Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-22 / 196. szám

1990. AUGUSZTUS 32., SZERDA-h 3 O MONDTA Félúton Nocsak! A Népszabadság- nak (aug. 18.) nyilatkozva azt mondta Furmann Imre, a Magyar Demokrata Fó­rum alélnöke az önkor­mányzati választásokkal kapcsolatban: „Tavaszi jelmondatunk (»Nyugodt erő« — a szerk.) most ki­egészül egy újabbal: »Nem állunk meg félúton!«” No­csak, mormoljuk még egy­szer magunkban, hiszen mennyire ismerős ez a jel­szó! Hol is, mikor is hal­lottuk? Megvan! Ez a jelszó 1945. október 9-én zengett Buda­pest utcáin, azon a tömeg­tüntetésen, amelyet a kom­munista és a szociáldemok­rata párt szervezett. A tün­tetők a budapesti törvény- hatósági választások (okt. 7.) eredményét követően (295 ezer szavazat a Kis­gazdapártnak, 249 ezer az M KP—SZDP duónak) mentek az utcára, a kora­beli híradás szerint „a reakció mesterkedései, pro­vokációi ellen tiltakozva.” Az 1951-ben születeti Furmann Imre jogásznak természetesen nem köte­lessége erre az időpontra, alkalomra emlékeznie. A költő F. I.-nek azonban bi­zonyára van lelki érzékeny­sége (affinitása) arra, hogy belássa: egy mondat (még ha tüntetési jelszó is) nem törhető félbe, nem tehető felkiáltójel oda, ahol ko­rábban vessző volt. Az a bi­zonyos, eredeti jelszó ugyanis annak idején így zengett a pesti utcákon: „Nem állunk meg félúton, reakció pusztuljon!” Eszünkbe sem jut az ak­kori és a mostani állapoto­kat összekeverni, még ke­vésbé összetéveszteni. Az-- áz eszünkbe sem jut fel­tenni a kérdést, vajon ha az MDF nem áll meg félúton, akkor vajon ki lesz a reak­ció és kinek kell pusztul­nia ... Ha ugyanis felten­nénk ezt a kérdést, akkor a történelmi tapasztalatok birtokában a választ is meg kellene adnunk, ki minősült reakciónak, s hogy ez a ki- nevezett reakció bizony pusztult... Aminek a kö­vetkezményeit éppen ezek­ben a hetekben, hónapok­ban ismeri fel teljes egészé­ben a politizáló társadalom. Nem tartunk tehát attól, hogy lesz reakció és pusztulás. Ebben ugyanis nem árt megállni — fél­úton ... KLIENS Magyarország T9 90 Ami mindenkit érdekei Magjelént á Központi Sta­tisztikai Hivatal „Magyaror­szág 1990” című zsebkönyve. Az ország földrajzi, népesedé­si, politikai és gazdasági életét jellemző legfrissebb adatokat tartalmazza. Kiemelt részletes­séggel dokumentálja azokat a kérdéseket, amelyek jelenleg leginkább foglalkoztatják a közvéleményt. Újdonságai kö­zé tartozik, hogy nemcsak a fogyasztói árindexeket közli, hanem a forintban meghatáro­zott árakat is 1990 márciusaiig. A fogyasztói árindexek és a márciusi árak mellett táblá­zatba foglalja a lakosság egy főre jutó jövedelmének adatait is. Eszerint a jövedelmek reál­értékben tíz év alatt 12,7 szá­zalékkal növekedtek. Az élel­miszerek, a ruházati termékek, áz energia, a tartós fogyasztási cikkek és á szolgáltatások át­lagára ugyanebben az időszak­ban több mint duplájára nőtt. Ugyancsak a tíz éyvel koráb­bival hasonlítja össze a kiad­vány a lakásellátásra vonatko­zó adatokat. Eszerint az év ele­jén 3 millió 845 ezer lakás volt az országban alig valamivel több az 1980. évi 3 millió 542 ezernél. Kedvező viszont, hogy a korábbiaknál lényegesen ma­gasabb a három- és többszobás lakások aránya, s mind többet látnak el vízvezetékkel, csator­nával, vezetékes gázzal és mos­dóhelyiséggel. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek fogyasztása az áremel­kedések dacára tíz év alatt szinte alig változott. Húsból például 1980-ban 74, 1985-ben 79, 1989-ben 78 kiló fogyott fe­jenként egy esztendő alatt. Ha­sonló képet mutat a tojás-, a liszt-, a rizs-, a burgonya-, a zöldség-gyümölcs és a cukor- fogyasztás is. Égetett szeszes italokból — noha jó néhány­szor megemelték az árakat — 1980-ban 9 liter 1989-ben pedig 9,5 liter fogyott el fejenként. Örvendetesen gyarapodott a háztartások gépi felszereltsége. Hűtőszekrényekből például ma már 137 jut száz háztartásra — szemben az 1980. évi 87-tel —, mosógépből is több van he­lyenként, hiszen 100 háztar­tásban 103-at használnak, s ugyanígy kerékpárból is 110, rádióból 134, televízióból 119 jut 100 lakásra. A zsebkönyv útmutatást ad a külkereskedelem alakulásáról, az energiafelhasználásról, a mezőgazdasági termékek hoza­máról, az ország közútháló­zatáról, járműállományáról, idegenforgalmi adatairól, az újonnan alakult gazdasági szervezetek számáról, a kis- iparosoík, magánkereskedők létszámáról, s végezetül össze­hasonlító adatokat közöl, ame­lyekből megállapítható, hogy hol áll hazánk a nemzetközi mezőnyben. Árulkodik a francia blokk Lábra kel(end)ő élvezeti cikkek „Nézzétek a tolvajt: ahol [megy, ahol megy! Karimás kalapját a szemére [húzta, Azt gondolja, látszik [homlokán a bűnjegy . .. •• (Arany János : Az első lopás) Pedig ... Nem látszik. Leg­alábbis többnyire nem, csak úgy kilenctizednyire. Ugyanis a bolti lopásoknak csak az egytizedére derül fény. S ak­kor sem a homlokon árulko­dó bűn jegy vezet nyomra: tetten érik, aki oroz. Se tej, se kaviár Ki lop a boltban, s mit? Er­re kerestünk választ Budaör­sön, a lakótelepi ABC-béin, a Budakörnyéki ÁFÉSZ 0401-es üzletében, amelyet Cirán Ist- vánné és a férje vezet. Övék a szó: — Több mint két évtizede dolgozunk kereskedőiként, de még soha nem volt liszt-, ke­nyér-, tej-, cukor- vagy szörp­tolvajunk. Igaz: kaviárral se kaptunk rajta senkit. A leg­gyakrabban a cigarettát, kávét vinnék, s az iszákosok min­dent, ami A-val kezdődik. A bort. A konyakot. A pálinkát. A whiskyt. A likőrt. Csak a sört nem. Tényleg, sört még nem loptak! De ha így megy tovább, fognak azt is. A Kai­EGYBEN BIZTOS LEHET: MINDIG TÖBBET FIZET Nemet is mondhat, de... Jövőre várhatólag 12,2 szá­zalékkal emelkedik ák Állami Biztosítói épüta4bi*te6í4á£*,*ya-: lamint víz- és üvegkárra vo­natkozó biztosítási díja. Az in­gósági kettes vagyoncsoport biztosítási díja pedig 17 száza­lékkal lesz magasabb az idei­nél. Viszont nem változik az egyes vagyoncsoport utáni, a baleset- és felelősségbiztosítási és a mezőgazdasági kiegészítő díj. Az Állami Biztoító szep­tember 1-jéig postán értesítést küld a jövő évi díjaik változá­sáról valamennyi olyan ügy­félnek, akinek hitelállomány­hoz kapcsolódó biztosítása van. Aki nem hitelállományhoz kapcsolódó biztosítással ren­delkezik, azt november 31-ig értesíti az ÁB a jövő évi díj­változásokról. A fentebb felsorolt biztosí­tásfajták részét képezik az 1988-ban bevezetett összetett lakossági családi otthonbiztosí- tásnak (a CSOB-nak). Miért emelik a CSOB díját jövőre? — kérdeztük Galina Bélát, az ÁB lakossági vagyonbiztosítási igazgatóját. Válaszában elmondta, hogy a CSOB két éve bevezetett új biztosításfajta, amely számos, ponton korszerűbb az elődjénél, a lakossági, valamint az épü­let- és lakossági biztosításnál. A CSOB korszerűsítése abban rejlik, hogy értékkövető (inf­lációt követő) kártérítést fizet az ügyfélnek. Ezért a biztosító kockázatkövető biztosítási dí­jakat állapít meg. Ez azt je­lenti, hogy évente az infláció mértékéhez igazítja a díjait is. Természetesen az ügyfélnek jogában áll erre a megoldásra nemet mondani, vagyis ra­gaszkodhat a két éve eredeti­leg megállapított díjakhoz, ám ebben az esetben új szerződést kell kötnie. Ez a másik megol­dás