Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-18 / 194. szám
ütletfórum A városról, a A Magyar Demokrata Fórum nagykőrösi szervezete augusztus 27-én, hétfőn 18 órai kezdettel lakossági ötletfórumot rendez az önkormányzati választásokra való felkészülés jegyében. Az összejövetel célja, hogy nyilvánosságra kerüljenek az állampolgárok véleményei, javaslatai a városról, a pátria jövőjének alakításáról. A művelődési központ tanácstermében tartandó rendezvényen min den nagykörös it szívesen látnak. Veszélyes csen cseles Ha arra gondolok, hogy kényszerből, de még többször rövid távú érdekekből, mennyi sebet ejtettünk tulajdon földünkön, nem is tudok igazán felháborodni a tábort bontó szovjet katonák mind gyakrabban nyilvánosságra kerülő környezetrombolásán. Az erdők és mezők elrondításá- nál sokkal veszedelmesebbnek tartom a kiskatonák aktivizálódó csencselését, ahogy közeleg a hazatérés napja. önmagában ez még nem lenne baj, csakhogy az apró, eladni szánt tárgyak közé veszedelmes dolgok is keverednek. Pakli cigi be a kerítésen, géppisztolytöltények ki, hadd örüljön a katonaholmiknak a kisgyerek. Nem láttam, csak több forrásból hallottam, hogy néha pisztoly is az utcára került már a temetőszéli palánk mögül. Nem tartom lehetetlennek, hiszen ha a pénzsóvár szoldátokon múlna, áruba menne tán még az ágyútalp is. Szóval, azt hiszem nem túloznak azok, akik aggasztónak tartják a dolgot. Csak hát az a baj, sokat nem lehet tenni a kaszárnyamenti adom-veszem ellen. Talán csak a figyelmes szülök tudnák kivédeni a hadieszközökkel játszogató gyerekekre leselkedő szerencsétlenséget. J*' — ay„ nagykőrösi Otília Egy nyelvi tábor sikere % is lehet tanulni Nem túl messze városunktól, Kunszcntmiklóson Immár második alkalommal szerveztek német nyelvi tábort a Bács- Kiskun megyei középiskolások részére. Valószínűleg sokan nem hallottak erről a táborról, a nagykőrösi fiatalokat ez a táborozási lehetőség nem érinti. Mégis úgy érzem, említést érdemel a dolog. Talán egyszer Nagykörösön is sor kerülhet hasonló nyelvi táborra. Manapság, amikor oly nagy szüksége látszik az idegen nyelvek tudásának, mi sem jelenthet nagyszerűbb nyelvgyakorlási lehetőséget, mint egy ilyen tábor, ahol a magyar gyerekek három hétig együtt laknak, kirándulnak, sportolnak és vetélkednek hasonló korú német fiatalokkal. Negyven gimnazista húsz német középiskolással tölthette együtt a szünidő egy részét. A tábor szervezését és vezetését idén is Jakab Edit, a _ kunszentmiklósi Baksay Sándor Gimnázium orosz— német szakos tanára vállalta. Néhány percre megkértük őt, beszéljen a tábor előzményeiről. — Röviden azt mondhatom, hogy az elmúlt évhez hasonlóan idén is engedélyt kértünk az Országos Pedagógiai Intézettől a tábor létrehozására. — A vendégek melyik városból érkeztek? — Schwerinből és Aachenből. — Kik vehettek részt e nyári üdülésben? — Minden Bács-Kiskun megyei gimnáziumnak küldtünk tájékoztatót — folytatta Jakab Edit —, s az a nyelvet tanuló diák, aki kedvet kapott hozzá és tudását gyarapítani akarta, jelentkezhetett. —* A gyerekek mondják, igen gazdag, változatás volt a programkínálat. — Igyekeztem úgy összeállítani, hogy minél többet láthassanak a német fiatalok Magyarországból. Vigyáztam azért, ne legyenek túlzsúfoltak a napok, maradjon elég szabad idő a társalgásra. Háromszor voltunk Budapesten, láttunk egy lovasbemutatót Apajpusztán, s amikor az időjárás kedvezett, elmentünk a Dunához. A három hét alatt sok vetélkedőt, versenyt szerveztünk. — Kik segítették a tábor- vezetőt? — Öt német szakos főiskolás volt mellettem; úgy hiszem, ez a tábor számukra is igen hasznos volt. Szeretném hangsúlyozni, hogy táborunknak történelmi jelentősége is van, hiszen kelet-, és nyugatnémet gyerekek először nyaraltak együtt országunkban, még a határok megnyitása előtt. Sonja Alexandra Hein magas, karcsú lány, Aachenből érkezett. — Mi a véleményed az Itt töltött napokról? — őszintén szólva rosz- szabbra számítottam. De végül nagyon jól éreztem magam. Közelebbről