelentős, több hó­napos készleteik voltak a vál­ság kirobbanásakor, árfelhaj­tó tényező. így az akkori 18 dollárról e hét csütörtökén már 30 dollár fölé emelkedtek a barrelenkénti árak. Az ipa­rilag legfejlettebb országok­nak, amelyek a legtöbb kőola­jat használják fel, nem érde­kük, hogy további növekedés legyen, hiszen ez olyan követ­kezményekkel járna együtt, hogy az egész árrendszer, amely összefügg az olajjal, kaotikussá válik. Az Egyesült Államok kormány szakértői szerint a kőolaj elfogadható ára nem lépheti túl a 20-22 dollárt. De a reálisabbak kö­zülük persze tudatában van­nak annak is, hogyha a je­lenlegi válság bármilyen mó­don rendeződik, sem csökken 25 dollár alá a barrelenkénti eladási ár. Felvetik, hogy két kiút kí­nálkozik Bush elnök számára, hogy gyorsan intézkedjen. Az egyik, hogy a mintegy hat- százmillió barrel amerikai stratégiai olajtartalék egy ré­szét piacra dobja, s így növel­je a kínálatot. A másik, hogy Szaúd-Arábiát — amely a vi­lág olajtartalékainak egyne­gyedével rendelkezik — arra késztesse, hogy kitermelésének növelésével pótolja lrak és Kuvait kieső szállításait a vi­lágpiacon. Eszerint, hasonlóan Venezuelára is — amely egy másik nagy olajkitermelő —, hatást . lehetne gyakorolni e szakértők véleménye szerint. Ami Rijadot illeti, szeretné, ha az OPEC (az olajtermelők tö­mörülése) összeülne, és e testü­let szavazná meg a Washing­ton által szorgalmazott, meg­emelt szaúdi kvótát. Csakhogy az olaj áremelés jól jön a tag­államoknak, s azt sem szabad elfelejteni, hogy Irak egyik befolyásos részvevője e szer­vezetnek ... CSAK A FEGYVEREK DÖNTHETNEK? A vélemények egyelőre még megoszlanak arról, hogy mennyire lehetnek hatásosak a gazdasági szankciók, amelyek­kel Irakot annexiója visszavo­nására akarják kényszeríteni. Husszein jordán király szerint még mindig lehetséges „arab­közi megoldás”, s ezért ingá­zik több főváros között. Jemen után Szudánba vezetett az út­ja. s egyes hírek szerint Bag­dadba is elmegy tárgyalni. A helyzet ismerői szerint azon­ban vajmi kevés esély van ar­ra, hogy a jordán király siker­rel járjon. Több reményt fűz­nek ahhoz, hogy a Biztonsági Tanácsban további lépéseket tehetnek a közös cselekvésre. A határozattervezet, amelyről egész hétén át nem hivatalos konzultációk voltak, egyrészt azt kívánja előírni, hogy mi legyen az a, „minimális erő­szak”, amellyel a hadihajók az Irak elleni embargót érvénye­sítik. A másik sokkal vitatot- tabb probléma, hogy milyen legyen az a módszer, amellyel a Biztonsági Tanács, illetve vezérkari bizottságának fenn­hatósága alá helyezik az öböU beli flottákat, és mi legyen a cselekvési mechanizmus szük­ség esetén. Az öt nagyhata­lom (az állandó tagok) meg­egyeztek egy szövegben. De ezt még kormányaik elé ter­jesztik. Egyelőre viszont vé­leményeltérés is van, mivel Kína és a Szovjetunió úgy véli, hogy még nem merültek ki teljesen a diplomáciai csa­tornák az ügyben. A helyzetet élezi, hogy pén­teken, helyi idő szerint éjfél­kor — lapunk zárta után — járt le az a határidő, amelyet Bagdad szabott meg arra, hogy a külföldi országok be­zárják kuvaiti képviseleteiket, mivel az az ország, legalábbis szerintük, „Irak része lett”. Hatvanegy ország — köztük hazánk is — nem kíván eleget tenni e diktátumnak. Szaddam Husszein „Irak szuverenitásá­nak” megsértésével vádolja most azokat, akik nem ismerik el ily módon annexióját, s agresszióval rágalmazza a hat­vanegyeket. Hazánk és több más ország külképviseletét máris körülvették és elvágták a világtól... Mindennek nyomán több londoni katonai szakértő, köz­tük a híres Stratégiai Tanul­mányok Intézete, felveti, hogy a közép-keleti háború mind­inkább elkerülhetetlennek lát­szik. Csupán Washingtonnak napi huszonnyolcmillió dollár­jába kerül az öbölbeli szerep- vállalás, s Bush elnök eszerint túl messzire ment el ahhoz, hogy meghátrálhasson presz­tízsveszteség nélkül, amikor az amerikai közvélemény mint­egy 70-80 százaléka mögötte van a „kemény kéz politikájá­ban”. Nem is beszélve Irakról, ahol Szaddam Husszein bu­kása vagy fennmaradása a tét.., Arkus István Szzhad György sajtótájékoztatója A rendkívüli után jön a rendes A rövid szabadság után is­mét sok munka vár az ország- gyűlési képviselőkre, hiszen míg a