azt tartalmazza, hogy kár esetén a biztosító nem inflá­ciót követő, hanem átlag kárté­rítést fizet, vagyis a valódi érték és a biztosításban meg­jelölt érték arányában. — Mivel a díjváltozásról évente egyszer postán értesí­tünk mindenkit, előfordulhat, hogy elkallódik az ügyfélnek küldött értesítés — mondta az igazgató. — Ezért célszerű, ha a biztosított figyeli, hogy szep­tember 1-jéig vagy november 31-ig megkapta-e tőlünk az értesítésünkét. Az ÁB a fenti időpontokig köteles kiküldeni ezeket a papírokat. Ha az ügyfél megkapta az értesítőnket, befizeti az éves díját. Akinek csekket mellé­kelünk, az csekken, az örök- lakáshitelt törlesztőknek pe­dig a hitelintézet a havi tör­lesztésbe építi be, de a hitel- számlakeretbe is beépíthető. Lakásszövetkezeti tulajdonos ésetén á lakásszövetkezet ré­vén is be lehet fizetni áz éves biztosítási összeget, a nyugdí­jasoknak a nyugdíjintézeten keresztül. Az ügyfeléinknek sehova sem kell menniük in­tézkedni, mii mindent elinté­zünk — fejezte be Galina Béla. K. K. ser sör, tudja, az osztrák, már 52 forint egy üveggel. — Szóval az élvezeti cikkek lábrakelendők. És az alkatré­szek is. Árulunk kávéfőzőt, húsdarálót, szifont, s csak ami­kor a vevő vinné, derül ki: nincs már meg a szűrő, a kés, a szifonfej ... Alkatrészhiány. Az az oka. És van még vala­mi. A magasabb árú tőkehús, a karaj, a comb, de olykor egy-két csirke is. Húst heten­te két-három ízben lopnak. Ez jó jelzőszám. A húslopás ugyanis mindig kiderül. A hentes francia blokkal dolgo­zik, az egyik példány nála marad, s az elszámolásikor észrevesszük, ha a kasszában hiányzik a másik példány. — Miként maradhat ho­mályban a tolva jlás zöme? Úgy, hogy nem érjük tetten az illetőt. S az így eltűnt áru bőven belefér a kálóba. Ná­lunk a káló 1 százalékos, tíz­milliós havi forgalom mellett ez százezer forint... Csellengők, lödörgök — Nem, nem a törzsvevők közül kerülnek ki a boltban csenők. Nagy a lakótelep, de négy éve, mióta megnyílt az üzlet, az évi 100-150 tolvaj kö­zül összesen, ha 10 volt hely­béli, szinte minden itt élő a személyes ismerősünk. Inkább az erre csellengők, a lődör­gők, s a környékbeliek alkal­mi vendégei botlanak. Az idei legnagyobb ügyünk is ilyen volt: száz doboz Marlboro és ugyanennyi Camel. Kisebbfaj­ta galeri volt. húszévesforma angyalföldi fiúik. Az egyikük elfutott, a másik eldobta a ci­garettával teli szatyrot, ami­kor észrevette, hogy egy vevő szól a pénztárosnak. A harma- dikukat a bolt fölötti lépcsőn csíptük nyakon, nála volt az első „fuvar”. Ebből rendőrségi ügy lett. De nem érte meg! A cigi megkerült, s csak ebben az ügyben háromszor idéztek be minket tárgyalásra. A vevő, aki szólt — a tanú —, az egyik ülnök reá is gyanakvó kérdése után így. fakadt ki: — Utoljá­ra vettem észre, hogy valaki elemeit valamit! — A többiek? Volt közöttük gyesen lévő kismama, egy csomag kávéval, s volt a hete­dik évtizedét taposó bácsi, öt doboz Románccal. Ügy gyaní­tom, kleptomániás lehet az öreg, mert már vagy ötször próbálkozott ugyanezzel. Régi ismerős. Mindig széttárja a kezét, s annyit mond: Nem a szatyorba akartam tenni ■.. — A gyerekek? őket nem tartottuk soha igazi tolvaj­nak. Megpróbálják ezt is. Egy Túró Rudi, csoki, cukorka, a nagyobbaknál egy doboz ciga­retta esik áldozatul. De soha nem csinálunk belőle nagy ügyet. Legfeljebb szólunk a szüleiknek, a tanáruknak — ők is itt vásárolnak. Téükabát rejtőkén — Új jelenség a profizmus. A múltkor jól öltözött, har­mincas, napbarnított fiatalem­ber közölte: vendéglős, na­gyobb tételt szeretne vásárol­ni készpénzes számlára, ad­junk mellé