megismertem Magyarországot, az embereket, szokásaikat. Szívesen eljönnék jövőre is. Nos, ha e Nagykőrösnél valamivel kisebb városka ilyen nagyszerű és hasznos szünidei tábor szervezésére képes volt, gondolom, nálunk is tudnánk valami hasonlót tenni a nyelvoktatás, nyelv- gyakorlás érdekében. S. B. Azért lett tiéd, mert a nemzetedé Elvesz, aki elhagyja szokásait Nézd meg, hogyan ünnepel az ország, leikébe fogadja-e jelenét, történelmét, vagy csak transzparensein hordozza körül. Megtudhatod ebből, boldog-e a népe, vagy clkárhozott. Mert ünnep csak egyféle lehet, amit szeretünk, amelyben megnyugszunk, ha értünk is, hozzánk is szól üzenete. Lelked finom műszere, ha felfogja e hangot, sajátodnak érzed e napot, téphetik korszakok viharai, hordozod tovább, mert amiatt lett tied, hogy nemzetedé ... Mindig valami körmönfont, bonyolult dolognak hittem az ünnep filozófiáját, s lám, a kapára érett krumplisor közt is meglelni hozzá a bölcset. A tiszta, higgadt gondolatokban feldereng a lényeg, nos hát ilyen egyszerű lenne ez? Azt mondják, igen, csak az ünnepnapokhoz fűződő érzelmek a sokszínűek, az ünnep ezért egyedi, s egyben mindig közös. Vajon augusztus 20-a mit üzen a magyar embernek anno 1990-ben? Ágoston Csaba diák: Ügy vélem, az egyetlen társadalmi karakterű ünnepünk, amely a békés együvé tartozást jelképezi. Nekem többek közt a magyarságtudat jut eszembe róla, a történelmi múlt felvállalása. Sajnos a magam korabeli generáció, de mondhatom, a társadalom jelentős része ma is bizonytalan abban, mit merjen augusztus 20-ával azonosítani. Azt hiszem, nem a globális társadalmi, politikai akarattal van itt baj, hanem az útkeresés közben a múlttal való szembesülés a zavaró. Bársony István kisiparos: Volt néhány ünnepünk, amely az emberek számára nem volt több, mint munkaszüneti nap. Ha nem így lenne, harcolnánk értük, de az új kenyér megszegésének magasztos pillanatától soha nem engedte volna megfosztani magát a magyar nép. István király, az alkotmány, az állaKánikulai kártevő-invázió Molyok, tetvek, araszolok Aligha túlzás rekkenőnek nevezni napjaink időjárását, amely a csapadékhiány ellenére is kedvez a növényi makro- és mikrokártevők szaporodásának. Éppen mostanában jött el az ideje például a kaliforniai pajzstetű második lárvanemzedéke rajzásának. Sajnos azokat a növényeket, amelyeknek termése érőben van, nem tudjuk megfelelően védeni, de a letermett fákat, bokrokat feltétlenül permetezni kell. Mivel elég sokféle ismert szer létezik, konkrétan nem jelezzük az alkalmas kemikáliákat. Fontos azonban, hogy például az al- mástermésűek védelmekor a pajzstetű elleni oldatba moní- lia, illetve varasodás elleni gombaölőt is adagoljunk. Törvény által is kötelezővé tett növényvédelmi feladat az amerikai szövőlepke elleni védekezés. A hernyófészkek már jól megfigyelhetők, a tojásokból kelnek a kis hernyók, és az összehúzott leveleken tömegesen károsítanak. Régi módszer, de hatásos: a hernyókkal rakódott ágakat levágják, és elégetik. Növényvédő szerrel ugyancsak elpusztíthatok, de csak addig, amíg a fiatal hernyók a fészekben találhatók. Jó szolgálatot tesz a fák törzsére erősített hernyóíogó öv is. A késői érésű őszibarackfákat, ribiszke- és piszkebokrokat, téli almát szintén gombaölő és rovarirtó szer kombinációjával védjük, az említetteken túl a lisztharmat, a levélfoltosság, valamint a különböző araszolok és darazsak kártételével is számolni kell. A szamócát a termőrügyek kialakulása idején a levélfoltosság, sodrómolyok ellen kell védeni elsősorban. A szőlőben a lisztharmat terjedésének időszaka járja, de a félig érett fürtökön kezelés híján a szürke- és fakórothadás telepei is megjelennek, a későbbi érésű fajtáknak a molyok elszaporodása is veszélyes lehet még. A kisparccllák gyümölcse Kevesen tudják, hogy gyümölcsfáink mennyiségi megoszlásában vezető szerepe a szilvafának van. Mintegy 20 millió van belőle az országban. Nagy Lajos könyvéből olvas- - hatjuk, melyet az 1930. szeptemberi gazdasági kiállítás alkalmából