honatyák szabadságu­kat töltötték, a kormány dol­gozott: számos törvényjavas­latot készített elő és terjeszt folyamatosan a plénum elé. így az Országgyűlés rendkí­vüli ülésszaka augusztus 27-én, hétfőn folytatódik, s különösebb átmenet, újabb szünet nélkül a következő hé­ten, szeptember 3-án már rendes ülésszakát nyitja meg a Parlament — ezekkel az in­formációkkal fogadta az új­ságírókat pénteken Szabad György házelnök az immár szokásossá vált plenáris ülés előtti tájékoztatóján. A. rendkívüli ülésszak két és fél napos ülésének napi­rendje már konkrét. Az Or­szággyűlés igazolja - a Bokros Lajos (MSZP) helyébe lépő új képviselő mandátumát és ön­álló képviselői indítványok napirendre tűzéséről dönt. Sürgős tárgyalást kért Ká- vássy Sándor (FKgP), aki Kölcsey emlékét szeretné tör­vényben megörökíttetni. Az alkotmány módosítását indítványozza Fodor András Attila (MDF), törvényjavasla­tot kíván beterjeszteni a pos­tatörvény módosításáról Palo­tás János (MDF) és a társada­lombiztosítási törvény módo­sításáról Csehák Judit (MSZP). A kiemelt nyugdíjak rendszerének megszüntetésé­ről országgyűlési határozat- tervezet tárgyalását szorgal­mazza Mádi László (Fidesz), s ugyanilyen formában kívánja módosíttatni a sajtóprivatizá­ciós vizsgálóbizottságról szóló országgyűlési határozatot Molnár Péter (Fidesz). Sürgősséggel kérte — ért­hetően — a kormány az ön-, kormányzati— ——válogatások pénziigifi szükségleteinek biz­tosításáról szóló határozati ja­vaslat tárgyalását. A hétfői plenáris ülés fő vitatémája várhatóan az álla­mi kiskereskedelem, a ven­déglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról, az állami vállalatokra vonatkozó egyes jogszabályok módosításáról, az átalakulási törvény módo­sításáról szóló három tör­vényjavaslat lesz, hiszen mindhárom része a kormány gazdaságátalakítási program­jának. A két és fél napos ülésen tárgyalják még a kormány­zati munkamegosztás változá­sával összefüggő egyes tör­vények módosításáról, a tár­sadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről, az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló törvényjavaslatokat, A szeptember 3-án kezdődő rendes ülésen egyébként visz- szaáll a régi tanácskozási for­ma: hétfő és kedd plenáris ülés, szerda és csütörtök bi­zottsági nap. A tájékoztatón szó esett még arról is, hogy a földtör­vényt a kormány egyelőre nem terjesztette a plénum elé. mert még meg sem tárgyalta a javaslatot. Szakmailag dilettánsnak, várható politikai hatását te­kintve károsnak tartja a kis­gazdák földtörvény-tervezetét az MSZP; a párt frakcióveze­tőjének kijelentései kimerítik az izgatás, a felbüjtás vádját, megnyilatkozásai a társadal­mi békétlenség szítására irá- .nyulnak, s ellentétesek a de­mokratikus átalakulással. Egyebek között ,g ^megállapí­tások „hangzottak el a . szocialis­ta párt vezetőinek pénteki sajtókonferenciáján. , tj.çrn Gyula pártelnök leszögezte: Torgyán József megnyilatko­zásait nem azonosítják a Kis­gazdapárttal, s fontosnak ítélte, hogy a párt vezetői, sőt koalíciós partnerei is elhatá­rolják magukat a politikus kijelentéseitől. Ehhez kap­csolódóan szólt a földkérdés­ről, sajnálatosnak mondva, A megszállás miatt Kétszázmillió dollár veszteség hazánknak Előzetes becslések szerint akár a 200 millió dollárt is meghaladhatja az a kár, amely az iraki—kuvaiti hábo­rú miatt éri a magyar gazda­ságot, nem beszélve arról, hogy vállalataink elesnek a már előkészített kuvaiti be­fektetésektől — nyilatkozta Martonyi János, a Nemzetkö­zi Gazdasági Kapcsolatok Mi­nisztériumának államtitkára. Lehetetlenné válik 45 millió dollár értékű kuvaiti export- szerződés megvalósítása. Az iraki szerződések 10 millió dollárról szólnak, ilyen érték­ben kellene ebben az évben Ikarus karosszériákat szállí­tanunk. Miután Irak a ma­gyar államnak 145 millió dol­lárral tartozik, s ebből az idén 16 millió dollár kifizeté­se lenne esedékes, ez is a veszteséglistát bővíti. Kuvait, noha mindig jól fizető part­ner volt, ezúttal egy darabig adósunk marad kintlévősé­günkkel, 10 millió dollárral. Igen jelentősek az úgyneve­zett következményes károk is. hogy az előterjesztés nem maradt a „kétharmados" tör­vények között, amiben a sza­baddemokratáknak is szere­pük volt. Bejelentette: az MSZP — mivel országos, nemzeti ügyként tekinti a földtörvényt — az országgyű­lési vita előtt hatpárti egyez­tető tanácskozás összehívását kezdeményezi. A közelgő önkormányzati választások is szerepeltek a sajtókonferencia napirendjén. Ezzel összefüggésben elhang­zott: a páti megkezdte a' fel­készülést, s mindenhol, ahol a feltételek megvannak, jelöl­teket állít. Ugyanakkor az MSZP pártállásra való tekin­tet nélkül támogat minden olyan jelöltet, aki szakmai, emberi magatartása alapján alkalmas a funkció betölté­sére. 1 Szakmailag dilettáns, politikailag káros Mi értendő Moszkva kezdeményező lépésein? Megváltoztak a kapcsolataink A Szent István-napi Antall- beszéd Szovjetuniót érintő mondataira vonatkozó moszk­vai reagálás kapcsán (a kije­lentéseket „meglepetéssel" fo­gadták a szovjet külügymi­nisztériumban, különösen a kétoldalú viszony fejlesztésé­nek útjában álló akadályok elhárítására irányuló szovjet „kezdeményező lépések” fé­nyében) az MTI moszkvai tu­dósítója arra kérte Jurij Gre- mitszkih szovjet külügyi szó­vivőt, hogy fejtse ki bővebben, mit ért Moszkva „kezdeménye­ző lépésein”? — Az elmúlt öt évben a Szovjetunió egy egész sor kezdeményező lépést tett a Magyarországgal fenntartott kapcsolatai átalakítása érde­kében — jelentette.ki a szov­jet külügyminisztérium infor­mációs főosztályának helyet­tes vezetője. — Mindenekelőtt vonatkozik ez arra, hogy fel­tétel nélkül elismeri a magyar nép szabad választási jogát. Aligha lehet vitatni, hogy Ma­gyarországon az utóbbi évek­ben végbement mélyreható változások a magyarok szuve­rén akaratának megfelelően valósultak meg és részünkről semmiféle beavatkozás vagy hyomásgyakorlás nem történt. — A két ország vezetésének egybehangzó álláspontja sze­rint történelmi eseménnyé vált annak a megállapodásnak az aláírása — március 10-én Moszkvában —, amely előírja a szovjet csapatok teljes kivo­nását Magyarország területé­ről. S habár itt a magyar fél kezdeményezett, a megállapo­dás előfeltételeit a Szovjetunió külpolitikájában megszilár­duló új gondolkodásmód te­remtette meg. — Jelentős változások zaj­lanak országaink kereskedel­mi-gazdasági kapcsolataiban is, amelyek a szovjet—magyar viszony alapját képezik — mondta Jurij Gremitsakih. — Mint ismeretes, mindkét fél egyetértése alapján e kap­csolatok a nemzetközileg el­fogadott gyakorlatnak megfe­lelő piaci elvek szerint ala­kulnak át, amelyek a jövőben kizárják a nem egyenértékű árucsere kapcsán támasztott kölcsönös követeléseket. — Végezetül pedig orszá­gunkban intézkedések egész sorozatát fogadták el, amelyek célja: maximálisan kedvező lehetőségek megteremtése ah­hoz, hogy a kárpátontúli te­rületen élő magyar kisebbség megvalósíthassa nemzetiségi jogait. E lépéseket nagyra ér­tékelte az új magyar vezetés, így többek között Antall Jó­zsef miniszterelnök úr is. Ez mindössze néhány olyan konk­rét példa, amely bizonyítja, hogy a Szovjetunió újszerűén közelíti meg kapcsolatai fej­lesztését a Magyar Köztársa­sággal — fejtette ki a szovjet külügyminisztérium vélemé­nyét Jurij Gremitszkih. Kordon a magyar nagykövetség körül Foglyok lesznek a diplomaták A Kuvaitot megszállva tar­tó iraki hatóságok pénteken állítólag új határidőt szabtax a Kuvaitban működő nagykö­vetségek — eredetileg éjfélig megkövetelt — bezárására. Spanyolország ammani nagy­követe úgy értesült, hogy reg­gelig (GMT 4.30 óráig, magyar idő szerint fél hétig) tart az uj ultimátum határideje. A diplomata az Európai Kö­zösségek egyes tagállamai nagykövetségére eljuttatott iraki közlésről beszélt — esze­rint a „követségeket erőszak­kal fogják kiüríteni”, ha a jel­zett időpontig be nem zárják őiket — más forrásból a ha­táridő kitolását nem erősítet­ték meg. A pénteki kora esti órákig az evakuálásra készülve leg­alább tíz külföldi képviseletet — köztük a magyart — iraki katonai erők vették körbe. Az érintett országok: Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia, Fran­ciaország, Svédország, Norvé­gia, Japán és négy kelet-euró­pai állam — Magyarország, Románia. Bulgária, NDK. A magyar nagykövetségen tartózkodó munkatársak egészségesek, a körülmények­hez képest jól vannak — kö­zölte Hermann János, a Külügyminisztérium szóvivő­je. j

Next

/
Thumbnails
Contents