segítséget, hogy összekészítse a csomagot. Ci­garetta, kávé, szesz, összeké­szítettük. Azután láttuk, hogy táblából, az alkalmat lesi, hogy valami könnyen mozdíthatóval kivonuljon a pénztár mellett. Nem jött össze néki. Így egy­szerűen eltűnt. Lehet, hogy ebből él? A hatalmasra nőtt feketepiacon könnyen túlad­hat az árun, mert a boltinál ol­csóbban kínálhatja fel a bizo­mányosoknak. — Nem, nem. Szó sincs ar­ról, hogy szilveszter előtt vin­nék a pezsgőt, húsvétkor a li­kőrt. Nincsen ebben évszakos rendszeresség sem. Leszámít­va persze azt: télen, nagy ka­bátban könnyebb elrejteni a holmit. Viszont sok függ attól: a bolti dolgozók mennyire tud­nak figyelni. Ha sok a munká­juk, az másoknak csábító al­kalom. És sajnos kevesen va­gyunk, a két műszakra csak 18-an, 26 ember helyett. Így talán érthetővé válik az is, miért csak a 20-30 nagyobb ügyről készítünk jegyzőköny­. vet az évi százból. Följelen- ’ tésre, a rendőrök kihívására csak akikor kerül sor, ha nincs ■ munkahelye a bolti szarká­nak.- - — A saját dolgozóink? Meg­mondom én őszintén: közöttük is volt nem egy, aki lopott. A pénztáros pénzt, az eladó, a I raktári segédmunkás árut. Ne- : hezen hihető, de ha a boltiak , botlanak meg, az hamarabb ■ kiderül. A kereskedőnél észre : lehet venni, hogy megváltozik ■ az egész munkája, a magatar- i tása, már akikor, amikor még csak készül valamire. A mű- : szak végén pedig, ha valami ■ gyanús, ellenőrizzük a csoma­■ got, a kasszát, a pénztárszala- t got. , — Fogalmam sincs, mit ten­. nék, ha valakit kenyér- vagy i tejlopáson kapnék. Lehet, hogy i nem is tudnék rá haragudni, 1 ha azért emelte el, mert nem . futotta a pénzéből. Fel bizto­san nem jelenteném. A ciga- 1 rettát, az italt el lehet hagyni. ■ De enni kell... V. G. P. Süket csönd ült a hosszú folyosón, csak az ügyeleti szoba ajtajánál szűrődött ki valami kevéske fény. Az ablakok mo­gorva udvarra néztek, ahol napközben ugyancsak nagy a nyüzsgés, túráztatják az agyonhajszolt rendőrkocsikat, szere­lők hangoskodnak. Jó ideje nem csörrentek meg a telefonok és az ügyeletes az ilyen üres órákban mindig válamilyén olcsóbb könyv tár­saságában múlatta az elfutó órákat. Olykor összeszaladtak fá­radt szeméi előtt a sorok, ilyenkor visszament a bekezdés ele­jére. A késő esti kávé sem segítette már az ébrenlétet, így aztán az olvasmányból alig maradt még valami a fejében, épphogy a csélekmény fonalát tudta követni. Megvillant egy jelzőlámpa a pulton, felberregett a ké­szülék. Hasra fordította a könyvet, és beleszólt a kagylóba. — Rendőrség, megyei ügyeiét. — Rutinszerűen az órára nézett, és a tolla után nyúlt. — Dr. László István sebészorvos vagyok, egy bejelenté­sem lenne. — Tessék, hallgatom. — Kérem, a hajnali órákban a Szentpéteri kapui kórház nővérszállójáról az osztályunkra szállítottak egy fiatal nőt, aki több késszúrástól vérzett. Itt. az osztályon életmentő műtétet hajtottunk végre rajta, de nem tudtunk segíteni, négy óra negyven perckor meghalt. — öt óra — regisztrálta az ügyeletes, és nyomban a má­sik telefon után nyúlt, tárcsázott. A helyszíni szemlére érkező bizottságot vasárnap reggel 7 óra 10 perckor különös látvány fogadta a nővérszálló hármas számú szobájában. Kitört ablaküveg szilánkjai a parkettán és vérnyomok mindenütt; a párkányon, a falon, a bútorszö­veten, a villanykapcsolón, az ablakhoz közeli ágy lepedőjén, a kilincsen, az elsötétítő függönyön, az előszobát a hálótól el­választó függönyszárnyon, a vállfáTa akasztott szép csipkeblú­zon. (Az elcseppenő, elmaszatolódó vérnyomokról a szakmai vizsgálatok kiderítették, hogy a felsorolt