írt, hogy e gyümölcsöt szállítják külföldre a legnagyobb mennyiségben. A kivitelre kerül« szilvafajták voltak a mirobalán, vörösszilva, besztercei szilva. Az 1928-as esztendőben közel 6 millió kiló volt a szilva- export városunkból, ez volt a virágzó kivitel csúcsa. Akkori adataink szerint 4 ezer 210 hold gyümölcsösben 3 ezer kisgazda termelt szilvát. Az exportból kimaradt gyümölcsnek is akadt gazdája, hiszen 189G-ban már ezen okból Nagykörösön építette fel a Likőrszesz- és Élesztőgyárat a Gschwindt-féle rt. Azóta a telepítés és a terméshozam Is változott. Tizennyolc évvel ezelőtt 200 ezer tonna szilva termett hazánkban. A nagyüzemi rész még most is elenyésző a kisparcel- lákhoz viszonyítva, csak 1G százalék, pedig a szilva az egyetlen gyümölcsünk, amely jó minőségben komplett gépesítéssel termeszthető. Legvíz- igényesebb gyümölcseink egyike és 13—20 tonna hektáronként a terméshozama. E gyümölcsfajta a tartósítóipar, a hűtöipar, az export és a belföld követelményeit egyaránt kielégíti. Újabb fajtáink a tulen, a gras, a Stanley, a timpurin, a Chachaki sorozat, a callforniai blue, a grand prise és a yaki- ma. Nagykőrösön és Nyársapáton főleg az olasz kék, a besztercei, a Stanley fajta az elterjedt. Z. B. ■*\ ! ■■ Tavalyi almából jóízű a dzsem miság gondolata végső soron a kenyér fogalmában találkozik. Számomra tehát a kenyeret jelképezi, de az elmúlt évtizedekben, és jelenleg sem létünknek valós tartalmát. A szükség ugyanis, bármennyire fáj, sokaknak munkanappá változtatta, azért, hogy megvehessék az uj kenyeret. Dr. Kruppa Ildikó laborvezető: Édesapám szavajárá- sa volt, elvesz az a nemzet, amely elhagyja szokásait, hitét. Mi sajnos ezen az úton haladtunk az elmúlt évtizedek alatt, szinte semmivé lett az ünnepeink tartalmához fűződő érzelmi kapcsolat. Történelmünk fejezetei azért homályosak, mert az állampolgárok nem ismerik a hozzájuk fűződő tartalmat, ebből következik, hogy nincs igazán tiszta kép a magyarság ittlétéről, egyáltalán ittéléséről. Ügy gondolom, augusztus 20-a ebben a pozitív hitben kellene hogy erősítsen bennünket, egy olyan történelmi szemlélettel, amely hiteles képet ad az összmagyarságról, önmagunkról. Boros János tsz-tag: Mint napszámoscsalád gyereke, jobbára csak a körmenetekre emlékszem, az áldásosztásra és a nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyerekre. Ez utóbbi momentumból sejtettem mindig, hogy augusztus 20-a jóval több, mint egyházi ünnep. A jelképek sokat mondanak, akár az ünnepek, mindegyik kifejezi a nemzet gondolatvilágát. Ezért helyesnek tartom, hogy újra jogaikba helyezték régi ereklyéinket, jelképeinket, bár ha én a Parlamentben szavazhattam volna, csak a Kossuth-címer mellett voksolok, mert az egyértelműbben kötődik a szabadsághoz is. Gondolatomban mindig az államalapító király jelent meg, de ehhez a dátumhoz az azt követő korok történelme is szervesen hozzátartozik. Kovács Balázs nyugdíjas: A földből élők, a földtől örökké remélők közül származom. Ritkán volt úgy, hogy párbeszédet folytassak a történelemmel, a politikával, nekem egyszerűen csak az aratás befejezésének megnyugtató érzésével, a létbiztonságot jelképező kenyér meglétével volt azonos az ünnepe. Ebben, azt hiszem, benne van mindaz, amit augusztus 20-rói elmondhatunk. Kinek ez netán kevés, az fájlalhatja, mert nem értette meg az ünnep jelentésének lényegét. Soós Sándorné tanárnő: Az idei augusztus 20. úgy vélem, a rendszerváltás mérföldköve, történelmi esélyek nyitánya, amiképpen István király népének volt az államalapítás. Mérföldköve az önállóság kezdetének, s én is azt remélem, hogy valós tartalommal telítődik majd ez a nap, és nemcsak jogaiba iktatott ünnep lesz. Történelmi oldalról az államiság rajzolódik ki előttem, amit nem tudok elvonatkoztatni a mától, hiszen ha más körülmények között is, de lényegileg hasonló, és nagyon keménÿ küzdelemre hí fel a felismerés: Európán kívül nincs számunkra hely. Ez az ezer év előtti igazság remélhetőleg békés formában, de korántsem kevés áldozatot követel tőlünk, s ha augusztus 20-nak van mának szóló üzenete, akkor az mindenképpen a váltás szükségessége, különben szétforgácsolódunk. My. J. A konzervgyár úgynevezett fzesüzemeben mű szakonként 24 tonna almát dolgoznak fel. Ez még természetesen a tavalyi gyümölcs, amelyből jó minőségű dzsemet tudnak készíteni a kon- zervcsek. Mielőtt azonban megfőznék, gondosan kiválogatják a hűtőházakból érkezett áruból a feldolgozásra alkalmatlan gyümölcsöt. Ezt a feladatot gyakorlott szakmunkásokra bízzák. Képünk Almási Sándornéról és Patik Balázsnéról készült a válogatószalag mellett (Varga Irén felvétele) Magunkra (is) figyelve Létünknek a része i tudja, ünnepeink értel- mezeseinek metamorfózisa mit hozhat még? Dátumokat fogunk elfelejteni, hogy helyettük másokat véssünk agyunk rejtekébe. Hol ilyen, hol olyan tartalommal, de ünnepelni — kell. Egyre nagyobb adottságnak, megszerzendő képességnek tartom, hogy valaminek is örülni tudjunk, hogy legyenek ünnepeink, ünnepnapjaink, amikor megérinthet bennünket valami bölcsesség, amikor egy pillanatra megállhatunk, magunk munkájának örvendezve. A világteremtés hetedik napja is az ünneplésé volt: a vasárnap szentsége az eltelt évtizedek alatt megkopott és kiürült: de a hajsza ürítette ki, koptatta meg, hiszen nem lett ünnep helyette a szabadnak nyilvántartott szombat sem. A hétvégék a különmunkák, a túlórák, a különműszakok és a zártkertek jegyében telnek, s olyankorra lehet időzíteni a betonozásokat, visszaadni a' kalákamunkát. A nyári ünnep, az augusztus húszadika pedig különös bölcsességével tűnhetett volna már eddig is ki a többi közül: hiszen annyi fogalmat magába foglalt, annyit megtestesített, hogy szinte mindenki találhatott magának benne megállni méltót. Bizonyára valami természeti alapja is van, hogy a nagy nyári munkák után, az aratásokat, a gyümölcsszedést befejezve, de a szántás- vetés, a szüret előtt teremteni kell alkalmat az új, a megtermelt, megdolgozott feletti örvendezésre. Szent István országalapító munkája, az új kenyér, majd az alkotmány mind adalékul szolgái- tak-szolgálnak ehhez, de azt hiszem, nekünk itt Nagykőrösön, a Duna—Tisza közén, az alig harmincezres városkában, magunkra kellene figyelnünk: akár csak családunkra. S persze ahány szervezet, ahány mozgalom, s ahány ember, az mind tudja és megfogalmazza, számára mit hozott az év, mit hoztak az évtizedek: a tartozik és a követel rovatban bizonyára vannak elfelejtendő és felelevenítendő események egyaránt. Kevés szó esik róla, jómagam fontosnak tartom, hogy alig jóvá tehető hibaként értékeljem azt, hogy a hétköznapok optimizmusa, a mindennapi öröm eltűnt életünkből. Nagy dolgok feletti örvendezésünk folyama megszakítatlanul hömpölygött. A győzelmi jelentéseket mi is az ünnepnapokra időzítettük. Átadták, elkészült — s valóban, mind tényszerűen igaz is volt, hiszen valóban átadták, valóban elkészült. Csak hát, az össznépi öröm mögött két nappal a hiánylisták megoldói jártak. Három évig őrizgettem kollégám fotósorozatát, amely egy városi intézmény átadása után két héttel készült; a nedves falakról levált a tapéta, a pénteki betonról feljött a szombati műanyag padló. Csoda-e, hogy annak, aki csinálta, mindez semmi örömet nem okozott? De hát minek ilyen messzire menni: városi esemény hatását számon kérni? Hát a családokban, a meghajszolt, fáradt emberek is ahhoz szoktak, hogy ne az elkészült felett örvendezzenek, hanem a még mindig hiányzót vegyék számba. Elkészült a ház, de még nincs kerítés. Megépült az is, de hogy néz ki a kert. Megfogta a fa, de nincs pénz kocsicserére. Aztán ott a kocsi, de nem nyugati: s minek is folytassam. Az is igaz persze, hogy ezen elégedetlenségek java előrébb visz, ha mindig mindennel elégedettek lennénk, még mindig a barlangban laknánk, s fákon ugrálnánk. P)e emberek lettünk, lé- tünknek része kell hogy legyen a megszolgált öröm. az ünnep bölcsessége: amikor megállhatunk büszkén művünk fölött, arra a percre, ami a további küzdelemhez is erőt adhat. Ballai Ottó