tárgyakon mindenütt az áldozat vére található.) A szerény bútorzatú szobában, Labanc Anna ágyán egyet­len ruhadarab és egy táska. Kincstári fehér vaságy, szakasz­MIÉRT ÖLTÉK MEG LABANC ANNÁT? (I. RÉSZ) Nagy József újságíró dokumentumok alapján feldol­gozta a húsz évvel ezelőtti miskolci ápolónő-gyilkossá­got, az azt követő nyomozást. A könyv, amelyből rész­leteket közlünk, szeptemberben jelenik meg. 1. A helyszín tott olyan, mint a kórtermekben a betegeké. A táskában bér­let a 12-es buszra, egy neszesszer, benne ebédjegyek, fekete gépselyemcérna tűvel, fehér csipke harisnyátartó, szemöldök­ceruza, szemfesték. És egy notesz. A noteszban bejegyzések, címek, telefonszámok. Ezek a bejegyzések évekig izgalom­ban tartották a gyilkosságról sokféle mendemondát összehor­dó jól tájékozottakat. (Hosszú évek tetemes új információi is bizonyították, hogy ezek nem vitték közelebb a megoldáshoz a rendőröket. Ami pedig a rémtörténetéhséget illeti, nos eny- nyi idő eltelte után sem kerekedik ki valamirevaló sztori az adatok, címek, nevek halmazából. Jó és kevésbé jó ismerősök, barátnők és barátok tüzetes meghallgatását tették lehetővé a bejegyzések.) A bizottság nemcsak a szobában vizsgálódott centimé­terről centiméterre haladva, hanem a betört ablakon kívül is. Nyomokat kerestek és találtak is. Például egy lábnyom töredékét, egy törött gombot, majd a menekülő gyilkos vélhe­tő útjának irányában még két egyforma gombot. Az ablakpárkányon kívül is vérfoltok, nyomok a járda melletti virágágyban. Jószerivel ennyit gyűjtöttek be a helyszínen a nyomozók. Valószínű, azt mondhatták magukban, hogy ez nem sok. Aztán minden szóba jöhető tárgyról mintát vettek. (Ezek a mai napig rendelkezésre állnak és az újabb tudományos, krimina­lisztikai vizsgálódási módszerek segítségével szóra bírhatok, beszédesebbek, mint annak idején.) Valójában mi is történhetett 1970. április 19-én három óra után a nővérszállón, a hármas szobában, illetve az újabb fel- tételezések szerint annak ablakában? Aki hitelesen elmondhatná, már nem él, aki viszont el­követte, húsz éve hallgat. Tanúk és szakemberek, kórházi munkatársak, szobatár­sak százainak meghallgatása után, a különböző speciális bűn­ügyi szakmák legkiemelkedőbb képviselőinek véleménye alap­ján azonban összeáll a kép a közvéleményt évtizedek eltelte után is élénken foglalkoztató gyilkosságról és valamennyire a tettesről is. A gyilkos a késő éjszakai órákat választotta tettének el­követéséhez, amikor már az éjszakázást jól viselők is elvesz­tik éberségüket, ellankadnak. Akkor jött éles pengét rejteget­ve, viseltes pongyolába csavarva. A szoba sötét volt, amikor az ablakhoz ért. Az első feltevések szerint betörte az abla­kot és nagy lendülettel rontott rá az alvó, az alvásból fel­riadó fiatal ápolónőre. Ütött és szúrt. Dulakodtak. A szeren­csétlen nő mentetté magát, az életét. Kezét arca elé kapva is több szúrás érte. Szeme fölött és alatt, a nyakánál is több helyen a testébe hatolt az éles penge, homlokcsontot, bordát metszett. Aztán a tettes pánikszerűen menekült, mert tisztában volt vele, hogy az üvegcsörömpölésre, a zajokra felébredhet valaki és felismerhetik. Vajon felismerhették a gyenge utcai világításnál? Kint egyetlen kandeláber, a szobákban sötétség. Vajon Labanc An­na látta-e, felismerte-e gyilkosát? A történtek után hamaro­san bekövetkezett haláláig erre nem válaszolhatott. Hamar el­vesztette az eszméletét, ám amíg magánál volt, szavai az élet­hez való kétségbeesett ragaszkodás töredékes megnyilvánulá­sai voltak. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents